Nógrád. 1969. november (25. évfolyam. 254-278. szám)

1969-11-02 / 255. szám

1FEU IRODALMA Karinthy Ferenc: Budapesti tavasz Súlyos örökséggel jelentke­zett az irodalomban: min­denki a nagy iro, Karinthy Frigyes fiaként kezelte — a Cini-történetek népszerűvé is tették —, és innen indulva kellett az önálló írói rangot kiharcolnia. Az egyetemen még nyelvésznek készült, az élő, „ezer év” sötétségét, mo- kával, a hamis papírokkal Olasz jőve vény.szavak-r ól írt rális-kulturális elmaradottság bujkáló üldözöttel. A kettő­dolgozata bizoftyítja, hogy fi- terhét tovább hurcolok sor- jük kibontakozó szép szerel­lológuskiént Is sikeres életpá- sáróL me eleven tiltakozás a fasiz­lya várományosa lehetett . T p„i<.mp.rt~vyh miiVP _ már mus barbársága ellen. Ám a volna, de mégis a szépíréi t mert hasonió cím- tavasz kiteljesedését hiába vena bizonyult erősebbnek. t fUmet ls készítettek be- várják. Zoltán ugyan min­A Don Juan éjszakája es a ^ __ a Budapesti tavasz dent megpróbál, Jutka toeré­S zellemidézés című müveiben cfmü regénye. amelynek cse- «f"*1*0* 1)6 ,. a beszámol csaladja története- ]ekmé 1944_4M>en játszó- ^idóházba, Urartl a k s rol, A Szellemidezest az őst- ^ ' Budapesten. A re- Zsuzsikát a halaiból, szered- romlott Budapesten .írja, . f5höso piTtér Zoltán az mével mégsem lehet boldog, bombarobbanások a szórón- értelmiségi fiatalok gyökérte- nyilas razzia utón Túr­gas és remény óraiban lazas j életéből indul. Cédulái- noYs?*y a?ác8?i5a*a sietséggel. „Tálán azért siet- nak Ws világától rántja ki a 8 lakásból. A lányt és a tem, mert ereztem, hogy a nafíyob,b viiág parancsa A megmentésére siető Zoltánt is magam gyermekifjúságával nyelvészettel foglalkozó egye- «Vita«* *■ • visszavonhatatlanul elmúlt az temi ingató a katonaságnál nyilashaz pmce" a világ is. amelyben felnot- ismerkedik meg Gazsó Bér- lébe zárják. Zoltánnak ugyan tem: gyorsan fo akartam je- talannal a diósgyőri bányász- sikerül kimenekülnie, de Jut. gyezm, amit akkor fontos- fiúvaJ Gazsó ösztönzésére ^ klvégzik a Dunaparton. szöknek meg egységüktől. Ez a tragikus esemény nak. érdekesnek tartottam ^ole’ nehogy később elfe- Gazsd lesz Pintér Zoltán éle- döbbenti rá végérvényesen lejtsem. tében a „tett merész embe- Zoltánt korábbi álláspontja. Több művében foglalkozik re”, derűs kedélye, tréfára hogy „én senki más életébe a legújabb kor történetével hajló egyénisége, józan okos- nem avatkozom bele” hely- és ezekben fokozatosan erő- sá>ga átsegítik a nehézsége- telenségére, Felismeri az södik meg a hit: az ember ken. Mert Zoltán az otthoni igazságot, hogy a barbárság- nemcsak áldozata lehet ^ a környezetből nem a legjobb tói nem elég undorodva el- történelemnék. hanem alaki- indítást kapja. Apja. Pintér fordulni, tevőlegesen kell tója is. A Kentaur című re- Elemér iskolaigazgató, egykor harcolni annak minden tneg- gényének ifjú hőse, Ősi Iván neves történész volt. Ered- nyilvánül-ása ellen. „Piszto- a szobatudós, a fasizmus és ményes munkásságáért, a Ta- lyom nekem nincs, nem is háború felé tántorgó ország- nács köz társaság idején egye- volt soha. . . De ha tudok va- ban egyetlen célt lát maga térni tanárrá is kinevezték. 1,amiben segíteni, hát itt va- előtt: a Tihanyi Alapítóié- De a forradalom bukása után gyök...” vél „kangréz” szavának mi- nem marad hű elveihez, oda- Csatlakozik Markóék kis nel tökéletesebb megmagya- dörgölődzik a fehérekhez és kommunista csoportjához és ■ ,CfLtalan- D bukasl:a hofy az élet felszínén ma- ettől kezdve együtt járnak ttelt kísérlet ez. A Regi nyár tudhasson hangzatosán gyű- éjszakai vállalkozásokra, rob- cimu müve az újvidéki ve- Ibii a kommunista eltoepzelé- - Ontják a németek autóit, rengzesek lélektani mozgató- seket, jellegzetesen szovjet- igyekeznek ahol lehet meg- it kutatja, hogyan züllik egy ellenes beállítottságú közép- - értelmiségi fiatalember gyil kossá. _ , akadályozni a fasiszták esz­osztálybeh lesz. Emberi tor- fefen pusztításait. Nehezíti el­peséige különösen akkor mu Karinthy Ferenc írásainak tatkozik meg. amikor katona- elveszítik felsőbb kapcsáig erőssége, hogy a realizmus szökevény fiát és barátját fiukat, ettől kezdve ösztönö- talajában gyökereznek. „Én kiutasítja a lakásából, mert serli saj^t szakállukra indul- realista író vagyok, akáraka- ..nem engedek a lakásomon nak különböző vállalkozások- rom, akár nem” — vallja ön- garnizont magáról. Ezt az alkotói mód- tbnákiból.” szert tükrözi többek között az Ezer év című riportja, amelyből drámát is írt. Egy ékhoz. Ez a család rokon kenykédő kommunistákat, de tudatlan, kijátszott leány- Pintérékkel, az asszony zsidó nem tudja a történelmi pátosz- anya sorsán keresztül, akinek származású, ennek ellenére a alakokká teremteni őket, az „angyalcsináló” vénasz- mérnökférj legszívesebben a nem tudta történelmi pátosz- szony pusztítja el gyermekét, fasisztákkal tartana. Náluk szál megtölteni tevékenysé- beszél a társadalom peremén ismerkedik meg Zoltán Jut- gttket. lenállásukat, hogy Markóék garnizont csinálni szökött ka- ra> /i kritika megállapította, hogy Karinthy ugyan szuib- A kiutasított Zoltán a Vé- jetatív rokonszenwel ábrá­éi utcába kerül Turnovszky- zolja az illegalitásban tevé­Sofc szeretettel és eleven­séggel! ábrázolja viszont a szabadságunkért, Budapest felszabadításáért harcoló szovjet katonákat. Az olvasó szívébe zárja Karaganov ka­pitány és Turumbek tizedes alakján keresztül az utcai harcokban háztól házig el­szántan előretörő Vörös Had­sereg minden katonáját. A felszabadulás után Pin­tér Zoltán, Markó és a fa­lujába visszatérő Gazsó Ber­talan is a demokratikus rend­őrségnél vállalnak szerepet. Szükség is van munkájukra. Hisz az olyan alakok, mint az úri „ellenálló” Deseő, a feke­téző, politikai üzelmeket foly­tató Stankovichok, Herszé- nyiek manipulációi jól mu­tatják, hogy az űj világ a fel- szabadulás után sem rózsák­kal kirakott úton haladhat a megvalósulás felé. A hájdani harcok útja sem vezet mindig a jó irányba. Gazsónak fejébe száll a dl csőség, kiskirály módjára visszaél a kapott hatalommal. Zoltán azonban feladata tel­jesítése után visszatér egye­temi tanulmányaihoz. Nem mint forradalmártól, hanem mint az öntudat küszöbén ál­ló, az új életben ubatkereső embertől búcsúzunk tőle a regény végén. Alakjában az írónak sikerült megformálnia az ellenállási regények köz­ismert alakját: az apolitl- kus értelmiségit, akit egyéni becsületessége, a kényszerű történelmi helyzet kiemel tétlenségéből, a kevés igazak befolyása alatt áldozatvállaló harcos lesz, és bizton hihet­jük, hogy élete további szaka­szában sem lesz hűtlen azok­hoz a szép eszmékhez, ame­lyek kiemelkedését elősegí tették. i A regény egyik méltatója azt tanácsolja, hogy senki se menjen el ünnepi beszédet mondani felszabadulásunk évfordulóján mielőtt ezt a re­gényt, vagy legalább a filmet el nem olvassa, meg nem te­kinti. Mi is kiemelnénk, hogy különösen értelmiség!! olva­sóink sokat tanulhatnak, ko­moly gondolatébresztőre ta­lálhatnak ebben a lebilin­cselő, élénk sodrású, fel- emelöen szép regényben. Csukly László Sólyom í.nssjő Bal cimpa A minap, az utcán elka- pott kiváló jellemszí- nészünk, megragadta a karo­mat, jól ismert hatásos te­kintetével a szemembe nézett, majd a fülembe dörögte: — Ezt írd meg, öregem, mert ilyet még nem hallottál! Ezután nagy átéléssel kezd­te mesélni bonyolult kaland­ját, valamilyen szervizzel. Un­tatott az elcsépelt história, de élveztem a nagyszerű előadást és természetesen udvariasan hümmögtem. meg „hát igen”- eztem. Izgalmas fordulatot sejte­tett a színész túlfűtött hang­ja, amikor egyszer csak vá­ratlanul, a mondat közepén, sőt talán a szó közepén, el­hallgatott. Fülig pirultam, azt hittem, észrevette, hogy nem figye­lek a szövegére. A követke­ző másodpercben azonban megkönnyebbülten láttam, hogy révedező mosollyal néz valaki után. Követem tekin­tetét. Egy néni tipeg távolod­va, óvatos szemérmesen visz- sza-visszales. — Adélka! — szólal meg a színész. — Istenem, hogy meg­öregedett! — sóhajt és hátra­simítja ritkás ősz haját. Egyszeriben megfeledkezik a pimasz szervizről és követ­kezik a sztori. — Elhiszed, hogy én vala­mikor alig néhány évtizede halálosan szerelmes voltam belé? — Adélka csodaszép volt. Az alakja, az arca, tetőtől tal­pig minden egyes porcikája, de a szeme ... a szeme ... öre­gem. a szemének valóságos varázsereje volt. Ha valakire ránézett sűrű pillái alól az a sötétkék szempár, annak a férfinak nemcsak a szívveré­se állt meg, de a hangja is elakadt, amint ezt az imént is tapasztaltad, habár ... szó­val, múlik az idő. Az a dol­ga, nem igaz, he-he-he... — Főiskolások voltunk, a Julius Caesarban statisztál­tunk, Adélka Caesar apródjn volt,’ én „egy” a tömegben. Amikor Caesar közeledett, ki­áltanunk kellett, hogy „Él­jen Caesar!”. Én kiáltottam is mindaddig, amíg Caesar oldalán fel nem fedeztem Adélkát és ő nem nézett rám azzal a sö­tétkék szemével. — Egyszer az ügyelő észre­vette akaratlan szabotáláso- mat és figyelmeztetett. Ne­kem nagyon nagy szükségem vol a „gázsira”, hát megk ér­tem Adélkát — őszintén föl­tárva a tényeket —, h r ' ezentúl nézze inkább a ha! fülem cimpáját. Adélka, a . viszonozta szerelmemet, me, - ígérte, hogy teljesíti kérése­met. — Valóban. A követkor i előadáson a bal fülcimpa ‘ nézte. Én dupla hangerő- ! ordítottam: „Éljen Caesá A telhetetlen ügyelő azonb: i ismét elégedetlen volt; ez a - halommal a mögöttem ál! > Laci barátomat vette elő szu- botálásért. — Aznap este Adélka azt mondta, hogy nem érzi ,i 1 magát, siet haza lefeküdni, a villamosig se kísérjem. Bána­tosan, magamban bolyongtam az éjszakában. Irigyen sóha1- toztam valahányszor szere - mespár jött velem szemköz;. — önkéntelenül Aclélkáés felé bandukoltam. Látom, a/ ő kapujukban is áll egy pár, vadul csókolóznak. Irigyked­ve néztem, s ekkor a fiú­ban megismertem Laci bará­tomat, és a lányban ... Én, én hülye azt hittem, hogy a bal fülcimpámat nézil — Na, szervusz! — nyújtja kezét sietve színész barátom, bár valószínű, hogy semmi dolga, de a vérében van, hog- poén után „el” (vagyis: tá­vozni kell a színről.) Vagy tíz méterről fordul vissza és kiáltja az utca nyüzsgésén át: Ne felejtsd megírni! N em felej tettem... DomohoH Láasló Titkok Teleki László koporsója körül A MÄTRA NÓGRÁDI nyúlványának lábánál áll a szép, régi kastély, melynek lakói ott pihennek a lombokkal be­árnyékolt sziráki temetőben. A mauzóleumszerű kripta erő­sen omladozik, lépcsője összedőlt, már le sem lehet rajta menni. Aki arra jár, nem sejtheti, hogy az egyik koporsóban a 48-as szabadságharc kimagasló vezéregyéniségének, Teleki Lászlónak hamvai pihennek, feledésben. A történelem úgy emlékezik meg róla, mint aki 1861- ben önkezével vetett véget életének. így tudja mindenki, Így tanítják az iskolában. Holott ma már súlyos bizonyítékok állnak rendelkezésre ama feltevés igazolására, hogy Telekit a bécsi kamarilla titkos szolgálatának bosszúja ölette meg, végzetesen komoly és válságos időkben. A szabadság vérta­nújának emléke száznyolc esztendő óta hordozza e lealá­zó gyanúsítás szégyenét, s az utókor mind ez ideig elmulasz­totta az alkalmat, hogy nemes emlékét védelemben részesít­se. A mai történelemírásra vár a feladat, hogy a felkutatott nyomravezető adatok alapján félre nem érthetően megálla­pítsa a bűntény elkövetésének módját, és megbélyegezze értelmi szerzőit. A halott becsületének mentése főként azért nehéz, mert az öngyilkosság legendája mintegy bele van gyökereződve a közhiedelem megkeményedett talajába. A tragédiával foglalkozó irodalom maga is akadályokat vet a szabatos megvilágítás elé. Az egyszerű történeti igazság pedig két­ségtelenül értékesebb volna az esztétikai szabályoknak meg­felelő bármely költői alkotás művészi szépségénél. A valóság megállapítása azonban ilyen régi bűnténynél nagyon nehéz, és bizonyos mellékkörülmények is inkább akadályozzák, semmint elősegítik a kutatást. így például Teleki emigrácl- ós iratai és igen kiterjedt levelezése még ma sem ismerete­sek; az Akadémia által hosszú időn át féltve őrzött csomag, melyre rá volt írva, hogy elhalálozás után ötven év múlva felbontható, el. van vonva az érdeklődök elöl, holott a kitű­zött határidő már kétszeresen, eltelt. Állítólag ez a hagya­ték a család egyik mellékágának adatott ki átvizsgálás nélkül. HOGYAN MERÜLJ FEL mégis a’gyanú'/ A húszas években volt egy alkalmi társaságunk, mely a képviselőház könyvtárában a déli órákban gyakran összefutott; leginkább politikai és irodalmi problémák megvitatása volt a beszéd­téma. A tudós könyvtárigazgató, Nagy Miklós akadémikus volt a házigazdánk, aki kérésünkre a legritkább régi inku- nábulumokat is azonnal elő tudta adatni. Ott kutatgatotí Takáts Sándor, a török hódoltság szenvedélyes hisztorikusa, gyakran benézett Rohonyi Gyula, a délszláv ügyek leghiva- tottabb ismerője, Zoványi Jenő, Szász Károly, a botanikus Richter Aladár. Egyszer arról esett szó, hogy a magyarság legjobbjai gyakran pusztultak el idegen földön; lám, a kitűnő Bethlen Miklós erdélyi kancellár tizenkét esztendeig * Megjelent a Kortárs októberi számában. NÖGRÁD — 1969. november 2., vasárnap raboskodott bécsi börtönében, s ott is veszett el. Rodostó . .. Döbling .., Turing ... Kufstein... Akkor robbant be az öreg Pázmándy Dénes, régi Kossuth-párti képviselő, a 48-as törvényhozás egykori házelnökének fia, ö is azonnal bekap­csolódott a diskurzusba azzal, hogy Teleki Lászlót is a bécsi titkosszolgálat tette föld alá. Neki Balassa, a híres sebész­professzor mondta el, milyen szemfényvesztő volt az a bon­colás és a valóságot meghamisító rendőrségi vizsgálat! Engem úgy eltörpített a megdöbbenés, hogy még azon melegiben kolumnás cikkben szedtem össze az anyagot, és a cikket beadtam a Világ szerkesztőségébe, Purjesz Lajos ki is adta a másnapi számban. Emlékezetem szerint ez 1924- ben történt. Későbbi időben még további cikkeket írtam napilapokban ugyanerről a tárgyról; egyszer Steuer Lajos reflektált is a közleményre, de senkit sem indított cse­lekvésre a fájdalmas megismerés. A nemzet közömbös lelkiismerete hallgatagon siklott el az ébresztő felhívások felett. A BECSI TITKOS rendőrségnek nem volt oka rá, hogy a hosszú száműzetés és a bécsi börtönben töltött nyolchó­napi fogság után hazájába érkező Telekit veszedelmes felfor­gatóként kezelje. Minden lépését figyelték, de újabb bán- tódás nem érte. Nem is adott rá okot. Heteken át szinte visszavonultan élt, nyilvánosan nem mutatkozott sehol. Boldog ifjúságának emlékeit keresve látogatást tesz a régi sziráki szülőházban, majd Gyömrön élő testvérhúgával tölt néhány napot; felkeresi hű barátjának, a vértanú Batthyány Lajosnak hallgatag gyászban élő özvegyét. Gyengéd szálak fűzték a szenttamási véres csatában elesett Orczy István özvegyéhez, tehát magánéletének regénye is elvonultságra készteti. Régi volt már ez a nemes kapcsolat, de házasságra nem gondolt egyikük sem, nem akarták a világ ítéletét ma­gukra vonni oly időben, mikor minden magyar házban gyá­szoltak. A közéleti szereplők sem keresték a találkozást, hiszen a lapokból mindenki úgy tudta, hogy a császár kí­vánta Telekitől ezt a viszavonulást. Kérdés, hogy milyen volt az Ígéret, amit a szabadonbocsátás feltételéül kicsikar­tak belőle? Jósika Miklóshoz intézett levelében maga Teleki azt írja, hogy a fiatal Ferenc József súlyos szemrehányást tett neki az uralkodóház ellen folytatott emigrációé tevé­kenysége miatt. Teleki hallgatással hitelesítette ezt a vádat, majd így folytatja Jósikához írt levelét: „Minden, amit megtehetnék, az volt, hogy hazámat továbbra is szolgálni akarom, gz ellen emeltem tehát szót, hogy erről lemondjak. Mire az volt a válasz, hogy azt legalább Ideiglenesen, pilla­natra vor der Hand tegyem. Ezt tehát így megígértem." A rohanó idő hajszolta az eseményeket. A súlyos lom­bardiai katonai vereségek után elkerülhetetlenné vált a magyar alkotmányjogi megoldás megteremtése és az uralkodó el is rendelte a magyar országgyűlés ösz- szehívását. Mivel Teleki visszakapta birtokait, a főrendi osztály tagjaként személyre szóló meghí­vót kapott a főrendiház ülésére. Március 14-én veszi kézhez a királyi meghívó levelet, mely régi szokás szerint legeződve biztatja a címzettet, hogy „törvényszabta köteles­séged ezen az ülésen megjelenni, tehát annak munkájában tevékenyen közremunkálni méltóztassál." Teleki tartózkodó magatartásának ezzel vége szakadt. Március 18-án már meg­jelent Pest vármegye közgyűlésén, és kijelenti: „Nyitva előttem a politikai működés tere, semmi sem akadályozhat hazám iránti kötelességem teljesítésében!” HATÁRTALAN LELKESEDÉS fogadta ezt a bejelentést A magyar közélet egész területén friss remények keltek Jizenkét évi keserű megaláztatás után lángorkánként sza­kadt ki a lelkekből a szabadság vágya, pusztán annak a; egyetlen ténynek a hatása alatt, hogy a forradalmi szellem egyik vezéregyénisége újra itt van a hazában, él, dolgozik, vezet és intézkedik. Csodaszerü ébredés ez! A következő hatheti idő rendkívüli eseményeinek kirobbanását ragyog) tollal írta meg újabb kori irodalmunk nemrég elhunyt jele­se, Horváth Zoltán, a Teleki életéről írt nagy monográfiá­jában. Március 30-án, a Pest megyei abonyi választókerület­ben határtalan lelkesedéssel képviselővé választják Telekit csakúgy, mint 1848-ban. Széchenyi halálának első évfordu­lóján az egybegyűlt egyetemi ifjúság soha nem látott ünnep­lésben részesíti Kossuth párizsi követét, éjjel hosszú menet­ben lakására kíséri és szónoka által nádor jelöltté való kijelölését kívánja. A közhangulat hatása következtében az országgyűlésre készülő politikai, pártok érzelmi világában jelentékeny elto­lódás jelentkezett. Addig minden politikus a higgadt Deák Ferenc elgondolásához csatlakozott, hogy az országgyűlésnek a trónhoz terjesztendő feliratban kell kérnie a magyar alkotmányos élet 48-as alapjainak visszaállítását. Teleki élesebben fogalmazta meg a teendőt, szerinte nem feliratot, hanem országgyűlési határozatot kell hozni, és azt terjesz­teni fel a trónon ülő császárhoz. Ez az ötlet gyújtott, a politikai közvélemény az ellenzéki határozati párt felé iga­zodott. Az érzelmi eltolódás azzal az eredménnyel járt, hogy az országgyűlés elnökségének megválasztásakor a jelenlevő 247 képviselőből 240 a határozati párt által ajánlott Ghyczy Kálmánra szavazott. Olyannak látszott tehát a helyzet, hogy a Deák-párt hamarosan kisebbségben marad az ellenzék erőteljesebb fellépést sürgető kívánságával szemben. Kitűzik végre a szavazást május 8-ára, keddi napra; akkor kell eldőlnie a nagy harcnak, hogy a nemzet kérni akarja-e a meg sem koronázott király kegyességét, vagy követeli elkob­zott ősi alkotmányának visszaállítását? Megalázkodás vagy önérzetes követelés? EZ A FORRADALMIAN határozott fellépés egyszerűen megrémítette a bécsi köröket. Ok még -a Deák óvatos körül­írásait Is sokallták, kedvük lett volna az egész megmozdulást csirájában elfojtani, amikor észre kellett venniök, hogy a vihar már sokkal mélyebb árkokat szánt a lelkekben. Teleki felgyújtotta a régi tüzeket, sőt Teleki maga a forradalom, őt kell tehát kiemelni az égő épület lángorkánjából. Addig, május 8-ig valami elhatározó, nagy dolognak kell történnie. Történt is. Május 8-ának előestéjén, hétfői napon éjjel Teleki László megszűnt élni. A titkosrendőrség szolgálata intézkedett! 4 szerencsétlenséget Teleki inasa kedden reggel 8 órakoí fedezte fel, amikor urának dolgozószobájába benyitott. A rendőrség perceken belül megjelent, a helyszíni szemléről jegyzőkönyvet vett fel, kihallgatta a ház lakóit, s rendkívüli gyorsasággal kiadta az öngyilkosság megállapításáról szóló jelentését. Kilenc óra után összeült a képviselőház, s az ülés megnyitása után Deák 'Ferenc fájdalomtól remegő han­gon bejelentette Teleki elhunytát. A hallgatóság karzatán éles sikoly hangzott fel, egy hölgy ájultan hullott a földre. Orczyné volt, aki ott hallotta meg az eseményt. A jelenlevők %

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom