Nógrád. 1969. október (25. évfolyam. 227-253. szám)

1969-10-16 / 240. szám

Rimád mostohák A község a járási szék­helytől, Szécsénytől alig négy kilométerre van. Jó időben az utat gyalog teszik meg az emberek, ha fonto­sabb intézni, bevásárolni való akad. Lélekszámra a járás harmadik legnagyobb hely­sége. Szécsény, Nagylóc, Ri- móc — ez a sorrend. De ami a művelődési, kulturális adottságokat illeti. Rimóc a járás, de mondhatni, a me­gye legmostohább helyei kö­zé tartozik. A „művelődési otthon1’ va­lamikor körjegyzőségi iroda volt. Siralmas látvány kívül- belül egyaránt. Repedezett, rogyadozó, vályogfalú épü­let. csak az imádság tartja benne a lelket. Táncos vi­galmat nem is mernek ren­dezni benne. Egyik kémé­nyét le kellett szedni, ne­hogy kárt tegyen egy nem­várt alkalommal, ajtaján, ablakain szabadon jár a szél. ülőalkalmatosságai repedt lábú lócák, rozoga székek — balesetbiztosítás nélkül egy­re sem ajánlatos ráteleped­ni. Ami a felszerelést illeti még: egy tévé. egy lemezját­szó és három asztal. Ez min­den. A község Varsánnyal és Sipekkel termelőszövetkezeti közösség — Itt üzemegységi vezetőség székel. . A fiatalok száma százötvenre tehető. Tehát: százötven fiatal, egy tévé, egy lemezjátszó, három asztal. Heti három napon, szerdán, szombaton. vasár­nap: keskenymozi. A „mű­velődési otthon” egyik szárny- odújában könyvtár székel, olyan anyaggal, melynek je­lentős része régen selejte­zésre vár. Legalábbis így vé­lekednek az emberek. Bizony, nagyon sovány kí­nálat ennyi a szellemi, kul­turális étvágy betöltésére. Ez is olyan környezetben és körülmények között, ami másra sem méltó, nemhogy művelődésre. Azt hiszem nem túlzók, ha úgy vélem: valamirevaló gazda még a lovát se kötné a rimóci „mű­velődési otthonba”. Mi egyéb kínálkozik hát az embereknek?... A kérdésre Perese Jó- ssef, a termelőszövetkezet agrármérnöke, s egyben a falu művelődési-kulturális dolgainak intézője azonnal kész a válasszal: — Nőknek a templom, férfiaknak a kocsma. A presszót is csak ígérgetik, hogy kulturáltabb lesz, de sehol semmi. Percze József fiatal em­ber. Itt született, innen ment iskolára és szakemberként is hű maradt falujához. S nem csupán a gazdálkodás tudományos lehetőségeivel, hanem szellemi, kulturális lehetőségekben is jobbítani igyekszik. Jól látja, hogy a kettő nagyon is együvé tar­tozik, egymásra utalt és egy­másra ható tényezője az eredményességnek. De lehet-e elemi alapfel­tételek nélkül kulturális éle­tet teremteni a faluban? Egváltalán: milyen lehetősé­gek vehetők számba az adott, állapotok között Rimócon ? Percze József így foglal­ja össze próbálkozásaikat: — Januárban vettem át a kultúráiét vezetését. Tavaly a tanácson adtak egy kis he­lyiséget a fiataloknak, ahol ismeretterjesztő, politikai előadások voltak, lemezeket hallgathattak. A helyiség azonban kicsi volt. így a köz­ségi pártszervezetet kértük, engedélyezze a pártház hasz­nálatát, hogy klubesteket ren­dezhessünk. Engem közben katonának vittek, s leszerelés után hallottam: a pártház­ból kitiltották a fiatalokat, mert állítólag nem jól vi­selkedtek. Szerintem azon­ban ez csak kibúvó a ven­dégeskedés elől. A község párttitkárának — aki néhány perce része­se beszélgetésünknek — más a véleménye: — Széthúznál ták a széke­ket és táncoltak a helyiség­ben. — Azzal még semmi nem történt. És egy—két rendet­lenkedő esetéből nem lehet általánosítani. — hangzik máris az ellenérv. Bárhogy volt a rimóci fia­talokkal — utólag nehéz ki­deríteni —, mindenesetre utcára kerültek, illetve jobb híján bekényszerültek a .^művelődési otthon” kívül- belül omladozó falai közé. Ott próbálnak most leg­alábbis elfogadható lehető­séget teremteni klubéletre, társas szórakozásra. — Szerencsére — magya­rázza a „művelődési otthon” igazgató — Rigó Dezső sze­mélyében talpraesett KISZ- titkárunk van. Nélküle az sem volna, ami van. össze­fogta a leglelkesebbeket, ki­ütöttek egy közfalat a szín­pad mögötti öltözőknél és társadalmi munkában klub- helyiséget formálnak. Mini­den szabad órájukat ezzel töltik. Ha az épület nem is születik újjá — mert kár minden forint ráfordítás, le­verni való az egész —, de mindenesetre, lesz egy he­lyiség, ahol viszonylag elfo­gadható körülmények között találkozhatnak, beszélgethet­nek, szórakozhatnak. — Van-e igény ezekre?., Megéri-e a fáradozást? — Csupán a termelőszö­vetkezetben negyven fiatal várja, hogy társas helye le­gyen, s ha lesz ilyen végre, jönnek a többiek is, a ma még másfelé, a járási szék­helyre, szomszédos közsé­gekbe eljárók. Mit tudunk kínálni nekik? — Sajnos, csak az egészen szűkös lehetőséghez mérete­zettet. Ismeretterjesztő és vi­taesteket, lemezhallgatást, tán­cos klubösszejöveteleket. Mű­ködne itt tánccsoport is, vol­na érdeklődés a színjátszás 1 iránt is, de ehhez próbaterem kellene, meleg helyiség, a nagyteremben pedig csak mozi idején fűtünk, akkor is egyet­len vaskályhával. Aztán az is igazság, hogy a műkedvelők ma már, a tévé korában nem­igen vonzzák a közönséget. A tánc az még igen. Arra is gon­doltunk, hogy összehoznánk a régi rézfúvós együttest, meg szeretnénk tánczenekart alakí­tani, de az évi tízezer forint­ból, ami a könyvtár és a kul- túrhodály fenntartására van, a fűtésen, világításon, takarítón kívül beszerzésre semmi nem marad. — És a téesz? ... Nem jut­na valami a kulturális alap­ból? A művelődési élet vezetője — úgy is, mint agrármérnök — kedvetlenül legyint. — Sajnos, az idősebbek hoz­záállása az ügyhöz nem a leg­jobb, de úgy is mondhatnám: rossz. — Mégis... mire jut az alapból? — Üdültetésekre, kirándulá­sokra. tanulmány utakra. De ez a helyzet a társközségekben, Varsányban és Sipeken is. Egyedül a varsányi kultúrott- hon-igazgató kap kétszáz fo­rint tiszteletdíjat. A tanács­nak pedig a minimális köz­ségfejlesztéseiből nemigen jut kultúrcélra, örül, ha a hidak, utak karbantartását elláthat­ja. A fejlesztési elképzelések is megrekedtek. — Mire gondoltak? — Tervünk volt egy hefásí- tott részen gyermekjátszótér, röplabdapálya, sétány kiala­kítása, társasjátékra, táncra, szórakozásra, előadásokra al­kalmas nyári helyiség építése, de anyagiak híján csődöt mon­dott a kezdeményezés. — Milyen a művelődési ott­hon és az iskola kapcsolata? — Ha a pedagógusok segít­ségét kérdezi, nem sokat mondhatok. Részben Szécsény- ből járnak ki, tanítás után oda sietnek vissza. Egyedül az igazgató felesége, Pócsik Sán- dorné, akire számítani lehet. Iskolásokból kitűnő kórust szervezett. — Számíthatnak-e valami­ben a járásra? — A kulturális szemle során Hollókőn volt a körzeti talál­kozó. Kórussal szerepeltünk volna. Azt az üzenetet kapták a gyerekek: busz nincs, ha akarnak, menjenek át gyalog. Akkor a kántor összehozta a lányokat, buszt bérelt és elvit­te Gyarmatra őket valami egyházi zeneeseményre, majd Pestre, színházba. A saját költségén. A kántort azóta másfelé helyezték innen, de ezzel nem oldódott meg sem­mi. Ahogy nem vagyunk „ver­senyképesek”, nem tudunk „koankurrálni” a társadalmi rendezvények: névadók, há­zasságkötések pompájában sem az egyetlen magnóval vagy lemezjátszóval, amely vagy szól vagy nem szól, de mindenképpen szegényes. — Gyönyörű ez a község, nekem legalább az, nem tud­nék máshol élni. Ezért szeret­ném, ha anyagi jóléte mellett szellemi, kulturális lehetőségei is arra a szintre jutnának, me­lyet ma már itt is joggal el­várnak az emberek. Ebben maradtunk Percze Józseffel. Barna Tibor Korszerű termelés fogyasztás 11 n/siiL El fin hárommillió háztartás van. Udzau&UctU HárommilliáS'zar ki tudja, hányféle fogyasztói igény, vásárlói szokás, jövedelem táplálta óhaj, takarékoskodásra alapozott kívánság, szükséglet diktálta köve­telés. Egy valami azonban világos: az élet­színvonal, s a fogyasztás szoros függvénye a termelékenységnek, a műszáki színvonal­nak, a gazdálkodás hatékonyságának. Ma­gyarországion élelmiszerekből magas, ipar­cikkekből közepes, árujellegű szolgáltatások­ból alacsony szintű a fogyasztás. A terme­lés, valamint az árpolitika határozza meg — legalábbis alapvetően — azt, hogy a jöve­delmeket miként képes árura váltani és el­fogyasztaná a lakosság. Aibban, hogy az életszínvonal, s a fogyasz­tás ne periodikusan — lökésszerűen — nö­vekedjék, hanem egyenletesen emelkedjék, a • termelés bővítése mellett döntő szerepe van a termelés és a termékek korszerűségének. Az üzletek pénztáránál leszurkolt minden száz forintból 43,8 forintot élelmiszerekre adnak ki a munkás és alkalmazotti háztar­tások. (A paraszti és kettős jövedelmű ház­tartások esetében 50,6 forintot.) „Tehetet­len bendőfcént tömjük gyomrunkat, ahelyett, hogy táplálnánk a szervezetet” — mondotta a táplálkozástudományi konferencia egyik előadója. Kétségtelen: a fogyasztásiban a szükségesnél nagyobb súlyú az élelmiszer, de még nagyobb baj, hogy az élelmiszereken belül egészségtelen a fogyasztási szerkezet. Túl sok zsírt, cereáliát (lisztet, lisztből ké­szült termékeket, rizst) tálalunk asztalunk­ra, s a kelleténél kevesebb zöldfélét, gyü­mölcsöt, fehérjét. Az élelmiszergazdaság ~ fokozatos kialakí­tása, az ún. vertikális integráció létrehozása a következő tizenöt—húsiz esztendőben meg­teremti a korszerű termelés, korszerű fo­gyasztás szilárd alapjait. A Belkereskedelmi Kutató Intézet megállapításai szerint az élelmászeirfogyasztás a következő tizenöt év­ben a jelenlegi kétszeresére nő: de nem a kaióriajfogyiasztás többletéről van szó. A mai, napi 3000 kalória fölötti fogyasztással nagyonis elégedettek lehetünk, sőt, ennek mérséklése a kívánatos. A többletnek első­sorban zöldségben, möiesben (a mai 153 kiló­ról 205—215 kilogrammra), fehérjében, fő-; ként áltató fehérjékben kell testet öltenie. Miért időzünk ennyit az élelmiszerfo- gyasz tásnál? Azért, mert a korszerűbb fo­gyasztási szerkezet kialakításának ez az al­fája és ómegája. Az ún. fejlett országokban az élelmiszerre fordított kiadások fokozato­san csökkennek. (Franciaországban például tíz év alatt az összes kiadáson belül 47,8 százalékról 41-re.) A meglevő jövedelem ésszerűbb elosztása, illetve a jövedelemnö­vekedés jobb fölhasználása (ma még több. mint fele élelmiszerre megy az utóbbinak!) a forrása annak, hogy a fogyasztás más te­rületein i® egészségesebb arányok jöjjenek létre. Vannak, nem is kevesen, akik úgy vélik: az iparcikkek bizonyos fajtáinál — például a ruházati cikkeknél — nem emelkedik a kereslet, mert csillapult a vásárlói „éhség”. A vásárlás fogyasztás adatai — kivéve a tartós fogyasztási cikkeket — mintha erről tanúskodnának. A háztartásra, lakásfelsze­relésre fordított kiadások a ruházatra adott forintokkal együtt évek óta azonos szinten állnak, sőt, előbbiek 1968-ban 1967-hez mér­ten csökkentek. Fordítani kell azonban a kérdésen, s visszatéri oda, ahol fejtegetésünket kezdtük: a termelés döntő' meghatározója annak, hogy a. lakosság jövedelmét miként válthat­ja árura. A textil- és ruházati ipar terme­lési ingadozásainak, a választék szegényes­ségének, a korszerű kötött, kör hurkolt, s szintetikus anyagok , csekély kínálatának törvényszerű következménye a forgalom stagnálása. (Az áremelkedésiről már nem is beszélve: holott hazánkban, a ruházati ter­mékek magas ára aműgyis kedvezőtlen be­folyást gyakorol a fogyasztási szerkezetre.) A háztartásra, lakásfelszerelésre fordított összeg — az összes kiadások kilenc százaléka — ugyancsak összefügg a mennyiségben és minőségben nem kielégítő termeléssel. 1959. évi árakon számítva a tartós fo­gyasztási cikkek forgalma 1960—1968 között évente átlagosan kilenc százalékkal emelke­dett. (Az összes fogyasztás ugyanakkor — hasonló számítási metodikával — évente 3,6 százalékkal nőtt. 1960-ban még csak 13 ezer hűtőgépet adtak el, tavaly 140 ezret, 1960- ban száz családra 14,7 mosógép jutott, ma 50 sitb.) 1951—1965 között a fejlett tőkés országok­ban az egy lakosra számított fogyasztás 52 százalékkal, a KGST országokban 164 száza­lékkal növekedett. Ha mennyiségben nem is, de a fejlődés dinamikáját tekintve joggal beszélhetünk gyorsuló lépésváltásról. Az ilyen értelmű lépésváltást azonban megkell előznie a termelés változásának, korszerű­södésének. Egyrészt úgy, hogy azokat a szük­ségleteket értékesebb árúkkal lehessen ki­elégíteni, másrészt e kielégítés fedezetének — az árualapnak — bővítésével. (így pl. kí­vánatos a ruházati forgalom megkétszerezé­se két évtized alatt.) Ugyancsak először a kínálatot kell növelni ahhoz, hogy az áru- jeűlegű szolgáltatások fogyasztásának üteme tartósan megelőzze a termókfogyaszitás emelkedési ütemét, s így lépcsőzetesen egészségesebb arányok jöhessenek létre. 1968-faan 111,7 milliárd forint volt a kis­kereskedelmi forgatom, hétmáUiiárddal több, mint 1967-ben. A növekedés üteme a fővá­ros és a vidék között első ízben billent a vidék javára a múlt években. (Budapesten 5,4, a megyékben 7 százalék.) Tartós folya­matnak bizonyul a megyék közötti ilyen értelmű kiegyenlítődés; ahogy csökken a száz keresőre jutó eltartottak száma, úgy növekszik a fogyasztás. Mindez igazolni lát- sizík azt a kereskedői vélekedést, hogy ma hazánkban „mindent el lehet adni”. Ellent­mond ennek — több más mellett — a har- minornililiardot meghaladó takarékbetét ál­lomány, mely az évi kiskereskedelmi forga­lom 26 százalékának felel meg. Tehát m,ár ma -S:em lehet „mindent” etod- ni, s holnap még kevésbé, holnap­után pedig végképp nem. Csak azt, ami korszerű, amiért fizetni érdemes... Mészáros Ottó Az MTI új központi szerkesztősége A Nők Lapja Évkönyve az 1970-es esztendőre rövidesen megjelenik. Több mint 70 modell bemutatásával ad tanácsot négy évszak divatjá­hoz. a lakberendezési rovat jó ötletekkel segíti majd a most házasuló fiatalokat, mindpedig a régi berendezést újjal ki­cserélni szándékozó időseket. Akik szeretik a kézimunkát, sok horgolt és kötött holmi leírását kapják kézhez, a házi­asszonyok 15 ország több tucat ételreceptjét próbálhatják ki. Az irodalmi olvasnivalók, novellák és versek mellett a leg- „különbözőbb témakörökből válogatták össze az olvasót ér­deklő írásokat. Az Évkönyv orvosi-egészségügyi tanácsok­kal is szolgál, a családi életet, a házastársi és gyermeki kapcsolatokat segítő javaslatokon kívül. A gyermekek is megtalálják a maguk szórakozását. A rejtvénykedvelők ezúttal a 15 ezer forintos pályázat rejtvényein törhetik a fejüket. A több mint 7 millió forintos költséggel kialakított, csőpostával, klímaberendezéssel felszerelt, modern munkateremben működik ezentúl az MTI bel- és külpolitikai hírszolgálata (MTI fotó — Pinke Tibor felvétele)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom