Nógrád. 1969. október (25. évfolyam. 227-253. szám)

1969-10-07 / 232. szám

.4 kórtprnyn pintt Salgótariáni levéltáros Lányok keresgetnek Az NDK-est dicsérete a Hungarica nyomában, Szlovákiában Az elmúlt hét tévéesemé­nyeinek sorában kétségkívül a csütörtöki program nyújtotta a legkiemelkedőbbet. A svájci és a finn nap után ez alka­lommal az NDK televízió est­jének részesei lehettünk a képernyő előtt. A műsor ér­zékletes keresztmetszetéi adta a Német Demokratikus Köz­társaság háború utáni hatal­mas arányú fejlődésének, azoknak a minden téren érzé­kelhető eredménynek. me­lyeket az ország az utóbbi húsz esztendőben elért. Érdekes kísfÜm kalauzolt végig ben­nünket a fon éves Wartburg várának n.ezetességel között, lenyűgöző nűvészi élményt jelen'ett a tánc nyelvén életre keltett Till Rulensniegel. Lip­cse múltjának és jelenének ke­resztmetszete és Az árba a ha­lál is beszámít kétrészes poli­tikai bűnüev' tévéfilm bemuta­tója \z NDK filmgyártás ha­sonló műfajban és tematikai körben már eddig is számos jelentős produkcióval vonta magára a figyelmet, a most látott alkotás méltán csatlako­zik az eddig megismert leg­jobbak közé. izgalmas törté­net keretében világítja meg a két német állam viszonyát, a fennálló helyzet tarthatatlan­ságát. Ez a kétrészes politikai­bűnügyi történet azokról a gátlástalan kalandorokról ránt­ja le a leplet, akik Németor­szág kettéosztottságát, Nyugat- Berlin sajátos helyzetét ki­használva foglalkozásszerűen halásznak a zavarosban, ahol sötét üzleteiknél az árba a halál is beleszámít. Az NDK tv-est záró műsorrésze a drez­dai Zwinger parkjából su­gárzott énekes, táncos össze­állítást kiváló ének- és balett- művészek közreműködésével. Szombaton este sziporká- zóan szellemes bohózaton szó­rakozhattunk Somogyi Pál ló­voltából, aki Boccaccio ötletei­nek felhasználásával írta meg. Elméletileg kifogástalan há­zasság című erősen pikáns, de szatirikus elemeket is hor­dozó történetét. Az előadási együttes hangvétele bátran élt a téma és a műfaj kínálkozó lehetőségeivel Körmendi Já­nos. Pap Éva, Major Tamás, Bárdi György. Felföldi Ani­kó, Garas Dezső és Lehoczki Zsuzsa elsőrangúan komédiá- zott. Ugyancsak szombaton, éj­szakai előadásban láthattuk A királyért és a hazáért című angol katonatörténetet. Joseph Lose] filmje egyetlen meg­rázó segély kiáltás a békéért, ennek n kiáltásnak a filmben Hamp közlegény ad hangot. Vasárnap kezdődött a tévé új folytatásos sorozata, a Zorro cfmű amerikai kalandfilm. Az első részből ítélve a továbbik- ban sok-sok izgalmas kaland­nak leszünk részesei a „gáncs- nélküli" "hős oldalán. (barna) Színházi esték Az illúziók színpada Nem merném tiszta szívvel vallani, nogy amit a prágai Fekete Színház nyújt, az a szinpudmü veszetnek valami­féle új, feltörekvő kifejezési formája, amely idővel általá­ban polgárjogot vív ki. Ér­dekes kuriozitás inkább, ami­vel a néző szemközt találja magát a Fekete Színház pro­dukciójához ülve. Színjátszás, bábjáték, pantomin. és alkal­mazott muzsika, no meg fény- effektusok és sötét függöny- kulissszák együtthatása. A Fekete Színház ezek tökéle­tesre hangolt összessége. Amit a nézőtéren érzékelünk, álom­szerű vízió. A színpadon vi­rágok, fák. madarak, haszná­lati tárgyak, szellemek és hús-vér emberek x lebegnek, röpülnek megmagyarázhatat­lannak tűnő. láthatatlan és hallhatatlan mechanizmus ál­tal. A játék rekvizitumai szin­te a semmiből varázsolódnak elő. majd egyszerűen semmi­vé foszlanak. Természetes hát. hogy a szünetben és előadás végén a látvány részesei, az ámulatba ejtett nézők egy­mást kérdezgetik a színpadi titok nyitjáról. A titok nagyon egyszerű. Egyetlen, a nézőtéren érzé­kelhetetlen fényfüggöny, mely közvetlenül a rivalda előtt húzódik. Ami e mögött, a fekete körháttér előtt törté­nik a színház tetőtől talpig fekete bársonyba öltözött szereplőivel, a közönségnek láthatatlan marad. Csak az általuk mozgatott színes rek- vizitumok és a világosba öl­tözött szereplők láthatók. Ennyi a prágai Fekete Színház egész produkciójának titka, alapelve, amelyre játéka épül. A lehetőséggel azonban cso­dálatos biztonsággal és nagy fantáziával él az együttes. Az említett eszközökön és játék­műfajokon túl egyetlen szóra nincs szüksége, hogy órákra lekösse figyelmünket és ön­feledt élvezetet, színpadi fe­szültséget. lírai hangulatot te­remtsen vagy derűt fakasz- szon. A Fekete Színház az illuzionisták eszközeit vette birtokába, velük kíván mű­vészi produktumot nyújtani. A jellemábrázolás eszközei ősi módon darabosak itt mint a cirkuszi bohócé, de épp e nyerseségből, árnya­latlanságból eredően sokszor meghökkentően őszinték és nagyon célba találók. Mint például a Salgótarjánban is legnagyobb tetszést kiváltó bóröndjelenetben az emberi kapzsiságról szóló, alig né­hány perces fantasztikus pél­dázatban. A prágai Fekete Színház a színházak sorában bizonyára ezután is megmarad a kurió- zltás szintjén mint a szin- padrHűvészeti útkeresés kü­lönleges hajtása. De akik lát­hatták bizonyára nem sajnál­ják a ráfordított órákat, s akiknek széke üresen maradt a nézőtéren, azok sajnálhat­ják az elmulasztott. ritka, nem különösebben értékes, de a maga kuriózitásában alig elérhető és pótolható élmény. (b. t.) A Nógrád megyei Levéltár igazgatója, Schneider Miklós nemrég érkezett haza Szlováki­ából, ahol — amint az államkö­zi egyezmények lehetővé teszik — az úgynevezett Hungarica anyagban tájékozódott. A Hun­garica az a levéltári anyag, amelynek magyar vonatkozásai vannak. Schneider Miklós szep­tember 8-tól 27-ig tartózkodott Szlovákiában a Művelődésügyi Minisztérium megbízásából Salgótarjánban, a megyei le­véltárban most készíti az álta­la Szlovákia levéltáraiban ösz- szeírt anyag jegyzékét. E jegy­zék alapján kapja majd meg az Országos Levéltár Szlová­kiából filmen az anyagot, ame­lyet természetesen a Nógrád megyei Levéltár is megkaphat az Országos Levéltár közvetí­tésével. Utazásának tapasztala­tairól beszélgetünk Schneider Miklóssal. — Én olyan helyekre men­tem, ahol a Hungarica elsősor­ban Nógrád megyei anyagot jelent. Jártam a pozsonyi szlo­vákiai központi levétárban, ahol átnéztem a besztercebá­nyai kereskedelmi és iparka­mara iratait. 1890-től 1918-ig itt gyűjtötték össze a Nógrád megyére, különösen pedig ipa­rára és kereskedelmére vonat­kozó iratokat. Ezenkívül a besztercebányai állami levél­tár őrzi azt a kis mennyiségű, de nagyon gazdag iratanyagot „Besztercebányai színi kerü­let” cim alatt, amely az 1903. és 1910 közötti évekből Nóg­rád megye, elsősorban Salgó­tarján és Balassagyarmat szín­házi életére vonatkozik. Itt van a báró Radvánszky család irat­anyaga is. Ebben pedig néhány nógrádi község (Somoskőújfa­lu, Cered, Varsány stb.) törté­netét érintő iratok találhatók Rendkívül hasznosnak bizo­nyult Selmecbánya! utam is. itt a központi bányászati le­véltárban jártam, ahol a múlt század közepétől kezdődően a bányák munkáslétszámára, ter­melésére stb. vonatkozó szám­adatokat, a bányák létesítésé­vel összefüggő okiratokat, az üzemek és bányák úgynevezett társpénztárainak alapszabálya­it és sok más értékes adatot őrzik. Voltam a rozsnyói püs­pöki levéltárban is ahol Sal­gótarján és majdnem az egész salgótarjáni járás községeinek anyagai tartják, amelyben el sősorban a községek iskola­ügyére. az oktatásra vonatkozó anyagot ismerjük meg a XVIII századtól a XX. századik. Schneider Miklós szívesen emlékezik vendéglátóira. A le­véltárak vezetői mindenütt készséggel segítették munká­jában, a Szlovákiai kollégák közül számos barátot szerzett. Jelenleg Magyarországon is tartózkodnak szlovák levéltá­rosok, akik több magyar le­véltárat látogatnak meg. A lo­sonci járási levéltár igazgató­ja. Ivan Cervenak a napok­ban Salgótarjánba, a Nógrád megyei Levéltárba is ellátogat. Cervenakot a szlovák—magyar munkásmozgalommal kapcso­latos .anyag érdekli, e kutatási területtel foglalkozik. Remél­hetőleg a Nógrád megyei Levéltár Losoncra vonatko­zó anyaga is hasznos lesz számára. A vendéget a levél­tárban szívesen várják, a ta­lálkozás a baráti kapcsolatok erősítésén kívül bizonyára szakmai szempontból is to­vábbi eredményeket ígér. T. E. Nyelvoktatási konferencia Pécsett vasárnap ért véget szágban alkalmazzák sikeresen az első országos nyelvoktatási a zágrábi egyetem professzo- konferencia. A kétnapos ta- rának, Petar Guberina tanár- nácskozáson megbeszélték a nak e nyelvoktatási módsze- magyarországi audiovizuális rét. Hazánkban három éve fo- nyelvoktatás eddigi eredmé- lyik az audiovizuális nyelvok- nyeit és a módszer további el- tatás. A^ pécsi konferencián hat terjesztésének lehetőségeit. Ma Nógrád megyei iskolai tanár is- már egyébként tizenegy or- részt vett­Nő az exportprogram Meredeken ível felfelé a grafikon mutatója. A Kőbá­nyai Porcelángyár balassa­gyarmati telepen tavaly még egyetlen kondenzátort sem gyártottak exportra, idén az első félévben viszont már az itt készült termékeknek mintegy kétharmada az or­szág határain túlra került, s az ütem még fokozódik: a negyedik negyedévre már nyolcvan százalék az export- rendelések aránya. Annak, hogy az első nagy nyugati megrendelő cég után már má­sok is érdeklődnek, számok­ban ' is megmutatkozik az eredménye: az 1969-es harma­dik negyedévi 3 WO 000■ kon­denzátor után az utolsó ne­gyedben — eddig — 4 200 000- re futott be rendelés. Az exportprogam Balas­sagyarmaton idáig 260 dolgo­zót — főként nőket — fog­lalkoztatott. Az egyre növek­vő igények a munkáslétszám megemelését sürgetik. Az üzemben az elmúlt napokban —a Kőbányai Porcelángyár saját építörészlegének házi­lagos kivitelezésében — nagyszabású átalakítás ment végbe. A kondenzátormühely folytatásaként szinte napok alatt egy 300 négyzetméter alapterületű új műhely léte­sült. Ebben kap majd he­lyet az a száz lány és asz- szony, akikkel a vállalatveze­tés az exportprogram gond­ját szándékozik megoldani. A gyáregység dolgozói már eddig is szép eredményeket mondhatnak magukénak. Egy év alatt 36 új típusú, külföld­re kerülő kondenzátor gyár­tásának módszereit sajátítot­ták el. Ehhez tudni kell azt, hogy az exporttételek minő­ségi követelményei jóval szi­gorúbbak a szokásosnál. Ezer kondenzátor közül kapacitás- érték szempontjából mind­össze egy, külső méretre há­rom térhet el az előírástól, a feszültségre előírt kívánal­mak pedig egyetlen eltérést sem engednek! (A normál szabvány szerint ezer konden. zátor közül összesen 34 le­het hibás.) A Kőbányai Porcelángyár balassagyarmati telepén eddig sikerült lépést tartani a mindkét oldalról jelentkező igényekkel. A két évvel ez­előtt épült korszerű fürdő- és öltözőépület után tavaly ka­zánházi idén pedig új szere­lőműhely létesült — a dolgo­zók a megfelelő minőségű munkáért jó keresetet, kultu­rált munkalehetőséget kapnak. N. GNIGYUK Fordította: SÁRKÖZI GYULA 48. Riportregén v Szavai meghökkentettek. A Kitzinger törzsnél egy­általán fogalmuk sem volt Siebert századosról. Még csak az hiányzik, hogy Lídia beszélni kezdjen róla. „Túlságo­san messzire mentünk ebben a játékban — gondoltam. — Azonnal meg kell hiúsítani Lisowska minden tervét, különben nagy baj lesz belőle. Ellentmondani neki nem lehet, ez csak erősiti elhatározását, hogy segítségére le­gyen Siebert szabadságra utazásának.” Ezért taktikai manőverhez folyamodtam. — Tudja Lídia, milyen zseniális nő maga? — mond­tam. — Meghajtom fejem találékonysága előtt. Csodál­kozom, hogy azelőtt alábecsültem lehetőségeit! — Maga tréfál! Gúnyolódik! — felelte idegesen. — Ellenkezőleg, el vagyok ragadtatva magától és biz­tos vagyok benne, hogy a parancsnokságnak tetszeni fog a terve. — Igazán? — Szeme vidáman csillogott. — Valóban hisz nekem? Akkor én már holnap hoz­záfogok Siebert szabadságának elintézéséhez. — Egyelőre ne tegye. Nem kell annyira sietnie. Le­het, hogy lesz a maga számára valami sürgősebb ügy is. Várjon néhány napot, míg megérkezik Medvegyev vála­sza. Én még ma közlöm az osztaggal a maga tervét. — Rendben van. De azt is közölje velük, hogy er­ről a tervemről soha sem mondok le. Ma vagy holnap, de nekem Németországba kell utaznom, ezt így is írja meg, hogy bebizonyítsam, mire vagyok képes. — Másnap minderről beszámoltam Kuznyecovnak Éreztem, hogy hangja idegesen cseng: — 142 — — Túlságosan belemerültünk ebbe a játékba. Itt az ideje, hogy megmutassuk Lisowskának a kártyáinkat. — De hisz’ ehhez a parancsnokság beleegyezése kell. — Biztos vagyok benne, hogy meglesz. Közöljük hát az osztaggal, hogy Lisowska kipróbálását befejeztük. Kis ideig hallgatott, majd elmosolyodott és így foly­tatta: — A jelentést elküldjük. Aztán mégegyszer, s utol­jára próbára tesszük Lídiát. Ez nem árt. Ez lesz, hogy úgy mondjam, az utolsó és döntő próbatétel. — Miből fog állni? — Elmegyek Lídiához és nem úgy mutatkozom be neki, mint a Kitzinger-törzsbeli tiszt, hanem mint a Ges­tapo titkos ügynöke. — Ez mire les? jó? — Arra, hogy meglássam, hogyan reagál rá. Sőt fel­ajánlom neki, hogy működjön együtt velem. Kiváncsi vagyok, hogyan fogadja majd a Gestapó-tiszt ajánlatát és vajon beszámoi-e róla a szovjet hírszerzőknek. — Sok sikert, Gestapó-százados úr — mondtam gú­nyosan. — Köszönöm kereskedő úr. Remélem, tiszteletét te­szi Frau Lídiánál, hogy tudomást szerezzen Paul Siebert látogatásáról. — Feltétlenül! — nevettem el magam. — Mikor keresi fel? — Holnap tízkor. Éppen szabad napja lesz. Nem le­szek nála két óránál tovább. Tizenkettő után nyugodtan felkeresheted. — Rendben van. . . Lídia szokatlan hangulatban volt. A heverőn ült maga alá húzott lábakkal és erősen gondolataiba me­rült. Izgatottnak, barátságtalannak látszott. Észre sem vett, csak amikor másodszor üdvözöltem, — szólalt meg, de akkor sem nézett rám: — Üljön le. „No, ez a Kuznyecov nagy gondba kergette” — gon­doltam. — Mi van magával? — kérdeztem. — Csak nem be­teg? — Mi van velem?. .. Jóformán semmi. Hogy beteg vagyok-e? Nem, én soha nem vagyok beteg. — De én nem vagyok hozzászokva, hogy ilyennek lássam Akármit mond is. magával történt valami. Ta­.án valami kellemetlenség? — Nem, nem kellemetlenség. Csupán egy dolog fog­— 143 — lalkoztat. Bármilyen nehéz helyzetből is mindig tudtam kiutat találni. De most pácba jutottam és nem tudorr mit tegyek. — Miről van szó, Lídia? Mondja meg, hátha tudok segíteni. Egy fej is jó, de két fej mindig többet ér. — Arra én már nem számitok, hogy magától vala­milyen hasznos tanácsot kapjak. A maga számára csak a hírszerzés létezik, aztán az óvatosság, az éberség és aztán megint a hírszerzés, no meg még a vegyelem is, de most... — Nem bírta tovább, a fal felé fordult és elsírta magát.-Ügy látszik Siebert legutolsó látogatása teljesen ki­billentette az egyensúlyából: Ilyennek még soha nem lát­tam Lídiát. Mindig azt hittem, hogy vasakaratú ember­rel van dolgom, aki határozott természetű. Most meg ki­derül, hogy Lídia idegei néha bizony felmondják a szol­gálatot. Ügy látszik, nem eléggé ismerem e nő jellemét. Vizet hoztam neki. Félretolta a poharat, eljött a* ablaktól, megtörölte a szemét. Aztán leült és rágyújtoL egy cigarettára. — Szóval azt kérdi mi történt. De én még azt sen. tudom, hogyan magyarázzam meg magának. Csak az imént ment el tőlem Siebert. Tudja, ki ez a jómadár? — Hogyne tudnám? Egyszerű náci. Semmiben sem különbözik a többi náci tiszttől. Igaz, talán kevésbé szem­telen és jobban uralkodik magán. De azt hiszem, hogy ez a maga jótékony hatásának köszönhető. — Én is azt hittem. De kiderült, hogy nem egysze­rű tiszt, hanem a Gestapo titkos ügynöke. — És mi ebben a csodálatos? Hát érdemes emiatt ennyire kiborulni? ök valamennyien ellenségeink, az egy­szerű nácik csakúgy, mint a gestapósok. Nem értem, mi­ért van ennyire kétségbeesve. — Maga nem tud semmiről. Vidám hangulatban lé­pett be, kedvenc dalát dúdolgatta: „Liebste, kleine Mo­nika.” Ránézek, s látom, hogy keze véres. „Mi ez?” — kérdem tőle. ű meg, „Adjon kérem egy kis meleg vizet és szappant.” Megmosta a kezét, megtörülközött és ne­vetve kezdte mesélni nekem, hogy ma dijat nyert élő célpontokra való lövészetben. Egész tárat eresztett a szovjet hadifoglyokba, s egyetlen lövése sem ment mel­lé. „Személyesen vizsgáltam meg — mondta —, mind­nyájan halottak voltak.” Eljött hát hozzám, hogy meg­mossa a kezét. Hóhér! Hogy lehet ezt kibírni? Maga meg kérdi, miért sírok ... (Folytatjuk) — 144 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom