Nógrád. 1969. november (25. évfolyam. 254-278. szám)

1969-11-18 / 267. szám

Arcok közelről

Kötelezettség és követelmény

Kísértetiesnek nevezném az ulvart, ha nem látnék ott játszadozó gyermekeket. A piros salakkal leszórt földből kiemelkedő fákat mintha szurokkal öntötték volna le, úgy emelkednek a magasba, kettétört, ébenfekete vonalaikkal. Leveleiket már elhullajtották, a tar ágak között csak egy elhagyott gólyafészek utal az idő múlására. Novembert írunk.

Bent, az iskola klasszicista stílusú épületében csend van, befejeződött a tanítás. Az Irodában ketten vagyunk, a sosem látott ember tartózkodásával méregetjük egymást From Ágoston igazgatóhelyettessel.

— Mióta tanít Ecsegen?

— ötvenhét februárjától. Pesten nem tudtam elhelyezkedni, ide kerültem, mint tanító.

— Jól érzi magát?

— Azért maradtam vidéken, .mert a hivatást, amit választottam, szeretem. Ha megbántam volna, nem lennék már itt.

— Azt mondják, a város lendítőkerék tud lenni. Maga falun él, összehasonlítást tud tenni. Mi ebből az igazság?

— Ha az ember falun a kor szellemének megfelelően íikar működni, állandóan tanulnia keik Kevesebb hatás éri, ami a fejlődés irányába vezetné, csak tanulással lehet tovább lépni.

— így van ez a városban is.

— Igen, ezt nem vitatom. De a mi munkánkban van egy olyan momentum, amely máshol nem található meg. Nincs eleje és nincs vége. A falusi pedagógus tevékenységében nehéz meghatározni, hogy hol kezdődik és meddig terjed. Éppen ezért fontos számunkra a tanulás. Sokszor nemcsak pedagógiával kell foglalkozni. De úgy is mondhatom: az én feladatom a nevelés. De hogy egy meghatározott szakterületen milyen eredményt ér el a

falu, az nemcsak a pedagógustól függ, hanem a többi embertől is. Falun a jó pedagógus valóban motor. A közösség egyik irányítója lehet. Nemcsak a lakás, a falu is otthont jelent.

— A járási tanácson azt mondták, közéletet él. Tagja a járási pedagógusszakszervezeti bizottságnak. Kozárdon a pártvezetőség tagja. Ecsegen tanít, Kozárdról jár át naponta. A mindennapi munka mellett nem fárasztó ez?

— Elég nehéz. Elsősorban tanítani szeretek, a többit megtisztelésnek fogom fel. Vannak hetek, amikor egyáltalán nem vagyok otthon. Ahhoz, hogy az ember jól érezze magát falun, bizonyos fokú elfoglaltság kell. Minden munkában talál az ember szépséget.

— A gyerekek és a kollégák szigorú pedagógusnak tartják.

— Mentségemre legyen mondva, magammal szemben is olyan vagyok.

— Miben nyilvánul meg ez?

— A rendszerességben, a fokozatosságban. A pedagógiában a következetesség sokat számít. Ha következetesen ellenőrzik a gyermek munkáját, ez döntő mértékben elősegíti, hogy a tanuló is lássa, érezze: törődnek vele. Itt azonban szorítást érzek. Mi sok esetben a nagy munkára törekszünk, a kis dolgok mellett néha bizony elsiklunk, pedig sok esetben ez volna a legfontosabb. Például elégtelen esetében legyen ideje arra a tanárnak, hogy elbeszélgessen a gyerekkel, mi volt a háttere a kisiklásnak. Az egyéb elfoglaltságok tömörré teszik az ember munkáját, éppen ezért minden lépést meg kell fontolni.

— Osztályfőnök is egyben. A nyolcadikosoknál sok probléma van. A pályaválasztásra gondolok.

— Kétévenként rám hárul ez a feladat. A lányok nagy része itt marad, a fiúk közül jóformán senki. Ecsegen nincs ipari létesítmény. Ha az iparihoz hasonló körülményeket teremtenének a mezőgazdaságban, akkor az itt levő fiatalokat is jobban megnyerhetnénk, jobban itt maradnának.

— Merre igyekeznek a nyolcadikosok?

— A szélrózsa minden irányába. Tizenöt—húsz százalékuk továbbtanul. Jelentős részük az építőiparban helyezkedik el. Ha megérzik a város levegőjét, akkor a várost választják. Vannak szélsőséges esetek is. Két volt tanulónk állattenyésztő lett, s jelenleg Jobbágyiban dolgozik a varrodában. Persze, ez az előbb említetteket húzza alá.

Az előbb azt mondta: a pe- dogógus munkájának a rendszeresség, a fokozatosság és a következetesség az alapja. Mindez életszemléletében is érvényesül?

— Pestről jöttem vidékre tizenkét évvel ezelőtt. Feleségem Kozárdon tanít, egy lányom és egy fiam van. Jól érzem itt magam. Az előbb említettem : ha megbántam volna, nem lennék már itt. Ahhoz, hogy jól érezzem magam, követelmények kellenek. A pedagógustól követelni kell, de legyen kitől követelni. És ezt elsősorban a magam számára tartom kötelezőnek. %

Kötelezettség és követelmény: mindkettő megtalálható From Ágoston munkájában. Ezt varja tőle a község és az iskola. Az egykori városi fiú gyökeret eresztett ebben a talajban, s ezért tisztelik, megbecsülik.

Molnár Zsolt

„Nagyszerű volt a harci szellem”,.,

Wöröskatona N

Heteikkel ezelőtt Nógrádiban járt a páncélvonat. Tiszitele- lére Nagyorosziban különösen ünnepélyes fogadást rendeztek. A szerelvény parancsnoka. Kővári János őrnagy azonban hiába hajolt ki az ablakon, hiába kereste azat, akinek eljövetelére várt. Az ünnepélyes alkalomra összegyűlt veteránok közül egy ismerős arc hiányzott. Még aznap délben levelet hozott a postás, Kővári Jánosnak címezve. „Feleségem betegsége miatt nem mehettem” — ez állt a levélben. A borítékot Érdligeten, a Duna utca üti. szám álól adták fel. Feladója Újhelyi József volt.

Ki ez az ember, akinek megjelenésére a nagy nevű látogatóhoz szokott vonatparancsnok olyan különös izgalommal készülődött?

Egy rövid beszélgetés keretében Kővári János elmondotta, hogy Újhelyi József jó pár évvel ezelőtt tanítója, példaképe volt. Mivel tudta róla, hogy nagyoroszi származású, s hogy annak idején részt vett a Tanácsköztársaság dicsőséges harcaiban, levélben hívta meg a páncélvonat nagyoroszi látogatására. Erre a meghívásra jött a már idézett válasz.

A kérdés ezután legfeljebb módosuílt: milyen, ember Újhelyi József, egykori vöröskatona, tanító? Hol harcolt, milyen életű tat járt be, míg Nagyorosziból indulva Érdligeten kötött ki?

★

Érdliiget, Duna utca 56. Az

utca csendes; igazolja Érdliget nyaralójellegét. Ideális környezet ahhoz, hogy egy harcokban, munkában eltöltött élet után megpihenjen az ember. A csengetésre maga Újhelyi József jön ajtót nyitni.

A bemutatkozás után a házigazda — először nehézkesen, aztán egyre inkább belelendülve — az éveket próbálja visszaidézni. Nem könnyű dolog egyszare ötven évet fiatalodni.

— Orosziban születtem, ott is nevelkedtem. Tizenkilencben az esztergomi tanítóképző utolsó évét tapostam, de ahogy győkött a proletárforradalom, hazamentem. A tanítói oklevelemet záróvizsga nélkül megjkaptam.

— Engem Orosziban — ha még emlékeznek rám — Lieber néven ismernek, a nevemet a Tanácsköztársaság; bukása után változtattam Újhelyire. Otthon álltam be vörös- katonának, rövidesen Érsek- vadlkertre vittek minket, ott kaptuk a kiképzést. Szügy után Balassagyarmat következett, de még megállni sem volt időnk, mentünk - egyenesen az Ipaly-hídhoz, ki kellett verni, a cseheket. Az volt a tűzkeresztségünk,

— Én a szézadparancsnok- kaíl — Pozder Gyulának hívták — a század elején haladtunk, mikor az ellenség a határ túloldalán emelkedő dombról lőni kezdte a hidat. A géppuskatűz zavarólag hatott, az egység nagyobbik része visszavonult. Mi a túloldalion maradtunk, a tűz elől a domb lábánál levő téglagyár raktárában vettük be magunkat. A dombtetőről le akartak jönni, hogy kifüstöljenek bennünket, de őket meg a túloldalról a mieink akadályozták meg fegyvertűz- zel ebben, úgyhogy a vésán nem esett bántódásunk. Később. az éjszaka leple alatt visszatértünk a mieinkhez.

— Az első budapesti vörös gyalogezred részeként másnap aztán, átkeltünk a hídon —

áprilist írtunk ekkor — diadalmasan nyomultunk, előre. A leghevesebb ütközetet Kál- na mellett vívtuk, a cseheknek kétszáz halottjuk volt, de nekünk is voltak veszteségeink.

— A visszavonulási parancs Léván ért bennünket. Mit mondjak? — sírták a katonák. Gondolhatja, hogy én sem örültem neki. Azt a lelkesedést, amellyel beálltunk vöröskatonának — az évfolyamból mindössze hatan maradtak otthon! — el sem lehet mondani. Nagyszerű volt a harci szellem, a harcok, s az áldozatok összekovácsoltak bennünket — az Ipolyiadon három nagyoroszi katona vesztette életét — volt is értelme az áldozatoknak, s tessék; győzelmek után ez az értelmetlen visszavonulás.

— Ezután érthető, hogy megkezdődött a bomlás. Az összeomlás hírét Szendehelyen hallottuk meg.

*

Az életút következő részéről egy igazolás ad hírt:

„1919. április 19-én belépett a Vörös Hadseregbe, ez oknál fogva a Közoktatásügyi Népbiztosság 8/1919. sz rendelete alapján oklevelét vizsgálat nélkül kiadták, A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnak 1919. augusztus 18-án kelt 165 442/VI./2. sz. rendelete alapján az oklevelet visz- szavomtáik.”

— Újra kellett képesítőznöm. Szlovákiába emigráltam, mint volt vöröskatona, gondoltam, ott nem vagyok any- nyira szem előtt. Egegen töltöttem el egy időt. de onnan a katolikus pap áskálódásai miatt el kellett mennem. Az Alföldre kerültem, aztán Szászhalombabtára, onnan

Jogász a tanácson

A legutóbbi ünnepségen, amikor a megyei tanács legjobb dolgozóit kitüntették, dr. Szabó Sándor nevét háromszor olvasták. Honvédelmi érdemérmet kapott tízéves polgári védelmi munkájáért, Kiváló dolgozó kitüntetést és végül soron kívüli előléptetésben részesítették. A sok elismerés minden bizonnyal sok munkát is takar. Dr. Szabó Sándor 23 éve dolgozik az állaigazgatásban jogászként. Már számon sem tudja tartani hány akta, ügyirat került eléje az elmúlt évek során. Egy azonban biztos, mindig mindenben legjobb tudása. és lelkiismerete szerint hozott döntést. Hit ták már máshová is dolgozni. Nagyobb fizetésért, és jobb beosztással. De nem ment, a tanácson maradt.

— Mi köti ehhez u munkakörhöz?

— Talán az, hogy mindig szerettem az emberek problémáival foglalkozni. Mindig annak a helyébe képzelem magam, aki valamilyen panasszal, elintéznivalóval megkeres. Tudom, hogy számára pontosan az az ügy a legfontosabb. És elvárja, hogy mi, akik döntést hozunk, ugyanolyan fontosnak tekintsük. Ez érthető is.

— Hogyan lett jogász?

— Édesapám szovjet állampolgár még ma is. Akkoriban mikor érettségiztem, nem volt más választásom, mint a jogi egyelem. De nem is mentem volna máshová. Talán frázisnak hat, de én mindig jogász akartam lenni. Emlékszem, amikor beiratkoztam az egyetemre, a pedellus megszólított: Mi a maga apja?

— Mondom neki, tanító. A válasz: akkor méri nem lesz maga is tanító. Mért akar maga jogász lenni. Ide nem jöhet akárki. Hát valahogy igy kezdődött az én jogi pályafutásom.

Dr. Szabó Sándor 15 esztendeje került Nógrádba. Először szokatlan volt számára a város, a környezet. De most

jöttem nyugdíjba, ide Erdligetre.

— A húszas éveik elején,

mikor tanítói pályafutásomat elkezdtem, egy szót sem lehetett szólni a Tanácsköztársaságról. A módját ezért magtaláltam, hogy a gyerekekbe baloldali szel Lemet plántáljak: sokat beszéltem

nekik a munkásság elnyomatásáról. A negyvenes években változott a helyzet: a

tankönyvekben már szó esett tizenkilencről, de csak becs- mérlőleg, a „vörös” szót abban az időben sértésnek szánták.

*

A felszabadulás aztán meghozta a nyugodt, igazságot

hirdető munka feltételeit.

Szászhalombattára került tanítónak, tanúja lehetett az ország egyik legnagyobb erőműve felépítésének, egy szocialista város néhány év alatt történő létrejövetelének. Errő? az időszakról három dokumentum is tanúskodik.

Az első h Tan ács köztársasági Emlékérem. A 6569-es sorszámot viseli, 1959-ben állították ki a vele járó igazolványt.

A második egy újságcikk: A Pest megyei Hírlap 1964. október 13. száma hosszú cikkben méltatja — hyugdíj- ba menése alkalmából — Űj- hélyi Józsefet.

S a harmadik, a legutolsó kitüntetés az Aranydiploma, azért, hogy ötven éve. éDoen

a Tanácsköztársaság fennállása alatt mee taní*ó;

oklevelét M:nden bút. hányattatást feledtető gyógvír ez. elismerés a „vörös” múltért.

— A Kővárt Jani a tanítványom volt, levelezésben vagyok vele, évente egyszer személyesen is találkozunk. A nagyoroszi volt bajtársaknak jó egészséget kívánok, biztosan van. aki még emlékezik rám. Századírnok és propa- gand;sta voltam, velük együtt harcoltam a Tanácsköztársaság győzelméért.

Baranyai László '

már gyökeret eresztett Salgótarjánban, valódi tarjámnak érzi magát. Több helyen dolgozott, hét évig volt a városi tanács igazgatási osztályvezetője Ez nem volt éppen

irigylésre méltó állás. Akkoriban kezdődtek Salgótarjánban a nagy építkezések, a Karancs Szálló, a művelődési ház, az 1. számú üzletház építése. A város még csak maketten látszott, és az embereket bizony nehéz volt meggyőzni arról, hogy a régi, alacsony, roskatag kis házak helyén modern városközpont épül. Sok-sok álmatlan éjszakát jelentettek a kisajátításokkal való gondok.

— Volt olyan, akinek hiába magyaráztuk, hogy szép. napfényes lakást kap a régi helyett, mindenképpen ragaszkodott a megszokott otthonához. Emlékszem olyan ügyfelünkre is. akivel 7—3, vágy éppen 10 esetben is tárgyalnunk kellett.

Hivatali elfoglaltsága mellett társadalmi munkál is végzett. Amikor a tíeke-telepl iskolát építették a t i ndes dolgozói, dr. Szabó Sándor i■: hordta a téglát, keverte t: maltert ugyanolyan lelkesedéssel mint a többiek. Ezután a megyei tanács igazgatá- d osztályára került, főelőadó lett. Most sincs kevesebb gondja és dolga mint azelőtt. Gondok, panaszok ma is bőven akadnak még. Gyakran jár vidékre, felügyeleti vizsgálatokra, helyszíni szemlékre. Emellett a szakszervezetek megyei tanácsa jogi képviselőnek kérte fel, a peres ügyekben ő látja el a szakszervezethez forduló dolgozók jogi képviseletét. Tárgyal baleseti ügyekben. gyermektartásdíj ügyekben és hosszú lenne felsorolni, hogy még hányféle tárgyaláson vesz részt. A területi munkaügyi döntőbizottság elnökhelyettese, és egyúttal az államigazgatási szak,vizsgabizottság elnöke 'is. Az állam- igazgatási munkát valóban hivatásának érzi. De arra is jut ideje, hogy elvégezze az esti egyetemet. Ebben az esztendőben kezdte az első évet.

— Pedig már közelebb vagyok az ötvenhez, mint a negyvenhez — mondja vidáman — és most ülök újra az iskolapadba. Dehát a jó pap is holtig tanul.

Az ideje mindig nagyon kiszámított. Az elmúlt héten is négy napot töltött megbeszéléseken, tárgyalásokon más megyében. Pedig t a fiai minden este nagyon várják, mikor nyitja be az ajtót apuka. hogy velük is foglalkozzon egy kicsit.

Csatai Erzsébet

A gyermekt»!* elöl menekülnek?

Házasságot kötöttek — elváltak. A gyermek az anyánál maradt. Az anya gondoskodik a gyermekről. S a volt férj menekül. Munkahelyről munkahelyre. Ügyeskedve, nehogy valamilyen összeget is levonjanak és átutaljanak az anyának. A gyermeke elől menekül. A tartási kötelezettséget elmulasztók nevei oldalakat tennének ki. Ha ösz- szeadnánk.az elmaradt összegeket. akár házat is lehetne vásárolni belőlük. Az anyák — ha idő közben férjhez menteit is — természetesen kérik a gyermektartásdíj összegét. Az ügyészség 6 hónapra felfüggeszti a nyomozást, lehetőséget ad a nemfizetőnek, hogy kiegyenlítse az elmaradt hátralékot. A tapasztalat: a figyelmeztetés nem használ.

A Salgótarjáni Járásbíróság a napokban három férfit ítélt el, tartási kötelezettség elmulasztása miatt. A 28 éves Árvái István lakiteleki lakos még 1963-ban kötött házasságot, s a következő évben kislánya született. Még ugyanebben az évben el is vált feleségétől. aki azóta férjhez ment. Árvái1 úgy gondolta, semmi kötelezettsége nincs. Alkalmi munkából élt. s a tartásdíj összege évről évr>j nőtt. Hiába ítélték el 1966-ban 2 hónap szabadságvesztésre — a büntetés végrehajtását felfüggesztette a bíróság — ez sem használt. Kerek 4400 forinttal maradt hátralékban a tekergő életmódot . folytató Árvái. A bíróság visszaesőként elkövetett tartási kötelezettség elmulasztása miatt 4 hónap szabadságvesztésre ítélte. A büntetést börtönben kell eltöltenie. Egyben elrendelte a 2 hónap felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását is.

A 24 éves Nagy Sándor karancskeszi lakos nem is egv munkahelyet „kipróbált”, csak hogy ne kelljen tartásdíjat fizetnie gyermeke után. Az ügyészi figyelmeztetés után elhelyezkedett ugyan az Öblösüveggyárban, de ahogy levonták a gyermektartásdíjat, innen i-j odébb állt, s csak alkalmi munkákat vállalat. A bíróság tartási kötelezettség elmulasztásáért Nagy Sándort 6 hónap javító-nevelő munkára ítélte, 8 százalékos bér- csökkenés mellett.

Két gyermeke van a 31 éves ceredi Zentai Józsefnek. Gyermekeiről olyannyira nem gondoskodott, hogy a jelen Dillanatban több mint 5 ezer forint tartásdíjhátralékban van. Emiatt nem is először állt a ■ bíróság, előtt. Büntetése: öl hónap szabadságvesztés, amelyet szigorított börtönben kell eltöltenie.

— sz. L —

Szülök, nevelők találkozóba

Szülők, nevelők, igazgatók találkozóját rendezték meg tegnap délután Balassagyarmaton a Mikszáth Kálmán művelődési központban. Ger- ley Andorné megyei szakfelügyelő tartott bevezető előadást Hogyan segíti a napközi otthon a dolgozók gyermekeit címmel. A város általános iskoláinak napköziotthonos ' gyermekei rövid műsoros bemutatót tartottak a napközi otthonok életéből. A szülők, nevelők és igazgatók találkozójával egyidőben kiállítás is nyílt a művelődési központban a gyermekek munkaíog- lalkozási darabjaiból.

Két különvonat — fehér éiszakák

Az IBUSZ Nógrád megyei irodája 1970-ben két különvonatot indít a Szovjetunióba. Az egyiket a Kijev—Moszkva útvonalon, áprilisban, hazánk felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából, r

másikat a Kijev—Leningrad— Moszkva útvonalon októberben.

A két különvonaton kívül 150 Nógrád megyei turistának biztosítja az IBUSZ a kiutazást Le- ningrádba, a Fehér éjszakák idejére, júniusban

NOGRAD - 1969. november 18., kedd fi

»