Nógrád. 1969. augusztus (25. évfolyam. 176-201. szám)

1969-08-03 / 178. szám

Kincsei ér a Kincses Nógrádiak inváziója Mátraderecskén Badacsonyi Állami Gazdaság balatonaligai Martos Flóra diáktáborában 310 egyetemista leány dolgozik kéthetes turn usokbaii. A jól felszerelt tábor biztosítja lakóinak, hogy a napi 6 óra munka után kelle mes nyaralással tölthessék el az idejüket. Mindennap érté­kelik, mérlegelik a lányok napi teljesítményeit A termelékenységnél gyorsabban nőtt a lakosság pénzbevétele (Folytatás az 1. oldalról) rendezését, az Ötvözetgyár 13 szobás laboratóriumát, vala­mint a RIOLEX Építőanyag, ipari Vállalat pásztói falazó­blokk üzemét is. A vidéki beru­házások közül a lakosság jobb ellátását célozza a rétsági sü­tőüzem átadása, mely napon­ta 76 mázsa kenyeret biztosít. Balassagyarmat és környéke foglalkoztatottsági gondjainak megoldásában segít majd a Nógrád megyei Fémipari Vál­lalat kazánházának és mű­helycsarnokának átadása. Mezőgazdaság A megye mezőgazdaságában a kalászosok betakarítása a félév utolsó napjaiban, jú­nius 25-én indult meg, a ked­vezőtlen esős időszak azonban lényeges visszaesést oko­zott, és nagyban gátolta a folyamatos betakarítási mun­kát. A lemaradást jelzi, hogy míg 1968-ban július közepére a kalászosok kétharmadát már learatták, addig ez év azonos időpontjában az ara­tásnak csupán 20 százalékát végezték el. Az utóbbi hetek kedvező, száraz időjárása a munkát lényegesen meggyor­sította, és minden remény megvan arra, hogy július vé­gére — a zab kivételével — az aratást lényegében befejez­zék. A terméskilátások az előző évinél is kedvezőbbek. Kedvezőtlenül befolyásolta a hűvös és esős időjárás a primőr zöldségfélék (papri­ka. paradicsom) és a korai gyümölcsök termesztését és minőségét is. A megye nagyüzemi gazda­ságainak állatállománya — a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek szarvasmarha-ál­lományának kivételével — csökkent. A tehénállomány a szocialista szektorban az 1968. ■június 30-i állapothoz viszo­nyítva több mint 500 darab­bal alacsonyabb. A sertésállo­mány a mezőgazdasági ter­melőszövetkezeteknél közel 5 ezerrel, az állami gazdaságok­nál 2700-zal kevesebb mint egy évvel korábban. Csökke­nés mutatkozik a juhállo­mánynál is (több mint 6 ezer darab). Az állatállomány ked­vezőtlen alakulása lényeges problémát okoz a megye hús­ellátásában, a tehénállomány csökkenése pedig a tejterme­lésben. A lakossáj» pénz bevételei 1969 1. félévben a lakosság részére a főbb jogcímeken ki­fizetett pénzösszegek 10,0 szá­zalékkal meghaladták az elő­ző évben ugyanilyen címen kifizetett összegeket. Az elő­ző éveknél nagyobb mérvű növekedés azzal függ össze, hogy az 1969 I. félévben kifi- . zelett nyereségrészesedés, il­letőleg a bérfejlesztésre for­dított összegek számottevően nagyobbak voltaik, mint az előző év 1. félévében. A megyében kifizetett munkabér 1969 I. félévében 6.3 százalékkal, mintegy 39 millió forinttal volt több mint egy évvel korábban. Ezen be­lül a vállalati bérek növeke­dése 2,9, a szövetkezeti béreké • 21.3 százalékos volt. A bérek növekedése részben a foglal­koztatottság javításával, rész- oen az . átlagos havi keresetek alakulásával függ össze. A megye szocialista iparában pl. a munkások létszama 1.6, az átlagos havi kereset pedig 1.7 százalékkal nőtt. Az épí­tőipari vállalatoknál és szö­vetkezeteknél a munkások szama 11,1, az átlagos kereset <•8 százalékkal emelkedett. Az államigazgatási alkalma­zottak részére 1969 I. félévé­ben 8,1 százalékkal fizettek ki több bért, mint egy évvel ko­rábban. Összességében a bér­ből élők részére a félév fo­lyamán 8,6 százalékkal, mint­egy 60 millió forinttal na­gyobb összeget fizettek ki. mint az előző év I. félévében. A mezőgazdaságban foglal­koztatottak részére az I. félév folyamán kifizetett összegek 15.3 százalékkal, mintegy 29 millió forinttal haladták meg az 1968 I. félévben ilyen cí­men kifizetett összeget. A ter­melőszövetkezeti tagok mun- kadíja 7,8, a felvásárlás cí­mén kapott paraszti bevételek kereken 6,0 százalékkal voltak magasabbak mint egy évvel korábban. Az Országos Takarékpénz­tár betétállománya 1969. jú­nius 30-án 512 millió forint volt, 70 millió forinttal (15,8 százalékkal) több mint 1969. január 1-én. A lakosság tarta­lékolása jórészt elhalasztott vásárlási igényeket takar, mi­vel a kereskedelem sem a nagy értékű tartós fogyasztási cikkekből, sem építési anya­gokból nem képes a jelentke­ző igényeket kilégíteni. Kereskedelem A megye kiskereskedelmi áruforgalma 1969 I. félévben az előző év azonos időszaká­hoz viszonyítva a bruttó pénzkifizetésnél valamivel na­gyobb mértékben, 10,1 száza­lékkal nőtt. Figyelmet érde­mel, hogy a fejlődés vala­mennyi árufőcsoportban kö­zel azonos mértékű volt. Je­lentős, hogy a ruházati cikkek áruforgalma a korábbi 5—6 százalékos növekedéssel szem­ben 10,3 százalékkal emelke­dett. A fejlődési tendenciával ellentétes neonban, hogy leg­kisebb mértékben (9,4 száza­lékkal) a vegyes iparcikkek forgalma nőtt. A bolti élelmi­szerforgalom növekedése az országosnál kisebb mértékű, 10,3 százalékos volt, a vendég­látás 10,5 százalékos növeke­dése ugyanakkor lényegesen meghaladta az országost. — Nézze, kérem, én inkább azt javasolom, hogy próbálja meg Mátraderecskén! Nekem használt. Pedig, ha tudná, mennyit kínlódtam a lábam­mal !... Idős férfi magyarázta ezt a közelmúltban szembeszom- szédjának, aki ugyancsak a nyugdíjkorhatárban járt már. — a hatvan—salgótarjáni sze­mélyvonaton. Ezt követően még többször hallottam Mátraderecske elő­nyeiről salgótarjáni ismerő­seimtől is. — Kitűnő meleg vize van — mondta egy vidám, ifjú asszony. — Sós, mint a ten­gervíz. S úgy lehet sülni! Agronómus ismerősöm is örömmel újságolta: — Nagyon tetszik a hely. Szerencsénk volt, még tud­tunk egy telket venni... Minden jel arra mutat, hogy Nógrádban manapság a mátraderecskei meleg vizű strand a divat. Feltört a víz A kíváncsiság nem hagyott nyugton: látni kell azt az új fürdőt, amely egyszeriben ve- télytársul szegődött Hajdúszo­boszlónak, Bükkszéknek, Hé­víznek, s amelyre nemcsak a reumás idős bányászok, ha­nem a bámulni és pihenni szándékozó lányok és asszo­nyok is esküsznek. Nem is nagy a távolság, Tarjánból egy jó óra alatt odaér a vo­nat, pedig 'Kisternyén át is kell szállni. — Ez a derecske!? — Ez a vonat megy Derecs­kére? Véletlenül sem azt kérde­zik az utasok, hogy ez-e recs­ki vagy a parádi. Pedig né­hány éve a legtöbben azt sem tudták, hogy. Mátraderecske a világon van. Most meg, ha valahonnan* befut egy vonat, az átszálló utasok megroha­mozzák a derecskéi szerel­vényt. — Ez megy Mátraderecské- re? Így lett a miskolci fővonal­hoz csatlakozó vicinálisból népszerű üdülővonat. — Uram, én azelőtt is jár­tam arra — magyarázza egyik utitársam, elhízott, korán nyugdíjazott bányász. — Ott egy kőbánya volt, meg a méntelep. Ott őrizték a közsé­gi bikákat és csődöröket. Az­tán jöttek a geológusok. Fúrni kezdték a hegy alját és feltört az a jó meleg víz... Kinézek az ablakon, a vo­nat áll, az állomás felirata: Mátraballa. Néhányan le- szállnak, többen pedig föl. S alig indul el a szerelvény, az utasok lázas helyezkedésbe és készülődésbe kezdenek. Űtiszomszédom viszonylag türelmes ember és nagyon ta­pintatosan sürgölődik elébem. — Látja, hogy tülekszenek — magyaráz közben. — Pedig a fürdő ott van mindjárt az állomás mellett. S valóban, amikor az egyet­len sínpáron lassítani kezd a vicinális, a leeresztett ^ so­rompó mögül szinte kiált a hívogató felirat: Kincses für­dő. Kétszázan szállnak-e le vagy háromszázan? Ki szá­molja azt ilyenkor, amikor mindenki rohan, mint Zrínyi hős serege és életet nem kí­mélve ostromolja a pénztárt! A bajáratnál fehér köpenyes férfi áll, s mint békekövet hirdeti az igét: — Egy kis nyugalmat kér­nénk! öt percen belül min­denki bejut. A kőből nőtt ki Akkora a harci kedv, hogy az intelem semmit sem hasz­nál. Kovács József pedig hal­latlan nyugalommal tépdesi a jegyeket és igazítja el a ven­dégeket. Mint kiderül, ő itt a mindenes: a telep vezetője, fürdőmester, pedikűrös és masszőr. Mielőtt ide került, a mátraházi és a parádfürdői 1 szanatóriumok fürdőmestere ' volt. Tőle tudom meg, hogy az érckutatók fúrója nyomán, 1016 méteres mélységből 1967. november 25-én fakadt fel a negyvenfokos meleg víz. A község vezetői, Forgó Vilmos vb elnökkel és Kiss Boldizsár tanácstitkárral az élen és a lakosság egyetértésével nyom­ban hozzákezdtek a fürdő ki­alakításához. Az istállók he­lyén öltözők épültek, a kőbá­nya hulladékát eltakarították, medencét építettek (amely az­óta további kettővel szaporo­dott) és újabban már ház­helyeket is kialakítottak. — Igaz, hogy gyógyvíz? — A hivatalos vizsgálat sze­rint a derecskéi fürdő össze­tétele olyan, mint a harkányi és a mezőkövesdi Zsóri für­dőé. Nagyon jó reumatikus és idegbántalmak ellen, s azt is mondják, hogy női betegsége­ket is gyógyít, sőt terméke­nyítő hatása van. S ha isz- szuk, gyomorbántalmakat szüntet meg... — Igaz ez? — Tessék a vendégekkel be­szélni — és a fürdőterületre mutat, amely egyelőre még eléggé fátlan és kopár,_ de virágok és dús fű élénkítik, s a kerítés mögötti dombon már áll is egy csinos víkend- ház, alatta pedig megnyitásra vár a helybeli termelőszövet­kezet tej-, zöldség- és gyü­mölcsboltja. Mert ez a fürdő a szó legszorosabb értelmében a kőből nőtt ki. A lakosság is sokat segített: első helyet ér­tek el a megyében társadalmi munkában. Nem lehetne társulni? Egyébként a parádi ímsz is kétszer bővítette két éven be­lül a derecskéi strandbüféjét, s azóta már lángost és kol­bászt, hurkát is sütnek, délben pedig meleg ételt, menüt is árusítanak. — Van-e sok nógrádi láto­gató? — Vendégeink nyolcvan százaléka Salgótarjánból, Nagybátonyből, Mátranovák- ról, Kisterenyéről érkezik. Százötven telket is kimért a község víkendháznak, annak kilencven százalékát nógrádi­ak vásárolták meg. A tanács most újabb telkeket kényszerül kimérni, akkora a nyomás a nógrádiak részéről. Érdemes lenne téliesíteni, fedetté át­alakítani az egyik medencét, csakhogy ehhez társ kéne. — Mért nem társulnak nóg­rádiakkal? — Ezer örömmel. Én már jártam a salgótarjáni megyei tanácson, meg a salgótarjáni járási pártbizottságon. Fel­ajánlottam a társulást. Eskü­szöm, megérné. De válasz máig nem érkezett... Lakos György Az ajtó nyílására rezzent jel szendergésé bői. Mindjárt el­fogta a nyugtalanság, sehogyan sem tudta meglelni a régi ked­vét. Kint fülledt, meleg volt a délután, eső készülődött. — A szívem... Megint szo­rít a szívem — mondta alig hallhatóan. Később menteget­te gyengeségét. — Nem tesz semmit... A tablettáim majd megszüntetik a görcsöket. Kiss Vince a varsányi ter­melőszövetkezet volt elnöke, ötven esztendős korára nyug­díjas lett. Erejét, egészségét felőrölte a kötelességtudat, a dolog, a sok nyugtalan, álmat­lan esztendő. Beteg a szíve, érrendszeri zavarokkal küsz­ködik. Elég egy óvatlan moz­dulat, hogy aztán erős fáj­dalmaktól kínozva napokig az ágyat nyomja. Nehéz az ilyen életbe bele­szokni annak, aki soha nem volt dologtalan ember. Kiss Vince szinte gyermekember­ként szegődött summásnak. Aratott a faluban, vágta a ga­bonát Mezőhegyesen, téglát hordott, kőműves apja mel­lett. Aztán 1940-ben behívták katonának. Ott volt egészen addig, amíg a németek táma­dása mindenütt összeomlott. — Jönnek az oroszok — rio­gatta a katonákat a szakasz­vezető. — Legjobb lesz me­nekülni! A varsányi fiatalember so­ha nem politizált. Ám a négy háborús esztendő felnyitotta szemét. — Nem bántják azok a sze­gény embert — mondta. — Az uraknak, azoknak van mi­től tartaniuk... S a századból tizenegyen el­indultak a szovjet katonák ál­lásai felé. Mindez május első napjai­ban történt, 1945-ben. A hó­nap derekán Kiss Vince már otthon volt falujában. A kom­munisták készültek, hogy szét­osztják a szegények között a Híd f a szakadék fölött } Vince betekintett. Fiatal volt, fogékony az újra, 1946-ban párttitkárnak választották. Benne fogamzott meg a gon­dolat is: kötötték. A tagok mindjobban belejöttek a közös munkába. Egyre ritkult a veszekedés, a vita közöttük. A szövetkezet­ben 1964-ben már „valuta” volt, 60 forintot ért a munka­egység. Később Nógrádsipek és Rimóc is csatlakozott a var- Barossi testvérek, Klein Ödön. szövetkezetekben segített. Jár- sányi közösséghez. Azóta is a tábpusztai uraság, Glück ta a falvakat, de egyetlen pil- együtt dolgozik a három szn­Andor földjeit. Nem telt el lanatra sem fordította el sze­egy hónap és bekerült a veze- mét Varsányról. Amikor 1953­tőségbe. Egy egészen másik vi- ban gondok jelentkeztek a szö­lág volt az, ahová akkor Kiss vetkezetben habozás nélkül ment segíteni. A szövetkezet lassan, egyre biztosabban haladt, maga iltján. Kiss Vince, az elnök, a tagok nagyon sokat — Alakítsunk szövetkezetett dolgoztak. A Dózsának megint . A szövetkezethez föld kel- híre lett, neve lett. Nem is lett, jószág, szerszám, meg kellett Varsányba agitátoro­leglább tíz ember, összejöttek kát hozni 1959-ben a nagy sző- megviselt szívét. Eltiltották az tizenketten. Sovány tehénke vetkezeti. átszervezés idején, erőltető munkától. Egy éve pe- húzta, az igát, régi szekerek, Jó agitáció volt a szövetkezet dig nyugállományba helyezték, ekék jelentették a közösség tevékenysége, vagyonát. Amikor megalakult Azért nagy dolog volt így a gépállomás, traktort kaptak, is. Csak lassan oldódott a gaz­Dróttál, kötéllel három vetőgé- dák rémülete. Nehezen akar­pet akasztottak a traktor mö- ták megérteni, nemcsak a sze­gé Még a szomszédos közsé- gényparasztok, a gazdák ér­gekből is jöttek csodálkozni és dekei is a szövetkezést dik­vitték a hírt: t.álják. Am a szövetkezet nem — Varsányban megalakult tudta mindjárt eltüntetni a az igazi nagyüzem. szakadékot, amely a szegény­Pedig hogy milyen messze parasztok meg a módosabb voltak a nagyüzemtől, annak gazdák között tátongott évti­Kiss Vince volt a megmondha- zedek óta. A kétféle akaratot tója. Alakuláskor elnöknek vá- kellett eggyé formálni, d kö- akiben tud. Sajm>s~7itkán Mu­lasztották a tagok. Egy évig zös munkával kellett hidat maradt a szövetkezet élén. verni a szakadék fölé. hogy DÉFOSZ járási titkár, majd azon el találjon egymáshoz a a megyei titkárság munkatársa hajdani nagygazda, a közép- Mondta — lett. Két év alatt agyonhajszol- és a szegényparaszt. Eltalál- ház< tisztességes nyugdíjat ka ta, kifárasztotta magát. Ügy jón egymáshoz, de úgy. hogy pok Elégedett lehetnék. De érezte, hogy menthetetlenül ez is, az is elégedett legyen hát'ez a nyugalom sem jó. A gond újra az Sokszor az az érzésem, elfe­vetkezet. A utóbbi években egyre he­vesebb szívdobogások, gör­csös szorítások figyelmeztették Kiss Vincét: jó lesz lassítani, de pihenni egy kicsit, még nem a késő. Orvoshoz ment, de ahogy elmúlt a rosszullét, el is fe­lejtette az egészet. A kórház­ban, a szanatóriumban a leg­gondosabb ápolással sem tud­ták. már egészen helyrehozni Azóta egyhangúan peregnek napjai. Nem tartotta soha azt, hogy mindenki egyformán sze­reti, becsüli a faluban. Már csak azért sem, mert felelős­ségre vonta azokat, akik vé­tettek a közösség ellen. Ezek­nek máig a szálka maradt a szemében. De a községi ta­nács végrehajtó bizottságának, a pártvezetőségnek most is tagja. Ha hívják. szívesen megy, segít a szövetkezetben, amil ják. — Tulajdonképpen nincs nekem semmi gondom — Megvan végre a csúszik menthetetlenül ez lefelé és bárhogy a sorsával. igyekszik, nincs semmi, ami- elnök Kiss Vince nyakába ben megkapaszkodjék. A kór- szakadt. házból hazament a faluba, jó- Nem kímélte magát. Csak szágokat gondozott a szövetke- akkor aludt nyugodtan, ami- zetben. A járási pártbizottság- kor a földeken a szövetkezet ról, a tanácsról utánamentek, gépei dolgoztak, a jószágokat A községi, ntajd a járási ta- az általuk épített istállókbo nácson, később a járási párt­bizottságon dolgozott. Falu- t-------------------------------------------------------­------------------—-----­gy űléseken \ beszélt, termelő- j NÖGRAD — t969. augusztus 3., vasárnap 3 lejtettek... Egészen az utcáig kísért. Ar­ról beszélt, jól esnék neki, ha a szövetkezettől, a járástól né­ha-néha rányítnák a kaput. Vincze Istvánná k

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom