Nógrád. 1969. december (25. évfolyam. 279-302. szám)

1969-12-14 / 290. szám

Usemek vetélkedője ép jaif ítok Kérdést Intéztünk Szomszéd Józsefhez, a Pásztói Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat igazgatójához, hogy a vállalat kétéves műkö­désének tapasztalatairól tájékozódást nyer­jünk. — A vállalat-átszervezést és az űj gazdasági mechanizmusra való átté­rést hogyan oldották meg? — Elöljáróban el kell mondanom — kezdte nyilatkozatát Szomszéd József —, hogy a vál­lalati átszervezés előtt a megyében öt gépja­vító állomás működött önálló jogi személy­ként. A vállalat 1968. január 1-én alakult pásztói székhellyel. Nagy gondot jelentett az átszervezés olyan vonatkozásban is, hogy az egybeesett az új gazdasági mechanizmus be­vezetésével. Most már, két év elteltével, le­vonhatjuk a következtetéseket, megállapíthat­juk, ami jó és azt is, ami továbbra is; mint feladat jelentkezik. Az már bizonyos, hogy feladatkörünk bő­vült és új közgazdasági tartalmat kapott. Az 1968 januárjában bevezetett árformák bizto­sítják a költségek fedezetét és bizonyos nye­reség is realizálható. Megteremtődtek az ön­álló vállalati gazdálkodás feltételei. A válla­lat jelenlegi szervezeti felépítését jónak és szükségesnek tartom. AZ Apollon—19 átáramlásos. meleg szárítógép levegős gyógyszeripari A vállalat központi telepén négy főüzem tevékenykedik. Ezek között megfelelő verseny- szellem alakult ki. Á legeredményesebben a Japcsó József által vezetett hütőüzem dolgozik. A traktor- és gépkocsi hűtők javításának minősége az utóbbi fél évben sokat javult. A megrendelők elégedettek, s így munka is akad bőven. Október 31-ig az üzem éves nyereség-előirányza­tát' 87 százalékra teljesítette és bejelentették, hogy december 10-ig éves tervüket is teljesí­tik Az üzemben dolgozó kom­munisták kezdeményezésére 'az, Iskolatelevízió-akcióban a Garábi Általános Iskola részé­re ^vásároltak készüléket. Az ehhezp Szükséges tószeget mun­kaidőn túli munkával terem­tették elő. Hasonlóan jó eredményekkel dicsekedhet az Oroszi József által vezetett forgácsoló üzem. A zömmel fiatalokból álló kol­lektíva eredményesen járul hozzá a vállalat központi te­lephelyének eredményességé­hez. — Milyen fejlesztési elgondolásai van- nak a jövőt illetően? — Ennél a kérdésnél abból indulok ki. hogy még jobban ki kell használni a közgaz­dasági szabályzatban rejlő lehetőségeket és tovább javítani az önálló vállalati gazdálko­dás feltételeit, hogy ezáltal nőjön a munka termelékenysége, javuljon a vállalat jövedel­mezősége és tovább mélyüljenek kapcsolata­ink a partnereinkkel. — Hogyan érinti ez a beruházást? — A vállalati átszervezés lehetővé tette a képződő alapok központosítását, így mód nyí­lik arra, hogy elsősorban olyan fejlesztést esz­közöljünk, amely a termelékenység növelését célozza és gyorsan megtérül. Elsősorban a különböző szerszámgépek beszerzésére gon­dolok. Másik nagyon fontos feladatnak tar­tom, hogy tovább javítsuk a szociális ellátott­ságot. így például 1970-ben, a központi te­lephelyen fürdőt, öltözőt kívánunk létesíteni. Számításaink szerint az 1968—1970-es évek­ben várhatóan 12—13 millió forintos fejlesz­tést tudunk végrehajtani — fejezte be nyilat­kozatát Szomszéd József. Klímát teremt az almának Érdekes hűtőgépet gyárt az Grsekvadkerti Gépjavító Állomás A Tőkei János által vezetett üzem idei fő feladatai közé tartozott a Tápé községben le­vő tsz-sertéstelep technológiai berendezésének elkészítése. A berendezési tárgyak a központi telephelyen készültek, míg azok felszerelését egy 15 tagú brigád a helyszínen végzi. Munkájukkal a termelőszö­vetkezet elégedett. A Szlobdnyik János vezetése alatt álló lakatosüzem tevé­kenysége igen összetett. Az üzem Major Lajos brigádja a Kőbányai Gyógyszergyár meg­rendelésére szárítószekrényeket gyárt. A szekrények több nem­zetközi vásáron bemutatásra kerültek, és nagy sikert arat­tak. „ Az egyes üzemek dolgozói figyelemmel kísérik a többi társüzemek eredményeit is. A havi eredmény-értékelésről ké­szült tájékoztató megjelenését nagy várakozás előzi meg. Igen örvendetes, hogy maguk az üzemek vezetői is végeznek számításokat és tájékozottak a termelési költségek és a kü­lönböző eredményességi mu­tatók alakulásáról. Az Ersekvadkerti Gépjaví­tó Állomás nem egyszerű gép­javító, hanem jól szervezett, munkától lüktető üzem. Az érsekvadkerti fensíkon egy­más mellett sorakoznak a te­rebélyes szerelőcsarnokok. A gépek katonás sorban javítás­ra várnak. A kijavított gépeket gondosan kipróbálják. Az ál­lomás területe megtelik a hang­jukkal. Nem csupán gépjavítással foglalkoznak az állomáson, ha­nem különleges készülékeket is gyártanak. Ilyen új készülék az almahűtő gép. Nemcsak Ér- sekvadkerten, de az ország­ban is ismeretlen volt az ilyen típusú gép. Káposzta Antaltól, a gépjavító igazgatójától tud­juk, hogy az országban eddig nem gyártottak ilyen elmés készüléket. Egy alkalommal a Budapesti Hűtőgépgyár vezetői keresték fel a gépjavító állo­mást. Arról tárgyaltak velük, hogy készítsék el a hűtőgépek vázait és a szükséges borító­lemezeket, . s vállalják el ezek összeszerelését. A gépjavító vezetői meg­egyeztek a Hűtőgépgyár veze­tőivel. Mivel a feladat a gép­javító állomáson új volt, a dolgozókkal is megtárgyalták, vállalkozhatnak-e a feladatra. A vezetők beszerezték az él­hajlító és lemezdaraboló gépe­ket, a dolgozók elsajátították a kezelésüket és június végétől értő emberek számára furcsa készülékek, melyek segítségé­vel az almatárolókban olyan klímát teremtenek, ami bizto­sítja a gyümölcs állóképessé­gét. Az almahűtő mint új ter­mék vonult be a gépjavító gyártmányai közé. Gyártására gondosan kellett felkészülni. Mint arról a megrendelők nyi­latkoztak, elégedettek a gépja­vító állomás munkájával. Eredménye, hogy újabb buda­pesti vállalatok érdeklődtek náluk más munkák iránt. Je­lenleg a legnagyobb gondot az okozza, hogy az új termékek elkészítéséhez szakemberekre van szükségük. Ezt úgy igye­keznek megoldani, hogy a fia­talabb nemzedéket képezik ki a feladatra. Ma már 130 dol­gozójuk van. Kiválnak a hálózatból A Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat feladatát a megyében levő gépjavító állomások mun­kájával hajtotta végre. A vál­lalati eredmény valamennyi állomás dolgozójának hozzájá­rulásával jött létre. A közeljövőben, 1970. január 1-től a Szécsényi Gépjavító Állomás telepét az ELZETT Fémipari Műveknek adják át Az átadás a megye gazdaság- politikai célkitűzéseivel össz­hangban van, ugyanis Szé- csényben több százra tehető azoknak a nőknek a száma, akik munkát kívánnak vállal­ni. A mutatkozó munkaerő-fe­lesleget az ELZETT foglalkoz­tatni tudja. Hasonlóképpen tárgyalások folynak a Tolmácsi Gépjavító Állomás átadásáról a Finom- kerámiai Művek részére. Az átvevő átmenetileg itt is vala­mennyi dolgozót foglalkoztatja, a meglevő profil továbbfoly­tatásával. A vállalat e két telephely át­adása után a megmaradó hár­mon: Pásztön, Érsekvadkerten és Kísterenyén folytatja tevé­kenységét. Az átadásra kerülő két gépjavító állomáson közel 300 személy dolgozott, immár több mint húsz éve. Jó és be­csületes kollektíva válik ki egy nagyobb közösségből. Minden bizonnyal új vállalatuknál Is megállják majd helyüket. Tanulókat képeznek ki A vállalat és az állomások vezetői mindig fontos feladat­nak tartották a fiatal szak­munkások képzését. Jelenleg 250 fiatal gyakorlati képzése folyik. Ezen kívül 160 az első és másod-, míg 74 a harmad­éves. A vállalat központi te­lephelyén négy függetlenített oktató foglalkozik a fiatalok neveléséveL Málna- és gyógynövénybegyüjtő gépek gyártják az almahűtő gépet. A próbadarabok elkészítése után már a sorozatgyártást is meg­kezdték. A budapesti gyár 83 darabot rendelt. Kiváló mi­nőségben. elkészítették. Mikor ott jártupk, már szállításra ké­szen sorakoztak a hozzá nem A vállalat műszaki fejleszté­si osztálya két év óta dolgozik azon, hogy olyan profilt sike­rüljön kialakítani, amely egy­részt híven szolgálja a modern mezőgazdaságot, másrészt biz­tos megélhetést nyújtson a vál­lalatnak. A múlt év májusában meg­vásárolt a vállalat egy szaba­dalmat és ezt kezdték a fej­lesztési osztályon feldolgozni. Később a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Gépesítési Vál­lalattal közösen megtervezték és kivitelezték a szabadalom — málnabetakarító gép — kísér­leti példányát és az ez évi kí­sérletek igen biztatóan zárul­tak. Az igazgató ^7 onulunk a havas udva­~ ron át, a hóbuckák elől a portához kanyarodunk, ahol hangosan kiált rá a portás­asszonyka, aki egyúttal a te­lefonközpontot is kezeli. — Igazgató elvtárs, telefon­hoz hívják! Az udvaron a szállítómun­kások, a társadalmi munká­ban tevékenykedő KlSZ-fiata- lok, a műhelyben a váltás látóban égő munkáshők és munkások állítják meg, kérik tanácsát, vagy éppencsak üd- vözlik, s valamely hétköznapi kérdésről váltanak szót. Min­denki ismeri őt és ő. is min­denkit ismer, pedig csaknem 220 dolgozója van a Kistere- nyei Gépjavító Állomásnak. Csakhogy Baranyi Bertalan Immár tizenöt esztendeje igaz­gató itt és minden fejlődés összenőtt áz ő személyével is. (Egyébként ő sokkal büszkébb egy másik dátumra, amely szerint huszonegy esztendeje dolgozik a gépállomások kö­telékében, hiszen pályafutását Iharosberényben kezdte, még­pedig 1948-ban, . az úgyneve­zett hőskorban!) A kisterényei állomás az idén húsz esztendős. Sok sző esik ennélfogva a húsz esz­tendő óta történt változásról. Ahogy az udvaron átlába­lunk a hóban, s kerülgetjük nemcsak a havat, hanem a különféle gépeket, készüléke­ket, alkatrészeket, amelyek láthatóan itt készülnek és csak .szállításra, várnak, — ne­künk is a múlt izgatja kép­zeletünket,-i- Hogyan is kezdték? — Tíz Hoffer-traktorral. A vezetőket, traktorosokat kutyafuttában képezték ki. Az állóeszköz értéke négyszázezer forint volt Egy régi uradal­mi majorba szállásoltunk be... — És ma? — Ma már nyolcmillió fo­rint az állóeszköz értéke, s ta­lán sokan el sem hiszik, hogy itt valaha majorság állt. Pe­dig itt minden épületet saját erőből emeltünk, a gépek, be­rendezések javát is nagyob- bára saját erőből szereztük be. Igen, jól emlékszünk ma­gunk is, hogy a gépállomás fejlődése nem volt annyira töretlen, amint arra az indu­lás és a jelen közötti össze­hasonlítás utal. Mert tizenöt éve. amikor az új igazgató (előtte öt év alatt hét igaz­gató váltotta egymást!) elfog­lalta állomáshelyét, hogy a mai napig helytálljon — még a mezőgazdasági munka töl­tötte be a központi szerepet. A traktorállomány akkorra már húszra növekedett, s Ba­ranyi Bertalan jelenléte alatt stabilizálódott a helyzet, s az állóeszköz értéke évről évre nőtt az újabban beszerzett munka- és erőgépekkel, szer­számokkal. így ment ez 1965- ig, amikor fordulat követke­zett be az állomás életében: megszűnt az erő- és munka­gép-beruházás, megkezdődött a gépek eladása a megerősö­dött termelőszövetkezeteknek. A mezőgazdasági munka minimálisra zsugorodott, a gépjavítói tevékenységet pe­dig a műhellyel is rendelke­ző tsz-ek alig-alig vették igénybe. Az állomás léte ke­rült veszélybe. Az igazgató elkomolyodva emlékezik. — Engem már nem is küld­tek el a Csongrád megyei ta­pasztalatcserére, ahol a gép­javító állomások új profiljait tanulmányozták. Ügy volt, hogy megszűnik az állomás... — De nem úgy maradt ■— ahogy a jelek mutatják... — Szerencsére idejében fel­ismertük, hogy új utakat kell keresni. A meglevő kapacitást ki kell használni, mégpedig olyan hatékonyan, hogy álla­mi támogatás nélkül is bol­dogulni tudjunk. Az egzisz­tenciánkról volt szó: veze­tők és munkások összefog­tunk, kerestük a megoldást. Tavaly már két és fél millió forintos tartalékkal zártuk az évet... Az történt ezután, hogy a vezetők és dolgozók összefo­gásával új berendezések, al­katrészek gyártását kezdték el, hogy kitöltsék a mezőgazda- sági gépek eladásával támadt űrt. A női dolgozóknak is ke­reseti lehetőséget teremtettek. Egyébként a községi és já­rási párt- és tanácsszervek ezt a törekvést messzemenően pártfogolták. Három éve még csak 17, az idén mér 74 nő dolgozik a műhelyekben. Járjuk a műhelyeket és látjuk, hogy nagyobbára me­zőgazdasági jellegű gépek, alkatrészek készülnek. . Az SZK—4-es kombájnhoz pél­dául szalmarázó ládát, törek­rostát, pelyvarostát, törek- rosta-toldatot készítenek, S azonkívül, hogy a MEGÉV teljes igényét kielégítették ezekből az alkatrészekből (a szalmarázó kivételével!), még mintegy tizenegymillió forint értékben exportáltak is alkat­részt. — Jövőre a csehszlovák partnerrel előreláthatólag mintegy tizenötmillió forint értékben kötünk szerződést — mondja az igazgató. De sok egyéb dolgot is gyártanak. A budapesti vas- és edényboltnak vaskapukat és kerítésmezőket, évi ötmil­lió forint értékben. Az Egye­sült Izzó gyöngyösi fémmeg­munkáló telepének kétmillió forint értékű vasszerkezetet gyártottak. Emellett új ter­mékként gázégő szerkezeteket is állítanak elő a Salgótar­jáni öblösüveggyárnak. Sok tsz-nek és állami gazdaság­nak is végeznek vasszerkezeti munkát. , — Mennyi az évi termelé­si érték? — kérdezzük. — Huszonhárommilliót ter­veztünk, de meg fogja halad­ni a huszonnégyet. 1— És az eredményterv? — A tervünkben 4,3 millió nyereség szerepel, de a vár­ható eredmény megközelíti majd a 7,7 milliót, tehát megközelítőleg annyi lesz, mint az állóeszköz értéke. Összehasonlításul elmondha­tom, hogy ez mintegy egy­millió forinttal több, mint Érsekvadkert és Pásztó vár­ható nyeresége együttvéve, pe­dig ott az állóeszköz értéke 41 millió forint, tehát ötszö­röse a mieinknek és a dol­gozóik létszáma is több mint kétszerese a kisterenyeinek. Az üzemből visszatérőben az igazgató az üzemi kollek­tívát dicséri, és részletezi azt a segítséget, amit a párt- szervezet szinte naponta nyújt. — S hogyan találják meg számításukat az üzem dolgo­zói? — tesszük fel az utolsó kérdést Jk z igazgató előveszi a legújabb bérjegyzéket és találomra sorol fel néhány nevet és a nevek mellé a havi béreket. —■ A négy szocialista bri­gádunk jár az élen — mond­ja —, példamutatásuk sokat jelent mind a vállalati nye­reségben, mind az egyéni jö­vedelmekben. íme néhány havi kereset! Petre Anna 1611, Rása Ferencné, új dol­gozó 1786, Szeberényi And- rásné 1862 forint. A férfiak közül sokan keresnek három­ezer forint fölött, így a sok közül Nagyma j dón Zoltán, Vass János, Kun Ervin, An- dó József nevét említeném, négyezren fölül is sokan ke­resnek, például Kazareezkí Zoltán, Czibula József, Bakos József, sőt ahogy látom, Ko­roknál Oszkár vasszerkezeti lakatos 5103 forinttal az élen jár. S ezt az „üzemet” nem Is olyan régen még fel akarták számolni! L. Gy. A fejlesztési osztály közben felvette a kapcsolatot a Gyógy­növénykutató Intézettel és új gyógynövény-betakarító gépek közös fejlesztésében egyeztek meg. Ezek közül szeptember végére egyet — a VINCA fel­tépő gépet — már el is készí­tették és további két gépre — a 'pirethrum-betakarítóra, illet­ve a levendula-kombájnra :— megkötötték a szerződést. Most folytat az osztály tár­gyalást a Hűtőipari Országos Vállalattal, hűtőipari berende­zések közös fejlesztésére. Gyártásfejlesztés terén aa osztály egyrészt a vállalat tér- melékenységének fokozásáig ‘ másrészt pedig olyan szolgák» , tatások kiterjesztésén fáradod ! zik, melyek közvetlenül a me­zőgazdaságot szolgálják. Ezek közül néhány már túljutott a kísérleti stádiumon és üzem­szerű bevezetése folyamatban van. Ilyenek például: a mű­anyag bevonások, keményfém élfelrakások, öntvényhegeszté­sek. Ez alkalommal a pász­tói Mezőgazdasági Gép­javító Vállalat központ­jában és állomásain néztünk körül, hogy be­mutassuk olvasóinknak a szerelők, szakmunká­sok és betanított mun­kások életét, munkáját, terveit. A cikkeket LA­KOS GYÖRGY, BO- BÁL GYULA és SAR- KADI ERNŐ írták, a felvételeket KOPPÁNY GYÖRGY készítette. NÓGRAD I» 1969. december 14., vasárnap 11

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom