Nógrád. 1969. október (25. évfolyam. 227-253. szám)
1969-10-12 / 237. szám
Mikroorganizmusok a talajban Amit a magágy készítésénél tudni kell! A mezőgazdaság legfontosabb munkálatai közé tartozik a talajművelés — a szántás, boronálás, hengerelés —, a talaj előkészítése a jövő évi termés biztosítására Ez érthető, mivel a táplálkozásunk alapját képező növénytermesztés a talajhoz kötött. A növénytermesztés szempontjából rendkívül fontos a növények számára a talajból felvehető szervetlen sók jelenléte és el- os lása a talajban; régebben sz nie csak ezzel foglalkozott a taiajtan. Kiderült azonban, hogy hiába van meg a talajban mindaz a szervetlen anyag, amelyre a növényeknek szükségük van, ha hiányoznak a talaj rendkívül kicsiny vagy éppen szabad szemmel is jól látható lakói. Ezek közül különösen fontosak a baktériumok, sugárgombák és gombák bizonyos fajtái, az állatok közül pedig a földigiliszta. A talajban tevékenykedő mikroorganizmusok, baktériumok egy pillanatig sem hagyják a talajt nyugalmi helyzetben. Mint valami óriás élő szervezetben, állandó változás, mozgás van a talajban. A baktériumok lebontják a talajban levő szerves anyagokat, amelyekből a növények számára felszívható szervetlen anyagok lesznek. Ugyanakkor viszont építik a talaj szerkezetet biztosító szerves anyagokat, különösen a humuszt. Általában a talaj legfelső rétegében találjuk a legtöbb mikroorganizmust, míg a mélység felé számuk rohamosan csökken. Az oxigént felhasználó baktériumok 90 cm mélységben már teljesen hiányoznak, de oxigént nem igénylők még másfél méter mélységben is találhatók. Egy átlagos termőtalaj felső rétegének 1 grammjában 100 millió baktérium, 16 millió sugárgomba, 100 ezer gomba, 50—100 ezer alga, és 1000 állati egysejtű található. A közepesen kötött szántóföldi talajban ennél valamivel kevesebb a mikroorganizmusok száma. Ugyanabban a talajban nálunk, a mérsékelt égövben szabályos évszakos ritmus figyelhető meg. Tavasszal és ősszel számlálták össze a legtöbb mikroorganizmust, nyáron és télen a legkevesebbet. Számuk sok tényezőtől függ, ezek közül valószínűleg legfontosabb a hőmérséklet és a nedvesség. A talaj életében a talajmikroorganizmusok tevékenysége szorosan összefügg a talajban levő szerves anyaggal. Ez a2 oka. hogy az istállótrógyázás után felszökik a mikroorganizmusok száma. De ugyanígy megszaporodik a mikroszervezetek száma nitrogén tartalmú műtrágyázás esetében is. A termőtalaj fizikai és kémiai adottságát a benne tevékenykedő mikrobák szabályozzák. Ugyanakkor azonban a mikrobák tevékenységét a talaj kellő fizikai és kémiai előkészítése — a földművelés és trágyázás — szabályozza. Tevékenységük eredménye a növények számára felvehető anyagok — nitrogén, kálium, foszfor — feltárása és ezzel a mezőgazdasági művelés alapjainak a biztosítása. A mikró- bák talajbeli tevékenysége biztosítja a széndioxidot a kultúrnövények asszimilálásá- hoz; így jön létre kapcsolat a szervetlen és a szerves világ között. A mikróbák teszik lehetővé, a nitrogén nagy körforgását is a természetben: a szerves nitrogén vegyületeket szervetlenekké bontják, melyek a mikróbák átformálása után felvehetővé válnak a növények számára és azok ismét szerves nitrogénné alakítják. A nitrogén egy része azután visz- szakerül a légkörbe, a mikróbák egy csoportja pedig újra megköti a légköri nitrogént Ezeknek a fontos tevékenységeknek az ismerete adja meg a módját a mezőgazdasági művelésnek. Ismeretük biztosítja a növénytermelést, amihez kapcsolódik az állattenyésztés és az emberi élelem előállítása. H. J. Fázós Ausztráliában mezőgazdasági szakemberek azt javasolták, hogy nyírás után a gyapjútakarótól megfosztott állatokat öltöztessék fel, hogy ne fázzanak. A tapasztalatok szerint ugyanis a juhtenyésztő Ausztráliában évente egymillió állat pusztul el, közvetlenül a nyírás után. A farmerek idegenkednek ugyan a müanyagjuhok takarótól, a szakemberek azonban a legjobb megoldást egy plasztikból készült „kabátban” látják. Szóba jöhet még valamilyen inpregnált papíranyag is, amely nem engedi át a vizet, sőt elhangzott az a javaslat, hogy a csupaszra nyírt állatokat egy vízhatlan vegyi anyaggal kellene bevonni. Harcban a „vörös kakassal” Á tűzoltás tudománya Nagyteljesítményű habágyú m unka közben A feltörő tűz áttán ösztönösen a vizesedény után nyúlunk vagy felkapunk egy pokrócot, , hogy azzal fojtsuk el az elharapódzó lángokat. Ezzel azután többnyire ki is merül a tudományunk, pedig még többféle oltási lehetőséggel élhetnénk, ha behatóbban ismernénk a tűzoltás fizikáját és kémiáját. Sokáig csak három fő szempontot tartottak szem előtt a tűz oltásakor: az oxigén kizárását az égés környezetéből, az anyag lehűtését, és az éghető anyagnak az eltávolítását. Űjabb ismereteink alapján azonban van még egy fontos ténye- nyező, ami nem hagyható figyelmen kívül: az a láncreakció, mely égés közben a molekulák ütközése és hasadása révén létrejön, s amely a tűz folyamatos tovaterjedését eredményezi. A láncreakció folyamatát leginkább a sorba állított kugli- bábűk példájával tehetjük szemléletessé, ahol elég a legszélsőt megbillentenünk ahhoz, hogy az egész sor eldőljön. De ha a bábük kőiül egyet vagy többet kiemelünk, megakadályozhatjuk a feltartózhatatlan tovaterjedést. Nos, ezt tesszük a tudományos alapon végrehajtott tűzoltáskor is, amikor kémiai úton lekötjük a láncolat egyes közbenső „gyökeit”. * A tűzfészekre fecskendezett víz kettős feladatot tölt be. Egyrészt a hő hatására elpárologva, gőzzé válva elzárja a levegő oxigénjét az égő anyagtól, másrészt hőt von el, tehát gyulladási hőmérséklet alá hűpermet sokkal eredményesebben oltja a tüzet, aminek az a magyarázata, hogy a víz finoman eloszló részecskéi hatástalanítják a fentebb említett gyököket, megszakítják a dás állt elő, s ez sok kellemetlenséget okozott. Újabban fém- sztearátok hozzáadásával víztaszítóvá, csomómentessé teszik az oltóporokat. A porral való oltásnál ugyancsak arról van szó, hogy a porszemcsék megszakítják a láncreakciót. Mindamellett a szódabikarbóna porból keletkező széndioxid és vízgőz maga is oltóhatást fejt ki. Minél finomabb eloszlású a por, annál hatásosabb az oltás. Kiszámították, hogy benzintűz esetén köbméterenként 800 millió porszemcse szükséges a láncreakció megszakításához. A cél tehát az, hogy a porszemcsék méretét minden határon túl csökkenteni lehessen. A porsugár nagyon hatásosan és gyorsan szünteti meg a lánggal való égést, sem az emberekre, sem az oltandó anyagokra nem ártalmas, de — a rosszabb hőelvonóképességre való tekintettel — ügyelni kell a visszamardó parázsló anyagrészekre. A haboltás a vízzel való oltás módosított formája. Főként benzin- és olajtüzek elfojtására használják, a hab ugyanis kisebb fajsúlya révén takaróréteget képez. A hab képzésének egyik módja, högy A kikötői hajótttzek megfékezi .'ésére szolgáló, vizporlasztós sugárágyúkkal felszerelt különleges oltóberendezés ti az éghető anyagot. Nem mindegy, hogy a vizet bő sugárban, vagy finom permet formájában juttatjuk a tűzfészekre. Rájöttek, hogy a vízÖntözőrendszerek — naoyobh hozamok Kazahsztánban hatalmas yölgyzárógát épül az Isim folyón (a kép a vasbetonszerelők „akrobatamutatványáról” készült). Elsődleges feladata nem az elektromos energia- termelés céljára való duzzasztás lesz, hanem a szárazság sújtotta körzetek öntözéséhez nyújt majd lehetőséget. Az építkezés része annak az egész országra kiterjedő programnak, amelynek keretében a terméshozamoknak öntözés útján való emelését kívánják megoldani. A Szovjetunióban az utóbbi három év alatt az öntözött földeken mintegy 160 százalékkal nőtt a gabonatermés, 100 százalékkal jobb volt a rizs — és mintegy 120 százalékkal emelkedett a zöldségfélék hozoma. Ez idő alatt egymillió hektárral növekedett a kolhozok és szovhozok öntözött területe, s 21 millió hektár legelő rendszeres önláncreakciót. Az sem mellékes, hogy a ködszerűen porlasztóit vízből — azonos hatás eléréséhez — tizedannyi kell, mint a bő sugárban ömlő vízből. Még tovább lehet fokozni a vízzel való oltás hatékonyságát, az űn. nedvesítő szereket keverünk hozzá. Különösen a víztaszító (hidrofób) anyagok oltásánál van ennek jelentősége, mint amilyen pl. a gyapot és a fűrészpor. Az ezekre fecskendezett víz ugyanis nedvesítő szerek használata nélkül cseppeket alkot, melyek leperegnek az oltandó anyagról, anélkül, hogy annak belsejébe hatolva hűtőhatást fejtenének ki. így gyakran előfordul, hogy a felületen lobogó lángot eloltja ugyan a víz, de az anyag belsejében olyan Izzó gócok maradnak vissza, amelyek később újra fellobbanhatnak. A nedvesítő szer ezt a jelenséget megakadályozza, elősegítvén a víz jó el- terülését és beszivárgását. * A vízzel olthatatlan tüzek elfojtására eredményesen használhatók különféle vegyi porok. Régebben nátriumhidro- karbonót (szódabikarbóna) és kovaföld keverékével oltották az ilyen tüzeket. Az oltóhatással nem lett volna baj, de a a habképző anyagokkal kevert vizet levegő hozzávezeté- sével mintegy „felverik”. A habképzés másik változatában vegyi folyamat révén, két anyag összekeveredésekor jön létre a hab. * Természetesen nem a világítógázra kell gondolnunk a tűzoltással kapcsolatban, hiszen az maga is gyúlékony, hanem az olyan éghetetlen gázokra, mint pl. a széndioxid. Ez a gáz nehezebb a levegőnél, így azt kiszorítja a tűz környezetéből, mintegy „rátelepszik” a tűzfészekre. Ezzel egyidejűleg erős hűtőhatást is kifejt, a láncreakció megszakítására azonban nem alkalmas. Az ún. halogénezett szén- hidrogének azonban már e feladatnak is megfelelnek, ugyanis atomjaik lekötik a tűzben keletkező és az égési folyamatot fenntartó hidrogén- atomokat. Sajnos a kiváló tűzoltó hatású fluon tartalmú szénhidrogének ma még nagyon drágák. A nálunk használatos metil- bromidot és széntetrakloridot csak nagy óvatossággal szabad használni, mivel az oltás közben keletkező bomlástermékek mérgezőek. B. J. Rövidhírek Régészeti „rohammunka'’ Görögország egyik híres „klasszikus” vidékén nagyszabású nemzetközi ásatási munkálatok folynak. A munka sürgős: a Peneios folyón duzzasztógát épül, amelynek következtében 8 kilométer hosz- szúságú tó keletkezik, s felbecsülhetetlen értékű régészeti leletek válnak hozzáférhetetlenné. 1967-ben megállapodás jött létre a görög kormány és hat állam: Anglia, az Egyesült Államok, Ausztria, Olaszország, Franciaország és a/ NSZK között a térség régészeti feltárására. Előzőleg görög régészek már megállapították, hogy nagy régészeti kincsek rejlenek az elárasztandó területen. A bronzkori település feltárását az amerikai régészek vállalták. Rendkívül nagy értékek kerültek elő, főleg az ie. 1900—1550 korszakból, s ezek értékelése most folyik. A „Holt** tő A Razval-tavat „holt” tónak is nevezik, mert vizében és talajában semmiféle élőlény nem marad meg. Bár az orenburgi sztyeppéken — az Uraitól délnyugatra — nem ritkaság a dermesztő hideg, a tó vize mégsem fagy be soha. S ami még érdekesebb — a Razval a földkerekség egyetlen olyan tava, amelynek medrét örök fagy uralja. A tó hatalmas konyhasólelőhely, egy liter víz sótartalma — 258 gramm. A tó sós vizének és gyógyhatású iszapjának nagy balneológiái jelentősége van. Az orenburgi orvostudományi főiskolán a tó iszapjából kivonatot készítettek, s azt kipróbálták szem- és bőrbetegségek gyógyítására. A kísérletek azt bizonyították, hogy a kivonatok eredményesen felhasználhatók a zöldhályog és egyes bőrbetegségek gyógykezelésére. A tó vizét reumatikus bántalmak ellen hasznosítják. Mennyi fémet eszik az ember* Mindennapi élelmiszereinkkel különféle fémek is jutnak a szervezetünkbe. Köztudomású, hogy a vérszegénységben szenvedő betegek számára az orvos sertésmájfogyasztását javasolja, abban ugyanis 0,025 százalék a vas- tartalom. A marhamáj viszont rézben gazdag, minden kilójában 120 milligramm található. Ugyanakkor a búzában 2 mg, a babban pedig 0,5 mg rezet lehet kimutatni kilogrammonként. Cinkből a vörös- és a fokhagymában van sok, kilogrammonként 14 mg. Az any- nyira értékesnek tartott spenót viszont csak 6 mg-ot tartalmaz ebből a fémből. Köztudomású, hogy az arzén már kis mennyiségben is veszedelmes méreg. De bármilyen furcsa, mégis rendszeresen előforduló alkateleme táplálékainknak. Így például 1 kg salátában 0,23 mg, ugyanannyi hónaposretekben pedig 0,1 mg arzén van. A hering minden kilójában mér egészen tekintélyes mennyi ség, mintegy 4 mg fedezhető fel a méregből. A „magyar ezüst”-ből, az alumíniumból is igen tekintélyes mennyiséget fogyasztunk. 1 kg burgonyában közel 16 mg, a borjú- vagy sertésmájban 17,5 van, 1 kg teafűben pedig hihetetlenül sok, 465 mg alumínium található. 300 millió éves zsurló Német paleontológusok a Norvégia és a Spitzbergák közt fekvő Medve-sziget kőzetében óriási zsurló 10 m hosszú törzsét találták. A 300 millió éves fa alsó végén 58. a felsőn 25 cm vastag, teljes hossza 15—20 m lehetett. tözése kezdődött eL keverék tárolásánál csomósoNÖGRAD — 1969. október 12., vasárnap 11
