Nógrád. 1969. október (25. évfolyam. 227-253. szám)
1969-10-12 / 237. szám
Az V. nevplpsüeyi ttoneres'zwt fámáiból F elnőttoktatásunk helye a nevelésben AZ ÖTÖDIK NEVELÉSÜGYI kongesszusukra készülnek a pedagógusok. A felvetődő kérdések kilépnek a szűk keretből, az egész társadalmat érintő kérdésekké válnak. A rohanó élet, a tudományok rakétasebességű fejlődése újszerű perspektívákat vetít a társadalom elé. Mint ahogyan megállapítják: „a nevelés szűk értelmezésben meglevő kereteit az élet szétfeszíti”. A hagyományos ismeret- szemléletből át kell lépni az önmagát továbbképezni tudó, magát felújítani képes ember nevelésére. Az új igények ennek megfelelően nemcsak a nappali tagozatok, de véleményem szerint még inkább a felnőttoktatás feladatai között testesülhetnek meg. A felnőttoktatás teljesítette a maga hivatását társadalmunk múltbeli problémáinak, á gyors- és pótló jellegű képzésnek megoldásában. Elavultságáról beszélni anélkül, hogy helyébe jobbat és korszerűbbet tudjunk állítani, csak a jövő perspektívájaként lehet. Abból kell kiindulnunk: a felnőttnevelés és egyben az egész társadalmi nevelés alapkérdése, hogy az ismerethalmaz, a fölösleges és emberi agyat terhelő ismeretek helyett, valami mást kell megvalósítani. Az emberek sokaságában készségeket kell kialakítani arra, hogy problémákat megértsenek, meg tudjanak oldani és olyan képességeik fejlődjenek ki, melyekkel munkájuk, a társadalom problémáinak megoldása közben fel tudják magukat újítani, meg tudják érteni az új technológiát, az új tudományok eredményeit és azokat életük bármely területén a közösség szempontjából hasznosan értékesíteni tudják. Ennek a jelen körülményei szerint két útja járható. Az egyik az iskolarendszerű felnőttoktatás, a másik a szabadabb keretek között folyó népművelés. Az elsőnek szerepe főként alapozó jellegű, a készségek és képességek kialakításának szakasza, amíg a másik az alapokon épülő, differenciált, továbbképzés jellegű nevelés. A kialakult formákat figyelve nem megnyugtató a célok szempontjából .egyiknek a szerepe sem. Az iskola főként ismeretanyag-halmazt nyújt és kisebb hatékonysággal alakítja a készségeket, képességeket, míg a népművelés a maga igen jelentős eredményei mellett is alacsony hatékonyságú továbbképzést valósít meg. EZEKBŐL KÖVETKEZIK a merész és a jövőre nélkülözhetetlen forma és tartalom, mely a nevelés komplex megvalósítását az iskolai és a népművelési gyakorlat egységében oldja meg. A nevelésügyi kongresszus egyik jelentős célja, hogy a nevelés „zártságát” feloldja és a nevelést az egész társadalom ügyévé tegye. Ez magával hozza azt is, hogy a tömegek értsék meg a tanulás és önművelés szükségességét, és mindenkinek szükséglete legyen a több tudás iránti vágy, és mindenki több akarjon lenni holnap, mint ma. Ez csak munkával, tanulással érhető el. Az igény kialakítása szükségessé teszi, hogy megfelelő változatos formákkal és a szakmai munkával szorosabb összhangban való- suljón meg a készség és képesség fejlesztése. A későbbiekben az egységes képzés megvalósítása érdekében érdemes volna gondolkodni a hatékonyabb és szélesebb alapokon kialakítandó szakmai klubszerű képzésen & továbbképzésen. Ezt megfelelő irányítással, jól képzett szakemberek bevonásával minősítést is nyújtó intézményekké kellene fejleszteni. Ezekben, a klubokban készségeket megalapozó, képességeket fejlesztő szintű, majd középszintű és felső tudományos képzés folyna. Mindezek utópisztikus ötleteknek tűnnek, azt kell azonban látni, hogy a nevelésügyi kongresszus perspektivikusan 2000-ig tervez és próbálja előrevetíteni a fejlődés menetét. A felnőttnevelésnek számolnia kell azzal is, hogy jelentősen változnak a tárgyi feltételek, a rendelkezésre álló kommunikációs eszközök és ezek együttes hatásával kell megoldani a feladatokat. Ma még ezek a hatások egymástól szinte függetlenül próbálkoznak tömegbefolyásra szert tenni, a jövő útja azonban az összehangolt hatások továbbképzésére társadalmi üggyé válik és a termelőüzemek anyagilag is érdekeltek lesznek benne. Mind jobban gondolni kell arra, hogy a munkaerő könnyen konvertálható ismeretekkel és készségekkel rendelkezzék. Ugyanakkor nagyobb műveltséggel okosabban lehet a társadalmi problémákat megoldani. Mai felnőttoktatásunk iskolai rendszere sok gyötrődést okoz a dolgozóknak, túlterhelést jelent a többségnek és kevés társadalmi megértést kap. Véleményem szerint a keretek és a gyakorlat okozza ezt a nehézséget, mert a konzultációs jelleg érvényesítése, kisebb csoportok együttműködése, az ellenőrzés csoportos, komplex megvalósítása javítana a készségek és képességek fejlesztésének jobb kialakításán. A beszámolók és vizsgák rendszere elavult és semmiesetre sem szolgálja a gondolkodó készség vizsgálatát és nem segíti a képességek fejlesztését. A NÉPMŰVELÉSI FORMA túlzottan laza keretei és az, hogy nincs lehetőség a hatékonyság vizsgálatára, arról meggyőzni, vajon a résztvevők mit visznek magukkal a foglalkozásokról, gondot okoz. a társadalmi nevelésben. Nem lehet tudni mi az, ami a hallgatóság sajátjává válik, és mi az, ami „elröpül” a feje fölött. Van tehát bőven probléma és nem fölöslegesen kéri a kongresszus előkészítő bizottsága a széles tömegek segítségét, javaslatait, tanácsait Ezért vetettem fel a magam gondolatait is. Kmetyi Ferenc Az „Olvasó népért” Az „Olvasó népért” • mozgalom ez e»v tavaszán jutott el oda, hogy a tervezgetés és eszmélkedés után valóban kezd mozgalommá válni. A kezdeti kételkedés, idegenkedés — sőt: nem ritkán ellenséges tiltakozás — helyéibe komoly érdeklődés, vállalkozó kedv lépett. Ez nemcsak izgalmas ötletekben nyilatkozik meg, hanem próbát kiállt, már eredményeket felmutató kezdeményezésekben is. A múlt esztendőben, az indulás időszakában a központi állami intézmények, hivatalok és társadalmi testületek csatlakoztak a mozgalomhoz, a maguk feladatkörének megfelelő javaslattal és munka- tervvel. Ekkor még nagyon fenyegetett az a veszély, hogy valamiféle olvasó-toborzó kampány lesz csupán a vállalkozásból. Tavasz óta azonban minőségi változás következett be. Van már kezdeményezés! Városok, megyei és járási székhelyek, sőt kis falvak is jelentkeztek, s a maguk lehetőségei szerint bekapcsolódtak a közös munkába. Kezdeményezéseik napról napra gyarapítják a mozgalom életét. Örvendetes, hogy ez a munka neon szűkül csak a könyvtárakra; van, ahol a könyvtár, máshol viszont a pártbizottság, vagy az iskola, vagy a megyei újság, vagy éppen a helyi szövetkezet a kezdeményező. S ez így egészséges. Ezek a kezdeményezések ma még kis körben hatnak, de zömmel olyan jellegűek, amelyeket közkinccsé érdemes és szükséges tenni, mert a mozgalom országos kibontakozását szolgálják. Jó érzéssel állapíthatjuk meg: máris eljutottunk oda, hogy az országban sok helyen sikerült tevékenységre késztetnünk az emberi leleményt és találékonyságot. Ez a kezdete minden életrevaló mozgalomnak. A soron következő legfontosabb és legsürgősebb feladatok éppen ebből a szellemi megpezsdülésből fakadnak. Fontos, hogy a kezdeményezők ne maradjanak magukra, megfelelő nyilvánosságot és támogatást kapjanak munkájukhoz, másképpen a vállalkozókedv könnyen megfakul és a közösségformáló szenvedély ellentétbe csap át, meg- keseredést szülne. A támogatás egyrészt az „Olvasó D égi, és régtől fogva *- mind a mai napig érvényes megállapítás felidézésével kezdem: nálunk a szolgáltatások mennyiségi és minőségi „mutatói” jóval alacsonyabb szinten állnak (bizonyos értelemben szószerint érthető!) az általánosan és egyre sürgetőbben jelentkező társadalmi igények színvonalánál. A szolgáltatások körét bővíteni kell (vannak községek vagy inkább falvak, ahol hiába is keresne valaki cipészt, fodrászt, más „szolgáltatót”), de a bővítés mellett fokozott gondot kellene fordítani a minőség javítására is. A konkrét példák megszámlálhatatlan sora jelzi: sajátos módon szolgáltatnak nálunk a szolgáltatók, lehet, hogy a sokáig élvezett monopolhelyzet az oka, de valószínűbbnek látszik, hogy jó adag lazaság, lezserül végzett ellenőrzés is hozzájárul a hazai szolgáltatások sajátosságához. Egészen pontosan arról van szó, hogy a nagyközönség (amelybe természetesen így vagy úgy, a szolgáltatással foglalkozók is bele tartoznak) lépten-nyomon a ki s z Olgáit atottságot érzi a szolgáltatás áldásai helyett. A példákért, a meggyőző esetekért igazán nem kell a szomszédba menni. Mindenki fel tudna sorolni féltucat „vérlá- zitó” esetet — anélkül, hogy sarokba szorítanák, mindenki találkozott már udvariatlan eladóval, anti-kereskedővel hibás áruval, féloldalasra vágott hajjal, elszabott ruhával, jegyzet Szolgáltatás — kiszolgáltatottság cipővel, garanciális bürokráciával, pontatlanul közlekedő, de azért közszolgáltatáskénl emlegetett járművekkel. Foglalkozott ezzel a kérdéssel már minden szerv, tárgyalta a népi ellenőrzés, a tanács, szóba'került a Hazafias Népfront kerekasztal beszélgetésein, tárgyaljuk mi is nap nap után, egymást túllicitálva az elszomorító példák felsorolásával. A bírálatok mindegyike jele a növekvő igénynek (igényességnek). A hiba abban van, hogy az „igény esedéssel” lehangoló — majd azt írtam: közlehangoló — módon nem képes lépést tartani a szolgáltatás. Nem túlzás az, hogy hozzánk nőttek a hibák, a kisebb esetekre már fel sem figyelünk, hovatovább nem lesz érdemes megírni azt, hogy a Patyolat, a TÜZÉP, az Ingatlankezelő, a MÁVAUT, a MÁV, az IBUSZ, a KIK és a FIK mit csinál, vagy inkább mit nem csinál velünk! A legközvetlenebb ismerőseim köréből vett példák díszpéldányai a kiszolgáltatottságnak, a kedvetlenül, rosszul végzett munkának, a hivatali szigort talán még hírből sem ismerő ellenőrző adminisztrációnak. Egy ing, amelyet újragallérozásra a salgótarjáni Ruházati Ktsz javító részlegéhez adtak be — „legendás ereklyeként” nyert elhelyezést a Nagyközönség Kiszolgáltatottságának Oltárán. Röviden: röviden kapta vissza a megrendelő. Levágták az alját, azt a gallér helyébe igazították, de a hiányzó részt elfelejtették pótolni. Az ingből így a leglényegesebb rész — az ing hiányzik. Ugyanennél a szövetkezetnél ruhát rendelt valaki, megállapodtak a fazon árban, amely később, miután a ruha elkészült, 230 forinttal került többe (!). Indok: „a felvevő összeadást hibái vétptt”. Na jó, de ekkorát ? És ez csak a legvégén derül ki, amikor már csak a kész helyzettel tud szembenézni a megrendelő. Villany boylert szereltetett valaki a lakásába. Az ÉMÁSZ leolvasója — ki tudja miért? — nem akart hinni az órának, hónapokig a korábbi fogyasztás átlaga szerint állította ki a számlát, Az eredményt könnyű kitalálni. Fél év múlva félre tették a szubjektív módszert visszamenőleg és egyszerre a fogyasztó nyakába akasztották az ezer forinton felüli villanyszámlát. Mit tehetett volna? Kifizette. Most, hogy a fűtés is napirendre került, még két aktuális eset: tavasszal leszereltek két radiátort a Napsugár lakótelep egyik lakásában. A nyár könnyen eltelt a hiányzó radiátorok nélkül is, de kijavításuk és visszaszerelésük csak ádáz szópárbaj és kölcsönös fenyegetés után valósulhatott meg. Közben hónapok teltek el — természetesen. Valakinek szenet szállítottak, nem találták otthon, lerakták az utcára a tüzelőt, száz méterre az illető lakásától, a cédulát a szénkupac tetejére tették és távoztak. A megrendelő véletlenül és egy hét múlva tudta meg: az apránként fogyó, málladozó szénkupac az övé. A lapok tele vannak jogos bírálattal, a panaszkönyvek bejegyzéssel, a jegyzőkönyvek, jelentések ezernyi kritikai megjegyzéssel. Sok szó — változtató intézkedés. Pedig kevés konkrétum, kézzel fogható, gyökeresen és azonnal valamikor el kell kezdeni, valakit, valamikor, valahol elsőnek felelősségre kell vonni, mert így valóban nem lesz semmi értelme a jobbító szándékú bírálatnak, az „akár el sem hangzott volna” vitának, amely lehet, hogy része egy folyamatnak, de semmiképpen nem kielégítő a társadalmi haszon szempontjából. Pataki László népért” mozgalom központi intézményeinek és testületéinek feladata, de legalább ugyanennyire feladata a helyi vezetésnek is. Közkíncs legyen Közvetlenül ide kapcsolódik a másik tennivaló: az eddig legjobban bevált és a tapasztalatok szerint legtöbbet ígérő módszerek kiválasztása, s kellő hatékonysággal történő propagálása. Fontos, hogy a legjobb kezdeményezések minél előbb és minél szélesebb körben elterjedjenek. Legjobb propaganda a szug- gesztív bemutatás. Közös mederbe kell terelni a vállalkozásokat, s biztosítani, hogy valóban közkinccsé váljanak a termékenyítő gondolatok, bármily kis körben is fogalmazódnak meg, — ahogy azt az „Olvasó népért” mozgalom társadalmi elnökségének felhívása feladattá teszi. Igen sokat adna és megkönnyítené a további munkát, ha azok is megszólalnának, akik már jelentős vállalkozásokat indítottak el, és számot adnának eredményeikről, módszereikről. Példaként említünk csak néhányat közülük: a mátészalkai járási pártbizottság és könyvtár a szocialista brigádok körében végez érdemes munkát, a nagykátad járási pártbizottság és könyvtár az úttörők számára teremtett sajátos olvasószervező lehetőséget. Nagykőrösön a körzeti szövetkezet irodalmi presszója sikeres vállalkozás; máshol a megyei sajtó indított tanulságos sajtóvitát az ifjúság olvasóvá neveléséről; jól működő ifjúsági klubot szervezett ipari tanulókból Karcagon a városi könyvtár, hasonlóan jól működő klub tevékenykedik a mezőtúri könyvtárban is a fiatalokból: a somogyvári könyvbarátok évek óta példamutató munkáit végeznek. Sorolhatnánk a példákat. Tehát van mivel megismerkednünk, van miit közös értékké tennünk. A szervezőmunkát az értő olvasók kisebb-nagyobb csoportjaira lehet és kell építeni. Mindenütt, ahol erre mód van — könyvtárakban, művelődési házakban, iskolákban, a Hazafias Népfront szervezeteiben, könyvesboltok mellett — érdemes létrehozni ezeket a csoportokat. s intézményesen tartani velük " a kapcsolatot. Ilyen kis közösségek nélkül elképzelhetetlen, hogy szerteáradjon az olvasás igénye és szeretete; csakis így törhetünk be a még meg nem hódított területekre? „Haiszálcsöves" terjedés Az eddig összegyűlt tapasztalatok egyértelműen azt bizonyítják, hogy azok a kezdeményezések voltak a legeredményesebbek, amelyek ilyen kis csoportokra alapozták a munkát, A „hajszálcsöves terjedés”-sel’ lehet behatolni olyan rétegek életébe, amelyek eddig elzárkóztak az olvasás és a rendszeres művelődés elől. Ab értő olvasóik csoportjai különböző módon élhetik a maguk közösségi életét. Lehetnek lazább kötődésű olvasókörök, ilyen vagy olyan elnevezésű klubok, vagy alapszabály szerint munkálkodó közösségek. Mindegyikre van jó és követésre méltó példa. A tennivaló most az. hogy a jó példákat minél több helyen meghonosítsuk, s az egész országot behálózzuk az értő olvasók baráti csoportjaival. A megújuló könyvbarát-bi- zottságok ebben a szervező tevékenységben találhatják meg legszebb és legfontosabb feladatukat. Ez a munka állandóságot és rendszerességet biztosít működésüknek, kiemeli őket abból a helyzetből. — amely, sajnos elég általános —, hogy csupán kampányfeladatok, egy-egy jelesebb rendezvény megszervezését hárítják rájuk. Ide kapcsolódik a könyvba- rát-bizoittságok jövőbeli helyzete és feladatköre. Az már eddig is tisztázódott, hogy az egész mozgalom szervezeti életének sejtjeivé keLl vál- nioik; a „hogyan” körül azonban még nagyon sok a tisztázatlanság. Ez jobbára abból adódik, hogy a tapasztalatok nagy hányada elég elkedvetlenítő. Kevés az olyan könyvbarát-bizottság, amelynek működése jó példa lehet, s kapaszkodót adhat általános érvényű módszerekhez. Hasznos lenne minél több eredményesen dolgozó könyvba- rát-bizottság életével megismerkedni. Most készül e bizottságok új működési szabályzata, tehát minden észrevételre. javaslatra nagy szükség van. A rögtönzések ellen Az ízlésformálás az „Olvasó népért” mozgalom legfontosabb célkitűzése. Miként a kezdet kezdetétől hangsúlyoztuk, nem egyszerű olvasótoborzásról van szó, hanem a „kiművelt emberfők” gyarapításáról. Komoly alapozó munkára van szükség, hogy a gyakori és gyakran kártékony rögtönzéseket elkerüljük. Hiába alakulnak majd ki jól működő szervezeti formák, ha ezek munkájából a kellő elvi következetesség és megalapozottság hiányzik. Azzal a reménnyel bocsátjuk vitára ezt a rövid összegezést, hogy kellő visszhangot kap majd és sok új gondolat megfogalmazására késztet. Célunk nem az volt, hogy átfogó és teljes képet adjunk az „Olvasó népért” mozgalom mai helyzetéről, hanem az, hogy a legfontosabbnak .tartott feladatokra irányítsuk a figyelmet, s ezek megoldásához minél több javaslatot, ötletet, kritikai észrevételt, tapasztalatot gyűjt- sünk össze. Ez az eszmecsere nemcsak az „Olvasó népért” mozgalom számára hasznos és fontos; _ az egész népművelő munkának szüksége van rá. Fábián Zoltán az „Olvasó népért” mozgalom koordinációs bizottságának titkára Október 17. K SSZ-propaga n cl i »Iák tanácskozása Az ifjúsági szövetség Nógrád megyei bizottsága október 17- én egésznapos tanácskozásra hívja össze azt a 150 KISZ-ve- zetőt, akik a megyei alapszervezeteknél propagandamunkával foglalkoznak. A tanácskozás Salgótarjánban, a megyei tanács székházában lesz, előadás hangzik el a KlSZ-okta- tásról, valamint az aktuális bel- és külpolitikai eseményekről, illetve azok értékeléséről. A KISZ-propagandisták megyei tanácskozására elsősorban azokat hívják meg, akik rövid ideje, vagy az idén először foglalkoznak KISZ-ok- tatási körök vezetésével az Ifjúsági szövetség agitáeiós ■ és propaganda feladatainak végzésével. A terv szerint a tanácskozás résztvevői között a propagandamunka hatékonyabbá tételéről szóló felmérő kérdőíveket osztanak ki. A KISZ megyei bizottsága a kérdőívek tapasztalatait feldolgozza és a propagandamunka fejlesztése érdekében felhasználja. N0GRÄD — 1969, október 12„ vasárnap 7
