Nógrád. 1969. augusztus (25. évfolyam. 176-201. szám)

1969-08-27 / 197. szám

Balassagyarmat tovább gazdagodik l\iívtjesediU <i szocialista ríemoltr ut izmus A megyei tanács az MSZMP IX. kongresszusának határo­zata alapjan két évvel sze­lőn n szocialista demokratiz­mus kiszélesítésévé! kapcso­latban hozott irányelveket, s utasította az alsóbbren- n tanácsokat. hogy azok ez utasítás szerint — ha­tározzák meg a végrehajtás in lőszereit. irányelveit. Balassagyarmaton a szo­cialista demokratizmus ki- szélesítésének egyik legje­lentősebb hatóereje a város teljes egészére kiterjedő rendezési, valamint város­politikai terv elkészítése volt. Az elmaradás ellenére A várospolitikai tervből Ismeretes — s a jelölőgyű­léseken is sokszor elhang­zott — az új rendelőinté­zet létrehozásának szüksé­gessége. Bár szépséghiba, hogy az eredeti határidőt az építők régen túlhalad­ták már — június vége volt — a rendelőintézet a még üres orvosi állások, közép­káderek beállítása után meg­szünteti az eddig túlzsúfolt­sággal küszködő régi intézet gondjait. (A középkáder-ellá- tást a Szántó gimnázium ta­valy indult egészségügyi szak- középiskolája hivatott megol­dani.) A lakossági igényeknek mennyiségi és minőségi nö­vekedésének kielégítésére a városban új peremboltok nvíl- iuk. a régiek egy részét,pedig korszerűsítették. Az óvodai férőhelyek iránti érdeklődés megnövekedése eredményezte Balassagyarmat két óvodájának 25—25 hellyel való bővítését is. A legjelen­tősebb intézkedés azonban még csak ezután következik: a városban rövidesen íRO sze­mélyes óvoda létesül. Az ál­talános iskolai napközi ott­hon ezer adagos konyháiának átadása már megtörtént. Az állandó bizottságok szerepe A szocialista demokratiz­mus kiszélesítéséhez nagy­ban hozzájárult az 1966-os III. választójogi törvény. En­nek alapján ugyan hússzal csökkent a balassagyarmati tanácstagok száma, de sokat fejlődött a tanács és a vég­rehajtó bizottság testületi munkája. A tanácsban a vá­ros lakosságának minden ré tege képviselve van. A demokratizmus teljessé válását jelenti, hogy a ta­nácsi szakigazgatási szervek vezetői egyre gyakrabban kérik ki a társadalmi mun­kában működő. szakembe­rekből álló állandó bizott­ságok véleményét. így egv év alatt a pénzügyi, az egész­ségügyi, a művelődésügyi, a kereskedelmi és az ipari ősz. tály. csoportvezetők, illetve főelőadók összesen 435 alka­lommal kérték az illetékes állandó bizottság vélemé­nyét. A fejlődés filmje Az irányelvek a tanácsta­gi munka továbbfejlesztésé­nek egyik sarkkövéül a meg­felelő tájékoztatást írták elő. A már hónapokkal ezelőtt lezajlott tanácstagi beszámo­lók sikerét számok jelzik. Az 59 beszámolón mintegy ezerhatsz^z érdeklődő jelent meg, 336 közérdekű bejelen­tés hangzott el. A város fej­lesztéséről szóló filmet Ba­lassagyarmat szinte vala­mennyi üzemében, intézmé­nyében bemutatták. A ta­nácstagság tájékoztatása is rendszeresen folyik. A ta­nácstagi akadémiát, melyen az ütemtervtől eltérő, aktuá­lis problémák is napirendre kerülnek, négy előadásban szervezték meg. A szocialista demokratiz­mus — a vázolt intézkedé­sek hatására — erŐGÖdött Balassagyarmaton. A további előrelépés érdekében azon­ban egyes területeken az irányelvek fokozott figyelem­mel való kísérésére van szükség. így a szakigazgatási szervek vezetőinek gondos­kodni kell arról, hogy az irányításuk alatt álló dolgo­zók a munka korszerűbbé tétele érdekében minden ne­gyedévben munkaértekezle­ten tárgyalják meg a prob­lémákat, többek között a szo­cialista demokratizmus kiszé­lesítésével kapcsolatos kér­déseket is. A bámészkodó monológja Lógok, lógok a Pécskő Üzletház emeleti korlát­ján. Emberi mél­tóságom legteljé- ben, fölé emel­kedve az alant ro­hangáló fejek­nek, a dús lombúaknak és a golyófej űeknek, a habkönnyűek- nek és a kis sű­rűknek. Lógok és közben magasztos társadalmi hiva­tásomat végzem. Szórakoztatom a lent futkosó fe­jeket. Ejnye-bejnye, édes barátom, aggasztóan gyen­gék az idegeid! Igv felforrni egy puhára rágott papírgombóc­tól! Van ne­ked fogalmad, jcis kuglifejűm, mi­lyen művészien szánkázo-tt le ko­ponyádon az az ártatlan galacsin? Dehogyis / van, akad még csi- szolgatnivaló a szépérzékeden. Most bosszan­kodsz, hadonászol, hallom rendőrrel fenyegetőzöl,. mondd, mire ez a nagy felhajtás? Aki igazán nagy, azt sosem értik meg. Ezek itt lenn lótnak-futnak vacak kis ügyeik után és fogalmuk sincs, mi fán te­rem az elmélke­dés. A magában- való, tartalmas, mély elmélkedés­ről halványlila segédfogalma­tok sincs. Neked se, kisanya, hiá­ba nézel fel vil­logó lesőiddel. Aki fel tud forrni egy satnya kifli­végtől, ami pont az orra előtt lan­dol, az már eleve nem lehet nagy elmélkedő. Igen, nincs jobb dol­gom, te vagy a tizenötezredik, aki .ma megkér­dezte tőlem. Kár az erőlködésért, nem tudsz te hoz­zám felérni, kis­anya. Én most egy nagy kísérletet végzek. Minden­félét lehullajtok innen, az őrhely­ről és a hatásból következtetése­ket vonok le. Szá­nalmas az ered­mény. A lentiek képesek dühönge­ni a fejükre pottyanó holmik miatt és minden­hová elküldenek engem, akinek joga van itt áll­ni. Az a távolodó meszelőnyél, aki azért nem jár ökölvívó meccsre, mert fél, hogy ki­viszi a huzat, egy vállára hulló csikktől is olyan pipa lett, hogy arra már nincs is szavam. Most még ledobom az üres cigisdobozt, s ez­zel vége a mai kísérletnek. Nade, uram! Ezt igenis kiké­rem magamnak! Hogyhogy szeme­telek, hogyhogy huligánkodók?! Dehogy szaladjon rendőrért, csak nem gondolja, hogy itt maradok, ahol egy levegőt kellene szívnom magával ? Ezeknek fogal­muk sincs a nagy elmélkedésről... A Nagy Kísérle­tet összetévesztik a közönséges sze­meteléssel! — szí — igény a j és gondoskodás A rétsági járásban minden évben nagy gondot fordíta­nak a járási tanács szakigaz­gatási szervei és a termelő- szövetkezetek a szakmunkás- képzésre. Ezzel kapcsolatban kerestük meg Emmer Feren­cet, a járási tanács mezőgaz­dasági és élelmezésügyi osz­tályának szakoktatási és Sze­mélyzeti előadóját, aki a kö­vetkezőket mondta: — Az új gazdaságirányítá­si rendszer felkeltette a szö­vetkezeti gazdaságok figyel­mét a tanulóképzésre. Rájöt­tek a szövetkezeti vpzetők. hogy termelékenyebb munkát csak úgy érhetnek el a gaz­daságban, ha a kiöregedő szövetkezeti tagokat képzett fiatalokkal pótolják. Az idén hetvenhárom tanulót szerződ­tettek a közös gazdaságok, huszonkét szakmában. — Hogyan segített ebben a járás? — Pályaválasztási tanács­adót szerkesztettünk, de nem bíztuk csupán erre a fiatalo­kat. Felkerestük az iskolákat, a termelőszövetkezeteket, s beszélgettünk mindenkivel, akik ebben a misszióban ér­dekeltek. Felmértük már a következő évek szakmunkás­szükségletét is és ennek alap­ján tájékoztattuk, és tájékoz­tatjuk az iskolákat, hogy mi­lyen lehetőségek nyílnak a nyolcadikosok előtt a mező­gazdasági továbbképzésben. Jövőre például csaknem száz­hetven tanulót kell beiskoláz­ni a szövetkezeteknek. — A termelőszövetkezetek hogyan biztosítják a képzett­ségnek megfelelő munkái és hogyan becsülik meg a ta­nulókat? — Eddigi vizsgálataink és felméréseink során — bebizo­nyosodott, hogy a szakmun­kások többségükben megfele­lő munkakörben dolgoznak. A tanulókról való gondosko­dásban pedig élenjár a két- bodonyi, a nógrádi és a rom- hányi termelőszövetkezet. Ezekben a gazdaságokban már a szerződtetés előtt meg­ismertetik a gyerekekkel a gazdaság tevékenységét, majd később a tsz megvásárolja számukra a tankönyveket, a tanuló- és gyakorlóruhát. S még különböző kedvezmé­nyeket biztosítanak részükre — fejezte be tájékoztatását Emmer Ferenc. SCísiérleeí kezelésben Kereken 30 esztendővel ez- lőtt a magtermeltető Mauth- ner cég növénynemesítő tele­pet hozott létre a Tolna me­gyei dombháton. A háborús viharok azonban tönkretették azt a munkát, amely már a kezdetben is ígéretes eredmé­nyekkel biztatott. Az újrakezdés , megszámlál­hatatlan nehézséggel járt. Padlászugokban eldugott zsá­kokból kerítették elő a vető­magmaradványokat, hogy hoz­záfoghassanak a nemesítő^ munkához. A követelményeket' is csak a szegényes lehetősé­gekhez mérhették. Az volt a fontos, hogy megállapíthassák á fajtaazonosságot, és hogy az elvetett mag kicsírázzék.. Egy­szóval: legyen valami a sem­miből. S az erőfeszítés nem volt hiábavaló. Az Iregszem- csén létrehozott telepet neme­sitől kísérleti intézeti rangra emelték, a neve Délkelet-du­nántúli Mezőgazdasági Kísér­leti Intézet lett. 1 Ez volt hát az indulás. * Most pedig 180, kísérle­ti kezelésben levő holdon gaz­dálkodnak csak az intézet bi- csérdi telepén is. Eredményei bizonyítják a legfényesebben, hogy az iregszemcsei intézet­től 130 kilométerre délebbre, a Mecsek-vidéki mediterrán jel­legű tájadottságokhoz igazodó állomás létrehozása indokolt, a döntés megalapozott volt. A magyarországi állatállo­mány takarmányellátása nem újkeletű gond nálunk. Főként a friss, fehérjedús takarmány biztosítása nehéz. Évente 50— 180 Hold 60 ezer vagon fehérjetartalmú takarmányt importálunk — természetesen kemény, tőkés valutáért. A kísérleti intézet hivatása: a takarmányszük­séglet hazai fedezésének meg­oldása. Az iregszemcsei takarmány­termesztő rendszernek már neve van hazánkban, és kül­földről is egyre többen érdek­lődnek iránta. A szarvasmar­ha folyamatos zöldtakarmény- ellátásának megtalálták már a módját, rövid az az idő. amelyre az ellátás még nem biztosított. Innen szállítják a fővárosba az első zöldborsót, ide köszönt be legkorábban a tavasz. A bicsérdi telepen most a szójatáblák kapják a legna­gyobb figyelmet. A rendkívül értékes növény nemesítési fel­tételei ugyanis hiányoznak még. A körülmények itt ideá­lisak. csak meg kell találni a dolog nyitját... Már csak azért is, mert szójabehozata- lunk ugyancsak megüti a -ma­gas mértéket, és nagy szó lenne, ha nem szorulnánk külföldre. A napraforgóval viszont nincsenek már komoly gon­dok. S hogy a bicsérdi napra­forgó híre messzire eljutott, mi sem bizonyítja jobban, mint Anglia, Nyugat-Német,- ország élénk érdeklődése. Ang­lia akár 500 vagonnal is vá­sárolna! 2 Modern öntözőberende­“* zéssel rendelkezik a bi­csérdi telep, bár az idén még nem sok szükség volt rá, Me­dárd bőkezű volt n földhöz. Tapasztalataik alapján állít­ják a bicsérdiek. hogy a zöld­ségfélék után a takarmány ön­tözése a legkifizetődőbb. Ott- jártunkkor is éppen a lucerna kapta a bőséges vízpermetet. Erről a tábláról idén már négyszer kaszáltak, az ötödik- vetés növekedését sürgetik most az öntözéssel. Vízgond­jaik nincsenek, a táblák vé­gében bővizű patak folyik, on­nan szivattyúzzák kj a vizet. Dr. Vincze László tudományos főmunkatárs szerint — több alkalommal járt Nógrád me­gyében — ehhez hasonló ön­tözőrendszert a legtöbb nóg­rádi tsz-ben meg lehetne va­lósítani. fi A bicsérdi állomás leg- fontosabb feladata most a fehérjetermelés fokozása. Vi­lágprobléma ez, akár az em­ber, akár az állat fehérjeellá­tásáról legyen is szó. A zsír­ban gazdag táplálkozás ideje már lejárt, minél több. köny- nyű, fehérjetartalmú élelem­ből kell összeállítani az ét­rendet. Jelenleg Nyugat-Né- metország fogyasztja a legtöbb fehérjetartalmú takarmányt, és 10 év múltán igényei meg­háromszorozódnak. Az igyeke­zet nálunk is hasonló. Fennállásának 30 esztendős évfordulóját ünnepelte az idén a kísérleti intézet. Fáradsá­gos, de sikeres munkája fém­jelzéseként ekkor kapta meg a Kiváló intézet címet. Szendi Márta Mikus Sándor: Fekvő nő (szobor) (MTI fotó: — Benkő Imre felvétele) Három Öregember Az ünneplő emberek, trak­torok, kombájnok körbejárták a falut. A múltat idézték, az elszállt éveket hozták vissza egyetlen napra a szövetkeze­tiek. Elől, egy pár ló vontatta kocsin a három öregember haladt. Mészáros András, Ta­mási István és Farkas István; az alapító tagok. Mögöttük még három pár ló ügetett. Aztán jöttek a feldíszített gé­pek. A traktorok, a tehergép­kocsik, a kombájnok, nyer­gükben Tamási Ferenccel, Lá­zár Józseffel és Farkas Jó­zseffel, a szövetkezet kiváló komba jnosaival. Húsz éve, 1949. augusztus 27-én alakult meg Dejtáron a József Attila Termelőszövet­kezet. Köszöntőt a járási tit­kár mondott. Korra még fia­tal a gazdaság. Mégis, a tör­ténelemnek beillő változáson esett át a falu, az ember a múló esztendők alatt. Ahosy bírták — Nem volt, csupán egyet­len pár lovunk — próbálko­zott az emlékezéssel a 67 esz­tendős Mészáros András. — Tagok 18-an álltunk össze, mind olyanok, akiknek ez a hatalom juttatott földet. Dol­goztuk ahogy bírtuk, a több mint 300 holdas birtokot. . ■ Nehezen bírták. Mészáros András, aki elnökhelyettese és párttitkára is volt a szövetke­zetnek, pontosan úgy dolgo. zott a mezőn, tett-vett a jó­szágok körül, mint a tagok. Később sikerült vásárolniuk még három pár lovat. A ga­bonát, a szénát mégis a kívül maradt gazdák segítségével hordták be. Volt a faluban 14 kaszálógép. Kölcsönkérték a gazdáktól 2—2 napra. Olyan is akadt közöttük, aki inkább maga jött el lovaival. Féltette a gépet a szövetkezetiektől. S ezek az emberek most mind ott dolgoznak a közösben. — Emlékszem, amikor 1955- ben megkaptuk az első trak­tort. — Öröm csillant az öregember fáradt szeneiben. — Zetor 25-ös volt... Teher­autót is vettünk, az istállók­ba jószág került, szarvasmar­ha, sertés. Szóval szépen gya. rapodtunk! A híre is egyre nőtt a dejtá- ri szövetkezetnek. Amerre csak jártak, vitték magukkal a szövetkezeti tagok, akik elégedettek voltak sorsukkal. Igaz, jó volt, ha pénzt két­szer-háromszor láttak egy esztendőben. De terményt ősz. tottak bőven. Akadtak, akik 40—50 mázsa burgonyát, bú­zát adtak el. Így jutottak pénzhez. Az ellenforradalom idején rebesgették a faluban, hogy vége a szövetkezetnek. Voltak, akik hátat fordítottak a közösnek, s vitték amit tudtak. A zavaros napokat azonban mindössze néhány apró malac, néhány mázsa gabona bánta. Az alapító ta­gok mind együtt maradtak, tovább dolgoztak a szövetke­zetben. Sok tétovázás után Tulajdonképpen 1960-ig csak előre lépegetett a szövetkezet. Azután haladtak már gyor­sabban, hogy az egész köz­ség átalakult, a módosabbak is megbarátkoztak a szövet­kezés gondolatával. Segített nekik Mészáros András is. A bányászokkal járta a házakat, sokat beszélt a szövetkezet­ről. Mikor már együtt voltak, jószágokat, gépeket vásárol­tak. De valahogy a munka mégsem volt zavartalan. So­káig tétováztak, míg olyan vezetőket választottak, akik eligazítják a több mint 3 ezer holdas nagybirtok, a falu né­pének kisebb-nagyobb gond­jait. — Akkor álltunk már hely­re, amikor az elnökünk vissza, jött — hagyta helyben Mé­száros András is. Berta Istvánt, a járási ta­nácstól hozták vissza. Ismer­ték már régebbről, jó köny­velője volt a kis szövetkezet­nek. Elnökké választották. Kvartner Gábor, a főagronó- mus néhány év leforgása alatt szerezte meg az emberek bizodalmát, az igyekvőknek, a szorgalmasoknak járó tiszte­letet. S azóta, hogy a vezetők és a tagok értik egymást, min­den évet jobban zárnak. Ke­ményen dolgoznak, fékezik a termőföldeket pusztító erő­ket. Tavaly már több mint 17 millió forint értékű árut tér. meltek a dejtári határban. A ■szövetkezet vagyona gépek, ben, épületekben és egyéb be­rendezésekben 20 millióra nö­vekedett. Kiosztottak a tagok között részesedésként tavaly 3 és fél millió forintot. — Most már havonta pénzt fizet a szövetkezet — nyug­tázta a világ legtermészete­sebb dolgaként Mészáros András. — Aki többet dolgo­zik, annak többet is fizetnek. Én még ellátom a munkám, nappali őr vagyok a major­ban. Így 1000—1200 forint kö­rül kapok... Kéz nem érintette Gyorsan, zavartalanul vé­gezték a tennivalókat az idén is a közösben. Learatták a. nyáron a 800 hold gabonát úgy, hogy emberi kéz nem is érintette. A három kombájn augusztus 2-ra levágott, el­csépelt mindent. Tamási Fe­renc, Lázár József és Farkas József kombájnos Kiváló dol­gozó jelvényt és 800—800 fo­rint pénzjutalmat kapott. El­ismerésben részesítettek még kombájnost, traktorost, mag- tárost és brigádvezetöt. Berta István, az elnök dicsérő okle­velet kapott, Melegen ünnepelték a falu­ban a három öregembert: Mészáros Andrást, Tamás Istvánt és Farkas Istvánt az alapítókat is. Miniszteri ki­tüntetéssel lettek gazdagabbak és a szövetkezet 1000—1000 forint ajándékkal kedveske. dett nekik. Mert akárhogy is vesszük, mindenképpen nagy bátorságra vallott cselekede­tük. Az, hoay húsz évvel ez­előtt. egyetlen pár lóval el­indultak az új, a számukra egészen ismeretlen úton. Vincze Istvánná NÓGRÁD — 1969. augusztus 27., szerda $

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom