Nógrád. 1969. november (25. évfolyam. 254-278. szám)

1969-11-04 / 256. szám

A képernyő előtt Országos körözés Szép himnusz a szülővárosról A televízió elmúlt heti prog­ramja, ha színvonalban egye­netlenségekről árulkodott Is, mindenesetre jóval tartalma­sabbat és változatosabbat nyúj­tott a korábbiaknál. Kedden este láthattuk a bu­dapesti irodalmi színpad elő­adásában Gyárfás Miklós: Mi­zantróp ’68 című egyfelvonúso- sát. A kis vígjáték az író al­kotásai sorában inkább mű­helyforgácsnak hat vagy una­loműző bíbelődésnek, mi pe­dig meglehetősen unatkoztunk a műsoridő nyolcvan percé­ben. A téma modern változata csak hellyel-közzel kötötte le a figyelmet. Annál érdekesebb volt vi­szont a szerdai müsornap. An­gyal újabb kalandjai mellett a Kérdez a néző című műsor­ban részesei lehettünk a pé­csi V. magyar játékfilmszemle ankétjának, ahoj a szakma szakemberei adtak választ a közönség nem egy esetben „ké­nyes” és „rázós” kérdéseire. A műsorvezető Szepesi György vállalkozása hasznosnak bizo­nyult olyan értelemben is, hogy a mozlnézők ízlésének je­lenlegi szintjét felmérjük, igé­nyeik az alkotók elgondolásai­val szembesüljenek a filmmű­vészeti ízlésformálás jegyében. A késő esti, Emberséggel cí­mű dokumentumfilm a televí­zió bátor kritikai vállalkozá­sainak egyik legsikerültebbike az utóbbi időben. A mindenna­pok demokratizmusát kutatva egy napjainkban példa nélküli esethez kalauzolt el bennünket az összeállítás, s az elénk tárt valóság alapján állásfoglalásra késztet. Az alkotók, Bíró Ist­vánná, Endrődl Nándor, Kiss György, Magyar József, Schen­ker Pál és Varga Zsuzsa neve feltétlenül méltó a megemlí­tésre. Ha másért nem, egyedül a Szülőföldem, Makó című do­kumentumműsorért is érde­mes volt képernyő elé ülni csütörtökön ' este. Az alföldi mezővárost egyik legjelesebb fia, Erdei Ferenc mutatta be rengeteg emberi melegséggel átszőtt beszélgetésekben, szo- ciográfikus riportokban. A há­romnegyedórás műsor gazdag, plasztikus keresztmetszetét nyújtotta a város múltjának, jelenének, felvillantotta jövő­jének lehetőségeit, szinte mik­roszkopikus közelségből is­merhettük meg társadalmát, jellemző családjait és egyedeit. Erdei Ferenc makói idegenve­zetői szolgálatra a szűkre sza­bott időben egy vaskos — és amellett rendkívül lekötő — ismertető könyvvel felért. Eggyel ismét megszaporodott tévéfilmgyártásunk élvezhetet­len produkcióinak száma. Bi­zonyság erre a pénteken este látott Krisztina szerelmese cí­mű vállalkozás, amelynek író­ja és rendezője Esztergályos Károly. A képtelenül unalmas történetet dühítően lapos dia­lógusok bontakoztatják elénk, s végül megkönnyebbülten lé- legzünk fel a készülék előtt, hogy két andaxinnal megúsz- tuk az estet, az író-rendező (még szerencse, hogy nem ját­szó) ellenünk szőtt merényle­tét. Egyébként a film szerep­lői sem remekeltek —, de ho­gyan is lett volna alkalmuk azokban a masszákban, ame­lyekbe az Esztergályos vala- mennyiüket belegyúrta!? A szombat esti műsorban — A novellairodalom gyöngysze­mei sorozatban — O’Henry és Jurij Nagibin elbeszéléseinek filmváltozatait láthattuk. A kettő közül az utóbbinak, A stewardess című müve volt az érdekfeszítőbb, de végered­ményben mindkettő meglehető­sen középszerű írott műként és filmként egyaránt. A vasár­nap esti, A csütörtök címmel látott olasz film enyhén érzel­gős história. (barna) Önkéntes pótmamák Emberséges, mindenki szamára követendő vállalással Ünnepelik a rétsági AFESZ-iroda nődolguzöl hazánk felszabadulásának 28. év­fordulóját. A közeli Felsőpetény- ben levő nevelőotthonban kiválasz­tottak két kisgyermeket, akiket meg iskolás korukban is patronál­ni akarnak. Rendszeresen látogat­ják Őket, névnapjukon, születés­napjukon, karácsonykor ajándéko­kat visznek nekik és a tanulásban is segítenek majd. Mindezt a* anyát pótolni szándékozók szeretettel te­szik, hogy legalább valamennyire elfeledtessék ezekkel a kisgyerme­kekkel az, otthonuk elveszítése fö­lött érzett keserűséget. Mai műsor KOSSUTH RADIO: 8.00: Hírek. s.20i Hallgassuk együtt. — 9.07: itársán a kürtsző. — 1.421 deszty Szilvia énekel. — 10.05: Zenekari muzsika. — 11.00: Iskolarádió. — 11.35: Leonard Bernstein opera- f elvételeiből. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.30: Melódiakoktél. — 13.45: Ü.j Georglkon. — 14.01: A szovjet kultúra hete. — 15.10: Rádió iskola. — 16.00: A világgaz­daság hírei. — 16.05: Jevgenyij VXravlnszklJ Wagner-f elvételeiből. — 16.32: Őrjárat Érden... — 16.52: Hodgers—Hammerstein: A muzsi­ka hangja. — 17.05: Tallózás a világsajtóban. — 17.20: Walter Gieseking Brahms-műveket zon­gorázik. — 17.33: ügyeskedők... — Dokoroentummüsoí. — 17.56: Könnyűzenei Híradó. — 18.28: A Szabó család. — 18.25: Sárdy Já­nos nótafelvételeiből. — 19.35: Bu­dapesti zenei hetek. — Kb.: 22.15! Sporthírek. — 22.20: Kilátó. — 23.15: Vörös Kálmán népi zeneka­ra Játszik. — 0.10—0.25: Régi olasz kórUsmuzsika. PETŐFI RADIO: 8.03: Zen«» játékokból. — 8.52: Külpolitikai figyelő. (Ism.) — 9.07: Kamaraze­ne. — 10.00: A zene hullámhos*- szán. — 11.45: Forgalmi akadály. — 12.00: Sudl Farkas Pál népi zenekara játszik. — 12.20: Szimio- nlkus táncok. — 13.05: Törvény- könyv. — 13.20: Moldován Stefá­nia és Jámbor László énekel. — 13.45: Időjárás- és vízállásjelen­tés. — 14.00—18.00: Kettőtől hatig. — 18.10: A szovjet kultúra hete. — 18.35: Kamarazene. — 19.15: Nóták. — 19.54: Jó estét, gyere­kek. — 20.25: Üj könyvek. (Ism.) — 20.28: Költői világkép és ki­fejezés. — 21.03: A mosoly orszá­ga. — 21.40: Az első bemutatói után, — 2i.sSi Magyar szerző, kamarazenéje. — 22.24: Tánczene. — 23.10: Dtorzsák operáiból. TELEVÍZIÓ: 8.05—12.20: Iskolalé­vé. — 13.10—17.05: Iskolatévé. — 17.58: Műsorismertetés. — 18,00: Hírek. — 18.05: Mielőtt építke­zel... — 18.15: Az állatok nyel­ve. — 19.25: Esti mese. — 19.35: Beszélgetés a munkaversenyről. 20.00 Tv-hlradó. 20.20: A kockázat. V. rész. 21,20: Hangversenykalauz. 21.40: Parabola. — 22.00: Tv-hira- dó — 2, kiadás. BESZTERCEBÁNYA: 15.30: Fllmfórum. — 19.30: Munkásvonat — Publicise. film. — 20.05: Te- leviz. — 20.45: Budapesti dalok. — 21.30: Cook kapitány. IV. rész. Szökésben a rendőr&ryilkos A rendőrség teljes appará­tussal nyomoz, hogy minél előbb kézre kerítse a hősi ha­lottá nyilvánított, és soron- kívül alhadnaggyá előléptetett Börcsök András rendőr törzs- őrmester gyilkosának, Berényl Sándornak bűntársát, a tnég mindig szökésben levő Sági Istvánt. Az egész ország közvélemé­nyét foglalkoztatja mindaz, ami az elmúlt hét péntekén a Bács-Kislcun megyei Balota- szállás környékén lezajlott. Ahol — mint már korábban Is hírül adtuk — rendőrt öltek a menekülő betörők. De mi történt az elmúlt hét péntekjéig? Milyen előzmé­nyei voltak a fiatal Börcsök András halálával^ végződő ül­dözésnek? Az elmúlt hónapokban a Dunántúlon és az Alföldön több megyében Is számos olyan betöréses lopás történt, amelyeknek elkövetési mód­szere — például tetóbontásos behatolások —, valamiint az ismeretlen tettesekről adott személyleírások azonos elkö­vetőkre utaltak. A betörők minden esetben lopott autón, motorkerékpáron közelítették meg a helyszínt. A gépjármű­veket pedig rendszerint ott hagyták el, ahol újabb autót, vagy motorkerékpárt loptak, amelyeknek segítségével az­tán tovább folytatták bűncse­lekmény-sorozatukat. E szinte nonstop rablás! üggyel a rendőrség már ko­rábban és intenzíven foglalko­zott. És nem is eredménytele­nül. A nyomozók ugyanis megállapították, hogy a bűn- tetlsorözat elkövetésével ala­posan gyanúsítható: Sági Ist­ván 28 éves, büntetett előéle­tű, balatonkenesei lakos. Sági szeptember végétől bűncselek­ményei elkövetésébe bevonta Berényl Sándor 18 éves bün­tetett előéletű és S. Lajos büntetlen előéletű fiatalkorú balatonkenesei lakosakat. Az így létrejött — és a Sáigd Irá­nyításával működő — bűnöző társasáig a pest megyei Dabas kö2iségben az egyik betörés alkalmával a mezőőrtől a többi között égj vadászpus­kát és hozzá való lőszert is lopott. A rendőrség — amely már nyomon volt — október 23-án, Székesfehérváron elfogta a banda egyik tagját S. Lajost, és előzetes letartóztatásba he­lyezte. Megállapították azt is. hogy Sági István és Berénvl Sándor ezt követően Mező­falván egy bordó színű Moszk­vics gépkocsit loptak, amely- lyel a Tiszántúlon tartózkod­nak. Másnap a déli órákban* a kiadott körözés alapján Móra­halom közelében a bordó Moszkvicsot és a benne ülő Ságit és Berényit egy gépko­csizó rendőr járőr üldözőbe vette. A bordó Moszkvicsból a rendőrségi kocsira több lövést adtak le. A hajsza közben Sá­giék Balotaszállás térségében egy földútra hajtottak, és most már gyalogosan próbáltak menekülni. Ságiék és a rend­őrök között elekor már szabá­lyos tűzharc alakult ki. Ennek Során sebesült meg súlyosan Börcsök András rendőr törzs- őrmester, de megsérült Bere- nyi Sándor Is. Börcsök András járőrvezetője, Farkas József rendőr főtörzsőrmester az ül • dözés során rávetette magái Berényire, lefegyverezte és el fogta, majd súlyosan sérült rendőrbajtársát az orvosi ren­delőbe szállította, ahol Bör­csök András rövid időn belül meghalt. Időközben a hely­színről sikerült elmenekülnie Sági Istvánnak. Ságinál — a rendőrség is­meretei szerint és ellentétben bizonyos híresztelésekkel — sem géppisztoly, sem puska nem maradt. Feltételezhető vi­szont, hogy további bujkálá­sához, szökéséhez Ismét gép­kocsit vagy motorkerékpárt igyekszik lopni. A Sági István felkutatásit irányító rendőri szervnél munkatársunknak elmondták, hogy a lakosság Igen aktívan segítette és segíti a rendőrség munkáját. Sági István és tár­sai személyére vonatkozóan nagyon sok bejelentés érke­zett, amelyekből megállapítot­ták, hogy a korábban kiadott fényképekkel ellentétben, Sá­gi homlokánál erősen kopa­szodó, hajszíne világosbarna, bal szemöldöke felett körű’ • belül egy centiméter hosszú sebhely látható, a válla és bal alkarja tetovált. Ságira és társaira vonatkozó minden bejelentést köszönettel vesz a rendőrség. Tv a cserháthalápi iskolának Tegnap délután kedves ün­nepségre került sor Cserhát- halápon. A „Televíziót min­den iskolának” mozgalom ke­retében a Budapesti Művirág- és Kegyeletcikk Ktsz dolgo­zói nevében dr. Prohászka Oszkár elnök egy nagykép­ernyős Olimpia készüléket adott át Molnár Ferenc isko­la-igazgatónak, s az ünnep­ségen megjelent Leszák Pál­nak és Bántó Lászlónak, a járási tanács vb elnökhelyet­tesének, illetve művelődési osztály vezetőjének. A ké­szülék segítségével negyven Ms iskolás oktatása válik korszerűbbé: az Iskolatele­vízió műsorát nézhetik. A ktsz elnöke elmondotta, hogy amennyiben szükség van rá. szívesen támogatják tovább az iskolát. í i TABI LÁSZLÓ: (1945-1946) (Történelmi visszapillantás — karcolatokban) 2. De minden szépséget felülmúl a torták szépsége. Az­előtt egy szelet torta barna volt vagy sárga. Most bibor- lila tortákat látni, halványzöld tetővel, túróslepényt, amely kárminvörös, és haragoszöld krémest. És láttam egy tányéron csokoládékrémet, ébenfekete csokoládékrémet, amelyből Savoyai Jenő lovasszobra volt megmintázva. A ló melaszból volt gondosan Mdolgozva, s a herceg oly büszkén ült rajta, mintha ezt nem tudná. Isteni volt! Levett kalappal álltam meg a csokoládékrém előtt, s elhatároztam, hogy hirdetést teszek közzé: háztartásom vezetésére tehetséges iparművészt keresek. Tájékoztatás a zsír áráról Kedden a déli órákban elterjedt a híre annak, hogy a zsír Miója már 90 000 pengőbe kerül. Az a körülmény, hogy egy kiló zsír ára 100 000 pengő, élénken mutatja, hogy a togyasztóközönség mennyire ki van szolgáltatva a feketepiacnak. Ki tud manapság 120 000 pengőt adni egy kiló zsírért? Mert nemcsak a zsír kerül 135 000 pengőbe, de a drágaság minden vonalon ijesztő. S ha meg is veszi valaki azt a 156 000 pengős zsírt pusztán zsírból táplál­kozni nem tud. Lehetlen állapot, hogy amikor egy kiló zsír 180 0O0 pengő, a fizetések nem emelkednek megfelelő arányban. 215 000 pengőt csak az tud ma zsírért adni, aki feketézik. Mert a kisember számára ez a 238 000 pengő bizony nagy pénz. 296 000 pengőért sokat kell dolgozni, s míg valaki megkeresi azt a 367 000 pengőt, amibe egy ki­ló zsír kerül, ugyancsak elfárad. Valamikor 470 000 pen­gőért, vagyis egy kiló zsír áráért sarokházat lehetett vá­sárolni. Ma egy kiló zsír áráért, 540 000 pengőért már csak egy háromnegyed kiló zsírt lehet kapni. Itt tenni kell valamit! A 768 006 pengős zsírt csak az tudja megfizetni, akinek van annyi pénze, hogy egy kiló zsírért 920 000 pengőt adjon. Mert bizony ma ennyibe ke­rül egy fél kiló zsír. Ez történt délelőtt Tegnap este bekopogtatott hozzám a, házmegbfzott, s átnyújtott egy kis papírlapot, amelyről azonnal látható volt, hogy másodfokú végzés. Beutalták hozzám Pefler Gyulát. — Ki ez a Pefler Gyula? — kérdeztem eltűnődve. — Ez az a Pefler Gyula, akit beutaltak önhöz — fe­lelte. — Dehiszen jómagam is nyomorult beutalt vagyok! — fakadtam ki. — Ilyen az élet — mondta erre ő. Hát ha ilyen, legyen ilyen. Jöjjön az a Pefler. Ha nem forgolódik, elférünk a díványon ketten is. Esetleg ő alszik lábnál, én fejnél. De én ugyan nem teszek ellene semmit. Végtére is lehet, hogy nagyon kellemes ember. Mondjuk kitűnő sakkozó. Vagy szépen énekel. Kitűnő csevegő is lehet. Magam is jól csevegek, majd eldiskurá­lunk. Jöjjön az a Pefler. — Rendben van — mondtam mélabúsan a házmeg­bizottoak. — Fellebbezzen. Ne húzzon ujjat a lakáshivatallal. Ne durcáskodjék. Ha nem fellebbez, azt könnyen szabo­tázsnak minősíthetik. Maga fogja a rövidebbet húzni. — Azt húzok, amit akarok. Vállat vont és elment. En leültem egy sámlira és azon tűnődtem, milyen lesz Pefler. öreg? Fiatal? Szakál­la van? Monoklit hord? írnok? Légtomász? Bosszantana, ha dadogna. Inkább legyen féllábú. Később bejött hozzám a szomszédasszony, bizonyos Kvantáné. Ö is azt tanácsolta, hogy fellebbezzek. — Mindenesetre nyer egy-két. hetet. Ezalatt meghal­hat az a Pefler. Meghalhat maga is. Istenem, emberek va­gyunk. .. — Irtózom az elöljáróságtól, Kvantáné. Inkább öt Pef­ler, mint egy délelőtt a lakáshivatalban. —Várjon. Lehet, hogy ez a Pefler csakugyan öt. A só- gornőmhoz beutaltak egy bizonyos Spék Aurélt. Szegény sógornőm örült, hogy egy magányos férfit utaltak be hoz­— 5 — zá. Erre kiderült, hogy Spék Aurélnak felesége és hél gyermeke van. A lakása most valóságos gyermekjátszótér. — Nem ijeszt meg, Kvantáné lelkem. Nekem már minden mindegy. Makacs elhatározásomnak nyilván híre mehete.tt meri másnap délben egy lakáshivatali tisztviselő keresett fel. Nem kertelt. — Miért nem fellebbez? — kérdezte szigorúan. — Nem szokásom. — Ehhez a bánásmódhoz nem vagyunk hozzászokva — mondta neheztelően. — Ha nem talál jogcímet a felleb­bezésre, kérjen tanácsot valakitől. Nem nagyon demok­ratikus dolog, hogy a mi fáradságos munkánkat ilyen tartózkodóan fogadja. Adjon be kérvényt, uram. Csak egy próbát tegyen velünk, s majd meglátja, hogy azután mindig nálunk fog fellebbezni. Megesett a szívem rajta Megszerkesztettem egy fel­lebbezést és bevittem a lakáshivatalba, számot kértem, sorbaálltam, bejutottam, előadtam, megmagyaráztam, át­mentem, kikeresték, lementem, iktatták, felmentem, utá­nanéztek, lepecsételték, bebizonyítottam, megmutattam, odatettem, megnézték, beadtam, iktaták, számot kaptam. Ezzel a számmal azután hazamentem és leültem a sámlira. Nem tudom, mennyi ideig ülhettem így, egyszer­re csak csengettek. Magas, sovány, köpcös ember állt az ajtóm előtt. Azonnal láttam rajta, hogy csak Pefler lehet. — Pefler Gyula vagyok — mondta és belépett. — Ááá, Igazán örvendek. — Kérem, engem ide beutaltak. — Ne is folytassa. Megfellebbeztem. — Igen? — Mit szól hozzá! Igen. — Én is. Tudnillik én Kőbányán kértem lakást. Ez pedig nem Kőbánya. Ide én nem jövök. Megfellebbeztem. — Rettenetes... — mondtam sápadtan — mindketten megfellebeztük. Most már bizonyos, hogy lakótársak le­szünk. Üzletemberek Nagyon örültem, hogy rövidesen komoly jövedelemre teszek szert, bár Jafrinek nem árult el a dologról semmi közelebbit. Csak annyit mondott, hogy egy bizonyos vál­lalkozásról van szó, rátermett emberek csinálják, az ille­tőnek, aki a tőkét adja, nagy kedve van a dologhoz, s megfelelő helyen rövidesen összeülünk. (Folytatjuk) — 6 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom