Nógrád. 1969. november (25. évfolyam. 254-278. szám)

1969-11-23 / 272. szám

Áz örőklésszabályozás is* ss | w küszöbén Edward Tatuim, Nobel-díjas orvosprofeSiSBor, a molekulá­ris biológia úttörője egyik legutóbbi New York-i előadá­sában érdekes jóslásokba bo­csátkozott Szerinte nincs már messze ai2 az idő, amikor a genetikád fogyatékosságokat kiküszöbölhetjük a fogyatékos sejtek génjeinek kicserélésé­vel. Ma már nem tartozik a képtelen elgondolások közé, hogy géneket laboratórium­ban állítsunk elő. Ha az így kapott szintetikus géneket beültetjük a rendellenes sej­tekbe. szabály ózhatjuk vele a sej ,-k növekedését és műkö­dései. • A neves professzor hangsú­lyozta, hogy a fehérjeszinté­zist, a nukíeinsav-sokszorozó- dást és az enzimek, meg más óriás molekulák pontos szer­kezetét illetően ismereteink rohamos ütemben gyarapod­nak. Nagyon is valószínű, hogy ezt az isimére tanyagoi hamarosan már alkalmazni is tudjuk majd a gyógyászatban, mégpedig oly módon, hogy ké­pesek leszünk megfelelően befolyásolni a betegek sejt­jeinek öröklési anyagát. Ez­zel pedig talán majd sikerül a gyökerénél megragadni az olyan betegségeket, mint pél­dául a cukorba.! vagy a rák. Baktériumokban a gének könnyűszerrel átvihetők az egyik sejtből a másikba, s ennek során a baktériumban más szervezetben termelt öröklési anyag is megjelenik. Ugyanez meg­történhet más úton is: egy vírus például, az egyik sejt­ben felvesz egy gént és a másikban leadja azt. Akár íey történik a továbbítás, akár az előző módon, az ide­gen örökletes nutaleinsav be­épül a befogadó, sejt magjá­ba. kromoszómáiba. Tatum professzor elmondot­ta előadásában, hogy hasonló kísérleteket emlősök sejtjei­vel kapcsolatban is terveznek es ha sikerülne emberi sej­tekben is megvalósítaná a gén-átszállítást, akkor kéz­zelfogható közelségbe, jutna az órvoskida.mány új ágának, áz öröklésszáibályozásnak a lehetősége. Az előadó hang­súlyozta, hogy a genetikai fogyatékosságokból eredő rendellenességek megszünte­téséhez elegendő, ha abban a szervben, ahol az illető gé­nek működése szükséges, egy bizonyos kritikus számú sej­ten belül a fogyatékos géne­ket épekre cseréljük ki. Ilyen módon lehetséges volna az, hogy — mondjuk — a vérzékenységben szenvedő betegek maguk állítsák elő a szerve- tükben azt a hiányzó vérfak­tort, amely a normális alva- dás előfeltétele. Például ki­vonnánk a beteg májából né­hány sejtet, ezeket szövette- nyészebben szaporítanánk, majd a kitenyészibett sejtek­ben a fogyatékos géneket ki­cserélnénk ép génekre. Azo­kat a sejteket, amelyekben a kívánt változás bekövetke­zett, elkülönítenénk a többi­től és tovább tenyésztenénk őket. Később pedig ezeket az ép sejteket visszaültetnénk a beteg májába, hogy ott új, genetikailag immár kifogásta­lan sejtgenerációk őseivé vál­janak. Az így szabályozott .sejteknek az utódai a beteg élete végéig egészségesek maradnának. Ilyen módszerekkel tehát aktív géneket ültethetnénk be az olyan betegek sejtjeibe, akiknek a panaszait valami­lyen fontos genetikai emeltyű hiánya okozza. De ezen túl­menően szó lehetne afféle „elnyomó" vegyületek kifejlesztés érői is, amelyek az emberi testre káros, rend­el 1 enes génekkel kölcsönha­tásba kerülve, közömbösíte­nék azokat. Ilyen szerek se­gítségével azután megtörtén­hetnék a genetikai szabályo­zás, anélkül, hogy a fogyaté­kos sejteket átalakításuk céljából a beteg testéből ki kellene emelnünk. Az első olyan kísérleteknél, amelyek során emlősállatok­ban géneket cserélnek ki, az .oltóanyag” gyanánt hasz­nált géneket még valószínű­leg a donor szerepét betöltő egészséges .sejtekből kell biz­tosítani. Tatum professzor azonban úgy véli, nincs messze az idő, amikor a kü­lönböző kivén almaiknak pon­tosam megfelelő, laborató­riumban „méretre" előállított gének nagy választéka áll majd az orvosok rendelkezésére. Ha a szüskéges molekulák közül néhányat sikerül majd szinte­tikus Úton előállítani, annak sem lesz többé akadálya, hogy tömegesen, reprodukál­juk őket — a megfelelő en­zimrendszert kell csak hasz­nálnunk, pontosan úgy, ahogy ez a szervezetben történik. Tatum professzor előadása végén rámutatott, hogy sza­bályozástechnikai szempont­ból alig jelent különbséget az, hogy vajon testsejtről, vagy csírasejtről van szó. En­nek kapcsán utalt a magzat laboratóriumi fejlesztésének lehetőségeire, amikor is a ge­netikai szabályozás techni­kájának alkalmazásával az embrióból olyan embert ala­kíthatunk ki majd, akinek nemcsak testi, hanem való­színűleg szellemi tulajdonsá­gait is előre megválaszthat­juk. yyyyyyyyyyyyysyyyyyyyyyy/yyyyyyyyyyyy/yyyyyyryyyyyyyyysryyyyyyyyyyyyryyyyrryryyyyryyyyysryryrrryyyj'yyrsryyyyyysyyyyyyryyyyyyyyyyyyj „Önkiszolgáló’" autómosó tebbek az erős vízsugarat ki­bocsátó autómosó-állványok, mint amilyen a képen is látha­tó. E típusnak még az az elő­nye is megvan, hogy segédsze­mélyzet nélkül működtethető. Az autótulajdonos bedob a ké­szülék mellett álló szekrényké­be egy pénzdarabot, ami a víz­sugarak munkájának tíz perc­nyi díja. Ez alatt a vezetőnek előre-hátra kell hajtania a ko­csival annak megtisztulásáig. Ha kiszállva az autóból kéz­be veszd a szekrény oldalára akasztott hosszúnyelű kefét, a víz útja megváltozik, tisztító- szerrel keveredve az üreges nyélen keresztül kezd áramol­ni. Ezután a végső öblítés kö­vetkezhet az autót „körülöle­lő” vízsugarakkal. A forgókefés autómosógé- gépkocsival szemben, megesik, pék gyorsan dolgoznak ugyan, hogy a díszléceket leszakítják a de nem valami kíméletesek a karosszériáról. Sokkal kedvel­A szervezet „katalizátorai” A VEGYÉSZEK az olyan anyagokat, amelyek akként befolyásolnak egy reakciót, hogy magúik nem vesznek benne részt, katalizátoroknak nevezik, Ezek már akkor is elvégzik feladatukat, ha csak egészen csekély mennyiség­ben vannak jelen. A legtöbb életünk haszon­talan és emészthetetlen anyag' lenne, ha nem volnának szervezetünknek olyan „kata­lizátorai”, amelyek puszta je­lenlétükkel gondoskodnak a tápanyagok vegyi elbomlásá- ról és energiává alakításá­ról. E „katalizátorokat” en­zimeknek nevezte el a tudo­mány (régebben fermento- rokkónt tartották számon őke'íj, összetételükre nézve rendkívül bonyolult féhérje- vegyületek. Az emésztéssel — az anyagcserével — kapcsola­tos valamennyi részfolyamat­nak megvan a maiga enzim­je, amely csak akkor tudja betölteni funkcióját, ha ott van mellette — mintegy „partnerként” — egy unko- enzim is. Tudományos alapon először a XVIII. század végeidé, az anyagimegimaradás törvényé­ről híres francia Lavoisier foglalkozott az enzimekkel, azok elemzésével, elsősorban az alkoholos erjedés tanul­mányozása kapcsán. Termé­szetesen a nagy tudós az en­zimek szerkezetéről akikor még mit sem tudott, napjaink ’- émikusaii' is csak lépésiről lépésre haladva kezdik ki­ismerni e bonyolult összetéte­lű anyagokat. Kétféle enzim ismeretes: a szervezet által előállított en­dogén, valamint az állati és növényi tápanyagokkal fel­vett exogén enzdmféleség. Mindkét típusnak — megha­tározott arányban — jelen kell lennie a szervezetben, különben hiányuk zavarokat idéz elő. Az enzimek nem csupán az emésztésben játszanak szere­pet, hanem hiányuk más mó­don is a szervezet súlyos megbetegedéséhez vezethet. Szerencsére a hiány kimuta­tása ma már nem ütközik nehézségekbe, több eljárás is­meretes az enzim aktivitásá­nak a vérszérumban és sej­tekben való kimutatására. Az enzimek rendkívül ve­szélyesek is lehetnek, mégpe­dig olyankor, ha bizonyos anyagokkal érintkezésbe jut­nak. Jó példa erre a gyilkos- gallóca mérge, amely csak ak­kor válik pusztítóvá, ha a gomba a testbe érintkezésbe kerül a máj egyik enzimjé­vel. Ugyanígy a keserűman­dulában levő — egyébként ártalmatlan — nitri'lglukozid- ból csák a szervezet enzim­jeinek „közreműködésével” szabadul fel dán. Amíg az enzimek egymás­sal összhangban látják el feladatukat, ártalmatlanok a szervezetre nézve. Mihelyt azonban megbomlik az össz­hang, anyagcserezavarok lép­nek fel. Ha az orvos ilyenkor Bemutatjuk a JAK—40 repülőgépet Két évvel ezelőtt, a domogyedovói légiparádén mutat­kozott be először egy sugárhajtású személyszállító gép, a JAK—40. Megjelenése a későbbi párizsi, olaszországi, svéd­országi légikiállításon is szenzációt keltett. Indokolt volt a szenzáció, mivel a konstruktőr munkatár­saival eddig csak katonai repülőgépeket tervezett. Nevét a JAK—1, JAK—3, JAK—7 és JAK—9 gépek tették ismertté. Ezek a gépek a II. világháborúban sikerrel vették fel a harcot a német Messerschmidt és más gépekkel. Az első szovjet su­gárhajtású vadászgép — a JAK—15 — megjelenése is az ő nevéhez fűződik. Az igazi meglepetést azonban mégis a JAK—40, a leg­korszerűbb sugárhajtású polgári gép jelentette. Utastere lég­kondicionált és hangszigetelt. Huszonnégy — turista-változat­ban harmincegy — személyt szállíthat két főnyi személyzet­tel 1450 kilométeres távolságra. Beton kifutó nélküli repülő­tereken is elégséges számára 360 méteres le- és felszállópá­lya, amely igen nagy jelentőségű a városok és vidéki telepü­lések közötti légiforgalomban. A sugárhajtóműveket a törzs végében helyezték el. A berepülések során két hajtómű üze­melésével emelkedett a levegőbe, ott pedig egy hajtóművel is tartotta a magasságot. Ez a gép rendkívüli repülésbizton- ságra utal. Az AEROFLOT máris nagy megrendelést adott ezekre a gépekre, hamarosan forgalomba állítják a távol-keleti, északi és más repülőtereken. szigorú diétáit ír elő, azt azért teszi, hogy ne kerüljenek a szervezetbe 'olyan, tápanya­gok, amelyek megemésztésé­hez nincs jelen a megfelelő enzim. Persze más módon, enzimkészítmények szedésé­vel is segíteni lehet az ilyen hiányosságon: ezek mestersé­gesen lebonyolítják a „meg­torpant” emésztési folyama­tot. A közelmúltban megállapí­tották, hogy bizonyos enzi mek hiánya által kiváltott betegségek eredete örökletes i® lehet. Egy ilyen klasszikus örökletes enzimhiány-beteg- ség az úm. fenálketonuria. Ez egyben a leggyakrabban öröklődő anyagcsere-betegség is, mely Voltaképpen olyan elmebaj, amit bizonyos gén­elváltozás idéz elő. KIZÁRÓLAG olyan gyer­mekeiknél lép fel, akiknek mindkét szülőjén kimutatha­tó ez az elváltozás. Még sze­rencse, hogy 10—15 ezer em­ber közül csak egynél jelent­kezik ez. A gyengeelméjűség csak később hatalmasodik el a gyermekien, akkor, amikor a fenilalanin-hidroxiíáz nevű enzim hiánya következtében a szervezetben a fehérjében levő fenilalanin felhalmozó­dik és megtámadja az agy- velőszövetet. Ha idejében fel­fedezik a kisgyermekeknél az említett enzim hiányát, diétával, mely alacsony nívón tartja a szervezet fenilalanin szintjét, valamint gyógyszer szedésével el lehet kerülni a tragédiáit. A hús, hal és ma­gas fehérjetartalmú zöldség­félék fogyasztásét a mini­mumra csökkentő diétát 8— 10 éven keresztül kell folytat­ni, ezután már a fehérjesze- giány táplálkozás is elég vé­delmet nyújt. E betegségről még annyit, hogy a fenolke- tonuiriás gyermekek többnyi­re világosszőkék, kékszemű- ek, közülük átlag minden harmadik ekcémás. B. I. Kulcskérdés 4 borok palackoz ,.tudomáuyak A szakszerű borkezelés egyik legnagyobb probléma- ja a palackozott borok bioló­giai stabilitásának biztosítá­sa. Ezen belül pedig — az er.iedetlen, cukrot tartalmazó — édes borok utólagos erje­désének a megakadályozása Éppen ezért merültek fel a legkülönbözőbb elgondolások a bor stabilitásának elérésére. Egyik megoldás a csírátlanító szűrés beiktatása, az úgyne­vezett steril palackozás al­kalmazása volt. Sajnos, a gya­korlatban igen nehéz olyan fokú sterilitást biztosítani, amely garantálná a biológiai stabilitás elérését. Hajlanak a borászok az egy­szerű megoldások alkalmazá­sára is. Ezek a különböző konzerváló szerek, amelyek­nek bevezetése azonban til­tott és talán még inkább tit­kolt. Igazi boros gazda vagy borászati szakember erre azonban nem vetemedhet. Ide­gen anyag bevitele érintheti a bor összetételét, „állagát.” Marad tehát a többi megol­dás, illetve új megoldások ke­resése. Űjabban besugárzásos eljá­rást is folytatnak, amely azon­ban még nem lépte túl a kí­sérletezés szakaszát. A gya­korlatban tehát erre mégnem számíthatunk. Így egyelőre meg kell elégednünk az eddig legjobbant bevált módszerrel: a hőkezeléssel elért csírátla­nítással. Régóta alkalmazzák a borászatban is a pasztőrö­zést. Nem könnyű azonban a palackozott borok pasztő­rözése, elég drága és gyak­ran „főtt” ízt ad a bornak. A rövid, hirtelen pasztőrö­zéssel kezelt és visszahűtött borok pedig ki vannak téve az utólagos fertőzésnek. A legjobb megoldásnak a kutatók nagy része a mele­gen palackozást tartja. A gyümölcslé- és söriparban már általánosan bevezetett eljárás ez. Német kutatók kísérletei igazolták az eljárás előnyeit. A borokat 5 C°-os lépcsőként 45—65 C°-ra felmelegítve töl­tötték palackokba, előtte pe­dig a palackokat széndioxid- gázzal telítették. Egy-két hó­nap múlva kiderült, hogy a melegen palackozót bofaksem zamatokat, sem az Illatokat vagy a szénsavtartalmukat és üdeségüket illetően nem má­radtak el a hidegen, csírátla­nító szűréssel palackozott bo­roktól. Bebizonyosodott, hogv a meleg palackozás bizosítja a biológiai stabilitást és csök­kenti a kockázatot. Végül, de nem utolsósorban, olcsóbb, mint a régi pasztőrözési eljá­Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy meg kell ke­resnünk a leggazdaságosabb, legjobban bevált módszereket hiszen a palackozás a borá­szat egyik kulcskérdése, amely a közfogyasztásban is egyre nagyobb szerepet kap. A. J. A „retorta drágakő" A drágakő-szakemberek egyre nagyobb aggodalommal néznek a néhány éven belül bekövetkező idő elé, amikor a vegyileg előállított drága­kövek megjelennek a piacon. E „retorta drágakövek” sem­miben sem különböznek a va­lódiaktól, csupán abban, hogy sokkal olcsóbbak. Egyelőre főleg az Egyesült Államokban készülnek mes­terségesen előállított drágakö­vek, például vörös rubintok, amelyek a szakértők szerint teljesen megegyeznek az ún. „sziámi minőséggel”. Egy nyugatnémet csiszolóüzemben ilyen „retorta rubintok” ke­rültek valódiak közé, s csak a leggondosabb vizsgálatok után lehetett a kétfélét kü­lönválasztani. De ehhez olyai finom műszerek kellenek amelyekkel még a legnagyobl ékszerkereskedők sem rendel keznek. Hollandiában előállítanál egy követ, amely csiszolá: után pontosan olyan lesz mint a gyémánt, keménységt azonban a valódinak csak fe­le. Dehát ki törődik a kő ke ménységével, ha ékszert akai vásárolni — sóhajt egy ék­szerész. Mesterséges gyémántot ké­szítenek a Szovjetunióban is nemcsak — mint eddig — ki­sebb darabokat ipari célokra hanem ékszerbe illő pompás, nagy köveket is. Áruk lénye­gesen kisebb, a valódi gyé­mánt áránál. NÓGRÁD — 1969. november 23., vasárnap • U

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom