Nógrád. 1969. augusztus (25. évfolyam. 176-201. szám)

1969-08-10 / 184. szám

Az erkél y — verenda „bútorzata”! Az emberben állandó vágy él a friss levegő, a természet inán. Munkája befejeztével, ha hazatér szívesen üldögél el a városi ember a lakása erké­lyén, a szabad levegőn éppúgy, mint a családi házzal rendel­kező vidéki ember a nyitott verandáján, vagy teraszán. (Sajnos nem minden lakáshoz épül még). De sok városi és falusi embernek van már rendszerint valóban teraszos hétvégi pihenőháza is. Kint a szabad levegőn a beszélgetés, vagy olvasgatás testét-lelkét felüdíti, teljes kikapcsolódást nyer. Ha már olyan szerencsesek vagyunk, hogy erkéllyel, ve­randával, vagy terasszal ren­delkező lakásunk, házunk van, ne ócska lim-lomok tárolására, vagy raktárként, például tü­zelő elhelyezésére használjuk. Ez nemcsak esztétikailag nyújt csúnya látványt, hanem ^ezzel megfosztjuk eredeti —, s szá­munkra oly jelentős — funk­ciójától is. Erkélyünk avagy verandánk, teraszunk bútorzatának meg­választásánál a célszerűségre, ugyanakkor a kényelemre is kell törekednünk. Milyen is legyen az? Először is alkal­mazkodnunk kell az alapterü­lethez. Hiába tetszik esetleg egy nagyméretű, vesszőből fo­nott pihenőfotel, vagy egy er­nyővel ellátott lengő hintaágy, ha nem oda való — mozogni sem tudunk tőle — sajnos le kell mondani róla. Kis alapterületű erkély, kes­keny veranda esetén könnyű, esetleg összecsukható camping székeket, foteleket, vagy nyug­ágyat kell beszereznünk, ame­lyeket használaton kívül más­hová is el tudunk helyezni. Nagyobb alapterületen már asztal is elfér, ami alkalmas lehet étkezésre, gyerekeknek játék elhelyezésére, vagy lec­ke megírására, felnőttek szá­mára kártya, vagy egyéb já­tékszenvedély kielégítésére. Ez lehet kör alakú, vagy szögle­tes, nyitott teraszon, erkélyen ernyővel ellátott, vagy anélkü­li. {A különböző színű ernyő­vel ellátott asztalok azért praktikusak, mert erősebb napsütés esetén kellemes, ár­nyas helyet biztosítanak és kellemes színfoltot is adnak.) Az ülőbútor lehet fémvázas, fonott, vagy ponyvás, amit kü­lönböző huzatú és színű hab­anyaggal töltött párnával te­hetünk még kényelmesebbé. Műbőrrel bevont szék ilyen helyen nem alkalmas, mert a külső hőtől (nap) és az em­beri test melegétől kellemetle­nül átmelegszik, és átnedvese­dik a rajta ülő ruhája is. A szellőző szövet- és vászonhuza­tok megfelelőbbek. A fa- vagy fémvázas, állít­ható nyugágy olvasásra, napo­zásra és pihenésre egyaránt alkalmas. Ott pedig, ahol nemcsak a hely, hanem a pénztárca is megengedi, nagyobb asztal, ké­nyelmes kerti fotelek, függő- vagy hintaágy, nyugággyal ki­egészítve kellemes együttest és tökéletes pihenést biztosítanak. Jámborné Burián Judit A selypítés, a gyermeki beszédhibák szinte természetes velejárói az anyanyelv elsajátításá­nak. A beszédet még csak tanulgató kisgyerek ösztönö­sen elhagyja a nehezen ki­ejthető hangzókat, a leg­könnyebb formára egyszerű­síti a számára még bonyo­lult szavakat. így marad meg sokszor még iskolás korig is a „kéjemszépen,” a „szőt” a „cak” stb., a lovacska helyett „jovacska” így lesz a nagy­apából néhol egyszer és min­denkorra „Apapa”. De eb­ben már nem a gyerek a hi­csmi bás. hanem felnőtt környeze­te, amely saját gyönyörűsége, mulatsága kedvéért eltűri, sőt, megrögzíti a beszédhibá­kat. Mert igazán szeretnivaló, aranyos a kisbaba, ahogy csöpp szájával oly buzgón ke­rekíti a hangokat, formálja a szavakat. A felnőtt pedig ezt látva megfeledkezik róla, hogy ő maga már egyáltalán nem olyan megindítóan bá­jos és aranyos, ha módszere­sen csacsogja, gügyögi és elő­selypíti a gyereknek: „Szej- vusz Anuta! Tátá Apapa!” A felnőttek gügyögése nem­csak idétlenül nevetséges, de súlyos pedagógiai vétség is a kicsi ellen. A gyermek nem játékszer, hanem a család egyenjogú tagja, létezésének első percétől fogva; bízvást nem azért jött a világra, hogy bennünket, felnőtteket bohóságaival szórakoztasson. Ne akarjuk tehát hibáit rög­zíteni, ahelyett, hogy kijaví­tanánk. Ne akarjuk a gyer­meket éveken át.. mestersége­sen szellemi kiskorúságban tartani, mert ezzel nem szol­gáljuk, hanem éppen hátrál­tatjuk fejlődését. Óvodás, is­kolás korban több nehézsége lesz versmondásnál, felelés­nél, olvasás-írásnál, ha kicsi korban nem tanítottuk meg tisztán beszélni. Sok szülő úgy véli, ebből nem érdemes problémát csinálni, a kiskor! beszédhibákat. pöszeséget, selypítést a gyermek később magától is kinövi. Csakhogy ez nem minden esetben megy végbe maradéktalanul, ha a kicsit nem segítjük hozzá, hogy a selypítést „kinője”. A , felnőtteknél tapasztalható sokféle beszédhiba, raccsolás, motyogás, hadarás, dadogás rendszerint a gyermekkorból eredi s oka általában nem alkati elváltozás, hanem azl esetek többségében ugyan­csak a gyermekkorra vissza­vezethető ideges eredetű za­var. félsz, gátlásosság — és az, hogy az illetőt nem taní­tották meg idejekorán he­lyesen, szépen, tisztán beszél­ni. A gyermeki beszédhibák legtöbbször könnyen kijavít­hatok külső segítség nélkül, a családon belül, ha őszin­tén törődnek velük. A gyere­kek — mint ismeretes — igen hiszékenyek, szívesen elfo­gadnak mindent attól a fel­nőttől akit szeretnek, akinek tekintélye van előttük. Ezért helyes ha az apa. vagy az édesanya azt mondja (termé­szetesen nem bántóan, nem szigorú parancs formájában): „Ez nem »jépav hanem répa. Próbáljuk csak meg. utánam tudnád-e mondani: répa, re­tek, mogyoró, korán reggel ritkán rikkant a rigó” — miközben jól megropogtatja az r-betűket. Ez a fajta játé­kos tanulás tetszik a kicsik­nek, szívesen követik, ha mi is következetesen vissza-visz- szatérünk rá. (Sokféle ilyen alkalmas rigmust ismer nyel­vünk). Mint tudjuk, a legjelentő­sebb nevelőeszköz a felnőtt példája: az ember azt teszi, amit otthon látott, gyermek­korában. Ha a felnőtt kör­nyezet helyesen, szépen be­szél — nemcsak a durva ki­fejezéseket kerülve, hanem egyúttal a szavak, hangok megformálását, a nyelvtani szabályok betartására is vi. gyázva — a gyermek előbb- utóbb jó stílusával fog ki­tűnni az iskolában. Ezért okos dolog, ha az édesanya vagy az apa már kiskorában igyekszik a gyermekbe bele­plántálni a szép beszéd iránti igényt: ha este, lefekvéskor odaül á kiságy mellé és me­sét mond vagy rövid • kis ver­set a gyéreknek (ez egyéb­ként is a legjobb útja a szü­lő-gyermek közti bensőséges kapcsolat, a későbbi komoly beszélgetések kialakulásához), szépen ejtve, értelemszerűen hangsúlyozva a szavakat. Így a kicsi maga is kedvet kap ahhoz, hogy pár soros verset kívülről megtanuljon, s ha kedve van (erőltetni nem sza­bad!)' a rokonok, vendégek előtt felmondjon. Ez az első sikerélmény, — ami növeli a gyermek Önbizalmát, 5 erő­síti szándékát, hogy valami szépet, jót produkáljon. Ily módon fejlesztjük a kicsi szókészletét, javítjuk beszéd- módját. s szinte észrevétlenül beleoltjuk a költészet, az iro­dalom szeretetét. Ez nem is nehéz, hiszen a gyermekek szívesen ismételgetik, mondo­gatják a visszatérő, csengő­bongó rímeket, élvezik a já­tékos rigmusokat, szókapcso­latokat. Ha a beszédre tanításnál, a beszédhibák gügyögő elnézé­se vagy ünneplése helyett — igazi makarenkói igényes szeretettel egyengettük a gyermek útját anyanyelve, a magyar nyelv gazdag szép­ségű kincsestárához is széles­re nyitottuk előtte a kaput. Bars Sári Kétrészes ruhák erősebb termetre A molett nők részére sze­retnénk néhány öltözködési öt­lettel szolgálni. A fiatal lá­nyok között, akik sportolnak, többet mozognak és véko­kínálkozik. A kötényruha pél- Rajzaláírások: 1. Virág­úéul előnyösebb, mint a mintás selyemből készült kis­szoknya-blúz. de a kosztüm­szoknyához lehet blúzt horda­ni, ez legyen kívül hordható, nyabb csontozatúak, kevés az jumperszerű hosszú.' vagy pu- erős méretű, míg az asszo- lóver amely lezser és nem ta- nyok között már magasabb az pad szorosan a testhez. A ru- arány. A mai divatból számos háknál, kabátoknál és kosztü­12SJ??2S?tJ£Lu*' ■— ­kompié. A sima, egyenes vo­nalú ruha felett csípő alá érő kabátka van, amely az anyag egyik színével díszített a gal­léron és a kézelőn. Elegáns alkalmi ruhaként nyáron igen jól kihasználható. Télire ugyanez, csak molettekre, középkorúakra 11 én karcsúsítottak, és nem szgVetből, esetleg kasmírhatá­egyaránt. Manapság a korha- szűkek, de a túlzottan bő, tár eltolódott, „nincs öreg- testtől erősen elálló sem elő­sú műszálszövetből. asszony , mindenkinek mod- nyos — ez mar evek óta bé­tában van koratol és testalka- , . ,. .. , bizonyított elv. 2. rajzunkon is egy olyan divatos modellt muta­tától elvonatkoztatva divato. *~w“"** w ' tunk be, amely időtálló, te­san öltözni. Természetesen jó Tehát a középút a helyes hát egész évben viselhető. A ízléssel és meggondoltan kell választás. Ugyanez vonatkozik kazakos ruha bevarrott, lefe­válogatni a színek, minták és a szoknya hosszának a megái- lé bővülő ujjakkal készülhet lapítására is. formák között. Tulajdonképpen nincsenek előírások, illetve kevés az, ami — tilos. — Túlzottan élénk színeket, nagy és feltű­nő mintákat, szeszélyes for­mákat nem ajánlunk. Nagyon előnyös megoldás egész évben a kétrészes ruha. Ez lehet kosztüm, kompié, A miniszoknya fiataloknak, vékony termetű- eknek illik, de a rövid ruha, amely a térd fölé, vagy térd­középig ér, vagy a térdet ta­karja, választékot nyújt min­denkinek. Nem szabad ma már konzervatívnak lenni, al­kalmazkodni kell a divathoz, hiszen életformánk minden megnyilvánulásához ma már az egész országban szívesen vagy jumper jellegű és a leg újabb közöttük a kazakos alkalmazkodik minden ember, megoldás. Az egybeszabott ru- aki a mai élet korszerű lehe- !hák közül is számos variáció tőségeiben örömet talál. selyemből- vagy műszálas szö­vetből. Nagyon előnyös, fino­man elegáns forma, hosszú nyaklánccal díszíthető alka­lomszerűen. 3. rajzunkon hosszanti csíkmintás jersey szövet, vagy nyári pamutból készült jum­per ruhát mutatunk be. Tet­szés szerint megkötős bőr. vagy saját anyagából készült övvel is hordható. A felső rész ingblúz jellegű. Nádor Vera A gyógyfürdőzésről Palacsintasiités Láttam egyszer életemben én egy híres főszakácsot. Intésére se­rény kukták törték meg a diót, mákot, a habverők habot vertek. Fakanalak sorakoztak. A csintalan segédkukták marcipánból fala­toztak. Segédkukta lettem volna, ha a volna ott nem marad, s ak­kor tán a marcipánból nekem is jut néhány falat . . . Nem taga­dom: irigyeltem a főszakács sok-sok titkát, de főképp azt irigyel­tem, mint süti a palacsintát! Palacsintasütő lendült és vidám bukfencet hányva átfordult a palacsinta a félig nyers oldalára, sőt némelyik jó magasra fel is szállt a levegőbe, ámde hopp! és máris újra visszatalált a sütőbe. Szegény torkos segédkukták akárhogy is reménykedtek, szakadt bőrű palacsintát szinte soha nem ehettek. (Kimondja a szakács- törvény — okos törvény, az nem vitás —, hogy a sérült palacsin­tát egye meg a segédszakács! Meg is eszi mivel neki mit se szá­mít forma, alak — kettészakadt palacsinta a konyhában egy se ma­rad! S a töltelék? Lekvár, túró... aki szakács, úgyis tudja: ab­ból biz’ a maga részét megeszi a segédkukta!) Kis fülekkel, nagy fülekkel, jól füleljen minden gyerek! Mini sütöttem palancsintát? — elmondok egy történetet. Megálltunk a tűzhely előtt, emlékszem rá, éppen négyen, én pedig a pala­csintát sütni kezdtem nagy merészen. Fellendült a palacsinta nagy­büszkén a levegőbe, csak az a baj, vajmi ritkán talált vissza a sütőbe. Egy gyönyörű palacsintát mielőtt a földre esett, Kormos kutj'a úgy kapott be, miként máskor egy nagy legyet, és a má­sik ' palacsinta hasonlóképp perdült egyet, s azzal hoplá! váratlanul Donki cica fején termett. És így tovább . . . , közben pedig sejtve már a baljós véglet — Zsuzsi húgom mind megette a jó túrós töl­teléket! Lelkes Miklós HA KISSÉ huzamosabb ideig figyeljük valamelyik fürdőépület kapujánál a für­dővendégek jövését, menését, érdekes jelenséget tapasztal­hatunk. Az érkezők fáradt tar­tásával ellentétben, a fürdő­ből távozóknak rugalmas, könnyed a mozgása. Mi a ma­gyarázata ennek a jótékony hatásnak, amely megszűnteti az izmok fájdalmát, frissé, ru­galmassá teszi a testet és másfél óra alatt szinte újjá varázsolja a munkában gör­nyedt, kimerült szervezetet? A gyógyvizek emberi szer­vezetre gyakorolt hatásai fi­zikai és kémiai jelenségekkel magyarázhatók. A meleg víz­ben az erek kitágulnak, a szervek vérellátása fokozódik, az izmok és erek görcse ol­dódik. A kémiai hatás azon alapszik, hogy a víz vegyi al­katrészei a bőrön és beléleg­zés útján a tüdőn keresztül a szervezetbe jutnak, s azt ked­vező irányban befolyásolják. A kénes és radioaktív vizek a mozgásszervi betegségek ke­zelésében használatosak. A szénsavas fürdőket szívbeteg­ségeknél, a jódos vizeket a pajzsmirigy, a sós-fürdőket pedig nőgyógyászati betegsé­gek kezelésében alkalmazzuk. A gyógyfürdő olyan, mint a gyógyszer, csak bizonyos be­tegség esetén alkalmazható. Helyes dózisban használ, túl­adagolva azonban méreg le­het. Kevesen ismerik a gyógy­fürdők alkalmazásának helyes módját. Ez a magyarázata an­nak, — orvosi javaslat nélkül használta gyógyfürdőzés ese­tében — hogy egyeseknek használ a fürdő, másoknak nem, sőt olyan eset is előfor­dul, hogy a fürdőkezelés után fokozódnak a panaszok. Ép­pen ezért vegyük sorra az egyes fürdőformákat, ismer­jük meg azok alkalmazásának legelőnyösebb módját. A hőlégkamrában ezért ráz, ezért nevezik — helytele­nül — ,,szárazgőz”-nek. Ben­ne a bőr verejtéke könnyen elpárolog. A rosszullét veszé­lye a magas hőmérséklet el­lenére is kicsi. A gőzkamrá­ban — a levegő vízgőzzel telí­tettsége miatt — a verejték nem tud elpárologni, így könnyen ájulás következhet be. A hőlépkamrában ezért 10—15, a gőzkamrában pedig 6—10 percnél hosszabb ideig nem ajánlatos tartózkodni. Alacsony vérnyomás esetén fejhűtő használata ajánlatos. Helyes, ha az idősebbek, va­lamint a szív- és érbetegek egyáltalán nem veszik igény­be a gőzkamrát, amely mint izzasztó kezelés a hűléses és különféle idült betegségeknél hasznos lehet. A medencefürdő. A gyógy­fürdőkben általában forró, (39—40 fok) közömbös (35 fokos) és hűvös (32—33 fo­kos) medencék vannak. Elő­nyös a fürdést a legmelegebb medencében kezdeni, amely­ben lehetőleg ne merüljünk bele nyakig, csak a fájdalmas testrészt fürdessük, legfeljebb 5—6 percen át. Utána a kö­zömbös hőmérsékletű meden­cét vegyük igénybe, amelyben már fél, háromnegyed órát is tartózkodhatunk. Végül — egy fontos tanács — vegyünk hű­vös zuhanyt. A ledörzsölés után fél óra pihenés következ­zék — lehetőleg csendben. Iszapkezelés. Az iszapot for­rások, tavak, folyók fenekéről emelik ki, majd sűrű péppé keverik és sterilizálják. Elő­nye, hogy jobban tartja a me­leget, mint a víz és még ma­gasabb hőfokon alkalmazható. A pakolásokat általában 40— 42 fokos vízzel végzik. Az íszappakolás hatása erélye­sebb, mint a fürdőkezelés, a szívet és az érrendszert azon­ban alaposan megterheli, ezért fej- és szívhűtő alkalma­zása szükséges. A gyógyfürdőzés és az iszap pakolás Is lappangó gyulla­dást fellobbanthat, ideggyul­ladás esetén pedig a fájdal­mat rendkívüli mértékben fo­kozhatja. A fürdőkúrának a szervezet egészét áthangoló ingerhatása csak bizonyos betegségek ese­tén és azoknak is csak bizo­nyos szakaszaiban alkalmaz­ható. Ezért a fürdőkezelée szükségességének megállapítá­sa szakorvos feladata. Min­denki számára fontos azonban tudni azt, hogy mikor tilos. A melegfürdő heveny, lázas be­tegség esetén ronthatja az ál­lapotot és a fertőzés tovább­terjedését idézheti elő. Vér­zéssel járó állapotban fokozza a vérzést. Elősegíti á rosszin­dulatú daganat növekedését és terjedését. A szív munkáját megnehezíti, s előrehaladt ér­elmeszesedésben a magas vér­nyomásban szenvedőknél ve­szélyes köve'>t-zménn vei járhat. Érszűkületben — a végtag anyagcseréjének foko­zásával — ronthatja az állapo­tot és a végtag üszkösödését idézheti elő. Előzetesen tehát, mindig kérjük ki szakorvos tanácsát VÉGŰI- nagyon fontos és hasznos tudnivaló: a fürdő hőmérsékletére, idejére és a bemerülés mértékére vónatko- zó orvosi előírásokat — a für­dőben a táblákon olvasható figyelmeztetéseket — minden­kor pontosan tartsuk be. Dr. Sándor Róbert NÓGRÁD — 1969. augusztus 10., vasárnap H

Next

/
Oldalképek
Tartalom