Nógrád. 1969. november (25. évfolyam. 254-278. szám)

1969-11-10 / 260. szám

Az V. nevelésügyi kongresszus témáiból Tv-eBozetes MOLIERE: A fösvény. (Szombat, 20.20.) A kétrészes vígjáték közvetítése a Katona •József íízírthúzbói, felvételről. 19(57 őszen mutatta be a szín­ház a Moliere-íelújítást, Har- pagon örökérvényű történetét. A kárpitosmester fia, Jean Baptiste Poquelin, XIV, La­jos báziszerzője alkotta meg színpadi-irodalmi alakját en­nek a típusnak, aki mindenkit — még saját magát is — meg- rabolja fukarságában, azt a tí­pust. akiről Feleki László, a ma humoristája is írta aforisz- tikusan. azért tagad meg min­dent még saját magától is, hogy legyen neki. . Moliere a legnagyobb klasszikus színpadi nevettető Harpagonjávaj (a név maga is a fösvénység szi­nonimája lelt a század alatt) egy mindmáig létező figurát alko­tott meg, annak törvényszerű embertelenségével, irraciona­lizmusával együtt. A Katona József Színház felújítása az ör'v- drámát Illyés Gyula zse­niális fordításában állította színre, s Egri István rendezése ennek a tulajdonságnak, a fu­karságnak a megjelenítése a maga végletességében, CSEMPÉSZEK. (Vasárnap, 16.30.) Magyar film az Ami a 12-ből kimaradt című tv-film- sorozat legújabb darabjaként. Tizenegy évvel ezelőtt, 1058 őszén mutatták be filmszínhá­zaink a Szabó Pá( több mint három évtizede írt novellájá­ból, Thurzó Gábor által filmre írt és Máriássy Félix által ren­dezett filmet. Az operatőr He­gyi Barnabás volt. A történet a két világháború közötti kor­szakban játszódik, a magyar— román határon. Mihály (Agár­di Gábor alakítja) és Anyica (Bara Margit) a határ más-más oldalán élnek, a nyomor azon­ban mindkettőjüket, csakúgy mint sok más sorstársukat is. a csempészetre kényszeríti. A határőrök és a csempészek élethalálharcában bomlik ki, alakul a dráma, amely szük­ségképp ér tragikus véget: a csempészek a keserves küzde­lemben elbuknak, abban a küz­delemben. amelvben n. meg­maradásukért vívott harc so­rán elvesztik önmagukat. Az akkori kritika egybehangzóan írta, hogy a film nagy, de az elhibázott lehetőségek filmje. PRÓBA KÖZBEN. (Vasár­nap, 21.50.) Portréfilm Feren- esik Jánosról. A film próba­hangulatot idéz, a mai magyar zenei előadóművészét egyik legreprezentánsabb alakjának, Ferencsík Jánosnak és mun­kásságának filmrevitelével. Próbahangulatot, hogy ne csak frakkban mutassa be, hanem közelről is, az alkotómunka közvetlen-keserves fázisai­ban, a magyar koncertművé­szet legkiemelkedőbb nagyját. Ferencsík János maga beszél a koncentművészetről, erről a sajátos zenei alkotásról, a kü­lönböző karmesteri feldolgozá­sokról és saját művészi pálya­futásáról, S a film által felele­venített karmesteri tolmácso­lás: Beethoven: V. szimfóniá­jának próbáj. az Egmont nyi­tány, a III. Leonard nyitány. Bartók Concertója, a Bánk bán — megannyi zenei alkotás ön­álló felfogású értelmezése. A. Gy. 1^1 a goiuljr V A könyvterjesztő Közismerten mozgékony, szakmáját értő ember a sal­gótarjáni állami könyvesbolt vezetője: Simkó Jenő. Nagy forgalmat bonyolítanak le év­ről évre, jó felvilágosító mun­kával segítik az olvasótábor kiszélesítését, és a kollektíva élén példát mutat a boltveze­tő. Ezúttal mégis borúlátó hangulatban találtam a köny­vek közt. — Észrevehetően csökkent a forgalmunk — mondta. •— Drága a könyv. Talán ez az oka, hogy az Olvasó né­pért mozgalom sem mutatja a kívánt hatást.., — Nem a könyv drága, Én másban is látom a hibát, — ??? — Nagy a rendetlenség u könyvkiadásban. Jobban kel­lene szervezni. Sokszor olyan könyveket adnak ki, amelyek­re nines igény, s ráadásul ezek a könyvek a legtöbbször nem is szolgálnak irodalompolitikai elképzeléseket. — Mire gondol? — Például Rejtő-könyvek­kel Ipolyi lehetne rekeszteni, ami nem éppen dicsősége könyterjesztésnek. Ugyanakkor hiányoznak olyan könyvek, mint például több klasszikus regény a Radnóti verseskö­tet, Solohov „Emberi sors’’ című könyve, s több olyan mű, amely az általános isko­lákban vagy valamelyik kö­zépiskolában kötelező olvas­mány. Végre talán lesz Rad- nóti-kötet, s az Emberi sors­ból is kaptunk hetven köte­tet, De mit ér ez, amikor csak az MTH-iskolában há­romszáz példány menne el! Solohov nincs. Rejtő Jenő van. Pedig magam ellen is beszé­lek, mert Rejtőt még el is lehet adna .,. — S más kötelező olvas­mánnyal is ez a helyzet? — Tavaly például több íz­ben is előfordult, hogy a gim­náziumokban olyan könyvet tettek kötelezővé, amit nem­hogy a diákok és a szülök, hanem mi sem tudtunk be­szerezni, Az egyik középisko­lában évek óta kötelező ol­vasmány egy Victor Hugó-re- gény, de ezt a regényt nem lehel kapni sehol sem. A ta­nárok szokták elmondani a regény részletes tartalmát, s ennek nyomán vizsgáznak a tanulók. Gondolhatja, hogy az ilyen tartalmi ismertetés egyáltalán nem pótolja a nagy romantikus író stílusát!... De hát, még Gőgös Gúnár Gede­ont és Mosó Masát se lehet kapni, pedig az az első él­ményt Mentené az olvasni tanuló iskolásoknak. Talán ki­csit ezen is múlik, hogy ol­vasó emberekké válnak, vagy nem. Hát én ezért elsősorban a Kiadói Főigazgatóságot hi­báztatom, mert szinte szerve­zetten akadályozzák az olva­sómozgalom kiterjesztését, Olyan irodalmi értékek kia­dását várjuk hiába, amelyek iránt felmérhetően hatalmas érdeklődés mutatkozik. — A könyvterjesztőknek kellene jelezni! — Tudomásom van róla, hggy ezek a jelzések eljut­nak a Kiadói. Főigazgatóság­hoz. Talán egyszer meghall­gatásra is találnak. L. Gy. ' Az eredményesebb tanulás érdekében A z oktatási reíorm ke- ** rétében, a nevelés­képzés arculatában jelentős változások, korszerűsítések kaptak helyet. Ezek szocia­lista építésünk jelenlegi sza­kaszához alkalmazkodó és a közeljövő perspektíváját tük­röző szükségleteket és igénye­ket tartalmazzák. Olyan mo­dem, válogatott és sűrített képzési anyagok és az elsa­játításukkal kapcsolatos köve­telmények kerültek megfogal mazásra, melyek a szülőktől is, de főleg a pedagógusoktól újszerű hozzáállást, minőségi változásokat követelnek a mindennapi tanítási munká­ban. A tanítási óra keretében elért eredmények nem nélkü­lözhetik a tanuló otthoni munkáját, az egyéni tanulást. A szaktanár a tanítási órá­kon megindítja a folyamatot a készségszint, (a tantárgyak általánosabb vagy speciáli­sabb törvényekre, szabályok­ra épülő műveleteinek töké­letes, szinte automatizált al­kalmazása) a jártasságszint és más szűntek kialakítására, de ez a folyamat nem fejeződik be az iskolában. A tanulónak magának kell befejezni a kü­lönböző házi feladatokon va­ló begyakorlással. A különböző szintek meg­közelítése a tanuló tudását, vagyis az elsajátított ismere­tek mennyi“'- ;ét, de főleg mi­nőségét tükrözi, Az eredmé­nyesség a tanuló egész szemé lyiségére módosító hatással van. (A gondolkodásmódra, az önbizalomra, az ösztönző erőkre stb.) Tehát annak a folyamat­nak, amely a tanítási órán indul el a tanár által veze­tett közösségben frontális ta­nítási alapokon, és amely „ön­irányított” individuális útra kényszerül, rendkívül nagy je­lentősége van a tanulói egyé­niség kibontakozásában. Ha ml a jelenlegi oktatási színvonalunk mellett nem adjuk teljesen megoldani a magasabb rendű követelmény­eitek kialakítását a tanítási űn (amiről a tanulóink nem ehetnek), azt jelenti, hogy munkánk nem fejeződött be az órán, vagy nyitott marad és befejezetlen, vagy a tanuló otthoni munkájával bezárólac kiterjesztjük és akkor nyerünk befejezett képzési didaktikai egységeket. Természetesen nem időbeli meghosszabbítás­ról van szó, hanem a pedagó­giai ráhatás és irányítás meg­hosszabbításáról. (Virtuálisát meghosszabbított tanítási óra.) Arra kell törekednünk, hogy ez" a meghosszabbítás haté­kony és rendszeres legyen Mit jelent ez a gyakorlatban? Elsősorban azt, hogy a ta­nuló ne maradjon magára az egyéni tanulási munkájában! Ne engedjük spontán irány­ban áramlani azt a folyama­tot, amelyet jól megszervez­tünk az órán. Általános ta­pasztalat, hogy tanulóink rossz hatásfokkal tanulnak Erőfeszítései kitel nincs arány­ban az elért eredmény. Elté- velyednek az ismeretszerzés és főleg a megszerzett isme­retek alkalmazásának szöve­vényes, áttételes útjain. Kü­lönösen sok nehézséggel küsz­ködnek a természettudományi és szakmai tárgyak házi fel* adataiban, vagyis az alkalma­zásokban. A sorozatos si­kertelenségek hatására csök­ken az önbizalom, és nem egy esetben a szép reményekkel nagy ambícióval ipduló tanu­ló az ellenkező végletbe esik Mindnyájan tudjuk ezt, és mégis kell róla beszélni, A veszély fennáll, állandóan kí­sért Elkerülésének egyetlen módja, ha a tanulót nem hagyjuk magára Az önálló­ságra nevelés is folyamat Nem azt jelenti, hogy csináld ahogy tudod, és okulj a ne­hézségekből. Ezzel a szemlélettel nagyon sokat veszíthetünk. Különö­sen azoknál a tanulóknál akiknek a szülők nem tudnak segítséget, tanácsot adni. akár alacsonyabb (képességük) kép­zettségük. akár elfoglaltsá­guk miatt. Tehát a tanulók otthoni munkáját a tanítási órának meg kell világítania. A peda­gógusnak úgy, kell az órát megterveznie, hogy az ottho­ni feladatokat ne csak admi­nisztratív kijelöléssel, hanem útmutatással lássa el. Helyez,, ze az érdeklődés középpont­jába. Az sem elképzelhetetlen hogy az egész órát az ottho­ni tanulás, a házi feladat alt- építésére használja fel. Meg győződésem. hogy csökken t. kudarcok száma, nő a tanu­lók bátorsága és tanulmány! színvonaluk. Ilyen előkészítés, sei tud a tanuló az ösztönös- ségből a tudatos ismeretszer­zéshez. a megkívánt jártas­ságokhoz ökonomikusán fel­fejlődni. A különböző köve­telményszintek jellege deter minálja a házi feladatokat, ezért azok átfogó perspekti­vikus tervezése elengedhet, len. A kialakult gyakorlat azt ^ mutatja, hogy a jól szervezett otthoni tanulás a tanuló alkotóműhelye. Az írásbeli fogalmazástól kezdve a matematikai, fizikai felada­tok megoldásán keresztül a rajzok készítéséig az önálló­ság útját keresik. Nem kény* nyű dolog! Megtorpanás, lé- hangolódás, türelmetlenné felvíllanyozódás, öröm, büsz­keség stb. . . ennek a műhely­nek a velejárója. Mind olyan tényezők, amelyek hol lendí­tenek, hol fékeznek. Bonyo­lult összetevők ezek, melye­ket a szülőknek Is ismerniük kell, mert csak ezek birtoká­ban lehet kellő hasznossággal ösztönözni, dicsérni, bírálni. Arra nincs szükség, hogy a szülők segítsenek a házi fel­adatok megoldásában, de ar­ra igen. hogy tudják milyen tantárgyakat tanul. pl. « szakközépiskolás gyermeke, melyek a legnehezebbek, mi­lyen taneszközökre és köny­vekre vaui szükség, menm i az átlagos tanulási idő, me­lyek a szóbeli, írásos, rajzos tárgyak stb. Csak így lehet figyelemmel kísérni az ottho­ni tanulást. A szaktanáról: minden iskolában szívesei szolgálnak felvilágosítással. Csak így, közösen, együtt ér­hetünk el szép eredménye- két. Tural Ferenc mérnöktanár sakf. Stromfeld Aurél Ált. Géplp Technikum és Szakközép- iskola nélkül nincs haladás. Nézegetik a kapualját, hova szege­zik majd fel a márványtáblát. Szemtől szembe Nyuszekkal A földszint 5-ben lakik. Amikor belépünk, éppen egy hatalmas térkép fölé hajolva találjuk. Iránytű, baro­méter, oxigénpalack hever szanaszét. Lekötelező szívé­lyességgel áll rendelkezésünkre. — Mi az indoka elhatározásának? — tesszük fel a kérdést. — Vállalkozásom — mondja szerény mosolyai — de­monstratív jellegű. Meg' akarom mutatni a világnak a ma­gyar rátermettséget,. élnlakarást. — Bízik a sikerben? — Igen. Shackleton és Amundsen példája lebeg a szemem előtt. Körülnézünk. A kályha mellett egy kisírt szemű fia­talasszony ül: Nyuszekné Két zokogó gyermekének fejét simogatja. Megható kép. Komoly előkészületek Magától értetődő hogy egy ilyen útnak nem lehet csak úgy nekivágni. Arról faggatjuk Nyuszeket, milyen előké­születeket tett. — Gondosan áttanulmányoztam az északsarki expedí­— 16 — ciók történetét. Állandóan hallgatom a rádiót, hogy mi­kor melyik híd van lezárva. Látja ezt a nagy térképet? — Igen. — Ezzel bélelem ki a cipőmet. Két. liter rumosteát viszek termoszban. Ezek itt rakétapisztolyok, hogy jelzé­seket adhassak le, ha eltévedek. Utam célja a Szilágyi tér. Ha elérem, leszúrom a zászlómat, hogy örök időkre hirdesse az emberi kitartást és leleményt. Részletes útiterv Nyuszek elmondja a továbbiakban, hogy az út nagy részét kutyaszánon kívánja megtenni. Nyolc sarkikutyája van már. A sarkon fogta valamennyit. Szívós dögök, talárt kibírják a Szilágyi térig. Hogy merre megy, még nem tudja. Az azonban elhatározott szándéka, hogy útjának történetét két kötetben megírja. — A közönség aggódása büszkévé tesz. Sokan állan­dóan lebeszélnek. Különös büszkeségem, hogy a Közleke­dési Minisztérium is mindent elkövet, hogy utamat lehe­tetlenné tegye. Én azonban semmitől sem riadok vissza. Ünnepélyes indulás Mielőtt távoznánk, még átadja a fényképét lapunk számára, s elmondja, hogy ünnepélyes külsőségek között holnap délután indul útnak. A házmegbízott kisebb be­szédben fogja búcsúztatni, s egy gyerekkórus elénekli a „Fel-fel vitézek” című indulót. Elbúcsúzunk a lelkes sportembertől, hogy ne zavar­juk előkészületeiben. Még megmutatja prémmel bélelt alsónadrágját, s aztán távozunk. A másik szobából áthallatszik a sarki-kutyák csaho- lása. * A Magyar Távirati Iroda jelenti, hogy Nyuszek Emil tegnap délután 4 órakor elindult a Szilágyi térre. A Mar- git-hídnál még látták, azóta nincs hír róla. Pesti utca (Sorstragédia egy felvonásban) Ez a dráma a Visegrádi utca és a Sziget utca sarkán játszódik, fényes nappal, 1945 májusában. Sem máskor, sem máshol nem történhet meg! — 17 — Feketekalapos: (a falhoz támaszkodva áll az utcán). A ruhás: (karján egy férfinadrággal el akar menni előtte). Feketekalapos (karoníogja, megállítja):. Mit kér? A ruhás: Hagyjon jó ember, nem eladó. Feketekalapos (erélyesen): Nem azt kérdeztem, eladó-e vagy sem. Azt kérdeztem, mit kér érte? A ruhás: Ugyan kérem! Vasalni viszem ide a szabó­hoz. (Tovább akar menni.) Feketekalapos (még erélyesebben): le vitázzunk so­kat! Négyszázhúsz és kész. A nadrág kopott Azt hiszi milliókat ért? A ruhás (ordít): Nem eladó! Nem eladó! Viszem va­saltatni. Zöldkalapos (jön, megáll): Mit kér érte az ipse? Feketekalapos: Négyszázhúszért nem adja. Zöldkalapos (felháborodva): Négyszázhúszért nem adja? Le kell bunkózni az ilyen gazembert! Ezek miatt van a nyomorúság! (A ruháshoz) Négyszázötven. Na? A ruhás: A ménkű csapjon magukba! Nem értik, hogy vasaltalni viszem? Zöldkalapos: Na és? Azért még nem kell sarokhózat szereznie rajta! A ruhás (toporzékol): De én nem adom el (Sir.) Ért­sék meg, hogy vasaltatni viszem! Bamakalapos (jön megáll. Zöldkalaposhoz): Mit kér érte a hapsi? Zöldkalapos: Négyszázötvenért nem adja. Bamakalapos: Micsoda? És maguk nem hívnak rend­őrt? Fel kell akasztani* az ilyen csibészt! Az első lám­pavasra! Ezek miatt van a nyomorúság! Ezek szipoly óz­zák a vérünket. (A ruháshoz.) Maga piszok! Maga alja- dék! (Kiabál.) Rendőr! Rendőr! (Hirtelen nyugodtan.) Nógyszáznyolcvan. Na? A ruhás: Értse meg. .. Vasaltatni viszem, nem el­adó. (Menni akar). Feketekalapos (visszatartja): Hallja maga piszok fráter.. Másnak egy nadrágja sincs, maga meg a karján is visel egyet! Azt hiszi lehet ezt egy demokráciában? Zöldkalapos' Biztos hogy nyilas volt' Barnakalapos: Vagy zsidó! Feketekalapos: Mételye a társadalomnak! Ki kell ir­tani az ilyet! Zöldkalapos: Fel kell koncolni! (A ruháshoz.) Azt hi­szi, maga senkiházi. hogy szívhatja a dologzók vérét? A ruhás: De én nem akarok szívni semmit. Viszem a ' szabóhoz... i (Folyiatjuki — 18 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom