Nógrád. 1969. november (25. évfolyam. 254-278. szám)

1969-11-23 / 272. szám

Az V. nevel ésügyi kongresszus témáiból A% ifjúság megítélésének néhány kérdéséről Irta: Havas Péter ■' fjúságiuínk sóikat vitatott megítélésekor “ minden bizonnyal abból kell kiindul­ni, hogy eszmei, világnézeti, politikai arcu­latát ugyanazok a társadalmi törvényszerű­ségek és hatások, nevelési erőfeszítések ha­tározzák meg, amelyek az egész tánsadialoim- ra hatnak. Természetesen az ifjúságnak van­nak társadalmi helyzetéből fakadó sajátos­ságai, amelyek következtében az említett tényezők más módon érvényesülnek. Nem volna helyénvaló e sajátosságok ignorálésa, de hiba volna egyesek felnagyítása, azonos érvényű értékelése. Az érzelmi ráhangolt­ság, a nagyobb befolyásolhatóság, a néha túlzásokba ás keveredő kritikai hajlandó­ság, a nagyobb nyíltság, a céltudatos, szer­vezőt! nevelés nagyobb lehetőségei a fiata­lok esetében, vitán félül ténylegesen ható sajátosságok. Ugyanakkor megfontolandó, vajon helyénvaló-e abszolút értelemben en­nek, tekinteni a „nagyobb fogékonyságot a távlatok és korproblémák iránt?” Vélemé­nyem szerint nem. A tapasztalatok éppen azt bizonyítják, hoigy az ifjúság bizonyos ré­tegei, egyes esetekben tömegei, akkor ke­rültek objektíve ellentmondásba a jelensé­gek és problémák reális, józan, megítélésével, ha ezt a „fogékonyságot” törvényszerűnek fogták fel és ebből jogokat vindikáltak ma­guknak. Feltétlenül sajátossága az ifjúság­nak, hogy mindig aktívan vonzódott az új, a haladó, a korszerű irányába, hogy kritiká­val fogad bizonyos régi tradíciókat és for­mákat, de ezt a különben rokonszenves és támogatásra méltó tulajdonságát éppen tár­sadalmi-politikai tapasztalatainak korláto­zottsága következtében aligha szabad a „táv­latok és korproblémák iránti nagyobb fogé­konyságnak” felfogni. Mindenkinek, aki hivatásszerűen foglalko­zik az ifjúság nevelésével, figyelembe kell venni e sajátosságokat, amelyek esetemként kiélezhetnek, felnagyíthatnak tüneteket, amelyek természetszerűen a felnőtt társada­lomban más hangsúllyal jelentkeznek, vagy alig játszhatnak szerepet. így például a pá­lyaválasztás, az életterv-alakítás, és mások. Tévedés lenne persze azt hinni, hogy e sa­játosságok törvényszerűen és minden eset­ben szembe állítják a fiatalok és felnőttek álláspontját az említett kérdésekben. Ez függ a fiatalok egyéniségétől, a szülői és is­kolai nevelés hatékonyságától, az adott sza­kasz politikai légkörétől is. De ugyanilyen hiba volna figyelmen kívül hagyni létezé­süket és hatásukat. Számítani kell magával a korral, amely­ben ifjúságunk nevelkedik. Korunk vitán felül átmeneti, amely a maga ellentmondá­saival és konfliktusaival sokféleképpen be­folyásolhatja az ifjúság társadalmi tapaszta­latait. Mindebből azonban kár volna arra* következtetni, hogy ezek az ellentmondások es konfliktusok csak károsan befolyásolják az ifjúság tapasztalatait. A kor ellentmon­dásai alapjában véve a szocializmus, a hala­dás, a béke, a dolgozók teljes felszabadulá­sáért és felemelkedéséért küzdő erők és 'a reakció: az embertelenség, a konzervatiz- mus, az elnyomás erői között egyre élesedő küzdelemből fakiadnak. E harcnak lehetnek különböző állomásai, de végső soron olyan folyamat ez, amelyre több mint fél évszáza­da a forradalmi erők, aiz igazság ügye győ zelmei jellemzők. Ifjúságunk alapjában mű veit, érdeklődő, a jó és a rossz kérdéseiben érzékenyen reagáló, ezért joggal tételezhet­jük fél, hogy társadalmi tapasztalatait min­denek előtt az említett folyamat határozza meg. Nem szabad természetesen ezt a meg­állapítást leegyszerűsíteni. Kétségtelenül vannak nehezítő körülmények is, amelyek nem egyértelműen segítik az ifjúság állás pontját. Mái ifjúságunk már a felszabadu­lás után nőtt fel. Erkölcsi, politikai arcula­ta, alakulása az 1956 utáni évtizedre esik. Ami korábban volt, éppen olyan történelem számára, mint múltunk régebbi eseményei-. A múlttal való összehasonlítás ezért már csak részben mérce számára. Előfordul, hogy a fiatalok társadalmi rendszereket történe- tietlen módon hasonlítanak össze. Automa­tikusan állítják egymás mellé hazánk fejlő­désének útját egyes fejlett tőkés országoiké- val. Mindez azonban az ifjúság nagyobb, döntőbb, érettebb tömegei esetében nem vonja kétségbe a szimpátiát, az azonosulást a szocializmussal, a társadalmi előrehala­dás ügyével, alapvetően nem zavarja állás­foglalását a haladás és reakció harcának megítélésében és nem akadályozza aktív részvételét a szocializmus építésében. Az ifjúság nevelésének ügyiével foglalko­zók előtt az a feladat áll, hogy erre az alap­vető tendenciára támaszkodva, a nevelő­munka megannyi eszközével erősítsék ezt. Ennek elengedhetetlen feltétele, hogy a ne­velőtevékenység az ifjúság reális társada- lomsaemlóletét támogassa, erősítse. Csakis így lehet képessé tenni a fiatalokat arra, hogy még pontosabban, egyértelműen iga­zodjanak _ el társadalmi valóságunkban és meg tudják különböztetni a lényegeset, a fontosat, az alapvetőt az esetlegestől, a lé nyegtelenitől. Nagyon fontos, hogy a KISZ- aktivisták, a pedagógusok és szülők segítse­nek politikailag és világnézetileg helyesen értelmezni és általánosítani a fiatalok pozi­tív és negatív tapasztalatait, hogy mind több őszinte és meggyőző választ adjanak problémáikra, gondjaikra. S ne lepődjenek meg, ha a fiatalok esetenként kérdéseiket megismétlik, vitatkoznak és nem sikerül azonnal minden kérdésüket lezárni. Ellenke­zőleg, éppen ez kell, hogy fokozza a nevelési tevékenység dinamizmusát, hogy fenntartsa állandó korszerűsítésének igényét és fokoz­za hatékonyságát. szereztünk arról, hogy egy III. Az ifjúság nevelésével csak úgy lehet osztályos diákunk a klubbal, foglalkozni, fia 'kz ifjúságól helyeién' annak zenekarával vasárnap Riport «ff «ipcfrt nyomó n Lehet-e kétarcú a szécsényi igazság DIÁKOKNAK TILOS BE­LEPNI?! — e címmel írt riportot a NÖGRÄD november 1-i számában a szécsényi já­rási művelődési központ ki­váló címet viselő ifjúsági klubjáról Pataki László. A címet kérdőjel és felkiáltójel követi, ebből arra következtet az olvasó, hogy a szerző ért­hetetlennek és egyben megle­pőnek tartja a kapott infor­mációt, mert a klubban hasz­nos és tartalmas tevékenység folyik, nincs ok foglalkozásai­ról a diákokat eltiltani. A riport alighanem a prob­léma érdemén és jelentőségén túlnövő port kavart az érin­tettek körében. Vélemények és ellenvélemények, érvek, el­lenérvek ütköztek egymásnak. Tíz napig csupán „belső csatározások” folytak, míg­nem Szerémy Gyula, a gim­názium igazgatója asztalhoz ült és a következő levelet küldte szerkesztőségünknek: „Pataki László' Diákoknak tilos belépni?! címmel cik­ket írt e lap 1969. november 1-i számában. A szécsényi if­júsági klub sikereit gyűjti csokorba, majd „Bevallom, nem minden célzatosság nél­kül soroltam fel..— írja, s a következőket kérdezi-: „Miért tilos a helyi diákság­nak a kiváló klubba belépni? — Kitől, vagy mitől féltik a diákokat? — Retorziók is vannak?” Szóban is szívesen válaszol­tam volna e kérdésekre, ha az írás szerzője ezért felke­res. Ezt viszont elmulasztot­ta, és így egyoldalú informá­ciók következtében, elsősor­ban . kérdéseivel, tévesen tá­jékoztatta a közvéleményt. A HELYI DIÁKSÁGNAK NEM TILOS belépni a klub; ba, a mezőgazdasági techni­kum tanulóinak senki sem tiltja ezt. A gimnazisták a tantestület és KlSZ-klubunk vezetőségének döntése értel­mében nem lehetnek a kul- túrház ifjúsági klubjának tag­jai. Miért határoztunk így? Ez év tavaszán tudomást haza a csoport. A tanuló az- tékfelszerelést adok, de ő visz- nap megjelent ugyan az is- szautasította azzal, hogy kólában, de a második óra nincs szükség zörgős játékok- után hazament, sápadt, fá- ra. Egyébként az egész vitás radt és beteg ' volt. ügyben érdemes beszélni Őze Még azon a hétfői napon Lászlóval, a községi KISZ és megtudtuk azt is. hogy egy egyben az ifjúsági klub tit­másik diákunk. IV. osztályos fiú — szintén elutazott a cso­porttal, de ő csak tíz nap múlva jött haza — a pásztói kórházból! A mai napig sem tisztázott körülmények kö­kárával. Nos. mit mond tehát- őze László? — Szerintem az iskola ál­láspontja tarthatatlan. Klub. bunk eddigi működése, ered­zött áramütés érte. Ezután ményei azt igazolják,, hogy még hosszú ideig beteg volt, nincs mitől óvni a gimnazis- a szóbeli érettségi vizsgán is tákat. Mi a pásztói baleset rosszul lett. Azt hiszem, ezek után ért­után már másnap felkerestük szerencsétlenül járt társunkat, hető, hogy úgy döntöttünk: elvittük tankönyveit, hogy a diákjaink nem lehetnek en- kórházi kezelés ideje se okoz­nék a klubnak tagjai. KISZ- zon kiesést vizsgára való ké- klubunk vezetőségének állás, szülésében. Amit az igazgató foglalását még az is mégha- levelében említ, — hogy „a tározta. hogy ifjúsági klu- mai napig nem tisztázott kö­bünk is teremt lehetőséget mimén vek között” történt az bizonyos igénvek kielégíté- áramütés. — egyedül az iskola sére. Nem Szabó Bélától és közömbösségét jelzi, mert nem Kocsis Lászlótól „féltjük” ta- vettek fáradságot, hogy utána nulóinkat. mint ahogy ezt a nézzenek, cikk írója kérdésével sugall- BESZÉLGETÉSÜNK KÖZ. ja. hanem a pásztóihoz ha- BEN a KISZ járási bizott- sonló esettől, a kártyától, a ságának titkára, Varga Jó­biliárdversenytöl és az felkészítő edzésektől. arra zsef is megérkezik. Kíván­csi vagyok az ő véleményére MI NEM TILTJUK AZT, ls hogy gimnazista a kultúrház- ba és a klubba belépjen. — Ilyen hirtelen — mond­ja — nem lehet állást foglal­hogy Szabó Bélát és Kocsis ni- Gondolkodni kellene a dől. Lászlót meghallgassa. Sőt! e?n’ alaposabban elemezni^ a Jóval a cikk megjelenése előtt nézeteket. Nekem, sajnos, ér- tanár küldött hat tanulót Sza- tekezletem lesz. Talán any- bó Béla előadására, és azért nyit mondhatok: szükség vol­csak hatot, mert a művelődési ház igazgatója ennyinek tu­na az iskolás és az ipari íf- ifjúság közelebb hozására. dott helyet biztosítani. Azt kiubműsorok kölcsönös cseré­nem engedjük tehát, hogy a ier®: alkalmankénti közös diák ott klubtag legyen, mert rendezvenyeire. Ennél többet az mindenféle foglalkozáson rn°s':. n,em mondhatok. Szecsenyben általános a vélemény, hogy a diákok klubtagsága, vagy. ha úgy tet­szik, klubiátogatása ellen csak a gimnázium tiltakozik. a mezőgazdasági technikum- Az a diáklány, aki az osztály- messzemenően baráti a fnnnitH tíiuirtm miionóro Páo7_ küpcsolst. Mi éri ól a. gim­való részvételre feljogosíta­ná őt. A fentebb felsoroltak­ra is. Retorziót pedig nem alkal­maztunk és nem alkalma­zunk ! Nincsenek retorziók! főnöki tilalom ellenére Pász­tora utazott, pedagógiailag názium igazgatójának, Sze­teljesen indokolt és szüksé- r®my Gyulának a véleménye ges büntetést kapott. a szerkesztőseghez irt leve­ítéljük meg. A reális megítélés kiinduló pontja aiz ifjúság iránti bízatom, az ifjúság megbecsülése, szeretete, céltudatos törekvé­seinek, gondjainak megértése és az irányá­ban megnyilvánuló pedagógiai optimizmus. De nem formális, névleges kirakat-optimiz­mus! Olyan optimizmus, amely helyesen íté­li meg az ifjúság nevelésének nagyszerű lehetőségeit, a szocialista valóságadta pers­pektívákat — és ezekkel összhangban készül a cselekvésire. Pataki László a „rendtar­tásra” is hivatkozik cikkében, de az nincs benne a Rend­tartásban, hogy „,. .a diák­nak Hyöle óra után otthon a a szerkesztőséghez lén túlmenően? — A technikumiak nem is­merik annyira az ifjúsági klub életét, ahogyan mi. A klubban kártya és biliárd­Pásztóra készül,' s hogy éjjel jönnek majd haza. Az osz­tályfőnök nem engedélyezte a kislány elutazását, mert a ta­nuló sok elégtelent gyűjtött a megelőző időszakban, és egyéb­ként sem lenne helyes ilyen éjszakázáshoz a tanárnak hozzájárulnia. A kislány a tilalom ellenére elment Pász­tora. Hétfőn hajnalban jött Az elmúlt héten lezárult a nagy akció nógrádi szakasza, s büszkén mondhatjuk: a kezdeményező Hajdú megyét is magunk mögött hagyva, országos elsők lettünk abban a nemes vetélkedésben, amely azt tűzte célul, hogy társadalmi összefogással va­lamennyi iskolánkat televí­ziós készülékhez segítsük. A kezdeményezést megért­ve és vállalva, üzemeink, in­tézményeink egymással ver­sengve álltak a jó cél olda­lára, s ennek eredménye, hogy ma már megyénk min­den falvában, tanyatelepülé­sén bírnak a korszerű okta­tás egyik legnélkülözhetetle­nebb eszközével. Kis eldu­gott iskolákban is felvillan­nak ezután nap-nap után a készülékek fényernyői, segít­ségére a pedagógusoknak, ja­vára a növendékeknek. Megvallom, magam is gyakori, szíves figyelője va­gyok a tv speciális műsortí­pusának, az Iskolatelevízió­nak, s rajtam kívül aligha­nem számosán így vannak. Az oktatásügy elismert, or­szágos szakkiválóságai leg­jobb pedagógiai eszközeik­kel, a modern technika pe­dig a lehetetlent is áthidaló lehetőségeivel szinte játék­ká, nem ritkán kellemes szó­tyasarHap? jeetitzef Iskolák televíziója fokozássá varázsolják a ta­nulást még a „legszárazabb" tárgyakból is. Az Iskolarádió történelemórája pedig gyak­ran a legizgalmasabb ka­landfilmekkel felér. S mind­ebből ezután már egyetlen iskola sem lesz, amelyik ki­rekedne. Igaz, nálunk az iskolák te­levíziós készülékkel való ellátottsága az országos ál­lapothoz mérten elég kedve­ző volt, de az is tény, hogy napjainkban egyetlen isko­la sem mondhat le a tele­vízió nyújtotta szolga Itatás­ról. Teljes tisztelet és ^ be­csülés tehát mindazoknak, akik a kezdeményezés nemes célját segítették és a moz­galmat maradéktalan betel­jesülésig vitték megyénkben. Üzemek, vállalatok hosszú sorát kellene említeni, me­lyek átérzeve a jó ügyet, szinte egymással versengve keresték a legrászorulóbba- kat. Tudunk olyan üzemek­ről, ahol az vált mozgalom­má, hogy minél több készü­léket juttathassanak az isko­lák szolgálatára. Nem aka­rok neveket idézni, azt hi­szem, sehol nem ezért tet­ték. Az viszont bizonyos, hogy régen csatlakoztak ha­sonló értékes akcióhoz, mint ezúttal. Most már az iskolákon a sor, hogy megfelelően élje­nek a megteremtett lehető­séggel, s a televízió ne pusz­ta dísz legyen, hanem min­dennapos segítő. Nem ok nélkül említem ezt az óhajt, mert sajnos, a tapasztalások szerint számos iskolát tudunk a megyében, ahol eddig korántsem éltek olyan mértékben az Iskola­televízió szolgáltatásával, ahogyan élhettek volna. Pe­dig a pedagógus saját mun­káját könnyíti meg, ha a kü­lönféle tárgyak anyagának megértetését, elsajátíttatását a televízióval együttesen végzi. Olyan nézetek is han­got kaptak szórványosan, hogy az Iskolatelevízió „nem elég színvonalasan segíti a tanulást”. Nekem az a néze­tem, hogy az ezt valló peda­gógus önmagáról állít ki kedvezőtlen bizonyítványt. Az audovizuális eszköz alkal­mazása az iskola életében olyan mérvű lépés a korsze­rű oktatásban, amit a tele­vízió megszületése nélkül el­képzelni egyszerűen lehetet­len. Anélkül, hogy alábecsül­ném a falvakban élő, tevé­kenykedő lelkes pedagógusok felkészültségét, a televízió létjogosultságáról az iskolai oktatásban egyetlen helyen sem mondhatunk le, sőt az eddiginél jóval intenzívebb szerepet kell számárá bizto­sítani. Az örvendetes tény, hogy immár valamennyi megyei iskolánk televízió-készülék­kel bír, csupán első lépés a mozgalom igazi céljához. A következő az, hogy iskoláink minden kínálkozó alkalom­mal éljenek a jó szövetsége­sük kínálta lehetőséggel, te­remtsék meg állandó helyét az iskola életében, tgy lesz teljes a mozgalom eredmé­nye, így lesz igazán értelme a társadalmi áldozatnak. helye...” Azt viszont előírja J?tek » azt ls tud^; a 48. paragrafus: Az iskola hofiy Toth Endre »Sazgato igazgatójának jogköre enge- szigorúan tiltja a pénzre, délyezni, hogy a diák melyik ?®fre; ,md? szeszes^ lta^ra val° iskolán kívüli szervezetnek játszást. Ezt ellenőrizni azon- lehet tagja. E jog gyakorlása J>an nagyon nehez. Megér- felelősséget jelent. Felelőssé- h°Sy a művelődési haz­get abban, hogy az ifjúsági nak- a ,nJua^a eredmenyes- szervezet vezetőségének, a tan- se®® szükségé van testületnek véleményét figye- a, tanultabb ifiakra. de e se- lembe véve döntsön. - fe- S‘tseS g1q1 korábban sem lelősséget abban, hogy az is- zárkóztunk el. Korábban nem kólán kívüli szervezetbe való e^y , tagja volt a belépés, a szervezet tevékeny- művelődési ház zenekarának. ségében való részvétel a ta­nuló fejlődését, biztosítsa, vagy legalább ne hátráltassa azt! Éreztem e felelősséget és ér­zem most is. Ezért kellett vá­laszolnom Pataki László kér­déseire.” E LEVÉL UTÄN RERES­iskolai irodalmi színpadunk nevelődését is készségesen segít minden alkalmi eseményen. de ne­künk mégiscsak elsőrendű kötelességünk ’ a tanulmányi eredményességet biztosítani. — A LEVÉL KITÉTELE SZERINT: gimnazisták nem lehetnek a kultúrház ifjúsági TEM MEG néhány vitázóját klubjának tagjai. Hogyan ár­az ügynek. Tóth Endre, a szécsényi já­rási művelődési ház igazgató­ja ezeket mondotta: telmezzük ezt? Látogathat- hatják-e az esetenkénti ren­dezvényeket? — Azokat, amik nyújtanak — Mi e vitától eltekintve valamit diákjainknak, gyara- igen jó kapcsolatban vagyunk PÍtj?k ismereteiket. ? «—> Ä « ban Szeremy igazgatóval. Ve- , , leményem szerint a diákok olyan kotelezettsegekkel jár *«*•» ™- rev álláspontot tartanak. A szóbanforgó esetben pedig a en Séd élvezünk, fiatalok nem hajnalban jöt­tek meg. hanem este tíz óra tájon, ami a busz menetle­— Joga van-e a diáknak tanítási szünnapon Salgótar­jánba. Balassagyarmatra, veiéből is megállapítható. Ez esetleg Pásztora utaznia, az időelcsúszás is a sajnála- Szukseges-e ehhez iskolai en- tos baleset ' következménye gedelje volt. hogy az említett gimna­zista fiút áramütés érte és kórházba kellett vinni. A szerencsétlen véletlen viszont alig hiszem, hogy a klub szám­lájára írható, hasonló eset 'büntetést?, bárkit, bárhol érhetne, nem a klubtagság velejárója. Ily­— Joga van, iskolai enge­dély nélkül. De sötétedésre otthon a helye. — A szóban levő kislány a pásztói út miatt kapott-e — Tulajdonképpen egy ko­rábbi fegyelmezetlenség ko­módon, alighanem az iskola vetkezménye volt a büntetés, fe felelős lenne azért. hogy négy diáklány — igaz. akkor ÍGY VÉLEKEDNEK HAT a „szécsényi vitában” érde­még nem Szerémy Gyula volt kelt felek. Vagy inkább: el­az igazgató — . az iskola által szervezett balassagyarmati út­ról Budapestre szökött. — Én a Pataki-cikk megje­lentelek? Kétarcú igazságán előttünk kétségkívül. Én legalábbis úgy érzem. Am a közös célokért. eredménye­lenése után beszélgettem az kért valahogyan mégis közóls iskolával, felajánlottam az nevezőre, megértésre kellene Igazgatónak, hogy az intézeti KISZ-klub részére asztali já­jutni. B. T. NOGRÁD — 1969. november 23., vasárnap 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom