Nógrád. 1969. november (25. évfolyam. 254-278. szám)

1969-11-25 / 273. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK? " OuRAII XXV. ÉVF., 273. SZÁM ÁRA: 80 FILLÉR 1969. NOVEMBER 25., KEDD VISSZATÉRT AZ APOLLO—12 Leszállt a Csendes-óceánra az Apollo—12 amerikai űr­hajó, a három űrutassal: Charles Conraddal és Alán Bcan- nel, a második holdexpedició résztvevőivel, valamint Richard Gordonnal, a holdkerülő űrhajó parancsnokával. A leszál­lás az eredeti terveknek megfelelően történt, az amerikai Samoa-szigetektől mintegy 300 kilométernyire keletre, az Egyenlítőtől délre. A leszállás helyén mérsékelten felhős volt az idő, a tenger erősen hullámzott. Elsőnek egy heli­kopter létesített rádiókapcsolatot az ejtőernyőn leereszkedő kabin utasaival és két perccel a vízreszállás előtt már a Hornet fedélzetéről is megpillantották a közelben leeresz­kedő Apollo—12 űrhajót. A kiemelési manőver a vízreszál­lás után azonnal megkezdődött. (Tudósítás a 2. oldalon.) Dicsőség a hősöknek A kurancslejtösi ellenállási mozgalomra emlékeztünk Üzenet a jövő ifjúságának A nógrádi szénmedence, a nógrádi bányászok életében jelentős évforduló megünnep­lésére került sor vasárnap dél­előtt Gusztáv-bányatelepen. 1944 november elején, ne­gyedszázaddal ezelőtt, a ka- rapcslejtősi bányászok és a hozzájuk csatlakozó, a front­ról megszökött katonák ne­met mondtak a német fasisz­ta hadsereg és magyarországi kiszolgálóik parancsának. Hu­szonöt évvel ezelőtt több mint háromszáz bányász foglalta el a lejtősaknát, és tanúsított el­lenállást a fasisztákkal és nyilasokkal szemben. Áz emlékműnél A negyedszázados évforduló reggelén zenés ébresztő kö­szöntötte Gusztáv-bányatelep, Karancsalja, Etes és a környe­ző bányászlakta községek dol­gozóit. Ünneplőbe öltözött bá­nyászok, az egykori Harcok elő résztvevői, a mártírok hoz­zátartozói, KISZ-fiatalok és úttörők gyülekeztek a Gusztáv- telepí emlékműnél, amelyet a hősi ellenállás hét áldozatá­nak emlékére állítottak. „Di­csőség a hősöknek, akik éle­süket áldozták a szocialista nazáért”, — „1944, nem. felej­tünk” —'hirdetik a feliratok az emlékművön, öt bányász ne­ve olvasható . az emléktáblán. Azoké, akik életüket áldoz­ták a jövőért, a szocialista Magyarország megteremtésé­ért. A KISZ ifjúgárdistáinak sor­fala között, az úttörők ünnep­lése közepette vonultak az emlékmű elé az egykori har­cok vezetői és tagjai, a már­tírok hozzátartozói. Ott volt az ünnepségen Pothomik Jó­zsef, az MSZMP Központi Bi­zottságának tagja, a Szénbá­nyák Vállalat igazgatója, Szoó Béla, a megyei pártbizottság titkára, Géczi János, a megyei pártbizottság végrehajtó bi­zottságának tagja, a megyei ta­nács vb elnöke. Eljöttek a negyedszázados évforduló ün­nepségeire a megye, a salgó­tarjáni járás párt- és tanács­vezetői, a KISZ, a szakszerve­zet, a fegyveres testületek, a tömegszervezetek képviselői, az Egyesült Magyar Szénbányák és a bányászszakszervezet központi vezetőségének kül­döttei. Ott voltak az ünnepsé­gen az ideiglenesen hazánkban tartózkodó egyik szovjet kato­nai alakulat képviselői is. A munkásőrség díszsortüze vezette be az ünnepséget, majd a himnuszok után a bányász- f j vószenekar és egyesített énekkara a Bányász Himnuszt adta elő. Rézsű Endre, a ka- rancsvölgyi pártbizottság tit­kárának megnyitó szavai után Ozsvárt Ferenc, az MSZMP Salgótarjáni járási Bizottságá­nak titkára méltatta a ne­gyedszázados évforduló jelen­tőségét. Ünnepi beszédében a többi között ezeket mondotta: — Huszonöt évvel ezelőtt, a Szovjetunió Vörös Hadserege már hazánk területén harcolta német fasiszta csapatok ellen. A front egyre közeledett a szénmedencéhez. Az illegali­tásban dolgozó kommunista párt felvilágosító, agitációs munkája nyomán, elsősorban a bányászok körében érlelő­dött meg, hogy cselekedni kell. Egyre több dolgozó értette meg, hogy az emberi szenve­désnek csak úgy lehet véget ■ vetni, ha a németeket és cin­kosaikat kiűzik az ország­ból ... A munkások, parasz­tok és a frontról megszökött katonák ellenállási mozgalma fokozatosan partizánharccá fejlődött. 1944. november 23- án, a karancslejtősi bányászok megtagadták a parancsot. Mintegy 300 bányász vonult le az aknába, s vitte magával a rendelkezésre álló fegyvereket azzal a céllal, hogy ha kell, fegyveresen is szembeszállnak a német megszállókkal, ma­gyarországi kiszolgálóikkal... Hálával Az előadó ezután a hősies ellenállást méltatta, amelyet a karancslejtősi bányászok, Ko- zik Ferenc és Monostori Já­nos vezetésével kifejtettek. Méltatta a hősök emlékét, akik a legdrágábbat, az életüket adták a szocialista haza meg­teremtéséért. Kijelentette: — A karancslejtősi ellenál­lás a nógrádi szénmedence munkásmozgalmának egyik kiemelkedő harci cselekménye volt. Ez megyénk munkásmoz­galmi történetének egy dicső lapja marad. Mélységes hálá­val emlékezünk azokra az elv- társakra, a hősökre, mártírja­inkra, akik életüket áldozták a nagy küzdelemben. Szívünk teljes melegével köszöntjük mártírjaink családtagjait, hoz­zátartozóit, akiknek az élet sok megpróbáltatást juttatott osztályrészül __ Hazánk fel­s zabadulásának negyedszáza­dos évfordulóján, a mártírha­lált halt elvtársaink emlékmű­ve előtt fogadjuk, hogy meg­őrizzük emléküket, győzelemre visszük pártunk politikáját, megvalósítjuk nagy terveinket, a szocializmus, a kommuniz­mus építését. Megható jelenet következett. 1 Kálovits Géza, a KISZ Nóg- rád megyei bizottságának tit­kára, Salgótarján város és a járás ifjúkammunistái, úttö­rői és kisdobosai üzenetét ol­vasta fel, miközben az üzenet eredeti példányát egy acél­hengerbe téve, az emlékmű ta­lapzatába helyezték el, hogy azt az 50. évfordulón olvassák fel az utókornak. Az üzenet ismertetése közben a város és a járás kiszesei, úttörői, kis­dobosai a kegyelet és a hála szalagjait helyezték el a KISZ koszorújára. Az üzenet a töb­bi között így hangzik: „Üzenjük, hogy kegyelettel emlékeztünk azokra, akiknek szellemét ez a Gusztáv-aknai emlékmű is őrzi, és akik ne­vét nemcsak kőbe, de szí­vünkbe is bevéstük. Hősök voltak. Az ellenállás jegyé­ben vívott harcuk felszabadu­lásunkat hozta közelebb, s a ti boldog életeteknek is felté­tele volt... Mi, Salgótarján város és járás ifjú kommunis­tái, úttörői és kisdobosai ezen a napon, felszabadulásunk negyedszázados évfordulóján, forró szeretettel fordulunk hozzátok, akik e sorok olvasá­sakor talán már a számunkra még csak oly vágyott kommu­nista társadalomban éltek, gondoljatok reánk, az akkorra már idősebb nemzedékre, amelynek példája szerényebb­nek tűnik szemetekben! Üzen­jük nektek: Ti lesztek mun­kánk eredményének lemérői! Reméljük, Ti is úgy látjátok, erőfeszítéseink nem voltak hiábavalók! Szeretettel üzen­jük: éljetek, tanuljatok és dolgozzatok mindig kommu­nista emberhez méltóan!” Koszorúk Ezután, a Fel vörösök, pro­letárok induló dallamára ko­szorúkat helyeztek el a bá- nyászhősök emlékművének ta­lapzatára. Közik Rajmund, az ellenállás politikai felelőse, Monostori János, a mozgalom fegyveres kiképzője, az egyko­ri harcok élő tanúi, a mártí­rok hozzátartozói nevében he­lyezték el a koszorút. Elhe­lyezték a kegyelet és hála ko­szorúit a megyei párt- és ta­nács, a bányász-pártbizottság képviselői, a szovjet küldöttek, a bányai pártbizottság, a. me­gyei, járási és területi . KISZ- szervezet képviselői. Virágokat helyeztek el az emlékmű ta­lapzatára a hősök hozzátarto­zói, akik néma felállással em­lékeztek a hősökre. az atoxnsorompó-szerződést A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége hétfőn ratifikálta az atomfegyverek továbbterjedésének megaka­dályozásáról szóló, szerződést. Az erre vonatkozó határoza­tot a Kremlben Nyikolaj Pod­gornij elnökletével megtartott ülésen fogadták el. A Legfel­sőbb Tanács .Elnökségének ülé­sén jelen volt Leonyid Brezs- nyev, az SZKP főtitkára, Alekszej Koszigin, miniszter- elnök, valamint több más szovjet párt- és állami vezető. Az atomsorompó-szerződést 1968. július 8-án írták alá egyidejűleg Moszkvában, Washingtonban és Londonban, eddig mintegy 90 állam csat­lakozott hozzá. A szerződés rendelkezési ér­telmében az atomhatalmak vállalják, hogy sem közvet­lenül, sem közvetve nem ad­ják át más országnak atom­fegyvereiket, nem nyújtanak segítséget ilyen fegyverek elő­állításához vagy megszerzésé­hez, ugyanakkor viszont, az atomfegyverekkel nem ren­delkező országok kötelezik magukat, hogy nem állítanak elő és nem szereznek be ilyen fegyvereket. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter, az atomso­rompó-szerződést méltatva az ülésen megállapította, hogy a szerződés az egyik legfontosabb nem­zetközi jogi normát önti rendelkezés formájába. A szovjet külügyminiszter egyebdk között felhívta a fi­gyelmet a szerződésnek arra a cikkelyére, amely leszögezi, hogy az atomfegyvert nem le­het továbbadni sem egyes ál­lamoknak, sem államcsopor­tosulásoknak, így katonai szö­vetségeknek sem. Gi’omiko ugyanakkor felhívta a figyel­met arra, hogy a szerződés nem fogja korlátozni az atom­energia békés felhasználását, sőt lehetővé teszi a szerződést aláíró országoknak a szé­les körű együttműködést ezen a területen. Mihail Szuszlov, aki a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa egyik házában, a Szövetségi Tanácsban a külügyi bizott­ság elnöke, az ülésen felszóla­lásában közölte, hogy a két ház külügyi bizottságainak együttes ülése ratifikálásra ja­vasolta a Legfelsőbb Tanáig Elnökségének a szerződést. Szuszlov emlékeztetett arra, hogy az atomsorompó-szerző- dés aláírását annak idején mindenekelőtt a szovjet kor­mány kezdeményezte. Hangsú­lyozta, hogy különösen fontos azoknak az államoknak a csatlakozása a szerződéshez, amelyben az atomfegyverek birtoklására törekvő befolyá­sos militarista erők tevékeny­kednek. Ukrajna népe nevében Pjotr Seleszt, az Ukrán KP első tit­kára támogatta a szerződés aláírását, majd Kazahsztán képviselője, Dinmuhamed Ku- najev, a Kazah KP első tit­kára hangsúlyozta, hogy a szerződéshez való csatlakozás minden népnek érdeke, po­litikai és gazdasági szempont­ból egyaránt. Felszólalt még Anna Kaszatki- na kolhozelnök, Mihail Jasz- nov, az OSZSZSZK, Georgv Dzocenidze Grúzia, Motejusz Sumauszkasz, Litvánia Legfel­sőbb Tanácsának elnöke. A felszólalók egyöntetűen kifejezésre juttatták azt a meggyőződésüket, hogy a szer­ződés csak akkor lehet haté­kony, ha az NSZK is részt­vevője lesz. Nyikolaj Podgornij, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke zárszavá­ban rámutatott, hogy sm atom- sorompó-szerződés kellő haté- gonysággal zárja el az összes közvetlen és közvetett utakat az atomfegyverek továbbter­jedése előtt. Hangsúlyozta, hogy ez a szerződés lényeges lépés lesz más fontos leszerelési problé­mák, mindenekelőtt az atom­leszerelés problémájának meg­oldása felé. A Szovjetunió kész min­den tőle telhetőt megten­ni e nemes cél érdekébam — mondotta. Az elnökség tagjai egyhan­gúlag jóváhagyták az atom- sorompó-szerződés ratifikálá­sáról szóló rendeletet, majd! Nyikolaj Podgornij aláírta a rendeletet és a ratifikációs ok­mány három példányát. (MTI) NAPIRENDEN Salgótarján közbiztonsága Ülést tartottak a városi, járási tanácsok végrehajtó bizottságai Jelentős kerdeseket vitattak meg a járási,. városi tanácsok végrehajtó bizottságai, ame­lyek tegnap délelőtt tartották ülésüket. A Salgótarjáni váro­si Tanács Végrehajtó Bizott­sága a város kereskedelmi há­lózatának tervszerű, a lakos­ság igényének megfelelő fej­lesztésének kérdéséről tárgyalt első napirendi pontként. Ezt követően a Salgótarján köz­rendjének és közbiztonságának helyzetéről szóló tájékoztatót hallgatta meg a végrehajtó bi­zottság. Megállapította, hegy a közrend és közbiztonság erősí­tése állandó napi politikai feládat, mert ez teszi lehető­vé a nyugodt, szocialista épí­tőmunka folytatását. Salgótar­ján városban a közrend és közbiztonság szilárd. Az ál­lampolgárok túlnyomó többsé­ge törvényeink szellemében él és dolgozik. A bűnüldöző szer­vek munkájuk során élvezik a lakosság támogatását. A város területén a bűnözés, a bűncselekményeik előfordu­lása az utóbbi időben csökke­nő tendenciát mutat. Azonban a városban bekövetkezett ha­talmas gazdasági átalakulás, a nagyarányú iparosodás, a város átépítésével járó ál­lapotok bizonyos kedvező lehetőségeket teremtenek különböző törvénysértések elkövetésére. A város te­rületén levő építkezéseknél mintegy 30—40 alvállalkozó is dolgozik, melyeknek munká­sai az ország különböző terü­leteiről kerültek ide, és vi­szonylag rövid az itt-tartóz- kodásuk ideje. Komoly gon­dot okoz Salgótarjánban, és még mindig nem megoldott — a nagyarányú erőfeszítések ellenére sem —, a nők -és fia­talkorúak foglalkoztatása. Ki­hatással van a közrend és közbiztonság alakulására az alkoholfogyaszl ás, a büntetett előéletű személyek visszakerü­lése is. A városban élő cigá­nyok között is elég gyakran fordul elő bűncselekmény. Ez arra utal, hogy a társadalom sok irányú segítségét meg mindig nem veszik kellőkép­pen igénybe. A bűncselekmények mennyi­ségi csökkenése mellett ked­vezőtlen jelenség, hogy gyako­ribbá vált a durva, erőszakot jellegű súlyos testi, sértés ga­rázdaság bűntettének elköve­tése. Az év első felében pedig ugrásszerűen megnövekedett a betöréses lopások száma. E bűncselekmények jelentős ré­szét megrögzött, visszaeső bű­nösök követték el — főként alkoholfogyasztás hatása alatt. Csökkent a fiatalkorúak ellen indított büntetőeljárások szá­ma, és ez örvendetes jelenség. Figyelemre méltó a visszaeső bűnözők számarányának ala­kulása. Legtöbbjük a börtön­ből szabadulva nem vállal munkát, s a züllött életmód­juk folytatásával újabb bűn- cselekmények elkövetésére ke­resnek lehetőséget. Ez egyrészt fokozottabb rendőri ellenőr­zést igényel, másrészt az utó­gondozás jelentőségére hívja fel a figyelmet. A bűnüldöző szervek mun­kájának alapvető követelmé­nye, hogy egyetlen bűncselek - meny se maradjon felderítet­lenül, valamennyi bűntett el­követőjét a törvényes . rendel­kezések alapján felelősségi.: kell vonni. A belügyi és igaz­ságszolgáltató szervek műnké - jábap rendkívül jelentősek azok az erőfeszítések, amelye­ket a bűncselekmények meg­előzése érdekében kifejtene!,■ A megelőzéshez tartozik a visszaeső, veszélyes bűnözők ellenőrzése is. Ezt megkövetel. a város közbiztonsagának ér­deke is. A Rétsági járási Tanács tegnapi ülésén tájékoztatói hallgatott meg a következő évi népszámlálás felkészüléséről. Megállapította, hogy az eddig elvégzett feladatok végrehaj­tása megfelelő ütemben foJvik. az előkészítés a megadott szempontok szerint történt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom