Nógrád. 1969. október (25. évfolyam. 227-253. szám)

1969-10-10 / 235. szám

Gyorsan változik a piac igénye

Látják a kiveze

Ma már nyugodtabbak a Romhányi Cserépkályhagyár vezetői mint az év elején, amikor máról holnapra, a piac elutasító magatartása miatt nem tudták hová tenni a korábban igen keresett terméküket, az öntött kályhacsempét, amelynek nagyüzemi gyártását biztosította a nemrég befejezett több millió forint? értékű üzemi rekonstrukció. Jelenleg bizakodó a hangulat, mert nemcsak megtalálták a kivezető utat, hanem ennek szellemében cselekszenek, s az eredmények nem maradnak el.

Megváltozik a termékstruktúra

Régi termékük gyártását, az öntött csempe termelését nem hagyták abba. Csupán megszűnt egyeduralkodása a vállalat életében. Aránya a korábbi 90—95 százalékról 30—40 százalékra csökkent. Ä piaci igények alaposabb felmérése után döntenek majd arról, hogy tovább csökkentsék-e. és milyen mértékben termelését. Teljesen megszüntetni nem akarják, nem is lenne célszerű. Ugyanis a régebben beépített kályhák egy része időközben tönkrement — élettartamát öt évre becsülik — pótlásuk pedig csak öntött csempével lehetséges. Az olyan hírekre is érzékenyen reagáltak a gyár vezetői, melyek szerint az ország más vállalatai is beszüntették a kályhacsempe előállítását. Ez az információ is a gyártás további fenntartását erősíti meg, ugyanakkor a szegényebb kislakásépítőknél is előnyösebb, ha az olcsóbb, gépi öntésű kályhacsempét vásárolják, mint a drágább, de gazdagabb mintájú, kézzel előállítottat. Az előbbitől jelenleg 500 kályhának megfelelő készlet van a vállalat tárolóhelye- in

Az öntött csempe gyártásának visszaszorításával előtérbe került a kézi gyártású csempe és a különböző színű Burkolólapok előállítása. Mindkettőnek jó piaca van, értékesítésük nem okoz gondot, ahogy kiveszik a kemencéből, azonnal szállítják.

A kézi formázással készített csempéknél három színt 8— 10 féle idomot, és 32 féle mintát ajánlanak a megrendelőknek. Burkolólapokat pedig négy színben: fehér, zöld, világoskék és rózsaszín — állítanak elő. Ez utóbbi terméküket az épületek külső burkolására nem lehet használni, csupán a konyhák, fürdőszobák és verandák díszítésére alkalmasak. Egyébként a díszesebb burkolólapokat jól pótolják. A termelt mennyiség legnagyobb részét a FAÉRT veszi át. A burkolólapok előállításához szükséges présgépet a Budapesti Porcelángyártól szerezték. Október 1-vel egy újabb gépet állítottak be, amelynek segítségével 8—9000 darabbal növelik a termelést.

Nem veszett kárba

Mivel az új termékek a régebbitől jóval eltérőbb technológiát kívánnak, felvetődik a kérdés: mit csináltak, hová tették a nemrég beszerelt modern termelő berendezéseket.

— Nem veszett kárba — mondja Maróti Lajos, a termelési osztály vezetője.

— Az anyagelőkészítő gépekre — őrlődobokra — továbbra is szükségük van, sőt a présmasszához újabbak kellenek. A gépi öntésnél eddig használt oldó és pihentető ke- verőket pedig csökkentett mértékben ugyan, de hasznosítjuk.

A samott-törő pedig a kézi

formázáshoz biztosítja az alapanyagot. Egy-két berendezést amit még átalakítással sem tudtunk használni — Hollóházárja szállítottuk

Utkí

;ereses — napi gondok

A gyár vezetősége tud arról, hogy az ország távolabbi részein különböző vállalatok és kisipari szövetkezetek gáz- és olajtüzelésre alkalmas cserépkályhák előállításával kísérleteznek. Ennek reális felmérése befolyásolhatja a távlati terveket. Sokat várnak a kísérletezés alatt álló különböző színű padlóburkoló lapoktól. Szerintük, ha beválik, hosszú időre jó piaca lesz belőle a vállalatnak. Az előbbiek mellett napi termelési gondokkal is küszködnek. Mivel kevés a tárolóhelyük, elhúzódik a kályhák komplettírozása, nem tudnak gyorsan eleget tenni a sürgős szállításoknak. Nagyobb nyersárukészletre volna szükségük, hely hiányában azonban egyenlőre ezt sem tudják megnyugtató módon megoldaA nagy tanulság

Tehát korai volna azt mondani: a vállalat vezetőinek és dolgozóinak feje felől elvonultak a viharfelhők. Még sok erőfeszítésre, közös akciókra lesz szükség, amíg újra zavartalan kerékvágásba lendül a termelés és az értékesítés. Az elmúlt időszaknak azonban van egy. nagy és fontos' tanulsága: hosszabb távon a vállalat termelését, fejlesztését csupán egyetlen termékre építeni nem lehet, nem szabad, mert a piaci igények gyors változása ezt nem teszi lehetővé.

V. K.

Torna — munka közben

Faláról falura

Patvarci gondok

A patvarci határban az érés illata terjeng. Megérkezett az ősz. Igaz ugyan, hogy az érés és betakarítás kedvéért Patvarcon különösképpen nem kell az őszt megvárni, mert ott már tavasz végén, nyár elején érik á szamóca, s attól kezdve jóformán sorjában érleli gyümölcseit a táj. Ilyen örökké érő, valami újat adó hangulat fogadja a látogatót minduntalan ebben a kisközségben, ahol mindössze hatszáz lélek él. Mindig van valami új, ami megváltoztatja az összképet, a hangulatot. Talán csak egy ház épül, oszloppal, mandzard- tetővel, felfutó lépcsőkkel, élénk színű falakkal és már' eltűnődünk: mi is történt itt.

Ház kéne a művelődésnek

A szokatlan és váratlan változások a legtöbbször újabb gondokat és igényeket is támasztanak. Ilyen új gond most a művelődési ház kérdése, ami ugyan régebben is megoldásra várt már, de a fővárosi Elektrotechnikai Ktsz letelepülése a községben még sürgetőbben felvetette.

A községbeliek nagy örömére a kihelyezett üzemrész hetven dolgozóval rövidesen megkezdi működését és két—három éven belül háromszázas létszámra fejlesztik fel, ami lényegében teljesen megoldja a községben a foglalkoztatás kérdését. Érthető, hogy készségesen és nagyon szívesen ajánlották fel a község vezetői erre a célra a kultúrhásnak használt helyiségeket, amelyek úgyis hidegnek és ridegnek bizonyultak művelődési háznak.

Most azonban, amikor már alkalmi és ideiglenes helyiséggel sem rendelkeznek, még égetőbben sürget a művelődés igénye. A községi tanács helyiségében leltározást végző Rátkai Ottó tanácstitkár, Arató János iskolaigazgató és Molnár Pálné óvónő szinte egyforma fontosságot tulajdonít ennek. „Legalább egy klubház kellene” — mondogatják, ahol a termelőszövetkezet megtarthatná a közgyűléseit, télen és rossz időben nemzeti és internacionalista ünnepeinken műsort rendezhetnének, vagy a fiatalságot táncmulatsággal szórakoztatnák.

Sajót erőből, sajnos, megoldhatatlan ez, mert a rendelkezésükre álló pénzt az orvosi rendelő rendbehozására fordították. Azután az Iskola út megjavítása, megépítése is pénzbe kerül. Egyelőre csak annyit tudtak tenni, hogy az iskolában megnyitottak az ifjúsági klubszobát.

De ez még nem oldja meg az egész község gondját-baj át.

A község vezetői azonban külön is hangsúlyozták, hogy emellett nem tétlenkedik a községi tanács. A tanácstagok és a választók a tanúk, hogy jól sáfárkodnak a rendelkezésükre álló csekély pénzzel.

Víz és fodrász

Az újabb gondok után érdeklődvén, két kérdést vetnek fel szinte kórusban a községben: az egyik a vízellátás, a másik egy fodrász letelepítése. A kettő nem nagyon függ ösz- sze, ha csak azt nem vesszük figyelembe, hogy a fodrász munkájához is 'hólkülözhetet- len a jó víz.

Patvarcon azonban jóformán alig van kút, amelynek vize ellen a KÖJÁL nem emelt minőségi kifogást. A Dózsa György út környékén található egyedül ivásra alkalmas víz, de ‘még ott is állandóan klórozni kell, kiváltképpen az eső utáni napokban. Sokat töprengtek már a patvarciak a vízgond megoldásán, de sokra nem mentek. Pedig már annak az elgondolásnak is akadt tábora, hogy Balassagyarmatról vezessék el ide a vizet. Csakhogy az sokba is kerül, meg előreláthatólag a balassagyarmati vízfelhasználás is növekedni fog a jövőben. Márpedig, ha a község saját erőből kényszerül a vízellátást meg- oldpni, akkor még 10—15 éven belül napirendre tűzni is fölösleges» annyira nincs rá anyagi fedezetük.

A női és férfifodrász-ellátás megoldása már könnyebb ügynek mutatkozik. Igaz ugyan, hogy a lakosság részéről már az 1967-es választások alkalmával felmerült ez az igény, de az idén már minden bizonnyal megoldást is nyer. A község ugyanis meghirdette a fodrászállást, amelyhez műhellyel hozzá is járulna. Érkezett is jelentkező és érdeklődő levél Vecsésről, Nagykónyiból, Gátérből, Martfűről, sőt még Várpalotáról is. Igaz, nehezíti a helyzetet, hogy a jelentkezők legtöbbje nemcsak műhelyt, hanem lakást is kér. Márpedig a lakáskérdés még a hatszázlelkes Patvarcon is megoldhatatlan, pláne most, a fővárosi Elektrotechnikai Ktsz letelepülése idején.

Üzemeinkben már régóta természetes, hogy a dolgozók ebédszünetet tartanak. Üjabban a munkapszichológusok egyre több eizsgálatot. végeznek arra vonatkozóan, hogy a műszakba iktatott rövid szünetek, amikor a dolgozók könnyű testedzést folytatnak, jelentősen emeli a munka termelékenységét. A hazai vizsgálatok szerint a textiliparban a szünetek elsősorban minőségi javulást eredményeztek: 30— 55 százalékos selejtcsökkenés mutatkozott. Az élelmiszeriparban műszakonként két io perces szünet eredménye 1,5 százalék termelésemelkedés volt, ugyanilyen eredmény született a finommechanikai iparban is.

A kérdést világszerte kutatják. A Szovjetunióban, a Ívovi televíziógyárban már mindennap megszólal a hangszóróban a bemondó hangja: „Figyelem! Megkezdjük tornagyakorlatunkat!” Minden alkalommal hét gyakorlatot végeznek, a torna segít a fáradság leküzdésében, s ez jótékonyan hat a munka termelékenységére.

Negyven mázsa fűszerpaprika-termés

A vidéki gazdaságokban nak és arra számitanak, jó ütemben halad a fűszer- hogy a szép idő tovább jaMindenesetre a; komoly ajánlkozókkal közölték a részletes feltételeket és meghívták őket egy kis terepszemlére.

Híd és park

A lakosság igénye és a tanács gondjai között tartják számon a Kossuth úton, a Feketevíz patak fölött építendő hidat és a község központjának parkosítását. Az első szűk gyakorlati probléma: a szóban forgó fahídon kell közlekedni a közeli pincékbe, a szeszfőzdébe. az erdőbe. A jelenlegi híd csak három tonnát bír el. Azért is erőltetik nagyon ezt a kérdést, mert egyszer már kaptak egy félmillió forintos ígéretet a járási tanácstól új, erős híd építéséhez. A patvarciak úgy mondják, hogy az ígéret feléből, sőt harmadából is megépítenék a hidat, csak az ígéret valósággá váljon. A második kérdés, a község szépítése, parkosítása elsősorban esztétikai ügy, ami ugyan anyagi igényekkel is jár, de korántsem akkorával, mint egy művelődési ház megépítése. S oly jó hallani, hogy egy kis nógrádi faluban feltámadt és kitartóan él a vágy a község központjának szebbítése iránt.

Lakos György

vítja majd a minőséget.

paprika szedése. A szakemberek egyelőre nem sietik el a ,,, dolgot, hiszen az elmúlt tíz Iden u§yanis a noveny‘ es 3 nap időjárása nagyon ked- termesztőket egyaránt pró- vezett az érési folyamatok- bára tette az időjárás.

Miért fázik hatszáz gyermek?

Elkészül-e a salgótarjáni Rákóczi úti Általános Iskola felújítása a tanévnyitásra? — tettük fel a kérdést augusztus 14-i lapszámunkban. Nos, a tanítás szeptember elsején elkezdődött. Az iskola felújítása azonban még most sem fejeződött be. A szerződés szerint a munkát október 15-lg kellene befejezni. Akik naponta látják az iskola állvány mögé rejtett homlokzatát, megállapíthatják, hogy ebből a dátumból aligha lesz október tizenötödikén énekes madár. Azaz, valószínű, hogy elhúzódik a végleges átadás. Valószínű, valószinű, hallja az újságíró illetékes helyeken a nyilatkozatokat. Kevés a munkaerő, sok a probléma, de felesleges felsorolni az indokokat. Az iskola felújításánál azonban a vakolásnál is van egy súlyosabb gond. A fűtésről van szó. Mert az már mégis elképzelhetetlen, hogy július óta senkinek sem jutott eszébe, hogy októberben vajon dideregni fognak-e a gyermekek a tantermekben vagy jóleső melegben tanulhatnak. Az kevés, ha a nagykönyvbe beírják, a fűtésszerelési munkálatokra több figyelmet kell fordítani. Nemcsak beírni kell, hanem ellenőrizni is a munka elvégzését.

*

Hatszáz tanuló jár a Rákóczi úti általános iskolába. Tegnap reggel 10, azaz tíz fokot mértek az udvari tantermekben. A gyermekek keze jéghideg. Tessék elképzelni azt a szépírást, amit ezzel a kézzel a betűvetés tudományát elsajátító kisdiákok a papírra vetnek. És tessék elképzelni, beruházó és kivitelező bácsik, hogy ezek a gyermekek a hatévestől a tizennégy évesig nem azért ülnek be az iskola padjába, hogy két-három pulóverrel a nyakukon fázzák végig az órákat. Ezek a gyermekek — ebben a vonatkozásban — szeretnék jól érezni magukat a tantermekben. Ezért arra kérik a beruházó és a kivitelező bácsikat, hogy iskolájukban minél előbb elkészüljön a fűtés.

Az iskola alagsorában serény munka folyik. Hétfőre elkészül a hőközpont. De kipróbálni mégsem lehet. Azaz hideg vízzel, de megszoktuk már azt is, hogy fűteni általában meleg vízzel szoktak. Mi okozza tehát a fő problémát? Az iskola melletti új ház építésénél nem figyeltek fel arra, hogy a gerincvezetékről le kell csatlakoztatni egy vezetéket, hogy az új házon keresztül az iskolába megérkezzék a meleg víz. Nem figyeltek fel? — teheti fel az olvasó a kérdést. Tudta ezt mindenki — felelhetjük. Csak éppen a megfelelő kooperáció hiányzott az iskola felújítását végző tanácsi építőipari vállalat és az új házat építő Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat között. A tervek szerint a lakóházat december 31-ig kell átadni. Az iskolában azonban csak úgy lehet tanítani, ha megfelelő fűtés van. Most már csak az a kérdés, hogyan lehetett az iskola fűtéscsatlakozását egy lakóház felépítésének függvényévé tenni Nem lehetett volna erre hamarabb felfigyelni?

*

A leágazó vezetéket a tervek szerint betonteknőbe ágyazzák. Illetékes szakemberek szerint ha ez a művelet elkészül, akkor is minimum egy hét késéssel indulhat meg a fűtés. Utána jön a próba, de ezt ne is emlegessük: ki tudja, milyen meglepetéseket tartogat az még. Az nem megoldás, ha azon törjük a fejeket, hogy vaskályhákat állítsanak be a tantermekbe. Ez eleve lehetetlen, mivel a kéménynyílásokat befalazták. A legcélszerűbb megoldás az lenne, ha egy ideiglenes vezetéken keresztül mégis bekapcsolnák az iskola elkészült fűtéshálózatát a gerincvezetékbe. Persze, azt sem bánnánk, ha a valódi vezeték közben elkészülne.

A tanácsi építőipari vállalatot dicséret illeti, hogy nehézségei ellenére ilyen rövid határidőre elvállalta ezt a kétmillió forintos felújítást. Most már csak a Nógrád megyei Építőipari Vállalaton múlik, hogy mikor kezdődhet el a fűtés. Reméljük, megpróbálják a már szinte lehetetlent, s október 15-re elkészülnek a bekötéssel. Ezt kéri és kívánja hatszáz gyermek és egy tantestület, valamint a gyermekeik egészségéért aggódó szülők.

(molnár)

NÓGRÁD — 1969. október 10., péntek