Nógrád. 1969. október (25. évfolyam. 227-253. szám)

1969-10-10 / 235. szám

köszönet ömetlensésükért » Arra kérem Önöket, hogy ha lehetséges, közöljék le a lapban köszönetemet. mert csak így tudom hálámat kife­jezni azoknak, akiknek gyó­gyulásomat köszönhetem. Május végétől július eleje is a pásztói kórházban vol­tam, ahol harmadszor ope­ráltak. A műtét bonyolult és hosszadalmas telt. A sol vérveszteség és szervezetem legyengulése miatt nyolc hé; alatt 15 véradó vérére volt szükséa ahhoz, hogy jobban legyek. Ezúton mondok szívből ára­dó köszönetét annak a tizen­öt véradónak, akik közül csaik háromnak sikerült a ne­vét megtudnom: Balázs Fe- rencné, Fájd István. Takács József. Ök voltak azok, akik valahol a megye területén a Vöröskereszt felhívására ön­ként adtak a legdrágábból, a vérükből, életveszélyben levő embertársuknak. Valamennyi­en ismeretlenek voltak előttem, de amikor a transfúziós áll­ványról csendesen csöpögött drága vérük áléit karjaimba, ügy éreztem mintha láthatat­lan kezek nyúlnának le értem. Tizenöt felebarát segítő kar­ját Ismertem meg, akiknek vére békességben lüktetett egy boldog édesapa és férj szívében. Köszönöm nektek ismeret­leneknek*. Fehér Mihály Egyházasdengeleg Megjelent a KIÁLTÁS című irodalmi plakát negyedik szá­ma és kissé hegyeznünk kel­lett a fülünket, hogy halljuk. Vagyis a kétrészes plakát ez­úttal halkan kiált, mindeneset­re halkabban mint az eddigi­ek. Miért? A szerzők (grafika: Czinke Ferenc, Kerekes László, Ló­ránt János; az irodalmi anyag írói és szerkesztői: Csikász István, Erdős István, Hann Fe­renc, Kojnok Nándor, Végh Miklós) láthatóan arra töre­kedtek, hogy valami újat adja­nak az előző számokhoz ké­pest. Az eddig megszokott (ta­lán egy kissé tényleg megszo­kott) tematikus grafikát, pél­dául Lóránt János erőteljes metszeteit, ezúttal nem talál­juk. A láthatóan „új" sze­cesszió, ami természetesen ön­magában nem baj, képzőmű­vészeti életünkben is ismét di­vat. A galamb szájában levő olajág tehát bátran ereszthet szecessziós gyökérhálózatot, hogy befonja a plakátot. A má­sik plakát díszítőelemei ellen A kitüntetés, amelyet a Hotel Ifjúságban ad­tak át Sógor Lászlónak, a KISZ rétsági járási bizottsága titkárának — katonai. „A ha­za szolgálatáért érdemérem” arany fokozata — ha jól tu­dom — sorrendben a huszon- kilencedik a kitüntetések lis­táján. Ez „országos protokoll” — a megyében dolgozó KISZ- titkárok közül azonban a rét­sági titkár kapta az általában fegyveres szolgálatért járó, magas katonai kitüntetést. — Ehhez egyenruha is kell! — mondta valaki tréfásan a rétsági kiszesek közül a titkár­nak. — Soha sem idegenkedtem az egyenruhától, akkor sem, amikor számomra is az volt az egyetlen ruha — a tényleges katonai szolgálatom ideje alatt — mondja Sógor László. A markáns arcú, palóckék szemű titkárhoz két terület áll a legközelebb: a földművelés és a honvédelem. Mielőtt a já­rási bizottság titkárának Vá­lasztották, sokáig dolgozott a járási tanács mezőgazdasági osztályán, akkor került közel a földműveléssel foglalkozó rét­sági emberekhez; megismerte- megszerette a dombokat, lan­kákra, erdők közelébe települt falusi emberek munkáját, is­meri ma is valamennyi közös gazdaság gondját-baját, szíve­sen dicsekszik eredményeikkel a Hátságra vetődő Idegenek­nek. I A másik terület, a honvéde­lem, végeredményben nagyon is közel áll az előbbihez, a földműveléshez. Földet meg­művelni, feltörni, bevetni, a terményt learatni, búzát őröl­ni, kenyeret sütni, szőlőt ne­Eptil már az új öltöző Ahol az asszonyok ” a fürdőt A tízperces szünetben, Madách szobra előtt Balassagyarma­ton Halk Kiáltás sincs kifogásunk. Csupán egy hibát említenénk, amelyet vi­szont lényegesnek tartunk: az irodalmi plakát két része kö­zött — ellentétben az eddigi számokkal — nem sikerült megtalálni a szerves összhan­got. Az újság olyan mint két külön plakát. Lehet, hogy kü­lön is teszik őket? Az ezüst­nyomást kevésnek érezzük ah­hoz, hogy a két lap közötti kapcsolatot elfogadhassuk. S végül, ha már szecessziós va­gyok, a BÉKE szó betűi sem lehetnek ennyire „kimértek." Ezek után néhány szó a tar­talomról, bár az eddig elmon­dottak sem függetlenek tőle. A KIÁLTÁS-t ugyanis éppen a tartalom és a forma egységé­nek hiányából halljuk gyen­gén. A szöveg, a versrészletek önmagukban kifejezőek, s na­gyon helyesen azt is érzékelte­tik, hogy nincs ugyan világhá­ború, de moccanatlan béke sincs a földön, a „grafikai idültöl’’ azonban ezt nem hall­juk úgy, ahogyan kellene. Kis­sé furcsán hat az „átlőtt lovak horizontjá”-t, a „berogyott tér­dű városokat”, a sebhelyet, „a végtelenség fekete brokát­ján” stb. elképzelni a burján­zó díszítésben vergődő galamb­ban, vagy a „lírai” díszítőele­mek alatt. Az irodalmi plakát két része önmagában sincs összhangban és egymással sincs összhangban. A szerzőgárda kísérletező kedvének természetesen örü­lünk, kicsit több figyelemmel e kedv bizonyára meghozza erős gyümölcsét is. A Hazafi­as Népfront Nógrád megyei Bizottsága által kiadott irodal­mi plakát máris sajátos szín­folt Nógrád megye szellemi ar­culatán. Ha ezúttal kissé töb­bet szóltunk e szám hiányos­ságairól mint erényeiről, azért tettük, mert bízunk az elkö­vetkezendő számokban, s ab­ban, hogy az újabb KIÁLTÁS hangosabb lesz a mostaninál. Tóth Elemér A női dolgozók is kétlakiak a Tolmácsi Erdőkémiai Válla­latnál. akárcsak a férfiak. Ha letelik a műszak — hattól kettőig vagy kettőtől tízig —, sietnek haza, mert otthon a ház körül, s kinn a háztáji földön újra munka várja őket. Nem is tudom, hány műszak az, amit naponta el­végeznek, kettő vagy há­rom? Egy a munkahelyen, egy a család ellátása, s aztán még egy: a kis földecske, ahol a legszükségesebb minden év­ben megterem? Miért? Miért is vállalnak ennyi iriunkáft, ennyi terhet maguk­ra az asszonyok? Nem, nem a mindennapi kenyérért, ennél már jóval többről van szó... Nem más ez mint versenyfu­tás a növekvő igényekkel, ami már városra, falura egyaránt jellemző, először talán5 csak azért, hogy mindenből több, aztán meg. hogy mindenből jobb jusson. Az anyagi ja­vakra természetesen csak munkával, sok munkával le­het szert tenni. Ebben az évben körülbelül duplájára emelkedett a női dolgozók száma a vállalatnál. A másik oka — az elmondot­takon kívül — ennek a gyara­podásnak: a hagyományosan férfiakat foglalkoztató üze­mekben is egyre több az olyan munkaalkalom, amit nők is elláthatnak, sőt számos munkakört már csak nőkkel tudnak betölteni, mert erre férfiak alig jelentkeznek. Sógor József né és Drajkó Pátaé is ebben az évben ke­rült a vállalathoz, a korábbi években — a háztájin és a szövetkezeten kívül — még sehol nem dolgoztak, az ipari munkások sorába csak most léptek be. Mi késztette őket erre az elhatározásra? — Hát, tudja, megváltunk a szövetkezettől, s hogy mégis legyen valami keresetünk, ide jöttünk dolgozni — mondta Sógor Józsefné. — Melyik fontosabb, a háztáji vagy a munkahely? Mindegyik fon­tos... Család van, sok a ki­adás, minden forintra szüksé­günk van. — S milyen a munkájuk? — Nem nehéz. Mindig oda küldenek bennünket, ahol ép­pen munka van. A kereset nem valami sok, dehát meg­járja, s mégis csak helyben van —r válaszolt Drajkó Pál- né. — Most az összegyűlt fű­részport rakjuk kocsira. Ettől aztán nem piszkolódik össze az ember keze, de időnként olyan munkát is végzünk, ami után ’alaposan meg kell mosa­kodni. .. Kétszer annyi dolgozó Az üzem párttitkárától tud­tam meg, hogy régebben job­bára csak férfiakat foglalkoz­tattak, a fürdőt, öltözőt ennek megfelelően alakították ki, a nőknek hosszú ideig elegendő volt egy-egy mosdókagyló és zuhanyozó. Később lassacskán szűkösnek bizonyult ez a tisz­tálkodási lehetőség, bővíteni kellett, de az utóbbi időben, már ezt a fürdőt is „kinőtték” az asszonyok. Persze. ma már a férfiak is mostaha kö­rülmények között szorongnak, hiszen annak idején az öltö­zőjüket mindössze 80—100 fő­re tervezték, a dolgozók szá­ma azonban az évek során kétszáz fölé emelkedett. Eddig úgy próbálták elke­rülni a műszakváltás idején a fürdőkben a torlódást, Imgy azok a dolgozók, akik munka közben különösen nagy szeny- nyeződésnek vannak kitéve, tíz perccel a munkaidő be­fejezése előtt már bemehettek mosakodni a fürdőbe. A dolgozók többször felve­tették: új, tágasabb fürdő, öl­töző kellene. Senki előtt nem volt kétséges, hogy a tartha­tatlan állapotnak csak így lehet egyszer, s mindenkorra véget vetni, a végleges meg­oldás csak ez lehet. Idő kel­lett azonban ahhoz, hogy a tervek, elképzelések megvaló­sításának előfeltételeit meg­teremtsék. Ebben az évben végre megkezdődhetett az építkezés. Ügyelőre négyen Hogyan fogadták az ese­ményt az asszonyok? Azok, akik leginkább érzik a meg­felelő átöltözési és tisztálko­dási lehetőség hiányát? Az egyik épületben Balogh Ferencné, Rózsa Erzsébet, Da­vid Jánosné és Garancz Joachimné • csomagolta az ecetsavat, A kérdést nekik tettem fel. Természetesen, va­lamennyien örülnek annak, bogy új fürdőt, öltözőt kap­nak. Bizony most még néme­lyik öltözőszekrényben négyen is szoronganak, de már ,nem sokáig. Az év végéig — nem utolsó sorban a dolgozók tár­sadalmi munkája révén, akik nem tétlen szemlélői a kivite­lezésnek — felépül az új, kor­szerű szociális létesítmény. K. S. Járási-városi NEB-ülés A Salgótarjáni járási, vá­rosi Népi Ellenőrzési Bizott­ság tegnap délelőtt ülést tar­tott. Az elnöki beszámoló után az ülés résztvevői meg­vitatták a lakosság részére végzett Ipari szolgáltatások számlázásával kapcsolatos vizsgálat eredményeit. A népi ellenőrök nagybátonyi, illet­ve salgótarjáni üzemekben végeztek részletes vizsgálato­kat, majd intézkedésekre tet­tek javaslatokat. Ezt követő­en ismertették a második féléves munkatervet. Iparművészeti bemutató Október 18-án nyitják meg az „Európai kerámiaművészet” című kiállítást, amelyhez ha- soló nagyszabású bemutatót ebben a „műfajban” aligha rendeztek, legalábbis ami az elmúlt negyedszázadot illeti. — A kerámia- és üvegtár a múzeum legnagyobb gyűjtemé­nye, 24 ezer darabot számlál. Ebből a hatalmas anyagból válogatták ki azt a kétezres együttest, amelyet 53 vitrin­be rendezve a múzeumi hónap alkalmából tárnak a közönség Aktuális portré Katona vagy KISZtitkár? vélni a valamikor kopár dom­bokon és mindezt fegyverrel megvédeni, a hazát vagy szű- kebb pátriát szeretni és vé­delmezni — nagyon is össze­tartozó dolog. Szereti-ismeri a földet, amelyen született és ugyanúgy ismeri és szereti a technikát, a harckocsit, löve- get, a lokátort irányító em­bert, aki a haza védelmében forgatja a fegyvert, s akit a KISZ sajátos eszközeinek sok­oldalú felhasználásával Sógor László is nevel. A magas ka­tonai kitüntetést is ezért kap­ta. Katona vagy KISZ-titkár? A kérdés szétválaszt. Akár­mennyire indokolt vagy he­lyénvaló, a rétsági titkár ese­tében nem a legjobb megköze­lítési mód: egész életútja, majd tíz esztendővel ezelőtti és je­lenlegi tevékenysége éppen az összefonódás jellegzetes pél­dája. — Kilenc esztendeje, ami­kor az egyik rádiótechnikai ezred KISZ-titkárának vá­lasztották, természetszerűleg egybeesett a honvédelmi fel­adatok végzése és a KISZ- munka. Ez valahogy annyira jól sikerült, hogy az egység el­nyerte a KISZ-kb vándor­zászlaját is, amiért pedig min­den évben nagyon élénk és kemény versengés folyik a katonai KISZ-bizottságok kö­zött. Két év szolgálat után le­szereltem és jóformán a lak­tanyából egyenesen a Csa- nyik-völgyi KlSZ-vezetőkép- ző iskolára kerültem. A kap­csolat nem szakadt meg, rö­videsen területi szinten együtt­működtünk mi, KlSZ-iskolá- sok és a volt ezredem. Szá­momra ilyenformán is jó is­kola volt a KISZ és a honvéd­ség. A katonai és a lakóterüle­ti kiszesek együttműködését azóta is a legtermészetesebb és leghasznosabb kapcsolatnak tartom. A leghasznosabb kapcsolat ezer ága-boga köti össze a KISZ rétsági járási bizottsá­gának és a rétsági katonai alakulatnak életét. Sógor László — így mondják Rút­ságon — „úgy jár be a lakta­nyába. mintha haza menne.” A frázisszerű moncfat mö­gött megszámlálhatatlanul sok és eredményes-emlékezetes ka­tonapolitikai előadás, lakta­nyalátogatás, közös kiszes és katonai harci túra, bemutató, bevonulókkal és leszerelőkkel történt találkozó van. Külö­nösen fontosnak tartja azt a feladatot, amelyet a KISZ a bevonuló fiatalok körében vé­gezhet eredményesen. — Sok gondot fordítunk ar­ra, hogy a katonai szolgálat­ra bevonuló kiszesek előre tudják, mire számíthatnak a honvédség keretében, mit vár tőlük az alakulat, milyen le­hetőségeik vannak az emberi és szakmai erősödésben, mi­lyen technikát kell majd * ke­zelniük, megóvniuk. Bevált gyakorlat a tájékoztató jel­legű előadás, amelyre gyak­ran kérünk fel hivatásos ka­tonákat, és a fiatalok köré­ben nagyon közkedvelt lak­tanyalátogatások egész sora. De sokat foglalkozunk a for­dított helyzetben levőkkel — a leszerelés előtt állókkal is. Rétságon a KISZ a honvéd­ség „határterülete”, s ez for­dítva'is áll: a honvédség a KISZ munkaterülete egyben. Kétszeresen is érdekes — mit tart Sógor László a KISZ honvédelmi nevelésének jelen­legi helyzetéről? — A legjellemzőbb, hogy a bevonulok felkészítésében jó­val nagyobb eredményeket ér­tünk el, mint a leszerelők meg­tartásában, az ' otthoni, alap­szervezeti munkába bevonásá­ban. Járási szinten — legalább­is tavaly óta — találkozunk a leszerelőkkel, beszélünk arról, milyen lehetőségek várják a polgári környezetben vissza­készülődő fiatalt. De alapszer­vezeti szinten, otthon a köz­ségben vagy faluban, már másként zajlik le ez a találko­zó. A bevonulót ünnepélyesen búcsúztatja a KISZ-szervezet — a leszerelőt meg így fogad­ja: — Na, megjöttél? Aztán, hogy ízlett a katonaélet? És ez a jobbik eset. — Két fontos, mindenkép­pen követendő iránya van még a KISZ honvédelmi ne­velésben folytatott tevékeny­ségének. Szorosabbra fűzni a kapcsolatot az MHSZ-szel és felkelteni a KISZ-tagság igé­nyét a honvédelmi ismeretek­re. Az „obsitosok” befogadá­sára. Pataki László elé. Az európai — és benne magyar — kerámia fejlődését a korai kapitalizmus idejétől mutatják be, amikor már a fejlett kontinensközi kapcsola­tok révén, Kelet hatására az ónmáz elterjedésével kezde­tét veszi az európai kerámia­művészet felfelé ívelése. A magyar gyűjteményből XVII. századi habán kerá­miákat, valamint — egyebek között — XIX. századi kőedé­nyeket és a herendi, valamint a Zsolnay-gyár néhány kima­gasló produktumát láthajták majd az érdeklődők. A kiállí­tás három magyar Kossuth- díjas kerámikus művész, Ko­vács Margit, Gorka Géza és Gádor István munkáival zá- zult. Kereslet a stylbútorok iránt A közelmúltban kapta meg az 1970-re szóló szovjet bútor­megrendelést a Fa- és Papír­ipari KISZÖV. Jövőre a Szov­jetunió részére mintegy 240 millió forint értékben készí­tenek műbútort, s ennek csaknem 60 százaléka stylbú- tor, a tavalyi 3Ö—40 száza­lékkal szemben. A világviszonylatban nő a kereslet a stylbútorok iránt és a bűtorkészítő ktsz-ek „aranykezű” mestereinek mun­kái az ÁRTEX-en keresztül eljutnak a világ minden tá­jára Kuwaittól New Yorkig. A stylbútorkészítésben Ma­gyarország — Olaszország és Spanyolország mellett — ágén előkelő helyet foglal el a vi­lágranglistán. Nagy volumen­ben, több mint 300 millió fo­rint értékben szállítottak ez évben bútort a Szovjetunió­ba, Franőiaországba, az NSZK-ba, a Benelux álla­mokba és a skandináv orszá­gokba. A közeljövőben kezdik meg a tárgyalásokat kanadai cégekkel. NÓGRÁD — 1969, október 10., péntek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom