Nógrád. 1969. augusztus (25. évfolyam. 176-201. szám)
1969-08-17 / 190. szám
Ül tanulmányi év kisi - egy oktatási én tanulságairól A z 1968/69-es tanév fő r* feladatait a megyei tanács középtávú terve alapján munkáltuk ki. Eszerint ha nem is a kívánt mértékben és egyöntetűséggel, de javítottuk az oktatás feltételeit. Az alsó ;agozatban es a középiskolák felső osztályaiban csökkent az egy osztályteremre jutó tanulók száma. Az egy általános iskolai osztályteremre jutó tanulók száma az 1965. évi 42-ről 38-ra csökkent. Üj tantermeket, iskolákat építettünk, de ezzel párhuzamosan számos szükségtantermet felszámoltunk és kis iskolákat szüntettünk meg. Így állhatott elő, hogy három év alatt tizeneggyel nőtt a tantermek száma. Sajnálatos módon nem sikerült megfelelően növelni a tantermek számát a körzeti központokban. Ezekért és a személyi feltételek. valamint szemléletbeli okok miatt maradtak el a szakrendszerű oktatás növelésében fontos szerepet betöltő körzetesítések. Gondot okoz. hogy megrekedtünk a szétszórt települési viszonyaink miatt igen fontos heti általános iskolai interná- tusi hálózat fejlesztésében. Mátraverebély után most Bercelen próbálkoztunk ilyen intézmény létrehozásával. így a szakrendszerű oktatásban öt év alatt elért 4,1 százalékos növekedés ellenére további 4 százalékkal még az országos átlag alatt tartunk. Reméljük, hogy járási és községi tanácsaink a harmadik ötéves terv hátralevő időszakában pótolják majd az e téren meglevő lemaradásokat és jó feltételeket teremtenek a negyedik ötéves terv indításához. Már most látható, hogy megyénk iskoláztatási politikájában — az országos szinten történő felzárkózásunk érdeképen — az elkövetkezendő években megkülönböztetett figyelmet kell fordítani az általános iskolai hálózat korszerűsítésére, fejlesztésére. Ugyancsak tervszerűbb tevékenységet igényel a felső tagozat szakos nevelőkkel való ellátásának javítása. Az elmúlt években fokozatosan növekvő szakos nevelői arány biztató. Énnek ellenére a jelenlegi ütemtől gyorsabb fejlődés szükséges a szécsényi, pásztói, balassagyarmati járásokban, ahol a megyei átlagtól 10—12 százalékkal, az országostól pedig 20—25 százalékkal maradnak el. A fejlődés meggyorsításában a területi beiskolázásban rejlő lehetőségeket kell jobban kihasználni. Iskoláztatási politikánk * végrehajtásában a korábbi éveknél tervszerűbb tevékenységgel találkozunk oktatási intézményeinkben. Évről évre kedvezőbben alakul az óvodai előkészítőkön résztvevők száma, nőtt az általános iskolákban a normál korban végzők aránya, egyes középiskoláinknál eredményes tevékenység folyik a felsőfokú intézményekre való felkészítésben. A feilődéssel szemben nem lehetünk elégedettek. Továbbra is elmarad az országostól Nógrád megye a tízezer lakosra jutó óvodai férőhelyek, az általános iskolát végző tanulók középfokú. a középiskolát végzettek felsőfokú intézményekbe való felkerülési arányában. Külön gondunk, hogy nem alakult ki sem az iskolákban, sem a társadalmi szerveknél a fizikai dolgozók gyermekeivel való megkülönböztetett foglalkozás. Ennek fő oka, hogy az iskolák vezetői, nevelői nem látják ennek politikai jelentőségét, év közben nem adják meg a pedagógiai, módszerbeli segítséget számukra. A fennálló hiánvosásgok felszámolására született meg a közelmúltban az MSZMP megyei végrehajtó bizottságának a határozata, amely aktív cselekvésre, ösz- szefog'ásra szólítja fel a fizikai dolgozók oktatásában, nevelésében érintett nevelőket, közoktatásügyi funkcionáriusokat. társadalmi és gazdasági vezetőket. Iskoláink fontos feladata, hogv előkészítse a tanuló ifjúságot a gyakorlati életre. Már az általános iskolákban a tervszerű pályairányításon keresztül el kell érni, hogv a nyolc osztályt végzett fiatalok többsége a közvetlen termelő munkát segítő MÜM- rendszerű képzésben vegyen részt. Külön felhívnám a figyelmet a kevésbé divatos, de a népgazdaság igényeire épülő szakmákra azért, mert évről évre csökken az érdeklődés a nehéz fizikai munkát igénylő, vasas, építőipari és mezőgazdasági munkák iránt. A gyakorlati életre való előkészítésben az eddiginél még nagyobb szerepet kívánunk biztosítani az egyre szélesedő szakközépiskolai hálózatnak. A már ismert és bevált iskolatípusok — ipari, mező- gazdasági — mellett az elmúlt években differenciáltabbá tettük a közgazdasági szakközépiskolai képzést. A ieány tanulók elhelyezkedését, egészségügyi nevelését segíti elő a Salgótarjánban és Balassagyarmaton indítandó általános egészségügyi, továbbá a megyeszékhelyen már korábban indított gyermekgondozói szakközépiskola. Az elkövetkezendő években tovább szeretnénk bővíteni az ipari termelést közvetlenül segítő iskolatípusokat. ^gimnáziumainkat szerkezetileg is szeretnénk jobban alkalmassá tenni arra, hogy felsőfokú intézményeink felvételi vizsgáin sikeresebben állhassák meg helyüket. Ezért a már eredményesebben működő központi szakkör mellett bővíteni szeretnénk általános iskoláinkban — elsősorban a városokban —, a gimnáziumban működő szakosított tantervű osztályokat. Üj. elsősorban természet- tudományi szakosított tantervű osztályok indításának feltételeit is megteremtjük a közeljövőben gimnáziumainkban. Az 1968 69-es tanév az oktató-nevelő munka alapjaiban eredményes volt. A tanítási órák nevelési lehetőségeit jól hasznosították nevelőink, a mozgalmi szervek tevékenysége pedig jól segítette az ifjúság hazafias internacionalista nevelését. A honvédelmi ismeretek tantárgy bevezetése jól szolgálja tanuló ifjúságunk szocialista haza iránti kötelességérzetének növelését, cselekvő részvételét az ország védelmében. Feladatunk, hogy eddigi eredményeinkre támaszkodva, azokat tovább fejlesztve, biztosítsuk a nevelés céljait szolgáló tárgyi és személyi feltételek megteremtésével a jövő évre előirt nevelési feladatokat. A z oktató-nevelő munka •^"•konkrét eredményeiről nem adtunk számot a cikk keretében. Az eredmények dokumentálására egy tényt mégis megemlítek: az 1968/69- es esztendő volt az elmúlt évek legsikeresebbje, mert általános és középiskolás diákjaink országos és regionális vetélkedőn, kulturális bemutatókon kiemelkedő eredményeket értek el. Ügy érzem, hogy nevelőink és a társadalmi szervek összefogásával az eredmények még jelentősebbek lesznek az elkövetkezendő években. Dr. Molnár Pál Palócíöldtől a Hajdúságig Űtiriporton hajnaltól p.juzakáta Salgótarján. Vasárnap reggel. A pontos idő: öt óra negyvenöt perc. Még alig- alig dereng a város, legtöbben éppen most fordulnak a másik oldalukra, az állomás előtt azonban már vonatra váró emberraj nyüzsög. Türelmetlen tekintetek pásztázzák jobbra-balra a sínpárt: csak jönne már a szerelvény s indulhatnának a bizony jócskán távoli cél felé. Százakra rúg a várakozók serege, s befut végre egy szerény kocsisor. Uram isten!... Ugyan kiknek kedvez a szerencse, hqgy az ülés kényelméhez jusson. Az esély aránya száz az ötvenhez, s ez nem megnyugtató tudat. Gyö- möszkölődünk felfelé a lépcsőkön. fittyet hányva az udvariasság íratlan kódexének. Végre bent lihegünk, verítékben úszva a fülledt kupéfolyosókon. öt óra ötvennyolc perc. A vonat lassan gördülni kezd. Az ablakok áramlatában nehéz tüdővel kapkodunk levegő után. Biznnv. keserves út lesz a Hajdúság fürdővárosáig, Hajdúszoboszlóig. Ki és meddig? Fürkészgetjük szomszédos sorstársainkat és már Pállal- va alatt megindul a puhato- lódzó diskurzus. — Hová utazik? — Szoboszlóra. — És maguk is? — Mi csak Szolnokig. A faggatózás eredménye bizony nem sok reményt ígér, hogy üléshez jusson bárki, legalábbis félútig —, mert csak Hatvanban, Jászberényben, Szolnokon válnak ki közülünk néhányan. Hatvanban Pest, Miskolc felé, Jászberényben nem tudom mi céllal, a Szolnokon leszállók a nógrádiak másik kedvelt fürdője,, Berekfürdő felé. Utiszomszédom testes, középkorú férfi. Szoboszlóra tart családostól, azzal diskurálunk tovább, hogy valamiképp agyonüssük a keservesen múló időt. Pedig nem haladunk lassan, masinisztánk tartja a rendelt menettempót. Közben mintha tágulnának is valamelyest a kupék. Vagy inkább az a mondás szerez érvényt a beszédbe-barátkozó ülő és álló utasok között, hogy sok jó ember kis helyen megfér, így a négyes. hatos üléseken egy idő után ötnek, nyolcnak jut hely. Ha kissé szorosabban is. Hatvan... Jászberény... Szelnek... Telnek az órák. Már átvágtattunk KisújszálTaEfgyre több szó esik nap- jainkban megyénk kulturális helyzetéről. Különböző tanulmányok, most készülő írásos feljegyzések elemzik a megye intézmény- hálózatának felszereltségét, ellátottságát, látogatottságát, és az iskolával való kapcsolatát. Nem érdektelen ez utóbbira felfigyelni, és elemezni a népművelés és az iskola kapcsolatát. A népművelési munkában főleg a nyugdíjkorhatár előtt állók, másrészt az általános és középiskolások vesznek részt. Egy-két helyen, így Nagybátonyban, Szécsényben és Balassagyarmaton a művelődési otthonok eredménynyel számítanak az ikolás- korúakra. Ahol csak általános iskolák működnek, ezeknek tanulói már nem jelentenek stabil bázist a népművelők számára. Ebben nyilvánvalóan nagy szerepe van a faluban tanító pedagógus- kollektívának is. Ahol az iskola igazgatója — mintegy a falu kulturális életének a vezetője is — jól megfogja az iskolai és az iskolán kívüli tevékenységet, és a kettőt összeegyezteti, ott igen példamutató kezdeményezésekkel és eredményes kulturális munkával találkozhatunk. Ezekben a községekben a népművelési tevékenység az jegyzet Iskola és népművelés iskolai munka szerves kiegészítője. Abban is segíti a fiatalokat, hogy az iskola elvégzése után, az iskolán kívül is könnyen megtalálják majd helyüket a község társadalmi életében. Megyénk a kisközségekben gazdag megyék közé tartozik. Ebből ered az is, hogy falusi viszonylatban nagyon sok az egy-, két-, háromtan- erős iskola, és kevés az olyan, ahol 8—12 pedagógus működik. A népművelési munka problémái elsősorban ezeknél, a mi viszonylatunkban nagy pedagóguslétszámú tantestületeknél jelentkeznek. Több helyen alig találkozunk iskolán kívüli népművelői tevékenységgel. Ezt egyrészt szociális okokkal, másrészt sajnálatos érdektelenséggel lehet indokolni. Az iskolának nemcsak saját munkájával kell törődnie, hanem azzal is, hogy amikor a gyerek kikerül az intézmény kapuján, el tudjon helyezkedni, be tudjon illeszkedni a közösség életébe. Ne csak a község határain kívül találja meg helyét, hanem otthon is intenziven tudjon tevékenykedni. Évenként egyre több tanuló végzi el a nyolc osztályt. Emelkedik az érettségizettek száma is. Az előbbi még nem éri el a száz százalékot, de olyan formában növekszik, hogy a fiatalok igen tekintélyes hányada otthon marad a termelőszövetkezetekben. Nem kívánkozik sem üzembe, sem hivatalba, otthon is megtalálja már számításait. Megkeresi ugyanazt a pénzt, amit bejárással vagy egyhetes távolléttel tudna csak magának biztosítani. Termelőszövetkezeteink erősödnek. Egyre több a gép. Ebből adódóan a termelőszövetkezeteknél óriási igény jelentkezik o magasabb intelligenciával, műveltséggel szakképzettséggel rendelkező fiatalok alkalmazására. Ezt az igényt és lehetőséget társadalmi szinten kell még egyre jobban összehangolni. Éppen itt jelentkezik az iskola szerepe, pontosan a beilleszkedésnél. Hogyan tudja ezt megoldani? Csak úgy, ha felhasználja azokat a maximális lehetőségeket, amit a népniűvelés szinte valamennyi tantárggyal kapcsolatban nyújtani tud. .4 népművelés adta lehetőségek szervesen ki tudják egészírm- ni az általános műveltségre törekvő iskolai nevelést, felkészítést. Egyben az önképzésre is felhívják a figyelmet: a nyolcadik osztály elvégzése még nem elegendő tény. Azokon a helyeken, ahol kifogástalanul együttműködik ez a két intézmény, elsősorban a fiatalok látják ennek a hasznát és jelentőségét. Az iskolából kikerülve, azonnal be tudnak illeszkedni a helyi társadalmi szituációkba. Ebben nagy szerepet játszhatnak a pedagógusok is, mert műveltebb körülmények között sokkal köny- nyebb előrehaladni. A fiatalok béilleszkedése visszahat az utánuk felnövő generációra is, a megfelelő példa tovább növelheti a népművelés és az iskola közös munkájának eredményességét. Molnár Zsolt son, aztán Ladányt is mögöttünk hagyjuk. Kezdődik a lassú készülődés: neim kára célhoz érünk, s jó. ha megint- csak élelmes az ember: a szo- boszlói állomástól kilométerekre a fürdő, busszal kell megtenni a távot, s az jár jói, aki élelmes. Naponta tízezrek vize Hajdúszoboszlón a húszas években tört fel a hővíz. Igazság szerint olaj után fúrogat- tak a kutatók, de a folyékony arany helyett gáz és jódtól sárgás forró víz szökött ki a föld mélyéből. Ugyan, mit kezdjenek ezzel?!... Az első keserves csalódás előliével néhány ötletes helybeli. a szakadatlanul ömlő víz folyása mentén gödröket vájt az agyagos földbe, fürdőzni kezdett a vízzel telített „medencékben". S kiderült: az elátkozott viz reumatikus bántalmakat szelídítő, csúzra, köszvényre ható erejű. A szoboszlói orvos felfigyelt a terjedő szóbeszédre. Tudós vegyészeket hívott, akik jóváhagyták a gyakorlat tapasztalását: a víz valóban áldásos erejű. Hát, ha így van, medencét, kellene csinálni a forrásnak, ne vesszen kárba. így vált. év év után fejlődve nemzetközi gyógyfürdőbe! a város, ahova szinte Európa minden tájáról jönnek ma már, nemcsak a nyári szakban, de telente is. A pompás fürdőkom- binát naponta tízezreknek szolgál szórakozásul, pihenésül és mindenekelőtt gyógyulásul. Közöttük évről évre nem lebecsülendő számban nógrádiaknak is. — Hej, ha nekünk csak egyetlen medencére való ilyen hatású forrásunk volna, cserébe adnánk érte Szoboszló- nak, ennek a puszta vidéknek a Karancs legszebb csúcsát. Egyik bátonyi bányásztól hallottam e sóvár szavakat, aki társaival nyakig merülve diskurált a legforróbb medencében. Hajdúszoboszló állandó lakóinak száma huszonegyné- hány ezer, de nyáron, az alkalmi lakosokkal hatvanezerre is felduzzad. Az üdülőtelepek (melyek közt salgótarjáni vállalatok is érdekeltek), szállodák mellett a magánpanziók. magánházak is telezsúfolódnak. A tulajdonosok felköltöznek a padlásra, kitelepülnek fészerbe, nyárikonyhába. udvari kamrába. Jó jövedelmi forrás a nyár. De élvezzük inkább a vizet. mert itt aztán rohan az idő. észre sem vesszük, már esteledik. s jön az indulás ideje, visszafelé > a keservesen tett úton. Élelmesnek áll a világ Szoboszlóról este hat húszkor indul vissza a salgótarjáni fürdővonat. A szerelvény viszont Debrecenből érkezik. Mi hát a teendő, hogy testünkben a gyógyító víz bá- gyadalmával kényelemben lehessük meg hazafelé az utat? Az élelmesebbek, a gyakorlottabbak már rájöttek. Buszra. vagy vonatra kapnak egy— másfél órával az indulási terminus előtt: irány a Hajdúság fővárosa, Debrecen. Ott szállnak vonatra, ott még kényelmes helyet kapnak. Mert a Szoboszlón várakozóknak csak ugyanaz a sorsuk, mint a reggeli indulás idején volt. S ráadásként azokat a nyírségi, bihari, hajdúsági kiskato- nákat is hozzuk, akik ezekben a hónapokban a vasútunkat építik. Ilyenkor térnek visz- sza a kurta szabadságról. Nekik viszont legteljesebb tisztelet. mert nem akad köztük, aki helyével ne kínálná az álldogáló nőt. az öreget. A kormos éjszakában robogunk. S mikor végre városuru- földjére lépünk, könnyebbült sóhajjal jelentjük ki: ezt az Utat se tesszük többé. S a ránk következő vasárnapon megint vonatra száriunk. Palócföldtől — a Hajdúságig. (barna) ÍH rak ész hőcserélők A FUTÖBER nagybátonyi üzemében új termék a hőcserélő. Gyártását májusban kezdték és azóta a technológiai sorrendnek megfelelően szalagra szervezték a munkát. Hónapról hónapra több készül, mivel a begyakorlottság is egyre nagyobb. Júliusban például 320 darabot csináltak, de a jelek szerint augusztusban már 430 készül el. Kell is. hiszen nagyon keresett gyártmány és ebben a negyedévben több mint ezer darab szállításra van szerződés. Az év utolsó negyedében ennél is jóval többet várnak tőlük. Képünkön; berakják, szállítják a kész hőcserélőket. Fotó: Koppány NOG9AD - 1969. augusztus 17., vasárnap 7
