Nógrád. 1969. október (25. évfolyam. 227-253. szám)

1969-10-15 / 239. szám

/ Orszácigyü'ési képviselők őef^Qlél A szakmunkásképzés új törvényéről Számos nagy iparvállalat város működik megyénkben. s ezért nálunk különös jelen­tősége van a szakmunkás- Bizottságának első iparitanuló-intézeté- hallgatják meg. A pásztói ben. Itt Jedlicska Gyula, az iparitanuló-intézetben októ- MSZMP Nógrád megyei bér 17-én Varga Tiborné titkára, országgyűlési képviselő az képzésről hozott új törvény- országgyűlési képviselő tar- oktatási intézmények veze- nek. A napokban megyénk tott beszámolót a szakmun- tőinek, tanárainak számol országgyűlési kás-tanulókra vonatkozó új több helyén képviselők ismertetik az új törvényről törvényt. Hétfőn délután ipari üze­Október 16-án, a tarjáni járási Tanács tá­rnék személyzeti és más be- nácstermében Gajdár Pál osztású vezető dolgozói, ok- országgyűlési képviselő is- tatási intézmények tanárai, merteti a törvényt. Beszá­mintegy nyolcvanan gyüle­keztek Nagybátony-bánya­molóját a termelőszövetke­be a szakmunkásképzést megreformáló törvényről. . , Ugyanerről a témáról októ- a bér 23-án, Rétságon Róka Mihály vezérőrnagy, or­szággyűlési képviselő tart előadást a termelőszövetke­zeti személyzeti felelősök­nek és az üzemek személy­zetek személyzeti felelősei zeti vezetőinek. Újra a prinaszoslevét nyomában B®ogy*m wéüelcesKneSc dolgozók? Legutóbb ..Drága és kevés?” című írásunkban foglalkoz­tunk az ÉVM Közmű- és amit „Franki” cölöpözők — Szabó István, Holló György, Lavaj nasztalás vegyült, mint Cseri Ferenc elmondott _ — Főleg a túszt ás naipokon Sándor, Szép László, Mélyépítő Vállalat dől§.ozói_ k-©véfi, amit kapunk István és Nanaisi László — panaszoslevelével, gyezté meg Klecsán Pál ács, koránk gyűltek, parázs esz- amin nyilvánvalóan azt ér­Varjú na amelyben kifogásolták, a ^ ^ Nógrád megyei Építőipari Vál- £££ hogy* már* lalat konyhájának munkáját, után éhesen jönniek mécsé re kerekedett. Szám os étkezés észrevétel hangzott el, az is, ki az hoigy a biciklilevestől (üres, így fogalmaztak: „Több káló- ebédlőből, vagy legalábbis rö- zsírtelan leves), mindent le- ria mennyiséget tartalmazó. vid ’helül újra megéhez- hét, csak dolgozni nem, azért jobb minőségű ételt kellene ne[t Ezen nem is lehet cső- a pénzért, amit fizetnek még adni.” A villáminterjú kere- dáikozni, hiszen valamennyi- mindenhol jobb ellátást kap­tében megszólaltattuk a mun- en nehéz fizikai munkát vé- lak, s nekik igazán nem kásszálló helyettes konyhafő- gezek, s a szervezetnek na- mindegy mit és mennyit esiz­« Xllr.Ai án O Tini 1 cint fnilz ATItnfű 1 , r . ' , „ , nmlv Lír*.p.A— — .. n 1.. gyobb kalóriára lenne szük­sége. — Aztán még valami nőkét, és a vállalat főkönyve­lőjét, akik meglehetősen él­nék, hiszen az országot jár­ják, különböző helyeken dol­a soha nem tudjuk előre, mi goznak, arra vannak utalva, ........................ amit a konyhán kapnak, nem f ogadható választ adtak dolgozók felvetéseire. lesz a holnapi ebéd, mert ná­A kép mégis óhatatlanul lünk nem függesztik ki azét- ugorhatnak haza, hogy ott­hon, vagy otthonról pótolják, ami hiányzik. így naponta — ban nem szólaltathattuk meg, hogy a télen kölcsünmunká- az étkezési térítési díjon kí- eszrevételeinket csupán a pa- sokként dolgoztunk a 21-es v.ül — 10—29 forintokba ke- ismertük. Ez- Építőipari Vállalatnál, ott ke­egyoldalúan sikerült, hiszen rendet az ebédlőben — foly- az érintetteket ebben az írás- ta-tta. — El kell mondani, naszoslevélből ért a napokban ellátogattunk vese-bb térítési díjért sokkal a helyszínre, a Vegyigépsze- jobb ételeket kaptunk. Ocsikó Kálmán műköves a tésztás napokra panaszko­relő Vállalat építkezésére, hogy szemtől szembe halljuk a vendégek, az alvállalkozó dott. munkásai és a vállalat saját dolgozóinak véleményét az ét­rül, ho*gy mégis jólakjanak. Telek Imre — bár hajlott arra, hogy egy s másban iga- • ziat adjon a dolgozóknak —, többször hangsúlyozta, azért a pénzért, amit fizetnek ilyen _ . , , , ellátást sehol nem lehet kap­— Kettőt fordulok a fűnk- ni. A vélemények tehát meg­hájéiról, az ételek minőségé- ről. tragacs népies elnevezése), s már újra éhes vagyok — do­mégis az elmarasztalás olda­lára billent a mérleg, s ez , , , „ , hágott. — Azt kérnénk, ha a feltétlenül intő iel-’ alnnn Telek Imre epitesvezetovel második fogás tészta, lega- sabb vizsgálódásra lenne először a munkásszálló ebéd­lőjét néztük meg. i ágas, világos, modern, jól fogás tészta, lega ____ w , száHö ebéd lább laktató Leves — gulyás- szükség, fel kellene figyelni • A neiyiseg leves, babgulyas — legyen „ i„=.n---- .. e lőtte. — Azt is nehezen tud­ielszerelt. A főzés valójában jnk megérteni, miért nem nem itt történik, hanem az kapunk gyakrabban gyürnöl- Epítőipari Vállalat másik csőt most, amikor már baigó- mun.kásszállójának konyháján, ért árusítják? az ebédlő melletti előkészítő­ben — van itt minden, főző­zsámoly, hűtőszekrény, két villanytűzhely —, csak mele­gen tartják, tálalják, adagol- jáik az ételeket. Az ebédlő- aor ll£m ben Szikszai Józseffel, a Már csiak az marad hogy a panaszoslevél íróit a a hibákra, javítani kellene a vállalati étkeztetésen. Klecsán Pál ács m-ondta el,' hogy mivel minden a nyere­ség terhére megy, valaki a vállalatnál így állította szem- hátra, be a dolgokat: „Most már vagy eszünk, vagy ruháziko­Köznnű- és Mélyépítő Vállalat dunk, vagy nyereséget fize- dolgozódt is felkeressem. Sán- tünk.” Mi viszont hiszünk ab- művezető körül ban, hogy mindhárom tétel rövidesen kisebb csoportosu- kívánatos összhangját meg le­mun,kásszálló „mindenesével” ,20 ven’ het teremteni, o, Ät». degimunkás közül nehanyan, a beszélgettünk el, aki az éte­lek szállítási módját tette szóvá, míg a konyháról úgy vélekedett; hogy ízletesen, jól főznek, s szerinte az adagok nagyságában sem találhat senki kifogásolni valót. — Mit várhatunk ezért a pénzért, amit fizetünk? — kérdezte, s ebben egy kis célzatosságot éreztem, valami ilyet: jó, jó, lehet, hogy időn­ként kevés, nem éppen lakta­tó, vagy különösebben finom az étel, de ezért a pénzért...? —A szállítás ponyvával leta­kart kocsiban történik, féke­zésnél kilöttyen a forró leves, hátul beszáll a por — tette hozzá. — Ezen változtatni kellene. Cseri Ferenc kőműves már az építkezés területén, az áll­ványzatról ugrott le, amikor megszólítottuk. — Tavaly november óta dolgozom a Vegyigépszerelő Vállalat építkezésén. — Kü­lönben 57-től vagyok a vál­lalatnál. Ez elég hosszú idő, nyugodtan állíthatom, az ét­kezés áltálában jó, bár egy­szer jobb, máskor kevésbé az. (Mintha csak azt mondta vol­na. hogy otthon se kerül min­dig paprikáscsirke az asztal­ra.) Tegnap például húsleves és babfőzelék volt, sertés- sülttel. Tizenegyen vagyunk a brigádban, de nincsen kö­zöttünk egyetlen egy sem, akinek ne lenne elég... Kicsit távolabb újra be­szédbe elegyedtünk néhány dolgozóval, akiknek vélemé­nyébe már sakkal több etaia­K. S. Sok a baleset Példamutató munkát végez a salgótarjá­ni járás mezőgazdasági állandó bizottsága. Többek között a járás minden termelőszö­vetkezetében megvizsgálta a balesetelhárí­tási munkát. Nagy jelentősége' van ennek, mert napjainkban meglehetősen magasra szö­kött a mezőgazdasági balesetek száma. Két­ségtelen, az illetékes felsőbb szervek és a szakszervezet mindent elkövet a balesetek megelőzése érdekében, oktatásokat szervez, balesetelhárítási könyveket bocsát rendelke­zésre, a mulasztókat szigorúan felelősségre vonja. Ez azonban önmagában nem vezet eredményre, maguknak a dolgozóknak kell megtenniök a legszükségesebbet, nekik kell vigyázniuk testi épségükre és szigorúan be­tartaniuk a balesetelhárítási intézkedéseket. Nem régen az egyik tsz-ben halálos baleset történt, mint a vizsgálat kiderítette: az áldo­zat gondatlanságból elhanyagolta az előírások betartását. Általában a közhiedelem azt tartja, hogy a mezőgazdaság gépesítésével egyenes arányban emelkedik a balesetek száma is. Ez téves. A legutóbbi felmérések azt bizonyítják, hogy amíg az erőgépek által okozott balesetek szá­ma 14, addig a különböző más munkahelye-' ken, ahol többségében kézi erővel dolgoznak 47 baleset történt. A fogatos járműveknél 21 balesetet tartanak számon. Tehát a hagyomá­nyos munkaterületeken a balesetek kéthar­mad része fordul elő. Sajnos, legtöbb balese­tet az idősebb korosztály, tehát a 40 éven fe­lüliek könyvelhetik el. A salgótarjáni járás­ban összesen hatvanketten szenvedtek balese­tet ebből a korosztályból. (A pásztói járásban pedig negyvenhetén!) Ma már a balesetekből kiesett munkana­pok száma nagyon érzékenyen érinti a me­zőgazdasági üzemeket. 1968-ban nyolc hónap alatt 673 munkanapot, 1969-ben pedig azonos időszak alatt 689 munkanapot veszítettek bal­esetből, többnyire gondatlanságból kifolyólag. Az egyik tsz-ben már több mint egy eszten­deje munkaképtelen az a tsz-tag, aki kaszálás közben a lábához kötötte a lovát, hogy legel­jen, amíg vágja a takarmányt. A ló megbok­rosodott, és több méteren keresztül vonszolta maga után a gazdáját, aki olyan súlyosan megsérült, hogy nem tudják kigyógyítani. Az is külön figyelmet érdemel, hogy az idősebb korosztályból sokan szerepelnek a sé­rültek névsorában. Annak következménye ez, hogy megromlott a reflexük, lassúbbak, nem tudnak a baleset elől kitérni A gépekkel is nehezebben barátkoznak. Éppen ezért a bal­esetelhárítási munkát nem általában kell al­kalmazni, hanem a körülményeknek megfele­lően, hiszen mint ismeretes, az idősebb kor­osztályból tevődik össze a tsz-tag6gg többsége is. Mint az állandó bizottság is megállapította, a balesetelhárítási utasításokat a legfőbb üzemben'nem tartják be. Vannak esetek, ami­kor a balesetelhárítási bizottságok határozott rendelkezése ellenére sem alkalmazzák a vé­dőfelszereléseket, nem tartják be a szabályo­kat. Mikor elkövetkezik a baj, akkor szánják- bánják, amit elmulasztottak. Sajnos ekkor már késő, segíteni nem lehet, a szerencsét­lenség bekövetkezett. A balesetek minimális lecsökkentésére min­den, lehetőség rendelkezésre áll. A tsz-ekben kötelező a balesetelhárítási oktatás. A tsz- vezetőkkel az élen bizottságok működnek, ok­tatják az embereket, ellenőrzik, hogy betart­ják-e az előírt szabályokat. El kell ismerni azonban, hogy ezeknek a bizottságoknak a munkája több helyen formális. Nem rendel­keznek munkavédelmi szabályzattal. Ilyen kö­rülmények között az emberek sem tudják, mit tehetnek, mit nem, mire ügyeljenek a balesetek elkerülése végett. Sok tsz-ben kevés a bálesetelhárítással foglalkozó könyvek szá­ma is. Pedig ezekből a könyvkiadóknál je­lentős mennyiségben találhatók és a legkü­lönbözőbb munkaágakra vonatkoznak. Az is hiba, hogy a baleseteket nem vizs­gálja^ ki és nem állapítják meg, ki a mulasz­tó és így elmarad a felelősségrevonás is. Pe­dig az elővigyázatosságra, a munkaeszközök használatára, a vegyianyagok kezelésére ok­tatni kell az embereket. Jóllehet az idén nem emelkedett a balese­tek száma jelentősebben, de mint már szól­tunk róla, sok még így is a baleset. A bal­esetek csökkentése érdekében széles összefo­gásra van szükség: ellenőrzésre, a szabályok betartására, felelősségrevonásra. Mindenre, ami elősegíti a balesetek megelőzését. Helyes volna, ha a tsz-vezetők mellett a területi szö­vetségek is bekapcsolódnának a munkába, mert a legfontosabbról van szó, az emberek testi épségéről és egészségéről. B. Gy. Eredményes szervezés Ez derült ki abból a statisz­tikából, amely tanúsítja, hogy a Budapesti Finomkötöttárü- gyár balassagyarmati telepén dolgozó 210 KISZ-fiatal közül 130-an jelentkeztek a KISZ- oktatás valamelyik formájára. Ennek megfelelően a Fák­lyavivők címet viselő tanfo­lyamból négyet, a KlSZ-politi- kai körből pedig egy vitakört indítanak. A fiatalok közül né­gyen az esti középiskolába, ketten pedig az esti egyetemre járnak. Már nem nyílnak a virágok Lassan ötven esztendeje an- ' részporral, s arra tűzte a kar- még-megpihen, mert mostaná- nalc, hogy özvegy Anik János- tonlapokra álmodott meseszép ban gyakran kínozzák fejgör- né, született Ökrös Erzsébet csipkemotívumokat. Aztán csők. először vette kezébe az orsó- vette az orsókat, a hajszáivá- Így éldegélnek csendesen, kai. Karcagi csipkeszövők fa- kony cérnát és munkához lát- majdnem észrevétlenül. Ha- nítolták, s nem telt bele sok tak. fürge ujjat. Volt csipke, vonta egyszer kapnak pénzt, idő, hosszú, finom ujjat szín- amelyet 106 orsó segítségével nyolcszáz forintot. A lánya és ügyességgel vert. Budapestre küldte a hab- annak elhalt, férje után a te boszorkányos dolgoztak. Egymás után ke- fehér, finom kézimunkákat. A rültek ki keze alól a szebb- pénzen lisztet, zsírt, tüzelőt és nél-szebb, leheletfinom brüsz- ruhát vásárollak Karcagon, szeli vert csipkék. Öröm volt nézni, ahogyan dolgozott. A körbenfutó szalagok között Az emlékek meglepik és mosolyt hoznak az arcára: nyugdíjul. Anik néni nem, kap semmit. — Karcagon jobb volt.' Igaz, nyugdíjam ott sem volt, de a tanácstól kaptam minden hó­— Tudja, még Amerikába, napban 250 forintot... Azóta, csodálatos szirmú virágok Chilébe is elvitték a csipkéi- hogy itt élek, elmaradt a pénz. nyíltak, levelek pompáztak. A tanítvány túltett a mestere­ken. met. Ilyenkor, hogy készülődik a Most már két éve is non. tél, különösen hiányzik a hogy nem nyílnak Anik néni pénz... csipkevirágai. így panaszkodik. Aztán me­csipke adta a kenyeret.- -A szemem, az nem enge- séli egyetlen egyszer folya­limfni hogy dolgozzam — mond- modtak hereiemmel a tanacs­ja lemondóan. — Két éve, hoz: támogatnák őket, ameny­ban reszket Anik néni hang- amikor végleg ideköltöztem a nyiben erre lehetőség van. Re­in -A* „mm menhnu mén lányomhoz, meg elkezdtem... menyen felül jött a pénz, 400 De befejezni mar nem tud- forint a járási tanácstól. Ta­tám. El is adtam az orsókat. Ián most is módot lehetne ta­u cérnát, mindent... Még a lálni a két idős asszony tá­jéiig kész térítőt is. mogatására. S amire gondol­Amúgy sem lenne rá ideje, sem mernek, talán az sem hogy dolgozzon. A lánya, aki lenne lehetetlen, hogy havon- azokat a nehéz ~időket. Aztán hosszú ideig Szirákon volt érkezne a segítség a sötét két év múlva meghalt. Elvitte postamester férjével együtt, Kls udvari lakásba. beteg. Azelőtt ő segítette né- Annál is inkább, mert Anik hány száz forinttal édesany- néni most lépett kilencvenket­ját, most ő maga szorul segít- tedik esztendejébe. Jó lenne, lányá- ségre. Anik néni reggelente ha egy kicsit kevesebb gondot elmegy a boltba, tejet, süte- hordozna fáradt, keskeny vál­két. kezdtek verni. A kis pár- , menyi vásárol a betegnek, lóin. nákat degeszre tömködte fű- aztán főz, takarít. Közben Vincze istvanné — Nekünk hosszú ideig a Szirákon, a postahivatal hátsó udvaráról nyíló, sötét konyhá ja. — Az uram meghalt, még 1914-ben. Itt maradtam két gyerekkel. A fiam még szinte gyerek volt, amikor elvitték a háborúba. Hogy örültem, ami­kor hazajött. Betegen érke­zett, de mégiscsak megúszta a baj, amit a háborúban szer­zett ... Ketten maradtak a val, s hogy élni tudjanak csip­Mi a gondja? A főzdés Régi bútordarab már a pálinkafőző szakmában Oser- venák Károly, a Nógrád megyei Szikvíz- és Szeszipari Vál­lalat alsópetényi főzdéjének vezetője. Szeretik az alsópeté­nyi szilvatermelők, de megkeresik őt a környező községek­ből is, akik már valamikor is kipróbálták szakértelmét. Az idén megújult az alsópetényi főzde, a régi roskatag, omla­dozó épület helyén már áll és dolgozik az új, téglafalú, cse­réptetős, nagyablakú üzem. — Nem késnek meg a főzéssel? — tettük fel a kérdést. Cservenák Károly tiltakozóan emelte válla elé kezét. — Nem, erről szó sincs. Behozzuk még azt a hátrányt, amit az építés okozott. Mert szó ami szó, többen Alsópe- tényben sem győzték kivárni, hogy működjenek a gépeink. — S ezt hogyan pótolják? — Más községekből meg több a jelentkező. Egyébként sem vagyunk megkésve, hiszen határidő előtt készen lett az új épület. Az eredeti átadási határidő október 31. lett volna. S már egy hónappal előbb megkezdtük az üzemelést,.. — Végre egy dicséret az építőiparnak! — A dicséretet inkább a lakosságnak, azok közül is a rendszeres főzetőknek ajánlom. Hatvan társadalmi munka­órával járultak hozzá az építkezés meggyorsításához. — Milyen gondja lehet egy főzdésnek? — Nekem személyes gondjaim vannak. — Tán kevés a kereset? — Azt nem mondom. De nagy gondom, hogy a pálin­kafőzés csak idénymunka. Már két munkakönyvem betelt, mert a nyári hónapokra kénytelen vagyok más vállalatok­nál elhelyezkedni. — S mi ebből a kiút? — Talán ha a saját vállalatom gondoskodna munkaal­kalomról. S ez nem is lehetetlen, mert Kovács András, vál­lalatunk új igazgatója tett is olyan ígéretet, hogy utána­néz a megoldásnak. — Nem fárasztó és idegesítő ez az idényhez kötött, évente változó élet? — Én szeretem. Szívemhez nőtt nagyon. S nemcsak hozzám ragaszkodnak, én is ragaszkodom a szakmámhoz.., r ■ L. Gy. Kilencből hármat A Nógrád megyei ipari Vállalatnál az mozgalom még nem tölt be jelentős szerepet az üzem gazdasági életében. A mun­kások és műszakiak közül kevesen törik fejüket a ter­Fém- eszmei díjban részesítettek, újító- Csupán Vári Elemér gépész- mérnök, üzemfejlesztési osz­tályvezető elképzelése javítja 43 ezer forinttal a vállalat eredmény-számláját Kísér­letre utalták Guba József melést gyorsító és olcsóbbító technikus, saerszámsaerktesz- eljárásokon. Bizonyítja, hogy tö újítását, amely ha bevá- ez ev első kilenc hónapjában csak kilenc javaslat érkezett kk- a •i60°-as kábeldob egyik be, amelyek közül hármat alkatrészénél hétforintos fogadtak el. Ebből is kettőt megtakarítást tesz lehetővé. NÓGRÁD — 1969. október 15., szerda

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom