Nógrád. 1969. november (25. évfolyam. 254-278. szám)
1969-11-02 / 255. szám
Divatos kötött ruhák Lurex-szálas betéttel és paszpól ozással készült fehér alkalmi kosztüm (Oldalt' Érdekes mintázató é« szinüsszeálHtásü sportos pulóver, széles bőrövvel (Alul) Fehér, feketén csíkozott alkalmi kötött ruha. rojtozott, népi motívum díszítéssel. (A Fővárosi Kézműipari Vállalat modelljei) (Alul jobbw' 'Pirított paradicsom sült tojással. io dkg füstölt szalonnából kakas taréjokat sütünk és kiszedjük egy edénybe. A zsírjában 5 dkg apróra vágott hagymát félig megpirítunk, majd 50 dkg kisebb cikkekre vágott hagymát félig, megpirítunk, maid 50 dkg kisebb cikkekre vágott friss paradicsomot adunk •hozzá. Megsózzuk, megborsozzuk, ízesíthetjük csipetnyi majoránnával is, s megszórjuk egy kevés finomra vágott zöldpetrezselyemmel. Erős tűzön állandóan keverve —3 percig pirítjuk, majd egyenletesen elosztjuk, egv megfelelő nagyságú tűzálló Receptek tálba. Visszatesszük rá a sült szalonnaszeleteket. Ráütünk egészben hagyva, mini a tükörtojást, 8 db tojást. Középmeleg sütőben 4—5 perc alatt - készre sütjük. A tojásokat megsózva, forrón tálaljuk. Kitűnő hozzá a fejes saláta, és a jól lehűtött kovászos uborka. Tökhasábok tejfellel — tojással sütve. Hozzávalók: 1.20 kg tök, 2 db tojás. 2 dl tejföl. 6 dkg reszelt sajt, 4 dkg vaj, só, kapor. A megtisztított tököt hasábokra vágva, gyengén sós vízben majdnem puhára főzzük. Jól lecsurgatjuk és megvajazott tűzálló tálra, vagy zománcozott lábasba rakjuk. A tojásokat felverjük, hozzátesszük a tejfölt, a reszelt sajt felét, megsózzuk és habverővel simára keverve ráöntjük a tökre. Rászórjuk a reszelt sajtot, megszórjuk egy kevés zsemlemorzsával is, a megmaradt vajjal meglocsolva, középmeleg sütőben kb. 15—20 perc alatt úgy sütjük meg. hogy a teteje szép aranysárgára piruljon. Egv kevés finomra vágott kaporral meghintve forrón tálaljuk. , ids A társastánc A MAI társastánc Francia- országból származik. Bár már évszázadok óta hozzátartozott az udvari ceremóniákhoz, szélesebb körben csak a XVIII. század elején terjedt el. Ettől kezdve a városokban egymás után keletkeztek a tánctermek, ahol összejöveteleket tartottak. A mozdulat és a hang az ember legősibb kifejező eszköze. A tánc eredete is a történelemelőtti időkig nyúlik vissza: kultikus szertartások része volt. A bronzkori barlangrajzok már sok táncjelenetet ábrázolnak. Az őskori táncok nyomait ma is megtalálhatjuk a primitív népek harci és varázstáncaiban, s egyes motívumait a modern népek népi táncai máig is őrzik. \ A modern társastáncnak alig van közös vonása a népi tánccal vagy balettal, a művészi tánccal. Az utóbbiak kifejező ereje a mozdulatokban, az egész test kifejező mozgásában és az arcjátékban (idegen szóval: pantomimika) rejlik. A népi tánc és a balett egyes mozdulatai, inkább mint díszítő elemek, itt-ott azonban a modern táncokban is fellelhetők. Helyenként és időnként sikerrel igyekeznek a többszáz éves tánckultúra táncanyagát „parkettképessé” tenni, például a dél-amerikai szambát, a csa-csa-csát, a görög szirtakit, vagy a mi csárdásunkat. De ezeket a táncokat is — a népi hagyománynyal ellentétben — nem egyedül vagy csoportban, hanem párosán táncolják. Tágabb értelemben a társastánc nemcsak meghatározott szabályok szerinti mozdulatok sora, hanem bizonyos életstílust is kifejez és tartalmazza a társas kapcsolatok történelmileg kialakult illemszabályait. Nem véletlen, hogy valaha a táncolást tánc- és 11« lemtanórókon tanították. A táncolás megtanít emberek között mozogni és szinte kötelez az udvariasságra. Kellemes izgalmat jelént a táncra való készülődés Is. A táncra ugyanis a divat, sőt a kozmetika is rányomja bélyegét. Egy bál, egy táncestély vagy akár csupán egy táncos összejövetel nehezen elképzelhető szép ruhák. divatos frizurák nélkül. A versenytánc tulajdonképpen már sportnak számít. Ehhez különös tehetség és sok-sok gyakorlat szükséges. A kettő együtt meghozhatja a sport mestereinek kijáró dicsőséget. A F1ATAI-.SÁG körében a hagyományos társastánc mellett nagyon népszerű az erőteljes ritmusú beat-tánc is. A hangulat fesztelen, elvetik a merev formákat, és nagyobb szerepet kap a rögtönzés. Ehhez a tánchoz nem illenek a libegő estélyi ruhák, az ünnepélyes öltönyök és a lakkcipők. De csak idő kérdése és a mindenkori fiatalok is lehiggadnak, megállapodnak és visszatérnek a társastánc korhoz nem kötött szelídebb formáihoz. (E. R.) A barkácsolás veszélyei Divat lett a barkácsolás, mert csak ritkán lehet szak-, embert találni, aki a háztartásban néhányforintos javítást elvégezzen. Ezért terjed a fővárosban és vidéken is a „Csináld magad” mozgalom. Vidéki centrumokban, megye- székhelyeken is egyre-másra nyílnak a barkácsolást elősegítő boltok, ahol például méretre vágják, megmunkálják az enyvezett falemezeket, de- korit lapokat, sőt olyan műhelyekről is tudunk, amelyek a vásárlók kívánságára széklábakat, ülőkéket, támlát, karfát munkálnak ki, s azokat otthon csak össze kell állítani. Például Budapesten berendeztek egy olyan barkácsoló műhelyt, ahol bútorgyárakból megmaradt bútoralkatrészeket lehet vásárolni, amelyekből otthon könyvállványok, szekrények, vagy egyéb egyszerű Nyelvünk az utóbbi időben egy különös fogalommal gazdagodott: „élő szülők árvái”. Nevelőintézetekben, sőt javítónevelő intézeteinkben sok olyan gyerek, fiatalkorú van, akiket — egymás között — így neveznek a szülők. Hát még a családokban hány és hány ilyen „árva” gyerek van! „Csöndes lelépég’ Megismertem egy kislányt, aki elcsavargott. Alig, hogy elült otthon a csatazaj, a prédikációáradat — amit nagy szenvedéllyel, de gépies egyformasággal mindig elmond a mama — a kislány kisétált a kiskapun. Csak el hazulról egy kicsit! eny- nyi vezérelte. A parkban vidám, gitáros, kócos társaságot talált. Kinevették őt: szoknyája hosszú, szeme festetten. Másnap miniszoknyában, feketére mázolt szemmel, gondosan kócolt hajjal, tervszerűen „lépett le” hazulról. Cigarettát vett fagyi helyett. „Most menő vagy” — ámultak a kamaszfiúk. S a 15 éves kislány néhány hónap múlva a női klinikán kötött ki. „Na, már csak éppen ez hiányzott” — őrjöngött az anya. „Pedig mindene megvolt itthon. Mégis rossz társaságba keveredett.” , — Valóban? Mindene megvan gyerekeinknek? Ne a ruhát, cipőt, ételt soroljuk, még csak ne is a kerékpárt, vagy a könyveket. A szép lakás is csak kerete, lehetősége életformánknak — de még nem otthon. A „néma család” Otthona van-e gyerekeinknek? A család óriási átalakuláson, mondhatjuk nyugodtan: megrázkódtatáson megy át napjainkban. Világszerte. A családi élet megváltozott, alapvetően amiatt, hogy az édesanyák is állást vállaltak. A gyerekek bölcsődébe, óvodába, iskolai napközibe kerültek; aprócska koruktól kezdve Idejük jelentősebbik részét a családon kívül, a szülők számára csaknem ismeretlen, külön világban töltik. De nem szakadnak el a családtól, számtalan egyéb ok mellett azért sem, mert pszichológusok a megmondhatói, hogy ebben a korban alapvetően érzelmeik irányítják a gyerekeket. Az utcán látott részeg emberről, az iskolai eseményekről, a focicsatáról, mindenről, ami kis életében történik, az édesanyjának, vagy édesapjának szeretne beszámolni a gyerek. Az élmények rengetegében kell rendet termtenle, de egyedül nem tud. Kevés az élmény otthon Sok gyerek egyedül marad ezekkel a gondokkal. A munkahelyről hazaérkező szülők fáradtak. Az anya vacsorát készít, mos, vasal, s bizony ideges, mert „szalad a lakás”. Az igazság az: a legszorgalmasabb asszonynak is erején felüli . megpróbáltatás, hogy helyt kell állnia a munkahelyen, el kell látnia a családot, s emellett időt kell szakítania önmaga ápolására is. Nehéz szívvel sorolják a feladatokat, mert legtöbbször nem tehet sorrendet tartani, s mint elhalasztható kérdés, utoljára marad a gyerekekkel való törődés. S este a fáradtan robotoló család legtöbb helyen ráadásul még a tv rabja is. örülnek, ha jó az idő, „kicsaphatják” a gyerekeket az udvarra, s még nagyobb öröm, ha a tv-műsor- Idejére már ágyban van, nem zavar. Egyre kevesebb a szó. A nevelés leszűkül a fegyelmezésre, így hovatovább örül a gyerek, ha meg se szólítják, mert legalább bókén hagyják. A „néma családban” kevés élmény jut a gyerekeknek, azért házon kívül igyekeznek megszerezni. Amint felcseperednek, meg is kísérlik. Elmennek, kimaradoznak hazulról. S ha ezek a gyerekek rossz útra térnek, hallhatjuk a bíróságon a társadalom felelősségéről, mindnyájunk felelősségéről a szavukat, s nem értjük (a zokogó szülők sem), hogyan nőnek fel közöttünk az érzelemszegén.v, magányos gyerekek. Hitetlenkedve hallgatta a bíró kérdését egy apa (akinek a fia virágtartókat borogatott fel, hogy egy kis „heccet” csináljon), hogy mikor volt a gyerekével kirándulni, megálltak-e már a parkban, megnézni, milyen virágok vannak ott? Nézték-e már a gyerekével együtt a csillagokat, készítettek-e madáretetőt? Hitetlenkedett a'z apa: mi köze ezeknek a dolgoknak egymáshoz? Persze, ki tudja valóban van-e köze. Mert nem minden fiatal borogat virágtartót, szemtelenkedik nőkkel, nem minden hosszú hajú keveredik bandában, s kevés fiatalt kell elvonókúrára küldeni 18 éves korban. De sokan, egyre többen hurcolják a magányosság koloncait. Pedig sok szép élményt, meghitt beszélgetések emlékét — valóságos kincseket! — hozhatnának gyerekkorukból. Mégis „árvák”, olyan családok árvái, ahol látszólag minden rendben van, amelyekről külső szemlélő a jó csalód mintaképét formázhatná. Elnyomott erők Nincs elég bajunk a nyilvánvalóan rossz életű családokkal, ahol mindennaposak a háborúságok, ahol az alkohol rabja az apa vagy az anya? — kérdezhetnénk. — Miért vesztegetjük az idót erre? Amikor ott vannak például az elvált szülők valóban hajótörött gyerekei... — és sorolhatjuk még tovább. Mégis kell erről is beszélni. Mert ezekben a „néma családokban” a látszólagos nyugalom, az „összkomfortos béke” mélyén kiszámíthatatlan erők elnyomottsága szunnyad. S ha nem is törne ki a látványos dactettekben, vajon érzelemszegény lelkesedni nem tudó, fiatalságában elfásult új nemzedékre van-e szüksége társadalmunknak? P. Szőke Mária bútordarabok készíthetők. Tudomásunk szerint majd minden megyeszékhelyen akarnak ilyen barkácsoló műhelyt nyitni. Az otthoni javítások, barkácsolások végzéséhez szerszámok kellenek. Elsősorban kéziszerszámok: egy jól megreszelt fűrész, néhány kalapács, egy-egy csavarhúzó, szeghúzó-harapófogó, és így tovább. Szaküzletekben, igaz nagyon drágán, árulnak azonban már olyan villanyfúrót is, amivel csiszolni is lehet, olyan asztali esztergapadot, amellyel menetvágásokat is el tehet végezni. Ezekhez azonban mégis szakértelem szükséges. Nem veszélyesek-e az otthoni javítások, a barkácsolás egyes műveletei? Bizony veszélyesek tehetnek. Villamos készülékekhez, legalábbis a belső szerkezetükhöz nyúlni szakértelem nélkül, nem szabad. Sem rádiót, sem tv-készüléket, mosógépet és a más elektromos háztartási gépet sem szabad avatatlan kéznek javítani. Miért? Életveszélyes áramütést okozhatnak. Gyárilag ugyan rendszerint kétszer szigeteltek, de ha nem képzett elektromos szakember szereli, könnyen megsértheti a biztonsági berendezéseket. A megsérült kapcsolók rendbehozatala is szakembert kíván, s ezek csak áramtalanítás után javíthatók. A 220-as elektromos áram nagyon könnyen halálos áramütést okozhat. De ugyanilyen veszélyt hordoznak magukban a háztartási gépek megsérült, toldozott, foldozott kábelei is. Ezeket toldozgatás, foldozgatás helyett ki kell cserélni. Aki netán villanyfúrót használ, az Is nagyon ügyeljen. A villanyfúrókhoz azelőtt transzformátor kellett, mert 24 voltosak voltak. Ma éhhez, is, mint minden elektromos háztartási géphez, 220- as áram kell. így tehát otthon csak azokat a műveleteket végezzük, amelyekhez egyszerű kéziszerszám kell. Kulcsreszeléshez például elég, ha van egy készlet tűreszelőnk és néhány kisebb reszelünk. A cinnel való forrasztást is elvégezhetjük egyszerű bronzpákával. Maradjunk meg a kéziszerszámoknál inkább, amelyekkel sokfélé vas- és famunkát, aj- tózsanlrozást, vízvezetékcsap- börözést, egyéb javítást, fú~ rást-faragást veszélytelenül elvégezhetünk. És bár. a gyakorlat tesz mesterré — úgy mondják, de a csakugyan szakértelmet kívánó elektromos munkákhoz mégis keres sünk szakembert. Ne feledjük el, hogy a barkácsolás, ha szükségszerűen „divattá” is tett, nem mindig veszélytelen. Zs. L. V. Osxe jeva Kék színű falevelek Kátyának két zöld színesceruzája is volt. Léna, — akinek viszont egy sem volt, — így kérte Kátyát: — Légy szives add nekem kölcsön az egyik zöld szinesceruzá- dat! — Majd előbb megkérdezem otthon anyutól, hogy odaadhatom-e, — felelte Kátya. — No, megkérdezted anyukádat? — érdeklődött másnap Léna az iskolában. — Ot meg, de a bátyámat még nem. — Hát akkor kérdezd meg a bátyádat is! A következő napon ismét oda- állt Léna Kátya elé: — Megengedte a bátyád, hogy kölcsön add az egyik zöld színe-r sédét? — Hát. . . — vonogatta a vállát Kátya —, megengedte, de én félek, hogy kitöröd a hegyét, ha odaadom. — Nagyon fogok rá vigyázni! — Na jó, akkor itt van, de ki ne törd a hegyét, el ne faragd, ne nyomd oda erősen, ne nyálazd meg és ne rajzolj vele sokat! — Csak a füzetembe szeretném az egyik fát és a fűveket zöldre festeni. — Jaj, az sok! — vonta össze a szemöldökét Kátya, s megcsóválta a fejét. Léna szomorúan mérte végig osztálytársát, majd szó nélkül fa1 képnél hagyta! A zöld színest nem vette el. Kátya csodálkozva lépett utána: — Mi van veled?. . . Tessék, itt van a színesem. — Nem kell, — szólt kurtán, a földet bámulva Léna. Órán a tanító bácsi fejcsóválva szemlélgette Léna füzetét: — Hát a te fáidon miért kék színűek a levelek, ' éna? — Mert. . . mert nekem nincs zöld szinesceruzám. — Hát ha nincs, miért, nem kérted kölcsön a barátnődét? Léna nem felelt, Kátya viszont olyan vörös lett, mint a rák, s így szólt: — Én kínáltam neki, de nem vette el! A tanító bácsi rájuk tekintett, s azt mondta: — Aki adni akar, annak úgy kell kínálni, kislányom, hogy el is fogadják. Baraté Rozália fordítása NŐGRAO — 1969. november 2., vasárnap Jl
