Nógrád. 1969. október (25. évfolyam. 227-253. szám)
1969-10-26 / 249. szám
A Tragédia filmen Megjelent, megjelent hát a Tragédia filmen — azaz nem filmen, hanem csupán a tv szűköcske képernyőjén. A képernyő sajnálatosan kicsiny felületén, amelynek két dimenzióján részben többet, részben kevesebbet lehetett nyújtani, mint a szípad három dimenzióján. Tehát a mű valamennyire összezsugorodott, hát még ha azt is figyelembe vesszük, hogy a Tragédiának voltaképpen négy dimenziója, az Időre is szüksége volna méltó látta tás ban. Bírálatok özöne jelent meg Szinetár Miklós rendezéséről. Ezekben egyöntetűen elismerő csupán a tény volt: a Tragédia ebben a formában több néző számára lett hozzáférhető, mint a színházi előadásoknak cs'aknem valamennyijében. De nem a tv-filmet akarom bírálni, elvégezték azt, s tegyék továbbra is a hivatásos kritikusok, teremjen közöttük termékeny vita. Ezekben a sorokban arra akarom felhívni a figyelmet, hogy már 1939-ben, tehát éppen 30 esztendeje (egy, úgy tudom kaposvári tanár) Varga István részletes tervet dolgozott ki a Tragédia megfilmesítésérd. A 30 nyomtatott oldalnyi tanulmány AZ EMBER TRAGÉDIÁJA, MINT AZ EGYETEMES MAGYARSÁG ELSŐ VILÁGFILMJE címen jelent meg. A füzetkében a szerző megállapítja, hogy a Tragédia 1883-tól 1939 nyaráig, azaz 56 év alatt ösz- s '.esen körülbelül ezerszer hangzott el és tizennyolc nyelven jelent meg. Aztán azt taglalja, hogyan lehetne filmen előadni a Tragédiát, amit hosszú-hosszú időn át úgy értékeltek — szerinte tévesen —, hogy könyvdrámának készült. A füzet szerzője éppen ellenkezőleg, azt állítja, Madách „valósággal a filmszerűségre gondolt a drámai költemény megalkotása közben". Azt állapította meg, hogy: „a Tragédia film- szerűségét éppen színpadra eszményi értelemben kevéssé alkalmas volta biztosítja”. A továbbiakban oldalakon keresztül részletezi a megfilmesítés monstruózus munkáját. „Egyetemes formában kapjon részt a nemzet minden rétege a létrehozás munkájából, anyagi és szellemi hozzájárulással egyaránt” — írja, s hozzáteszi: a film minden meglevő értékünk, gazdag szellemi kincseink tékozló felhasználásával készüljön és a magyarságot méltóan képviselő világfilm legyen. Ügy véli, hogy a Tragédia világviszonylatban is kitűnő üzlet lesz. Különösen, ha a magyarral egyidőben német, francia, angol változatban is elkészítik, de gondol egy szláv nyelvű változatra is, mindezt magyar irányítással — és mindezt 1939-ben! (A film gondolata persze, már évekkel ezelőtt is érlelődött benne, foglalkoztatta). Figyelme kiterjed arra is, hogy az államhatalom kezdeményezésére is szükség lehet, de csak erre. Aztán főrendezőként felsorol néhány nevet, akik közül választani lehetne: Korda Sándor, Kertész Mihály, Fejős Pál, Czukor György és néhányat az itthoniak közül — ma alighanem egy sem él közülük. Határozott elképzelései vannak a szereplők kiválasztására — bár nem említ neveket — és arra, hogy az egyes színészek hogyan „vegyék” szerepüket. Keményen megállapítja, hogy a vászon közönségének a rádióhallgatástól, a színpadi előadástól teljesen eltérően, fimszerűt kell kapnia. Zenét is íratna hozzá, amely azután a köztudatban olyan szervesen hozzánőhetne Madách szövegéhez, mint a Szentivánéji álomhoz Men- delhsson, a Manfrédhez Schumann, a Viharhoz Sibelius, vagy a Peer Gynthez Grieg muzsikája. Tanácsot ad az átmenetek megteremtésére egyik színből a másikba és azt írja: „a történés nem szakadhat meg az egyes színek között, de nem is térhetünk át élesen egyik jelenetről a másikra, maga Madách is folyamatos egészként látta a Tragédiát”. Varga István csodálatos előrelátása (akkor, amikor még magyar filmgyártás úgyszólván nem is volt), színes filmen látta volna legszívesebben a Tragédiát, sőt így ír: „Az lenne az igazán eszményi megoldás, ha a Tragédiából színes, sőt már színes-plasztikus film volna készíthető. De a technika mai állása szerint megelégedhetnénk olyan művészi fekete- fehér fényképezéssel is, amilyennel főleg az amerikaiak és a franciák szokták elkápráztatni a világot.’’ A továbbiakban sorra veszi az egyes színeket és elmondja velük kapcsolatban filmelképzelését. Sajnos, nem idézhetjük a több oldalra terjedő, mélységes meglátásokban gazdag ötleteit, valóságos filmrendezői képességre valló elképzeléseit. Csak egyet említünk közülük, hogy rendezői tanácsaiban mintha meghökkentő előrelátással megérezte volna az űrrepülések korát és ehhez alkalmazta tanácsait. Varga Istvánnak gondja volt még a film propagandájára is. Ilyeneket írt: „Elsőrendű fontosságúak a szép, vonzó, egyszerű és színes plakátok. Ez megoldható Zichy- nek a Tragédiát ékesítő rajzaival és párhuzamosan önálló művekkel is”. Tovább: „A magyar postának van érzéke ilyesmihez (mintha ma irta volna): talán készíttetne egy Tragédiasorozatot, amelynek első értékén Madách, az utolsón Zichy arcképe állna, köztük pedig természetes sorrendben a Tragédia Zichy- illusztráciői.” Befejezésül pedig ezt mondja: „Fogjunk tehát hozzá, mielőtt más nemzet filmgyártása (rosszul) megteszi.” Varga István lehangoltan, könyve végéhez fűzött jegyzetében ezeket közli: Körülbelül kilencszáz barát, volt kolléga, ismerős közül mintegy hatodrésze jelentkezett a kis füzet előfizetőiéként. Mégis ötszáz példány készült belőle, a fölösleget a szerző szét fogja osztogatni, hogy a terv legalább így bizonyos elter- jedsógre tehessen szert. Ám senki sem próféta saját hazájában. Varga István elképzeléseinek nem támadt visszhangja... — Ky. E. Levél a Hajnali Hírharsonának: „Köszönöm az önök közbenjárását. A cikk megjelenése után azonnal beengedtek a Bámexbumfért Ló utcai mintaboltjába. D. Hakonyi Ottó” Egy egyszerű vásárlás története rosnőjét elbocsátották. Az új pénztárosnő már nem téved az egyszerű dolgozók rovására. Köszönöm. D. Hakonyi Ottó” Levél a Későesti HírharsoLevél a Délelőtti Hírharsonának: „Kedves elvtársak! A múlt héten megjelent bíráló cikküknek megvolt az eredménye: a Ló utcai Bámexbumfért mintaboltjában pillanatok alatt találtam egy eladót, aki megkérdezte tőlem, hogy mit óhajtok. D. Hakonyi Ottó” Levél a Délutáni Hírharsonának: „Nagyon hálás vagyok lapjuknak, hogy napirendre tűzték a 15-ös billentyűk ügyét. Éppen ideje volt már. A kritika, úgy látszik, használt, mert most már kiváló minőségű billentyűket lehet kapni a Bámexbumért Ló utcai mintaboltjában, ámenek, hogy a Ló utcai Bámexbumfért mintaboltjában nem csomagolják be a 15-ös billentyűket, pedig azok olajosak és nehezek. A levél megjelenése után ismét ott jártam és örömmel tapasztaltam, hogy most már becsomagolják a kért árut: szép dobozba teszik és rózsaszínű máslit kötnek rá. nának: „A Ló utcai Bámexbumfért mintaboltjáról szóló cikkük elérte a kívánt eredményt: ma már köszönnek az eladók, ha a vevő távozik a boltból. D. Hakonyi Ottó’ Levél az Éjféli Hirharso- nának: „Köszönöm az önök Levél a Déli Hirharsonának: „A lapjukban leközölt cikksorozat hatásos volt: a Ló utcai Bámexbumfért mintaboltjában nagyon udvariasan, szolgálatkészen bántak velem és előzékenyen megkérdezték, hogy mit óhajtok. Köszönöm. D. Hakonyi Ottó” lyek — véleményem szerint — vetekszenek a külföldi billentyűkkel. D. Hakonyi Ottó” Levél a Késődélutáni Hirharsonának: „Néhány héttel ezelőtt eipanaszoltam önökEz igen! Ide nyugodtan jöhetnek vásárolni a külföldiek. D. Hakonyi Ottó” Levél az Esti Hirharsoná- nak: „Leleplező riportjuk nyomán a Ló utcai Bámexbumfért mintaboltjának csaló pénztáközbenjárását. A cikk megjelenése után azonnal kiengedtek a Bámexbumfért Ló utcai mintaboltjából. D. Hakonyi Ottó” Ugye, milyen egyszerű? Mikes György Kikötőben Uncra ^erve... Fotó: Koppány — Tizenkét csinos lányt kiválasztunk — mondta Zsiga bátyó — és ellátjuk a várost tökkel. Minden forgalmas sarkon egy lány fehér nylon- kötővel, No lém, még a köténykét se vettük meg! S intézkedett, hogy tizenkel, nylowkötőért utazzon be az anyagbeszerző izibe a járási székhely új áruházába. Amikor a tök háta már kezdett ezüstös színben játszani, az anyagbeszerzőt ismét beküldte tizenkét babos kendőért. A TÖK PEDIG fejlődött szépen, hiszen a legjobb talajt kapta az aljban, ahol áz előző évben ötször kaszálták a vörösherét. Ráadásul még egy kis pétisót is elloptak a búzától, amitől egyszeriben megszaladt a töktermés, akkorára gömbölyödött némelyik, hogy egy kisebb kocának elég lett volna ólnak. Mondták is többen, hogy meglesz ennek a visszája. Aminthogy igazuk is lett, minthogy a hatalmas tököknek olyan vékony húsúk fejlődött, hogy azzal bizony aligha lehetséges milliós forgalmat lebonyolítani a városban. A lányok közül se jelentkezet senki tökárusításra. S még mielőtt Zsiga bátyó más tsz-től vett volna húsosabb tököt és a városon szerződtetett volna havi kétezres fixért töksütő asszonyokat, a vezetőség sürgősen leszavazta a dolgot. Így azután Zsiga bátyó újabb játékát megúszták potom háromszázezer forintból, nem számolván a saját járművekkel bonyolított szállítás költségeit. De akkor már mindenki rettegve figyelte, hogy Zsiga bátyó milyen új ötlettel lepi meg a szövetkezetei és a vezetőség tagjai is azon törték a fejüket, hogyan is szabadulhatnának meg elnökük álmaitól. Végűi megszületett a megoldás módja. A szomszédos egyesült, mamimuth-szö- vetkezet élére ugyanis már hónapok óta nem talált sem a tagság, sem az erre felkért járási tanács megfelelő embert. Küldöttség utazott tehát a városba, a járási titkárhoz. — Nehéz szívvel, de szocialista kötelességünk tudatában — kezdte el fellengzős hangon Kurbely Bertalan, a küldöttség szószólója — felajánljuk segítségünket a Sárga -Csikó Egyesült Tsz-nek. Mert egy olyan kis tsz-ben, mint mi vagyunk, könnyebben tudunk elnöknek való embert találni, de már egy olyan hatalmas kollektíva élére, mint a Sárga Csikó, olyan tapasztalt, gyakorlott, széles látókörű, ötletes ember dukál, mint a mi szeretett Zsiga bátyónk. Mi lemondunk róla a köz érdekében, de ígérjük, hogy sose feledjük el. . . A JÁRÁSI TITKÁR sejífette, hogy valami titok lappang a tsz-vezetőség látszólagos önzetlensége mögött, de elfogadta az ajánlatot, mert úgy gondolta, hogy a nagy szövetkezet úgy leköti Zsiga bátyó energiáját, hogy nem lesz kedve vakmerő elképzeléseket megvalósítani. De azért még külön útraválőval is ellátta az öreget: — Zsiga bátyó! Aztán ' ha valami megváltó jó ötlete támad, előbb számoljon, s csak ha minden oldalról gazdaságos, akikor vágja bele a fejszéjét! — Hát, hm, egén! — Hát akkor, jó munkát Zsiga bátyó! Ámde Zsiga bátyó képzeletét akkor már nem lehetett megfékezni, egyébként is egy rugalmasabb mechanizmus szelei fújtak már az egész gazdasági életben, így azután csak némiképp hatott meglepetésnek, amikor a tervtárgyaló közgyűlésen Zsiga bátyó a következő bejelentést vette. — Már az idén postaga- lambtetepet létesítünk. Tízezer darabos po-stagalamb-ál- lománynál egymillió forint hasznot érhetünk el tisztán. Egy borgőzös hang közbekiáltott. — Mi a francot csinálunk annyi galambbal? — Postagalambbal! — helyesbítette Zsiga bátyó, az új elnök. — Hát mit kezdenénk!? Eladjuk, jó áron. — Ki az a tökfejű, aki ilyet vesz? — okvetetlenke- detit még mindig a borgőzös hangú. — Ki ? Hát mindenki. ., Nem kell ehhez kommentár, tagtársak! Ma, amikor a postahivatal a táviratot három nap alatt és az expresszleve- let egy hét alatt kézbesíti a címzettnek, a postagalamb forradalmasítja a levelezésit és a hírközlést. Állítom, hogy még a nagyobb újságok is vesznek belőle, az pedig már magában is szép szám. Azután van az országban háromezer postahivatal. ha mindegyik csak egyet vesz... De hát mért venne csak egyet. Aztán adunk el a tu- ristaházaknak, a társszövetkezeteknek, végezetül a magánosok pénzének sincs más szaga, nem igaz!? Az egymilliói nézzétek, tag társak, ne az okvetetlenkedést hallgassátok! Javaslatot teszek, hogy vegyük meg a régi Berze- viczy-kastélyt postagalamb- telepnak, másfél millióból már kitelik. ötszázezerből rendbe hozzuk. S mindez két év alatt amortizálódik, ha az évi egymillió forintot) jövedelmet veszem alapul. De hát csak rajtunk múlik, hogy ne csak tízezer, hanem húszezer, vagy akár ötvenezer galambot vegyünk , tenyésztésbe! A TAGOK CSÓVÁLTAK a fejüket, szokatlannak találták a postagalamb-tenyészetet, de hát az elnök tudja! Ő végezte el a gazdaságosság! számítást! Meg azután az első közgyűlés, amelyen kirukkol az elképzelésével, nem illik azzal kezdeni, hogy mindjárt leszavazzák! Amikor döntésre került a sor, a többség f elnyújtotta kezét, csak néhány óvatos duhaj tartózkodott a szavazástól. Telt-múlt az idő. A tsz te1- jes vezetősége, a brigádvezetők és munkacsapatvezetők többsége az országot járta, hogy megvásárolja a szükséges postagalamb-törzsállo- rnanyt. Ámde minden utánjárással is csak tizenkét galambot sikerült megvenni, abból is kilenc volt a hím és csak három a tojó, amin a galamb-brigádba beosztott cserfes asszonyok pajkosan eltréfálkoztak. Kínos helyzetbe kerültek. Ott állott a kétmillió forintos költséggel vásárolt galambpalota, amely hajdan grófok és bárók elegáns lakhelye volt, s a falak NÓGRÁD - 1969. között galambok helyett csak Sokszoknyás gondozók jártak, akik pontosan annyian voltak,' mint a galambok. Szerencsére a természet a szövetkezet segítségére sietett, mert egy váratlanul megkapott takonykor következtében a nagy fáradsággal és tetemes költséggel összevásárolt posta-galambok egytől egyig elpusztultak. Most már csak az üresen maradt kastély hasznosítása maradt hátra, amit a járási tanács segítségével ugyancsak megoldottak, mert a tanács egymillió forintért megvette gyermeküdülőnek. Így tehát a postagaíamb-tenyészet ötletét potom egymillióval megúszta a szövetkezet. — JELENLEG AZ A HÍR járja.' hogy Zsiga bátyó társulást akar szervezni nyolc-tíz erős tsz-ből az űrutazás kizárólagos jogú irodájának megszervezésére. * — Hát- ilyen játékos ember a mii Zsiga bátyónk! — emeli fel verejtéktől fénylő fejét nagyanyám és még hozzáteszi — Csak hát erős rendszer ez a kommunizmus! Még a Zsiga bátyó játékait is kibírja. .. 26-, vasárnap 9
