Nógrád. 1969. szeptember (25. évfolyam. 202-226. szám)
1969-09-30 / 226. szám
Képekben A gázprogramról tárgyalt az országgyűlés. Képünkön szerelik a ZIM salgótarjáni gyáregységében a gáztűzhelyek sütőrészét Az országgyűlés megtárgyalta az új iparitanuló-törvényt. Képünkön: üvegipari tanulok munka közben (Koppány György felvételei) Csatlakoztak A pásztói Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat pártszervezete, szakszervezeti bizottsága és vezetősége a központi üzem szocialista brigádjaival karöltve áttanulmányozta az MSZMP KB és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa által kibocsátott felhívást. Közölték szerkesztőségünkkel, hogy a munkáskola felhíváshoz J lektíva úgy határozott: a szó cialista brigádok csatlakoznak a felhíváshoz, minthogy felszabadulásunk 25. évfordulóját akkor ünnepük a legméltóbban, ha vállalt brigádfeladataikat határidő élőt' teljesítik Bíznak abhan a gépjavító vállalat valamennyi állomásán csatlakoznak a brigádtagok a nyilvánosságra hozott felhíváshoz Tervezik az új telepet Készül a tervdokumentáció a Budapesti Közlekedési Nyomda pásztói telepének építkezéséhez. A költségvetést, a terveket, a műszaki rajzokat a nyomda mérnökei, szakemberei készítik el, Lackófi Jánosnak, az ideiglenes telephely vezetőjének tájékoztatása szerint ez a munka előreláthatóan október végéig befejeződik, s megkezdődhet a jelentős beruházás munkáinak előkészítése. A kijelölt területen még ebben az évben elvégzik az építők a talajmunkókat és hozzálátnak az alapozáshoz. A jelenlegi telephelyen máris fo- ’vik a leendő szakmunkásgárda kiképzése, a dolgozók betanítása. Népművelők klubja Űj klubformákat szerveztek az új népművelési évadban a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központban. Tervezik a társadalmi népművelők klubszerű továbbképzését, megalakult a váró. si népművelők klubja, ahol aktuális népművelési kérdések megvitatására nyújtanak lehetőséget a KISZ- és a szakszervezeti kultúr felelősök- nek. A balassagyarmati járási népművelők klubja is létrejött. Ez a művelődési központban havonta egy alkalommal tart foglalkozást. Itt módszertani beszélgetéseket tartanak. A nyár folyamán öt—hat napos nyári továbbképzés szervezését is terve, zik. Bővül a salgótarjáni bányamentő állomás hatásköre A salgótarjáni központi bányamentő állomás legutóbb átvette Recsk, Istenmezeje, Gyöngyösoroszi, Mátraszentimre érc-, .illetve ásvány, bányáinak mentőszervezetét. Ezenkívül a jövőben a Mát- ravidéki Szénbányák mentő- szervezetének központja is Salgótarjánban lesz. Tárgyalásokat folytatnak továbbá az olajbányászok mentőszervezetének átvételére is. A bányamentő szervezetek összevonása ésszerű dolog. Egyrészt gazdaságosabb, hi' szén kevesebb tartalék-felszerelésre lesz szükség, másrészt a nagyobb szervezet ütőképessége is erősödik azáltal, hogy mindig oda tudják összpontosítani az erőket, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. Lakóbejárás a Befejezés előtt áll a harmadik tizenkét lakásos, három- szintes társasház építése Salgótarjánban, az öreg József úti új lakótelenen. Hétfőre lakóbejárásra hívták ösz- sze a társasházépitőket, hogy megtekintsék leendő otthonukat, s a kivitelezési hiányosságokra vonatkozó észrevételeiket megteJézsef-platön gyék. A kivitelezőn, a salgótarjáni Lakáskarbantartó és Építő Ktsz megbízottján kívül részt vesz az OTP salgótarjáni fiókjának képviselője is. A tapasztalatok, a feltárt hiányosságok birtokában másnap sor kerül az épület műszaki átadására, majd a hibák kijavítása után megkezdődhet a lakók beköltözése. Szakmunkástanulók között A pásztói „nemzeti kincs ’ Az országigyűlés a napokban foglalkozott azzal a törvény- javaslattal, amely az egyik legfontosabb kérdésre, a szakmunkástanulók helyzetére fordította az általános figyelmet, s amelynek érvényre juttatásával közelebb kerülünk a célhoz: olyan szakembereket képezni, akik megfelelnek a növekvő iigiényeknek. de ugyanakkor nincsenek híján a társadalmi megbecsülésnek sem! Tanintézet a kolostorban A pásztói 210-es számú Ipari Szakmunkásképző Iskola nem tartozik az elkényeztetett intézetek közé. Jó néhány évvel ezelőtt egy sok száz esztendős kolostor szűkre szabott, méteres falai közé szorult szinte „tökéletesen”: több mint tíz év is kevés volt ahhoz, hogy onnan kikerüljön, minden tekintetben méltóbb helyet kapjon. A helyiipar virágzó fejlődése táplálta az igényt, amely 1957/58-ban, a szervezett szakmunkásképzés első pásztói évében meglehetősen szerényen jelentkezett: három osztályban 113 fiatal tanult szakmát, s amelyhez mérten megfelelően szerény volt — sajnos maradt is — a kolostori környezet... Közben azonban jelentős változáson, figyelemre méltó fejlődésen estek át a helyi üzemek: újak létesültek (létesülnek jelenleg is), szélesedett a szolgáltatóipar hatóköre, nagyobb igénnyel léptek fel a környező közös gazdaságok és egyre nehezebbé vált a tanintézetre háruló feladatokat teljesíteni. Máig 327(1) tanulóra gyarapodott az iskola létszáma, de a keret, az évszázados kolostor, amely ráadásul műemlék is és így védett mindenféle belső alakítástól — maradt olyannak amilyen volt. Az új tanévben a korábbi 100 jelentkező helyett 120 pásztói, illetve Pásztó környéki fiatal kérte a felvételét valamelyik első osztályba. Osztályba? A több mint háromszáz szakmunkásjelöltet két sötét, szobányi nagyságú helyiségben és egy valamivel nagyobb tanteremben tanítják. Hogyan? Két mondat, amely rendkívül jellemző a pásztói szakmunkástanulók iskolai helyzetére, s amellyel mindenki egyetért a járási székhelyen: „az iskolai oktatás feltételei a nullával egyenlők, itt csak bűvészkedni lehet. .és a másik: „az iskolának nem csak a jövője, de már a jelene sem megoldott". „Fiokiskola”' szemléiéi A bűvészkedést nem szemfényvesztésnek kell érteni. A rendkívül nehéz körülmények ellenére a szakmunkásképző az elméleti szakoktatás mellett elismert tevékenységet fejt ki a fiatalok teljesebb érvényű nevelésében is. A „mü- mösök” valamennyi társadalmi és tömegszervezetben, kulturális és sporttevékenységben képviselik Iskolájukat. A helyben! munkára természetesen nincs lehetőség, s bár mindenki KISZ-tag. Iskolai KISZ- szervezet még sincs, nem is lehet ilyen körülmények között. A szembetűnő hátrányokról szólva Bózvári József Igazgatóhelyettes azt mondja: — Nem csupán az iskola státuszát, de belső tartalmi fejlődését és természetesen a tárgyi feltételek visszamaradottságát is állandósította az a régtől fogva indokolatlan körülmény. hogy intézetünk „csak” fiókiskola, vagyis éppen az egyik legfontosabb vonatkozásban, az anyagiakat illetően nem rendelkezik semmiféle önállósággal. Nincs rendes mellékhelyiségünk, a kályhák szinte használhatatlanok, régiek, a takarító-fűtő most mondott fel, mert mint mondja: 270 forintért nem hajlandó ilyen kályhákban turkálni. A „normál” teremben 35— 40 iipari tanuló szorong a kisgyermekeknek készült kisméretű cső-iskolapadokban, hárman ülnek egy asztalnál, ha valakit a táblához hív a tanár — mindenkinek fel kell állni, az egész osztály megmozdul. A két szükségteremben olyan szűkén vannak, hogy a pedagógus magyarázás közben a hátával törli le mindazt, amit az imént felírt. Az egyik legutóbbi iskolai jelentésben van egy nagyon jellemző félmondat, amely az intézeti folyosót is a használható helyiségek között említi. Valóban, a 210-esben nem pusztán közlekedésre szolgál a folyosó (klub és gyülekezési hely is egyben), mint ahogy gyakran tartanak órát a tanáriban is. Siira«» segítség kell Ha valahol szükség van rá. akkor Pásztó valóban rászorul a sürgős segítségre, arra, hogy a korszerű, szocialista szakmunkásképzés tárgyi feltételeit is mielőbb megteremtsék. A helyi, tanács: segítségnek természetes gátat szab a speciális helyzet — a Munkaügyi Minisztérium hatókörébe tartozás. A minisztériumnak a szakmunkásképző intézetek fejlesztésére szánt és megyénként ..lebontott,” keretéből viszont nagyon kevés csurran-cseppen a pásztói intézethez. Különben is, a bővítgetéanek semmi értelme sincs. Átfogó, társadalmi segítséget is igéáybe vevő radikális változtatásra van szükség. Üj iskolának kell épülnie Pásztón, ahová már most harminc községből járnak be szakmát tanulni a fiatalok, s ahol egyre nagyobb szükség lesz a jól képzett szakemberekre. A megye iparfejlesztési tervét tekintve Pásztó kiemelt jellegű körzet — erről beszélt Peresi László, a pásztói járási pártbizottság ipari ügyekkel foglalkozó munkatársa is, aki Varga Tiborné országgyűlési képviselővel éppen akkor tért vissza a megyei tanács munkaügyi osztályáról, amikor Pásztón jártunk. — Teljes megértéssel találkoztunk a fejlesztést illetően. Pénz azonban nincs az új iskola építésére. A helyi ipari üzemek eddig is sokat tettek a korszerű munkakörülmények kialakításáért. Szükségesnek látszik azonban, hogv egy új iskola felépítéséhez is hozzájáruljanak. És nemcsak az üzemek — szóba jöhetnek az érintett közös gazdaságok is. Közös érdekről van szó! Arról, hogy évente ötszázan végzik el az általános iskolát és közülük mintegy négyszáz fiatal akar szakmát tanulni. Az üzemek igénye szerint már a következő tanévben is újabb osztályokat kellene indítani a pásztói szakmunkásképző iskolán. .. — A szaktudás, a szakmai képzettség ma már nem egyszerűen megélhetési lehetőség — mondotta Gáspár Sándor nemrégiben, amikor a szakmunkásképzés új törvényéről szólt — hanem társadalmi szempontból nemzeti kincs. Kincs, amelyet jobban meg kell becsülni. Varga Tiborné képviselő és Peresi ‘ Tibor, a Munkaügyi Minisztériumba készül. Szeretnék elérni, hogy az új iskola felépítéséhez szükséges anyagi alapot mielőbb megkapják. Az alapot, amelyre azután társadalmi segítséggel, iskolai „belső erővel” korszerű intézetet emelhetnek. Pataki László Az áruellátás legilletékesebb és legszigorúbb kritikusai a háziasszonyok, akik nap nap után megfordulnak az üzletekben, tudják mi kapható, mi nem, hol dolgoznak udvarias eladók, hol kevésbé előzékeny a kiszolgálás. A megyei háztartási bizottság 200 asszonytól kérdezte meg: mi a véleményük az élelmiszerekkel és egyéb cikkekkel való ellátottságról, hogyan értékelik a szolgáltatások színvonalát. A kétszáz vélemény — Salgótarján és Balassagyarmat városokra vonatkozik — részletes közlésére nincs lehetőség, a közvélemény-kutatást summázni viszont már csak azért is érdemes, mert van mit tanulniok belőle az áruellátásban illetékes szakembereknek. Jó a kakasos A kenyér minőségét kevesen kifogásolták, a péksüteményekét annál többen. A zsemlék deformáltak, belsejük sűrű. ugyanez vonatkozik a tejes kiflikre is. Nem kielégítő a Dék- sütemények választéka sem — főként a peremterületeket ellátó üzletekben. A száraz tészták minőségét jónak találták az asszonyok, különösen a kakasos csomagolású árukat di-, csérik. Közkedveltek a száraz sütemények is, de többen megjegyezték, hogy a készítmények többsége azonos ízű és a sütemények sokszor töröttek. Szerencsére nem számottevő Asszonyok véleménye Az áruellátásról és a szolgáltatásokról mértékben, de kifogásolták, hogy a nyári hónapokban vásárolt tej a forralásnál sokszot összemegy, savanyú, ehetetlen ami valószínűleg a lelkiismeretlen kezelés következménye, A tejfel túl savanyú és vizes, joghurtot nem mindig lehet, kapni, olykor savanyú és vizes a túró is. A sajtok finomak, sokféle között lehet válogatni, viszont elég drágák. A húsnál és egyéb húskészítményeknél elsősorban a hullámzó ellátást kifogásolták Keveslik a választékot is és egyáltalán nem örülnek, ha túlsózott szalámit visznek haza az üzletből. Miért vezetnek be egy-egy készítményt, ha azután nem lehet kapni? — kérdezik az asszonyok, amikor a paprikás szalámiról vagy a házi zsírról van szó. A baromfiellátást elismeréssel nyugtázzák, de hiányolják a házi- és vadnyúl, valamint egyéb vadhúsok értékesítését. Ilyen húst az üzletekben hiába keresnek, pedig a baromfihoz hasonló csomagolásban szép for galmat tehetne lebonyolítani belőle. A konzervek mindenkinek izlenek, áruk már annál kevésbé nyeri el a vásárlók tetszését. A zöidségellátást a városok peremterületein vásárlók kifogásolják. Ezekben az üzletekben bizony nem mindig — főként délután nem! — lehet friss zöldáruhoz jutni. Víz — külön kérésre Az éttermekben étkezők nem tartják helyesnek, hogy az adagok mennyisége csökkent. S egy apróság, de mégis szóvá tesszük; miért kell külön kérni az ebédhez a kancsó vizet? Az üzemi konyhákra kevesen panaszkodnak, sokan dicsérik a ZIM konyháját. A vendéglátó egységek kulturáltságáról, légköréről szólva elmondták az asszonyok, hogy sok az ittas, hőzöngő egyén és kevés, aki figyelmézteti őket. Az arány megfordítását javasolják — tökéletesen egyetértünk velük. A balassagyarmati asszonyok közül többen igényük a ház tartási gépek kölcsönzésének bevezetését A Gelkát mindkét városban bírálják; munkája nem ritkán pontatlan, a be jelentett gépek javítását hetekig húzzák, halasztják. A salgótarjániak a varrógépek javításának jelenlegi rendjével elégedetlenek, a Balassagyarmatra szállítás nem éppen a legideálisabb megoldás. Javasolják a. Patyolat nyitvatartási idejének módosítását és a vállalási idő rövidítését. A cipők minőségéről sokan és sokat Írnak, itt csak annyit: bőséggel akad javítanivaló. A bébiruhák tetszetősek, az már viszont kevésbé örvendetes, hogy — a változatosság kedvéért — hol összemennek, hol kinyúlnak. A női kötöttáruk szépek, a férfi kötöttáru választéka azonban eléggé szegényes. A függönyöknél szóvá tették, hogy a praktikus, szintetikus textíliák csak egy— kétféle mintával készülnek, így sablonosak, egyhangúak Jön... Nem jön... A buszközlekedésről kapott vélemény a következő: a távolsági járatokkal elégedettek, az utazási díjakkal úgyszintén, a helyi közlekedéssel már sokkal kevésbé. A helyi buszjáratok késnek, klmaradoznak, nem kevés bosszúságot okozva a közlekedőknek. Az asszonyok még mindig nem nyugodtak bele, hogy Salgótarjánban a központi átszállással az utazási díj megkétszereződik, egy út ■cia-vissza Így 3 forint. A városok parkosítása köz- megelégedést vált ki, — nem így rongálásuk! — panaszolják viszont, hogy megoldatlan a 8—14 éves gyerekek futballn- zása, kerékpározása. A mozgásigényt kielégítő, tágas játszóhelyeket kérnek. Ennek megoldása persze számos akadályba ütközik, hiszen köztudott, hogy Salgótarján nem bővelkedik a szabad, kihasználatlan területekben. A laköstervezéshez a sok- gyermekes családok főztek rosszalló megjegyzéseket. A bú- torok választékát megfelelőnek . találják, de több egyedi darabot igényelnek. Lehetséges, hogy a felsorolt problémák egyikét-másikát időközben megoldották, úgv gondoljuk azonban, hogy az asszonyok véleményének közlése mégsem lesz haszontalan. Főként akkor nem, ha az illetékesek meg Is szívlelik őket! Szendj Márta NOGRAD - 1969. ««eptember 30.« kedd r \
