Nógrád. 1969. október (25. évfolyam. 227-253. szám)

1969-10-10 / 235. szám

Gyorsan változik a piac igénye Látják a kiveze Ma már nyugodtabbak a Romhányi Cserépkályhagyár vezetői mint az év elején, ami­kor máról holnapra, a piac el­utasító magatartása miatt nem tudták hová tenni a korábban igen keresett terméküket, az öntött kályhacsempét, amely­nek nagyüzemi gyártását biz­tosította a nemrég befejezett több millió forint? értékű üze­mi rekonstrukció. Jelenleg bi­zakodó a hangulat, mert nem­csak megtalálták a kivezető utat, hanem ennek szellemé­ben cselekszenek, s az ered­mények nem maradnak el. Megváltozik a termékstruktúra Régi termékük gyártását, az öntött csempe termelését nem hagyták abba. Csupán meg­szűnt egyeduralkodása a válla­lat életében. Aránya a korábbi 90—95 százalékról 30—40 szá­zalékra csökkent. Ä piaci igé­nyek alaposabb felmérése után döntenek majd arról, hogy to­vább csökkentsék-e. és milyen mértékben termelését. Telje­sen megszüntetni nem akarják, nem is lenne célszerű. Ugyan­is a régebben beépített kály­hák egy része időközben tönk­rement — élettartamát öt évre becsülik — pótlásuk pedig csak öntött csempével lehetsé­ges. Az olyan hírekre is érzé­kenyen reagáltak a gyár veze­tői, melyek szerint az ország más vállalatai is beszüntet­ték a kályhacsempe előállítá­sát. Ez az információ is a gyár­tás további fenntartását erősí­ti meg, ugyanakkor a szegé­nyebb kislakásépítőknél is elő­nyösebb, ha az olcsóbb, gépi öntésű kályhacsempét vásárol­ják, mint a drágább, de gaz­dagabb mintájú, kézzel előál­lítottat. Az előbbitől jelenleg 500 kályhának megfelelő kész­let van a vállalat tárolóhelye- in Az öntött csempe gyártásá­nak visszaszorításával előtér­be került a kézi gyártású csempe és a különböző színű Burkolólapok előállítása. Mind­kettőnek jó piaca van, értéke­sítésük nem okoz gondot, ahogy kiveszik a kemencéből, azonnal szállítják. A kézi formázással készített csempéknél három színt 8— 10 féle idomot, és 32 féle min­tát ajánlanak a megrendelők­nek. Burkolólapokat pedig négy színben: fehér, zöld, vi­lágoskék és rózsaszín — állí­tanak elő. Ez utóbbi termékü­ket az épületek külső burko­lására nem lehet használni, csupán a konyhák, fürdőszobák és verandák díszítésére alkal­masak. Egyébként a díszesebb burkolólapokat jól pótolják. A termelt mennyiség legnagyobb részét a FAÉRT veszi át. A burkolólapok előállításához szükséges présgépet a Buda­pesti Porcelángyártól szerez­ték. Október 1-vel egy újabb gépet állítottak be, amelynek segítségével 8—9000 darabbal növelik a termelést. Nem veszett kárba Mivel az új termékek a ré­gebbitől jóval eltérőbb tech­nológiát kívánnak, felvetődik a kérdés: mit csináltak, hová tették a nemrég beszerelt mo­dern termelő berendezéseket. — Nem veszett kárba — mondja Maróti Lajos, a ter­melési osztály vezetője. — Az anyagelőkészítő gé­pekre — őrlődobokra — to­vábbra is szükségük van, sőt a présmasszához újabbak kel­lenek. A gépi öntésnél eddig használt oldó és pihentető ke- verőket pedig csökkentett mér­tékben ugyan, de hasznosítjuk. A samott-törő pedig a kézi formázáshoz biztosítja az alap­anyagot. Egy-két berendezést amit még átalakítással sem tudtunk használni — Holló­házárja szállítottuk Utkí ;ereses — napi gondok A gyár vezetősége tud arról, hogy az ország távolabbi ré­szein különböző vállalatok és kisipari szövetkezetek gáz- és olajtüzelésre alkalmas cserép­kályhák előállításával kísérle­teznek. Ennek reális felméré­se befolyásolhatja a távlati terveket. Sokat várnak a kí­sérletezés alatt álló különböző színű padlóburkoló lapoktól. Szerintük, ha beválik, hosszú időre jó piaca lesz belőle a vállalatnak. Az előbbiek mel­lett napi termelési gondokkal is küszködnek. Mivel kevés a tárolóhelyük, elhúzódik a kályhák komplettírozása, nem tudnak gyorsan eleget tenni a sürgős szállításoknak. Nagyobb nyersárukészletre volna szük­ségük, hely hiányában azon­ban egyenlőre ezt sem tudják megnyugtató módon megolda­A nagy tanulság Tehát korai volna azt mon­dani: a vállalat vezetőinek és dolgozóinak feje felől elvonul­tak a viharfelhők. Még sok erőfeszítésre, közös akciókra lesz szükség, amíg újra za­vartalan kerékvágásba lendül a termelés és az értékesítés. Az elmúlt időszaknak azonban van egy. nagy és fontos' tanul­sága: hosszabb távon a válla­lat termelését, fejlesztését csu­pán egyetlen termékre építeni nem lehet, nem szabad, mert a piaci igények gyors változá­sa ezt nem teszi lehetővé. V. K. Torna — munka közben Faláról falura Patvarci gondok A patvarci határban az érés illata terjeng. Megérkezett az ősz. Igaz ugyan, hogy az érés és betakarítás kedvéért Pat­varcon különösképpen nem kell az őszt megvárni, mert ott már tavasz végén, nyár elején érik á szamóca, s attól kezdve jóformán sorjában érleli gyü­mölcseit a táj. Ilyen örökké érő, valami újat adó hangulat fogadja a látogatót mindunta­lan ebben a kisközségben, ahol mindössze hatszáz lélek él. Mindig van valami új, ami megváltoztatja az összképet, a hangulatot. Talán csak egy ház épül, oszloppal, mandzard- tetővel, felfutó lépcsőkkel, élénk színű falakkal és már' eltűnődünk: mi is történt itt. Ház kéne a művelődésnek A szokatlan és váratlan vál­tozások a legtöbbször újabb gondokat és igényeket is tá­masztanak. Ilyen új gond most a művelődési ház kérdése, ami ugyan régebben is megoldásra várt már, de a fővárosi Elek­trotechnikai Ktsz letelepülése a községben még sürgetőbben felvetette. A községbeliek nagy örömé­re a kihelyezett üzemrész het­ven dolgozóval rövidesen meg­kezdi működését és két—három éven belül háromszázas lét­számra fejlesztik fel, ami lé­nyegében teljesen megoldja a községben a foglalkoztatás kér­dését. Érthető, hogy készsége­sen és nagyon szívesen aján­lották fel a község vezetői er­re a célra a kultúrhásnak használt helyiségeket, amelyek úgyis hidegnek és ridegnek bi­zonyultak művelődési háznak. Most azonban, amikor már alkalmi és ideiglenes helyiség­gel sem rendelkeznek, még égetőbben sürget a művelődés igénye. A községi tanács helyi­ségében leltározást végző Rát­kai Ottó tanácstitkár, Arató János iskolaigazgató és Mol­nár Pálné óvónő szinte egyfor­ma fontosságot tulajdonít en­nek. „Legalább egy klubház kellene” — mondogatják, ahol a termelőszövetkezet megtart­hatná a közgyűléseit, télen és rossz időben nemzeti és inter­nacionalista ünnepeinken mű­sort rendezhetnének, vagy a fiatalságot táncmulatsággal szórakoztatnák. Sajót erőből, sajnos, meg­oldhatatlan ez, mert a rendel­kezésükre álló pénzt az or­vosi rendelő rendbehozására fordították. Azután az Iskola út megjavítása, megépítése is pénzbe kerül. Egyelőre csak annyit tudtak tenni, hogy az iskolában megnyitottak az if­júsági klubszobát. De ez még nem oldja meg az egész község gondját-baj át. A község vezetői azonban külön is hangsúlyozták, hogy emellett nem tétlenkedik a községi tanács. A tanácstagok és a választók a tanúk, hogy jól sáfárkodnak a rendelkezé­sükre álló csekély pénzzel. Víz és fodrász Az újabb gondok után ér­deklődvén, két kérdést vetnek fel szinte kórusban a község­ben: az egyik a vízellátás, a másik egy fodrász letelepítése. A kettő nem nagyon függ ösz- sze, ha csak azt nem vesszük figyelembe, hogy a fodrász munkájához is 'hólkülözhetet- len a jó víz. Patvarcon azonban jóformán alig van kút, amelynek vize el­len a KÖJÁL nem emelt minő­ségi kifogást. A Dózsa György út környékén található egye­dül ivásra alkalmas víz, de ‘még ott is állandóan klórozni kell, kiváltképpen az eső utá­ni napokban. Sokat töpreng­tek már a patvarciak a víz­gond megoldásán, de sokra nem mentek. Pedig már annak az elgondolásnak is akadt tá­bora, hogy Balassagyarmatról vezessék el ide a vizet. Csak­hogy az sokba is kerül, meg előreláthatólag a balassagyar­mati vízfelhasználás is növe­kedni fog a jövőben. Márpe­dig, ha a község saját erőből kényszerül a vízellátást meg- oldpni, akkor még 10—15 éven belül napirendre tűzni is fö­lösleges» annyira nincs rá anyagi fedezetük. A női és férfifodrász-ellá­tás megoldása már könnyebb ügynek mutatkozik. Igaz ugyan, hogy a lakosság részé­ről már az 1967-es választások alkalmával felmerült ez az igény, de az idén már minden bizonnyal megoldást is nyer. A község ugyanis meghirdette a fodrászállást, amelyhez mű­hellyel hozzá is járulna. Érke­zett is jelentkező és érdeklődő levél Vecsésről, Nagykónyiból, Gátérből, Martfűről, sőt még Várpalotáról is. Igaz, nehezíti a helyzetet, hogy a jelentke­zők legtöbbje nemcsak mű­helyt, hanem lakást is kér. Márpedig a lakáskérdés még a hatszázlelkes Patvarcon is megoldhatatlan, pláne most, a fővárosi Elektrotechnikai Ktsz letelepülése idején. Üzemeinkben már régóta ter­mészetes, hogy a dolgozók ebéd­szünetet tartanak. Üjabban a munkapszichológusok egyre több eizsgálatot. végeznek arra vonat­kozóan, hogy a műszakba ikta­tott rövid szünetek, amikor a dolgozók könnyű testedzést foly­tatnak, jelentősen emeli a mun­ka termelékenységét. A hazai vizsgálatok szerint a textilipar­ban a szünetek elsősorban minő­ségi javulást eredményeztek: 30— 55 százalékos selejtcsökkenés mu­tatkozott. Az élelmiszeriparban műszakonként két io perces szü­net eredménye 1,5 százalék ter­melésemelkedés volt, ugyanilyen eredmény született a finommecha­nikai iparban is. A kérdést világszerte kutatják. A Szovjetunióban, a Ívovi televí­ziógyárban már mindennap meg­szólal a hangszóróban a bemon­dó hangja: „Figyelem! Megkezd­jük tornagyakorlatunkat!” Min­den alkalommal hét gyakorlatot végeznek, a torna segít a fárad­ság leküzdésében, s ez jótéko­nyan hat a munka termelékeny­ségére. Negyven mázsa fűszerpaprika-termés A vidéki gazdaságokban nak és arra számitanak, jó ütemben halad a fűszer- hogy a szép idő tovább ja­Mindenesetre a; komoly ajánlkozókkal közölték a rész­letes feltételeket és meghívták őket egy kis terepszemlére. Híd és park A lakosság igénye és a ta­nács gondjai között tartják számon a Kossuth úton, a Fe­ketevíz patak fölött építendő hidat és a község központjának parkosítását. Az első szűk gya­korlati probléma: a szóban forgó fahídon kell közlekedni a közeli pincékbe, a szeszfőz­débe. az erdőbe. A jelenlegi híd csak három tonnát bír el. Azért is erőltetik nagyon ezt a kérdést, mert egyszer már kaptak egy félmillió forintos ígéretet a járási tanácstól új, erős híd építéséhez. A patvar­ciak úgy mondják, hogy az ígéret feléből, sőt harmadából is megépítenék a hidat, csak az ígéret valósággá váljon. A má­sodik kérdés, a község szépí­tése, parkosítása elsősorban esztétikai ügy, ami ugyan anyagi igényekkel is jár, de korántsem akkorával, mint egy művelődési ház megépíté­se. S oly jó hallani, hogy egy kis nógrádi faluban feltámadt és kitartóan él a vágy a köz­ség központjának szebbítése iránt. Lakos György vítja majd a minőséget. paprika szedése. A szakem­berek egyelőre nem sietik el a ,,, dolgot, hiszen az elmúlt tíz Iden u§yanis a noveny‘ es 3 nap időjárása nagyon ked- termesztőket egyaránt pró- vezett az érési folyamatok- bára tette az időjárás. Miért fázik hatszáz gyermek? Elkészül-e a salgótarjáni Rákóczi úti Általános Iskola felújítása a tanévnyitásra? — tettük fel a kérdést augusztus 14-i lapszámunkban. Nos, a tanítás szeptember elsején el­kezdődött. Az iskola felújítása azonban még most sem fe­jeződött be. A szerződés szerint a munkát október 15-lg kellene befejezni. Akik naponta látják az iskola állvány mögé rejtett homlokzatát, megállapíthatják, hogy ebből a dátumból aligha lesz október tizenötödikén énekes madár. Azaz, valószínű, hogy elhúzódik a végleges átadás. Valószí­nű, valószinű, hallja az újságíró illetékes helyeken a nyilat­kozatokat. Kevés a munkaerő, sok a probléma, de felesleges felsorolni az indokokat. Az iskola felújításánál azonban a vakolásnál is van egy súlyosabb gond. A fűtésről van szó. Mert az már mégis elképzelhetetlen, hogy július óta senki­nek sem jutott eszébe, hogy októberben vajon dideregni fognak-e a gyermekek a tantermekben vagy jóleső meleg­ben tanulhatnak. Az kevés, ha a nagykönyvbe beírják, a fűtésszerelési munkálatokra több figyelmet kell fordítani. Nemcsak beírni kell, hanem ellenőrizni is a munka el­végzését. * Hatszáz tanuló jár a Rákóczi úti általános iskolába. Tegnap reggel 10, azaz tíz fokot mértek az udvari tanter­mekben. A gyermekek keze jéghideg. Tessék elképzelni azt a szépírást, amit ezzel a kézzel a betűvetés tudományát elsajátító kisdiákok a papírra vetnek. És tessék elképzelni, beruházó és kivitelező bácsik, hogy ezek a gyermekek a hat­évestől a tizennégy évesig nem azért ülnek be az iskola padjába, hogy két-három pulóverrel a nyakukon fázzák vé­gig az órákat. Ezek a gyermekek — ebben a vonatkozásban — szeretnék jól érezni magukat a tantermekben. Ezért ar­ra kérik a beruházó és a kivitelező bácsikat, hogy iskolá­jukban minél előbb elkészüljön a fűtés. Az iskola alagsorában serény munka folyik. Hétfőre el­készül a hőközpont. De kipróbálni mégsem lehet. Azaz hi­deg vízzel, de megszoktuk már azt is, hogy fűteni általában meleg vízzel szoktak. Mi okozza tehát a fő problémát? Az iskola melletti új ház építésénél nem figyeltek fel arra, hogy a gerincvezetékről le kell csatlakoztatni egy vezetéket, hogy az új házon keresztül az iskolába megérkezzék a me­leg víz. Nem figyeltek fel? — teheti fel az olvasó a kérdést. Tudta ezt mindenki — felelhetjük. Csak éppen a megfelelő kooperáció hiányzott az iskola felújítását végző tanácsi épí­tőipari vállalat és az új házat építő Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat között. A tervek szerint a lakóházat de­cember 31-ig kell átadni. Az iskolában azonban csak úgy lehet tanítani, ha megfelelő fűtés van. Most már csak az a kérdés, hogyan lehetett az iskola fűtéscsatlakozását egy la­kóház felépítésének függvényévé tenni Nem lehetett volna erre hamarabb felfigyelni? * A leágazó vezetéket a tervek szerint betonteknőbe ágyazzák. Illetékes szakemberek szerint ha ez a művelet el­készül, akkor is minimum egy hét késéssel indulhat meg a fűtés. Utána jön a próba, de ezt ne is emlegessük: ki tudja, milyen meglepetéseket tartogat az még. Az nem megoldás, ha azon törjük a fejeket, hogy vaskályhákat állítsanak be a tantermekbe. Ez eleve lehetetlen, mivel a kéménynyílásokat befalazták. A legcélszerűbb megoldás az lenne, ha egy ideig­lenes vezetéken keresztül mégis bekapcsolnák az iskola el­készült fűtéshálózatát a gerincvezetékbe. Persze, azt sem bánnánk, ha a valódi vezeték közben elkészülne. A tanácsi építőipari vállalatot dicséret illeti, hogy ne­hézségei ellenére ilyen rövid határidőre elvállalta ezt a kétmillió forintos felújítást. Most már csak a Nógrád me­gyei Építőipari Vállalaton múlik, hogy mikor kezdődhet el a fűtés. Reméljük, megpróbálják a már szinte lehetetlent, s október 15-re elkészülnek a bekötéssel. Ezt kéri és kívánja hatszáz gyermek és egy tantestület, valamint a gyermekeik egészségéért aggódó szülők. (molnár) NÓGRÁD — 1969. október 10., péntek

Next

/
Oldalképek
Tartalom