Nógrád. 1969. augusztus (25. évfolyam. 176-201. szám)

1969-08-28 / 198. szám

Szovjet kitüntetések csehszlovák állampolgároknak A Német KP nyilatkozata A Német Kommunista Párt Elnöksége nyilatkozatban tilta­kozott a nyugatnémet rendőr­ség eljárása ellen. Mint a nyi­latkozat hangoztatja, a rend­őrség védelmébe veszi a neo­fasiszta NPD-t, miközben az alkotmányellenes propagandát fejt ki. nacionalista, militaris­ta. kommunistaellenes és an­tidemokratikus eszméket ter­jeszt. Ugyanakkor kegyetlenül fellép az antifasiszta tünte­tőkkel szemben. A Német KP figyelmeztet: könnyen megis­métlődhet a végzetes 1933-as hiba. ha a demokratikus erők nem szegülnek szembe kellő határozottsággal a neonáci NPD-vel. Barátsági staféták A Bolgár Szocialista Forra­dalom 25. évfordulója alkal­mából augusztus 31-től szep­tember 7-ig öt stafétamenet — részben gépkocsival, rész­ben gyalog —, különböző irányban halad át Bulgária területén. Minden stafétame­net végső állomása Szófia. A munkások, parasztok, alkal­mazottak, tanulók, katonák százezrei vesznek részt az öt menetben. Ezzel egyidejűleg nemzetközi motoros menete­ket szerveznek, amelyek vé­gigjárják a Harmadik Ukrán Front egykori útját. A Szov­jetunióból, Romániából, Len­gyelországból, Magyarország­ról, az NDK-ból, Csehszlová­kiából érkeznek résztvevők erre a menetre. Nem kívánatos! San Francisco legelegán­sabb szállodájában, a Mark Hopkins Hotelben nem kívá­natos vendégnek minősítették a botrányaival hírhedtté vált Gábor Zsazsa filmszínésznőt Álláspontjukat azzal indokol­ták, hogy a színésznő sérte­gette a szálloda személyzetét, sőt egy alkalommal, a szállo­da egyik szoba-kisasszonyához hozzá vágott egy hajkefét. (Reuter) ,A Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének törvény- erejű rendelet® értelmében Gustáv Husákot, a Csehszlo­vák Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának első tit­kárát Lenín-renddel tüntették ki. A Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának Elnöksége 42 csehszlovák állampolgárt tün­tetett ki szovjet érdemrendek­kel a közös ellenség, a fasisz­ta német hódítók ellen vívott közös harcban, az 1944 augusztusi szlovák nemzeti felkelés , idején szerzett ki­emelkedő érdemeikért és hő­siességükért. A három nyugati nagyhata­lom, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaor­szág jelenleg a közel-keleti helyzetről tanácskozik, de egyelőre nem ismeretes az ed­digi megbeszélések eredménye — hangoztatják illetékes fran­cia források. A három országot a közel- keleti helyzet foglalkoztatja, különös tekintettel az Al-Ak- sza mecset felgyújtását köve­Az amerikai hadügyminisz­térium bejelentése szerint Dél-Vietnamban elvileg vég­rehajtották a Nixon elnök ál­tal korábban elrendelt 25 ez­res csökkentést az amerikai csapatok létszámában. A tényleges csökkentés azonban, a minisztérium adatai szerint is, jóval kevesebb ennél, becslések szerint csak mint­egy 10 ezer fő, mivel a ka­tonai vezetés „váltásra” újabb alakulatokat vezényelt az or­szágba. A Pentagon most azt ígéri, hogy a leváltott alaku­latokat nem pótolják más Gustáv Husákon kívül Le- nin-rendet kapott Laco Novo- mesky író, továbbá haláluk után Jan Sverma és Karol Smidke, a csehszlovák felsza­badító mozgalom kiváló sze­mélyiségei. A Honvédő Háború első osztályú érdemrendjével ki­tüntetett személyek között van Frantisek Gagara, Ondrej Klokoc, Emil Petko, Stefan Fábry és Marek Csulen (ez utóbbi halála után kapta meg a kitüntetést). A Honvédő Há­ború másodosztályú érdem­rendjét a szlovák nemzeti fel­kelés 33 részvevője kapta meg. tő eseményekre. Az említett források szerint azt vizsgál­ják, milyen tekintetben segít­hetnék elő a mostani feszült­ség csökkentését. Párizsban továbbra is úgy vélekednek, hogy a négy nagyhatalom, a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Bri­tannia és Franciaország ta­nácskozása az egyedüli út, amely közel-keleti rendezés­hez vezethet. egységekkel és így néhány hé­ten belül elérik az eredetileg kijelölt létszámot. A hivatalos adatok szerint a Dél-Vietnamban állomásozó amerikai alakulatok ez év februárjában elérték az 543 ezres létszámot. A Nixon-féle rendelkezés értelmében ennek 515 ezer főre kell csökkennie. Sajtóértesülések szerint a ka­tonai vezetők erőteljes nyo­mást fejtenek ki annak érde­kében, hogy egyelőre né ke­rüljön sor újabb amerikai csapatok kivonására. Erőfeszítések a feszültség csökkentéséért Furcsa „kivonás” Vietnamból Huszonötezernek számolták a tízezret Molnár Károly: Korzikától Szent Ilonáig V. Ilyen csatát még senki sem látott „Lehet, ho#y ín esek a rossz időben a legrosszab- ba.Uat tanultam megismer­ni, de ez sem az cn hi­bám.” (Napóleon) Murad bej, a mamelukok vezére néhány elterelő had­mozdulattal megpróbálta meg­zavarni a franciákat és arra késztetni őket, hogy a szabá­lyos négyszögbe felállított alakulataik fegyelmezett zárt­ságát lazítsák fel. Ez nem si­került. Ekkor vezényel tetett rohamot Murad lovasainak, akik dübörögve, óriási porfel­hőbe burkolva, kiáltozva, lö­völdözve száguldottak előre. Egy-egy pillanatra megingtak a francia sorok. De. mint annyiszor, most is a tüzérség döntött. Napóleon ágyúi bor­zalmas pusztítást végeztek, közvetlen közelről valósággal lekaszabolták a mamelukokat. Több ezer halott feküdt a földön. a Nílus partiának sárga homokját vörösre fes­tette a vér. Összeomlott Murad hadsere­ge. a franciák feltartóztatha­tatlanul nyomultak előre. Na­póleon 1798. július huszonhar- madikán birtokba veszi Kai­rót, ahol a mamelukok és a törökök orvul több katonáját megölték. Nem maradt el a megtorlás sem. — Csak a legnagyobb szi­gorral lehet uralkodni a lakosságon — jelentette a francia erők főparancsnoka Párizsba. — Én naponta 5—6 fejet vágatok le Kairó utcáin. Győzelmei ellenére is csak­nem kudarcba fulladt az egyiptomi hadjárata. Katonái a gyenge ellátás, a vízhiány és az elviselhetetlen afrikai hőség miatt föllázadtak elle­ne. Amikor Napóleon paran­csot adott, hogy hadosztályai induljanak el Kairóból, teljé­sen fölbomlott a fegyelem. A kilences félbrigád nem akarta teljesíteni az utasítást. A fő- parancsnok ekkor ridegen rá­juk kiáltott: — Kilencesek, többé nincs rátok szükségem... Ez hatott. A többi alakulat engedelmeskedett. Ezt látva a a fellázadt brigád katonái, ők is fölajánlották, hogy haj­landók eleget tenni a parancs­nak. Napóleon eleinte úgy tett, mintha hallani sem akar­na erről. Majd amikor a ki­lences félbrigád katonái na­gyon kérlelték, hajlandó volt beleegyezni, hogy a föllázadt egység a menet végére áll­hasson. Napóleon újabb győzelmet aratott, Salhieh közelében szétverte Ibrahim bej seregét is. Elégedetten tért vissza Kairóba, ahol kellemetlen hír várt rá. Nelson admirális, mi­után össze-vissza manővere­zett a Földközi-tenger keleti medencéjében és makacsul kereste a francia flottát és sehol sem találta, újra meg­jelent az egyiptomi partok közelében. Brueys vesztét az okozta, hogy nem teljesítette Bonaparte parancsát, aki azt az utasítást közölte vele: vi­torlázzon el Korfuba, Máltába vagy esetleg Toulonba, ott biztonságban lesz. A francia tengernagy azonban ehelyett Abukirnál manőverezett. Nel­son meglepte, megtámadta és elsüllyesztette hajóit. Brueys is elesett... Bonaparte számá­ra csaknem tragikus fordulat következett. A francia flotta megsemmisült és így az Egyiptomban tartózkodó had­serege elvesztette azt a lehe­tőségét, hogy visszatérjen az anyaországba. Ez a súlyos veszteség új helyzetet terem­tett. .. Elkedvetlenítette a francia katonákat és fellelke­sítette a velük szemben álló arab erőket, valamint nagy szerepet játszott abban, hogy szeptember elsején Törökor­szág hadat üzent a párizsi kormánynak. Bonaparte szelet vetett és vihart aratott. Az új ellenség Szírián át nyomult előre. Napóleon nem várta meg, amíg a törökök megér­keznek, hanem parancsot ad az előnyomulásra. 1799. feb­ruár 24. nevezetes nap. Ekkor jut el Afrika és Ázsia határá­hoz. Acre megállásra kényszerí­tette a franciákat. Bonaparte a vár ostrománál 3000 embert vesztett, mégsem érte el cél­ját. Ügy határozott, hogy megfordul és csapatait Egyip­tomba vezeti vissza. A kato­nák fizikumának teherbíró ké­pessége ezekben a napokban csaknem a véghez érkezett. Pokoli hőségben, étlen-szom. jan meneteltek a sivatagban. Ráadásul kitört a pestisjár­vány. Aki betegen kidőlt a sorból, azt társai ott hagyták, nehogy megfertőzze a többie­ket NÖGRAD — 1969. augusztus 28., csütörtök Á párt vezetősége következetlenül harcolt Interjú Cerníkkel Oldrich Cerník, a CSKP KB Elnökségének tagja, a Csehszlovák kormány elnöke, interjút adott Oldrich Svesl- kának. a Tribuna című hetilap főszerkesztőjének. Az interjút szerdai számában köz­li a Rudé Právo is. Cerník kijelentette: a CSKP Központi Bizottságának 1968 januári becsületes törekvései széles körű megértésre és tá­mogatásra találtak valamennyi baráti szocialista országban, és mindenekelőtt az SZKP és a szovjet állam vezetőinél. Ami a párt programját, szervezetét és kádereit illeti, a párt veze­tősége nem volt felkészülve ar­ra, hogy megbirkózzon, a kü­lönösen 1968 márciusa után bekövetkezett nehéz időszak­kal. „Januárban és február­ban nem használtuk fel az időt arra, hogy megtegyük a -szükséges lépéseket január eredményeinek megszilárdítá­sára és célkitűzéseinek ponto­sabb körülhatárolására. Ezt részben az váltotta ki, hogy a párt vezetésében 1968 január után is voltak januárnak el­lenzői” — mondotta Cerník. A továbbiakban elmondotta, hogy a központi bizottság egyes tagjai rendkívül felelőtlen mó­don kezdtek párton kívüli fó­rumokon fellépni, megsértet­ték a központi bizottság hatá­rozatát, amely a januári plé- num eredményeinek egységes értelmezésére vonatkozott. Fe­lelőtlen becsvágyó és, ma ki­mondhatjuk, pártellenes poli­tikát kezdtek folytatni, amely megingatta a párttagok meg­győződését a központi bizott­ság politikájának komolyságát és becsületességét illetően. Ezek a személyek a jobboldali opportunista erők felé orien­tálódtak, amelyek főképp a Az interjú következő részé­ben Cerník megállapította, hogy az 1968 januárját követő első napoktól nem sikerült lét­rehozni egységes pártvezetősé­get. Szavai szerint a párt ve­zetősége következetlenül har­colt a meghirdetett politikáért, lebecsülte a társadalmi-politi­kai átalakulásokkal kapcsola­tos osztályálláspontot, mélyen lebecsülte a nemzetközi politi­kai vonatkozásokat, és túlér­tékelte a nemzeti sajátosságo­kat. Svestkának arra a kérdésé­re, hogy hallgatásra kötelez- te-e Alexander Dubcek a de­legáció tagjait a szövetsége­sekkel folytatott tárgyalások­ról, Cerník a következőket vá­laszolta: „Természetesen min­den egyes tárgyalás után a küldöttség kollektívája meg­beszélte azt a módot, ahogyan a párt vezetőségét, a pártot és a közvéleményt tájékoztatni fogjuk. így volt ez a múltban, így van jelenleg és igy lesz a jövőben is. A döntő szó min­dig a pártküldöttség vezetőjét illeti, és fogja illetni”. Cerník a továbbiakban el­mondotta, hogy követelte, a központi bizottság májusi plé­numán dolgozzanak ki pontos útmutatásokat a tájékoztatás: eszközöknél dolgozó kommu­nisták számára. Ebben a kér­désben határozatot hoztak, de nem fogadtak el szervezeti irányelveket és „azok a ka­landor becsvágyó erők, ame-r lyek a pártban voltak és a tö­megtájékoztatási eszközöket irányították, saját elképzelé­sük szerint cselekedtek”. Svestka emlékeztette Cerní- ket a közelmúltban elhangzott kijelentésére, amely szerint határozatot hoztunk, amelynek értelmében kétoldalú találko­zókat ajánlottunk. Engem nen- tájékoztattak arról, hogy e tanácskozás időpontját máT meghatározták, és hogy min­ket egy konkrét időpontra hív­tak meg. Ha ezt tudtam vol­na. sohasem érthettem volna egyet azzal, hogy nem ve­szünk részt a varsói tanácsko­záson. Egyébként ma halion' először (Oldrich Svestkától — a szerk.), hogy a varsói talál­kozó pontos idejét kitűzték és hogy erről tájékoztatták a köz­ponti bizottság első titkárát” — mondotta Cerník Svestká­nak. Ezután Cerník közölte, hogy a szovjet vezetőkkel Ágcser- nyőn folytatott megbeszélése­ken a CSKP képviselői nem írtak alá semmiféle írásos megállapodást. „Ma aligha ítél­hetek arról, mi volt azoknak a személyes tárgyalásoknak ? tartalma, amelyekbe Dubcek elvtársat beavatták” — mon­dotta Cerník. „Ami magát a pártot érinti véleményem megegyezik Hu- sák elvtárs és mások vélemé­nyével, nevezetesen, ha el akarjuk érni az aktív, cselek­vésre kész pártegységet, első­sorban azt kell elérni, hogy a párt vezetősége egységes lé­gyen, és képes legyen arra, hogy né csali egységesen fo­galmazzon, de egységesen ér­telmezze is ezt a politikát. Ne­hézségeink fő oka az volt, hogy határozataink, amelyeket az eszmecserék végén hoztunk, nem realizálódtak egységesen a gyakorlatban, sőt a vezető­ség egyes tagjai bojkottálták döntő jelentőségű tömegtájé- nem volt kellően megfontolt a azokat” — fejtette ki vélemé- koztatási eszközöknél csopor- CSKP KB Elnökségének és az Cerník. tosultak. Mindez kivételes egész központi bizottságnak s \ Rudé Právó közlése sze­helyzetet biztosított számukra szocialista országok varsói ta- j-int Svestka feltette a kérdést a pártvezetőségben. nácskozásáról hozott döntése. Cemíknek, megerősítheti-e,----- -----------Tribuna főszerkesztője fel- hogy a CSKP KB Elnöksége N apóleon seregét megtize­delte az erőltetett sivatagi menet. 1799. június tizenne­gyedikén visszaérkezett Kai­róba. Éppen a legjobb pilla­natban, mert nagy létszámú török erő szállt partra, nem messze a Nílus deltájától. Na­póleon nem kímélhette és pi­hentethette a szíriai hadjárat­tól kimerült egységeit. Ahogy értesült a törökök közeledésé­ről, azonnal megindította ha­dait. Mielőtt a küzdelem megkezdődött, kiadta kérlel- hetetlenségét bizonyító pa­rancsát : — Foglyokat nem szabad ejteni! Még talán sohasem hajtot­tak végre katonák úgy uta­sítást, mint akkor. Minden tö­rököt megöltek. Napóleon csaknem megrészegedett a győzelem mámorától, még élete végén is emlegette, hogy olyan csatát, mint Abukirnál, soha sem látott, ahol az ellen­ségnek egyetlen embere sem maradt életben. Ekkor megérlelődött benne az elhatározás, hogy nem elégszik meg a katonai sike­rekkel, hanem Franciaország­ban megszerzi a politikai ha­talmat is. Hónapok óta sem­mi megbízható hírt nem ka­pott Európából és váratlanul két vállalkozó szellemű fran­cia kereskedőtől hallotta meg a legújabb fejleményeket, hogy amíg ő az egyiptomi ex­pedíciót vezette, addig Auszt­ria, Oroszország és Nápoly hadat üzent a párizsi kor­mánynak. Itália elveszett és a frontokon a franciák általá­nos visszavonulást kezdtek. A direktórium hatalma, népsze­rűsége vészesen csökkent. Bonaparte gyorsan döntött. Annak ellenére, hogy a Föld­közi-tengeren az angol flotta volt az úr, négy hajóval és ötszáz emberrel 1799. augusz­tus tizenharmadikán elhagyja Egyiptomot. Titokban akar Franciaországba jutni. (Folytatjuk). tette a kérdést, tudta-e Cer- kötelezte Alexander Dubceket, ník, mikor kerül sor erre a hogy a „Kétezer szó” közzété- tanácskozásra? tele után tartson televíziós be­„Azt, hogy bennünket meg- szédet és ítéljc el azt> amire hívtak a tanácskozásra, meg- nem kerult sor- vitattuk az elnökség ülésén — „Igen, ez így volt” — vála- mondotta Cerník. — Egyhangú szólta Cerník. (MTI) Tűz London üzleti negyedében Szerdán délelőtt a járóke­lők és turisták arra lettek fi­gyelmesek, hogy vastag füst­felhő borítja el London üzleti negyedét a Towertől a Szent Pál székesegyház épületéig. Néhány kisebb robbanás is hallatszott, a forgalom leállt és hamarosan kiürült három hatalmas irodaépület. Tizen­két tűzoltókocsi és több mint száz tűzoltó vonult ki az an­gol fővárosnak ebbe a legfor­galmasabb negyedébe. Megál­lapították, hogy a tüzet egy hibás elektromos vezetékből kipattanó szikra okozta a londoni tőzsde épületének alagsorában. A tűzoltók a lángokat rö­vid idő alatt megfékezték és még sebesülés sem történt. A tőzsdén egy percre sem állt le a forgalom. A részvé­nyek feletti alkudozás fojto­gató füst közepette is tovább folyt. (MTI) Titokzatosság a bécsi tűz körül Az osztrák rendőrség szer­dán folytatta Losonczy Kál­mán magyar származású ka­nadai állampolgár kihallgatá­sát, akit azt követően tartóz­tattak le, hogy kijelentette: ő gyújtotta fel benzinbombák- kal Kanada bécsi követségét. Mint ismeretes, a követség­nek otthont adó ötemeletes épület más részeire is átterje­dő tűz, a követség két osztrák alkalmazottjának halálát okozta: 32 személyt — köztük 12 tűzoltót — kórházba szál­lítottak. A kórház szerda reg­geli jelentése szerint a sebe­sültek állapota aggodalomra nem ad okot. Losonczy mind­eddig nem volt hajlandó nyi­latkozni tettének részletes okairól, csak azt hajtogatta: „egyszerűen gyűlölöm Kana­dát”. Sharp kanadai külügymi­niszter közölte, hogy az 1951. ben Ausztriából Kanadába emigrált Losonczyvai kapcso­latos iratokat átnézve, nem talált magyarázatot Losonczy Kanadával szemben táplált gyűlöletére. A követség alkalmazottai megerősítették, hogy a robba­nás előtt Losonczyt látták az épületben, egy másik tanú ugyanakkor azt állítja, hogy a merénylet elkövetőjét a pa­lackok eldobása után megpró­bálta egy székkel leütni, és ez a személy idősebb és vala­mivel alacsonyabb volt Lo- sonczynál.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom