Nógrád. 1969. szeptember (25. évfolyam. 202-226. szám)

1969-09-14 / 213. szám

Divat a faliszőnyeg Gyógyszerhalmozók A gyógyszerek aranykorá­ban élünk. A készítmények száma évről évre megsokszo­rozódik. Űj gyógymódok va­lósággal forradalmasítják az orvostudományt. A gyógy­szerfogyasztás példátlan mé­reteket ölt és a gyógyszerdi­vatok — a gyógyításnak ezek a karikatúrái — éppúgy vált­ják egymást mint a divatos frizurák és a táncok. Manap­ság már ott tartunk, hogy a szomszédasszonyok nem étel­recepteket cserélnek, hanem divatos gyógyszerkészítmé­nyekre hívják fel egymás figyelmét. A gyógyításhoz mindenki ért. Az amatőr-or- voskodás napjainkban szinte járványszerűen terjedő szen­vedéllyé vált. /Ve ajánljunk A rendelők folyosóin és a kórházak kórtermeiben a be­tegek szeretik 1 egymás közt megbeszélni panaszaikat és kezelésük módját. Ez érthe­tő és indokolt. Helytelen azonban az, hogy gyógysze­reket és gyógymódokat aján­lanak egymásnak anélkül, hogy tudnák, vajon a má­sik beteg az övével azonos ■betegségben szenved-e és, bogy az ajánlott gyógyszert a másik beteg szervezete el­bírja-e vagy sem. Bízzuk az orvosra a szükséges kezelés előírását, mert az ő tanul­mányai és a betegek ezre­inek kezelése során szerzett tapaeztalatai alapján végzi munkáját. A ..folyosók pro­fesszorai” pedig csak a sa­ját, vagy egy-két más eeet ismerete alapján adják min­denható tanácsaikat. A gyógyszerek csak az or­vos kezében jelentenek ér­téket, aki helyesen alkal­mazza azokat. Sajnos a be­tegek nagy része gyors gyó­gyulást, gyakran csodaszert kíván az orvostól. A beteg követelődzése az orvost nem Háztartási tanácsok A vöröshagyma S'zép piros és ro­pogós lesz, ha pirítás előtt meg­hintjük a zsírban egy csipetnyi liszttel. «te A gomba nem bániul meg, ha főzés előtt egy pár csepp citrom­levet csöpögtetünk rá. «to A fokhagymáról könnyebben le­jön a héja, ha tisztítás előtt ke­vés nedves sóba mártjuk. «to Az alma szép fehér marad, ha kevés vízben párolva citromlevet és csipetnyi sót adunk a főzővíz­hez. » «to Az omlett lazább, habosabb lesz, ha a fehérjét felverjük és tojáson­ként egy evőkanál híg tejfölt ke­verünk bele. to Tortából úgy vághatunk szép sima szeleteket, ha a kést előző­leg forró vízbe mártjuk. to A törökkávé sajátos, kellemes ízt kap, ha a kávéadaghoz fél mokkáskanál kakaóport is adunk. to A túró tovább eláll, ha enyhén lesózzuk és porcelántálba lenyom- kodva hideg helyre tesszük. (— ács —) Gyerekek az autóban Ma már egy-egy kisebb faluban is tízesével futnak a személygépkocsik. Hovato­vább nem újdonság már az autó a falusi gyermekek számára sem, hiszen szüléik vagy rokonaik a tulajdono­sok 'Melyik gyerek nem sze­reti az autózást? S gyakran látjuk a gyerekeket a sze­mélyautókban az első ülé­sen ülni. Ülni? Ugrándozni, ágaskodni. Ez a kedvenc he­lyük. mert innen jobb a ki­látás S a szülők rendszerint méltányolják is ebbeli kí­vánságukat. Sőt gyakran az édesanya az ölében ülő ap­rósággal is a vezető melletti helyet foglalja el. A gépkocsiban pedig bal­eseti szempontból az első két ülés a legveszélyesebb. Sőt a statisztika szerint sze­rencsétlenségeknél a vezető mellett ülőket érheti legko­molyabb sérülés. Mióta a gépkocsiban ülők biztonságát különböző heve­derekkel is igyekeznek biz­tosítani, az elöl ülők életét sem fenyegeti annyi veszély. Ma már nálunk is kapható (különleges kidolgozású, ru­galmas és mégis nehezen szakadó anyagból készült, s emiatt megletősen drága) ,,védőszíj”. Helyes, hogy egyre több autóban látható. Nyugati országokban, ahol közismerten gyorsabb a for­galom az autópályákon, nem egy összeütközésnél ilyen tartóheveder mentette meg az első ülésen ülők életét. Mindezt csak azért pró­báltuk részletezni, hogy ért­hető legyen: a gyermek vá­ratlan esetekben még na­gyobb veszélyben forog az első ülésen, hiszen a felnőtt ülése, támaszkodása vagy kapaszkodása sem elég biz­tonságos váratlan helyzetek­ben. Hát még ha egy izgő­mozgó gyerekkel kell hirte­len fékezni? Vagy nem mer a vezető fékezni, s emiatt még nagyobb baj lehet, vagy a reflexek gyorsaságának ugyancsak kárát látja a gyerek. A vezetés biztonságos és nyugodt csak úgy lehet a vezető számára, ha jó vagy jobb helyen tudja a kocsi­ban ülő gyereket. De hol van jó vagy biztonságosabb helye? A kisebbeknek ok­vetlen, de 14—16 éves korig a nagyobbaknak is a hátsó ülésen. (Ne higgyük, hogy onnét nem lát jól!) Az ölé­ben tartott kisgyermekével pedig az édesanya is mindig a hátsó ülésen foglaljon he­lyet. P. Sz. M. egyszer akarata ellenére Is befolyásolja, hiszen, ha nem írja fel a kívánt gyógyszert. akkor a beteg addig keres másik orvost, amíg nem ta­lál, aki vállalkozik rá. Pe­dig legtöbbször nem a mi­nél több gyógyszer segíti elő a gyógyulást, hanem az adott esetben szükséges minőségű és mennyiségű gyógyszer. f élreértés Az öngyógyítás terjedése sajnos félreértésen alapszik. Az orvostudományhoz nem értő laikusok meggyőződése, hogy a gyógyszereknek egyet­len tulajdonságuk van: a gyógyító hatás. A valóság azonban az, hogy minden gyógyszer ide­gen anyag a szervezet számá­ra és a kellemetlen mellék­hatások kockázata még a leg­ártatlanabbnak ismert szerek esetében is fennállhat. Napja­ink orvosi arzenálja félelme­tes fegyverekkel rendelkezik, de a modern háború „totális fegyvereihez” hasonlóan a modern gyógyszerek lassan már azok számára is veszélyt, jelentenek, akiket szolgálni hivatottak. A gyógyítás, a jó gyógyszer felírása mindig nehéz dolog volt, de különösen komoly feladat ma, amikor sokféle hatékony készítmény közül kell kiválasztani az egyes be­teg számára a legmegfelelőb­bet. A tőkésországokban a gyógyszergyártást és -forgal­mazást teljesen az üzleti ver­seny törvényei irányítják. A gyógyszergyártás egyike a legnagyobb profitot hozó iparágaknak. Érthető tehát, hogy a gyárak korlátlan mennyiségben ontják, hatal­mas apparátussal reklámoz­zák, a patikák pedig recept nélkül árulják a különböző erős hatású készítményeket, amelyek nem egy esetben okoznak súlyos ártalmakkal járó következményeket. A szocialista országokban az egészségügyben már nem érvényesül a kereslet-kínálat törvénye. A gyógyszergyártás állami tervezés alapján tör­ténik. Nincsenek tömegével különböző nevű, de azonos hatású készítmények és j múlté már a hatástalan ku- ruzslószerekkel való szélhá­moskodás is. Nálunk a gyógy­szerártalmak szaporodásának veszélye főleg abból ered, hogy a lakosság egy részének kulturális nívója még nem áll arányban az egészségügyi ellátás ingyenességével. So­kan minden jelentéktelen, múló panasz esetén egész sor gyógyszer felírását követelik meg, hiszen mindez csak fil­lérekbe kerül! Az új népbe­tegség, a gyógyszerhalmozás és a gyógyszerártalom elhara- pódzását csak az egészségü­gyi ismeretek gyors növelésé­vel akadályozhatjuk meg. Zárt helyen Helyes és szükséges is, hogy legyen kéznél az úgynevezett „házipatikában” néhány alap­vető gyógyszer — például láz- és fájdalomcsillapító tab­letta, hashajtó, fertőtlenítő széntabletta, sebkötőszer stb. — addig is amíg orvoshoz fordulhatunk. (Mindezeket olyan névvel feltüntetett do­bozban tartsuk, amire azt is ráírjuk, mi mire használható, s olyan jól zárható helyen tároljuk, hogy gyermekek még véletlenül se juthassa­nak hozzá. A gondatlanul elöl hagyott, gyermekek kezé­be került gyógyszerek évről évre számos balesetet okoz­nak). A megfelelő gyógysze­rek felírását pedig a vizsgá­lat alapján, mindig bízzuk az orvosra. Dr. Sándor Róbert Szabad idő Festés és rajzolás Ehhez a kedvteléshez, legalábbis kezdetben, nagyon kis befektetés szükséges. Elegendő egy ceruza, egy radír, néhány ív papír. Természetesen, akinek örömet okoz, akár rögtö t beszerezhet egy. elegáns festőállványt is. A kezdet azon­ban — bizonyára —, így is néhány félénk, tétovázó ceruza ■ vonás lesz az ártatlan, türelmes fehér papíron. Először elké­szül a vázlat. Ezt rajzolják ki később erőteljes vonalakkal, majd pedig gyengéden, finoman vízfestéket raktak rá, vagy pedig olajfestékkel tónust kap. Szinte halljuk igen sok ember ellenvetését: „Festeni? Dehát ez lehetetlen. Hiszen én teljesen tehetségtelen va­gyok!" Kétségtelenül vannak, akiknek a természet különös rajzkészséget juttatott, de tulajdonképpen senki sem „tel­jesen tehetségtelen". A rajzolást és festést, is meg lehet ta­nulni, a fejlődést meghozza a gyakorlat. Valójában egy egy­szerű rajzot, többé kevésbé jól, csaknem mindenki le tud másolni. Alapjában véve a természet utáni rajzolás se n más. A' rajz tárgya eleinte legyen egészen egyszerű: egy könyv, 'egy váza, egy alma, vagy egy virág. A kocka for­májának szabályossága igen alkalmas rajzi vizsgálatra. A rajzolás titka pontos látás, azoknak a körvonalaknak a megkülönböztetése, melyek a tárgyat alkotják. Az arcokat is le tudjuk rajzolni, ha látjuk, észrevesszük, hogy azok is csak egyenes és görbe vonalakból állanak. Nagyon jó szol­gálatot tesznek a mintalapokat tartalmazó rajzkönyvek. Ezekben sok hasznos tanácsot találunk. A festékek használata teljesebbé teszi a rajzolás örömét. A vizfestékeket mindenki ismeri az iskolából, és tudja, ho­gyan kell velük bánni. Válasszunk ki egy tetszés szerinti motívumot. Ez lehet akár egy szép tájrészlet a szabadban, vagy — ha úgy érezzük, hogy kíváncsiskodók zavarják kedv­telésünket —, szobában egy csendélet vagy a virágos váza az asztalon. Rajzolni lehet lassan, azonban az ákvarellfes- tésnél már fontos a gyorsaság. A színeket gyorsan és biz­tosan kell felrakni, nehogy megszáradjanak, mielőtt tovább­festünk. Ha nem így teszünk, a megszáradt festék kemény szegélyt, peremet képez. Az akvarellfestményeket éppen a lágyan egymásba folyó, finom tónusok teszik vonzóvá. Bár­mennyire is kívánatos volna a festékek keverése, kezdőnek eleinte a tiszta tónusok használatát javasoljuk. Sok ,amatőrművésznek különös örömet szerez az olaj­festékek használata. Ezeket a festékeket is felrakhatjuk fi­noman és vékonyan vagy akár fénylőn, már-már dombormű- szerűen. A színek mindig hatnak egymásra. A színérzék is gyakorlat eredménye. Ezt megszerezheti, aki tanulmányozza a színek világát és rájön természetükre. Múzeumok, kiállí­tások képein is kutathatjuk a színhatások okait, törvényeit. A mesterségbeli fogásokat, nevezetesen, hogy milyen le­gyen az alapozás, milyen festékeket és hígítószert alkalmaz­zunk, a legjobb a kézikönyvekből megtanulni. A festés öröme már a bevásárlással kezdődik. Sok száz jellegzetes kis tubus festékből válogathatunk. És aki már a saját festőállványa előtt áll, elfeledkezik arról, hogy csupán kedvtelésből festeget és már csaknem valóságos művésznek érzi magát. e. R. NOGRÁD — 1969. szeptember 14., vasárnap il \

Next

/
Oldalképek
Tartalom