Nógrád. 1969. november (25. évfolyam. 254-278. szám)
1969-11-07 / 259. szám
Nem ég — melegszik a falu Elszórtan bújnak meg a kis falvak itt a hegyek, dombok alatt, omladéko« várfalak árnyékában, erdőik közelében. Szűk utak kötik össze egymással és a világgal lakóikat. Történelmi múltjukról sokat lehetne beszélni — szó is esik róla. Berkenyén például egy kulturális esemény kapcsán. Garamvöigyi Gyula pedagógus, berkenyéi lakos — egyébként a szomszédos Nógrád község iskolájában tanít — elmondja, hogy Berkenyét 1299-ben említik először az oklevelek. Puszta földterületként 1460- ban, a váci püspökség birtokában találjuk: A török hódoltság idején teljesen megsemmisült, az 1715—1720. évi összeírásokban sincs nyoma. A történelem itt tökéletes munkát végzett, úgy tűnt, túlságosan is elpusztított minden addigi emberi nyomot. A XVIII. század elején, 1717-ben települt be újra németekkel. A múlt század második felében háromnegyed része leégett, két ember életét vesztette. Egyenes út A mostani ősz lángjában — nem ég — melegszik a falu, amely túlélte a pusztítás lángjait. A rétsági járás 12 nemzetiségi községe között mind többször esik szó róla. A falu közepetáján üzemel a paszománygyár részlege, amely 30—40 helybeli nőt foglalkoztat. Munkaképes lakóinak többsége az ipámban dolgozik, Vácra, Dunakeszibe, Üjpestre jár dolgozni. S természetesen a termelőszövetkezetben is kiveszik részüket a munkából. Szorgalmuknak eredménye a számos motorkerékpár, gépkocsi, televízió, háztartási gép. Természetesen, mindez átgondolt nemzetiségi politikánkat is dicséri, amelynek kedvező hatásában a járás föbbi nemzetiségi községében is találkozunk a szlovák és a német nemzetiségi lakosság anyagi és szellemi gyarapodásával. A szellemi gyarapodásról érdemes külön is néhány szóit ejteni. A kétségkívül létező eredmények helyett arról a gondról, amelyet az igény hiánya jelenthet. Ez a hiány — vizsgálódva a nemzetiségi falvakban — csökken. De még nem szűnt meg. Elzárt is üdvözöljük örömmel azokat a jeleket, amelyek arról vallanak, hogy a nemzetiségi lakosság igénye mindinkább feltámad saját kultúrájának, hagyományainak ápolása iránt. E folyamatnak örülünk, hiszen Nógrád megye szellemi életében valóban sajátos színfoltot jelenthet a nemzetiségi művészeti csoportok szereplése, folyamatos tevékenysége. Ezt az eddigi nemzetiségi találkozóik sikere is bizonyítja. — Volt valamikor, még 1953 és 1958 között Berkenyének egy nemzetiségi ének- és táncegyüttese, amelynek szervezésében és munkájában részt vettem — mondja Garamvöigyi Gyula. — E művészi csoport szép sikerekre is visszatekinthet. Később azonban munkám elszólított a faluból, s megszűnt az együttes. Most újból Most újra feltámadt. Megalak u át támogatta a Rétsági járási Tanács VB Művelődésügyi Osztálya, s a helyi tanács. S mert az igény élt a berkenyeiek szívében, az újjáalakulás lehetősége felvillanyozta eket, pár nap óta már próbál az énekkar, s létrejött a tánccsoport is. Hetenként próbálnak, vasárnap délután. Szép ünnepi ajándék, a tegnapi községi november 7-1 ünnepségen két német népdallal mutatkoztak be Berkenye lakóinak — és önmaguknak. A német szövetség ugyancsak támogatja az együttest, német népdalokat küld Berkenyére. Viská Ilona pedagógusod segít a dal tanulásban. Német középiskolát végzett, jártas az irodalmi német nyelvben, amelyet a berkenyeiek többsége nem ismer. Magyarra fordítja a dalokat, hogy. így minden énekkari tag megértse a szöveget. Ezt követően irodalmi német nyelven tanulják a dalt. — Mik a további tervek? — A szövetség által rendelkezésünkre bocsátott német népdalgyűjteményből szeretnénk minél több új dalt megtanulni — válaszol Garamvöigyi Gyula, az együttes vezetője. — Természetesen, a későbbiekben magyar népdalokat is előadunk. Szeretnénk bemutatkozni a szomszédos községekben is, elsősorban a járás másik német nemzetiségi községében, Szendehelyen, de Nógrád'ban és más falvakban is. A nemzetiségi napon pedig önálló műsorral akarunk fellépni. A berkenyéi felnőtt énekés tánckar megalakulásával már öt nemzetiségi együttes működik a rétsági járásban. De vajon milyen képet mutat e‘ kis faluban a nemzetiségi irodalom, iletve az irodalmi német nyelv iránti érdeklődés? Nyelv és a könyvtár Tájékozódásunk szerint, jár egy-két családnak német újság, a berkenyeiek többsége azonban nem olvas németül, nem ismeri az irodalmi nyelvet. A faluban alsó tagozatos iskola működik, a felsősök Nógrádra járnak. Német nyelvoktatás az iskolákban nincs. Ehelyett az alsó és a felső tagozatosok számára Berkenyén német nyelvszakkört szerveztek, amelyet Vis- ki Ilona vezet. E kezdeményezés bizonyára meghozza majd gyümölcsét, az irodalmi német nyelv térhódítását Berkenyén. Erre egyébként azért is szükség van, mert a német szövetség a szendehelyi művelődési háznak 300 kötetes német nyelvű könyvgyűjteményt ad, amelyből a berkenyeiek is válogathatnak. Terv szerint, a későbbiekben fiókkönyvtárat is kialakítanak a községben. Ügy véljük, a hagyományok ápolásához a falutörténet feldolgozása is hozzátartozna. Garamvöigyi Gyula szerint Zombori László, jelenleg a pedagógusszakszervezet munkatársa, a korábbi években kísérleteit tett a magyarországi németség történetének megírására. Távozása után azonban e munkáról nem tudnak semmit. Talán nem volna érdektelen, ismét felvenni a kapcsolatot Zombori Lászlóval. Tóth Elemér Öten a rács mögött... — Amikor Feri feleségül vett, 21 éves volt, én 18 éves voltam. Féltékeny természete volt. Ha valaki rám nézett az utcán, nem állta meg megjegyzés nélkül. Állandóan faggatott, gyanúsítgatott. így ment ez két évig. Akkor terhes lettem az első kicsivel, Stellával. Bent feküdtem a kórházban. Kintről jöttek a hírek, hogy Feri a lakásunkra hordja a nőket. Úgy látszik rájött, nemcsak én vagyok az egyetlen. Bejött hozzám a kórházba. Megkérdeztem: „megcsaltál?” Azt mondta: „igen”. Becsültem az őszinteségéért, mert tudom, vér folyik az ereiben, én meg szültem... Iíesőbb jöttem rá, hogy szerette azt a nőt. Ha hazajött, mindig megvert. Érte vert meg, tudtam. Ereztem, rajtam tölti ki a bosszúját. Sokszor két hétig is feküdtem, mint egy darab fa. Megszültem a kicsit, elhatároztam, beadom a válókeresetet. Kibékültünk Újra terhes lettem. Megszületett Julika. Megint válni akartam. Szétköltöztünk. Visszaköltöztem. Megtudtam, van egy barátnője Ferinek, öt és fél éven át volt a nője. Pesten lakott. A férjem még oda is feljárt hozzá. Amikor a harmadik gyereket is megszültem, Katiikat, akkor már azt mondtam magamban: elég volt! Eljöttem a bátyámhoz, mondtam, hozzájuk költöznék, elhoznám a három kicsit is. „Gyertek — mondta a sógornőm —, ha neked van hely, a gyerekeknek is lesz. Majd váltóműszakban dolgozunk.” Szerda volt. Mirevisz- szamenitem, hogy hozom a gyerekeket, kiderült, hogy Feri hétfőn már állami gondozásba adta őket. Visszahoztam őket és újra maradtam. — Mit mondjak a férjemről ? Aihány gyár, annyi helyen dolgozott. A vándorló természet a vérében volt. Mutatványosok voltak a szülei. Ö is az volt kicsi kora óta. Barangolt mindenfelé, járta az országot. Utoljára, mint üvegcsiszoló dolgozott. Megúnfa. Szerzett egy köszörűt, s eljárt köszörülni. Vándorolt faluról' falura. Utolsó hónapos terhes voltam Klárikával, mikor jöttek a rendőrök. A férjem keresték. Mondtam, nincs itthon. Mondták: ha megjön, jelentkezzen. A férjem aznap Pétervásárán köszörült az iskola előtt. Megijedtem. Miért kereshetik? Tudtam, nem volt iparengedélye. Fél óra múlva, ahogy a rendőrök elmentek, beállított Feri. — Meglátogattad anyámat? — Nem. Minek látogattam volna meg? — Kerestek a rendőrségtől, — Anyád jelentett fel. Elvitet. Jöttek érte. Elvitték. Május első napja volt. Reggel már Egerbe vitték. Nem tudtam miért? Kölcsönkértem száz forintot, rohantam a postára telefonálni. Négyszer is telefonáltam. Négyed szerre mondták, jobb ha nem tudja meg. Valahogy tudták, hogy utolsó hónapos terhes vagyok. A postás hozta az értesítést, s abban ez állt: erőszakos nemi közösülés. Anyámnak is telefonáltam. Ügy tudtam meg később, hogy szegény idegrohamot kapott. Anyám jó asszony. A férjem „kikezdett már” a 13 éves húgommal is. Anyám akkor visszavonta a feljelentést. '★ A tárgyalásra úgy volt, nem megyek el. A bátyámék hívtak, kocsival indultunk. A tárgyalás 9 órakor kezdődött. Kisterenyénél lerobbant a kocsi, mire Egerbe értünk, már 11 óra volt és az ügyész a vádiratot olvasta. A bíró kihirdette az ítéletet. Feri két és fél évet kapott. A tárgyalóteremben mindenki figyelt. A bírót figyelték, aki az ítéletet magyarázta. Feri ? Megszökött a teremből. A buszmegállónál valaki elgáncsolta. Visszahozták. Rossz volt látná. Két riasztólövést is hallottam, mikor üldözték. Azt hittem, a harmadik már őt találja. Később azt mondta nekem, hogy ezt akarta. Nem hittem el. A sógorom- éktól tudtam meg, hogy a feljebbviteli tárgyaláson kapott még a két és fél évre tíz hónapot. Volt hat hónapja felfüggesztve garázdaságért. E5zt is le kell most ülnie. • ¥■ Beszéltem vele. Sűrű volt a rács, alig láttam az arcát. — Látni szeretném a gyerekeket. — Hogy lássanak megvasalva? — Látni akarom a picit. Klárit. — Nem hozom be. A többit sem. Tudod, hogy Stella már értelmes kislány. — Elválhatsz. Elmehetsz dolgozni. Az anyósom megkérdezte: — Kislányom, elválsz Feritől? — Mit csináljak? Maga mit tenne? — Ha elválsz, én azután is segíteni foglak. Négy unokám van. ★ Elhatároztam, hogy elvá- lok. Ez az első, amit megkell tennem. Amíg a férjem nevét viselem, úgy érzem ő * uralkodik. Nem fogok félni tőle. Segítséget kaptam. Megkerestek a tanácstól. Az óvodából hozom az ebédet. Bőséges, jut mind az ötünknek. Csak a gyerekektől nem tudok megválni. A két picit Pestre akarják vinni. A nagyobbaktól még tudnék dolgozni. Megőrülök, ha rágondolok, hogy meg kell sza badulnom tőlük. Attól félek örökbefogadják őket. Annyira szeretnek, hogy összevesznek azon, melyik csókoljon meg először. Csakhát itt... Ez istálló lehetett valamikor. Jéghideg van itt a konyhában. Ha két órát nem fűtök, már szörnyű hideg van. EÍ kell mennem innen. Dolgozni szeretnék. Nem vagyok nagyigényű. A púdert, az ékszert nem kedvelem. Nem félek a munkától. Tizennégy éves koromtól, míg férjhez nem mentem, bányánál dolgoztam. Mindegy, csak keresni tudjak. Albérletbe megyek, azt tervezem összegyűjtők egy kis pénzt. A tanácson Ígérték, hogy majd lakáshoz segítenek. Így ki tudom majd hozni a gyerekeket. Itt nem lehet maradni, mert jön a tél. Csak a tél ne lenne. A szoba ablakán vasrács van. Törött az üveg. Befúj a szél. öten vagyunk a szobában. Székács László (1945-1946) (Történelmi visszapillantás — karcolatokban) 3. Hát az úgy volt uraim, hogy az én drága jó feleségem, aki napszámba járt egészen addig, amíg fiatal szervezetét a gyilkos hajókötél meg nem támadta, szóval az én drága gyermekeim mártíranyja azt mondta reggel: te Ödön fiam, vigyázz magadra, nyolcvan kilónál többet ne cipelj. És vigyázz mert rettentő szeles az idő, te meg úgy le vagy fogyva, hogy rettenetes, mert minden falatodat odaadod a gyerekeknek. Tegyél a zsebedbe valamit fiacskám, hogy el ne fújon a szél, akkor mi kereső nélkül maradunk. Ekkor mindketten sírtunk, és én leemeltem a szekrényről egy ilyen izé.. egy ilyen papímehezéket és a zsebembe tettem, de bizonyisten nem tudtam, hogy arany, nem is tudhattam kérőn, mert aranyat én még nem láttam, én ezt kérem, réznek vettem, most fél éve, de úgy látszik, csalók karmai közé kerültem. Hát így volt A kihallgatást végző rendőrtiszt ekkor így szólt: — Hát ez rendben van, és érthető. De honnan volt a 150 Napóleon arany? — Bocsánatot kérek, kapitány úr — méltatlankodott 5ötéth —, de egy negyvenöt éves felnőtt ember mégsem mászkálhat az utcán egy fillér nélkül... Tetszik tudni, a Kutyák... ,. Közmunkát végzek Tegnap hajnalban 6 órakor egy középkorú férfi verte lel álmából Mózsing Mihályt, a Vese utca 8-as számú ház megbízottját. — Nevem Malek Jenő — mondta az illető keményen — 13 — —, azért jöttem, hogy megkérjem, osszon be közmunkára. ; letes polgár kötelességéről. Ott állt, hogy dolgozni, dőlReggeltől estig dolgozni akarok. gozni, dolgozni az ország újjáépítésén. A házmegbízott zavartan nézett a korai vendégre. — Várjon a sorára! — Hogy jött erre a gondolatra? — kérdezte, hogy — De már régen vége a háborúnak. Hát meddig váridőt nyerjen, amíg elősiető családtagjai ártalmatlanná tejak? szik a szerencsétlen tébolyodottat. — Nahát ez hallatlan! Még sürget? Azt hiszi, ma— Kérem — felelte az —, már annyit olvasom az gáért van ez az egész ügyosztály? újságban, hogy mindenkinek dolgoznia kell... TegnaD Malek ekkor elhatározta hogy hivatalos mun ka beaszeste magamba szálltam. Tessék engem közmunkára kültás nélkül könnyít a lelkiismeretén. A Deák téren talált deni! egy nagy halom téglát, és szemetet. Elhatározta, hogy a Mócsing kijelentette, hogy ilyesmi nem áll módjátéglát felstószolja, a szemetet pedig elsöpri. Ingujjra vetban mert 6 csak az elöljáróság elöljáróság portása előtt. között és nekilátott. — Közmunkára akarok menni! — jelentette ki Malek Csakhamar csoportosulás támadt körülötte, sőt rendőr egy negyedórával később az elöljáróság portása előtt. is került elő. — Most nem lehet. Majd ha hívják. — Maga mit csinál itt? — Nem várok egy napot sem! Mindenkinek dolgoz— Rendberakom a téglákat. nia kell. — Hol az őre? í — Ez miféle rendelet? — Nem vagyok nyilas. Dolgozni akarok. — Nem rendelet. Minden vezércikkben benne van. — Mutassa az engedélyt vagy valamilyen írást. — Hát akkor menjen az újságokhoz. Ne molesztálja — Nincs írásom. itt az elöljáróságot ilyesmivel. Dolgozni akar! Miért nem — Hát akkor milyen jogon nyúl a téglához? Magáé akarja mindjárt császárrá koronáztatni magát? az a tégla? Szépen néznénk ki, ha itt mindenki dolgozni — Hol intézik a közmunkaügyeket? — kérdezte Makezdene! Jöjjön csak velem! lek. Bekísérte a kerületi rendőrkapitányságra. Matekot, — Második emelet hetven. kihallgatták, s azután a kapitány, mint elsőfokú büntetőMalek benyitott az ajtón. hatóság, engedélynélküli munkavállalás miatt egyheti do— Jó reggelt. Tessék engem közmunkára küldeni. logházra büntette. Dolgozni akarok. Malek boldogan vette tudomásul. Ekkor azonban megA tisztviselő feltette a szemüvegét: — Hát ez miféle trükk? — Nem trükk. Ez kötelességem. Induljon meg az tudta hogy az ítéletet háromévi próbaidőre felfüggesztették. Bánatosan hazament, befizette a közműn kávái tságo!. és elhatározta hogy több vezércikket nem olvas. újjáépítés végre! — Ma nincs közmunka. És hagyjon dolgozni. Erőszakos fráter! Csodálatos vállalkozás: Malek nem hagyta annyiban a dolgot. Azonnal a váEgy lelkes sportember Pestről Budára akar átmenni. rosháza illetékes ügyosztályára sietett. — Kérem, az elöljáróságon elutasítottak. Én közműn„Semmitől sem riadok vissza” — mondta a Ludas kát akarok végezni. Tessék engem dolgoztatni! Induljon Matyi munkatársának. meg az újjáépítés! Amikor belépünk a szerény Epe utcai ház kapuján. A tanácsnok az asztalra ütött. izgatottan beszélgető csoportba ütközünk. Igen, persze. — Tegye bolonddá az öregapját! Miért akar dolgozni? Miért akarja megzavarni a rendet? Azt hiszi, hogy a maga ügyével most majd külön foglalkozunk? Maga lel akar tartani minket! Maga reakciós! róla van szó. Nyuszek Emilről. A házbeliek fejcsóválva tárgyalják a dolgot. Még mindig nem akarják elhinni, hogy Nyuszek most, télvíz idején akar menni Budára. — Telefonálni kellene a rendőrség életvédelmi osztályának ... — mondta egy hölgy idegesen. — De kérem! — hebegett Malek —. bizony isten dőlgozni akarok. Tegnap este olvastam egy cikket a becsű(Folytatjuk) — 14 — — 15 — T
