Nógrád. 1969. szeptember (25. évfolyam. 202-226. szám)

1969-09-27 / 224. szám

Sokféle ám A jól felszerelt, bő választé­kot kínáló vegyesboltban Fü- löp György boltvezetővel be­szélgettünk. öt éve boltvezető ugyanebben az üzletben kezd­te valamikor tanulóként. Az üzletben ruhaneműt, vas-mű­szaki cikkeket. élelmiszert üvegárut, porcelánt, vegyi és háztartási cikkeket lehet vásá­rolni. Csak mosószerből leg­alább húszfélét számoltunk meg hamarjában. A boltvezető elmondta, hogy ha a rádió reklámoz valamilyen mosó szert, a pogonyi-'' asszonyok azonnal keresik, tgy hát nem lehet lemaradni a választékot illetően. Keresett cikk a tele­vízió is. Ebben az évben 20 talált gazdát, de eladtak négy hűtőszekrényt, öt gáztűzhelyet és négy porszívót is. A bolt felében már ott sorakoznak tűzhelyek, jöhet a tél, az üz­letben bőven van választék. A közelmúltban újfajta árucik­kek találhatók az üzletben. Praktikus, modern, fonott ko­sarakat, lámpaernyőket, köny­vespolcokat, kerti asztalokat árusítanak. A vásárlók gyak­ran megnézegetik őket és so­kat el is visznek a szép áruk­ból. A méteráruk iránt azon­ban kisebb az érdeklődés, aki ilyesmit akar vásárolni, inkább Salgótarjánban keresi. A bolt forgalma azonban így is éléri a száznyolcvan—kétszázezer forintot. Szilaspogonyi hétköznapok Fenn a hegyek között, közel az országhatárhoz települt Nógrád megye egyik takaros Ids községe, Szilaspogony. Ko­rábban csak Pogonynak nevezték. A településről csupán a XVIll. század elejétől maradt ránk írásos emlék. Abból ki derül, hogy előbb Fáy Ábrahám, majd a XIX. század ele. jén a báró Kemény család volt d földesura. Az úri birto­kot a felszabadulással egyidejűleg osztották fel a faluban. Szilaspogonyban termelőszövetkezet dolgozik, de nem ez jelenti a többség megélhetését. A faluban nincs egyetlen- család. ahonnan ne dolgozna valaki a bányánál, vagy a környező üzemekben, vállalatoknál. A közös gazdaság job­bára az asszonyok gyülekezőhelye. Nem sokan, mintegy 850-en lakják a községet és a hoz­zá tartozó Tótújfalut. Az utóbbi esztendőkben egyre inkább csökken a lakosság száma. A fiatalok beköltöznek a hegy­ről Zagyvára, Salgótarjánba. Akik viszont kint maradnak, megpróbálnak a korábbinál jobban, egészségesebben élni. A faluban tábla hirdeti: Szilaspogony, takarékos község. A betétkönyvek mintegy egymillió-hétszázezer forintot rejte­nek. Az emberek sokat költenek televízióra, rádióra, bútor­ra. Lebontják az egészségtelen, régi házakat, hogy helyébe tágas, nagyablakos kőházat emeljenek. A nyár elején — a termelőszövetkezetek példájára — összevonták a tanácsokat is Zabaron és Szilaspogonyban. így együtt, talán előbbre jutnak a szorgalmas, törekvő po­gonyi emberek is. Sok-sok régi álmot, vágyat sikerült már- 'is megvalósítani, kevés pénzzel és társadalmi összefogással Szilaspogonyban. Iskola, óvoda, orvosi rendelő, áruval meg­rakott bolt. fodrász és más iparos is van a faluban. De na­gyon hiányzik a művelődési otthon, javításra szorul a falu útja. s jó volna, ha helyben több munkát találnának a lá­nyok, asszonyok. A pagonyiak bizakodnak. Talán a két szomszédköz­ség összefogása gyorsabb enyhülést hoz a meglevő gondok­ra fenn a hegyek között. Gyermekorvost szeretnének Az orvos hetenként egyszer .iái ki Ceredről, akkor van a község­ben rendelés. Ilyenkor nagyon sokan felkeresik. Havonta van tanácsadás a terhesek számára. Ezt a körzeti védőnő tartja. Amit hiányolnak a pogonyiak, az a gyermekorvos. Sok a kisgyerek Szilaspogonyban és a szülők sze­retnék, ha legalább havonta egy­szer kijárna a gyermekorvos is a községbe. Így a gyerekeket a legkisebb betegség esetén is Sal­gótarjánba kell vinni. Az orvosi rendelő jól fel van szerelve, és bizonyára nagy örömmel fogad­nák — ha kijárna — a gyermek- orvost. Lehetne jobban is Lesz-e húsbolt* Autóbuszvárót szántak az idén a Szilaspogonyhoz tar­tozó Tótújfalunak. A lakók azonban a gyalogjáró mellett döntöttek. Húszezer forintért vásároltak anyagot, s remél­ték. hogy a községfejlesztési üzem dolgozói gyorsan a vé­gére járnak a 600 méteres szakasznak. De a pogonyiaknak Valu­ta e , •• ..II«. rr Í5zaz torulkozo hogy nincs szerencséjük az új üzemmel Nemhogy befe­jezték, még el sem kezdték a munkát. Az orvosi rende­lő csempézése ugyancsak ne­hezen halad. A pogonyiak — joggal — azt tartják, a rá­fordított hozzájárulásért dol­gozhatna jobban is, gyorsab­ban is a községfej lesztési üzem. Nyitva az ajtó A községben nagyon sok helyen hallottuk a panaszt, hogy nem lehet húst kapni Szilaspogony­ban. Ha valaki vásárolni akar. Ceredre kell beutazni, ami plusz 10 forintot jelent. Pogonyban az asszonyok nagy része a termelő- szövetkezetben dolgozik, így szük­ségük lenne arra. hogy gyorsan juthassanak húsféléhez. A fslu boltjában felvágottat és füstölt­húsfélét lehet ugyan kapni, de- hát ez kevés. A hentesüzlet kér­dése szinte minden évben fel­vetődik. tanácsülésen is napirend­re kerül. Ígéretet már kaptak is, csak éppen húst nem lehet vá­sárolni. Az lenne a szilaspogonyi asszonyok kérése, hogy az ÁFÉSZ valamiként keressen módot egy hentesüzlet létesítésére. A szövetkezet dolga Hat éve tanácstag a község­ben Sótér József. Választói ne­vében tette szóvá, milyen bajt zúdít a lakókra a Kőaljai pa­tak. Medrét feltöltötte a he­gyekből lezúduló víz hordalé­ka. Tavaszi olvadáskor, az őszi esőzések idején elönti a víz az utat, folyik az udvarokon át a mélyebben fekvő pincékbe. Nincs tanácsülés, hogy Só­tér József ne szólna emiatt. Panaszuk megjárta már a já­rási és a megyei tanácsot is. sajnos eredménytelenül. Most Pétervásárán a Felső-Tarna- völgyi Vízgazdálkodási és Ta­lajvédelmi Társulatnál érdek­lődtünk: mi az akadálya, hogy a Cered határában dolgozó kotrógép Szilaspogonyban is munkához láthasson. Mindösz- sze másfél kilométeres sza­kaszról van szó, s a munkát 10—12 nap alatt elvégeznék. Szabó János társulati elnök távollétében Vadkerti Jenöné. a főkönyvelő adott tájékozta­tást. Mint mondotta, a társu­latnak tagja az Egyesült Cere- di Termelőszövetkezet is. De i Kőaljai patak nem társulaU vízfolyás, s így rendbehozás.. - ra a termelőszövetkezetne : kellene módot találni. E- egyébként a gazdaság érdeke is. Hiszen a víz jelentős terü­leten elárasztja, értéktelenné teszi a szövetkezet takarmány­termését. Diakálvária Az általános iskolában nagy csend fogadott bennünket, a gyerekek mind a két osztály­teremben javában tanultak. Pogonyban csak alsósok jár­nak, Varga Gyuláné iskolave­zető és Gál Imre tanító fog­lalkozik velük. Délután élén- kebb az élet, mert a nagyok úttörőfoglalkozását itt tartják. Az idén tizenhat első osztályos ült a padokban, ami emelke­dést jelent az előző évhez ké­pest. Az ide járó gyerekek sze­retnek tanulni, ezt mutatja, hogy az átlaguk 3,6 körül mo­zog, és ahogy a tanító néni el­mondja, az innen továbbkerü­lő gyerekek tartják tanulmá­nyi eredményüket, sokszor még a középiskolában is. Az iskolát aránylag jól felszerel­ték szemléltető eszközökkel, csak a diavetítővel van baj. A hozzátartozó lencse ugyanis három éve szőrén-szálán el­tűnt és azóta — bár a diaso­rozatok ott sorakoznak a szekrényben —, a kisdiákok mégsem gyönyörködhetnek a vetítésben. Ugyanis nincs és nincs lencse. Bár írtak már Budapestre az IFÉRT-hez, ahonnét kaptak is egyet, de az nem megfelelő. Hosszú leve- lezgetés,- telefonálgatás követ­kezett ezután amíg elérték, hogy ne kelljen kifizetni a len­csét, amit különben sem lehe­tett volna használni. Most újult erővel ismét hozzáfognak intézkedni, hogy mielőbb mű­ködjék a diavetítő. Nyugodtan aludni Sok mindent építettek az elmúlt években Szilaspo­gonyban. Orvosi rendelővel, postával, fodrászüzlettel, tűz­oltószertárral, úttal, járdá­val gyarapodott a falu. Egy dolgot azonban sehogyan sem sikerült megvalósítaniok: nem tudtak méltó hajlékot terem­teni a kultúrának. Van ugyan a faluban mű­velődési otthon. Valamikor iskola volt a sötét, hideg, vi­zes épület. Hogy a gyerekek jobb körülmények közé ke­rültek, s mert nagyon szük­ségét érezték a falubeliek, művelődési otthonná alakítot­ták. Most már nem sok örömük telik benne. Ta­nácstagi beszámolókon mond­ják el, tanácsüléseken beszél­nek róla. S addig nem is alusznak nyugodtan a község vezetői, míg megoldást nem találnak. De mindez nagyon nehéz. Mert a 40 ezer forint éves községfejlesztésből nehezen lesz egymillió forint. Leg­alább ennyi pénz kellene az új művelődési házhoz. Segít­ség nélkül nem boldogulnak. Fonák helyzet Kegyetlenül rossz, sáros, kátyús az út a faluban. Nem múlik cl egyetlen nap sem. hogy ne emlegetnék a pogo­nyiak az egri útjavítókat. Mert mást nem tudnak ten­ni. Hívták szépen, szóltak hangosabban a vállalatnak, de mindhiába. A kő, amelyet az útjavításhoz hoztak, most is éppen úgy van mint ahogy annak idején leszórták az út mentén. így alakult ki az a fo­nák helyzet, hogy míg a fa­luban rossz, nehezen járható, a falun kívül kitűnően jár­hatók az utak. A községi ta­nács ugyanis megcsináltatta a külkerületek útjait, jó hat­kilométeres szakaszon. A po­gonyiak most azt nem értik: miért van a falu útja az egri vállalat kezében. Gk ugyanis evek óta semmit sem javíta­nak rajta! Ide vágyott Az óvodában a legkisebbek nagy játék közepette fogad­tak, éppen várakat építettek kockákból. A vezető óvónő. Bálint Józsefné, irányította a nagy munkát. Két éve került ide és bár alföldi, de min­dig az volt a vágya, hogy Nógrád megyében dolgozhas­son. Az óvodások közül a legkisebb kétéves, de, már nagyon jól beleilleszkedett a közösségbe. Sok a játék a gyerekek számára. Az idén is mintegy ezer forintért vásároltak újakat. Az óvoda egyik fala tengert ábrázol, műanyaghalak úszkálnak a vízben. Az óvó néni tervezte és egyben ő a kivitelező is. De besegítenek a kiszesek is, az udvaron folyó építkezés után ők hordták el a föl­det, de csináltak a kicsinyek­nek repülőt, hajót és most épül egy kis busz. Amíg be­szélgettünk, elkészült az ebéd és a tizenhat óvodás nagy étvággyal ült neki a zöldség- levesnek és vidáman kana­lazta utána a tejfölös húst galuskával. Szilaspogonyban még tartja magát a hagyomány: a meny­asszonynak hozomány dukál, mégpedig nem is akármilyen. Amikor egy lány cseperedni kezd, édesanyja hozzáfog a ho­zomány összegyűjtéséhez. Le­ül a szövőszékhez, és addig dolgozik, amíg legalább száz törülközőt nem készít lányá­nak. Amikor elérkezik az es­küvő ideje, a rokonságból az asszonyok napokig mosnak, vasalnak, amíg a törülközők szépen egymásra hajtogatva bekerülnek a szekrénybe. Ak­kor szalagot húznak eléje, hogy a násznép megtekinthesse, mi­vel is indították útnak a lányt. A törülközők mellé kap bú­tort, dunnákat, párnákat, de­rékaljat, valamennyiből bősé­gesen. Ügy látszik Szilaspo­gonyban érdemes menyasz- szonyt keresni. De azért a fia­talemberek se maradnak le, őket is alaposan felszerelve in­dítják az új életnek, nehogy szó érje a ház elejét. Tizenegy, évig Szilaspogony tanácstitkára volt, s most jú­lius 1-től az összevont zaba- ri, szilaspogonyi tanács elnöke Fülöp István. Alig hogy haza­jött a tanácsakadémiáról, már­is új, megnövekedett felada­tok várták. — Szilaspogony mindig csendes község volt — mond­ja az elnök —, itt jóformán mindenkit ismertem. Most Za­baron kezdhetem elölről az egészet. y Van mit tennie. Amellett, hogy ismerkedik a faluval, a személyes és a közösségi ügyek egész sorát intézi. Békíti a bir­tokháborítás miatt torzsalkodó feleket, de közben már azon gondolkodik, hogyan hozhatná össze a két község tanácstag­jait. A tanács ugyan Zabaron szé­kel, de Szilaspogonyban sem csukták be a tanácsháza ajta­ját. Nyitnak minden reggel. Hétfőn az elnök tartózkodik a községben, kedden az adófel­ügyelő, szerdán a tanácstitkár. S így jönnek sorba a hét nap­jai. Fülöp István különösen ügyel arra, hogy rendjén men­jenek a dolgok. Már csak azért is, nehogy az a vád érje, hogy „levette kezét” a falujáról. Jó üzemegység A tízezer holdas Egyesült Ceredi Termelőszövetkezetnek Szilaspogony az egyik leg­eredményesebben dolgozó üzemegysége. Kitűnő gabo­natermést takarítottak be az idén. A búza holdankénti hozama majd 13 mázsa volt. Jól fizetett a rozs, az árpa is. A pogonyiak azonban az állathizlalás specialistái. A termelőszövetkezet évent mintegy 450—460 szarvasmar hát hizlal és értékesít. A jó szágok nagy részét Szilaspo gonyban nevelik. Mint mond ják, októberben értékesíte nek még 110 hízott marhát s ezzel teljesítik éves tervü két is. A szarvasmarha-hiz lalás több mint négymilli forint jövedelmet hoz a tér melőszöve tkezetnek. Az ilyesfajta szóbeszédre nemigen adnak a község veze tői. A falu közepén három te­lek is van. Egyet közülük Horváthéknak juttatnak. Gk kölcsönt vesznek fel, s lvi minden jól megy, tavass-ű megkezdik az építkezést is bent a faluban. Itt a tévé, hol a tévé? Az Iskolatelevízió korszakát éljük, az ország szinte valu mennyi iskolájában felhasználják az oktatáshoz. Az Iskola televízió műsorterve kint van ugyan a szilaspogonyi iskola tanári szobájának falán is, csak éppen nem sok hasznát ve­szik. Az iskolában ugyanis ninesen televíziós készülék. A gyerekek a párthelyiségbe szoktak elmenni időnként televí­ziót nézni, ez azonban sok nehézséggel jár, mert vagy van takarítónő, aki kinyitja, vagy nincs. Ezenkívül télen a helyi­ség nincsen fűtve, ami ugyancsak kellemetlen. Az itt dolgo­zó pedagógusok szeretnék, ha a pogonyi kisdiákok is élvez­hetnék ezt a modern tanítási eszközt. Az fmsz igazgatója, Gál Ignác már tett ígéretet, hogy a televíziós készülék árá­nak felét fedezik. Most már csak a másik fele hiányzik. Ha a ceredi termelőszövetkezet hozzásegít, lesz tévé. A gyerekek és a pedagógusok kérik, keressenek erre valamilyen lehető­séget a termelőszövetkezet vezetői. Elvégre a tsz-tagok gyer­mekeiről van szó. Asszony műn ka Horváthné A termelőszövetkezeti ta­gok többsége asszony Szilas­pogonyban. Ott szorgoskodik most valamennyi a burgonya betakarításánál. Az őszi hó­napok tengernyi munkát ki. nálnak az asszonytagoknak, később azonban alig akad számukra munkalehetőség. A termelőszövetkezet vezetősé­ge a segéd- és melléküzemi tevékenység szélesítésével igyekszik javítani az asszo­nyok helyzetét. A mintegy 80 holdas gyümölcsös ápolá­sa, a termés betakarítása az asszonyok gondja. A fűrész­telepen 18 pogonyi asszony dolgozik, s az üzem egész esztendőben munkát, s biztos keresetet nyújt számukra. panasza Két család — tíz felnőtt és gyerek — lakik egy kis kony­hában, szobában. A ház a part alatt épült, bizonytalan ho­mokra rakták a vályogtéglá­kat. Most már erősen repe­deznek a falak, veszélyes a te­tő alatt lakni. Horváth Ignác- né is azért jött, hogy telket kérjen a tanácstól, amelyre új házat építenek. Lengyel Barnabás, a tanács- titkár ismeri a család nehéz helyzetét. Ajánlja is az asz- szonynak: — Tótúj faluban van telek ingyen megkaphatják. — Itt a faluban adjatok ne­kem helyet, titkár! — Hatá­rozott az asszony hangja. — Az uram is, a fiam is az erő­műben dolgozik. Tótújfaluból messze van az autóbusz, el­késnek, hiányzót írnak, s oda a becsületük... Vagy attól tartotok, hogy a szomszédok nem örülnének a cigányoknak? \ Terjedelmes kőházak, taka­ros porták, szorgalmas bányá­szok, üzemi munkások, szö­vetkezeti asszonyok, egészsé­ges, derűs fiatalok, ez ma Szi­laspogony. a község mozgal­mas képét, mai életét próbál­tuk bemutatni összeállításunk­ban. az írásokat VTNCZE 1ST- VANNÉ és CSATAI ERZSÉ­BET készítette. Legközelebb szeptember DO- án, kedden a rétsági járásba. Szécsénkébe látogatnak mun­katársaink.

Next

/
Oldalképek
Tartalom