Nógrád. 1969. december (25. évfolyam. 279-302. szám)

1969-12-18 / 293. szám

Évi 40 ezer tonna kapacitású csőhorganyzó- és pácoló üzemet építenek a Csepeli Cső­gyárban. A berendezéseket részben belföldről, részben külföldről szerezték be. A pácoló üzemrészt az osztrák ÖSKO, a horganyzó berendezést az NSZK-beli Körner cég készítet­te, a szerelését is ők végzik. Az új üzemben hegesztett és melegen hengerelt csövek felü­leti tisztítása és horganyzása történik. A termelés kapacitása előreláthatóan évekig biz­tosítja a belföldi cs exportigények kielégítését. Képünkön: az üzem szakembere átvizs­gálja az új horganyzó berendezést Minőségiéin* Amire számítan A Salgótarjáni Bányagép­gyár belföldön értékesített termékeire ebben az évben még nem érkezett minőségi reklamáció. Mint ezt már egy korábbi írásunkban kifejtet­tük, szinte kivétel nélkül va­lamennyi termelőüzem nem­csak ad, hanem kap is, így a Bányagépgyár is számos vállalattal kooperál. Nemré­vállalatoktói — mondta An­tal István üzemvezető. — El kell mondani, még mindig eredményesnek bizonyult a kezdeményezésünk. Attól sem, húzódoztunk soha, hogy ké­résünk teljesítéséhez a KISZ, vagy a pártszervezet segítsé­gét vegyük igénybe. Valójá­gen feltettük a kérdést, hogy ban tehát a láncszemek már a partnerek, akik az alap­anyagot szállítják a gyárnak, mennyire veszik komolyan a határidőt és a minőséget? A partnerek régen létrejöttek. Mi több­ször éltünk is velük, amikor érdekeink úgy kívánták, s je­lenleg is úgy látjuk, az együttműködésnek ezekre a szálaira mindig számítani le­het Á garast Erre a kérdésre Németh Endre, a termelési osztály ve­zetője válaszolt. Véleményét valahogy így lehetne össze­foglalni : „A partnerek kése­delmessége, az általuk szállí- Ha a partnerek — Moztuk tott, s minőségileg kevéssé az említett négy vállalat — megfelelő termékek miatt a eddig sem határolták el ma­megrendelések teljesítését gukat a bányagépgyáriak tó­csák rátartással tudják vál- rekvéséltől, ezzel máris — ta­vés jó- munkát végzők kö­zött. Arra a kérdésre, m: az első teendő a házon belüli minő­séglánc megvalósítása érde­kében, Zsidai Imre így fogal­mazta meg válaszát: — A legközelebbi termelé­si tanácskozás volna a legal­kalmasabb arra, hogy a szo­cialista brigádok tagjaival megbeszéljük, saját munkate­rületük ismeretében milyen lehetőségeket látnak a minő­ségláncban? Ez a mozgalom akkor kerülhet közel a dol­gozókhoz, ha megértik, zseb­re megy a játék, az egész gyár eredményes termelési tevé­kenysége, a nyereség, a ke­reseteit alakulása múlik a munkájukon. Tetézve lalni. Sokszor az utolsó pilla­natban kapjuk meg a gyár­táshoz elengedhetetlenül szük­séges alkatrészeket, ami az­tán szükségtelen kapkodás­hoz, sietséghez vezethet, s en­nek minden esetben a minő­ség látja kárát,” Ián tudtukon kívül — be­kapcsolódtak az egyre széle­sebb körben gyűrűző mozga­lomba, akaratlanul is a mi­nőséglánc mellett tették le a garast. Hogy a jövőben mivé A tanácskozásig van még bőségesen idő, hiszen vajmi kevés eshetősége van, hogy január közepénél hamarabb megtartanák. Addig a szocia­lista brigádoknak, a kisebb ködő vállalatok szándékán, közvetlen Csontos József, a Bányagép- hozzáállásán és leleményes- módjukban munkatársaknak áll megtárgyalni egymás között, hogyan foglal­janak állást. Bízunk abban, hogy egyetértésre jutnak, s nemsokára a minőséglánchoz való csatlakozásukról, azzal a bizonyos emberi plusszal le­dig számítani lehet... Kiss Sándor gyár főmérnöke mégis úgy ségén múlik: vajon az ösztö- ítélte meg, hogy náluk első nos, spontán és esetleges cse- sorban a házon belüli minő- lekvéseket állandóan ható ség lánc kialakításának van erővé tudják-e kovácsolni, jelentősége. Állásfoglalását ezzel indokolta meg: Zsidai Imre KISZ-titkár szerint a házon belüli minő- — Gyárunk jellegéből kő- séglánc kialakítását a KISZ- vetkezik, hogy kevés széria- nek és a szakszervezetnek tézett munkájukról számolha- gyártmányt dobunk a piacra, kellene magára vállalni. Elő-' tünk b'e Amire szintén min- Egyedi termékeinkhez mindig szőr is a minőséglánc gondo- más és más alapanyagra, al- latét kellene elhinteni a szo- katrészre van szükségünk, ép- cialista brigádok tagjai kö- pen ezért megrendeléseink ál- zött, hogy éves vállalásaikat landóan változó képet mutat- ennek szellemében tegyék nak. Alig vannak olyan so- meg, s a minőségi munka va- rozatok, amelyek minőségének lamennyiük számára termé- alakulását állandóan figye- szetes alkotó közeggé, min- lemmel lehetne kísérni, s a dennapi tevékenységük mér- zavartalan, kiegyensúlyozott céjévé váljon. Ebben a lég­partneri kapcsolatok fölé a körben a mindennapi köve- minőséglánc védőszárnyait ki- telmények rangjára lehet terjeszthetnénk. emelni, hogy ■ minden üzem­, , . részből kifogástalan termék Létezne«: azonban azok a derüljön további megmunká- „termékfolyosók”, nevezhet- lásra, és hibás munkadarabot nénk akár minőségláncnak is, se önös érdekből, sem más szempontok miatt senki ne próbáljon elsütni. A háztáji gazdaságokról A MEGYESZÉKHELYEK tartott országos tanácskozáson, amikor a háztáji gazdaságok­ról esett szó, Dobsonyi Pál, a felsőpetényi tsz elnöke panaszkodott. Mint mondotta, ma már lényegesen kevesebb jószágot tartanai házuk táján a szövetkezeti tagok, mint né­hány évvel azelőtt. A háztáji gazdaságok sorvadását azzal magyarázta, hogy az egyre ja­vuló életkörülmények megváltoztatták az em­berek szemléletét. Manapság a falusi ember szívesebben tölti az estéit a televízió előtt, mint kinn az istállóban, vagy a takarmányt aprító gép mellett. Sokan és sok helyen jutnak manapság ilyen következtetésre, amikor a háztáji gaz daságokról beszélnek. Legfeljebb annyit tesz nek még hozzá magyarázatképpen, a háztáji gazdaságok gyengülése törvényszerű folyamat, Ahogy erősödnek, gazdagodnak a termelő- szövetkezetek, úgy lesz egyre több, biztosabb a tagok közösből származó jövedelme. Ez a biztonság teszi, hogy mind kevésbé lesz szükség a háztáji gazdaságok forintjaira. Kár lenne most tagadni az urbanizáció ha­tását, amely valóban szemmel látható, jól követhető nyomokat hagy falun. A kulturált, városiasodó életformának azonban egyálta­lán nem törvényszerű következménye a me­zőgazdasági termelés csökkenése. Ezért a háztáji gazdaságok árutermelésének hanyat­lását sem lehet kizárólagosam a modernebb életformával magyarázni. Ha a vizsgálódás során ezt tennénk, megrekednénk a fel­színen. Pedig a gondok ennél mélyebben gyökereznek. Nyílt titok, hogy a szövetkezetek ma még nem tudják teljes egészében kielégíteni hús­ból, tejből, és tojásból az exportot és a bel­földön jelentkező egyre igényesebb vásárló­kat. A takarmánygondok, a korszerű állat- szállások hiánya, túlzott buzgalom a hízott állatok értékesítésénél, a kedvezőtlen árszín­vonal okozták, hogy az árutermelés is elma­radt a kívánalmaktól. Ilyen körülmények között vétek lenne kihasználatlanul hagyni azokat a lehetőségeket, amelyek az áruter­melés, az ellátás javítására kínálkoznak. Ilyen lehetőségeket hordoznak magukban a háztáji gazdaságok. Igaz, hogy ezekben az otthoni kis „üzemekben” szinte szemmel láthatóan fogy a jószágállomány. De- a szö­vetkezeti tagok még mindig elegendő szarvas- marhát, sertést és baromfit tartanak ahhoz, hogy a mostaninál erőteljesebben ösztönözzük őket a háztáji árutermelésre. Gazdaságpoliti­kai célkitűzóseinik meszemenőn ezt teszik szükségessé. Ennek érdekében számos intéz­kedés született a közelmúltban. A takar­mányjuttatási, a süldő- és kocakihelyezési akciók azonban nem hozták meg a várt eredményt. Segítségükkel sem sikerült arra serkentem a szövetkezeti gazdákat, hogy több húst, tejet és tojást termeljenek, értékesítse­nek. Igaz ugyan, hogy Szecsényben, Nagybár- kányban meg még egy sor Nógrád megyei szövetkezetben több vagon takarmánnyal segítik, támogatják az állattartó gazdákat Abból a meggondolásból teszik ezt a szö­vetkezeti vezetők, hogy ha a tagok kihasz­nálják a háztájiban rejlő lehetőségeket, an­nak a termelőszövetkesét is hasznát látja. Hiszen a nagyüzemi felár sokezer forintos bevételt jelent a szövetkezetnek, ha a ház­tájiban termelt tejet, húst a közösön keresz­tül értékesítik. Ez a szemlélet azonban még korántsem honosodott meg valamennyi gaz­daságban. Sok helyen a közös gazdaságo! féltve, még mindig elhanyagolják a háztáji segítését, támogatását. A kormány december eleji ülésén a terme­lőszövetkezetek erősítése mellet szerepüknek megfelelő sokoldalú, hatékony támogatást ígér a háztáji gazdaságoknak is. Az ígéret már 1970-ben valósággá válik. A jövő évtől kezd­ve ötezer forint helyett nyolcezer forint ked­vezményt kapnak azok a gazdák, akik háztáji gazdaságukban tenyészállatot vásárolnak. Szó van arról is, hogy feloldják mindazokat a kötöttségeket, amelyek a háztáji állatlétszá­mot, mindenekelőtt a tehénlétszámot megha­tározzák. Lehetőséget teremtenek arra, hogy a szükséges takarmánymennyiséget, tápot és keverőtakarmányokat is szabadon vásárol­hassák meg a háztáji • és kisegítő gazdaságok. Gondoskodnak továbbá arról, hogy a kis­üzemi termeléshez szükséges gépeket, beren­dezéseket zavartalanul megvásárolhassák az érdeklődők. Mindezek mellett keresik a le­hetőséget, hogy a közös és háztáji gazdaságok között az eddiginél szorosabb kapcsolat, hasz­nos termelési, értékesítési kooperáció jöjjön létre. A SEGÍTSÉGRE mindenkeppen szükség van. Hiszen a háztáji gazdaságok termelésé­vel még egy ideig számolnunk kell. Addig mindenképpen, míg a közös gazdaságok olyan mezőgazdasági termékbőséget teremtenek, hogy tejből, húsból és tojásból bőségesen ki­elégítik a jelentkező igényeket. Ezért kell olyan feltételeket teremteni, hogy a háztáji ne csak á falusi háztartásokat lássa el, hanem termékei eljussanak a városi piacokra is. Az ehhez vezető legrövidebb út, hogy a háztáji termelésben a mostaninál jobban megtalálják számításukat a termel őszövetkezeti tagok tgy a háztáji gazdaság valójában jó jövede- lemkiegészítést,. modem bútort, hűtőgépéi, televíziót, egyszóval a kulturáltabb életkörül­mények egyik lehetőségét jelenti. Olyan élet­formáét, amely természetes velejárója társa­dalmunknak városban és falun egyaránt. vincze Istvánná További erőtesáitések Számos fejlesztési intézke­dést határoztak el a Salgótar jáni Öblösüveggyárban, ame­lyek a gazdaságos termelést segítik elő. Az elkövetkező év­ben előreláthatóan felszámol­ják a költséges generátorte­lepet, tovább folytatódik a feldolgozás gépesítése, újabb csiszológépeket állítanak munkába, gépesítik a szita­nyomást, a matricázást. a homokfuvatást és a hitelesítést. Ugyancsak a következő év­ben pattantó-csiszoló automa­ta kezdi meg a munkát és a szállítást konvejorpályás megoldással korszerűsítik. amelyen keresztül a közvet­len és hatékony együttműkö­dés bármikor elérhető. Ezek kötik össze többek között a Bányagépgyórat az Ózdi Ko­hászati Üzemmel, ahonnan a süveggerendák alapanyagát, a salgótarjáni Acélgyárral, ahonnan acélöntvényeket, ko­— Ma még jobbára az a szemlélet érvényesül — je­gyezte meg Antal István —, ha egy kollektíva a termelési tervet teljesítette, akkor min­denki jól dolgozott, tarthat­ja a markát, igényt tarthat a jutalomra. Nem tartjuk még eléggé számon, hogy . menet vácsolt termékeket, a Szege- közben ki, menny: problémát, di Gumigyárral, ahonnan a gondot okozott felületes mun- j 1 „ rí,, kájával. A minőséglánctól azt gumihevedereket, vagy a Bu- .g várnánb; hogy gyökeresen dapesti Bányagépgyarral, változtatni lehessen ezen a ahonnan a szállítószalagok szemléleten. A minőségi mun- hajtóművét kapják. ka> akár a teljesítmény, re­gisztrálható, de el kell érni, — Ha szorít bennünket va- ez ne csak papír legyen, ha- latnelyik határidő, akkor nem az értékelésnél kidom- kényszerülünk arra, hogy se- borodjon a különbség a ki- gítséget kérjünk a kooperáló egyensúlyozottan jó, vagy ke­Haniis* úló és kétes értékű oly módon elismerést ki­vívni, hogy a szabály- sértőt a társadalom írott tor­megkárosító ktsz-tagnak, a földművesszövetkezet vala­melyik magáról megfeledke­zett dolgozójának vagy a hi­vényeit megsértőt, mások giéniai követelményeket sem- megkárosítóit megvédjük, ér­dekükben lépéseket tegyünk, vagy ahogy mondani szokták: kijárjuk nekik a megbocsá­tást. mibevevő, magát elhanyagoló elárusítónak az élelmiszer-, üzletben. Számtalanszor bebizonyoso­dott, hogy a hamis érdekvé­delemmel éppen az ellenkező­iét értük el. Erősítettük azt' a téves hiedelmet, hogy egye­seknek mindent lehet, majd elintézik az érdekvédelmi, be­folyásos szervek képviselői. Bizony, a félrevezető demagó­gia időnként megtéveszt olyan köztiszteletben álló embe­reket is,/ akik közismertek letve törvénysértést követett tárgyilagosságukról, igazság­éi. Ne próbáljuk ilyenkor az érzetükről, nevüket, befolyá- emberség nevében a hamis sukat, tekintélyüket mindig' A közélet tisztaságába ve­tett helyes közgondolkodás erősítése, a közösség érdekei­nek igaz védelme nem tűri el, hogy a kisiparosnak, a ktsz- tagnak, a tanácsi vállalati dolgozónak, vagy éppen más valakinek az érdekét védjük, amikor világos és félreérthe­tetlen, hogy szabálysértést, il­tógát magunkra ölteni. A demokratizálódás útján haladó megyénkben is a jö­vőben, több olyan megyei szerv, amely korábban utasí­tott, ellenőrzött és felelősség­re vont, érdekvédelmi felada­tokat iáit majd el. Ide sorol­hatjuk a KISZÖV-öt és a MESZÖV-öt. Ebben a szituációban meg­nő annak a vészéivé, hogv a magukról megfeledkezett mulasztást csak az igaz ügy szolgálatába állították Azt hiszem nem árt eléggé hangsúlyozni. az érdekvéde­lem csak azokat a dolgozókat illeti meg, akiket valamilyen formában jogtalan sérelem ért az államhatalmi vagy más szervek részéről. A tudatos szabálysértőket, a törvények kijátszóit, a mások rovására élősködőket az adóhatóságok félrevezetőit, a fogyasztók megkárosítóit törvényeink. elkövető egyes rendeleteink szellemében dolgozok azzal hozakodjanak kell felelősségre vonni, illetve majd elő: védje meg őket ér­dekvédelmi szervük a Kö- JAL-tól, a megyei tanács ipa­ri, kereskedelmi és mezőgaz­dasági osztályának árellen­őrétől stb. Ilyen esetekben kell majd nyíltan és határo­megbüntetni. Amikor hatóságaink képvi­selői így cselekszenek, a be­csületes, nagy többség érde­keit védik, szolgálják. Még akkor is, ha ezek hangját A Nógrád megyei Fémipari Vállalat szécsényi fa kábeldob üzeméből a napokban 600 darab háromfajta méretű ká­beldobot küldtek a megrendelőnek a Német Demokratikus Köztársaságba zotfcan megmondani az érin- nem lehet úgy hallani, mint telteknek: csak azt lehet a mulasztókét. Az ő hangos­megvédeni, ami igaz, ami a kodásuk érthető, mert rájuk közösség jól felfogott érdekeit vonatkozik az a népi bölcses- szolgálja. ség.-t ősszegező magyar köz­A forgalmat eltussoló kis- niondás: az kiabál, akinek a Iparosnak éppúgy kijár a haza büntetés, mint a fogyasztót V. K. NÓGRÁD — 1969. december 18., csütörtök 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom