Nógrád. 1969. november (25. évfolyam. 254-278. szám)

1969-11-02 / 255. szám

Egy fiú a házból... A ki — a slágerszöveghez hűen — égett a vágytól, s ezért egész nap bömböltet-te a magnóját. Talán ész­reveszi Jucika a második emeleten, hagy neki szól a zenés vallomás. A fiú persze lehet ötven éves is. Kopaszo­dó, pocakos. A magnó helyett gyerekét, vagy feleségét bombölteti. Menetrendszerűen eltángálja őket minden este. Olykor, alkohol hatása alatt, mámorában maga is bömböl. Mindezt szomszédként, hadd élvezhessük az attrakciót a vé­kony falon át. Sokszor a fiú nem a házban van, csak az utcában. Mégis n^hez elviselni, mert motorját bőgetve ro­hangál föl s alá. Vagy éppen lány, asszonyság a „fiú”, aki porrongyot ráz a fejünkre, ajtónk elé önti a mosogatóvizet, kővel dobálja meg a kapirgáló baromfit. Elzavarja cseme­ténket a folyosóról, vagy éppen beleéli az ajtónkba, s mondja, meséli a magáét, helyi hírharangként, miközben kifut a tej, odaég a hús.. Szomszédok, ismerősök, egy házban, egy utcában, egy faluban lakók sokféleképpen válhatnak egymásnak kellemetlenné. Kérdés: mi magunk nem vagyunk-e terhére — másoknak...? Remeték sajátja a teljes magány. Minden ember kö­zösségben él, mégha nem is vesz tudomást erről. Mert so­kan tesznek így. Mégpedig többféle közösségben. A gyer­meknek közösség az iskola, a család, a barátok. Ahogy a felnőttnek a munkahely, a lakóház a városban, az utca a faluban. Minden közösség a társadalom általános, s a maga saját törvényei szerint él, vagy legalábbis szeretne élni. Más és más magatartást követel tehát az egyéntől is, beilleszkedést, írott és íratlan erkölcsi normák tudomásul­vételét. Nem véletlen, hogy sokfajta szólás — rossz szomszéd­ság. török átok stb. — említi az emberi kapcsolatok e ré­szét. Az egyén mindig kisebb közösségek tagja volt, s ezek közbejöttével alkotott végülis társadalmat, s fönnállta a társadalmi magatartást. Ha így nézzük napjaink valósá­gát, sok minden, s főként előnyére változott a múlthoz ké­pest. Több az összefogásra hajló, a közös szándékokat meg­értő ember. A hívó szóra megmozdul az utca, s vízleveze­tőt mélyít, járdalapot rak le, kiskerteket formál a porták előtt. Istápolja a magányos öregeket, vigyáz a gyerekre, míg a mama ügyes-bajos dolgait intézi, televíziót nézni invitál, s így tovább. Az önös érdekek sűrűn találkoznak a közös haszonnal, s ez kollektívát kovácsolhat nemcsak a munkahelyen, de a háabari, az utcában is. Ismerősök bará­tokká válhatnak, szomszédok jó ismerősökké. Nehéz meg­húzni a határvonalat, meddig terjed az egyéni szabadság, s hol kerül szembe a közösséggel. Az én házam az én vá­ram szemléletben rejlik egészséges mag is. A magánélet tiszteletére gondolunk. Ám van e szemléletben közösség- ellenes is, ha azt sugallja: senkivel, semmivel ne tödődj. Márpedig vannak, akik engednek e sugallatnak. , Emberi erények és gyengeségek sűrűsödnek egy lakó­ház, egy utca, falurész életében. Neveletlen gyerekek s tü- lelmetlen felnőttek. Mézes-mázos szomszédasszony, aki a hátunk mögött kígyót-békát kiált ránk. Persze, ezek ellen­téte is. Ismerős, aki azonnal segítségünkre síét, ha gon­dunk van. Szomszéd, aki úgy éli életét, hogy egy pereiig sem zavarja a miéníket. Utcabeli, akinek addig éppen csak köszöntünk, nehéz napokban baráttá válhat. A kölyök, aki addig idegeinken táncolt, most a kémiát magyarázza gye­rekünknek. A szomszéd, aki nemrég még néhány cserép virág helye miatt veszekedett, most megfogalmazza kérvé­nyünket. legépeli. Nincsenek végleges, soha nem változó emberi kapcsolatok. Ahogy nincsenek olyan emberek sem, akik képtelenek lennének megváltozni. Ha... ha e válto­zásra nemcsak kérleli, de készteti is őket a közösség. Ebben a változásban, serkentésben rejlik minden kö­zösség egyik legfőbb ereje. Tizenöt józan gondolkozásé család kordában tarthatja a renitens tizenhatodikat. Az összefogó utca mozdulásra készteti azt is, aki máskülön- ’>en fütyül a többiekre. Ismerősök okos, tapintatos beavat­kozása jó útra terelheti a vadóc gyerekeket, a széthullás­nak indult családot. Mi kell mindehhez? Az, hogy meg­próbáljuk: ne váljunk kellemetlenné, ne legyünk' terhére senkinek, de ugyanakkor ne vállaljuk a kényelmesnek lát­szó közönyt sem. Középút? Nem! Arányok megteremtése és megtartása. Mert mások megbecsülésével, tiszteletével a magunk becsületét, tiszteletre méltóságát öregbíthetjük. M. O. Talán as úttörők? Régebben látni lehetett a vá­rosban a gyalogátkelőhelyek környékén közlekedési tárcsá­val integető, fehér sapkás kis úttörőket. Azt mondják, az is­kolásgyerekek reggeli forgal­mának irányításában fontos leiadatot oldottak meg, s né­ha még a tilosba lépő felnőtt is hallgatott rájuk. Mindezek után úgy vélem, talán plusz társa­dalmi munkában, úttörő meg­bízatásként elvállalnák a város főterének „beclrkálását” is. Hogy mégis lenne ott valaki egyenruhában! S ők talán meg tudják akadályozni, hogy a be­hajtani tilos táblák ellenére ne forgolódjanak, parkírozza­nak mindenfelé gépkocsik a ti­pegő gyerekek közt, eszeveszet­ten száguldozó huligánok ne dönthessenek fel gyerekkocsit, hogy a súlyos sérüléstől csak a szerencse menti meg a csecse­mőt, amint a minap történt fő­terünkön. Az úttörők nagyon gondosan tudtak ügyelni a rendre, azt hiszem, bízhatunk bennük most is. Vagy,tudna valaki ennél jobb megoldást?! — ei — A világ műhelyében Alojzy Tide lengyel feltalá­ló ötletes mentőkészüléket — könnyű műanyagsisakot — készített úszóknak. A sisak mindössze 200 grammot nyom, de még a nagyon nehéz sú­lyú embert is a felszínen tud­ja tartani. A sisak megaka­dályozza a lemerülést, s az arcot eltakaró speciális több­réteges rostély megvéd a hul­lámveréstől. Franciaországoan elkészí­tették egy olyan hajó modell­jét, amelynek az lesz a spe­cialitására, hogy eltávolítja a tenger felszínére kiömlött ola­jat. A hajó szűrőberendezése egy óra alatt 13 000 köbyard vizet tisztit meg. Ugyanilyen befogadó képességű a hajó olajtárolója. A hajótestnek különleges formája van: az orrától a középtájig olyan, mint egy közönséges hajó, de a közepétől a tatjáig katama- ranxa emlékeztet, amely 30 láb mélyen merül a vízbe. Japánban elkészült a világ legkisebb tv-készüléke. Kép­ernyője akkora, mint egy pos­tabélyeg, súlya pedig mind­össze 860 gramm. m Romániában elkezdték a po­lipropilénből készült textil­anyagok gyártását, amelyek rendkívül ellenállóak a kén­sav, a salétromsav és a sósav hatásával szemben. Az új tex­tíliákból kitűnő védőruhát le­het készíteni, különböző ipar­ágak munkásai számára. Élő tanúk a negyedszázadról Felcsendült internacionáié Az ügyész hangosan, tagol- aki nem volt gyanús a rend- Szomszéd Károly már várta tan olvasta a vádiratot. A szer urainak szemében. A rop- őket*. Elővette a tagsági köny_ nagy teremben itt-ott elfojtott lapok kézről kézre jártaik, vi- vét és azt mondta a belepő susogás hallatszott. A szavak gyázva, nehogy spicli kezébe szovjet tisztnek: súlyosan hullottak: „...neve- kerüljenek. — Láthatod,.bajtársak va­zetteket az állami és társadal- a.z egyik összejövetel után gyünk. Én azért harcoltam, mi rend felforgatására irá- ggte felcsendült az Intemacio- amiért te. nyúló vétség címén azzal vá- náié. Aki elkezdte, Szomszéd a szovjet katona nem értett dolom, hogy Baglyasalján és Károly volt. Hamarosan letar- magyarul, Szomszéd Károly környékén a Kommunisták tóztatták, bekísérték Salgótar- nem tudott oroszul. De meg- Magyarországi Pártjának to- jánba. Tagadni nem lehetett, értették egymást a mozdula- vábbi kiépítésére és megszer- mert tanúk bizonyítottak. Ko- tok ősi nyelvén. Szomszéd Ká- vezésére, tehát az állam és tár- nőkul hallgatott, nem árult el roly megfogta a kezét és meg- sadalom törvényes rendjének semmit. a vallató csendőrtiszt szorította. Szavakra nem is erőszakos felforgatására és- rákiáltott: megsemmisítésére, különösen a proletár néven ismert társa­dalmi osztály kizárólagos ural­volt szükség. — Egy valamire nagyon büszke vagyok. Arra, hogy én — Ha nem beszélsz kiállíta­lak az esőre. Majd, ha rád- daimi oszwiy Ki^roiagos urai- a ruha, az megnyitja a kaptam az“első számú Szabad manák erőszakos létesítésére szádat Beszélsz.e végro? Né^et Risterenyén. Tőzsér Ka­ménveztek és vezettek ” Szomszéd Károly hallgatott, ró Jánossal együtt olvastuk. y ‘ a tiszt beváltotta a fenyege- őrizgettem sokáig, aztán el­A vádiratban Baglyasalja és tést. Februárban kiállította a kérték tőlem. Kisterenye környéke szinte szemerkélő esőre. Ott állt több valamennyi munkásmozgalmi mjnt két óra hosszat mozdu- 3 A feiszabadulas u, harcosának neve szerepel. A lattanul. Ha megmozdult, * azonnal belepett az ala vádlottak között volt abban a ütötték. , kuló kommunista pártba. Nem­nevezetes budapesti perben • csak egyszerű tagja volt, ha­Szomszéd Károly is. O A szervezkedés ezek nem szervezője is. Nagvbá­után sem maradt abba. lányba. Mátraverebélybe, Nem- 4 Cselédként kezdte vala- Ha valaki lebukott, a többiek ti be, meg a többi környező fa- *• mikor tizenegy éves ko- folytatták. Kiépítették a buda- luba járt szervezni a pártot, rában. Tette, amit parancsol- pesti szervekkel az összeköt- Kemény, egész embert kívánó tak. A legtöbbször a tehene- tetést. Onnan jöttek az iltegá- idők voltak ezek az évek. A két őrizte, legeltette, ellátta ns harcra buzdító röplapok, többi harcostárssal együtt kora hajnalban és esténként, újságok. Kakuk József, Eppich agitált, segített a termelőszö- Ezután a sorsa hasonlatos lett Ede, KubroPszky Rezső, Fu- vetkezetek alapításában. Visz- annyi más kommunista bá- rák András volt a négy fő szament a bányához, ott lett nyász sorsához. Gyula-aknára szervező. Akiről tudták, hogy nyugdíjas 1960-ban. Amikor került. Itt hamar megismerke- kommunista, vagy csak gya- veszélybe került a nép állama, dett azokkal a szervezett mun- núsították a mozgalomban va- Szomszéd Károly egy pillana- kásokkal, akik elvezették a ló részvétellel, elbocsátották, tig sem habozott, ötvenhétben munkásmozgalomba. Szomszéd Károlyt is leszá- felöltötte a munkásőr egyen­— A magam szegénysége méltatták. Azután több mint ruhát. Hordta tíz éven át. A vitt engem közéjük — emlé- tíz esztendeig egy fűrészüzem- társadalom megbecsülését bi- kezik Szomszéd Károly a kis- ben dolgozott. 1940-ben nagy zonyítják a kapott kjtünteté- terenyei szép ház kiskonyha- nehezen visszavették megint, sek. Ma, nyugdíjas kora elle- jában, ahol beszélgetünk — Jelentkezett, mert aki egyszer nére pártbizottsági tag és min- nem kellett nékem sokat ma- bányász volt, csak oda húz den egyes gyűlésen ott van. gyarázni, hamar kinyílott a utána is a szíve. Két év múl- Felszólal, elmondja vélemé- szemem. va aztán megint elbocsátották nyét, nem húzódik vissza. A szervezkedést szigorúan a munkahelyéről. Kommunista volta kötelezi er­tiltották, főbenjáró bűnnek Amikor a szovjet csapatok re­számított, ha valakiről kidé- közeledtek Kisterenyéhez, Csatai Erzsébet rült, hogy kommunista. ______________________________________________________ — Akkoriban Kakuk And­rással dolgoztam együtt. De velünk volt Szeberényi József, meg Szeberényi János. Emlék­szem én még illetményszenet sem kaptam, hiába tartoztam a legjobb brigádok közé. Azt mondták, nekem nincs csalá­dom, gyerekeim, merthogy ak­kor még nőtlen ember voltam. Igaz, hogy gyermekem nem volt, voltak viszont testvéreim. Kellett volna az a szén, de nem tudtam tenni ellene sem­mit. Az erdőszéleken találkoztak, időnként valakinek a házában, T 3,5 millió forintos építési költséggel ót SZTK-rendel" ügyi létesítményt a szécsényi TÖVÁLL építi intézet épül Balassagyarmaton, a kórház mellett. Az új egészség­éé november 15-én adják át műszakilag az épületet (Koppány György felvétele) Sokszor naplózták újításait DÉLELŐTT az erőműben a lakatos szakmát tanulta, dél­után meg a hentesnél inas- kodott. Igaz, ennek már több mint 40 éve. Az első­höz, a vasas szakmához ma­radt hű Vágvölgyi Jóizs-ef, az ötvözetgyár hegesztő cso­portvezetője. Nemcsak hű maradt, hanem megszerette ezt a szakmát, és meg is ta­nulta. Ahogy teltek az évek, gyarapodott a tapasztalata is. Nem mozgott nagy terüle­ten — kivéve a katonaéve­ket. Az erőműtől • átkerült ugyan az Április 4 Gép-gyár elődjéhez, a Rökkgyárhoz, de csak ara az időre, amíg Sal­gótarjánban az erőművet szerelték. Ez a cég ké­szítette azután az Ötvö­zetgyár első kohóját. Ott volt az építésnél és ott is maradt. Még egyszer vál­toztatott munkahelyet. A há­ború után, 1945 januárjában az ötvözetgyárban még nem kezdhették a termelést. Le­szerelték ezt az üzemet. Ak­kor ment vissza a szomszéd­ba, a bányához, de csak át­meneti időre. Vágvölgyi József már a nyugdíj felé kacsingat, hi­szen több mint 40 éve dol­gozik. ősz haja ' tanúskodik csak az időről, mert mozgása most is fiatalos. Gondolkodá­sa is; állandóan töri a fejét, mit, hogyan lehetne célszerű­en, kevesebb erőkifejtéssel megcsinálni. Erről tanúsko­dik egyébként az 1962-ben megkapott kiváló újító bronz jelvény, majd rá 4 évre az ezüst jelvény. Most már ese­dékes lesz az arany is. Éppen egyik újításával kapcsolatban kerestük fel, amiről 6 maga beszélt. — Sok gondot okozott szá­munkra a kohóknál alkalma­zott kontaktus pofák gyako­ri hibá ja. Ez egy ilyen tömb — mutat egy pajzs alakú, de igen nehéz bronz alkalmatos­ságra. Ebben van egy csőve­zeték, amin keresztül a víz­hűtést biztosítani lehet. Ha a cső tönkrement, vízkimaradás vagy egyéb miatt, elrepedt a pofa és megvolt az. üzemza­var. És termeléskiesést oko­zott. A másik baj pedig az volt, hogy abban a borzasztó hőségben kellett kiszerel­nünk, cserélnünk. Ezt újítot­tuk Krechnyák Gyula műve­zetővel. Javaslatunk szerint az elő­re meghajtott acélcsövet ön- tik körül bronzzal. Ezt Duna­újvárosban készítik. Így most már ha a cső reped is, nem történik különösebb baj, rá­érünk revíziókor cserélni — magyarázza a csoportvezető. Mennyi a megtakarítás? Ezt már az utóikalkulációból tudtuk meg. Az újítást kí­sérletre 1966-ban fogadták el. Az előző évben még 281 óra üzemzavart okozott a kontaktus pofák meghibáso­dása. A következő évben már csaknem feléré csőikként ez a kieső idő. tavaly pedig már csak ,44 óra volt. Móst már letelt a számításba ve­hető év is és a kalkulációt elkészíthetik, az újítóknak pedig kifizethetik a megérde­melt díjat. — Mennyi újítása volt ed­dig Vágvölgyi Józsefnek? — HA ÖSSZESZÁMOLJUK a kisebbeket-nagyobbakat. lehet, hogy több háromszáz­nál — válaszol, majd hozzá­fűzi: mindig jön valami, aztán van olyan is. amit az ember nem is nyújt be az újítás! felelősnél. Olyanok, amelyek munkánkat könnyí­tik. B. J. NÓGRÁD — 1969. november 2., vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom