Nógrád. 1969. szeptember (25. évfolyam. 202-226. szám)

1969-09-11 / 210. szám

Utak, járdák, hidak K /SZ-vezetőségválasztás Milliók a rétsági járás útjaira Lehet, nem tudja minden­ki. hogy az utakat három cso­portba: tanácsi kezelésben le­vő utakra, ezen belül külterü­leti és belterületi utakra és közutakra osztják. Ennek megfelelően az útjavításra, építésre és karbantartásra fordítható forintok Is kü­lönböző csatornákon jutnak el a felhasználás helyéig. Az egyik csatorna a tanácsok út- és hidkerete. megint má­sik ugyancsak a tanácsok fejlesztési alapja — aminek mellesleg ezer és egy más he­lye is van —, s a harmadik a Közúti Igazgatóság rendelke­zésere bocsátott összeg, ami­vel , a kirendeltségek gazdál­kodnak. A rétsági járás út- és hid­kerete évi 2 millió forint kö­rül mozog. Ez első hallásra meglehetősen nagy összegnek tűnik, azonban néhány számot felsorakoztatunk mellé, vagy csak azt vesszük, hogy egy ki­lométernyi útszakasz építése 1—1,5 millió forintba kerül, máris — a viszonyítás alap­ján — kicsivé zsugorodik ösz- sze. A járási tanács fennható­sága alá 132 kilométer belte­rületi és 141 kilométer külte­rületi — jobbára dűlőút — tartozik. Fele már jó Évről évre mégis szemmel láthatóan javul a járás útjai- t nak állapota. Varga József, a. járási tanács pénzügyi osztá­lya költségvetési csoportjának vezetője elmondta, hogy a já- ~ás útjainak kb. 40%-a van kiépítve, ami azt jelenti, kö­zel felük már megfelel a kö­vetelményeknek. Bár a kül­területi utakon összesen csak mintegy 6 kilométernyi te­kinthető kiépítettnek, a bel­területi utakból 43 kilométer már makadámút, csaknem tíz kilométer pedig terméskő-, be­ton- vagy bitumenburkolatú. Csupán 1967 márciusa óta 3,5 kilométer bitumenes út 'pült a járásban. Sajnos, a járás belterületi útjainak többsége még min­dig földút. Igaz, ezek tekinté­lyes részét azok teszik ki. ahol az utóbbi tíz évben tel­keket, házhelyeket alakítottak ki. s még az utak kiépítésé­re eddig nem került sor. Jog­gal sürgeti a lakosság a kar­bantartások. a felújítások, az útépítések meggyorsítását de ennek a rendelkezésre álló pénzügyi források szabnak határt. Járdák A járási tanács a lehetősé­gekhez mérten kitartóan és következetesen törekszik a fal­vak úthálózatának korszerűsí­tésére. Tavaly nagyobb rész­ben Rétságon, kisebb részben Felsőpetényben építettek, vagy újítottak fel belterületi uta­kat, idén pedig Romhányban egy kilométer, Bánkon, a hét­végi házak felé 1400 méter út épül, az előbbi, amely befe­jezés előtt áll, 1 millió 760 ezer, az utóbbi 1,4 milliós költ­séggel, ennék építése elkezdő­dött. Ezenkívül kisebb szaka­szok más községekben is épül­nék. Tovább folytatódik a járdá- sítás. A múlt évben 11300 négyzetméter járda épült a já­rás községeiben, ami — te­kintve, hogy a járdák általá- i ban egy méter szélesek — fo­lyóméterben legalább tíz ki­lométer járdának felel meg. A jövő évben várhatóan ugyanennyi épül majd fel. Erre a célra 780 ezer forintot tartalékol a járási tanács, eh­hez jön aztán az érintett köz­ségek lakóinak hozzájárulása, a társadalmi munka értéke. Ahhoz, hogy a járás útháló­zatának korszerűsítése terv­szerűen történjen, feltétlenül szükséges a fontossági sor­rend betartása. A távlati ter­vek ezeknek a szempontok­nak a figyelembevételével mondják ki: először is növel­ni kell a bitumenes utak ará­nyát, ezen belül 1975-ig az úgynevezett faluközpontok — ezek többnyire iparral rendel­kező. vagy iparosodó közsé­gek is — útjainak 80 százalé­kos, a mellékfalvak útjainak 50 százalékos kiépítettségűek- nek kell lenni. Pop Tamás, az Egri Közúti Igazgatóság rétsági kirendelt­ségének vezetője a falvakat összekötő utak állapotáról, munkájukról, gondjaikról adott rövid áttekintést. A ki- rendeltség 13 millió forinttal gazdálkodik, hozzá tartozik a rétsági járás egésze, s még két járás tekintélyes hányada. Munkájukat sok bírálat éri, hol okkal, hol ok nélkül, hi­szen valamennyien kritikus szemmel követjük minden lé­pésüket. Eljutottunk oda, hogy az utak korszerűsítése közérdek, de egyben minden­ki legszigorúbban vett ma­gánügye is. Kevés ember, kevés «ép, kevés anyag A kirendeltség mintegy fél­száz dolgozójához, néhány gépéhez sok száz kilométer közút tartozik. Nemcsak az ember és a gép kevés, sok­szor még bitumennel kevert zúzalék sincsen elegendő, ezek az okok játszanak közre abban, hogy vontatottan ha­lad a közutak felújítása, ja­vítása. A járás útjainak por­talanítása ugyan nagyjából befejeződött, de az időjárás viszontagságai meglehetősen fövid idő alatt felmérhetetlen károkat okoznak bennük, s a kirendeltség dolgozói nem győzik az utánjavítást, a ká­tyúk megszüntetését. Tavaly összesen 24 kilomé­ter könnyű aszfaltút épült a járás területén, ami Diósjenő, Nógrád, Nagyoroszi és Dré- gelypalánk községeket érin­tette. Ugyanebben az évben lényegében befejeződött a közutak portalanítása, csak néhány szakasz, illetve bekö­tőút felújítása maradt el, mint a tereskei bekötőút, vagy a Kétbodony—Magyar- nándor közötti rész, a Kis­ecsetre vezető országút, ame­lyek javításához még ebben az évben .hozzálátnak, illetve már hozzáláttak. A nézsai be­kötőút, vagy a Penc—Keszeg közötti szakasz javítására a következő évben kerül sor. K. S. Az áram útja Késik az átadás Már a hónap elején el kellett volna kezdődni az Öreg József lakótelepen a harmadik C- jelü, 12 lakásos társasház mű­szaki átadásának. Az iskolák, közintézmények nyári tataro­zása, karbantartása azonban éppen az építkezés utolsó sza­kaszában, augusztusban erő­sen lekötötte a Salgótarjáni Lakáskarbantartó és Építő Ktsz dolgozóit. Az építést a létszám- és auyaghiány is hátráltatta, így az átadás mintegy kél-három hetet ké­sik. A leendő lakók gyakorta fölkeresik az építkezést, na­ponta érdeklődnek, hogyan halad a munka. Most már csak abban bíznak, ha az át­adását nem is, de a beköltö­zés szerződésben vállalt ha­táridejét tartják az építők... Milyen Visa A tisztújítás mindig mérlegelés és előrete­kintés is egyben: alkalom arra, hogy értékel­jük az elért eredményeket, alkalom a párhu­zamvonásra, az összehasonlításra és arra is, hogy napirendre kerüljenek azok a kérdések, amelyek az esetleges eredménytelenségek oka­it tárják fel. A tisztségviselők újjáválasztása előrenézés abban az értelemben, hogy azalap- szervezetek munkája nagyban függ a KISZ- titkár személyétől, képességétől és rátermett­ségétől. * Az ifjúsági szövetség központi bizottságának határozata értelmében — a szervezeti sza­bályzat előírásainak megfelelően — szeptem­ber 15. és december 15. között a tagsági köny­vek érvényesítésével együtt sor kerül a KISZ- alapszervezeti vezetőségek, fcsúcsvezetőségek, járási, illetőleg városi bizottságok tisztségvise- lői'pek megválasztására. Ez a KlSZ-szerveze- tek és bizottságok életében jelentős esemény nem csupán adminisztratív feladat, ellenkező­leg: jó szervezés és előkészítés esetén az ifjú­ság szervezeti és politikai életében érzékelhe­tő és megfelelő színvonalú vezetéssel a „szür­ke” hétköznapokra is átvihető élénkülést eredményez a választás. Az élénkülés már most — a tényleges munka előtti időszakban — is tapasztalható, hiszen a legtöbb nógrádi alapszervezetnél megalakították a három-, illetve öttagú jelölő bizottságokat, amelyek sorra kérdezik a nógrádi ifjúkommunistákat- kiket látnának legszívesebben a különböző tisztségekben? Rendkívül fontos, hogy ez a „közvélemény­kutatás” minden KISZ-tagra kiterjedjen és minden olyan kérdést érintsen, amely az adott alapszervezet életére jellemző. Mint ahogyan egész társadalmi életünkre, úgy a KlSZ-alap- szervezetek és bizottságok munkájára és tevé­kenységére is jellemző a fokozódó demokrati­zálódás. A legfontosabb követelmény, hogy a választások során a többség akarata érvénye­süljön, s döntő és megalapozott vélemények alapján, megfelelő mérlegelés után kerüljenek kiválasztásra azok a fiatalok, akiknek megbí­zatásáról később a taggyűlések plénumái dön­tenek: a titkos szavazáson, sok ezernyi KISZ- tag adja le voksát arról, kit tart vezetésre al­kalmasnak, kit támogat majd munkájával két esztendőn át. arra — és ez elsősorban a KISZ-alapszerveze­tek tagjaira vonatkozik —, hogy a megválasz­tásra javasolt titkárok és testületi tagok „sta­bilitása” biztosítva legyen, csökkenjen az el­következő két évben a KISZ-vezetésre oly­annyira jellemző, a mozgalmi munkát, a szervezeti élet erősödését nagyban gátló sű­rű személycsere. Éppen ezért mindenképpen hasznos javaslatnak tűnik, hogy az első szá­mú jelöltek mindenütt az idősebb, a katonai kötelezettség teljesítésén már túljutott fiatal párttagok legyenek. Most talán szükségtelen e szempont érvényesülésének gyakorlati hasznát taglalni, tudja azt minden KISZ- tag, mit jelent az „objektív nehézségek* miatti gyakori titkárcsre, hangsúlyozni kell azonban a másik szempontot, amely szerint a mostani vezetőségválasztások során növel­ni kell a termelőmunkában dolgozók, a nők, a fiatal műszaki és mezőgazdasági értelmisé­giek funkcióba állítását. A női tisztségvise­lők számának növelése érdekében a balassa­gyarmati városi kiszesek törekvése példamu­tató: az új választások során szeretnék elér­ni, hogy a női KISZ-vezetők és a női KISZ- tagok aránya az eddiginél jóval egészsége­sebb egyensúlyba kerüljön. • A munka megkezdődött, a választás ered­ményes végrehajtása azonban csak a párt­szervek irányító és segítő tevékenységének érvényre jutásával valósítható meg. A KISZ- tagok önmaguk iránti igényességének, szer­vezetük iránt érzett felelősségének döntő megnyilvánulásai: a pártvezetők tájékoztatá­sa, az új vezetőségek összeállítására vonat­kozó elképzelések ismertetése, de mint min­den, ez az igényesség is csak akkor ér iga­zán valamit, ha kétoldalú — más szóval: a pártszervezetek ellenőrizzék és segítsék a vá­lasztás előkészítését és végrehajtását, a ve­zetőségek és testületek képviselői vegyenek részt a választási rendezvényeken, mindenek­előtt a választótaggyűléseken és küldöttérte­kezleteken. Szeptember 15-től november 15-ig a KISZ- vezetőségválasztások második szakaszában kerül sor a választótaggyűlések és értekez­letek lebonyolítására, a tagsági könyvek ér­vényesítésére. Ezután december 15-ig rende­zik meg a bizottságokat választó küldöttér­tekezleteket, amelyeken a felsőbb szintű KISZ-szervezeték — bizottságok új tisztség- viselőit is megválasztják. A tagsági könyvek egyidőben sorra kerülő érvényesítése és a ta­gok összeírása nem adminisztrációs intézke­dés, hanem fontos politikai, szervezeti ese­mény. Lebonyolítása növeli a bizottságok és az alapszervezetek felelősségét, arra ösztö­nöz, hogy a KISZ-vezetők tanulmányozzák a fiatalok helyzetét, a jövőbeni munka terve­zésénél vegyék figyelembe igényeiket, hasz­nálják fel véleményüket. A beszélgetések, a véleménycserék mindig is a legjobb fórumai voltak az őszinte és közvetlen megnyilvánu­lásoknak, s remélhetőleg most is számottevő­en hozzájárulnak ahhoz, hogy erősödi"” tagok és a vezetőségek kapcsolata, növekedjék a KISZ-szervezetek aktivitása, a fiatalok ön- tevékenysége. P. U Az „Arccal az alapszervezetek felé” jelszó ezekben a napokban különös jelentőséget nyert — egyelőre a jelölő bizottságok alapos és körültekintő munkájával. A sok évtizedes mozgalmi munka gyakorlatának tapasztalatai szerint a válogatás legfontosabb szempontja most is a politikai alkalmasság, a mozgalmi hozzáértés és a sokat emlegetett vezetői kész­ség. A minden szempontból (van belőle jó né­hány, elég nehéz az egyeztetésük) megfontolt jelölés a biztosíték arra, hogy olyan fiatal töl­ti be a KISZ-vezetői tisztet, akinek munkája, politikai és erkölcsi magatartása kifogástalan, aki népszerű a fiatalok körében, ért az ifjú­ság nyelvén, várhatóan eredményesen képvi­seli a fiatalok érdekeit az állami és társadal­mi szervek előtt, következetesen és hozzáér­téssel védi az ifjúság jogait. A jelölés demokratizmusa és az előrelátás nem mond ellent egymásnak. Törekedni kell — Menjél, Józsikám, men­jél! Na, még egy kicsit bele! Meg ne állj ne kerti.' Józsi, Józsi, legalább kettesben bal­lagjál föl! Még egy kis gáz és megy itt minden mint a karikacsapás. Amint az elhangzottakból kideríthető, Józsi nem egy jól fésült fiatalember, hanem egy zöldszinű Csepel teher­autó. A biztatás persze na­gyon is helyénvaló, mert a kocsi hörögve kapaszkodik felfelé a Salgóbányára vivő keskeny, gidres-gödrös, ijesz­tő kanyarokkal .,megáldott" országúton. Vezetője, egy ma­gasra nyúlt, jókedvű fiatalem­ber, Balogh István keresztel­te el Józsinak a jobb sorsra érdemes Csepelt. Az is igaz, hogy Balogh Pista a suhanó Volgához van szokva. Lévén annak a pilótája a Víz- és Csatornamű Vállalatnál és most szokatlan számára a te­herautó üléséből, a magasból szemlélni a világot. Józsinak úgy látszik használ a bizta­tás, mert ha lassan is, de biz­tosan döcögünk felfelé a he­gyen. A zöldszinű Csepel fiatalo­kat szállít a hátán, akik a szabad szombatjukat feláldoz­va társadalmi munkára men­nek a salgói Gyermek- és If­júságvédelmi Intézetbe. A Víz- és Csatornamű Vállalat Vöröskereszt- és KlSZ-szerve- zete ugyanis közösen patronál­ja az otthont. A fiúk. és lá­nyok nem először vannak itt. Ezt bizonyítja, hogy a gyere­Menjél Józsikám, menjél... kék ismerősként szaladnak fe­léjük és kapaszkodnak azon­nal a nyakukba. Katika és Évike a megérkezéstől kezd­ve egyetlen pillanatra sem hagyja el Kígyós Esztert és Németh Dórát, hűségesen kö­vetik őket mindenhova. Az intézet igazgatója, dr. Ponyi Béla is nagyon örül a patrőnáláknak, már a kapu­ban fogadja a társaságot. Nemrégiben kezdte meg a munkát Salgóbányán, nem könnyű a feladata. Így aztán kétszeres örömet jelent szá­mára ez a lelkes kis csoport. Invitálja hát őket befelé. Közben a kocsiról előkerül egy kék csomagolópapírba kö­tött nagy csomag is, Fehér Sándor, az üzemi vöröske­resztes csoport vezetője hoz­za. Ajándék az itt levő gyere­keknek. A kisebbeknek mese, a nagyobbaknak már szépiro­dalom. Az igazgató meghatot­tad mond köszönetét. — A gyerekeknek és a ma­gam nevében is csak azt mondhatom, örülünk, hogy felkerestek bennünket és se­gítenek nekünk. így valóban otthonosabb lesz az intézet, amely a családot van ,hivatva pótolni az ide kerülő gyere­keknek. Ezzel a hivatalos rész végei ér, Fehér Sándor átveszi a parancsnokságot. A fiúk és lányok átöltöznek. Előkerül­nek a szerszámok és megin­dul a hajrá. A Józsi nevű te­herautó ismét munkába áll. földet, gyeptéglát hordanak. Az alkalmi kubikosok igen­csak gyorsan dolgoznak, mert egy-kettőre megjelennek a nagy kocsi földdel. Tóth Zoltán KISZ-titkár ta­lajt egyenget, mellette Alber­ti Árpád nagy szakértelem­mel irányítja a sziklakért építését és személyesen rakja le a hatalmas gyeptéglákat. De a többiek is kiveszik ré­szüket a munkából. Itt senkii nem kell nógatni'. Mindenki teljes erőbedobással dolgozik. Matkó Sanyi, akinek piros in­ge általános csodálatot kelt. leugrik a teherautóról és a la­pátra támaszkodik. — Én is intézeti gyerek voltam, tudom mit jelent. Otthon se tudtam volttá ma­radni, segíteni akarok. Aztán önérzetesen teszi hozza: — Sanyi bácsi, azért húz­tam föl ezt a piros inget. hogy megmutassam, ilyen ingben is lehet jól dolgozni. Közben alakul a kert képe, jön az újabb és újabb földra­komány. gyeptégla, hamarosan elvetik a fűmagot. Nincs semmi fennakadás, már arról folyik a vita, hova kellene egy szökökutat is építeni. Mert a patronálás természe­tesen nem marad abba. Ami- kor csak szükség lesz rájuk, a fiatalok újra eljönnek. Csak J ózsi rakoncátlankodik, az egyik kereke felmondta a szolgálatot, ki kell cserélni. Emelő viszont nincs. Azonna­li röpgyűlés és máris megy a küldöttség az éppen megjelenő busz vezetőjéhez, segítené ki őket emelővel, hogy foly­tathassák a munkát. Gyors kerékcsere és Józsi már is­mét menetkész állapotban in­dul földért. Formálódik a kert. egyik- másik lány már a tenyerét nezegeti, ahol megjelennek a holyagok a szokatlan munká­tól. De ilyen csekélységgel senki nem ér rá törődni. Fia­talok lévén, a szabad szomba­tot bizonyára más célra is fel tudták volna használni. Segí­teni akarásukat, mi sem bizo­nyítja jobban mint az, hogy tizennyolcán jelentkeztek, de az indulásnál már húszán várták a teherautót. Ez min­dent megmagyaráz. Csatai Erzsébet NOCRÁD 9 4969. szeptember il„ csütörtök 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom