Nógrád. 1969. szeptember (25. évfolyam. 202-226. szám)

1969-09-12 / 211. szám

A kőzvé(emény-kutató lapok nyomén Faluról falura Rajtuk a város „szeme” Az olvasók jogos kíván­sága, hogy betekintést nyerjenek a megyeszékhe­lyet érintő távlati fejlesz­tési elképzelésekbe, s idő­ről időre tájékoztatást kap­janak arról. hol. mi és ho­gyan épül. Nemcsak az összefüggéseket, de a rész­leteket is szeretnék meg­ismerni. Ezúttal Salgótar­ján központjába, a Csillag­házak építéséhez kalau­zoljuk cl olvasóinkat. Vajúdik ez a város, vajú­dik a föld. hogy megszülje szép gyermekeit az egészsé­ges. modern lakóházakat, kor­szerű üzleteket, közintézmé­nyeket. Ha valaki azt gon­dolná. hogy a „költői” sza­val? nem illenek az építke­zések sokszor erő., prózaisá- gára. akkor látogasson el oda. ahol majd a Csillag-há­zak emelkednek a magasba. . . Kormos Zoltán művezető társaságában jártam körül az építkezést. Megfontolt markológép mar­ja a talajt, nyitja-csukja fémszáját, harapja a szürkés- barna földet. A dömperek bőgve állnak mellé, ha bille­nő rakodóterük megtelik, ne­kirugaszkodnak a hepehupás terepnek. Hat dömper válto­gatja egymást szünet nélkül, gumikerekeik mély nyomokat rajzolnak az itt-ott puha ta­lajba. A főút felőli részen mereven tartja karcsú gém­nyakát a cölöpverő gép. — Ez a gép veri be a föld­be a cölöpöket, amelyeken az egész épület nyugszik — magvarázza a művezető. — Az útnak a vasúti aluljáróhoz vezető nyomvonala mellett hat, egymáshoz fél szépség­be kapcsolódó épület készül majd el. Ezek egyenként öt emeletesek, hatszintesek lesz­nek. emeletenként négy-négy lakással. Valamennyinek a mi cégünk, a Nógrád megyei Ta­nácsi Építőipari Vállalat a kivitelezője. Sokáig foglalkoztdtott az a kérdés, mért nevezik ezeket az épületeket Csillag-házak­nak? Elegendő volt azonban a tervrajzokba beletekinteni, hogy a kérdésre meglehető­sen elfogadható választ ta­láljak. Mintha csak egy csip­keterítő kis darabjának min­táit látná az ember... « — Egyetlen épülethez csak­nem kétszáz cölöpöt kell le­verni. Ezt a munkát a Bács- Kiskun megyei Építési és Szerelőipari Vállalat végzi el — folytatta Kormos Zoltán. — A talajszint mélyítésére is — az alápincézés helyének kialakításán kívül — azért van szükség, bogv munkához kezdhessenek. A próbacölöpö­zés és a terhelésvizsgálat már megtörtént... — Hol tartanak jelenleg? — kérdeztem. — Most a talajmunkák kötnek le bennünket. A markológép munkája után az épületek alapjainak körvo­nalai lassan kialakulnak. Ezt követően elkezdődik a cölöp­verés. utána kiássuk az ala­pokat és hozzálátunk a beto­nozáshoz. Az év végéig sze­retnénk valamennyi épület alanjait lerakni. Már elké­szült a felvonulási épület, ahol iroda, raktár, fürdők, öltözők kapnak helyet. Jelen­leg egyetlen • kubikosbrigád dolgozik az építkezés terüle­tén, de amikor elkezdődik a betonozás, még legalább egy brigádot munkába állítunk. Az építkezésnek a főútvo­nal ellentétes oldalán feltűnt egy teherautó. Pár perc múl­va megjelent a gépkocsiveze­tő, a darupályához hozta a tizenkét méter hosszú síneket és a talpfákéit. A művezető­nek darut kellett szerezni,, hogy lerakodhassanak... * Amikor kimentem az épít­kezésre. Kelemen Józseftől, a kubikosbrigád vezetőjétől kérdeztem meg, merre talá­lom Kormos Zoltánt, de ak­kor még nem tudtam sem róla, sem a brigádjáról sem­mit. A művezető mondta el, hogy hattagú a brigád, je­lenleg még csak ők dolgoz­nak az építkezésen, az építők többsége csak később követi őket. Még valamit elárult: most beszélgetnek arról, hogy beneveznek a szocialista bri­gádmozgalomba. Másnap reggel a brigádve­zető kivételével valamennyi- üket együtt találtam az épít­kezésen. Éppen arra vártak, hogy a dömperek munkához kezdjenek. Így aztán lehető­ség nyílt a beszélgetésre. — Ahhoz, hogy benevez­hessünk a szocialista brigád- mozgalomba, jól össze kell rázódni a brigádnak — mondta Murányi József, aki egy éve dolgozik a vállalat­nál. — Amíg az egyik megy, a másik jön. nem lehet meg- osinálni. Mögt már úgy lá­tom, hogy ez a gárda marad... Mindenki régebbi dolgozó; Pászti György. Baranyi Ist­ván, a brigádvezető, és én — tette hozzá Barna László, aki a budapesti földalatti egyik ifjúsági szocialista birgádjából került át a tanácsi építőkhöz. — Itt jobban megtalálom a szímításomat. Mind a hatan ecsegiek vagyunk, a vállalat naponta hazaszállít bennün­ket. A kereset is megjárja. * Mihalik Dávid és Murányi József felváltva mondta el, mit csináltak a két hónap alatt, amióta a Csillag-házak építésénél dolgoznak. Tulaj­donképpen csaknem minden a kezük nyomát őrzi az épít­kezés területén: a felvonulá­si épület, a csatornák, a me­szesgödör, ás még sok más. Aznap, amikor náluk jártam, már a daru sínpálvájának alj­zatát készítették és a salak- utat a járművek részére. Azok közül, akik elhalad­nak az építkezés mellett, ke­vesen mulasztják el, hogy legalább egy pillantást ves­senek rá. A Csillag-házak Sal­gótarján központjában, a leg­forgalmasabb részen, a járó­kelők figyelmének kereszttü­zében épülnek fel. Talán nem túlzá.s azt állítani: az építők­nek úgy kell dolgozniok. hogy rajtuk a város szeme... K. S, Éjszaka az építkezésen Ma már más dolga sincsen mint figyelni, figyelni, fi­gyelni. .. Két éve nyugdíjas Knapuczius Gyula géplakatos. — Negyven év a satupad mellett. Negyven év... Gon­dolja csak el! — mondja. Aztán egyszerre el kellett búcsúzni a megszokott környe­zettől, a munkatársaktól, a fényesre kopott szerszámok­tól, az acélgyártól. Kellett? Nem kényszerítette rá senki, de már ráfért a pihenés. A hirtelen rászakadt rengeteg szabad idővel egy idő után mégsem tudott mit kezdeni. Az idős ember már nem na­gyon kedveli az alvást, este későn feküdt, hajnaltájban már kikelt az ágyból. Előbb- utóbb a szemlélődéssel is be. telik az ember. A tétlenség­hez meg nem igen fűlik an­nak a foga, aki egész életé­ben dolgozott. Ott van ugyan a saját satupad, meg a szer­számok a sufniban, dehát bar­kácsolni sem lehet mindig. — Ogyis csak unatkozol, Gyula, szegődj el éjjeliőrnek — tanácsolta egy ismerőse. A tanácsi építők éppen éj­jeliőrt kerestek. Rászánta ma­gát, jelentkezett felvételre. Áp­rilis volt, kezdett felmeleged­ni az idő, az enyhe tavaszi szellő végigborzongatta a fák iidezöld leveleit, de nemi volt már foga az időnek. amikor munkába állt. Azóta éjszakánként, szabad szombatokon, meg vasárnap ó a főnök az építkezések terü­letén, amíg a kőművesek, a kubikosok, a szerelők a csa­ládjuk körében pihennek. Görbe botjával föl s alá jár­kál a gépek, építési anyagok között, ha letelepszik rejtek­helyére, éber tekintetét időről, időre körbejártatja a terüle­ten. 4 — Sose lehet tudni — álli- pítja meg reszelős • hangján. Nem is olyan régen megope­rálták, azóta csak így tud be­szélni, halkan, a hangok zö­rögnek a torkában, mint a lehullott száraz falevelek. — Annyiféle ember van... S itt az építkezésen sok az ér­ték. Nem lenne jó, ha vala­minek lábakelne. Bár itt o város központjában, a Csillag- házak építésénél nem igen merné megkockáztatni senki... — Nem fél? — kérdem tőle. — Nem én! Van itt még erő — mondja önérzetesen. — Meg nem is vagyok egyedül — mutatja a földkábelből formált erős görbe botot és a tőrkést, amit még benn a gyárban készített magának. Pengéje olyan éles, mint a borotva, inas alsókarjáról egy húzással lenyesi a szőrt. — Mit csinálna, ha meglát­na egy settenkedő alakot a sötétben? Megkérdezné tőle. hogy mit akar? — Nem hiszem, hogy meg­várna engem, hogy közelebb menjek, hamarabb a nyaka közé szedné a lábát. — Történt-e már valami, amióta éjjeliőr? — Nem! Nem történt sem­mi — válaszolja. Egyhangúan telnek az órák. Knapuczius Gyula bácsi már behúnyt szemmel is látja a tárgyak, az épületek, a föld­hányások körvonalait. A fel­vonulási épület rábukni lát­szik sötét árnyékára. A fel­bolygatott talaj mélyedései, gödrei mozdulatlanul ásíta­nak. A leendő alapozás kör­nyékén lekókadt fejjel áll a markológép. Szőllősi gondok... Másfél évvel ezelőtt „elnök­csere” volt Mátraszőllősön. Sírkő József, a falu szülötte jött haza és őt választották a falu élére. Az elnökkel elége­dettek a szőllősiek, mert a közigazgatásban nagy tapasz­talattal rendelkezik. Hosszú éveken keresztül a járási ta­nács pénzügyi osztályának ve­zetője volt és mint községi ta­nácstag is sokat tett Szőllősért. Amikor hazatért, már jól is­merte a község belső ügyeit. l5j feladatok Az igazsághoz tartozik, hogy Mátraszőllősön Sirkó József megválasztása előtt is jelentős eredményeket értek el a köz­ség korszerűsítésében. A leg­forgalmasabb utcákban járdá­kat építettek. Új az iskola, a vegyesbolt. Segítséget nyúj­tottak az új családi házak építéséhez. Elmondhatjuk: két évtized leforgása alatt nagy változások történtek a község­ben. Amikor azt mondjuk, hogy az elnökcserével elége­dett a község, azt is ismételni kell, hogy az előző elnök is megtette, amit megtehetett. Sirkó Józsefnek viszont új fel­adatokat hagyott hátra és en­nek a megoldása most Sirkó legfőbb gondja. Érthető, ha a község vezetői állandóan kutatják a felada­tok megoldásának útját. Nem várják, hogy a felsőbb szer­vek végezzék el helyettük a munkát, a maguk erejéből szeretnék megoldani, amit le­het. Elsőrendű feladatként a la­kosság ivóvízellátásának meg­oldását tartják számon. A község sziklás, hegyes vidé­ken épült, a Cserhát tövében. Kevés az iható, jó víz. Még a múlt rendszerben épült egy törpe vízmű, de ennek elapadt a vize. Nincs vízhálózat sem, tehát új, bő víznyerő helyre és vízhálózatra van szükség az igények kielégítéséhez. Rónyai Rezsővel, az egyik falubeli szakemberrel tárgyal­tak a megoldásról. Rónyai ki is dolgozta a vízmű tervét, a megépítéséhez azonban pénz kell és nem is kevés. A járha­tó út a társulás. Itt akadtak meg. Az elnök őszintén be­vallja. — A víztársulást nem tud­tuk megszervezni... E nélkül pedig nem megy az új törpe vízmű megépítése. Újból tárgyalnak a lakosság­gal. Egyébként Mátraszőllős régen üdülőhelyi község voll. Szép fekvése, nyugalmat árasztó csendje vonzotta a pi­henni vágyókat. Szép strandja is volt. Mindez fellendítette a község idegenforgalmát, amelynek a lakosság vette hasznát. De az újonnan épí­tett házak — amelyek egy új falut képeznek — többségében fürdőszoba is van. Víz hiányá­ban azonban a fürdőszobák hasznavehetetlenek. Bállá József mondta: —A szőllősi emberek meg­értik, hogy amit építünk, ma­gunknak építjük és áldozni kell érte. Házhely a Mocsarasban A tanács vezetői ennek tisztázására készülnek egy nagy beszélgetésre a falu la­kosságával. — Más feladatunk is van — mondja az elnök. A házhelyrendezésre gon­dol. Közvetlen a felszabadu­lás után osztották ki a Mo­csaras-dűlőt házhelynek. Szó- szerint mocsaras a terület, ez okozza a község vezetőinek a legnagyobb fejfájást. A tulaj­donosok építeni szeretnének rá. Az építési hatóság azon­ban, amíg nem víztelenítik, nem ad erre engedélyt. Ennek az ellentmondásnak meg­szüntetése égetően sürgős. Sirkó József, a vb-elnök kapcsolatot teremtett a járási Hazafias Népfronttal, Szálai Antal, a járási népfrontbi­zottság titkára, műszaki kol­lektívájuk élén maga is be­járta a területet, bekapcso­lódott a munkába Gyetván Lajos, a járási építési csoport vezetője is. Ki is dolgozták a víztelenítési tervet. Minden reményük meg volt arra, hogy kedvezően rendeződik az ügy, de a vízügyi hatóság olyan követelményt állitott eléjük, hogy ez elodázza a végleges megoldást. Azt ké­rik ugyanis a szőllősiektől, hogy a Hévíz-patak medrét egészen a Zagyváig tisztítsák ki, hozzák rendbe. Ez már meghaladja a község anyagi erejét. Lörincz Mátyás ta­nácstag azt állítja, hogy volt, aki már épített a területre. Viszont a tanács vezetői a szakemberek véleményétől el­térően nem akarnak csele­kedni. — Reméljük, támogatást kapunk a Mocsaras-dűlő rend- behozatalára — reménykedik az elnök. tfi program Nem túlzás, akad még más gond is Mátraszőllősön. A fejlődéssel együtt jár ez. A község vezetői remélik, hogy ezzel is megbirkóznak. Most éppen új programot dolgoz­tak ki, amelyben a társa­dalmi munkafeladatokat rög­zítették. Emberek sokasága aláírásával hitelesítette, hogy részt vállal a község fejleszté­sében. Munka bőven lesz. Or­vosi körzetet szeretnének, eh­hez viszont orvosi lakás, ren­delő szükséges. Presszót is terveznek. Sok a fiatal, kul­túráltan akarnak szórakozni. Biztató, hogy eddig 27 ezer­nél több elvégzett társadalmi munkaórát tartanak nyilván. Ha a lakosság összefog a köz­ség vezetőivel, a ma még gon­dot okozó feladatokat közös erővel megoldhatják. A törpe­vízmű építését is, a Mocsár­dűlőben a házhely kialakítá­sát is, hiszen szorgalmas, szé­pet szerető emberek élnek Mátraszőllősön, ebben a szép, romantikus nógrádi község­ben. Bobál Gyula Közben gondolatai szabadon csapongnak. Az évtizedek táv­latából feltámadnak az elfe­lejtett emlékképek, Nyolcán voltak testvérek, abból még öten élnek, négy fiú, meg egy lány, de neki már csak egy gyermeke lett, egy fiú, mérnök Kisterenyén. Talán éppen azért, mert jól emléke­zett rá, milyen nehéz volt őket, nyolcukat fölnevelni... — Alig töltöttem be a tizen­két évet, már beálltam dolgoz­ni az acélgyárba — emlékezik vissza. — Aztán fölcsaptam tanoncnak. Jó fejem, meg jó kezem volt, meg is szereztem a „papírt”, segéd úr lett be­lőlem. A munkámért mindig megbecsültek, nem is kálan- •doztam semerre sem, végig hűséges maradtam a gyárhoz, meg a szakmámhoz. A! negy­ven év alatt hét igazgatóm volt. az egyik ment, a másik jött, de én megmaradtam gép­lakatosnak. .. A hajnal első sugarai elűzik az éjszakai árnyakat, a kör­nyék kibontakozik az elmosó­dott háttérből, ledobja magá­ról a szürke takarót, mintha melege lenne. Knapúczius Gyula bácsi számára is újra kezdődik egy nap. békésebb, nyugodtabb, de hasznos és dolgos, mint a többi... Kiss Sándor Séta a II. Budapesti Őszi Vásáron Nem elveszett idő Van a Budapesti őszi Vásáron egy pavilon, amelyre sze­retném az igen tisztelt olvasók figyelmét külön is felhívni, már csak azért is, mert ez talán egy kissé eldugott helyet ka­pott, pedig megérdemelné, hogy a centrumban legyen! Napjainkban egyre nagyobb megértéssel találkozik a munkásvédelem és ennek ikertestvére, a balesetelhárítás kér­dése. A vásárlátogatók közül azokat, akiket ez a probléma érdekel, megtalálhatják a 11. számú pavilonban, ahol a Szakszervezetek Országos Tanácsa muntatja be a „Mun­ka-, védőruha- és egyéni védőfelszerelés” cimet viselő kiállí­tást Hely szűke miatt nem áll módomban részletezni az ott láthatókat — ezt legjobb személyesen megtekinteni, mert minden kiállított tárgy magáért beszél és elmondja, hogy a SZOT munkavédelmi osztálya és a SZOT Munkavédelmi Tu­dományos Kutató Intézete milyen értékes munkát fejt ki dolgozóik érdekében, hogy azok korszerű munka- és védő­ruha-ellátásban, valamint egyéni védőfelszerelésekben ré­szesülhessenek, egyszersmind olyan védőeszközökhöz is hoz­zájussanak a közeli jövőben, amelyeknek megszerkesztése, kialakítása és a gyakorlatban való kipróbálása már folya­matban van. A pavilonban helyet kaptak a munkavédelem tudományos irodalmával foglalkozó könyvek és brosúrák is Nemcsak láttam, hanem nézve hallottam is sok érdekes­séget ugyancsak e helyen. A tömegfelvilágosítás nélkülöz­hetetlen eszköze a film, itt is közönségsikert ért el. Az alko­holizmus elleni vádirat, a balesetek, létrejöttének egyik oko­zója —, valamint a balesetek elhárításával foglalkozó kisíil- mek érdekes, tanulságos sorozatát láthattam. Ezek között szép számmal szerepeltek a közlekedési balesetekkel foglalko ­zó filmek. Akaratlanul is Pelbát rendőrőrnagy hét végi köz­lekedés-baleseti beszámolói jutottak eszembe az igazán szemléltető filmkockák hatása alatt. hiszen a gépkocsik száma hazánkban is, de világszerte villámgyorsasággal sza­porodik. A veszedelmes száguldozok egyre több balesete! okoznak. Csak Európában évente százezer ember pusztul el közlekedési balesetek következtében, arról nem is beszélve, hogy mennyi azoknak a száma, akik egy egész életre meg- nyomorodnak. így érthető, hogy a Budapesten lefolytatan­dó Egészségügyi Világszervezet üléssorozatának egyik pont­ja a közlekedési balesetek kérdésével foglalkozó vita lesz. Elismerést érdemel a kiállítás megrendezése. Az. ott el­töltött idő nem elveszett idő! Dr. Szálkái Géza ny. áll. közegészségügyi felügyelő, társadalmi munka- védelmi felügyelő NOGRAD — 1969. szeptember 12., péntek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom