Nógrád. 1969. szeptember (25. évfolyam. 202-226. szám)

1969-09-16 / 214. szám

Az ösztönzőbb munkadíjazásról A dolgozók széles társadal­ma nagy érdeklődéssel és együttérzéssel kíséri figye­lemmel mezőgazdasági ter­melőszövetkezeteink rohamos fejlődését, amelynek eredmé­nyeiből kivétel nélkül vala­mennyien részesedünk. Hiszen népgazdasági és ezzel együtt fogyasztói érdek, hogy ol­csóbb, jobb minőségű, több áru kerüljön élelmiszerüzle­teinkbe, piacainkra. A fejlő­dés azonban egyidejűleg nem­csak örömökkel jár, hanem újabb gondokat is támaszt. Gondoljunk csak a kalászo­sok e nyári betakarítására! Ahol többet termett a föld, ott több gépi erőre, nagyobb tárolótérre és szállítókapaci­tásra volt nyomban szükség. A tsz-ek következetes fejlődé­se azonban belső életükben is újabb Intézkedések sorát követeli meg. A gazdasági és szellemi felemelkedés egyide­jűleg sok helyütt napirendre tűzi a jövedelemelosztási módszerek vizsgálatát is. Könnyen lehet ugyanis, hogy ami eddig jónak, ösztönzőnek mutatftozott, egy idő múltán gátja lesz a további előreha­ladásnak. Nagy a választék Általában tudják ezt jól a termelőszövetkezetek tagjai és vezetői, s gondolnak erre a különféle Irányító és érdek- védelmi szervekben dolgozó munkatársak is. Nem vélet­len, hogy Nógrád megyében egyidejűleg a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztálya, a két tsz-terü- leti szövetség és több járási szerv Is vizsgálatokat végez annak érdekében, hogy újabb, ösztönzőbb munkadíjazási for­mákat tárjon fel és javasol­jon szövetkezeteinknek. Nem­régiben a Pásztói járási Ta­nács Végrehajtó Bizottsága is napirendre tűzte ezt a kér­dést. Mielőtt erre a jelentős vitára sor került volna, a já­rási tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya tanul­mányt készített az eddig al­kalmazott termelőszövetkezeti jövedelemelosztási formákról, valamint az ösztönzőbb mun­kadíjazások kialakításáról, al­kalmazásuknak lehetőségeiről. Nincs szándékunkban a ta­nulmány részletes ismertetése, s annak az összegezésnek sem kívánunk elébe vágni, amely még a több irányú vizsgáló­dás és elképzelések egyezteté­sére vár. Csupán a vb-ülés előterjesztésének és vitájának néhány tanulságára térnénk ki. Mindenekelőtt meg kell ál­lapítanunk, hogy a pásztói já­rásban jelenleg is a legválto­zatosabb munkadíjazási for­mák vannak érvényben. Több tsz-ben alkalmazzák még mindig a munkaegységen rendszert, amelyet úgy tesz­nek ösztönzővé, hogy a tsz- tag a terven felüli termésből, jövedelemből prémiumot kap. Egyes helyeken a munkaegy­ség-elszámolást a kapásnövé­nyek részes művelésével kap­csolják össze. A legnépsze­rűbb a nádudvari módszer, amelynek alkalmazása során bizonyos mennyiségű munka­egységet is jóvá írnak a tag­nak, de a termésből százalé­kot is kap, hogy ezáltal érde­kelve legyen a hozamok nö­velésében. Más helyütt a munkaegységes elszámoláson kívül úgynevezett eredményes­ségi premizálást alkalmaznak. A gyenge tsz-ekben terjedt el az úgynevezett munkanapos dotáció, míg néhány helyen az utóbbi években tértek át a garantált, készpénzfizetéses rendszerre, s a munka mérték- egységéül az úgynevezett nor­maegységet jelölték meg. Népszerű a készpénzfizetés Érthető ez a sokféleség, mert tükrözi az egyes tsz-ekben megmutatkozó helyi sajátossá­gokat. De azt is tanúsítja, hogy a pásztói járás szövetke­zeteinek egy jelentős részében megfeledkeztek arról, hogy a gazdasági fejlődéssel egyidejű­leg a munkadíjazási formák­nak is fejlődniük kell. Mert nagyobb munkafegyelmet meg­kívánni, igazságosabb, ponto­sabb, körültekintőbb munkadí­jazást ígérni nagyon nehéz ott, ahol sokszor végzett munka híján is felírják a munkaegy­séget vagy egyáltalán képte­lenek a munka arányában szétosztani a jövedelmet. Az új gazdasági mechaniz­mus egyébként Is reálisabb, át­tekinthetőbb számviteli mun­kát igényel.. De hogyan is le­gyen az megvalósítható, ha történetesen meg nem érde­melt béreket, munkadíjakat fi­zetnek ki, vagy pedig jogos anyagi igények elsikkadhat­nak? Érthető tehát, hogy a pásztói előterjesztés előkészí­tői a jelenlegi legfejlettebb jö­vedelemelosztási formának a jól áttekinthető készpénzes rendszert tartják. Előnyei kö­zött joggal tartják nyilván, hogy növeli a tsz-tagok biztonság- érzetét, megszünteti az arány­talanságot a termelési és az üzemágak között, pontos és jó minőségű munkára ösztönöz, lehetővé teszi, hogy a tsz-ben a végzett munka arányában nyereséget osszanak. Nagy megnyugvás lehet az a tsz-tagnak, ha a munkadíjat havonta rendszeresen, az adott időben megkapják. Az is igaz azonban, hogy ez a munkadíja­zási forma a szövetkezet veze­tőitől is nagyobb felkészülést igényel. A készpénzfizetés be­vezetése megkívánja a megfe­lelő szakmai és pénzügyi veze­tést, a tervezés megfelelő szín­vonalra emelését, a szilárd pénzügyi fegyelmet, a szövet­kezet és a háztáji szoros kap­csolatát, a tsz-demokrácla messzemenő érvényesítését. A tagság dönt Van azonban még egy fon­tos szempont, ami nem mellőz­hető a készpénzes munkád!ja- zásl forma bevezetésénél, ez pedig: a fokozatosság elve. Szövetkezeteink egy pillanatig sem hagyhatják figyelmen ki vül a helyi sajátosságokat, nem nélkülözhetik a tagság véle­ményét és hozzájárulását. Ta­valyelőtt vezették be a kész- pénzdíjazást a pásztói járás ban Szurdokpüspökiben, Mát raszőllösön, Kutasón, Pasztán, Bérben és Erdőkürtön, s min­denütt a hagyományoknak és a helyi sajátosságoknak meg­felelően dolgozták ki az új munkanormákat. Példájuk nyomán Palotáson és Kálión az idén tértek át a készpén­zes díjazásra. Példaként vi­szont többször is szóba került egy salgótarjáni járásbeli ter­melőszövetkezet, ahol kellő megfontolás és előkészítés hiányos anyagi és szakmai fel készültség nélkül tértek át ra dikálisan, szinte adminisztra­tív módon a készpénzes mun kadíjazásra. Ez aztán nemhogy ösztönzött volna a korábbinál is jobb munkára, hanem lazí­totta a munkafegyelmet, meg­rontotta a vezetők és tagok összhangját, rossz hangulatot teremtett és ennél fogva szá­molni kell a gazdasági követ­kezményekkel is. Készülnek tehát a tanulmá­nyok, hogy összegezvén az ér vényben levő munkadíjazási formák hatását, újabb javasla­tokkal szolgáljanak a tsz-ek gazdáinak. S hogy valóban csak javaslattételről van itt szó, ami nem sérti a szövetke­zetek önállóságát, azt a pásztói járási vb előterjesztése a kö­vetkezőképpen fogalmazta meg: „Érvényben marad az a helyes elv, hogy továbbra is a legilletékesebb: a tsz-tagok közgyűlése dönt az általa leg­helyesebbnek tartott jövede­lem-részesedési vagy premizá­lási forma alkalmazásáról.” Lakos György Szembeötlő változások Lehet ötven órával kevesebb? — 4s éjszaka alvásra való A fizetés marad —■ Csökkentett munkaidőben dolgosnak a balassagyarmati főnökség vasutasai A Balassagyarmat térségé­ben dolgozó vasutasok munka­idejét július elsejével módo­sította a MÁV Budapesti Igazgatósága. Mivel a vasuta­sok munkában töltött ideje — havi viszonylatban — itt Is jó­val az országos átlag fölött volt, a munkaidő-csökkentés célját egyelőre nem a 191 órás hanem a 240—200 órás havi munkaidő helyett a 210 órás szolgálat elérése jelentette. A munkaidő-módosítás kétfé­leképpen valósult meg. Ahol mód volt ró, ott a dolgozók „közbeváltóst" kaptak. Más te­rületeken, ahol erre nem adó­dott lehetőség, úgynevezett „dinamikus munkakezdést" ve­zettek be. Ennek lényege — éjszakánként 4—5 óra vonat­mentesség biztosításával — szintén a munkaidő jelentős csökkentése. A Magyarországon egyedül­álló balassagyarmati kezdemé­nyezés eredményeinek vizsgá­latára a napokban bizottság látogatta végig a munkaidő­csökkentésben érdekelt állo­másokat: Rétságot, Dejtárt és Balassagyarmatot. 'Vezetőjük Máté Sándor, a MÁV Vasúti Főosztály 2. számú szakosztá­lyának főnöke, tagjai pedig az ország hat MÁV-lgazgatósógó- nak munkaerő-gazdálkodási ve­zetői voltak. A vizsgálat szakmai feldolgozása a I; ' jövőben történik meg. Addig is érdemes azonban megvizs­gálni: milyen szembeötlő vál­tozásokat hozott a munkaidő- csökkentés az Aszód—Balassa­gyarmat, a Balassagyarmat— Vác, a Balassagyarmat—Ipoly- tarnóc és a Diósjenő—R ovi­hány vonalon dolgozó vasuta­sok munkájában. Somogyvárl Lajos vonalfő- fásánál egyidőben egyszerre nők: A balassagyarmati vo- öt-hat helyre is kell figyelni, nalfőnökség területén a váltó- néhány nap alatt idegileg zás 288 embert érint; ezek 32 eléggé elfárad az ember. A szolgálati helyen dolgoznak, szolgálat alatt most egy héten Bár a munkaidő csökkent, a egyszer kapunk közbeváltást termelési mutatók nem csők- — valamelyik kollégánk sze- kentek vele, sőt emelkedő mélyében — ez gyakorlatilag tendenciát mutatnak. Sajnos, a két teljes, pihenésre forditha- közbeváltás és b dinamikus tó szabad napot jelent, munkakezdés módszerét kü- Petykó József tolatásvezető lönféle munkahelyi, lakás- és A tolatóknál a munkaldö-csök- személyes problémák miatt kentést — mivel az állomás­nem sikerült a vonalfőnökség nak a munkaidő-rendezéssel valamennyi munkahelyén egyidejűleg felvett három em­megvalósítant. Balassagyarma- bere közül egyik sem kerüli fon, Dejtáron, Nagyorosziban hozzánk — más módon kellett és Rétságon jelentős eredmé- megoldani. A tolatásokat ne- nyeket értünk el, s a jövőben gyedmagammai irányítom, a Is arra törekszünk, hogy a te- nálunk bevezetett dinamikus rület valamennyi dolgozója munkakezdés azt jelenti, hogy csökkentett munkaidőben dől- a reggel fél nyolctól délután gozhasson. ötig tartó műszak után a kö­Márton András állomásfő- vetkező nap délután ötkor kez- nök: A balassagyarmati vasút- dődő szolgálat nem másnap állomáson 03 ember dolgozik, reggel nyolcig, hanem csak éj- A vasutasok munkája közis- 8Zaka háromig tart. Bár így az mértén nehéz, a munkaidő éjszakai szolgálat rövidebb. az hosszú — a munkakörülmé- éjjeli pótlékot ugyanúgy meg- nyek javítására és a foglalko- kapjuk mint régen. A rövi- zós vonzóvá tételére az első debb munkaidő végére az em- nagy előrelépést ez a rendezés bér nem fárad el annyira, ki­jelentette, amelyet sikerült sebb a balesetveszély, úgy végrehajtani, hogy a bé- Nem véletlen, hogy a Ma­rek a 30-50 órával róvidebb Vasutas legutóbbl szá­havi munkaidő ellenére sem mánal< _>Dinamikus munka- csökkentek. A hatvanötnél a kezdés Balassagyarmat térsé- balassagyarmatl állomás lé- ében„ cjmű vezérclkkei g a nyegesen több vasutast „bír MAv ide látogató munkaügyi fix .•■irtrné,A et0,e8 ,a vezetői egyaránt az itt beve­ldő-csokkentés nyomán sjkerul zetett munkaidő-csökkentéssel létszamukat a kívántra kiege- fogUlkoznak. A kfsériet ér­,z'ten‘-. tékelése után — ha az ered­Szabo József forgalmi szol- minden megvnóg(tás. galat evő: A közlekedés lebo- ban kedvező képet adnak - nyolításanak javulását közbe- mvnkaidő.csökkentéSnek az váltásos módszerrel oldottuk b ü módon történrt meg. Négyen látjuk el ugyan- « . e^esztésére is sor azt a feszültseggel teli mun- . ... kát, amit eddig hárman vé- K géziünk. A közlekedés irányi- Baranyai László Vitaminból is megárt a sok.., A közelmúltban jelent meg egy felhívás att egyik francia gyer­mekklinikán, hogy a vitaminok nem tévesztendők össze a közön­séges élelmiszerekkel, amelyekből tetszés szerinti mennyiséget fo­gyaszthatunk. A vitaminok in­kább orvosságokhoz hasonlítanak, csakis orvosi felügyelet mellett szedhetők. Főként a zsírban oldó­dó A-, D- és K-vitaminoknál ta­nácsos ügyelni bizonyos mennyi­ségi határok betartására, mivel a szervezet nem tudja ezek túlten- gését kiegyenlíteni, s a követ­kezmény: betegség, liipervitami- nózis. A Biogál Gyógyszergyárban több vietnami gyógyszerész és gyógyszerésztechnikus nyer továbbképzést. Tanulmá­nyozzák a galénuszi készítményeket — a gyógynövényekből készült kivonatokat. A képen: Lc-Ngoc-Man, Dang­Thi-Gan, Stanc Jánosné vegyésztechnikus és Tran-Nguyen-lluu gyógyszerész Szabó László Isi llalnt i piackutatás A testes, több mint hatszáz oldalas könyv már terje­delmével érdekes kettősségre utal. Arra. hogy a gazdasági reform nagyjelentőségű tényezővé tette a piaci ismerete­ket, s arra, hogy a piackutatás lényegében eddig ismeretlen volt vállalati tevékenységként. Ezért érthető és indokolt a terjedelmesség, mely — a szerzőt dicséri — nem csap át terjengősségbe. A gyakorló piackutatók s az egyetemen tanulók számá­ra egyaránt kézikönyvül szolgaló kötet szerzője másfél év­tized hazai és külföldi tapasztalatait összegezi. Módszerta­ni útmutatásokkal összefűzve vizsgálja a piackutatás alap­fogalmait, feltételeit, így a marketinget, a vállalati infor­mációs rendszert. Ismerteti a piackutatás általános módja­it, az un. megkérdezéses eljárás formáit, s az így nyert in­formációk feldolgozásának, elemzésének rendszerét, s bő teret szentel a piackutató tevékenység gyakorlati megszer­vezésének. A mű erénye, hogy nem csupán a termelő, de az érté­kesítő, szolgáltató vállalatok számára is felrajzolja a piac­kutatás megszervezésének útját, igen sok, s meggyőző pél­dával igazolja e tevékenység gazdasági hasznát. A bőséges példatár, valamint a számítási módszerek, rendszerek köz­lése. s a jól áttekinthető ábrák külön-külön is. de együtte­sen még inkább nemcsak hézagpótlóvá, hanem úttörő sze­repet vállalóvá teszik a könyvet. A hazai piackutatás kere­tei, módszerei ugyanis a vállalatoknál még csak az embrio­nális fejlődési fokot érték el, s ma még elsősorban ezek hiánya — s nem kevésbé a hiány következményei — fi­gyelmeztet a gyors cselekvés szükségességére. A piackutatás, a meglevő termékek elhelyezésének biz­tosítása, valamint a prognosztizálás, azaz a jövőbeni igé­nyek megismerése a vállalati tevékenység szerves részévé kell hogy váljék. E kívánalom teljesítéséhez ad — mégpe­dig hathatós — segítséget a Közgazdasági és Jogi Könyvki­adó gondozásában megjelent kötet. Ezer évvel öregebb lett A legutóbbi régészeti lele­tek csaknem ezer évvel „öre­gebbé tették” Kazahsztán fő­városát. Alma-Atát. Határain belül egy olyan városi telepü­lés nyomaira bukkantak, amely a X—XII. században létezett. Alma-Ata alapításának hiva­talos időpontját eddig 1854-ben jelölték meg. A kazah néphagyományban mind a mai napig találhatók olyan adatok, amelyek arra utalnak, hogy a Tjan-San északi nyúlványain a közép­kor elején volt egy Almatu nevű város. A szájhagyomány szerint Almatu a köztársaság jelenlegi fővárosának környé­kén feküdt és a Közép-Ázsiá- ból Kelet-Turkesztánba, az Ir- tis felső folyásának völgyébe és az Altájra vezető karavánutak kereskedelmi központja-volt. A feltevések szerint Almatu városát Dzsingisz kán hordái pusztították el. A következő évszázadokban a város nyoma­it betemették az iszap és kő- áramlások. amelyek a T.ian- San-hegységben eredő folyók völgyében gyakran előfordul­nak. NŰGRÁD — 1969., szeptember 16., kedd

Next

/
Oldalképek
Tartalom