Nógrád. 1969. november (25. évfolyam. 254-278. szám)
1969-11-23 / 272. szám
Az V. nevel ésügyi kongresszus témáiból A% ifjúság megítélésének néhány kérdéséről Irta: Havas Péter ■' fjúságiuínk sóikat vitatott megítélésekor “ minden bizonnyal abból kell kiindulni, hogy eszmei, világnézeti, politikai arculatát ugyanazok a társadalmi törvényszerűségek és hatások, nevelési erőfeszítések határozzák meg, amelyek az egész tánsadialoim- ra hatnak. Természetesen az ifjúságnak vannak társadalmi helyzetéből fakadó sajátosságai, amelyek következtében az említett tényezők más módon érvényesülnek. Nem volna helyénvaló e sajátosságok ignorálésa, de hiba volna egyesek felnagyítása, azonos érvényű értékelése. Az érzelmi ráhangoltság, a nagyobb befolyásolhatóság, a néha túlzásokba ás keveredő kritikai hajlandóság, a nagyobb nyíltság, a céltudatos, szervezőt! nevelés nagyobb lehetőségei a fiatalok esetében, vitán félül ténylegesen ható sajátosságok. Ugyanakkor megfontolandó, vajon helyénvaló-e abszolút értelemben ennek, tekinteni a „nagyobb fogékonyságot a távlatok és korproblémák iránt?” Véleményem szerint nem. A tapasztalatok éppen azt bizonyítják, hoigy az ifjúság bizonyos rétegei, egyes esetekben tömegei, akkor kerültek objektíve ellentmondásba a jelenségek és problémák reális, józan, megítélésével, ha ezt a „fogékonyságot” törvényszerűnek fogták fel és ebből jogokat vindikáltak maguknak. Feltétlenül sajátossága az ifjúságnak, hogy mindig aktívan vonzódott az új, a haladó, a korszerű irányába, hogy kritikával fogad bizonyos régi tradíciókat és formákat, de ezt a különben rokonszenves és támogatásra méltó tulajdonságát éppen társadalmi-politikai tapasztalatainak korlátozottsága következtében aligha szabad a „távlatok és korproblémák iránti nagyobb fogékonyságnak” felfogni. Mindenkinek, aki hivatásszerűen foglalkozik az ifjúság nevelésével, figyelembe kell venni e sajátosságokat, amelyek esetemként kiélezhetnek, felnagyíthatnak tüneteket, amelyek természetszerűen a felnőtt társadalomban más hangsúllyal jelentkeznek, vagy alig játszhatnak szerepet. így például a pályaválasztás, az életterv-alakítás, és mások. Tévedés lenne persze azt hinni, hogy e sajátosságok törvényszerűen és minden esetben szembe állítják a fiatalok és felnőttek álláspontját az említett kérdésekben. Ez függ a fiatalok egyéniségétől, a szülői és iskolai nevelés hatékonyságától, az adott szakasz politikai légkörétől is. De ugyanilyen hiba volna figyelmen kívül hagyni létezésüket és hatásukat. Számítani kell magával a korral, amelyben ifjúságunk nevelkedik. Korunk vitán felül átmeneti, amely a maga ellentmondásaival és konfliktusaival sokféleképpen befolyásolhatja az ifjúság társadalmi tapasztalatait. Mindebből azonban kár volna arra* következtetni, hogy ezek az ellentmondások es konfliktusok csak károsan befolyásolják az ifjúság tapasztalatait. A kor ellentmondásai alapjában véve a szocializmus, a haladás, a béke, a dolgozók teljes felszabadulásáért és felemelkedéséért küzdő erők és 'a reakció: az embertelenség, a konzervatiz- mus, az elnyomás erői között egyre élesedő küzdelemből fakiadnak. E harcnak lehetnek különböző állomásai, de végső soron olyan folyamat ez, amelyre több mint fél évszázada a forradalmi erők, aiz igazság ügye győ zelmei jellemzők. Ifjúságunk alapjában mű veit, érdeklődő, a jó és a rossz kérdéseiben érzékenyen reagáló, ezért joggal tételezhetjük fél, hogy társadalmi tapasztalatait mindenek előtt az említett folyamat határozza meg. Nem szabad természetesen ezt a megállapítást leegyszerűsíteni. Kétségtelenül vannak nehezítő körülmények is, amelyek nem egyértelműen segítik az ifjúság állás pontját. Mái ifjúságunk már a felszabadulás után nőtt fel. Erkölcsi, politikai arculata, alakulása az 1956 utáni évtizedre esik. Ami korábban volt, éppen olyan történelem számára, mint múltunk régebbi eseményei-. A múlttal való összehasonlítás ezért már csak részben mérce számára. Előfordul, hogy a fiatalok társadalmi rendszereket történe- tietlen módon hasonlítanak össze. Automatikusan állítják egymás mellé hazánk fejlődésének útját egyes fejlett tőkés országoiké- val. Mindez azonban az ifjúság nagyobb, döntőbb, érettebb tömegei esetében nem vonja kétségbe a szimpátiát, az azonosulást a szocializmussal, a társadalmi előrehaladás ügyével, alapvetően nem zavarja állásfoglalását a haladás és reakció harcának megítélésében és nem akadályozza aktív részvételét a szocializmus építésében. Az ifjúság nevelésének ügyiével foglalkozók előtt az a feladat áll, hogy erre az alapvető tendenciára támaszkodva, a nevelőmunka megannyi eszközével erősítsék ezt. Ennek elengedhetetlen feltétele, hogy a nevelőtevékenység az ifjúság reális társada- lomsaemlóletét támogassa, erősítse. Csakis így lehet képessé tenni a fiatalokat arra, hogy még pontosabban, egyértelműen igazodjanak _ el társadalmi valóságunkban és meg tudják különböztetni a lényegeset, a fontosat, az alapvetőt az esetlegestől, a lé nyegtelenitől. Nagyon fontos, hogy a KISZ- aktivisták, a pedagógusok és szülők segítsenek politikailag és világnézetileg helyesen értelmezni és általánosítani a fiatalok pozitív és negatív tapasztalatait, hogy mind több őszinte és meggyőző választ adjanak problémáikra, gondjaikra. S ne lepődjenek meg, ha a fiatalok esetenként kérdéseiket megismétlik, vitatkoznak és nem sikerül azonnal minden kérdésüket lezárni. Ellenkezőleg, éppen ez kell, hogy fokozza a nevelési tevékenység dinamizmusát, hogy fenntartsa állandó korszerűsítésének igényét és fokozza hatékonyságát. szereztünk arról, hogy egy III. Az ifjúság nevelésével csak úgy lehet osztályos diákunk a klubbal, foglalkozni, fia 'kz ifjúságól helyeién' annak zenekarával vasárnap Riport «ff «ipcfrt nyomó n Lehet-e kétarcú a szécsényi igazság DIÁKOKNAK TILOS BELEPNI?! — e címmel írt riportot a NÖGRÄD november 1-i számában a szécsényi járási művelődési központ kiváló címet viselő ifjúsági klubjáról Pataki László. A címet kérdőjel és felkiáltójel követi, ebből arra következtet az olvasó, hogy a szerző érthetetlennek és egyben meglepőnek tartja a kapott információt, mert a klubban hasznos és tartalmas tevékenység folyik, nincs ok foglalkozásairól a diákokat eltiltani. A riport alighanem a probléma érdemén és jelentőségén túlnövő port kavart az érintettek körében. Vélemények és ellenvélemények, érvek, ellenérvek ütköztek egymásnak. Tíz napig csupán „belső csatározások” folytak, mígnem Szerémy Gyula, a gimnázium igazgatója asztalhoz ült és a következő levelet küldte szerkesztőségünknek: „Pataki László' Diákoknak tilos belépni?! címmel cikket írt e lap 1969. november 1-i számában. A szécsényi ifjúsági klub sikereit gyűjti csokorba, majd „Bevallom, nem minden célzatosság nélkül soroltam fel..— írja, s a következőket kérdezi-: „Miért tilos a helyi diákságnak a kiváló klubba belépni? — Kitől, vagy mitől féltik a diákokat? — Retorziók is vannak?” Szóban is szívesen válaszoltam volna e kérdésekre, ha az írás szerzője ezért felkeres. Ezt viszont elmulasztotta, és így egyoldalú információk következtében, elsősorban . kérdéseivel, tévesen tájékoztatta a közvéleményt. A HELYI DIÁKSÁGNAK NEM TILOS belépni a klub; ba, a mezőgazdasági technikum tanulóinak senki sem tiltja ezt. A gimnazisták a tantestület és KlSZ-klubunk vezetőségének döntése értelmében nem lehetnek a kul- túrház ifjúsági klubjának tagjai. Miért határoztunk így? Ez év tavaszán tudomást haza a csoport. A tanuló az- tékfelszerelést adok, de ő visz- nap megjelent ugyan az is- szautasította azzal, hogy kólában, de a második óra nincs szükség zörgős játékok- után hazament, sápadt, fá- ra. Egyébként az egész vitás radt és beteg ' volt. ügyben érdemes beszélni Őze Még azon a hétfői napon Lászlóval, a községi KISZ és megtudtuk azt is. hogy egy egyben az ifjúsági klub titmásik diákunk. IV. osztályos fiú — szintén elutazott a csoporttal, de ő csak tíz nap múlva jött haza — a pásztói kórházból! A mai napig sem tisztázott körülmények kökárával. Nos. mit mond tehát- őze László? — Szerintem az iskola álláspontja tarthatatlan. Klub. bunk eddigi működése, eredzött áramütés érte. Ezután ményei azt igazolják,, hogy még hosszú ideig beteg volt, nincs mitől óvni a gimnazis- a szóbeli érettségi vizsgán is tákat. Mi a pásztói baleset rosszul lett. Azt hiszem, ezek után értután már másnap felkerestük szerencsétlenül járt társunkat, hető, hogy úgy döntöttünk: elvittük tankönyveit, hogy a diákjaink nem lehetnek en- kórházi kezelés ideje se okoznék a klubnak tagjai. KISZ- zon kiesést vizsgára való ké- klubunk vezetőségének állás, szülésében. Amit az igazgató foglalását még az is mégha- levelében említ, — hogy „a tározta. hogy ifjúsági klu- mai napig nem tisztázott köbünk is teremt lehetőséget mimén vek között” történt az bizonyos igénvek kielégíté- áramütés. — egyedül az iskola sére. Nem Szabó Bélától és közömbösségét jelzi, mert nem Kocsis Lászlótól „féltjük” ta- vettek fáradságot, hogy utána nulóinkat. mint ahogy ezt a nézzenek, cikk írója kérdésével sugall- BESZÉLGETÉSÜNK KÖZ. ja. hanem a pásztóihoz ha- BEN a KISZ járási bizott- sonló esettől, a kártyától, a ságának titkára, Varga Jóbiliárdversenytöl és az felkészítő edzésektől. arra zsef is megérkezik. Kíváncsi vagyok az ő véleményére MI NEM TILTJUK AZT, ls hogy gimnazista a kultúrház- ba és a klubba belépjen. — Ilyen hirtelen — mondja — nem lehet állást foglalhogy Szabó Bélát és Kocsis ni- Gondolkodni kellene a dől. Lászlót meghallgassa. Sőt! e?n’ alaposabban elemezni^ a Jóval a cikk megjelenése előtt nézeteket. Nekem, sajnos, ér- tanár küldött hat tanulót Sza- tekezletem lesz. Talán any- bó Béla előadására, és azért nyit mondhatok: szükség volcsak hatot, mert a művelődési ház igazgatója ennyinek tuna az iskolás és az ipari íf- ifjúság közelebb hozására. dott helyet biztosítani. Azt kiubműsorok kölcsönös cserénem engedjük tehát, hogy a ier®: alkalmankénti közös diák ott klubtag legyen, mert rendezvenyeire. Ennél többet az mindenféle foglalkozáson rn°s':. n,em mondhatok. Szecsenyben általános a vélemény, hogy a diákok klubtagsága, vagy. ha úgy tetszik, klubiátogatása ellen csak a gimnázium tiltakozik. a mezőgazdasági technikum- Az a diáklány, aki az osztály- messzemenően baráti a fnnnitH tíiuirtm miionóro Páo7_ küpcsolst. Mi éri ól a. gimvaló részvételre feljogosítaná őt. A fentebb felsoroltakra is. Retorziót pedig nem alkalmaztunk és nem alkalmazunk ! Nincsenek retorziók! főnöki tilalom ellenére Pásztora utazott, pedagógiailag názium igazgatójának, Szeteljesen indokolt és szüksé- r®my Gyulának a véleménye ges büntetést kapott. a szerkesztőseghez irt leveítéljük meg. A reális megítélés kiinduló pontja aiz ifjúság iránti bízatom, az ifjúság megbecsülése, szeretete, céltudatos törekvéseinek, gondjainak megértése és az irányában megnyilvánuló pedagógiai optimizmus. De nem formális, névleges kirakat-optimizmus! Olyan optimizmus, amely helyesen ítéli meg az ifjúság nevelésének nagyszerű lehetőségeit, a szocialista valóságadta perspektívákat — és ezekkel összhangban készül a cselekvésire. Pataki László a „rendtartásra” is hivatkozik cikkében, de az nincs benne a Rendtartásban, hogy „,. .a diáknak Hyöle óra után otthon a a szerkesztőséghez lén túlmenően? — A technikumiak nem ismerik annyira az ifjúsági klub életét, ahogyan mi. A klubban kártya és biliárdPásztóra készül,' s hogy éjjel jönnek majd haza. Az osztályfőnök nem engedélyezte a kislány elutazását, mert a tanuló sok elégtelent gyűjtött a megelőző időszakban, és egyébként sem lenne helyes ilyen éjszakázáshoz a tanárnak hozzájárulnia. A kislány a tilalom ellenére elment Pásztora. Hétfőn hajnalban jött Az elmúlt héten lezárult a nagy akció nógrádi szakasza, s büszkén mondhatjuk: a kezdeményező Hajdú megyét is magunk mögött hagyva, országos elsők lettünk abban a nemes vetélkedésben, amely azt tűzte célul, hogy társadalmi összefogással valamennyi iskolánkat televíziós készülékhez segítsük. A kezdeményezést megértve és vállalva, üzemeink, intézményeink egymással versengve álltak a jó cél oldalára, s ennek eredménye, hogy ma már megyénk minden falvában, tanyatelepülésén bírnak a korszerű oktatás egyik legnélkülözhetetlenebb eszközével. Kis eldugott iskolákban is felvillannak ezután nap-nap után a készülékek fényernyői, segítségére a pedagógusoknak, javára a növendékeknek. Megvallom, magam is gyakori, szíves figyelője vagyok a tv speciális műsortípusának, az Iskolatelevíziónak, s rajtam kívül alighanem számosán így vannak. Az oktatásügy elismert, országos szakkiválóságai legjobb pedagógiai eszközeikkel, a modern technika pedig a lehetetlent is áthidaló lehetőségeivel szinte játékká, nem ritkán kellemes szótyasarHap? jeetitzef Iskolák televíziója fokozássá varázsolják a tanulást még a „legszárazabb" tárgyakból is. Az Iskolarádió történelemórája pedig gyakran a legizgalmasabb kalandfilmekkel felér. S mindebből ezután már egyetlen iskola sem lesz, amelyik kirekedne. Igaz, nálunk az iskolák televíziós készülékkel való ellátottsága az országos állapothoz mérten elég kedvező volt, de az is tény, hogy napjainkban egyetlen iskola sem mondhat le a televízió nyújtotta szolga Itatásról. Teljes tisztelet és ^ becsülés tehát mindazoknak, akik a kezdeményezés nemes célját segítették és a mozgalmat maradéktalan beteljesülésig vitték megyénkben. Üzemek, vállalatok hosszú sorát kellene említeni, melyek átérzeve a jó ügyet, szinte egymással versengve keresték a legrászorulóbba- kat. Tudunk olyan üzemekről, ahol az vált mozgalommá, hogy minél több készüléket juttathassanak az iskolák szolgálatára. Nem akarok neveket idézni, azt hiszem, sehol nem ezért tették. Az viszont bizonyos, hogy régen csatlakoztak hasonló értékes akcióhoz, mint ezúttal. Most már az iskolákon a sor, hogy megfelelően éljenek a megteremtett lehetőséggel, s a televízió ne puszta dísz legyen, hanem mindennapos segítő. Nem ok nélkül említem ezt az óhajt, mert sajnos, a tapasztalások szerint számos iskolát tudunk a megyében, ahol eddig korántsem éltek olyan mértékben az Iskolatelevízió szolgáltatásával, ahogyan élhettek volna. Pedig a pedagógus saját munkáját könnyíti meg, ha a különféle tárgyak anyagának megértetését, elsajátíttatását a televízióval együttesen végzi. Olyan nézetek is hangot kaptak szórványosan, hogy az Iskolatelevízió „nem elég színvonalasan segíti a tanulást”. Nekem az a nézetem, hogy az ezt valló pedagógus önmagáról állít ki kedvezőtlen bizonyítványt. Az audovizuális eszköz alkalmazása az iskola életében olyan mérvű lépés a korszerű oktatásban, amit a televízió megszületése nélkül elképzelni egyszerűen lehetetlen. Anélkül, hogy alábecsülném a falvakban élő, tevékenykedő lelkes pedagógusok felkészültségét, a televízió létjogosultságáról az iskolai oktatásban egyetlen helyen sem mondhatunk le, sőt az eddiginél jóval intenzívebb szerepet kell számárá biztosítani. Az örvendetes tény, hogy immár valamennyi megyei iskolánk televízió-készülékkel bír, csupán első lépés a mozgalom igazi céljához. A következő az, hogy iskoláink minden kínálkozó alkalommal éljenek a jó szövetségesük kínálta lehetőséggel, teremtsék meg állandó helyét az iskola életében, tgy lesz teljes a mozgalom eredménye, így lesz igazán értelme a társadalmi áldozatnak. helye...” Azt viszont előírja J?tek » azt ls tud^; a 48. paragrafus: Az iskola hofiy Toth Endre »Sazgato igazgatójának jogköre enge- szigorúan tiltja a pénzre, délyezni, hogy a diák melyik ?®fre; ,md? szeszes^ lta^ra val° iskolán kívüli szervezetnek játszást. Ezt ellenőrizni azon- lehet tagja. E jog gyakorlása J>an nagyon nehez. Megér- felelősséget jelent. Felelőssé- h°Sy a művelődési hazget abban, hogy az ifjúsági nak- a ,nJua^a eredmenyes- szervezet vezetőségének, a tan- se®® szükségé van testületnek véleményét figye- a, tanultabb ifiakra. de e se- lembe véve döntsön. - fe- S‘tseS g1q1 korábban sem lelősséget abban, hogy az is- zárkóztunk el. Korábban nem kólán kívüli szervezetbe való e^y , tagja volt a belépés, a szervezet tevékeny- művelődési ház zenekarának. ségében való részvétel a tanuló fejlődését, biztosítsa, vagy legalább ne hátráltassa azt! Éreztem e felelősséget és érzem most is. Ezért kellett válaszolnom Pataki László kérdéseire.” E LEVÉL UTÄN RERESiskolai irodalmi színpadunk nevelődését is készségesen segít minden alkalmi eseményen. de nekünk mégiscsak elsőrendű kötelességünk ’ a tanulmányi eredményességet biztosítani. — A LEVÉL KITÉTELE SZERINT: gimnazisták nem lehetnek a kultúrház ifjúsági TEM MEG néhány vitázóját klubjának tagjai. Hogyan áraz ügynek. Tóth Endre, a szécsényi járási művelődési ház igazgatója ezeket mondotta: telmezzük ezt? Látogathat- hatják-e az esetenkénti rendezvényeket? — Azokat, amik nyújtanak — Mi e vitától eltekintve valamit diákjainknak, gyara- igen jó kapcsolatban vagyunk PÍtj?k ismereteiket. ? «—> Ä « ban Szeremy igazgatóval. Ve- , , leményem szerint a diákok olyan kotelezettsegekkel jár *«*•» ™- rev álláspontot tartanak. A szóbanforgó esetben pedig a en Séd élvezünk, fiatalok nem hajnalban jöttek meg. hanem este tíz óra tájon, ami a busz menetle— Joga van-e a diáknak tanítási szünnapon Salgótarjánba. Balassagyarmatra, veiéből is megállapítható. Ez esetleg Pásztora utaznia, az időelcsúszás is a sajnála- Szukseges-e ehhez iskolai en- tos baleset ' következménye gedelje volt. hogy az említett gimnazista fiút áramütés érte és kórházba kellett vinni. A szerencsétlen véletlen viszont alig hiszem, hogy a klub számlájára írható, hasonló eset 'büntetést?, bárkit, bárhol érhetne, nem a klubtagság velejárója. Ily— Joga van, iskolai engedély nélkül. De sötétedésre otthon a helye. — A szóban levő kislány a pásztói út miatt kapott-e — Tulajdonképpen egy korábbi fegyelmezetlenség komódon, alighanem az iskola vetkezménye volt a büntetés, fe felelős lenne azért. hogy négy diáklány — igaz. akkor ÍGY VÉLEKEDNEK HAT a „szécsényi vitában” érdemég nem Szerémy Gyula volt kelt felek. Vagy inkább: elaz igazgató — . az iskola által szervezett balassagyarmati útról Budapestre szökött. — Én a Pataki-cikk megjelentelek? Kétarcú igazságán előttünk kétségkívül. Én legalábbis úgy érzem. Am a közös célokért. eredményelenése után beszélgettem az kért valahogyan mégis közóls iskolával, felajánlottam az nevezőre, megértésre kellene Igazgatónak, hogy az intézeti KISZ-klub részére asztali jájutni. B. T. NOGRÁD — 1969. november 23., vasárnap 7