Nógrád. 1969. október (25. évfolyam. 227-253. szám)

1969-10-25 / 248. szám

Ügyfél és ügyintézés SZÁMTALAN értekezleten, tanácskozáson vettem részt, ahol szóba került valamilyen tormában az ügyintézés és az ügyfél viszonya. Ez természe­tes is. Hivatalos ügyeink nagy részét a tanácsok illetékes osztályainál intézzük. Az ál­lampolgár születésétől kezd­ve, — amint bejegyzik az anyakönyvbe és erről hivata­los bizopyítványt töltenek ki, — életének szinte minden egyes szakaszában, egészen a halotti anyakönyvi kivonat kiállításáig ügyfél marad. Ügyfél, akinek fontos az a dolog, amelyben eljár. Nem egy esetben emberi sorsok fordulásáról dönt az ügyin­téző. Ezért nem lehet közöm­bös. hogyan Intézi őket, mennyi lelkiismeretességet, szakmai hozzáértést bizonyít az, akit erre a felelős posztra állítottak és egyúttal felru­háztál?. a döntés jogával. Most nem a felelelőtlen, el­nagyolt ügyintézésekről aka­rok elsősorban beszélni, mert ezeknek a száma egyre in­kább csökken. Kevesebb az aktát és ügyfelet tologató, át­passzoló „illetékes”, aki csak az „ügyfelet” látja és mö­götte nem veszi észre az em­bert. És kényelemszeretetből, vagy éppen azért, mert eset­leg kényes dolgokban kell hi­vatalosan állást foglalnia, in­kább halogatja a döntést, fe­leslegesen hívogatva be azo­kat, akik mielőbb pontot akarnak tenni ügyükre. És folytathatnánk a sort az em­bereket feleslegesen várakoz­tató, közben magánügyeket megbeszélő, esetleg nyugodt lélekkel mással foglalkozó ügyintéző képével. A hivatal, munkahely és ehhez mérten elvárja minden egyes ügy­fél, hogy törődjenek vele, alaposan, lelkiismeretesen fog­lalkozzanak panaszával. Ez mindenki előtt világos. A tanácsok kapcsolata, a lakossággal egyre szorosabb és nemcsak azért, mert a szocialista közigazgatás alap­egységei. hanem azért is, mert a gazdaságirányítás új rendje az eddigieknél na­gyobb hatáskört biztosított a községi, járági, városi, me­gyei tanácsoknak egyaránt. A hatáskör növekedése pedig magával hozta az ügyintézés szélesebb voltát. A tanácsok szerte az országban naponta döntéseket hoznak, amelyek nagy többsége alapos és tör­vényeinknek megfelelő. Eb­ből következik, hogy az ügy­fél is elégedett vele. Az ál­lamigazgatással kapcsolatos ügyek legnagyobb része rend­szerint véget ér az alsóbb fokon döntő szerveknél. Ez annyit jelent, hogy kevesebb a fellebbezés, elégedett az ál­lampolgár. Az ügyintézés a jövőben tovább egyszerűsödik. A ta­nácsok hatáskörének decent­ralizálása elősegíti a még eredményesebb eljárásokat. Kevesebb lesz a formális, a tanácsokat és az ügyfeleket egyformán terhelő, az ügye­ket bonyolultabbá tevő fölös­leges engedélyek száma. A közelmúltban például közpon­ti intézkedések szabályozták a hatósági bizonyítványok számának csökkentését. De egyes, a tanács által meg­adható engedélyek nagy ré­sze még mindig sok feltétel­hez kötött, vélemények be­szerzésétől függ és gyakran csak formális. A TANÁCSOK továbbfej­lesztésének útja nyitva áll. A párt Központi Bizottsága és a kormány az idén fog­lalkozott ezzel a kérdéssel és határozatot hozott, amely rögzíti a tanácsok szerepével, hatáskörévelj felelősségével kapcsolatos elvi álláspontot. Ezek megvalósítása lehetővé teszi a gyors, rövid, megala­pozott ügyintézést, ami mindennapjaink lényeges ré­szét teszi ki. Cs. E. Dicséret — locsolásért Levelet kapott a napokban a salgótarjáni Köztisztasági Hivatal, amelyet — a környék Jakóival egyetértésben — Fa­ragó Vilmos írt, a Rákóczi út 35. szám alól. A levél kifo­gásolta. hogy az Arany János utca az utóbbi időben a város egyik legporosabb utcája lett, különösen, amióta a leendő 26 számú épület munkálata­inak előkészítése megkezdő- dödött. A dömperekről szál­lítás közben a föld, a törme­lék lerázódik, s percekig por­felhőbe burkolódzik a kör­nyék. Jogos volt a levél, s a Köz- tisztasági Hivatali dicséri, hogy a panaszt példás gyor­sasággal orvosolták. (t) Új munkások a helyiiparban A tanácsi helyiipari válla­latok ebben . az esztendőben több mint 250 fővel kívánják növelni a termelésben foglal­koztatott munkások számát. Az eltelt nyolc hónap alatt 230-ra tehető azoknak az új munkásoknak a száma, akik a tanácsi ipar valamelyik üzemében akarják megkeres­ni kenyerüket. A legnagyobb létszámmal a Nógrád megyei Textilipari Vállalat gyarapodott, ahol az újonnan felvettek száma meg­haladja a 100 főt. Utána a Riolex Építőipari Vállalat kö­vetkezik 64 fővel, majd kö­vetkezik a Nógrád megyei Vegyesipari és Javító Válla­lat, majdnem 40 dolgozóval. A többi vállalatoknál általá­ban 9—15 fővel gyarapodott a munkásgárda. Ellenőrzés házról házra Nagy munka folyik ezek­ben a napokban Balassagyar­maton. A városi Vöröskereszt­szervezet a város összes ma­gánházánál és bérházánál ér­tékeli a tisztasági mozgalmat. Ez az első alkalom, hogy a város minden lakóházához el­jutnak a vizsgálattal. Nagy segítséget ad a mun­kában a városi nőtanács, a városi tanács-vb egészségügyi ÁB és bekapcsolódtak a vizs­gálatba az egészségügyi szak- középiskola másodéves hall­gatói is. összesen mintegy százan járják a házakat, hogy a megadott kívánalmak telje­sítését még e hét végéig el­lenőrizzék. A bérházaknál különös fi­gyelmet fordítanak a folyo­sók, lépcsőházak, udvarok és kapualjak tisztán tartására, a hulladékanyagok zárt helyen való tárolására, a pincék és padlások lomtalanítására, a házirend szabályainak betar­tására, a parkosításra, virágo- sításra. A magánházaknál megvizsgálják többek között a gazdasági épületek rendsze­res tisztán tartását, a kutak lefedését, környékük feltölté- sét. az utcai részek gondozá­sát, lehetőség szerinti fásítá­sát, virágosítását. Azok a lakóházak, amelyék minden feltételnek megfelel­nek, Tiszta udvar, rendes ház oklevelet kapnak. Iskolában, Beesöngetés után az osztály levonult a televíziós-terembe, amely egyben az ebédlő funkcióját is betölti. A kép­ernyőn ekkor még csak a körbefutó mutatókat látták a gyerekek. A tanárnő az adás előtti öt percben megadta a megfigyelési szempontokat, s elkezdődött az óra. A salgótarjáni Bartók Bé­la úti általános iskola a vá­ros legrégebbi oktatási intéz­ményei közé tartozik. De szellemiségében modern okta­tó-nevelő munka folyik itt. Az iskolában rendszeresen megtekintik az Iskolatelevízió adásait. Egy ilyen „tévés” órá­ra látogattunk el a hetedik osztályba, amikor a Japánról szóló földrajzadást nézték végig a tanulók. Arra számí­tottunk. hogy a bemutatandó film az újdonság érzésével fog hatni a gyerekekre. A be- csöngetés előtt azonban kide­rült, hogy a tanulók a tele­víziós adás előtt már három órával feldolgozták az anya­got. Nem számítottunk nagy hatásra, s feltételezésünkben kellemesen csalódtunk. ♦ A tanulók előtt papír és ceruza. Megfigyeléseiket fel­jegyzik, a papírlap nagy se­gítséget nyújt nekik a látot­tak feldolgozásában. Elhang­zanak az első kérdések: hol helyezkedik el Japán, melyik éghajlati övben? stb. Nagy Franciska, a hetedikesek föld- rajztanárnője neveket mond, s máris hallgatjuk a frap­páns válaszokat. Gyakorlati­lag a már tudott anyag át­ismétléséről van szó, a vála­szokban nem lehet semmi fennakadás. A tanárnő meg­ismétli a „tévés” tanárnő egyik legizgalmasabb kérdé­sét: — Találtok-e olyan moz­zanatot, amely megváltoztat­ja eddigi elképzeléseiket Ja­pánról? A tanulók egy-egy érdeke­sebb látnivaló után sűrűn je­gy ezgetnek a papírlapokra. Aztán újabb kérdések és újabb feleletek következnek. Pereg a film tovább. A fek­vésből és a felszínből megtud­juk Japán éghajláti tényezőit, láthatjuk mezőgazdaságát, ipa­rát. s végül megismerkedhe­tünk a tőkésország politikai arculatával is. Gyorsan elte­lik a harminc perc, s a gye­rekek felvonulnak a tante­rembe, ahol megkezdődik a látottak értékelése. * — Találtatok-e olyan moz­zanatot. amely megváltoztatta eddigi elképzeléseiteket Japán­ról — hangzik fel a már is­merős kérdés. A tanulók elő­ször bátortalanul jelentkez­nek — a látogatók kicsit fe­szélyezik őket —, de aztán a karok erdeje emelkedik a le­vegőbe. Nézzük a válaszokat, hogyan reagáltak a hetedike­sek a filmre: — Meglepődtem, hogy Ja­pánban tüntetnek a munká­sok, hogy összecsapnak a ren­dőrökkel, Az volt az elképze­lésem, hogy itt mindenki elé­gedett az életkörülményeivel. — Érdekesnek tartottam, hogy az északi országrészt Hó­országnak is nevezik. — Feltűnt az emberek élet­módja, az, hogy az emberek leveszik cipőjüket, ha belép­nek a szállodába. Érdekes volt a gyékényágy. — Az amerikaiak elfoglal­ták a kisebb szigeteket és gyarmatosították őket. — Az ünnepélyes viselkedés nagyon érdekes volt. ★ A hetedik osztály a végle­tek osztálya: harmincnégy ta­nulóból kilenc túlkoros. A feldolgozásból kiderült, hogy a jók nagyszerűen magukkal ragadják a gyengébbeket. Ha a fenti válaszok nem is tük­rözhetik a csillogó gyermek­szemek nézését, érdeklődését, azt azonban megállapíthat­juk, hogy a film a „három órás késés” ellenére is sokat jelentett a tanulók nézeteinek kialakitásában. Arra a kér­désre, hogy mit tudnak a má­sodik világháborús Japánról, az osztály háromnegyed része egyszerre ejtette ki Hirosima és Nagaszaki nevét. ★ A hetedik osztályos televí­ziós földrajz kézikönyv egye­Ha már kimondták... Meglepődve hallgattam az egyik tanácskor záson, hogy a felszólaló vállalati igazgató a termelékenységnél mutatkozó elmaradást egyedül és kizárólag a csökkentett munkaidő bevezetésével próbálta magyarázni. Azóta is hol ilyen, hol pedig burkoltabb megfogalma­zásban, a termelékenységben bekövetkezett csökkenést a rövidített munkahét során ki­esett, de műszaki szervezési intézkedésekkel kevéssé pótolt munkaidő alappal kívánták igazolni. Rosszul tették, mert önmaguk alatt vágták a fát. Ugyanis a rendelet szerint minden ter­melő és gazdálkodó egységben csak önerőből szabad és kell megoldani ezt a fontos, terme­lést befolyásoló feladatot. Ha nem megy, várni kell, amíg a feltételek megteremtődnek. Ahol viszont meggondolatlanul, megfontolat­lanul bevezették, ott nemcsak vissza lehet, ha­nem kell is állítani a régi, heti 48 órás mun­kaidőt. Ilyesmire az ország más részében már sor került, megyénkben azonban nem, bár okulás és tanulás céljából egy-két helyen nem ár­tana. Rossz hatást váltana ki a közvéle­ményből, joggal kifogásolnák a dolgozók; amit egyszer adtunk, azt ne vegyük vissza, politikailag megnehezítené a helyzetünket stb. — ilyen érvekkel próbálnak gátat vetni az esetleges visszaállítás gondolatának mind­azok, akik érzik; valamilyen formában lu­dasak. Elhamarkodva mondtak igent, amikor a nem reálisabb lett volna. Aztán ha már ki­mondták, legalább megvalósították volna azo­kat a műszaki, szervezési intézkedéseket, amelyeket annak idején papírra rögzítettek, s égre-földre esküdöztek megvalósításuk reali­tása mellett. Olvastam egy jelentést, amelyben azzal büszkélkedtünk, hogy egyetlen rövidített munkahetet kérelmező előterjesztést sem kellett visszautasítani megalapozatlansága miatt. Sajnos, a gyakorlat sok tekintetben ép­pen az ellenkezőjét igazolja, akár a Salgótar­jáni Kohászat; Üzemeket, akár az Ipoly Bú­torgyárat, a Riolex Építőanyagipari Vállala­tot, vagy más üzemet nézünk. Hamar elfo­gadták azt, amivel még várhattunk volna egy negyed, vagy fél évet. Az egészben az a bosz- szantó, hogy ennék igazságára csak külső intenciók ismeretében döbbentünk rá. E téma kapcsán egyik-másik helyen ma, már megpendítik: talán túl gyors volt az ütem. Azt is hallottam: nagy volt a közvéle­mény nyomása, mások pedig az e téren ki­alakult egészségtelen versenyt hibáztatják, ami Budapestről indult el, a nagyfokú mun­kaerőhiány pótlására. Kétségtelen, megyénk üzemeiben is elemi erővel tört fel ez az igény,, amely akarva- akaratlanul több vállalat vezetőjét meggyő­ződése ellenére az igen kimondására késztet­te. Nem akart nagyon ellene szólni, nehogy rásüssék: dolgozóellenes. Inkább beleegyezel; a rövidített munkahét bevezetésébe, hogy megóvja magát az előbbihez hasonló „külön­véleményektől”. Azt hiszem, ennek kapcsán érdemes felül­vizsgálni azt a gyakorlatot, mely szerint, ha valami törvény- vagy rendeletellenes, de ,..k a dolgozóknak”, nem szabad eredeti medré­be visszaterelni. Igaz. ez nehezebb, mini mindjárt az elején reálisnak lenni. Ameny- nyiben nem kínálkozik más mód, egyszer ezi is meg kell csinálni még akkor is ha fáj, 'na sokaknak vagy egyeseknek nem tetszik! A csökkentett munkaidő bevezetésével kapcso­latos rendelet betartása ugyanolyan kötelező mint a munkaügyi, bérügyi, adóbefizetési, be­ruházáspolitikai részesedéssel kapcsolatos ál­lami előírások megvalósítása. A hogyan továbbot illetően különböző ve- zetőtestületek már állást foglaltak. A leg­fontosabb feladat a harmadából, negyedéből vagy feléből végrehajtott műszaki, szervezés:' intézkedések mielőbbi megvalósítása. Csak ily módon lehetséges a rövidített munkahét bevezetésével kiesett 8—10 vagy emiél na­gyobb százalékot kitevő munkaidő alapot — több milliós termelésre fordítható munkaórái — pótolni. E tekintetben már több helyütt biztató törekvéseket tapasztalhatunk. Az ide azonban sürget, a tempó gyorsítására var; szükség. A jövőben a közgazdasági szabályozók meg­szigorítása ez irányban is nagyobb ösztönzési fejt majd ki, azonban kár addig is, akár csak egy napot is késlekedni. A nyereséget jelző forintok azt mutatják, hogy néhány vállala­tot kivéve, valamennyi termelő, gazdálkodó egységünk a lei jelölt vágányon fut, a terme­lékenységet jelző statisztika számai viszont figyelmeztetnek: az önerőből bevezetett csökkentett munkaidővel járó kiesett mun­kaidő alapot még nem sikerült pótolni. Amíg ez be nem következik, addig nem lehet nyugta sem egyetlen vezetőnek, sem egyet­len jót akaró, jóért mindig tettrekész dolgo­zónak. Venesz Károly Szokatlan veszelrttattégi pótlék Miután az amerikai egész­ségügyi minisztérium nagy­arányú kampányt folytat an­nak tudatosítására, hogy a cigarettázás rendkívül ártal­mas, most egyes színészek és színésznők veszélyességi pótlé­kot követelnek, amikor film­jeiken vagy tv-adásaikban ci­garettázniuk kell... lőre még valahol a nyomdák­ban várja a kiszállítás izgal­mas pillanatát. A hetedike­sek tanárnője. Nagy Francis­ka, azonban a kézikönyv hiá­nya ellenére is szinte az adás forgatókönyvének megfelelően dolgozta fel az órát. — Ml a véleménye a látott filmről? — kérdezem tőle. — Nagyon szemléltetönek tartom. Egyedül a monszun­erdő bemutatásának hiányát kifogásolnám. A látottakat a tanulók nagyon jól tudják hasznosítani, mivel élő embe­rekkel, nem száraz tényanyag­gal kerültek szembe, s így sokkal szilárdabbak lesznek az ismereteik. ★ A tanulók az adás után fel­vonultak a tanterembe. A film rövid áttekintésének megbeszélése a figyelmeztető csöngetéskor kezdődött el. Az izgalmasnak indult beszélge­tést. a gyermekek beszámoló­ját félbe kellett szakítani. Nyolc perc maradt a megbe­szélésre. Ha öt perccel rövi- debb lett volna az adás, ta­lán még több érdekesség is kiderült volna. A tanulók mindenesetre már írják leve­leiket az Iskolatelevíziónak, bennük a film által kiváltott megfigyelésekkel. Cserébe a hetedikes földrajztanárok vár­ják a hiányzó kézikönyvet, hogy a következő adásnál már ne fordulhassanak elő elcsú­szások, a bemutatandó film valóban az ismeretlen anyag újdonságával hasson. A palvarci Lenin Termelőszövetkezet betonúm melléküze­mében a keresletnek mindig megfelelő különböze, betonáru­kat készítenek, köztük kútgyűrűket, járdalapokat és szegé­lyeket NÓGRÁD m 1969. október 25„ szombat 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom