Nógrád. 1969. október (25. évfolyam. 227-253. szám)

1969-10-14 / 238. szám

Szakmunkásképzés Tanulók törvénye Otthon kellene -—Lehet folytatni! — Nem zsákutca többé Egy országgyűlési felszólalás nyomában Az országgyűlés legutóbbi ülésszaka véget ért. Schuch­mann Zoltán, a balassagyar­mati szakmunkásképző iskola igazgatója, megyénk ország- gyűlési képviselője számára, aki szeptember 25-én tartott parlamenti felszólalásában a szakmunkásképzés problémái­ról tett említést, a beszédet követő napok is éppúgy tele vannak gondokkal, mint a megelőzők: beszámolókat tart, s iskolaigazgatói tennivalói mellett az új, szakmunkás- képzéssel foglalkozó törvény bevezetésére is előkészülete­ket tesz. 4—5 óra utazás — 1965-ben, az oktatási re­formtörvény tapasztalatainak értékelésekor már felvetettem néhány, a szakmunkásképzést is érintő problémát — mond­ja Schuchmann Zoltán. — Mostani beszédemben részle­tesen kitértem a vidéken la­kó, s onnan bejáró szakmun­kástanulók gondjaira. Sze­rencsére Salgótarjánban ha­marosan megoldódik a hely­zetük: elkészül egy ötszáz sze­mélyes kollégium, melyben a gimnazisták mellett az ipari tanulók is helyet kapnak. Ba­lassagyarmaton azonban egye­lőre nincs megoldás, az isko­la klubhelyisége, ahol a fia­talok a vonat- és buszindulá­sig eltölthetik az időt, még csak félmegoldásnak sem mondható. Az ipari szakmun­kástanuló iskola kilencszáz tanulója közül naponta mint­egy háromszázan teszik meg az otthonuktól az iskoláig, il­letve a városban levő mun­kahelyig az utat — a legtöb­ben 4—5 őrá* utaznak. 'A di­ákotthon megépítését az is sürgeti, hogy a mezőgazdasá­gi szakmunkásképző iskola is hasonló cipőben jár. A kö­zös, gimnazisták és szakmun­kástanulók számára épített kollégium nemcsak a bejá­rók gondjait oldaná meg. ha­nem nagyban elősegítené a gyerekek kollektív gondolko­zásának kialakulását is. Nő az önáHósáq ..Csak helyeselni lehet, hogy a törvényjavaslat nem kíván változtatni intézményeinknek az eddigiek során igen jól be­vált önállóságán és irányítá­sán. hanem azt még tovább fejleszti. Kiszélesíti, növeli az intézetek vezetőinek jog- és hatáskörét, összhangban van a gazdaságirányítás új rend­szerével is.” Ezeket a szava­kat Schuchmann Zoltán leg­utóbbi országgyűlési beszé­dében mondotta. Miben mu­tatkozik meg a szakmunkás- képző intézetek önállóságának növekedése? — A törvényjavaslatban, melyet később elfogadtak, s amely szervesen illeszkedik az oktatási reformba, „helyé­re van téve” az ipari szak­munkásképzés. Nemcsak na­gyobb anyagi támogatásban részesül, hanem .zsákutca’1 jellege is megszűnik. A tör­vényjavaslat kimondja, hogy a „szakmunkásképző iskola középfokú oktatási intézmény, mely szakmai képesítést és nem befejezett középfokú is­kolai végzettséget ad.” A hangsúly itt a „középfokú in­tézmény’’ -en van, bárki szá­mára nyitva a lehetőség, hogy a szakma megszerzése után folytassa tanulmányait és le­érettségizzen. Nyáron nyaralás — Megerősödött a szak­munkásképzés tanulójellege, szorosabb, s közvetlenebb lett a fiataloknak az iskolához va­ló viszonya. Űj és jelentős ré­sze a törvénynek az a be­kezdés, amely kimondja, hogy ezután az iskola vonja fele­lősségre a gyerekeket vétsé­geikért, nem a munkahely. Ugyancsak jelentős tényt rög­zít a törvény, mikor leszöge­zi : a szakmunkástanuló-vi- szony az iskolába történt be­iratkozással jön létre. A nyá­ri szabadságot is szabályoz­ták az ipari tanulóknak ugyan­annyi lesz a tanítási - és a munkaszünetük, mint a gim­náziumba vagy technikumba járóknak. — Mindezek mellett azon­ban az a legfontosabb rendel­kezés, hogy azoktól a válla­latoktól, amelyek nem bizto­sítják a szakmai képzés fel­tételeit és a fejlődést- meg­vonható a tanulók foglalkoz­tatásának joga. Az országgyűlési képviselő­nek fontos dolga van, elő­adásra siet. Ezúttal saját is­kolája KISZ-vezetőit, osztály­titkárait tájékoztatja a tör­vényben foglaltakról. A fia­talok minden bizonnyal öröm­mel fogadják beszámolóját. Nem is fogadhatják másként, ez az ő törvényük. A képviselő, bármennyire is igyekszik eleget tenni a meg­hívásoknak, nem jut el min­denhová, nem tud mindenütt előadást tartani. így hát ész­szerűnek látszik annak a fia­tal pedagógusnak az észrevé­tele. aki a szakmunkáskép­zés reformjának pedagógiai vonatkozású tudnivalóit szak­mai előadások formájában lát­ja népszerűsíthetőnek. A pe­dagógusok „Időszerű kér­dések" tanfolyamában lenne helye ezeknek a továbbkép­zés szempontjából lényeges előadásoknak. „Ütőkártyát kaptunk.. Barna Antal, a balassa­gyarmati szakmunkásképző iskola szakoktatója szintén a törvény jelentőségéről beszél. — Volt olyan vállalat, ahol az ipari tanulókat gyakorlati­lag segédmunkásként foglal­koztatták. Most végre betel­jesedett évek óta várt kívá­nalmunk. Ütőkártyát kaptunk a kezünkbe: ha ezek a válla­latok ezután sem biztosítják az oktatás gyakorlati részének feltételeit — rövidesen meg­térülő műhelyükről, szerszá­mokról van szó — akkor meg lehet vonni tőlük a szakmun­kástanuló-tartást. Most már papíron is beigazolódott azok­nak a vállalatoknak az igaza — pásztói gépállomás. Balas­sagyarmati Porcelángyár — amelyek eddig is áldoztak az utánpótlás kinevelésére. A szakmunkásképzésről szó­ló új törvényrendelet 1970. elején lép életbe. Nem nehéz megjósolni, hogy bevezetése jelentős változásokat hoz, az első pár hónap alatt dicsé­retet és ellenállást egyaránt ki fog váltani. Érdemes lesz visszatérni a témára. Baranyai László Húsz év múltán Valódi szőlőérlelő, napsuga­ras vasárnap virradt, aminek a szirákiak különösen örültek. Nemcsak azért, mert szőlő­szüretet és a kukoricatörést nem kellett félbeszakítani, ha­nem az ünnepség miatt is, amit az állami gazdaság, fenn­állásának húszéves évforduló­ja tiszteletére rendeztek. Vé­letlen csupán, hogy a húsz­éves évforduló gondolattársí­tásaként Vajda János buson- gó, hűvös sorai jutottak eszembe: Mint a Mont-Blanc csúcsán a jég. Minek nem árt se Nap, se szél, Csöndes szivem többé nem ég, Nem bántja újabb szenvedély .. . Ezúttal ugyanis a húsz év emlékezete új szenvedélyek csiholója volt. Idősek, fiata­lok, nők és férfiak merítet­tek új erőt húsz esztendő ro­mantikus emlékeiből. változott. Hol van már az ak- vetkezeteknek. A jó kapcsolal kori kereset! Negyvenkilenc- még ma is élő. a szövetkezé­ben még 12 forintért tünk naponta. így nyilatkoztak négyen a huszonnyolc kitüntetett, meg­jutalmazott törzstag közül. S kiegészítésül hadd álljon itt néhány adat Cs. Nagy Lász­ló igazgató ünnepi beszédéből: „Dolgozóink életszínvonalá­nak növekedése a közvetlen munkabér kifizetésekkel is na­gyon jól kimutatható. 1966-ban az egy dolgozóra eső évi átlag- kereset 17 650, 1967-ben 18 661 és 1968-ban 19 849 forint volt. Az idén az előzetes számítá­sok szerint el fogja érni és meghaladja a húszezer forin­tot. Természetesen nem szá­mítva a háztáji és egyéb jut­tatásokat.” dolgoz- tek bizalommal fordulnak a gazdaság dolgozóihoz, vezetői­hez. Gazdagodik, szépül, évről évre fejlődik, nagy terveket vált valóra napjainkban is a Sziráki Állami Gazdaság. Van ok tehát az ünneplésre és az ünnepség szépségét, nyugalmát csak növeli, hogy a dolgozók egy része az ünnepség ideje alatt, vasárnap is dolgozik! Az Évek ségre Hogyan is alakult meg 1949- ben a Sziráki Állami Gazda­ság? A kérdést a legilletéke- sebbek, Hepp Mihály növény- termesztési brigádvezető, Ru­ga János, traktoros, Bódi Jó­zsef sertéstenyésztő és Dre- novszki Pál traktoros, a gaz­daság törzstagjai előtt tettem fel. Pillanatok alatt megele­venedett a múlt, amikor gróf Dégenfeld Miklós kastélyát és birtokát, egy Kassai nevű úri- birtokos és néhány elhagyott paraszti gazdaság földjét bir­tokba vették az agrárproletá­rok és néhány szegényparaszt. Hepp Mihály: Ide került egy Ernőd Ernő nevű gazdatiszt. Egy napon felkeresett és azt mondta: „Te Miska, mit kez- del azzal a két hold földeddel! Itt megalakul az állami gaz­daság, nincs kedved hozzánk jönni?” Bódi Mihály: Két bivallyal és egy fatengelyű szekérrel áll­tam munkába. A bivaly akkor négylóerős vont atóeszkö znek számított. Drenovszki Pál: A gazdaság megalakulása előtt a kastély­ban traktoros iskola működött. Egyetlen Hoffer, pufogós traktorral kezdtük. Maszek parasztoktól kértünk lovat, szerszámot kölcsön. Ruga János: Most annyi a gép. hogy meg se tudnánk mondani hirtelen, hogy meny­nyi ! Az élet is nagyon meg­A^'\zvA/vn/v'V'-n/vo/vA/V'Vvn/>xvv'\/\xv>xv/vvv»vv'v/\»'\/ve\/v'vvnA-'Vv'\/\^\/v'\/vo/vn/w\/''n/vA/v^ T ulajdonképpen még most is az ünneplés bó­dulatában él. Azóta, hogy dr. Burró Imre, a kisterenyei körzeti állatorvos átvette ér­demes és eredményes tevé­kenységéért a kormánykitün­tetést, nem ákar végeszakadni a köszöntésnek. Munkatársai, barátok, ismerősök jönnek, gratulálnánk és kívánnak a nyugállományba vonuló ál­latorvosnak zavartalan pihe­nést. Pedig maguk is látják, nincs arra remény, hogy a kívánságok megvalósuljanak. Hiszen akik ismerik dr. Burró Imrét, azt is tudják róla, so­ha nem tudott és most siem *tud tétlen maradni. Akkor hagyta el Budapes­ten aiz állatorvosi főiskolát, amikor az úri Magyarország diplomások százaiból hómun­kásokat. napszámosokat csi­nált. Akikor indult útnak — még 1932-ben —, amikor a nyolcvan pengős díj noted állás igen nagy szerencsének szá­mított. Dr. Burró Imre nem volt a szerencse kegyeltje. Nógrád megyébe sodródott és Ecsegen magánátlatorvosként telepedett le. Azóta hűségesen szolgálja a megyét. A 37 esz­tendős munkássága alatt há­rom évre hagyta itt Nógrá- dot. Ez a három év volt a háború. Roppant nehéz körülmények között dolgozott. A havi fix- fizetés, a két lábánál gyor­sabb jármű szinte elérhetetlen álomnak tűnit a fiatal, kezdő állatorvos előtt. Mindennapos anyagi gondokkal küzdött. Ha a gazdák jószágokhoz hívták, csak akikor keresett. Az álla­tokat veszedelmes kórok, a parasztgazdákat pedig a bi­zalmatlanság „fertőzte”. Kö­vetkezetesen, kitartóan „gyó­Elismerés gyítotit” dr. Burró Imre. Á gazdák lassan-lassan rájöttek, az állatorvos nem viszi, ha­nem hozza a pénzt. Még­pedig oly módon, hogy tudo­mányával megelőzi a bajt, sokszor a biztos pusztulástól menti meg a drága jószágot. Később Kisterenyére költö­zött és kört is kapott. Idejött vissza a háború után és sóikat tett azért, hogy a környező falvakban, a kialakuló nagy­üzemekben fellendüljön az állattenyésztés. Fáradhatatla­nul járta falvai! és közben szigorú szemmel vigyázta a Kisterenyei Állami. Gazdaság egyre gyarapodó állatállomá­nyát. A miniszteri kitüntetést 1955-ben kapta, a megyében végzett munkájáért, az állat­tenyésztésben elért kiemelke­dő eredményéért. Aztán 1957-ben újabb ki­tüntetés érte. Kinevezték Nógrád megye vezető főállat- orvosának. A siker egyetlen pillanatra sem homályosítot- ta el dr. Burró Imre látását. Tudta, hogy az állategészség­ügy, a nagyüzemi állatte­nyésztés erőteljesebb lendüle­tét az fékezi, hogy kevés is, korszerűtlen is az állatszállás a termelőszövetkezetekben. Hat esztendeig egyebet sem tett, mint a megye állatorvosaival járta a közös gazdaságokat. Szövetkezeti elnökökkel, állat- tenyésztőkkel beszélt, vitatko­zott, bizonygjatta, miért fon­tos a változás. Az azóta eltelt évek sorra igazolták dr. Bur­ró Imre és munkatársai iga­zát. A korszerű állatszállésok­kal együtt nőtt, gyarapodott, alakult ki a szövetkezetekben az egészséges, egyre nagyobb hasznot hozó állattenyésztés. Amikor újra Kisterenyére került, ott kezdte, ahol hat évvel azelőtt abbahagyta. Hat falut kapott, hat termelőszö­vetkezet tartozott újra a fel­ügyelete alá. Mindennap úton volt, jószágokat vizsgált, ta­nácsokat adott a szövetkezeti szakembereknek. Szövetkezeti közgyűléseken, tanácsüléseken emelt szót az állategészség­ügy, a korszerű. nagyüzemi állattenyésztés érdekében. A mátramindszenti tanácsülés­ről úgy beszélt, mint hosszú pályafutásának egyik jelentős állomásáról. Már elmondotta beszámolóját, amikor a ta­nácselnök, a termelőszövetke zet elnöke és a pártbizottság ritkára egyaránt azt ajánlotta a tanácstagoknak, fejezzék ki elismerésüket, becsülésüket a nyugállományba vonuló, fá­radhatatlan állatorvosnak. Jegyzőkönyvbe foglalták, mi­iyen sokat jelentett a falunak, a közösségnek dr. Burró Imre tevékenysége, az, hogy gépko­csija sűrűn állt meg a falu­ban. A kormánykitüntetést is a mindszentiek hozták szóba. Ajánlásuk a Legteljesebb mér­tékben egybeesett a járási, a megyei szervek véleményével. A Munka Érdemrend ezüst fo­kozatát ünnepélyes külsősé­gek között adták át, köszönve a rendkívül mozgalmas, ered­ményes 37 esztendőt. Előtte még a kisterenyei szövetke­zetben dolgozott. Tulajdon­képpen már nyugállományban volt, de utódja még nem vet­te át a kört. Dr. Burró Imre meg úgy volt vele, hívták, hát ment enyhíteni a beteg jó­szágok kínjait. Ott érte utói telefonon a hír, hogy munká­ját a Minisztertanács is elis­merte. Felesége együtt örül vele. Érthető, hiszen egy kicsit el­ismerése a kitüntetés az ő szorgos életének is. Azt mondja, ő igazán nem csinált sokat. Csak segített a férjé­nek, amiben tudott. Ellátta a háztartást — meghitt szép otthonuk van Kisterenyén —, ápolta a pompás kertet, vette a telefonüzeneteket, nyitotta, csukta a kaput, érkező vagy indulni készülő férje előtt. — Most kicsit másképpen történik minden — ábrándo­zik az állatorvos igazán ked­ves felesége. Dr. Burró Imrének is jut ideje arra, hogy kedvtelései­nek hódoljon, s egy kicsit ki­fújja magát á csaknem négy évtizedes úit után. Hiszen ed­dig szinte minden napja ro­hanás volt. — Szép könyvtáram van, bélyeggyűjteményem. . Ez lesz az én pihenésem — mondja derűsen. — A munka, a szövetkeze­sek mind-mind maradnak? — Nem egészen — magya­rázta mosolyogva. — Nem szeretnék egészen elszakadni a korábbi munkámtól. . . Ha úgy látom, hogy harminchét év tapasztalásaira szükség van, szívesen megyek. Engem itt Kisterenyén mindig meg­találnak. Vkicze Istvánná ünnepség színvonalas, óta minden házi ünnep- a ..Népek barátsága” együttest hívják meg vendég- szereplésre, amelynek az álla­mi. gazdaság igazgatójának va­lamikori évfolyamtársa, a Szovjetunióban végzett Varga András, operaénekes a vezető­je. A vendégek sorában pedig csaknem mindig ott láthatók a hazánkban ideiglenesen tar­tózkodó egyik szovjet katonai alakulat képviselői is. A népek barátsága most sem csak a színpadon kapott hangot, ha­nem megnyilvánult a nézőté­ren, sőt az ebéd alatt is, ami­kor az egyik szovjet alezredes harmonikát vett ölébe és szov­jet népdalokkal, magyar csár­dásokkal mulattatta a résztve­vőket. Az őszes hajú, de fiatalos külsejű és gondolkodású igaz­gató pedig szaporán kínálgat- ta a gazdaság egyik termékét, a jóízű, illatos bort. Tehette, hiszen a gazdaság fejlődési íve most is felfelé mutat. Búzából csaknem 19 mázsás átlagter­mést takarítottak be, szőlőből és dohányból a szocialista cí­mért küzdő brigádok 20—25 százalékkal nagyobb termést kívánnak betakarítani, mint amennyit előirányoztak. Kuko­ricából is minden eddiginél nagyobb hozamokat várnak. Bőven adják a tejet az egész­séges tehenek: az évi tejhoza­mot 3500 liter körül várják. Jövőre már évente 75—80 va­gon húst kívánnak átadni köz- fogyasztásra és exportra. S az idén a jó munka, az emelkedő hozamok, a növekvő árbevétel eredményeként négymillió fo­rintos tiszta nyereségre számí­tanak. így azután lehet is hangula­tos a lovas-bandériumot; szü­reti felvonulás és a szüreti bál Kedvesen csengenek a köszön­tők is, amikből szerkesztősé- tudatának kialakulását, fejlő- gtmk sem kíván kimaradni! déset‘ Sok szerencsét, örömet, példa­— De nem kis jelentőségű az mutató eredményt a további a segítség sem, amit gépekkel. húsz esztendőben is> felszerelésekkel adott és ad az állami gazdaság a termelőszö- Lakos György Válaszolunk olvasóinknak A Sziráki Állami Gazdaság, többi társával egyetemben, húsz év alatt példamutató nagyüzemmé növekedett. Sze­repük nélkülözhetetlennek bi­zonyult a tsz-szervezések for­radalmi napjaiban. Juhász Sándor, a pásztói járási párt- bizottság első titkára többek között erre is rámutatott hoz­zászólásában. — A termelőszövetkezetek szervezése idején a párt hívó szavára az állami gazdaság dolgozói és vezetői közül sokan vállalkoztak arra a nagy fel­adatra, hogy a szocialista nagy­üzemben szerzett tapasztalatai­kat átadják a környező közsé­gek parasztságának. Időt, fá­radságot nem kímélve jártak szervezni, agitálni az ipari munkásokkal együtt. — Mindannyiunk előtt isme­retes, hogy a megalakult ter­melőszövetkezetek sok nehéz­séggel küzdöttek, so-sok segít­ségre szorultak. Az állami gaz­daságok, köztük a sziráki is, az elsők voltak, amelyek nehéz helyzetükben a segítségükre siettek, utat mutattak a nagy­üzemi gazdálkodás kereteinek kitöltésében. Ez a gazdaság is sokat segített azzal, hogy a szakemberek zömét adta a kör­nyező termelőszövetkezetek­nek, akik a nagyüzemi gazdál­kodás tapasztalatait, a gazdál­kodás szakmai ismereteit vit­ték oda magukkal. Nagy segít­ségnek számított az is, hogy az állami gazdaságoktól szerelők, traktorosok mentek a termelő- szövetkezetbe dolgozni, s ma­gukkal vitték az itt szerzett politikai és szakmai ismerete­ket, ezzel is segítve a termelő­szövetkezeti tagság szocialista Veszélyben a nemfizetők K. G. salgótarjáni olvasónk kérdést intézett hozzánk, hogy a Kötelező gépjármű szavatossági (motor és személy g ép kocsi) biztosítás késedelmes díjának kifizetése esetén hány százalékos késedelmi pót­lékot keil fizetni és a hátralékos díjaikat adók módjára be lehet-e hajtani? Felkerestük az Állami Biztosító Nógrád megyei Igazgatóságát, ahoi a következő tájékoztatást kaptuk. A gépjárművek kötelezd szavatossági biztosításáról a 40/1960. Vili. hó 30. Korm. sz. rende­lettel módosított — 30/1959. V. hó lo-i Korm.. sz. rendelet intéz­kedik. A kötelező gépjármű szavatossági biztosítás aiapján az Állami Biztosító azokat a szeméiysérülésből és tárgy rongálásból származó károkat téríti meg, amelyekért a gépjármű üzembentartója e mi- nőségben jogszabály szerint kártérítési felelősséggel tartozik, ide­értve a gépjárműben ülő személyeket ért károkat. A gépjármű szavatossági biztosítás díja motorkerékpároknál, (oldalkocsival is) minden év január elsején, a személygépkocsüknái egyéni üzembentartó esetén két egyenlő félévi részletben január és július első napján esedékes. Ez annyit jelent, hogy a fent, meg­jelölt hónapokban történő befizetés esetén késedelmi pótlékot nem kell fizetni. Aki a fent megjelölt hónapokban a gépjármű szava­tossági biztosítás díját nem egyenlíti ki. az esedékességtől számi tott egy hónapon túl havi egy százalék késedelmi pótlékot fizetni. A fenti rendelet előírja azt is, hogy a kőtelező gépjármű szava­tossági biztosítás díját a notórius nemfizetőkkel szemben közadók módjára kell behajtani. Ugyancsak a fenti rendelet írja elő azt. hogy amennyiben a gépjármű üzembentartója a díjat nem fizeti nég, a közlekedési hatóság a gépjármű forgalmi engedélyét be vonhatja, illetve a gépjármüvet a forgalomból kitilthatja. Ha a gépjármű év közben (félév közben) kap rendszámot. évi biztosítási díjnak a naptári év (naptári félév) végéig terjedő időre eső arányos részét, a rendszámtábla visszaadása esetén pe­dig az évi díjnak arányom részét kell megfizetni. Sajnos, me­gyénkben is több gépjármű üzembentartójánál előfordul az, hogy evekre visszamenően hátralékban van a kötelező gépjármű biztosítási díj kiegyenlítésével, ezért a lövőben kénytelen a bizto­sító a rendeletek értelmében eljárni a notórius nemfizetőkke) szemben. NÓGRÁD - 1969. október 14., kedd 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom