Nógrád. 1969. szeptember (25. évfolyam. 202-226. szám)
1969-09-27 / 224. szám
(liest tartott a Minisztertanács Rendelet az állami lakások megvásárlásáról A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács petiteken ülést tartott A kormány meghallgatta és jóváhagyólag tudomásul vette Fehér Lajosnak, a Minisztertanács elnök- helyettesének beszámolóját a Ho Si Minh elvtárs temetésén részt vett magyar párt- és kormányküldöttség útjáról; Apró Antalnak, a. Minisztertanács elnökhelyettesének beszámolóját a Bulgária felszabadulása 25. évfordulója ünnepségein részt vett magyar párt- és kormányküldöttség útjáról; valamint a pénzügyminiszter jelentését a KGST tagországok pénzügyminisztereinek szeptember 16 és 18 között Magyarországon tartott tárgyalásairól. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter előterjesztésére a kormány határozatot hozott hazánk részvételéről az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) konferenciájának Rómában, november 8 és 27 között sorra kerülő 15. ülésszakán. A küldöttség vezetőjévé dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztert, helyettesévé Kazareczki Kálmán miniszterhelyettest, a FAO Magyar Nemzeti Bizottságának elnökét nevezte ki. A közelekedés- és postaügyi miniszter előterjesztése alapján a Minisztertanács úgy határozott. hogy hazánkat kormányküldöttség képviseli az Egyetemes Postaegyesület (UPI) október 1-én Tokióban kezdődő XVI. kongresszusán. Az Egyetemes Postaegyesület 1874-ben alakult, célja elősegíteni az országok közötti különböző postaszolgálatok megszervezését, tökéletesítését, elmélyíteni az együttműködést. Magyarországot, amely a pos- taegyesületnek megalapítása óta tagja, 1964-ben beválaszt tották az egyesület végrehajtó tanácsába. A Minisztertanács a küldöttség vezetőjévé Horn Dezsőt, a közlekedés- és postaügyi miniszter első helyettesei. a Magyar Posta vezérigazgatóját nevezte ki. A Minisztertanács határozatot hozott az Állami-díj és Kossuth-díj bizottság összetételéről. A bizottság elnökévé dr Ajtai Miklóst, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökhelyettesét nevezte ki. A munkaügyi miniszter és a Szakszervezetek Országos Tanácsának Elnöksége tájékoztatta a kormányt a munkaidő-csökkentés tapasztalatairól. Az előterjesztők megállapították, hogy eddig az iparban és az építőiparban mintegy kétmillió dolgozó munkaidejét csökkentették és ezeknek a dolgozóknak azonos kereset mellett évente huszonöttel több szabad napjuk van. A kormány megállapította, hogy megfelelő ütemben halad a munkaidő csökkentésére hozott határozat végrehajtása és ezzel javultak az érintett dolgozók életkörülményei. Gondot okoz, hogy a vállalatok sok esetben nem szervezik meg a hét végén a vasúti kocsik rakodását és ezzel nehezítik az áruszállítás zavartalan bonyolítását. A Minisztertanács elemezte a "megnővekedett szabad idő felhasználásának tapasztalatait és megállapította, hogy nagyobb gondot kell fordítani a kulturált pihenés feltételeinek biztosítására. Felhívta a szakszervezetek, az ifjúsági szervezetek, a tudományos intézetek, a közművelődési intézmények és, vállalatok vezetőit: fordítsanak erre nagyobb figyelmet. Az építésügyi és városfejlesztési, a mezőgazdasági es elelmezésügyi, valamint a pénzügyminiszter közös előterjesztése alapjan a kormány rendeletben újra szabályozta az állami tulajdonban álló házingatlanok eladásának feltételeit. Az új rendelet lehetővé teszi, hogy társasházzá történt átalakítás után a tizenkét lakásosnál nem nagyobb épületben levő lakásokat magánszemélyek öröklakásként megvásárolhassák. Az átalakításról az illetékes tanács — illetőleg az eladásra jogosult állami szerv — gondoskodik. Magánszemélyek megvásárolhatják a vegyes (részben állami, részben személyi) tulajdonban levő társasházakban az állami öröklakásokat is. A vásárlásra elsősorban a bérlők jogosultak. Állami ingatlant azonba csak az vásárolhat, akinek — illetőleg családjának — a vásárlás után legfeljebb egy állandó lakása és egy üdülés céljára szolgáló házingatlan lesz. Az 'ingatlanok vásárlói árkedvezményben részesülnek, a vételárat részletekben fizethetik. Ez esetben az összeg 10 százalékát a szerződés megkötésekor fizetik ki, a többit évi 3 százalékos kamat mellett a bentlakók huszonöt, a másutt lakók pedig tizenöt év alatt törleszthetik. A megvásárolt házingatlanra öt évre szóló elidegenítési és terhelési tilalmat kell a telekkönyvbe bejegyezni. A vételárból származó bevételt a tanácsok (állami szervek) elsősorban lakásépítésre és az állami lakóépületek javítására használhatják fel. Állami szervek irodai, gazdasági, szociális', kulturális, testnevelési, sportolási, üdültetési célra felhasználható házingatlanukat — amennyiben már nem tartanak igényt rájuk — eladhatják társadalmi szervezeteknek, szövetkezeteknek. A rendelet intézkedik az épületek vételárának megállapításáról, a fizetési feltételekről és az eladásból származó bevételek felhasználásáról. A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. (MTI) Külpolitikai jegyzet Kanada és Európa Kiesinger és Brandt Sürgető memorandum Puccs Bolíviában A bolíviai egyesített fegyveres erők parancsnoksága közleményben jelentette be, hogy a három fegyvernem vezérkari főnökeiből álló háromtagú katonai junta elmozdította tisztségéből Sali- nas bolíviai elnököt és átvette a hatalmat. Az új „forradalmi kormány” vezetője Alfredo Óvandó Candia tábornok, a bolíviai fegyveres erők jelenlegi főparancsnoka. A közlemény szerint a hatalomátvételre „az anarchia”, a kapituláció és a rendbontás veszélyének elhárítása érdekében került sor. Közölték, hogy letartóztattak néhány ellenzéki politikust, az országban azonban egyébként nyugalom van (MTI) Nincs nyugalom Indiában Indira Gandhi miniszterelnökasszony, aki látogatást tett a zavargások sújtotta Ahmaedabadban, pénteken meglátogatta Deszai volt miniszterelnök-helyettest, aki öt napja éhségsztrájkot folytat abban a reményben, hogy tettével jobb belátásra bírhatja a szembenálló hindu és muzulmán csoportokat és véget vethet a zavargásoknak, amelyek egy hét alatt ötszáz ember életébe kerültek. A miniszterelnök közölte: nem kérte Deszait — aki az öt nap alatt majdnem három kilót fogyott —, hogy hagyjon fel az éhezéssel, mert — mint mondotta — a sztrájk • „Deszai személyes ügye”. A városi hatóságok pénteken két órára felfüggesztették a kijárási tilalmat Ah- medabadban — a csütörtöki, vonatok ellen intézett támadások ellenére, amelyek során a felbőszült tömeg 17 utast kirángatott a kocsikból és megölte őket. „Odera—Neisse '69" hadgyakorlat Az „Odera—Neisse ’69” hadgyakorlaton: szovjet helikopteren érkezett csehszlovák katonák támadásra indulnak a feltételezett ellenség ellen a repülőtéren. (Telefotó — CAF— MTI—KS) Vietnami jelentés „Véletlen” géppuskát tíz polgári lakosokra Egy héten belül másodszor zött asszonyok és gyermekek nyitottak géppuskatüzet ame- vannak, csupán az tűnt fel rikai helikopterek védtelen nekik — mint utóbb elmon- polgári lakosokra Dél-Viet- dották —, hogy a helikopter namban. Az amerikai főpa- géppuskáinak tüzelését a föld- rancsnokság beismerőközle- ről nem viszonozzák. Az ame- ménye szerint „tévedés” tör- rikai főparancsnokság szűk- tént. Az ismétlődő „tévedések- szavú és hivatalos hangú nek” összesen 21 halálos és 20 közleménye a dátum, a halálos sebesült áldozatuk van. Az és sebesült áldozatok és a egyik eset szeptember 16-án, helyszín megjelölése mellett a másik pedig 23-án történt, megemlíti, hogy „az amerikai- Az amerikai helikopterek le- ak nem szenvedtek vesztesér génysége a magasból . „gya- get”. Állítólag vizsgálat is nús alakokra” figyelt fel, akik indult, azt azonban nem kö- a helikoptereket meglátva, fe- zölték, hogy a két „véletlen dezéket kerestek. A katonák balesetek” tényét miért csak tüzet nyitottak, noha azt is jól ilyen nagy késéssel hozták látták, hogy a menekülők kö- nyilvánosságra. (MTI) Az iszlám csúcs Az ENSZ közgyűlésével párhuzamosan folyó diplomáciai tárgyalások sokaságából ezúttal hadd utaljunk a Gromiko— Sharp találkozóra. Amikor Pierre Trudeau Kanadában elfoglalta a miniszterelnöki bársonyszéket, mindenki reformokat, változásokat várt. A Trudeau-hívők bizonyára csalódással fogadták, hogy noha hosszú idő eltelt már azóta, még mindig alig történt valami, a miniszterelnök újra meg újra „alapos helyzetelemzést folytat”, részletes jelentéseket tanulmányoz, mielőtt döntésekre szánná el magát. Mindenesetre régen érlelődik már Trudeaunak az a terve, hogy vagy teljesen vagy legalábbis részlegesen visszavonja a kanadai erőket a NATO európai állományából. Feltehetően Sharp kanadai külügyminiszter és Gromiko megbeszélésén ez a téma is szóba került, miként nyilvánul az európai biztonsági értekezlet kérdése is, amely- lyel kapcsolatban a szocialista országok m^r többször leszögezték, hogy nincs elvi kifogásuk, ha a majdani konferencián Kanada képviselője is részt vesz. Ami magát az európai biztonságot illeti: ismeretes, hogy ennek kulcskérdése a német helyzet. Pénteken, két nappal a választások előtt tovább éleződött a helyzet a vetélkedő bonni pártok között. Kiesinger kancellár sajtóértekezletén ismét elmondta, hogy csak azzal a feltétellel menne el Moszkvába, ha a Szovjetunió nem tekintené előfeltételnek az „úgynevezett realitások elismerését”, sőt, még külön támadást intézett az FDP elnöke, Walter Scheel ellen is, aki szerinte „egyenesen kiprovokálja, hogy külföldi hatalmak elismerjék az NDK-t”. Ugyanaznap Brandt is sajtóértekezletet tartott. A szociáldemokraták kancellárjelöltje viszont állandóan ,',a két Németország” kifejezést használta és aláhúzta, hogy ő ugyan az 1966 decemberi kormányhatározatból indul ki a német kérdés jövőbeni megvitatásánál, de a világ nem áll mozdulatlanul, tehát a problémát újra meg kell vizsgálni. Hogy menynyire nem mozdulatlan a világ, annak újabb jele, hogy Al- bertz volt nyugat-berlini kormányzó polgármester és csoportja most hozott nyilvánosságra egy memorandumot, amely a két német állam kapcsolatainak normalizálását és az NDK nemzetközi jogi elismerését sürgeti. A befejeződött iszlám konferenciát elemezve, az egyiptomi sajtó rámutat, hogy az válságról .válságra haladt és csak általános határozatokat tudott hozni. Érdekes, hogy a Reuter értékelése pozitívabb, a brit hírügynökség kivált azt tartja jelentősnek, hogy a záróközlemény teljes támogatásáról biztosította a palesztinai népet a nemzeti felszabadításért folytatott küzdelmében, s még az ázsiai és afrikai isílám országok is egyetértettek abban, hogy vissza kell állítani Jeruzsálem 1967 júniusa előtti státusát. i? MÓGRAD — 1969. szeptember 27., szombat 79 Szuperpárbeszéd New Yorkban 99 EURÓPA FELETT már éjszaka volt, amikor az ENSZ- ülésszak peremén működő „diplomáciai nagyüzem” keddre virradóra jelentős új eseményt produkált. Első ízben találkozott egymással Gromiko, a Szovjetunió és Rogers, az Egyesült Államok külügyminisztere. A két szuperhatalom diplomáciájának vezetői hét végére még egy találkozót terveztek, s nem lehetetlen, hogy a jövő hét folyamán harmadízben is megbeszéléseket folytatnak. Ezt a találkozósorozatot mindenekelőtt a politikai előzmények emelik ki a magas szintű, de rutin jellegű megbeszélések tömegéből. Már a bizalmas megbeszélésekről kiszivárgott első és szükségszerűen szűkszavú közlések jelezték, hogy a leszerelési tárgyalások fontos helyet foglaltak el a megbeszéléseken. A nemzetközi diplomáciában immár köztudott, hogy ezen belül elsősorban a rakéta- rendszerek kérdése szerepel a napirenden. A Szovjetunió már Nixon hivatalba lépése előtt a legmagasabb állami szinten (Koszigin egyik beszédében) világosan közölte, hogy kész tárgyalásokat folytatni a stratégiai fegyver- rendszerekről. Arról van ugyanis .szó, hogy ezeknek a fegyverrendszereknek — és főképpen a rakétaelhárítórendszereknek — a létrehozása a fegyverkezési verseny teljesen úl szakaszát indíthatja el. Korlátozásuk viszont megnyithatja az utat szélesebb körű leszerelési megbeszélések előtt is. v Az amerikai politika lépései az utóbbi időben nem kedveztek a tárgyalások megindításának. Nixon — az amerikai reálpolitikusok egy jelentős csoportjának ellenzésével szemben is — elfogadta a Safeguard rakétaelhárító rendszer megépítésére vonatkozó döntést. Röviddel utóbb úgy határozott, hogy engedélyt ad a többi, irányítható robbanófejjel ellátott rakéták gyártására is. Ez utóbbiak önmagukban is szükségszerűen kiválthatják a fegyverkezési verseny meggyorsulását. E döntések után júliusban a New York Times azzal vádolta Nixont, hogy „immár hét hónapja személyesen késlelteti a szovjet— amerikai rakétamegbeszéléseket.” Július utolsó napjaiban Gromiko a legfelső tanács ülésén mondott beszédében ismételten leszögezte, hogy a Szovjetunió kész eszmecserére az Egyesült Államokkal az úgynevezett stratégiai fegyverekről és hajlandó összevetni az álláspontokat mind a szovjet—amerikai kétoldalú kapcsolatok, mind a különböző nemzetközi problémák vonatkozásában. AZ AMERIKAI diplomácia magatartását ezután sem lehetett pozitívnak tekinteni. Nixon körútja jelezte, hogy az elnök fogékony az olyan elképzelésekkel szemben, amelyek szerint a végsőkig ki kell használni a Szovjetunió és Kína közötti ellentéteket, a kínai politika által kínált lavírozási lehetőségeket. A kétértelmű, sőt negatív amerikai magatartás ellenére a Gromiko—Rogers találkozósorozat mégis létrejött. Ez a legmagasabb szintű közvetlen érintkezés a két szuperhatalom között Nixon hivatalba lépése óta. Létrejöttének ténye mindenekelőtt azt mutatja, hogy a stratégiai fegyverrendszerek problémája óriási súllyal nehezedik az Egyesült Államok politikai életére. Nixon, aki január óta nem volt képes új kezdeményezésre ' a vietnami háború ügyében, belpolitikai- lag sem engedheti meg magának, hogy teljesen tagadó, negatív álláspontot foglaljon el a stratégiai párbeszédben. A Rogers—Gromiko megbeszélés természetesen bizalmas és eredményét elsősorban a következményeken lehet majd lemérni. Pontosabban azon, hogy belátható időn oelül megkezdődnek-e a rakétarendszerekről folytatott szovjet—amerikai megbeszélések. (Egyes derűlátó, de meg nem erősített ENSZ- kombimációk lehetségesnek tartják, hogy már októberben megkezdődnek a tárgyalások.) A párbeszéd során más kérdések is felvetődnek. Mindenekelőtt persze Vietnam és Délkelet-Ázsia. valamint a Közel-Kelet problémaköre. Ami az utóbbit illeti. 48 órával a Rogers—Gromiko találkozó előtt U Thant és a négy nagyhatalom külügyminiszterének tanácskozása mgg tudott állapodni egy négypontos határozatban. Ennek lényege a Biztonsági Tanács 1967-es határozatának végrehajtása, tehát az izraeli megszálló erők kivonása, s ezzel párhuzamosan minden közel-keleti állam (köztük Izrael is) elidegeníthetetlen joga a független és szuverén állami léthez. Ez mindenesetre azt jelenti, hogy a meglevő ellentétek és megközelítési különbségek ellenére megvannak az elvi egyetértés körvonalai a nagyhatalmak között. Távolról sem állítható ez Vietnam kérdésében, ahol Nixon politikája egyetlen lényeges kérdésben sem hagyta el a Johnson által kitaposott utat. E KÉT KÉRDÉSCSOPORT. NAK természetesen nincs közvetlen befolyása a párbeszéd fő ' témájára: a stratégiai fegyverrendszerekre. A közvetett befolyást azonban nem lehet tagadni! Hiszen, ha az amerikai politika (főként a vietnami kérdésben) nem változik, ez csaknem lehetetlenné teszi a nemzetközi légkör komolyabb megjavítását. A stratégiai dialógus eredményes lefolytatásához viszont a jelenleginél envhül- tebb atmoszférára van szükség. A New Yorkban most megkezdett „szuperpárbeszéd” ily módon kezdet és lehetőség. A belőle kibontakozó valóság kéne döntően attól függ, hogy a Nixon- adminisztráció mennyire kénes szakítani saját — és. örökölt — múltjával.
