Nógrád. 1969. október (25. évfolyam. 227-253. szám)

1969-10-12 / 237. szám

Reggelre eícsencfeshTt az ágyúzás az általános zűrzavar. Dermedt csend ült a falura, mintha meghalt volna minden. Az emberek házaikba húzódva várták a további fejleményeket. A németek éjszaka illantak el temetőszéli állásaikból új, ismeretlen helyre. alighanem a mezőn túli erdőségbe. A falu senki földje maradt.

Az emberek, a házak viszonylagos védelméből fürkészték és fülelték a kinti világot, mi lesz most. mi várható az éjszakai felfordulás, ropogás és dübörgés után beállott szorongó némaságban.

— Ki kéne szagolni, mi lehet kint — mondta déltájon Kiskovács Péter az asszonynak.

—’sz csak épp az hiányzik — vágott rá menten az asz- szony —, hogy céltáblának menjen. Maradjon veszteg, mint más.

Kiskovács tudta- hogy előbb- utóbb rászánja magát, legalább a portán szétnézni, onnan jó messzi kilátni, a templomtérig, a kastélyig, hátha mutatkozik valami jel, mi lesz már. Végtére csak nem tarthat örökké ez a fenyegető, nyomasztó állapot, ami épp azért félelmetes, mert semmi nem esik, semmi nem történik.

— A jószágoknak adni kell — jelentette ki aztán egy idő után. S ez ellen tényleg nem lehetett ellenszó, mert háború van. vagy nincs, egy- mindegy, az állatnak enni- inni kell.

Kilépett a pitvarra, megállt, onna próbált előbb továbbkémlelni, de síri moccanat- lanság mindenfelé. Ej. hisz’ csak nem rezelek be a semmitől?! — s lelépdelt a három grádicson a tágabb udvarra. — Nicsak... A szomszédos portán hasonló óvakodó árnyat vett észre a fészer mellett. Varga Balázs lenne? Halkan surrantja át a szót az urvarközön:

— Balázs.

Az árnyék eltűnik, de kisvártatva megint előbukkan az összevisszaság mögül.

— Isten verje meg ezt az állapotot. Legalább történne valami. Rogyna ránk az ég, vagy lenne ami lesz. de legyen. Katonakoromban, az előző háborúban is az volt a legrongyabb, ha semmi sem volt. Akkor mindig készült valami. Most is készül.

— Ügy látom, a kastély felé is nagy az árvaság. Hát már a szolgabíró is begazolt? Minap még nagyban mondta: jön az erősítés, a német úgy átveti a ruszkit a Kárpáton, hogy Moszkva alatt tápász- kodik lel. Most persze lapít.

— Lapít a nyavalyát!!... Menti az irháját pereputtyos- tól. Láttam az éjjel, ahogy kilestem.

— A keserves annyát!..

Pofázni azt értett... Szóval kereket oldott? Így állunk?... Akkor mán csakugyan nem sok jót jósolok. Háborúban nincsen pardon. A golyó nem válogat. Nem nézi. ki civil, ki katona, csak eltalál, vagy nem... Keserves, rongy élet, veszett volna meg. aki kitalálta. .. Persze, a szolgabíró úrnak, meg hasonszerűeknek semmi nem drága, hogy dőljön rájuk az ég!.. Mit gondolsz, merre pucoltak?

— A rosseb, akit érdekel, az érdekel, itt mi lesz? Velünk mi lesz? Azt volna jó tudni. Te mit szándékszol?

— Hát... mit szándékozhatnék? .. Várjuk, ami majdcsak történni fog.

— Mert arra gondoltam, valamit mégis lehetne... Gondolom, szervezni kéne valamit. Bizottságfélét, hogy legyenek valakik, felelős emberek majd, ha ide érnek az oroszok. Nem sok idő lehet,

— Olyan kellene, aki ért a szavukon. Eligazodik a nyelvükön. Talán az öreg Tóth Vendel. Az sokáig fogolyko- dott. Vele beszélhetnénk.

Szorongva óvakodtak ki a faluba. Előbb osonva, lapulva haladtak, de mert semmi jelét nem észlelték veszedelem nek. nekibátorodtak. Lassanként egészen benépesültek az elhagyottnak tűnő porták, főképp az emberek bátorsága tért vissza és falkába verőd ve tanácskoztak mindenfelé a helyzetet, hogyan is kellene igazítani dolgukot, hogy jóra jöjjön. A vezérletet, mint adott helyzetben mindenk előtt leea'kalmatosabb, az

öreg Tóth Vendel vette kézBarnn Tibor

A vizsla

be. Mindjárt helyeslést keltő javaslattal huzakodott elő:

— Azt mondom, emberek, jó lesz, ha mindenekelőtt a katonák szállásáról gondoskodunk. Az a legfontosabb. Nekünk is jó, legalább nem kommandíroznak embereket mindenfelé, meg aztán ml lenne alkalmasabb, mint a kastély.

Egyhangúlag megszavazták a kastély elkövetkezendő rendeltetését.

— Na. ha így döntöttünk, nem árt alaposan szétnéznünk benne.

Az emberek elindultak. Óvatosan, a parkon át közelítették a kastélyt. minden meglepetésre készen. A kapu helyett a tüskés gledicia sövényen az épület hátsó frontján törtek utat, hátha mégis rejtenek valakit a szobák, német utóvédeket, meghúzódó nyilasokat, esetleg frontszökevényeket. De szükségtelen volt az óvatásság. A szobákban pedáns rend, a hallban volt egyedül nyoma, hogy nemrég, órákkal előbb sokan lehettek volna. A hatalmas, terített' asztalon ételmaradékok és kiürült üvegek, poharak. Az utolsó vacsora nyomai. Egyetlen pohárban érintetlenül csillogott valami aranyszínű ital. Valakinek már nem kellett. Kiskovács felemelte, e az öreg Tóth Vendel rámordult:

— Hagyd a fenébe!!..'. Mérgezett lehet. Akad itt nekünk- való egyéb is.

Ezzel, mintha jeladásra vártak volna ez emberek, már feszegették a cirádás szekrényeket gondosan kulcsrazárt fiókokat.

— A szolgabíró űr alaposan kirámolt Istent az anyjába!..

Kiskovács az oroszlános íróasztallal bajlódott, sehogy nem boldogult a zárral. Kiszaladt, kisvártatva vasvillával jött vissza, azt feszítette a fiók nyílásába. Reccsent az asztallap, a remek bútor pillanatok alatt siralmas roncs- csá vált de semmi eredmény. Kiskovácsban már a pusztítás tüze dolgozott. Villájával a vitrin üvegének készült, de valamelyik ember elkapta a lendületet:

— Megvesztél? .. Inkább hordjuk el épségben, amit lehet.

— Elhordani?..

— Gazdátlan jószág! Miért ne?!

Csak pillanatok teltek s már minden darabnak gazdája akadt. Előbb a könnyen mozdíthatókból, a kézben, háton elvihetőkből. Kiki amit tudott, bírt, vonta,. cipelte, izzadva, lihegve és káromkodva a súly alatt.

Kiskovácsnak egy arany- rojtos lámpabúra maradt a szerzés összevisszaságában. Azzal indult kifelé, de eltökélte, hogy otthon mozgósítja az asszonyt, a nagyobbik fiát, s még este visszajönnek a pompás ikerágyért, amit a hálószobában látott.

A homályos folyosón hirtelen valami megtorpantotta útjában. Különös vinnyogó hangot hallott, nyüszítő sírást, s a hang irányában tapétás ajtót vett észre a falon.

— Emberek!.. Hé, emberek! .. Ide hamar!..

Egyszerre tízen is mellette termettek és fülelték a furcsa neszeket. Végre egyikük bátorságra kapott és belódítot ta az ajtót. A sötét kamrában egy kutya állt remegő inak kai. Nagy barna vizsla. Az ajtónyitásra felhagyot a nyü szító sírással.

— Na, ezt aztán jól itl hagyták. — nevetett fel az előbbi pillanatok Ideges feszültségétől megkönnyebülten Kiskovács. — A szolgabíró, úgy látszik, egyhamar nem ér rá vadászgatni.

— Mi legyen vele? — szólalt meg ezúttal tanácsta lanul az öreg Tóth Vendel

— Mi lenne? Bunkó kell az úri dögnek vagy vasvilla

" — s már emelte a villát, hogy lecsapjon.

— Nana. Péter. — állította meg az ítéletet keményen az öreg. — Mit vétett nekünk ez a jószág? Hagyd csak bé kén nekem.

— Ugyan, mit kezd egy ilyen úri döggel?!

— Majd ezután legalább úri szolgám lesz. Ha megél jük a dolgokat.

Estére már a faluban vol tak a csillagos katonák.

Galambos Lajos

Tizenhét süldő

VÉGRE MÁR meg kellett

oldani a bajt, hisz’ a raktár tíz esztendeje krónikus betegségben szenvedett. A szövetkezet vezetősége először is egy volt vincellért tett oda, Horváth Mózes bácsit, de már az első hónapban eltűnt a keze alatt ötven liter bor. A vén Mózsi fegyelmit kapott és maradt. Aztán eltűnt néhány zsák ocsú. Üjabb fegyelmivel ezt is megoldották, s annyira lehordták az öre- giet, hogy a tárgyaláson elsírta magát.

— Elfolyik az a bor, elvtársak, észre se veszi az ember. Az ocsút kétpofára zabáivá viszik ezek a mocskos egerek, akikből annyi van a raktárban, hogy számuktól az úristen is megrémül.

Nem váltottak le, mert nagyon szépen vezette a raktárkönyvet, ilyen szép írása a gimnáziumban végzett gépíró- nőnek sem volt. De amikor már két mázsa árpa is hiányzott, s ráadásul a lyukas zsákokból kifolyt árpa egy hajnalon végig megmutatta az utat a raktártól a gebines kocsmáig, Mózsi bácsit nem lehetett tovább tartani, letették a növénytermesztő brigádba.

kezitetésére meghozatott lucernatápszert. Olyasmi Is előfordult, hogy a pétisúval kereskedtek. sót. az egyik

raktárnok a riughug nalnbáshoz a szövetkezet kocsija tizenhét süldőt vitt ki hizlalásra. Mások csak két-három darabot kaptak, s azoknak az élelméből vajon mit lehet

bői házat épített magának, elcsenni? Tizenhét_ mellett Nem tudták ugyan rábizonyítani — ezek a mocskos egerek megzabálják még a dugazonban mór fel lehet nevel- akar t • tlátót is Ahol tizenhétnek van ennivaló van

hagymát is —, de mégis csak tizenkilencnek Is vagy húszle kellett tenni a növénytermesztő brigádba. Már lassan a növénytermesztők, az asszonyokat kivéve, csupán ievál tott raktárosokból álltak. S már csak arról volt szó a vezetőségbe, meg a tanácsnál, de még az egyházközség képviselőtestületi ülésén is, hogy hát nincs ebben a faluban egy ember, aki tiszta mint az arany, s akinek a kezéhez nem ragad oda -semmi ?

— Van ilyen ember — mondta Kralovónszky Milos, a szövetkezet föagro-nómusa.

— Ki az?

— Fekete Sámuel.

nak. Ki néz oda?'Meg -gyen a hízók súlya időre, ennyi az egész.

.S a Fekete Samué Imegvolt. Söl. a iegkülön.b Hízókat 6

adta vissza a szövetkezetnek.

— Nincs a raktárban

hiány? — kérdezték a vezetőségben Kralovánszky Milos- tól.

— Egy grimtn se.

— Fekete S«mu n múlt héten két saját hízót adott el nyolcezerért.

, - A.z ő dolga.

— Rábízhatnánk zkár a pá- linikaosztást is?

FEKETE SAMU? Hat igen.

Csakhogy eddig még semmiféle funkciót nem vállalt a szövetkezetben. Tizennyolc holdas, aranykalászos gazda , , volt, felajánlották neki annak cnem JlteAk

ideién „ elnökhelvettesi no«, fekete Samutól. A pi-UflkaNyugodtan.

De akkor már a nőnek vaGombos Karcsi került a helyére.

— Egyszerű parasztember, majd ő rendet tart itt — mondták.

Karcsinak azonban a krumpli volt a mindene. Diisz- nad etetéséhez már előbb is cefrét kapott a pálinkái ózdiéból, miért ne szállított volna hát oda egy ízben két vagon burgonyát?? A krumplit kifőzték, a kilencvenhat fokos szeszen megosztoztak. Egy év múlva Gombos Karcsi is lekerült a növénytermesztési brigádba.

Aztán persze jöttek még mások a tíz esztendő alatt, legalább öten, s ki a búzát szerette jobban, ki a napraforgómagot, ki az állatok étidején az elnökhelyettesi posztot, nem vállalta el. Felajánlották a tanácstagságot, nem kellett neki. Egyedül csak a római katolikus egyházközség kurátorsága kellett neki.

Minden munkát elvégzett ’ a szövetkezetben tisztességesen, rábízhatták a kertészet ellen- haza szűzen ezt az üveget, őrzését, a cukorrépa-szállítást, a vagonok berakását, sőt araosztáshál meg merték kínálni egy pofa itallal:

— Ugyan fogadd már el,

mi van abban?

— Igyon mar egy kortyot,

Samu bácsi, csak nem viszem

Estére hatalmasul jói éreztáskor a kaszás munkát is, te magát Fekete Sámuel, be- olyan helyen, ahová a gép ment a kocsmába, megevett nem tudott bemenni. Nagyon e&y kiló kolbászt, s megivott jó kaszás volt és még tulaj- vagy öt korsó sört. Tehette,

donképpen

mindössze

fiatal ember, negyvenöt éves.

nála volt a fizetése.

Volt egy tízéves fiúgyerme- Jgf“KutetoUwTH ke, meg egy tizenhét <s™* szeote ki az utca araaDoi, s a

vasutas

e ’ bicikli vázára fektetve vitte haza. A kertkapu culápjánál — Éppen ő kell nekünk? — kénytelen volt megkönnyebgyönyörű lánya.

kérdezte az elnök.

bülni Fekete Samu, s ennek csak a hitvány kutyája örült igazán. Az áldástól berúgva

egyháznak megfelel, mért ne Í*““0*“ a

fplolnA mart nmlriinlr 9 1\A-i nrízin ^ a .

— Csakis ő — mondotta Kralovánszíky Milos. — Ha az

felelne meg nekünk? Minden hónapban gyónik, áIdőzik. Az ilyen nem bűnt.

— És ha őneki mi most sem kellünk?

— Az én dolgom — mondta Kralovászky Milos. — Mennyi a garantált fizetése a raktárosnak?

Hát persze a vasutas elvesz a lelkere - mondta az esetet a feleségének mindjárt, ahogy hazaért. Az asszony pedig másnap a szomszédnak. Este már néhány suhanc utánaugatott Fekete Sámuelnek.

A raktáros nem értette.

— Ezernégy. Meg az alapszabály szerint a többi.

CSINÁLTA A DOLGÁT

minden hiány nélkül. Nem lopott, Amit adtak, elfogadta. Ha két bikát akart hizlalni a — Ezerhatot javaslok, meg szövetkezet részére, annyit az alapszabály szerinti töb- kapott. Mellette felnövekedett bit — mondta Kralovánszíky a borjú. Ha húsz libára kötött Milos. szerződést, lett belőle harrrvS7riirsAic ízt minc- Pisz’ rniépt van otbh°n

, •? EG *E^CSAK az asszony? Nem azért, hogy

tak a nepek, hogy mintha Fe- - kete Samu már hétköznap is ünneplőben járna. A tekintélyt szabó görbe pálcával féldecit, csak szólt Kralo- ment végig a soron, mint va- vánszky Mdósnak, hogy en- laha a törvénybíró. Fekete bek meg ennek az embernek kalapját a köszönőkre alig ne három disznót adjatok

dolgozzon.?

Ha fizetett neki valaki egy

SAKKOZÓK

Koppány György felvétele

mozdította. A nőkre pláne, hizlalásra, legalább Pedig a jókedvű' menyecskék Megérdemli meg a lányok csak most fedezték fel Igazán, micsoda szép ember ő. Arányos karvalyorra uralkodott az arcán.

Majd’ kétméteres teltét a lábai délcegen vitték.

— Nagy, szigorú világ kezdődik itt — mondták a népek.

— Még csak hagyján lenne, ha szigorú, de ha egy ösz- szemarék csirketápot se lehet hazavinni? Mi lesz belőlünk?

Féltek azontúl a raktárostól a szövetkezetiek. Vasárnaponként még a templomba se vizet? igen kívánkozott az az ember,

akinek valami égette a nya- _ Amikor megértette Fekete kát. Hiszen a kurátori székben Samu. miről van szó, messzire rúgta magától a hitvány kutyát.

négyet.

Kralovánszky mosolygott.

A raktárban hiány nem

volt.

Csak a raktáros ment haza esténként gyakran részegen. S akkor megállt a kertkapu culápjánál...

Már egy idő után a népek csak azt lesték, milyen állapotban van a kutya? Fekszik-e részegen az eperfa alatt, vagy felébredvén, a vályúból nyelveli-e lefelé a

ott ült Fekete Samu, s a nagy szeme különbül vágott mint a papé gyóntatás kor.

Egy vasárnap már a temip— Hogyan vállaltattad el lomba is részegen ment a ku- vele a raktárosságot? — kér- rátör és a pap kérdezgette:

dezték a vezetőségben Kralovánszky Milostód.

— Semmi az — felelte a

föagronómus —. szóból ért az ember.

— Vajon neki is nem lesz-e egy idő után hiánya?

— Neki? Soha.

— ŐSSZEL ÉSZREVETTÉK

a népek, hogy Fekete Samu— Mi lett ezzel az emberrel?

Pedig hát mi lett volna? A raktárban nem volt hiány. A többi meg mindenkinek a saját ügye, nem?

— A többi mindenkinek a saját ügye — mondta a vezetőség előtt Kralovánszky Milos.

NÓGRAD — 1969. október 12., vasárnap