Nógrád. 1969. augusztus (25. évfolyam. 176-201. szám)
1969-08-09 / 183. szám
VII AG »PO! rrAPIAI PGV?SOUCTEin AZ MSZMP NOGRÁO MtGYtl BIZOTTSÁGA ÉS A M F G Y E I T A NÁ C S L AP J A XXV ÉVF.. 183. SZÁM ARA: 80 FILLÉR 1969. AUGUSZTUS 9., SZOMBAT Hatékonyabban Mi valósult meg a tervekből. ígéretekből az első félévben? Ez a kérdés szerepel most napirenden szinte valamennyi üzemünkben. A számok tükrében most már nemcsak lehet, de szükséges is elemezni a munkát, összegezni a tapasztalatokat azért, hogy a hátralevő időszakra meghatározhassák a feladatokat A statisztikai hivatal nemrég megjelent tájékoztatója is arra hívja fel a figyelmet, hogy bizony a legtöbb helyen bőven akad tennivaló. A termelés fejlődése nem volt zökkenő- mentes és nemcsak a visszafejlesztés alatt álló szénbányáknál, de egy sor más, igen jelentős üzemünkben, mint például a Salgótarjáni Kohászati Üzemek, a kőbányák. a ZIM Salgótarjáni Gyáregysége és még több vállalat az egy napra eső termelésben nem érte el azt a szintet, mint egy évvel ezelőtt. Az okokat feltétlen elemezni kell A tapasztalatok azt igazolják, hogy sok még az üresjárat. a különböző okokra visz- szavezethető kieső idő. Ezzel szemben eléggé elterjedt a túlóráztatás is. A munkaerő-vándorlás is olyan méreteket öltött, amire még eddig nemigen volt példa. s ez feltétlenül káros a termelésre. A munkaerő- vándorlás oka sem csupán a dolgozók' kíváncsisága, válogatós kedve, hanem inkább az egyes üzemeknél tapasztalható szervezetlenség, ami végső soron a kereseti lehetőséget is csökkenti. Csak néhány okot említettünk, amelyek most mind szerepelnek a műszaki megbeszéléseken, a termelési tanácskozásokon, sőt nem egy helyen — igen helyesen — még a szocialista brigádértekezleteken is. Nagyon fontos, hogy őszinte légkör, kritikai szellem alakuljon ki ezeken a munka- értekezleteken, ahol nemcsak a hibákat kell feltárni, hanem összegezni a tapasztalatokat és leszűrni a tanulságot, hogy a jövőben hogyan lehetne még jobbá, hatékonyabbá, eredményesebbé tenni a munkát. Néhány értekezleten különösen sok szó esett az átmeneti munkaerő-hiányról. Bebizonyosodott viszont az is, hogy az élő munkával való gazdálkodás, takarékosság sem kielégítő. Nem egy olyan üzeműnk van a megyében, ahol már jelentős nyereséget gyűjtöttek össze. Arra is van viszont példa, hogy a korábban megszerzett előnyt egy-két kisebb- nagyobb kisiklással rövid idő alatt eladták. Több vezetőtől lehet hallani mostanában, hogy a szocialista munkaverseny sem fejlődött kellő mértékben. Vannak ma is élenjárói a versenynek, kiváló brigádok, akik jóval túltelj esi tették fela j ánlásukat, sőt időközben már módosították is azt a bányásznap, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, illetve megyénk felszabadulásának évfordulója tiszteletére. Sok helyen viszont jogosan panaszkodnak, s éppen ezért érdemes megvizsgálni az elmaradó brigádok gondjait. Ha az okokat keresik és a hibákat megszüntetik, kevesebb lesz az ígéretet nem teljesítő brigád. Nagy erőt jelent a dolgozók versenykedve, ha azzal ügyesen sáfárkodnak a vezetők. Vezetők és munkások célja és anyagi érdeke is egy. Közös erővel azon kell fáradozniuk, hogy az évi tervek maradéktalanul megvalósuljanak. A munka neheze még hátra van. B- •!• A Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala közli Mlngyarorszőg •csgfa leftí a genfi IcMsseeneiésí bizottság na le Kormánynyilatkozat tagságunkkal kapcsolatban A Magyar Népköztársaságot a genfi leszerelési bizottság két társelnöke, a Szovjetunió és az Egyesült Államok — a bizottsággal egyetértésben — meghívta, hogy a bizottság munkájában tagként vegyen részt. A Magyar Népköztársaság kormánya a meghívást elfogadta. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a bizottságba a Magyar Népköztársaság képviselőjéül dr. Kőmíves Imre rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet kinevezte. A küldöttség tagjait a külügyminiszter jelöli ki. A fentiekkel kapcsolatban a Magyar Népköztársaság kormánya megállapítja, hogy a genfi leszerelési bizottság megalakulásától fogva rendkívül nagy felelősséget hordoz. Napirendjén az emberiség jövőjét közvetlenül érintő kérdések szerepelnek. A bizottságot az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének egyetértésével, a két nukleáris nagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok hozta létre 1961-ben. A Szovjetunió javaslatai alapján az ENSZ közgyűlése az általános és teljes leszerelésre, a fegyverkezési hajsza megfékezésére és a háborús veszély elhárítására irányuló kezdeményezések sorát utalta a bizottság elé. A leszerelési bizottság zártkörű tárgyalásaival és a nyilvánosság számára tett megnyilatkozásaival egyrészt megoldásra érleli a fegyverkezés korlátozásával és a leszereléssel kapcsolatos igen bonyolult kérdéseket, másrészt segít éleszteni a nemzetközi közvélemény éberségét a fegyverkezési hajsza veszélyeivel szemben. Mindezek mellett elősegíti, hogy a két nukleáris nagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok megállapodásra jusson a leszerelést előmozdító intézkedések megtételében. A Magyar Népköztársaság most annak következtéb"o Műszaki tanácskozás az építőknél Miért esett vissza a termelékenység ? Tegnap a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat műszaki tanácskozásán Botka Miklós főmérnök három alapvető, lényegében egymással összefüggő kérdésről beszélt. Miért csökkent a termelékenység, mi az oka a mkásterv nemteljesítésének, mi indokolja a befejezetlen építkezések növelését? A termelékenységnél jelentkező visszaesést nem lehet azzal magyarázni, hogy növekedett a munkaigényes lakások száma, mert a vállalat az önmaga által meghatározott programot sem teljesítette, ötveneggyel kevesebbet adott át az ígértnél. Más jellegű igényes munkaműveletek növelésével sem lehet takarózni. Mi hát az igazi ok? Az építésvezetőségek vezetői a kényelmesebb megoldást választva létszámszaporítással oldották meg feladataikat. Megtehették, mert ennek a gazdálkodási gyakorlat nah ma még semmilyen anyagi, vagy más természetű konzekvenciája nincs, sőt egyenesen előnyös a vállalatnak. íme a bizonyíték, az egy építőipari munkásra jutó termelési érték majdnem 4000 forinttal kevesebb, mint az elmúlt év első félévében. Ugyanakkor az összmunkások átlagbére 3,6 százalékkal nagyobb. Ilyen termelékenység és bérgaz- dálkodás mellett a vállalat termelési értéktervét 153 millióra teljesítette, ami 30 millióval több. mint az elmúlt év azonos időszakában. A 30 milliós többleteredmény pedig 10 millióval növelte a nyereséget. Figyelembe véve az egyéb költségnövelő tényezőket, ez év első felében majdnem hatmillióval nagyobb nyereséget értek el, mint az elmúlt év azonos időszakában. A lakásoknál mutatkozó lemaradást kőműves hiánnyal magyarázzák, annak ellenére, hogy a vállalatnál ez év első felében 264 fővel többen dolgoztak, mint a múlt év hasonló időszakában, a kőművesek évi fizetése jóval meghaladja az országos átlagot, megközelíti a 30 ezer forintot. A 30 milliós túlteljesítés, amenyiben jó, annyiban rossz is. Ugyanis a befejezetlen építkezések nagymérvű csökkenése megzavarhatja a folyamatos termelést, a télre való felkészülést, a zökkenő- mentes átmenetet a következő évre. Mit tesz a vállalat vezetősége a felismert hiányosságok kiküszöböléséért? A termelékenység növelése érdekében a nagygépes munkáknál, a gépek jobb kihasználása érdekében beindítja a második műszakot. Gondolva a jövőre, ét- képzős tanfolyamot szervez, ahol kőműveseket, burkolókat és parkettásokat képeznek ki. Végül növelik az új munkahelyek számát. A harmadik negyedévben a 67 milliós értéket képviselő salgótarjáni garzonházaknál egymillió forint értékű munkát kívánnak elvégezni. Hozzákezdenek a kenyérgyár bővítéséhez, és a gépipari technikum tanműhelyének építéséhez. kapcsolódik be a leszerelési bizottság munkájába, hogy a kei társelnök — a bizottság tagjaival és ax ENSZ tagállamok széles közvéleményével egyetértésben — tekintettel — a független államok számának az elmúlt évek során bekövetkezett nagyarányú megnövekedésre, megállapodott a bizottság jelentős kibővítésében, az államcsoportok és földrajzi tájegységek arányos képviseletében. A Magyar Népköztársaság kormánya, a nemzetközi béke es biztonság erősítésére irányuló törekvéseinek megfelelően, készségesen részt vesz minden olyan kezdeményezésben. amely a. nemzetközi feszültségek csökkentését, a háborús veszély elhárítását, az általános és teljes leszerelés előmozdítását szolgálja. Az elsők között írta alá és ratifikálta a moszkvai részleges atomcsend-egyezményt, ,az atomsorompó-szerződést és más, a leszerelést elősegítő megállapodásokat, sőt kezdeményezéseivel maga is hozzájárul Hpezek kidolgozásához. A leszerelési bizottság eddigi tevékenysége iránti megbecsülése kifejezésével egyidő- ben a Magyar Népköztársaság kormánya várakozással tekint a bizottság további munkája elé. melynek során a Magyar Népköztársaság a többi tagállammal szorosan együttműködve kíván hozzájárulni az emberiség békéjének és biztonságának erősítéséhez. (MTI) Erdőtarcsa x—'W — a csendes község Pest és Heves megye határának közvetlen közelében helyezkedik el Erdőtarcsa. Valamikor kastélyok árnyékában éltek itt az emberek, az uradalmak szorításában. Manapság ezek a régi rendet jelképező kastélyok a mát szolgálják. Iskola, nevelőotthon, tanács, termelőszövetkezet működik a régi műemlék jellegű épületekben. S a község népe is már az új kor szellemében él. (összeállításunk az 5. oldalon.) Raktáron a kenyérgabona Eddig kereken 200 000 vagon kenyérgabona került raktárba, szemben a tavalyi azonos időszak 174 000 vagonjával. Ezenkívül mintegy 20 000 -22 000 vagon takarmánygabonát is átvették a gabonatröszt vállalatai. Ugyancsak enyhítette a csúcsforgalmi rohamot, hogy a tavalyi 25 000 vagonnal szemben az idén 50 000 vagon gabona betárolására kötöttek szerződést termelő- szövetkezetekkel, állami gazdaságokkal, amelyek a biztonságos tárolás legkülönfélébb módjait valósították meg. A jelzések szerint az aratás a jövő héten befejeződik, a Gabona Tröszt már lassan az őszi termények átvételére készül, ezért felhívta vállalatainak figyelmét: a bértárolás] szerződésben lekötött búzát határidőre hozzák el a termelőktől, hogy jusson hely az őszieknek is. Pillanatfelvételek a jubileumi táborból Mire ezek a sorok megjelennek, a salgótarjáni tóstrand melletti nemzetközi kempingben felállított tanácsköztársasági jubileumi tábor valamennyi lakója — összesen kétszáz fiatal — rég megtalálta a helyét. Most már könnyű erről ilyen nyugodtan beszélni, de látták volna a legelején, a táborozás első perceiben, óráiban azt a nyüzsgést, vándorlást és jövés-menést, amely nélkül nem is igazi tábor a tábor. A honfoglalás legjelentősebb pillanatai: Kálovits Gézát, a KISZ megyei bizottságának titkárát, a jubiláns tábor első számú parancsnokát az elhelyezkedés izgalmas óráiban állandóan egy kalapács társaságában látták (a kalapács a legsokoldalúbb eszköz ilyenkor, kis túlzással azt lehet mondani: a táborélet franciakulcsa), mindenhol talált kopácsolni, igazítani, segíteni valót. Az ünnepélyes tábornyitóig egyetlen egyszer telte le a szerszámot, akkor, amikor az egyik fiatallal elhelyezte az ágyakat az egészségügyi sátorban. A franciakulcsról jut eszembe — csak hosszas huzavona után sikerült meggyőzni azt a francia urat, aki egy csinos hölgy társaságában tölti a nyarat a nemzetközi kempingben, hogy végeredményben mégsem lakhat együtt a táborparancsnoksággal. Ez meg úgy esett, hogy az Idegenforgalmi Hivatal nem gondoskodott kellő mértékben és megfelelő időben a táborozok és a „civil” kempingezők békés egy- másmelletiségéről. Másszóval, a jubileumi tábort „rászervez- te" az egyéni nyaralók egy részére, amiből nem kis bonyodalmak származtak. A párizsi úr mindenesetre előrelátóbb- nak mutatkozott a hivatalnál, belátta, hogy egyéni programja nem mindenben egyezik majd kiszeseink tábori életével, és átköltözött egy távolabbi, de cseppet sem kényelmetlenebb házikóba. Nem úgy az a magyar pedagógus házaspár, aki az első napokban még „tartotta a frontot”, vidáman és zavartalanul élt a tábor kerítésén belül kétszáz nem éppen csendes kiszes között. — Nem zavarja önöket a fiatalok közelsége? — kérdezte a házaspárt az egyik táborvezető. A választ akárki kitalálná: — Minket?! Egész évben megszoktuk, itt talán. hiányozna is... Mit gondolnak, mi az, aminek nem szabad hiányoznia egy mai, modern ifjúsági táborból? Sohasem találnák ki: a dugónak, jó soknak kell lenni belőle, mert örökké elgurul, elvész a fűben. Minek a dugó? A felfújt gumimatracok, szelepét jó szorosan elzárni csak megfelelő dugóval lehet. Tudták ezt a salgótarjáni kiszesek, akik külön nylon zacskóban hozták magukkal a tartalékol, a zacskónyi dugónak külön felelőse volt. És ha már a korszerű tábor kényelme valahogy szóba került, hadd hívjak elő egy igazán kedves pillanatfelvételt. Az első ebéd a táborban a s%el- lős, árnyékos teraszon zajlott. A Salgó Étterem dolgozóiból alakult „jubileumi brigád” gyönyörűen megtérített az élénkzöld abroszokra. nem hiányzott semmi, beleértve a jó étvágyat is. Az első osztályú kemping teraszától nem messze egy igazi őstáborozó főzte nagy füsttel, bográcsban az ebédjét, de ö nem tartozott a kiszesek közé. Az idősebb ifjúsági vezetők természetesen jól emlékeznek a „régi” táborozásokra, a nagy bográcsokra, csajkákra, szalonnasütésekre. Nézték az éttermi környezetben ebédelő fiatalokat, azután valaki felsóhajtott: — Hát így van ez, gyerelcek! Nem ez az igazi táborozás ... De nem ám! Az egészben az a legédesebb. hogy éppen ö. a sóhajtozó szaladgált a. legtöbbet ezért a kényelemért.. ■ (pataki)
