Nógrád. 1969. szeptember (25. évfolyam. 202-226. szám)

1969-09-28 / 225. szám

A háború ©lőhé*r'*á?únel< hatása megyénk lakosságára fill.)

A meggye ipara

fim iiir%ag>a%fla«ág>a

a lia«SiirB*Biirlr^ mwA* Iga la fában

A MAGYAR IPAR háborús

vágányra való átállása 1938- ban a Darányi-féle győri programmal kezdődött. A hosszas készülődés után a „győri program” 1938 májusában került az országgyűlés elé. amely törvénybe iktatta. Az egymil- liárd pengő beruházásból 600 millió pengőt közvetlenül a hadsereg fejlesztésére, fegyverzettel való ellátására fordítottak, a további 40 százalék pedig közvetve bírt katonai jelleggel.

Ennek a fegyverkezési programnak a tervezett óriási ösz- szegét öt év helyett 3 év alait teljesítették. Kipréselték a magyar dolgozókból a fegyver, kezésre szánt milliárdokat. A fegyverkezés minden áron való teljesítése szabta meg a megye iparának és mező- gazdaságának a helyzetét is. A termelést minden tekintetben alárendelték a katonai szükségletek kielégítésének. A béke iparágak rovására bővítették a hadiipari termelést, az üzemeket egymás után haditermelésre állították át. A hadirendelés olyan nagymérvű volt, hogy az üzemek kénytelenek voltak létszámukat maximálisan növelni. A hadiüzemekkel szemben támasztott követelmény egyben célozta azt is. hogy alaposan készüljenek fel a haditermelésre és ha Magyarország fegyveresen belép a háborúba „az ipar is minden zökkenés nélkül teljesítheti feladatát.”

Még 1938 októberében elrendelték a hadiszempontból fontos ipari anyagok bejelentési j kötelezettségét, majd 1939. januárjában az ossz-szá- mottevő készletekre kiterjesztették azt. Ezen túlmenően a megyei alispán intézkedett a katonaság által igénybe vehető járművek és lovak összeírására is. A Teleki-kormány — amint látható —, egy sor háborús készülődést szolgáló intézkedést foganatosított. A hadiüzemek élére „hadiüzemi parancsnok”-okat állított, akiket különleges jogokkal ruházott fel. A megye valamennyi bányaüzemét, fém- és ipari gyárait, a villamoserő és távvezetéküzemet, a ferroszilícium gyárat, a vas.

•A győri program a háborúra történő átállást jelentette.

utat, a nyomdát, valamint a bányagépgyárat hadiüzemmé nyilvánították. Ezekben az üzemekben a katonai előírásoknak megfelelően kellett végezni a munkát. A piaccal egyáltalán nem volt baj, a megrendelést az állam adta. Így a megye hadüzemei teljes kapacitással kapcsolódtak be az ország hadi- termelésébe.

AZ URALKODÓ OSZTÁLY

vezető köreiben ismert volt a dolgozók nehéz helyzete, mégis csak az erős nyomásra emelték a 'béreket. Az 1939-es bányászsztrájk 9 százalékos, az 1940-es bányászsztrájk 7 százalékos béremelést hozott. A további elégedetlenség enyhítésére a kormány a 2980/1941. számú rendeletében szabályozta az iparban, a bányászatban és a kohászatban, valamint a kereskedelemben fizetett munkabéreket. tgy került sor további 8 százalékos emelésre. Ezt követően az alapfizetéshez 30 százalékos bérpótlékot adtak. Majd 1943 júliusábán ismét drágasági pótlékot állapítottak meg.

A hadigazdálkodás megkövetelte a fűtőanyag-termelés állandó fokozását. Mivel hazánkban az energiabázis a szén volt, az első intézkedések között szerepelt a bányák hadiüzemmé nyilvánítása. A Salgótarjáni Kőszénbánya RT budapesti központjához a Honvédelmi Minisztérium már 1938 végén üzemi titkárt nevezett ki, akinek a fizetését a társulatnak kellett vállalnia. A Salgótarjáni Kőszénbánya RT hadiüzemi parancsnokává Nádasdy ezredest nevezték ki. Felruházták mindazokkal a jogokkal, ami a hadiüzemi termelést volt hivatva segíteni. A hadiüzemi parancsnokok hatáskörét mindenre kiterjesztették. Nélkülük az üzemekben semmi sem történhetett. Megkülönböztetett figyelmet fordítottak a termelésre és a politikai hangulat alakulására. Mindenekelőtt a baloldali személyek tevékenységét kísérték figyelemmel és nagy igyekezettel „fáradoztak” a szervezkedés és a szabotálás megelőzésén. Katonai utasítások és rendszabályok léptek életbe a bányánál csakúgy, mint a megye többi ipari üzemében: az acélgyárban, a tűzhelygyárban, az üveggyárakban és másutt.

Mindent elkövettek a szén- termelés fokozására. Több új üzemet nyitottak, s csupán a salgótarjáni szénmedencében a háború alatt 1941—44-ig 67,4 millió pengőt ruháztak be a termelés fokozása érdekében. Így a háború alatti széntermelés rohamosan növekedett. Amíg 1930-ban csak 1 278 000 tonnát termeltek, addig az 1942-es széntermelés már elérte a 2 146 518 tonnát.

AZ ÜGYNEVEZETT GYŐRI PROGRAM után gyorsan megindult a fegyverkezés. A katonai megrendelések érzékenyen érintették a megye ipari üzemeit is. A közszükségleti cikkek gyártása lassan csökkent, és előtérbe került a haditermelés. Az acélgyár termelésének felfutását mutatja, hogy 1939-ben még 316 048 mázsa árut gyártott. addig 1942-ben már elérte az 504 174 mázsás termelést.

Egyre nehezebbé vált a Salgótarjáni Tűzhelygyár helyzete is. Ez az üzem. amelyik elsősorban vastömegcikkek gyártására volt berendezve, megkezdte a katonai, cikkek gyártását. Évről évre növekedett a termelés a Salgótarjáni Palackgyárban. A gyárat hadiüzemmé nyilvánították, és a termelés érdekében szigorúbb rendszabályokat léptettek életbe.

Az ipari üzemek mellett a mezőgazdasági termelést is háborús vágányra állították át. A mostoha viszonyok között termelő nógrádi gazdaságokra egyre nyomasztóbb feladat hárult.

A megyében 232 800 kataszteri hold szántóföldet műveltek és 11 400 kataszteri holdon termeltek szőlőt, gyümölcsöt és konyhakerti növényeket. Az állattenyésztés céljaira használtak 89 000 hold rétet és legelőt. A fatermelés és erdőművelés 195 300 kataszteri holdon folyt.

Mind az ipari üzemek, mind a mezőgazdaság termelését a háborús előkészületek, a háború szolgálatába állították.

Így kezdődött tehát. A háború előkészítésének folytatására később még visszatérünk.

Dr. Szomszéd Imre

(Vége)

Bíróság elé állítom...

A fiatalember ittasan érkezett a Narancsba. Italt követelt, szidalmazta a felszolgálókat, hangoskodott, megütötte a londinert, s a rendó járőr vetett véget botrányos magatartásának. Három nap múlva a bíróság előtt állt. ügyét úgynevezett gyorsított eljárással tárgyalták. Tulajdonképpen nem is helyes a szóhasználat. A lényeg: vádirat benyújtása és tárgyalás kitűzése nélküli eljárás az ilyen. Általában a rendőrség kezdeményezésére indul meg az eljárás, s az elkövetőt a bűncselekmény elkövetése után három napon belül felelősségre vonja a bíróság. Leggyakrabban a garázdaság bűntette fordul elő az előál- lításos eljárásoknál, de találunk testi sértéses ügyeket, vagyon elleni bűncselekményeket, s ide tartozik az ittas vezetés is.

Az ilyen tárgyalásnak azért van különös jelentősége, mert a garázdaságot elkövető személy magatartásán a közvélemény felháborodik. Figyelemmel kísérik az eseményt, s várják a büntetést, amit az elkövető három napon belül meg is kap. Ilyenkor a tárgyaláson felhangzik az ügyész szava: „Vádirat benyújtása nélkül és tárgyalás kitűzése nélkül bíróság elé állítom. ..”

Nézzünk három ügyet az elmúlt hétről.

Zsebrádiói zsebeli...

A bíróság glőtt a 30 éves kazári Mezei Zsigmond áll. Büntetlen előéletű, két gyermeke van. A vád ellene: kisebb értékű lopás.

T. László 21 éves fiatalember tanúként a következőket mondja:

— A haverommal bementem a kazári fmsz-ital boltba. Iszogattunk, aztán elkezdtünk énekelni. Velem volt a táskarádió is. Kitettem az asztalra. Énekeltünk, énekeltünk, egyszercsak — lehetett úgy nyolc óra — odajött Mezei Is. Ö is rázendített. A haverommal kimentem a mellékhelyiségbe, jövök vissza, nincs a rádió. Szólok az üzletvezetőnek, hogy intézkedjen. Sorra kérdezünk mindenkit. Mezeit is, de ő azt mondja, fogalma sincs, ki vihette el. Másnap bejöttem, érdeklődtem a bizományiban, Tarjánban. Látom, ott a rádió. Eladták. Fel,

jelentést tettem a rendőrségen.

Mezei Zsigmond mondja.

— Megittam mar öt üveg sört. meg három kisfröccsöt. Ennyit szoktam. Én tettem zsebre a rádiót. Nagyon megbántam, tudom, nem lett volna szabad. Másnap Tarjánba jöttünk az asszonnyal. Kérdezte a buszon, honnan van neked ez a rádió? Ne törődj vele — mondtam neki. Vidd el a bizományiba. Elvitte, eladta 435 forintért. Ígérem, soha többé nem fogok ilyent esi. nálni.

A bíróság Mezei Zsigmon- dot öt hónapi javító-nevelő munkára ítélte. 10 százalékos bércsökkentés mellett. Az ítéletnél figyelembe vette megbánó magatartását, büntetet- len előéletét, s azt, hogy a két kiskorú gyermek mellé útban van a harmadik.

Ittasan

— joifosítvánv nélkül

A fiatalembert Ludvik Lászlónak hívják, 24 éves és Nagy Zátonyban lakik. „Kiugrót” Szorospatakra, s a bányatelepen éppen Takodalom volt az egyik háznál. Itt felhajtott négy üveg sört, egy stampedli erőset, aztán eszébe jutott, hogy felkeresi barátját Nagy“ bátonyban. No, nem gyalogszerrel, motoron. Felült egy 50 köbcentiméteres Jávára, s irány a baráték háza. Nem találta. Visszajött Szorosra, aztán újra a bányavárosba indult. Éjjel egy óra volt, amikor igazoltatták. Enyhén alkoholos befolyásoltság volt kimutatható, mert 1,33 ezrelék alkoholkoncentrációt mutatott ki a vizsgálat. Kiderült, hogy Ludviknak jogosítványa sem volt, most akar megtanulni vezetni.

A bíróság ittas gépjármű- vezetésben mondta ki bűnösnek, s ezért ezer forint pénz- jüntetésre ítélte. A bíró megkérdezi:

— Naponta olváshatja az Óságokban, értesülhet a rá- lióból, tv-ből, milyen veszs - yes az ittas vezetés.

— Igen. tudom. Bűnösnek érzem magam — mondja Ludvik.

Bocsánatot kérek...

A tanárnő:

— Nem értem a dolgot. Kétszer is elbeszélgettem Anna édesanyjával. A gyerek túlkoros. A negyedikbe jár es 15 éves. A dolgozók iskolájába irányították. Ideiglenesen mégis hozzánk járt. Beszélgettem a gyerekkel, s mondtam neki, „Te már nagy nő vagy”. Másnap bejött az édesanyja. Ideges volt. Mondta, beszélni akar velem. Bejött a tanterembe, kiabált, s felelősségre vont, hogy mit mondtam én a gyereknek, mert ez mást jelent. Ütött. A kezemmel védekeztem. A gyerekek látták, megijedtek. Közülük ötem mellém álltak.

Suha Sándorné 43 éves, hét gyermek anyja. Közülük öt még kiskorú.

—• Aztán kapcsoltam csak, hogy nem jól tettem. Másképp kellett volna elintézni, úgy, hogy elmegyek az igazgatóhoz.

Az igazgató:

— A tantestület nagyon felháborodott a történtek miatt. Pedagógusaink felelősségteljes munkát végeznek, s még rágondolni is rossz az ilyen fajta önbíráskodásra.

Suháné megbánta tettét. A tanárnő és az igazgató felé fordult. Bocsánatot kért a tantestülettől.

A bíróság ítélete: négy hó.; nap szabadságvesztés, a büntetést azonban háromévi próbaidőre feltételesen felfüggesztette.

Szokács László

Meghívás Tulába

Nagy megtiszteltetés érte a Sándor, a Tiszalöki Állami tiszalöki szántóversenyen he- Gazdaság traktorosa és Sinkó lyezéseket elérő magyar ifjú- László, a galgagutai Táncsics sági traktorosokat, kettőt kö- Tsz traktorosa. A versenyen zülük meghívtak a Szovjet- résztvevő két ifjú traktorost unióba, a szovjet köztársasá- Szabó Győző, a KISZ közgok és a népi demokráciák ponti bizottsága falusi osztá- ifjú traktorosainak versenye- lyának munkatársa kíséri el re. A két versenyző: Erdélyi Tulába.

— Én kétszer repültem Törökországba. Fegyvereket kísértem.

— Egy hete értékes teherszállítmányt indítottam a keleti frontra. Azt beszélik, hogy feltűntek az új hatcsövű

aknavetők. Most majd szorulnak a bolsevisták . .

Ez alkalommal a német tiszti társaság „krémje” ült az asztal körül.

— Uraim — szakította félbe Kuznyecov a részeg lármát. — Mindjárt olyat mutatok önöknek, amilyet soha senki nem látott önök közül.

A felajzott németek kíváncsian meredtek rá. Kuznyecov pedig ügyes mozdulattal előkapta tokjából a pisztolyt és hencegve így kiáltott fel:

— Ide nézzenek! Németország haladása! A legújabb német Walter-pisztoly, ti zennégy lövetű, kilencm i lliméteres. 1942-es gyártmányú! Amint látják, führerünk nemcsak a hatcsövű aknavetőket szereti. Neki mindenhez van ízlése! A mi munkánk megköveteli az eleganciát. Ezzel a pisztollyal egy perc alatt kényelmesen elpusztítok tizennégy kommunistát, tgy van. uraim?

A tisztek tapsoltak és dicsérni kezdték a főhadnagy úr ' szónoki tehetségét.

Ámde Siebert nem mindenkit ejtett csodalatba. Weiner őrnagy, aki első ízben vett részt Frau Lídia esti ösz— 121 —

szejövetelein, sandán méregette Kuznyecovot. Lenyelt egy-két korty likőrt, párszor le-fel sétált, majd így szólt:

— Dugja csak el azt a játékszert. Én most elmesélek önnek egy nagyon érdekes s ugyanakkor szomorú históriát, amely egy ilyen pisztollyal történt.

Türelmesen hallgatták az őrnagyot, jóllehet unalmasan adta elő mondókáját és állandóan öntögette magába a likőrt, hogy — amint mondta — megnedvesítse a torkát.

— Tavaly decemberben történt. Reis alezredessel egy kijevi értekezletről tértünk vissza ...

Nyomban tudtam, miről van szó. Kuznyecov pedig, habár jól hallotta Reis nevét, nem mutatta, hogy ismeri. Még közelebb húzódott az elbeszélőhöz.

— A kijevi országúton megtámadtak bennünket a partizánok — mesélte Weiner őrnagy. — Mindnyájan elestek a tűzharcban. Nekem a kezem sebesült meg, s elvesztettem a pisztolyomat.

— Hogyan sikerült életben maradnia? — kérdezte a gestapós tiszt.

Weiner őrnagy ferde pillantást vetett a gestapósra és folytatta elbeszélését:

— Nem akarok túlozni, ez csak a vadászok és horgászok szokása, de annak köszönhetem az életemet, hogy két tárat eresztettem a partizánokba, pánikot keltettem köztük, s elszeleltek.

Aztán mindenféle kitalált összecsapásokról halandzsázott. Nem fukarkodott a szavakkal és szabadjára eresztette baja fantáziáját.

— Mégis hogyan sikerült élve kijutnia ebből á kelepcéből? — kérdezte újból a gestapós.

— Nyugodt lehet, nem adtam meg magam a partizánoknak. se nem szerveztek be — vakkantotta mérgesen Weiner. — Sebesülten végigfutottam az árkon, egészen a hídig, amely fél kilométernyire volt a történet színhelyétől, s elrejtőztem a partizánok elől. Hóvihar tört ki. A partizánok még lőttek egy párat, aztán eltűntek. Én meg egy arra jövő kocsival eljutottam Rovnóba. Még most is emlékszem pisztolyom számára. Fel van jegyezve a katonakönyvemben.

Weiner kivette zsebéből a könyvecskét és megmondta a számot.

— Amint látja őrnagy úr — mondta nyugodt hangon Kuznyecov —. az én pisztolyom valamivel jobban érezte magát. A száma pedig ... . Kuznyecov megnézte, majd ©1— 122 -tette a fegyvert —, sokkal nagyobb, mint az ön pisztolyáé.

Azzal más témára terelte a beszélgetést.

Ismételten meggyőződtem Kuznyecov kitartásáról, magabiztosságáról, páratlan lelkierejéről, önuralmáról.

Az eset után az osztagparancsnok megtiltotta Kuznyecovnak, hogy használja ezt a „veszélyes” újdonságot. Én meg, amikor összetalálkoztam Kolja Sztrutyinszkijjal. ezt mondtam neki:

— Igazad volt Nyikoláj. A nyolcadik német a ko- 1 csiban volt.

XVI. V* „AlexandfM'aterv” csődje

Lídia egyik esti összejövetelén találkoztam régi ismerősömmel, Alexander gestapós ügynökkel. Miután alaposan benyakalt ez a piperkőc alak, dicsekedni kezdett tudásával, amellyel elkapdossa a partizánokat és más, németek ellen harcoló személyeket.

— Tudomásunkra jutott, hogy Rovnóban tevékenykedik a bolsevista ügynökök egyik bandája. De rövidesen nyakoncsípjük őket. Meglátja, hogyan fognak himbálózni az akasztófán. Feltétlenül megmutatom magának Főnököm az én csoportomra bízta ezt az akciót. Mi pedig ... Nyugodt lehet, még egy hónap sem telik el, s máris mindnyájukkal végzünk. Igyunk a győzelemre, uraim! — kiáltott fel és egy hajtásra kiitta poharát.

— A győzelmünkre! — tette hozzá Lisowska.

Csak ajkához érintette a poharat, majd óvatosan visszatette az asztalra. Észrevétlenül rám kacsintott, s kiment a verendára. Kihasználtam, hogy szószátyár szomszédom valamit hevesen bizonygatni kezdett asztaltársának, egy pattanásos arcú hadnagynak, otthagytam a zá- jongó társaságot és Lídia után mentem.

Oldjuk meg ennek az alaknak a nyelvét? — kérdezte. — Ma valahogy nagyon fecsegő hangulatban van.

— Okvetlenül. De csak nagyon óvatosan . .. Kiváncsi vagyok, milyen meglepetést tartogat számunkra a Gestapo.

— Akkor én gyorsan kikísérem a vendégeimet, aztán kézbe vesszük ezt a gazembert.

(Folytatjuk)

— 123 —

i

i

i