Nógrád. 1969. december (25. évfolyam. 279-302. szám)

1969-12-16 / 291. szám

Eltemették a fasiszta merényletek áldozatait Mesterkedik as olasz jobboldal Mint Luigi Caputo, az MTI tudósítója jelenti, Olaszor­szág egész területén hétfőn délelőtt, a pénteki bombame- . ényletek áldozatai temetésé­nek időpontjában, leállt az élet. A Milánói Dóm előtti té­ren és a környező utcákban •óbb mint 200 000 ember gyűlt össze, hogy lerója kegyeletét fasiszta merényletek áldo­zatai iránt. A Colombo bíbo­ros, milánói érsek által ponti­akéit gyászmisét követően a 14 koporsót'a Dóm előtti tér­re vitték, majd kiszállították a temetőbe. Saragat köztársasági elnök személyesen fejezte ki részvé­tét az áldozatok hozzátarto­zóinak. Colombo bíboros gyászbe­szédében erőteljesen elítélte a fasiszta bűncselekményeket. Ami a pénteki bombame­rényietek politikai kihatásait illeti, figyelemre méltó; a jobboldal és a szociáldemok­raták azonnal offenzívába kezdtek azzal a céllal, hogy a dolgozókra h trítsák a felelős­séget a merényletekért, és hogy pánikhangulatot idézze­nek elő, hogy ilyen formán a munkásharcokat elnyomó, úgynevezett erős kezű kor­mány alakítását erőszakolják ki. Az alkotmányos szabad­ságjogok elleni kampányt erő­teljesen támogatják a szociál­demokraták. A szociáldemok­raták és a jobboldal képvise­lői szövetségest találtak Ru­mor miniszterelnökben, aki hétfőn délutánra összehívta a volt koalíciós pártok vezetői­nek értekezletét egy kommu­nistaellenes és a dolgozók követeléseivel szemben el­lenséges beállítottságú kor­mány alakításának megkísér­lése céljából. Rumor vállal­kozása azonban nem lesz könnyű, mivel nemcsak a szo­cialisták, hanem a kereszt ténydemokraták balszárnya is ellenzi azt. Az említett mesterkedések­re csattanós választ adott az a Milánóban vasárnap külön­böző neves politikai személyi­ségek, köztük: Giorgio Napoli- tano, az OKP vezetőségének tagja, Riccardo Lombardi, a szocialista párt vezetőségé­nek tagja és mások által alá­írt dokumentum, amely visz- szautasít minden, a dolgozó tömegek érdekeivel ellentét­ben álló kormányalakítási próbálkozást. Olaszország egész területén folytatódik a fasiszta merény­letek elleni tiltakozó mozga­lom. Milánóban keddre össze­hívták az antifasiszta pártok értekezletét, hogy közös ak­ciót dolgozzanak ki az alkot­mányban biztosított szabad­ságjogok védelmére. Kedden és csütörtökön hasonló jelle­gű gyűléseket tartanak Rómá­ban, Velencében, Bolognában, Firenzében, Torinóban, Paler- móban, Nápolyban, Bariban, Genovában és más városok­ban. Az AFP megjegyzi, hogy a fasiszta merényletek áldo­zatainak temetése a legtelje­sebb nyugalomban folyt le. Az AFP arról ad hírt, hogy Giorgia Almirante, az Olasz Szocialista Mozgalom elneve­zésű neofasiszta párt országos titkára bejelentette, hogy tör­vényjavaslatot szándékozik beterjeszteni a parlamentben, a halálbüntetés újbóli beve­zetése céljából. A javaslat értelmében a jövőben halál- büntetéssel sújtanák a tömeg- mászárlások elkövetőit. Olaszországban a Mussolini ellen 1926. október 28-án el­követett merényletet követően vezették be a halálbüntetést, majd a második világháború után törölték el azt. (MTI) Harcok My Lai közelében A dél-vietnami polgári la­kosság körében elkövetett tö- megmérszárlásról ismertté vált My Lai község közelében szombaton ütközetre került sor helikopterek és tüzérség támogatta amerikai egységek, valamint egy szabadságharcos alakulat között. A harcról, amely mintegy hat órán ke­resztül folyt, a saigoni ame­rikai főparancsnokság adott hírt. Kambodzsai származású budhista boncok vasárnap reggel megpróbáltak kitörni pagodájukból, amelyet a rendőrség — a papok tünte­tései miatt - három héttel ezelőtt lezárt. A boncok az el­nöki palota elé akartak vo­nulni, tiltakozásul a saigoni kormánynak ama döntése el­len, amellyel megvonta a Dél- Vietnamban élő kambodzsai kisebbség (mintegy 2 millió fő) különleges jogait. A bábkormány rendőrsége vasárnap tüzet nyitott a ki­törni készülő napokra, és visz- szaszorította őket. Tran Van Don szenátor, aki a dél-vietnami szenátus­nak a My Lai-i tömegmészár­lás vizsgálatával foglalkozó bizottságát vezeti, második My Lai-i terepszemléje befe­jeztével szombaton visszatért Saigonba. Közölte, hogy a bi­zottság, a helyi hatóságokkal egyetértésben 43-ban jelölte meg a My Lai-ban meggyil­kolt polgári személyek szá­mát. A bábkormány — úgy tű­nik — még az amerikaiakon is túl akar tenni, hiszen az Egyesült Államok hadserege legalább 109 polgári személy meggyilkolásával vádolja Cal- ley főhadnagyok éli kormányban jelentősen megerősödött a „héják” pozí­ciója. Golda Meir, a 71-éves iz­raeli miniszterelnök, hétfőn bemutatta új, 24 tagú kor­mányát a Kensszetnek, az iz­raeli parlamentnek. Az új kormány hat párt koalíciója­ként jött, szinte az utolsó pil­lanatban létre, nehéz kor­mányalakítási tárgyalások út­ján. A kormányban a jelentősebb tárcák vezetői a következők: Miniszterelnök: Golda Meir miniszterelnök-helyettes és oktatásügyi miniszter: J igái Állón, hadügyminiszter: Mo­se Dajan, külügyminiszter: Abba Eban. Az új kormánynak 12 mi­nisztere a miniszterelnök munkáspártjából került ki, a további 12 minisztere, a koa­líció öt másik pártjából. Vasárnap a Los Angeles-! rend­őrség nyomozói, valamint nyolc­van önkéntes, ismét átkutatták a villa környékét. Atkins kisasszony ugyanis elmondta, hogy az éjszakai támadás résztvevői fegyvereiket és fekete kámzsájukat a villa kör­nyékén dobták el. A Los Angeles Times munkatár­sai megkérdezték Atkins kisasz- szonyt, vajon tudja-e, hogy Sha­ron Tate néhány héten belül gyer­meket várt. A lány Igenlően vála­szolt: tudtam, hogy egy élőlény van benne — mondotta. Azt is tudtam, hogy még él, és azt is, hogy nem marad életben. (MTI) Ellenőrzések Szudánban Szudánban erős ellenőrzés alá helyezték a repülőtereket, tekintettel a múlt heti állam- csínykíssrletre — jelentette a hivatalos szíriai hírügy­nökség. Numeiri, a szudáni forradalmi parancsnoki ta­nács elnöke beszámolt arról, hogy az összeesküvők légi úton kaptak csapaterősítése­ket, s az egységeket valahol Szudánban leszálló repülőgé­pek hozták. Ismét utalt ar­ra is, hogy a közelmúltban egy amerikai repülőgép szállt le az ország keleti részében. Mint a Washington Post cí­mű amerikai lap jelenti, az amerikai külügyminisztérium szóvivője elismerte, hogy no­vember 9-én Kassala, kelet- szudáni város közelében le­szállt egy amerikai katonai repülőgép. A külügyminiszté­rium szóvivője azt állította, hogy a pilóta navigációs hi­bát követett el. A világ érdeklődése az utóbbi években foko­zottan a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom helyzete, és problémái felé fordult. Miért ez a megkü­lönböztetett érdeklődés? Két­ségtelenül azért, mert a moz­galom egyre inkább korunk irányító tényezőjévé vált. Az érdeklődés fokozódása irá­nyában hatottak azonban bi­zonyos negatív jelenségek is, így a mozgalmunkban jelent­kező problémák, amelyeket az imperialista propaganda ma­ximálisan megkísérel a maga javára kiaknázni. Ma már azonban világos, hogy a hat­vanas évek elejének egység­bontó folyamatával szemben egyre határozottabban új irányzat — az egységre tö­rekvés irányzata bontakozik ki. Határozottan megfigyelhe­tő, hogy ezt a pozitív irány­zatot nem csupán a kommu­nista és munkáspártok 1969. június 5. és 17. között Moszk­vában lezajlott világtalálkozó- jáiól, hanem régebbi időtől kell számítani. Azóta, hogy megkezdődött a harc magá­ért a nagy találkozóért. Maga az élet, a nemzetközi osztály­harc sürgette a közös akció­programot, amelynek lénye­gében arra kellett választ ad­nia, meg tud-e felelni a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalom a kor követel­ményeinek, eleget tud-e ten­ni a ráháruló felelősségnek, ki tudja-e dolgozni mind elmé­leti, mind gyakorlati síkon azokat a tennivalókat, ame­lyek mind a szocializmus to­vábbépítése, mind más terü­leteken jelentkeznek. Most, a nagy találkozó után néhány hónappal, egyre inkább bebi­zonyosodik, hogy a nyári Isméi agresszív kormánya van Izraeinak Mielőtt Golda Meir Izrael: miniszterelnök bemutatta 24 tagú kormányát a parlament­ben, az új kormány program­ját már hétfőn reggel nyilvá­nosságra hozták. A program leghatározottab­ban foglal állást az 1967-es háborúban elfoglalt területek megtartása mellett mindaddig, amíg békeszerződés nem jön létre az arab országok és Iz­rael között. Az új kormány is csak az arab szomszédokkal megrendezendő közvetlen tár­gyalásokon hajlandó a vitás kérdésekről tanácskozni. A program szerint Izrael kész a leszereléshez vezető ajánlato­kat tenni az arab országoknak, feltéve, hogy biztosítani lehet a kölcsönös ellenőrzést. Az új izraeli kormány sem hajlandó Jeruzsálem státusáról tár­gyalni. Az AFP francia hírügynök­ség rámutat, hogy az új izra­Nevükeí nem tudták. A szenzációéhes amerikai sajtó továbbra is hátborzongató részle­teket közöl a Polansky-vlllában el­követett többszörös gyilkosságról. A Los Angeles Times vasárnapi számában jelent meg az az inter­jú, amelyet Susan Atkins, a véres bűncselekmény öt fő vádlottjának egyike cellájában adott a lap két munkatársának. A nyilatkozatból kiderül, hogy a gyilkosok tettük elkövetésekor tulajdonképpen azt sem tudták, kik voltak azok az emberek, akiket példátlan kegyet­lenséggel lemészároltak a Polansky- villában. Áldozataik nevét csupán a a következő napon egy televíziós híradóból tudták meg. 2 NÖGRÁD « 1969. december 16., kedd Összeüt Moszkvában a Varsói Szerződés tagállamai honvédelmi mi lisztére nek bizottsága A Varsói Szerződés tagálla­mai honvédelmi miniszterei­nek bizottsága — a megálla­podásnak megfelelően — ez év decemberében Moszkvá­ban ülést tart. Az értekezle­ten megvizsgálják a szövetsé­ges hadseregek állapotát és a Varsói Szerződés tagállamai védelmi képességének erősí­tését szolgáló intézkedéseket, összefüggésben a NATO ve­zető köreinek agresszív tö­rekvéseivel. (MTI) Brit iálék A Zycie Warszawy „Brit játék Brandt keleti politikája körül” című cikkében a töb­bi között ezeket írja: — Londonban látszatra lel­kesen fogadták Brandt kor­mánynyilatkozatának az NSZK és Kelet-Európa viszo­nya megjavítására vonatkozó megállapításait. Ügy tűnt, hogy Nagy-Britanniában ha­tékony támogatásra talál Bonn keleti politikájának minden reális kezdeményezé­se. A valóságban azonban más a helyzet. A brit kor­mány idegenke«:1* magatartást tanúsít az összeurópai érte­kezlet ügyében, Stewart brit külügyminiszter bonni látoga­tása alkalmával hangoztatta: ,,az Odera—Neisse-határ vég­leges elismerésével Várni kell a békeegyezmény megkötésé­ig”. Fel kell tennünk a kér­dést: vajon miért folytatnak Nagy-Britanniában az NSZ~K új kormányának keleti poli­tikájával szemben ilyen fur­csa játékot? A befolyásos brit körök magatartását befolyásoló egyik elem kétségkívül az a félelem, hogy az NSZK-nak az összeurópai enyhülés és a kelet—nyugati kapcsolatok ja­vulása érdekében tett lépései fokozottan megerősítik Bonn pozícióját a nyugati szövet­ségben. Egyesek azzal szeret­nének megnyugtatni bennün­ket, hogyha Anglia biztosítja nyugat-európai vezető szere­pét, akkor majd áttér a fe­szültség enyhítésének politi­kájára. Ez azonban nem iga- I zolhatja a brit politika je- ! lenlegi enyhülésellenes irány- j zatát — fejezi be a Zycie I Warszawy. (MTI) Nyilatkozik az MNB (Folytatás az t oldalról) séget. Ezzel a lehetőséggel egyre többen élnek. A bank természetesen csak akkor vál­lalhat kezességet a fizetések teljesítéséért, ha az adós hi­tel- és fizetőképességét meg­felelőnek találja. Az ügyletet persze bankgarancia nélkül is megköthetik, a szállító azon­ban ilyenkor saját érdekében jobban meggondolja, hogy milyen feltételekkel szállítson és milyen biztosítékokat kö­veteljen. A Magyar Nemzeti Bank jelenleg körülbelül 20 jelen­tősebb iparvállalatot tart csökkent hitelképességűnek, vagy olyannak, amelynek gaz­dálkodása lényeges javítás nélkül óhatatlanul hitelkép­telenséghez vezet. E vállala­toknál sűrűn előfordul, hogy még a bérfizetés napjára sincs bankszámlájukon pénz. A béreket természetesen ilyenkor is ki kell fizetniök, ezért e nem nagy számú vál­lalatnak a bank 1969-ben 160 alkalommal több mint 400 millió forint rövid lejáratú bérhitelt folyósított. A gazdálkodás jelentősebb zavarai esetére szanálási el­járást írnak elő a jogszabá­lyok. Eddig a közvetlen mi­nisztériumi felügyelet alá tartozó vállalatok közül hát­nak a szanálását rendelték el az illetékes miniszterek kü­lönböző formákban. A szaná­lási eljárások egy része — például a Budapesti Cipő­nagykereskedelmi Vállalat­nál — még tart. Van már ta­pasztalat arra, hogy olyan vállalat, amelynél a szanálási eljárást lefolytatták, gazdál­kodását viszonylag rövid idő alatt számottevően megjaví­totta, mivel az eljárás során feltárt hiányosságok kiküszö­böléséhez erélyesen hozzá­kezdett. Ez történt például a Műszer- és Irodagép-értékesítő Vállalatnál. Előfordult az is, hogy a veszteséges gazdálko­dás következményeit radikáli­san levonta az illetékes mi­nisztérium és például a Bá- nyagyutacsgyárat más válla­latba olvasztotta. A rosszul gazdálkodó vállalatoknál a különböző szintű vezetők sze­mélyében is több változás tör­tént. Az év eddigi eredményei és hibái alapján előrelátható, hogy 1969-ben — nem nagy számban ugyan —, de lesznek olyan vállalatok, amelyek éves mérlegüket veszteséggel zárják. Ezeknél szanálási el­járással vagy anélkül, de minden esetben hatékony in­tézkedésekre lesz szükség a veszteségek forrásainak fel­számolására, a nyereséges gazdálkodás feltételeinek biztosítására. Olyan vállala­toknál is be kell avatkozniuk a különböző központi szer­veknek, amelyek egyelőre nyereséggel gazdálkodnak ugyan, de a gazdálkodás ten­denciái nem megnyugtatóak. Gyakran éppen a Magyar Nemzeti Bank hívja fel a fi­gyelmet egyes, jelenleg még nyereséges vállalatok terme­lésének kedvezőtlen struktú­rájára, a gazdálkodás rossz hatékonyságára, a készletek szaporodására, az értékesítés nagyobb arányú zavaraira. Ilyenkor rendszerint egy-egy vállalat hatókörén túlmenő komplex termelési-értékesí­tési folyamatokról van szó és segítségre van szükség ah­hoz, hogy ezek helyes Irány­ba terelődjenek. Egyes ese­tekben még tárcaközi bizott­ságok közreműködését is igénybe kell venni. Az ipar- vállalatok összességét tekint­ve azonban viszonylag cse­kély azoknak a száma, ahol bármilyen okból közbeavat­kozásra van szükség — az iparvállalatok túlnyomó több­sége eredményesen dolgozik és gazdálkodik. Drákói ítéletek Vasárnap hajnalban tíz kábí­tószercsempészt végeztek ki Te­heránban. A vádlottak fölött ítélkező katonai bíróság bűnösnek ta­lálta őket abban, hogy katonai járművek igénybevételével nagy mennyiségű ópiumot csempésztek Iránba, a szomszé­dos Törökországból. A halálos ítélet annak az új törvénynek értelmében született, amely kivégzést helyez kilátásba mindazok számára, akiknél több mint két kilogramm ópiu­mot, vagy kétszáz gramm he­roint találnak. A sah, tekintettel arra, hogy 15 évvel ezelőtt a kábítószer­élvezet Irán „népbetegsége” volt,- nem részesítette kegye­lemben az elítélteket, (MTI) Az egység moszkvai nagy találkozó a hatvanas évek legfontosabb politikai eseménye volt, fon­tos határkő, mind az imperia­lista-ellenes erők tömörítésé­ben, mind a kommunista és munkásmozgalom sorainak tö­mörítésében a marxizmus—le- ninizmus, a proletár interna­cionalizmus sziklaszilárd elvei alapján. A tanácskozás és az ott el­fogadott dokumentumok — amelyek a résztvevő 75 párt küzdelmes osztályharcos ta­pasztalatait sűrítették — a megelőző hasonló nagy talál­kozó óta eltelt kilenc év múltán egyértelmű marxista— leninista választ adtak korunk legfőbb kérdéseire. Ezek a dokumentumok nem csupán a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom elvi-eszmei fegyverei, de arra is alkalma­sak, hogy egyetlen, hatalmas mederbe tereljék és összefog­ják az imperialista-ellenes front valamennyi főerejét: a szocialista világrendszert, a kapitalizmus fellegváraiban harcoló munkásmozgalmat, va­lamint a nemzeti felszabadító mozgalmat. Ezek az eszmei fegyverek még azoknak a pártoknak is segítséget adnak az osztályharcban való eliga­zodáshoz, amelyek nem vet­tek részt a nagy találkozón, hiszen a moszkvai dokumentu­mok a mai világ objektív fej­lődéstörvényeinek megfelelő­en, a legmagasabb tudomá­nyossággal világítják meg a nemzetközi osztályharc fo­lyamatait. Ilyenformán a do­irányában kumentumok az egység ko­vászának szerepét is betöltik, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom sominak to­vábbi tömörítéséhez. Moszkva után tehát — s ezt a tények alapján ma már bát­ran állíthatjuk —, ha nem is minden vonalon és törésmen­tesen, de erősödött az egy­ség. Nyilvánvaló, hogy ez a folyamat hosszabb periódusl kíván. Mint ahogyan az egy ség megbomlása is hosszabb folyamat következménye volt, ugyanígy az egység elérése is olyan történelmi időszakoi kíván, amely — s ez előrelát­ható — nem lesz mentes a harcoktól, amelynek során elő­rehaladás és visszaesés is le­hetséges, de a íőtendencia két­ségtelenül az egység irányába mutat. A mi pártunk számos két- és többoldalú tanácskozást tartott Moszkva óta is, s egyetlen alkalmat sem mu­laszt el, ami elősegítheti az egység erősödését. Hé t euró­pai szocialista ország kormá­nyának képviselői — legutóbb Prágában és újra Moszkvá­ban — ismét nagy lépéssel vitte előre egy össz-európai biztonsági értekezlet megszer­vezésének, Európa tartós biz­tonságának ügyét. A moszkvai fődokumentum helyes elemzését igazolják azok az egyre tömegesebbé váló és mindinkább politikai színezetű, hatalmas sztrájkok, amelyek újra és újra megráz­zák a fejlett tőkésországok elavult rendszereit. Olaszor-; szágban tavaly novemberben 12 millió, idén februárban 18 millió, az elmúlt hetekben vi­szont már 20 millió dolgozó sztrájkoL Franciaországban, Japánban és magában az Egyesült Államokban is mil­liók meg-megújuló küzdelm* sok részeredményt ért el. Az USA-ban egyre erőteljesebbe: bontakozik ki a vietnami bű nős amerikai agresszió azon nali beszüntetését követek tömegmozgalom. Feltétlen az egység irányában hat és ered ményesebbé teszi a nemzetkö­zi tőke elleni akciókat, hogy a nemrégiben Budapesten tartót: szakszervezeti világkongresz- szuson is utat tört az egység és megerősödött a nemzetközi szakszervezeti mozgalom for­radalmi vezetése. A nemzeti függetlenségi hart területén, a nemrégiben füg­getlenné vált államok egész sorában hoztak — főleg az angol és amerikai tőkét kor­látozó —- intézkedéseket. Ezen országok — sokszor ellent­mondásos fejlődésük ellenére — keresik a kapcsolatok fej­lesztésének és bővítésének le­hetőségét a szocialista orszá­gokkal. Hosszú lenne áttekinteni a nemzetközi politika minden olyan jelenségét, amely az antiimperíalista ak­cióegység állandó erősödését igazolja. Nem nehéz felfedez­ni, mint politikai hátteret, mint eszmei platformot — azt a dokumentumot, amely hosz- szú időre programot ad mind­azoknak az erőknek, szerte a világon, amelyek a haladásért. a szocializmusért, a békés fej­lődés lehetőségeiért küzdenek. Ráess Lajos;

Next

/
Oldalképek
Tartalom