Nógrád. 1969. október (25. évfolyam. 227-253. szám)

1969-10-05 / 231. szám

Minden gyereknek Gyalog a hegyoldalon. ■ H van hely e Körséta a salgótarjáni óvodákban MIELŐTT elindulunk, hogy Salgótarján neliany tanácsi óvodáját meglátogassuk. rö­vid számvetést végezünk Ke­rekes Imréné óvodai felügye­lővel és Gérecz Istvánnal, a városi tanács művelődésügyi osztályának képviselőjével. ^ téma az óvodáskorú gyerme­kek elhelyezése. Ez minden évben rendszeresen vissza­térő feladat. Gond a szülők­nek és gond az óvodáknak, amelyek túlzsúfoltsága közis­mert. A szülők — főként ahol mindketten dolgoznak — ter­hármas számú óvodát keres- Kerekesné elmondja. hogy sük fel, ragyogó tisztaság, sok voltak olyan szülők, akik a játék, az egyik sarokban pe- város másik végéről is min­dig egy szép nagy, amolyan dénáron ide akarták hozni a „igazinak” is beillő konyha- gyermeküket. Csak hosszas szekrény fogad bennünket. Ez vita és rábeszélés után vették a legújabb szerzemény, a tudomásul, hogy az óvoda be- gyerekek nagyon örültek neki. fogadóképessége véges. Egyéb- Az óvodások éppen a kis ként az oktatás és az ellátás asztaloknál ülnek és türel- a város valamennyi óvodá- metlenül várják a tízórait, jában megegyezik. És minden Petheshází Istvánná, vezető óvodában ugyanolyan gonddal óvónő elmondja, hogy itt is és szeretettel foglalkoznak a sok a jelentkező, harmincon gyerekekkel, felül van a számuk. Ebben az Az IDÉN tehát minden óvodában minden gyereket gyerek helyet kapott az óvo- rhészetesnek tartják, hogy el tudtak helyezni, még a há- dákban. Ez országos viszony­gyermekük óvódéba kerüljön, rom éven aluliakat is felvet- latban is nagy szó, mert van Érdeke ez a gyerekeknek is, ték. Sőt még egy-, még két- olyan város, ahol nem tudták mert könnyebben beleillesz- éves is totyorog a többiek kö- felvenni a kicsinyeket óvodá- kedik majd iskolai életbe, zött — családi körülményei ba, illetve bölcsődébe és a ha előzőleg részt vett a kö- indokolták, hogy kivételesen szülőknek maguknak kell zösség munkájában, felkészí- ide kerüljön. Ami az óvodában gondoskodniuk a félügyelet- tették az iskolára. nehézség, szükség lenne lega- ről. Egy valamire azért már Mi a helyzet tehát a salgó- lább egy négyórás kisegítő most fel kell figyelniük az il- tarjáni óvodákban? Nézzük a dajkára. Akkor meg tudnák számokat. Ezerötven gyerme- oldani, hogy a nyitástól zá- ket tudnak elhelyezni, ennyi rásig, dajka legyen a gyere- az óvodák maximális lehető- ^ek körül. Következő állomásunk a Május 1. úti egyes számú óvoda. A város szívében fek­szik, természetes, hogy na­gyon sok a jelentkező. Há­romcsoportos óvoda, kis-, kö­zép- és nagycsoport működik. A vezető óvónő ugyancsak nagy gondban van, mert a huszonöt férőhelyre harminc- három jelentkező volt. Közü­sége. A felvételeknél külön nehézség a két és fél évesek helyzete. Azok az édesanyák, akik nem veszik igénybe a gyermekgondozási segély tel­jes idejét, vagyis a három esztendőt, munkába álláskor óvodába szeretnék adni a gyerekeket. Ez azonban sok helyütt lehetetlen, főként a városközpont túlzsúfolt óvó letékeseknek. 1970-ben meg­növekszik a felvételre jelent­kezőik száma, kopogtatnak azok a gyerekek, akik három évig otthon voltak és édes­anyjuk ismét munkába áll. Az előrelátás indokolt, mert kívánatos, hogy jövőre is he­lye legyen minden óvodásnak. Cs. E. Rövidesen két fiatalember áll majd a bíróság előtt. A hu- gyagi Schrötter József húsz­éves, a mátraszőllősi Tóth Pál Flórián pedig 24 éves. Mind­ketten átlépték a magyar ha­tárt, s a vád ellenük: tiltott határátlépés. Azt gondolnánk, kalandvágyó fiatalokról van szó. Az indítóok a tárgyalá­son kiderül majd, az azonban biztos, hogy „kalandban” itt­hon is bőven volt részük. Elég Tóth Pál Flórián múltját fel­idézni Már húszéves korában bíróság előtt állt felfegyver­kezve elkövetett, hivatalos sze­mély elleni erőszak és garáz­daság miatt, s ezért nyolc hó­napot kapott. Egy év múlva társadalmi tulajdont károsító lopás miatt egy évet ült, s a következő évben — a változa­tosság kedvéért — jogtalan használat miatt, négy hónapot. No, ami azt illeti Schrötter sem makulátlan fiú. Mint fia­talkorú, 1965-ben csalás és más bűncselekmények miatt, egy év szabadságvesztésre ítélték. A két jómadárd együtt indult út­nak. böldieper — sóder .. Volt még egy dolog, amiben hasonlítottak egymásra. Schröt­ter ez év június elejétől, Tóth Pál Flórián pedig június 9- től nem vállalt munkát. Miből éltek? Schrötter elvégezte a nyolc általánost, majd a szak- középiskolát is, s eztán a Bu­dapesti Közlekedési és Fo- szén régi börtöntársát üdvö­lius 15-én összetalálkozott Sal­gótarjánban Tóth Pál Fló­riánnal. A találkozásban nem kis örömét lelte Tóth sem. hí­lyamszabályozó Vállalatnál zölhette Schrötterben. A la lak­ni,ni hajógépész dolgozott A kozást mint ezt .(iga/4 munkát otthagyta, hazajött fa-. , - , lujába Hugyagra. s az addig haratok teszik . italozás ki­vette. Felelevenítették a re ;i emlékeket, a tarjáni piac b - féjében lehúztak négy-né;:y korsó sört, s mivel késő dél­keresett havi 2500 forint he­lyett „beérte”, hogy földiep­ret szedett, s ezért 400 forin­tot kapott. Tóth három tarjá­ni munkahely után az Építő­ipari Vállalatnál helyezkedett utánba nyúlt már az idő, bő­éi, ám itt sem ízlett neki a tértek a Nemzetibe is. Itt va­munka. Következett Gyöngyös a Mátra vidéki Sütőipari Vál­lalat. Ezt is otthagyta. A vál­lalattól kapott élt, majd amikor ennek a nyakára lépett mint elmon­dotta. sóderrakodással foglal­kozott. csora, s újabb sör közben — meglehetősen ittasak voltak 1044 forintból már — Tóth Pál Flórián el­mondta barátjának, hogy ő itt már nem tud élni, hanem Csehszlovákiában szeretne le­telepedni. Schrötternek kapóra jött az indítvány, mert ő meg nagybátyjára hivatkozott, aki Határátlépésüket egy epizód Pozsonyban él, s egy másik meg, amely futással rokonára, akinek lakhelye; Szégyen a futás.. dáiban. Ezéket a kicsinyeket ^k nyolcat bölcsődébe küld­bölcsődébe irányították, ahol bőven akad hely számukra. Az óvodai felügyelő, Kere­kes Imréné véleménye: — Sokszor valóságos küz­tek, mert ebben az esztendő­ben még nem töltik be har­madik évüket. Az óvoda elég sok nehézséggel küszködik, tekintve, hogy az épület régi. A konyhában megnéztük az delimet folytattunk a szülők- ajtókat, amelyek korhadtak, kel, amíg megmagyaráztuk, tele vannak penészgomibákkal. hogy a két és fél éveseknek Ha letörlik őket, rövid időn sokkal jobb helyük van a belül ismét megjelennek. Mi- bölcsődékben, könnyebben be- hamarabb szükséges lenne az leilleszkednek az ottani kö- egészet kicserélni, zosségjbe. Az ilyen kisgyere- Salgótarján legnagyobb kéknél a fejlődés szempontja- óvodája — és egyben a lég­ből néhány hónap is nagyon modernebb is — a Lovász sokat jelent. Sok szülő nem József úti 16-os számú óvoda, gondol arra, hogy az óvodára a város központjában van, éretlen kisgyerek szabályos így hát nyilvánvaló, hogy a lelki törést kaphat, ha időnap legtöbb szülő ide szeretné előtt óvodába adják. A gye- küldeni gyermekét. Kerekes rekek egymással szemben ke- imréné, vezető óvónő kimuta. gyetlenül őszinték és a kicsi tósokat lapoz. Az óvoda száz­gyerek lelkivilágában mély férőhelyes, de máris száznegy- nyomot hagy, ha esetleg a venegy gyereket vettek fel. többiek gúnyolják. Minden Ennél többet lehetetlenség el­egyes jelentkező gyermeknek helyezni, az már a munka és helyet biztosítottunk az ovo- a gyerekek rovására menne, dakban, illetve a bölcsődék- a központi fűtés, a szép mo- “en- dern épület nagy vonzóerőt ELŐSZÖR a baglyasaljai gyakorol, ez természetes is. Több mint félezer ebéd Naponta 550—706 ebédet lálja mindenki az ízletes, ked­készítenek Nagybátonyban, a vére való ételt. Tízen gon- Fekete Gyémánt Étteremben a Jjoskodnak arról az étterem- . - - , , , , ben, hogy a dolgozok kiadós, banyaszoknak, a szolgáltató jó ebédet kapjanak. Mintegy vállalat, a FŰTÖBER és a hatvan kiló sertés- vagy mar; községgazdálkodási vállalat hahúst, nyolcvan kiló csirkét, munkásainak. Az étkezők há- a halételekhez 120 kiló halat romféle menüből választhat- vásárolnak nak, s így rendszerint megta- ebédhez. egy-egy napi Szlovák kulturális napok Nagy eseményre készülnek sort ad. Felelevenítik a ma a lucfalvi völgyön. A Hazafi- gyarországi szlovákok népi as Népfront és a Magyaror- hagyományait. Az együttes szági Szlovák Szövetség ren- október 12-én Sámsonházán dezésében szlovák kulturális, ismétli meg műsorát. A nem­napokat rendeznek. Október' zetiségi kulturális esemény 11-én érkezik Lucfalvára a iránt máris nagy az érdeklő- nagytarcsai szlovák nemzeti- dés, több községből jelentkez- ségi együttes és gazdag mű- tek részvételre. előzte végződött. Ennek főszereplője Schrötter volt, aki június ele- ^yi1:ra' .ién a hugyagi italboltban a fiatalkorú F. Jánossal sörö­zött. A kocsmából az Ipoly- partra mentek, a roneshídhoz. Beszélgettek, s közben F. Já­nos megemlítette, jó lenne át­menni a túloldalra, Szécsény- kovácsiba, mert van ott egy lány. Nosza, lehúzták cipőiket, feltűrték a nadrágot, s átkel­tek a folyón. Keresték a lányt, fórt, de nem találták, s helyette ösz- szeakadtak öt-hat szécsényko- vácsi fiatalemberrel. Ezek mintha megérezték volna, hogy „lány van” a dologban, meg­kérdezték a két hívatlan láto­A két jómadár felült a 23 órakor Somoskőújfaluba indu­ló vonatra, s meg is érkeztek a határ menti községbe. Ne­hogy gyanúsak legyenek, szó­ba elegyedtek három lánnyal, s velük hagyták el az állo­más épületét. Éjfél lehetett, amikor a hegyoldalakon át gyalog átlépték a magyar ha­brügális étkezés Nyitráig eljutottak valahogy Mondani sem kell, nem talál­ták a rokont, s ezután Po­zsony felé vették útjukat. Hol gatót, mit keresnek itt? gyalog, hol autóstoppal csök- Schrötter mint „vén tengeri kerítették a távolságot, míg­medve” nem kis büszkeséggel nern a Duna-parti városba ér- , .. . , . . tek. Itt sem találtak rokont, mutatta hajosrgazolvanyat, Két napig csavarogtak Po. ám úgy látszik, az igazolvány zsonyban, s mint ahogy Tóth nem keltett semmi respektet. Pál Flórián mondta: „gyümöl- A két „lánynézőt” bizony szé- cs°*’ almát és barackot et- ... . ,,, ... , tünk, de bűncselekményt nem pen helybenhagytak a fickók, követtünk eL>, legyengülve, s ők a „szégyen a futás, de hasznos” elve alapján, fu­tásban kerestek menedéket és találtak is, a hugyagi parton. Duna partján pihentek, ami­kor a csehszlovák határvédel­mi szervek elfogták a két „turistát”, s mintegy egyhó­napos „szobafogság” után át­adták őket a magyar hatósá­goknak. így végződött a ka­land, amely ezután a Salgó - Már éppen dolgozni készült tarjáni Járásbíróságon folyta- Schrötter — át is esett az or- ^ódik niajd. vosi vizsgálaton —, amikor jú- Szokács László Azok a szép napok. N. GNIGYUK Fordította; SÁRKÖZI GYULA RipOrtfC^CD V 47. Hát anyám, az én szegény jó édesanyám? Hogyan le­szek meg nélküle? Hogyan tudok meglenni ott idegenben hozzátartozóim nélkül?” Tudja, valószínűleg akkor érez­tem először, mit jelent nekem a szülőföld és a szülői ház Azelőtt mindezt könnyelműen fogtam fel, de akkor, ami­kor mindörökre el akartak szakítani hazámtól, megérez- tem, hogy nélküle nincs élet, számomra. — És akkor mit csinált? — Néhápy nap múlva felültettek minket a párizsi gyorsra és Mr. Standley védőszárnyai alatt elindultunk a nagy útra. Csupán nekem nem tűnt nagynak ez az út. Vonatunk éjjel befutott Berlinbe. Mr. Standley és a lá­nyok aludtak. Felkaptam a köpenyemet és leszálltam. A peronon kevés ember volt. Senki sem törődött velem. Ki­értem a pályaudvar előtti térre. Mihez kezdek ebben a hatalmas ismeretlen városban? Talán vissza kellene for­dulnom, míg nem indul el a vonat? Nem, innen még ha­za lehet jutni, de ha visszafordulok, minden elveszett. S elindultam. Jártam az utcákat a berlini éjszakában. Na gyón felszabadultnak éreztem magam, mintha roppant te­hertől szabadultam volna meg. Ne csodálkozzék: egyálta­lán nem éreztem félelmet. A politikához akkoriban sem­mit sem konyítottam, s Berlin számomra nem a fasiz­mus fellegvára volt, hanem csupán egy titokzatos, ha­talmas város, amelyben ugyanolyan emberek laknak, mint én. 0, ha most volnék ott! Tudnám, mit kell ten­ni. De akkor csak arra gondoltam, hogy valahogy átvé — 139 — szeljem az éjszakát, aztán pedig majd csak hazaindulok. Ahogy bolyongtam az utcákon, egy parkhoz értem. Me­leg éjszaka volt. Ledőltem egy padra, s elaludtam. Ami­kor felébredtem, már virradt; Nagyon éhes lettem. Tás­kámban pedig csak néhány zloty zörgött. Itt semmit sem érek vele. Talán a fülbevalóim kisegítenek a bajból? Varsóban vettem, mert nagyon megtetszettek, de hát mit tegyek, búcsút kell mondanom nekik. „Ékszerészt kell ta­lálnom — gondoltam —, s bármilyen áron el kell adnom neki ezeket a fülbevalókat.” Németül tudtam keveset, a balettiskola egyik tanárnője, Frau Gertrud német volt és nagyon szerette, ha németül beszéltünk vele. Mindeneset­re megtudtam értetni magam egy némettel. Felfedeztem egy ékszerboltot és a tulajdonosnak felajánlottam a fül­bevalókat. Megkérdezte tőlem ki vagyok és honnan jöt­tem. Elmeséltem neki egy kitalált históriát, hogy lengyel vagyok, Sziléziában lakom, Berlinbe pedig azért jöttem, hogy beiratkozzam a színművészeti iskolába, de kirabol­tak és most itt állok egy huncut pfennig nélkül, annyim sincs, hogy egy csésze kávét vehessek magamnak. Olyan őszintén adtam elő a mesét, hogy még a könnyem is ki­csordult és az ékszerész megsajnált: megvette a fülbeva­lóimat, habár azt mondta, hogy egyáltalán nem reméli, hogy valaki megveszi tőle. Megköszöntem megmentőm szívességét, betértem egy kávéházba, jól megreggeliztem és elindultam az állomásra. Valahogy el kellett indulnom hazafelé. Varsóba utazni veszélyes volt: Mr. Standley nyilván értesítette őket a szökésemről, ezért más útvo­nalat választottam: Berlinből Breslauba utaztam, onnan Oppelnbe és Bitóm közelében léptem át a határt. Képzel­je el, mennyire megörültek otthon, amikor váratlanul be­toppantam! De nem. maradhattam sokáig Rovnóban: nyo­mozhattak utánam és ezért néhány hónapig Kosztopol- ban bújkáltam. — Aztán többé nem keresték? — Lehet, hogy büntetőeljárást indítottak ellenem.de akkor már megismerkedtem Lisowski kapitánnyal. Egy­másba szerettünk. Amikor elmeséltem neki kalandjaimat, Varsóba utazott és kifizette a tanításom költségeit. Aztán megesküdtünk és a felesége lettem. A többit pedig már tudja. — Igen — mondtam elgondolkozva, amikor Lisowska befejezte elbeszélését. — Azt azért mégsem értem, milyen összefüggés van e történet és Németországba való utaz- hatnéka között. — 140 — — Milyen nehézkes az észjárása! Mindezt azért be­széltem el, hogy jobban megértse lehetőségeimet. Maga alighanem nem tudja elképzelni, mit jelent, ha egy hír­szerző egyúttal balerina is. Elég csak egyszer megjelen­nem a színpadon a tisztek előtt, s karrierem máris gyor­sabban ível felfelé, mint az élelmiszerárak Rovnóban a megszállók bejövetele után. De ha még elmesélem ne­kik, hogy hollywoodi szerződést kaptam, Európa vala­mennyi lapja nagy reklámot csap majd nekem. Higgye el! Sok tisztet figyeltem meg, s közben arra gondoltam, vajon melyiket „boldogítsam”, melyikkel léphetnék meg Németországba, akár mint a szeretője is. Bánja az ör­dög! Arra a következtetésre jutottam, hogy Raulnál nincs és nem is lehet megfelelőbb jelölt... — Siebert főhadnagy? — kérdeztem. — Igen, Paul Siebert, csakhogy nem főhadnagy, ha­nem százados! Sokkal figyelmesebb lehetne, hírszerző elvtárs! — koppintott az orromra Lídia. — Már egy he­te, hogy századossá léptették elő. „Ebben nincs semmi csodálatos — gondoltam —, hogy Lídia éppen Nyikoláj Kuznyecovot választotta ter­ve megvalósításának alanyául. Ezek szerint a fiú nagy­szerűen játssza a német tiszt szerepét. Ám Lídia eről­ködése hiábavaló: Paul Siebert nem utazik Németország­ba.” Legszívesebben nyomban feltártam volna Lisowska előtt a titkunkat, de ehhez nem volt jogom. Ezért csupán ennyit válaszolhattam neki: — Érdemes ezzel foglalkoznia? — Érdemes és kell is. Kérem, jelentse be tervemet az osztag parancsnokának. Biztos vagyok benne, hogy Medvegyev egyetért vele. — De hisz’ maga mondta, hogy Siebert nem kapott szabadságot. — Ez nyugtalanít engem is. A Kiczinger törzsnél van­nak jó ismerőseim. Paul meg ott dolgozik. Mindent ma­gamra vállalok. Csupán meg kell kémem a törzsfőnököt és minden rendben lesz. A törzsfőnök jóformán minden nap a kaszinókban ebédel. — Biztos abban, hogy protekciót tud szerezni a szá­zadosnak? — Nagyon is — jelentette ki Lisowska határozottan. (Folytatjuk) — 141 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom