Nógrád. 1969. október (25. évfolyam. 227-253. szám)

1969-10-12 / 237. szám

I Szomorú arányok A MEGYE NÉGY egészségügyi intézeté­nek szülészeti-nőgyógyászati osztályán az el­múlt esztendőben összesen 13 ezer beteget ápoltál? — ezeken az osztályokon az elmúlt esztendőben több mint 5 ezer művi vetélést hajtottak végre. Az arány meghökkentő. És még egy adat: a több mint 5 ezer abortusz- szal szemben tavaly 3400 asszony hozta vi­lágra gyermekét a megyében. Az összeha­sonlítás eredménye ugyancsak kedvezőtlen, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy az elmúlt évi művi vetélések száma az 1967-eshez viszonyítva 8,4 százalékkal emel­kedett. Ennyit az idevágó statisztikáról. A szá­mok magukért beszélnek, a statisztika azon­ban csak okozat. Mi az oka, hogy az ará­nyok ilyen szomorúan alakulnak? Mostanában divatos álláspont a hiányos fel­világosításra róni a felelősséget. De nézzük meg kicsit közelebbről a témát! Megyénk­ben alig akad már község, ahol még ne lett volna előadáson szó a születés-szabályozás korszerű módjairól. A sajtó, a tömegkom­munikációs eszközök igencsak előkelő helyen foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Nem kell te­hát a tájékozódáshoz orvosi szaklapokhoz, vagy szakkönyvekhez — mint egyetlen lehe­tőséghez — fordulni. (Egyik AB rendelés csaknem 80 „vendége” közül ötnél is keve­sebben voltak azok az asszonyok, akik ne tudták volna, hogy a születés-szabályozásnak nem a művi vetélés az egyetlen módja. De köztük akadtak olyanok Is, akiket a bizott­ság tagjai már személyes ismerősként üdvö­zöltek.) Más a helyzet viszont a iskolákkal. S hogy e jellegzetesen asszonytémánál az iskolák egyáltalán szóba jöhetnek, azt a következe tény teszi nagyon is indokolttá: a lányakor végrehajtott abortuszok száma szaporodik. (Ej egyébként nemcsak megyénkre vonatkozik.) Többé-kevésbé már mindenki tudomásul vette, hogy napjaink szexuális felfogása ala­posan megváltozott. Évekkel korábban kö­vetkezik be a fiatalok nemi érése, ezt is tud­juk. Éppen ezért furcsa, hogy az iskolák túl­nyomó többsége mintha még ma is azt a né­zetet vallaná: ez a téma nem gyerekfüleknek való. (A szülészeti-nőgyógyászati osztályokon nyilvántartott adatok ennek ellenkezőjét bizo­nyítják.) Minden tanítási héten egy óra a2 osztályfőnöké, s az osztályfőnöki óra nagy­szerű alkalom lehetne a diáklányok nemi felvilágosítására. A feltételes mód haszná­lata Itt nem véletlen. A tapasztalat ugyanis az, hogy ez az egy óra leg­többször a betegségek igazolásával, s más. apró-cseprő dolgokkal telik el. S ha már a felvilágosításra szeretünk hivatkozni, akkor nevezzük nevén a gyermeket: a nemi felvi­lágosítást az iskolákban kell elkezdeni! tgy már tehetünk valamit azért, hogy a koráb­ban bekövetkező nemi éréshez korábban ki­bontakozó felelősségtudat is kapcsolódjék. Bármeddig is boncolgatnánk a felvilágo­sítás elégségességét, vagy ennek ellenkező­jét, a kutatott okoknak Csak egyikéről szól­nánk, s talán nem is az elsődlegesről. Mert van itt még egy nehezen megfogható tény. amiről — talán éppen ezért — keveset be­szélünk, s ez a felelőtlen, könnyelmű, s nem ritkán bizalmatlan magatartás. Egy asszony ismerősöm mondta, mielőtt a bizottság előtt megjelent volna: Igazán nagyon óvatosak vagyunk, még „csak” ötödször megyek az ábére. A kérdésre, miért nem próbálja meg az Infecundint, megvonta a vállát: Hiszen vigyázunk! öt abortusz még igazán nem sok! És — bár erről nem tett. említést — nem sok az a két százas sem. amit ilyenkor, az orvosi beavatkozás díjaként kifizet. Ezt az összeget a legtöbb háztartás kibírja. (És a harmincegynéhány forintot, amennyiért az Infecundint megvásárolhatná?) A legtöbb asszony bizalmatlan a gyógy­szerrel szemben, mert annak propagandájá­nál nagyobb és főleg gyorsabban terjedt az ellenpropagandája. Olykor még orvosi kö­rökben is! Igaz, nem minden szervezet rea­gál egyformán az Ihfecundinra, egy azon­ban biztos: száz abortusz káros következmé­nye összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint száz Infecundint szedő asszonynál tapasztal­ható — legtöbbször csak időszakos — elvál­tozások! S ez már magában is a terhesség­megszakítás brutális módszere ellen szól! AKADNAK akik azt mondják, hogy a mostani abortusztörvény túlságosan is libe­rális. Nem érről van szó, hiszen az asszo­nyok választhatnak,' nem a művi megszakí­tás az egyetlen lehetőségük. A kérdés csak az, mit választanak? A korszerű megelőzést, vagy a következményekkel járó beavatko­zást? A választást kell helyes irányba te­relni. Ahol arra Van szükség, felvilágosítás­sal, ahol ez már megtörtént, a felelőtlen, könnyelmű magatartás megváltoztatásával. Szénái Márta Élő tanúk a negyedszázadról Vörös zászló Kanadából Dorogházán, amikor Bakos Mátvás után érdeklődtem, va­laki .éviddel a kérdés után hozza tette: Ja, a Kanadás Matyi bácsit keresik ugye? S már mondta is a címet: — Száz méterrel odébb két irányba tér el az út. Balra tessenek fordulni, s a saroktól alig néhány méterre egy or­gonasövénnyel körülkerített ház, az a Matyi bácsié. — tgy már könnyű volt megta­lálni. Beszélgetésünk is gyorsan indult. Világot járt ember, sokat próbált már — s mint mondotta is: jó emberismerő. — Én aztán tudom, hogy mit Változott ez a világ, még- inkább Magyarország, vagy szűkítsük tovább, Nógrád megye. Én erre a változásra kereken húsz esztendőt vár­tam, ráadásul nem is Itthon, hanem távol szülőfalumtól, hazámtól, Kanadában. Ügy is lehetne fogalmazni, hogy eléggé hányatott volt Bakos Mátyás élete. Hiszen alig múlt 17 esztendős, amikor itthon, a mátranováki bányá­ban, késeibb Mizserfán részt vett a munkásmozgalomban. Mint fiatal szakszervezeti ak­tivista, már 1917-ben szervez­te a sztrájkot. A dicsőséges Tanácsköztársaság idején Mi­zserfán találkozunk a nevé­vel. Nádas-di Ferenc, a két Hávran testvér, meg á töb­biek voltak a harcostársai, A Tanácsköztársaság leverése után hetekig bolyongott; nap­pal az erdőben, éjszaka a falu határában, hogy élelmet vi­gyenek a száműzött harcosok­nak. Éveken át nem volt ma­radása. — Mit tehettem? — folytat­ja a beszélgetést. — Mint so­kan mások, én is tarisznyát akasztottam a vállafnra, s irány Kanada! Ezerkilencszá2- harminc januárjában történt, hogy itt kellett hagynom mindent és mindenkit. Ke­nyér, megélhetés kellett. Vá­jár lettem Kanadában is, egy kis bányában. Még két év sem telt el és megtaláltam az utat a hozzámvalókhoz, a kommunistákhoz. Nézze csak. itt van a párttagsági köny­vem. Ebben a2 áll, hogy a munkásmozgalomban ezerki- lehcs2áztizenhattól részt ve­szek, a kommunista pártnak pedig ezerkilencszázharminc- kettőtől tagja vagyok. Ráadá­sul folyamatosan... Kanadában sem fonták kolbászból a kerítést. Bakos Mátyás nem egyszer került „B-Aistára'. mert a betiltott baloldali szervezetekben te­vékenykedett. — Már javában folyt a má­sodik világháború! A Szov­jetunió azt kérte a szövetsé­gesektől, hogy tegye lehetővé: a baloldali pártök, köztük a kommunista párt is legalitás­ban dolgozhasson. Mi meg­kezdtük az agltációs munkát, letartóztattak, bíróság elé is kerültem, ahogyan Kanadá­ban mondták, „felforgató te­vékenységért. .Tudja, mit követeltünk? Azt, hogy a szö­vetségesek minél hamarább nyissák meg a második fron­tot, nyújtsanak segítséget a szovjet csapatoknak... Ha csak egy kis részünk is volt benne, akkor is örülünk, hogy megnyílt az a frontszakasz is. A párton belül mindent tud­tunk a frontról. Tudtuk, hol tartanak a szovjet csapatok, mikor melyik ország szaba­dult már fel Hitler elnyomá­sa alól. Akkor voltunk aztán igazán boldogok, amikor hírül jött: Magyarország is felsza­badult. .. Jött volna mindjárt haza Bakos Mátyás. Nem ő tehet arról, hogy még majdnem öt évet kellett erre az újabb ha­zai találkozóra várni. Mint kommunistát, nehezen enged­ték ki Kanadából. — Amikor megtudtam, hogy „nem jó” az önéletrajzom, s nem engednek haza, nagy el­határozásra gondoltam. Vörös zászlót küldőik haza a Magyar Kommunista Párt dorogházi alapszervezetének. Sarlóval, kalapáccsal, ötágú csillaggal. Ütnak Indítottam. Sz-ép volt, tiszta gyapjú. Nézze itt van a fénykép is — mutatja a Ka­nadában felvett fényképet. — A vörös zászló megérkezett Dorogházára. . örültem, ami­kor hazajöttem ötvenben, hogy ott láthattam a pártház falán... Kár, hogy volt a mi életünkben egy ötvenhat is, a zászlót most már csak meg­csonkítva lehet látni. Pedig ebben a vörös zászlóban ott dobogott a hazájától elszakadt sok-sok magyar szíve, kom­munista becsülete. Szinte megrokkanva tért haza, szőkébb hazájába, Do- rogházára Bakos Mátyás. Itt­hon azonnal jelentkezett a pártnál, s munkához is látott Volt ő a párt alapszervezeté­nek elnöke, sokáig vezetőségi tagja. Tevékenykedett a köz­ségi tanácsban, hosszú evekig a végrehajtó bizottság tagja­ként is. Ha hívta más tömeg- szervezet. vagy a Hazafias Népfront nem volt rest. Dol­gozott és agitált. Hányszor mondta el, hogyan élnek a kanadai munkások, milyen az elnyomatás, csak azért, hogy érvekkel bizonyítsa: sokat, nagyon sokat keli tenni, de érdemes is az új haza, a sza­bad ország felépítéséért. . A hetven éves ember betegsége már az otthonhoz köti. De ha módja van, ma is agitál. — Csak a vak nem latija, hogy hová jutottunk. Amikor én elmentem, Dorogháza na- gyon-n agyon kis falu volt, sok nélkülözővel. Nézzen csak most szét! Szinte új köntöst öltött magára a falu. Ha jól összeszámolom, több mint kétszázötven új családi ház épült fel. Oj bányatelep ala­kult a falu szomszédságában. Modern a kultúrházunk csak­úgy, mint az ú.i négytanter­mes iskola, amelyikben két politechnikai műhelyt is ta­lál. Gondoskodás történt a pedagógusokról is, nevelői la­kás épült a faluban. Uj ön- kiszolgáló, italt- és zöldséges- bolt. ftyíÉ a községben. A régi főutat portalanítottuk, s mintegy másfél kilométeren teljesen ű.1 űt készült el. Per­sze ezek csak a nagyobbak. Ha meg még azt is hozzáteszemf hogy mérnökök, orvosok, jogá­szok. technikusok, pedagógu­sok, katona- és rendőrtisztek kerültek ki a falu dolgozóinak gyermekei közül — még vilá­gosabb a fejlődés... Szóval az a vörös zászló, amit hazaküld- tem Kanadából, jó kezekbe került. Élni tudtak ezzel az embereik, köztük maga«. is. A vörös zászló Kanadában azt hirdeti, amit itt, a sza­badságot. Mi pedig már eb­ben élünk. szabadságban... Ezért is érdemes volt haza jönni. Somogyvárí László r<-----------------■------­H ann net.senxólet Bérletsorozat Salgótarjánban Az Országos Filharmónia Pilinyi megle Amikor a cséplés után ki­derült, hogy az Idén holdan­ként 16 mázsa kenyérgabona termett, az ellenőrök egymás után érkeztek a faluba. Sze­mélyesen akartak meggyőződ­ni róla. mert a természet igen mostohán alkotta meg ezt a vidéket. Mészlől tarkálló hir­telen dombok, madárnak is kevés jut róla. Meg erdő. Emiatt a levegő Is hűvösebb. De 'a valóság az valóság, a mérleg nem hazudik. Holdad­ként 16 mázsa és harminc ki­ló kenyérgabonát takarítottak be. Meglepetés volt. Ilyen ga­bonatermésre még a. legidő­sebb pilinyi gazda sem em­lékszik. És most itt a másik meglepetés. Juhász Árpád, a földműveszövetkezet üzletve­zetője újságolja. Fiatal moz­gékony ember, a pártvezető­ség tagja. Szinte tűzbe jött. Titokzatosan mosolyognak — A cukorrépa holdanként kétszáz mázsán felül hoz. Készülhetek a cukorkiadásra. Hetven—nyolcvan mázsát kell kiosztanom. De kiadóm, még­pedig örömmel. Szívesebben, mint a múlt évben flzt a nyolc mázsát... A cukorrépatermés is meg­lepetést szerzett tehát, Külö­nösen azért, mert a mák után vetették, mert az egy hirtelen tavaszi hidegben lefagyott. Mikor az elnök úgy rendelke­zett, hogy hozzák rendbe a földet és vessenek bele cu­korrépát, legtöbben csak le­gyintettek. Hét ezek most visszakozt fújtak! És ott a major. Nagyon sze­gényes volt a régtől maradt épületeivel. Mutatós drótháló­val körülkerítették. Szép sor­jába rakták a pillangós kaz­lakat» zöld benne a takar­mány mint a réten, és illa­tozik. Azzal büszkélkednek a plllnylek, hogy teát lehetne belőle főzni. Itt pedig azzal okoztak nem is kicsi megle­petést, hogy az egyik tizenhat vagonos kazal alá hideg leve­gős szárítót építettek. Győri Sándor, a járási tanács mező- gazdasági osztályvezetője me­részen kezdeményező ember, de ő sem bízott benne, hogy felépítik. Elkészült a szárító. Aki csak kezét-lábát mozgat­hatta. ott dolgozott rajta. Ma­guk fűrészelték ki a szellőző­höz szükséges deszkákat Is. Méghozzá úgy, hogy kivágtak egy terebélyes fát és abból. Szabálytalannak minősítették, dehét kellett... Most pedig építik az új százharminckét férőhelyes is­tállót. Október 15-én avatják. A kívülállók ebben sem na­gyon bíznak. Még fogadáso­kat is kötöttek, hogy október közepére nem készül el. Nem tudhl, hogyan csinálják a pi­llnylek, a fogadásokat állják és csak titokzatosan moso­lyognak. Kemény gyerek Érdemes a határban is széj­jelnézni. A rétestésztát nem dolgozzák meg finomabban, mint az ősziek alá a földet. A napokban végeznek is a ve­téssel. Az embereknek meg­nőtt az önbizalmuk. Egymást ellenőrzik, hogy a munkát mindenki tisztességesen elvé­gezze. Ruzslnszki Józsi bácsi, az ellenőrző bizottság elnöke, néhányadmagával végigjárta a határt, hogy személyesen meggyőződjék, rend van-e. Mivel a legfontosabb munká­val végeztek a közösben, a napokban letörte a saját ku­koricáját is. Ott találtuk meg. Tömzsi kurta bajúszos ember. Csak kis időt enge­délyezett a beszélgetésre, de amikor a vetésre terelődött a szó. felemelkedett a kuko­ricakupac mellől: — Azt a vetést bárki meg­nézheti. Megadtuk a módját. A trágyát sem sajnáltuk. Ne­künk. elvtársam, jövőre is jó termés kell... Tözsér Ferenc ment ki fo­gatával behordani Ruzsinszkl- nak a kukoricát. A beszélge­tésre előjött a magas szál- kő zül. Fekete, sűrű szemöldökű ember. Nem szereti a sok be­szédet, munkában pedig kü­lönösen nem. De most nem állta meg szó nélkül: — Ha rend van, mindig jó termés lesz. Az előző elnök, aki sok szép eredményről számolhatott be, önként távozott a tsz éléről. Azán megválasztották Hanzé- lik Ferencet tsz-elnöknek. Fiatal, nyúlánk ember, tele akarattal. Képzettsége is van és tapasztalata is. Ruzsinszki József az mondta róla: — Kemény gyerek, de ilyen gazdaságban másképpen nem lehet... , Hanzélik meggondoltan nyúlt a dolgokhoz. Azt mondta Valah János a párt­titkár. hogy amikor átvette a vezetést, éjszakába nyúló be­szélgetéseket rendeztek. Az­tán lépésről lépésre haladtak. Külön tanácskoztak az asszo­nyokkal, a férfiakkal, majd a traktorosokkal. Megkérdez­tük az elnököt, hogy nehéz volt-e? — Kár eltúlozni. Semmi sem megy könnyen. Aki dolgozik, annak van! Hanzélik azokról a mun­kákról amit 6 elvégzett, nem akar beszélni. A trak­torosokat dicséri. Az asszo­nyokat. akik egy tanácsko­zás után hetvenhatan jelent­keztek munkára és vállaltak földet. Halk szavű, nyugodt ember az elnök, de most fel- hevült. — Semmit sem érne az erőlködésem, ha a szorgal­mas 'pilinyi emberek nincse­nek. Az biztos, Pllinyben sok meglepetést tartogatnak még. Az emberek szívesen dolgoz­nak. Megtalálják számításu­kat. Találkoztunk Mellók At- bertnétal. Beteges férje mi­att nem állandó munkása a tsz-nek, de azért részt kér a munkából. — Megmondom édesem őszintén, aki dolgozik, annak van... — válaszolta a kér­désre. Beszéltünk az állattenyész­tőkkel. növénytermesztőikkel, akik valamennyien vallották, hogy Pllinyben a fejlődés nem állhat meg. Kereszti Fali bácsi, az öreg állatgondozó Is azt mondta: — Majd meglátják, hogy Piliny még sok meglepetést szerez, de annak mindenki csak örülni fog... így zajlik az élet most Pi- linyben. az 1969—70-es évadban négy hangversenyből álló bérletso­rozatot rendez Salgótarjánban. A megyei József Attila műve­lődési központban tartandó koncerteken neves együttesek és előadóművészek működnek közre. Az első hangversenyt november 28-án tartják, a Miskolci Szimfonikus Zenekart Lukács Ervin vezényli. Két Kodály-mű, a Maross2ékl tán­cok és a Psalmus HungaricUs. valamint Liszt A-dur zongora- versenye szerepel az est prog­ramjában, amelyen Antal Im­re és a Vasas kórus működik közre. Decemberben a Buda­pesti Fúvósötös látogat el Sal­gótarjánba Magyar évszázadok című összeállításával. A műsor színész közreműködői: Jancsó Adrienne és Horváth Ferenc. A Salgótarjáni Szimfonikus Ze­nekar bemutatkozó estjét — Virág László vezényletével — februárban tartják. Március­ban kerül sor a Postás Szim­fonikus Zenekar vendégjáté­kára, akik neves énekesek köz­reműködésével Mozart: Szök- tetés a szerályból című operá­ját adják elő hangversenysze- rű előadásban. Bobál Gyula NÓGRÁD — 1969. október 12., vasárnap 5 i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom