Nógrád. 1969. augusztus (25. évfolyam. 176-201. szám)
1969-08-16 / 189. szám
Tv-eiözetes Ballada a katonáról. (Kedd, 22.05). A közönség kívánságára. Magyarul beszélő szovjet film. Grigorij Csuhraj filmje közel 10 éve készült, s első nagy sikerét — világsikerét — az 1960-as Cannes-i filmfesztiválon aratta. A kritikák felső fokon beszéltek a műről — s méltán. A film megrázó költemény a háborúról, a háború embertelenségéről. Valóban ballada. Pedig a történet, az egyszerűnél is egyszerűbb: egy fiatal katona. Aljasa Kvarcov/ a harctéren s: > t' ' ta’ál.ia magát két német tankkal. Egyedül van. megijed, s megpróbál elfutni előlük. A harckocsik — fasiszta kedvtelés: a kiszolgáltatott menekülőt nem lövik le. utolérik és eltapossák — üldözik, s ő, amíg bírja fut. Elesik, a földön kúszik tovább, s ekkor kezébe akad egy páncéltörő kézi fegyver. Lő, sikerül! A gyávából harcos lesz. aki — tudjuk, érezzük — többé nem fog elfutni. E tettéért Aljosa szabadságot kap. A fenti néhány képen kívül nem látunk csata jelenetet a filmben, s mégis az egész mű a háborúról szól. A félelemről és a bátorságról, az örömről és a bánatról, a gyűlöletről és szeretetről, e végletes érzel/ mekről, amelyet milliók éreztek a háború poklában. A film első képe Aljosa anyját mutatja, aki fiát várja az úton. s az utolsó képen is az anyát látjuk — s bár Aljosa halálát nem mutatja semmi — az anya hiába vár, az anyák milliói hiába várták haza fiaikat. A két főszerepet Vlagyimir Ivasov és Zsanna Prolii renko játssza. Gazdag programot kínál a tv-nézőknek augusztus 20-án. Alkotmányunk k étévtizede ünnepén a televízió. Már délelőtt 9 órakor virágkarnévál- lal jelentkezik Debrecenből, majd tanúi lehetünk 10 órakor a Kossuth Lajos téren sorra kerülő tisztavatásnak, amelyet első ízben rendeznek meg ott és ilyen nagy nyilvánosság előtt. 11 órakor a dunai víziparádéról ad helyszíni közvetítést a televízió. Az ünnepi sportprogram keretében a Magyar Népköztársasági Kupa döntőjében az Űjpesti Dózsa és a Budapesti Honvéd A balassagyarmati Horváth Endre Galériában augusztus 16-án zárul idős Szabó István Kossuth-díjas szobrász- művész kiállítása. Mind az előbbi tárlatok, mind a mostani nagy sikert aratott a balassagyarmati lakosság körében. A tervek szerint minden hónap egy_egy kiállítást jelent az elkövetkező időkben. Augusztus húszadikán nyitják meg Fotóművészetünk címmel a balassagyarmati folabdarúgócsapata küzd a győzelemért a Népstadionban, 16.25-ös kezdettel. Végűi este 20.20-kor Kodály Zoltán: Há- "y János című daljátékét közvetíti. Heltai Jenő: Lumpáciusz Yagabundusz (Szombat. 20.20). Mesejáték. 3 felvonásban, a Pécsi Nemzeti Színház előadásának közvetítése, felvételről. Heltai Jenő csaknem hat évtizede írta meg művét Nestroy bohózatos. verses mesejátékából. A történet a mese és a valóság világába visz el: három szegénylegény megpróbáltatásait és szerencséjét meséli el. a sok-sok bonyodalmat, mígnem mindhármuk sorsa rendeződik. A. Gy. tóstúdió tagjainak anyagából összeválogatott kiállfitást. Ezt követi a művelődési köz. pont képzőművészeti körének tárlata szeptemberben. Októberben a város iskoláinak gyermekrajz-kiállítása szerepel a galéria programjában. A Salgótarjáni öblösüveggyár művészi igénnyel készült munkáiból novemberben rendeznek tárlatot. A sort az év végén Horváth Endre grafikusművész anyagának bemutatója zárja. — Mondd, te fel mernél szállni azzal az űrhajóval? És le is szállnál a Holdra? — kérdezi a feleségem kíváncsian kandi szemmel és egy kis titkos borzongással. — Természetesen — mondom mély meggyőződéssel, mert egy férfi adjon magára és tartsa azt a világ legtermészetesebb dolgának egy nő előtt, mégha az a nő a felesége is, hogy igenis, ö nemcsak fel-, de le is szállna. Akár a Holdon is. — De az rendkívül veszélyes. . . — Azért szállnak fel az űrhajóval férfiak. Akik edzettek. Mert mind nős. — Es, nem félnél? — a kérdésből egy kis büszkeség és aggódás csendül ki. Kétségkívül jólesik, mit tagadjam. — Miért félnék, kisfiam. A tudományban lehet bízni. Különben is, ha nem vetted volna észre, a magam korosztálybeliek szálldogálnak már a kozmoszban. Még erősek, izmosak, frissek, ruganyosak, de már bölcsek, okosak, tudósak, meg miegymás — maMezőtúri találkozó A mezőtúri nőtanács meghívására augusztus 19-én Mezőtúrra indul a Zománcipari Művek Salgótarjáni Gyáregységének 35 tagú csoportja. Az utazást a gyár szakszervezeti bizottsága és a megyei nőtanács szervezi. Megérkezésük után fogadják a vendégeket a városi tanácson, majd a mezőtúri nagyhírű fazekasmesterek üzemét tekintik meg a salgótarjániak. Ellátogatnak a torontáli szőnyegszövőkhöz, este p>edig munkás-paraszt találkozóra invitálják a csoport tagjait. Augusztus 20-án részt vesznek az ünnepi nagygyűlésen. A délutáni program Mezőtúr új sportpályájának avatása és a sportbemutató megtekintése lesz. A mezőtúri látogatáson a gyárnak azok a dolgozói vesznek részt, akik jó ínunkájukkal, aktív társadalmi tevékenységükkel kivívták a Zománcipari Művek Salgótarjáni Gyáregysége vezetőinek megbecsülését. Feleségem szkafanderben gyarázom mély meggyőződéssel, s ebben a pillanatban valóban úgy érzem, hogy méltatlan mellőzés ért, amikor nem ülhetek abban az űrhajóban. nem szállhatok le a Holdra. — A Hold, ugye az más. És a súlytalanság. Az is veszélyes lehet. Meg a meteorok. És a kozmikus sugárzás — sorolja fel itt-ott felcsuppolt asztronauta műveltségét az én nem. űrhajós feleségem és ismét megborzong, mintha egy jó kis veszélyt a konyhaablakból nézne. — A Hold valóban más A kozmikus sugárzás is igaz. Meg a súlytalanság is. Sőt a még több veszély is igaz. De hát azért a férfiak dolga ez, tudod... — Te mindig megfázol! — Egy meghűlés is más és a Holdra repülés is. A HolA tanácsköztársasági művészeti szemlesorozat záróakkordjaira augusztus 19-én és 20-án országosan öt területi egységben kerül sor. Az öt közül megtisztelő feladatként Salgótarjánnak jutott, hogy házigazdája legyen Budapest város, Pest, Heves és Nógrád megye, valamint a BM Határőrség fiataljai között lebonyolítandó öntevékeny művészeti szemlének. A kétnapos, igen színvonalasnak ígérkező program első napján, augusztus 19-én a József Attila művelődési központban az ország legjobb pol- beat-együttesei — többek között a budapesti Gerilla-, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem polbeat-együttese, énekdon különben sincsenek vírusok és léghnzal sincs. ha tudni akarod. Kuncogni kezd. — Most mit nevetsz? — Hogy néznél ki szkafanderben? Állati pofa lehetnél. Ilyen nagy lakli pali belepréselve egy szkafanderbe. Irtó muris lennél... Már kezdi nem érdekelni a halálos veszély, amely rám kacsingat az űrbe való utazás közben és már az sem érdekli, hogy elnyelhet egy kráter a Holdon, agyonüthet egy üstökös. Neki már csak az az érdekes, hogyan festenék a szkafanderben... — Rajtam hogyan állna a szkafander? Női szkafander nincs? — kérdi rádöbbenve az izgalmas talányra. — Biztos van. A szovjet ür- hajósnő, ugye... — Tényleg. Akkor biztos van. És én is veled mennék... — Hová? — Hát veled a Holdra... De mondd, csinosak azok a női szkafanderek? Gyurkó Géza és hangszerszóiisták, versmon- dók, a budapesti Pinceszínház, valamint a Vox 66 jazzegyüttes — adnak műsort. Az augusztus 20-i műsorra szabadtéri keretek között, az SKSE-pályán kerül sor. A látványos programban beat-ze- nekarok, néptáncegyüttesek mutatkoznak be. Fellép többek között a megyei művelődési ház zenekara, a Winter- és Sinus-, valamint az országosan ismert Kex-együttes. Egyébként a kétnapos eseménysor programjából a József Attila művelődési központ belső udvarának nemrég elkészült színpadán augusztus 19-én, délután nyilvános nonstop főpróba lesz. Balaton-parti napozó (MTI fotó) Ünnepelnek a hasznosi tűzoltók Negyven évvel ezelőtt alakult meg Hasznoson az önkéntes tűzoltótestület. A hasznosi tűzoltók ebben az évben ünneplik a testület fennállásának negyvenéves évfordulóját. Ügy tervezik, hogy a testület augusztus 23-án díszközgyűlést tart a községben. A közgyűlésen értékelik majd az eltelt negyven év munkáját, s az ünnepség során nemcsak a testület kap jutalmat, hanem a legjobb önkéntes tűzoltókat pénzjutalomban részesítik és oklevéllel tüntetik ki. Kiállítások a Horváth Endre Galériában Nyilvános nonstop főpróba Kétnapos területi művészeti szemle Fordította SÁRKÖZI GYULA 5. Ripoitregény Átvette a holmimat, s még engem is támogatott. Nyomban felvidámultam és már könnyen meneteltem e mellett a friss, erős és bátor férfi mellett. Mindig csodáltam szívósságát. Valahányszor együtt álltunk őrségben, kérte, hogy hosszabbítsák meg őrszolgálatát. — Én nem aludni. Én lenni még állni — mondta. Egy szépséghibája volt: honfitársaihoz hasonlóan ő sem tudott halkan beszélni, hozzá még törte az orosz nyelvet is. Emiatt aztán feladat végrehajtása közben a spanyoloknak hallgatniuk kellett. — Nekem a szájam víz — mondotta Ortunió és szájára tette ujját. Ha aztán „hurrá”-t kellett kiáltani, spanyoljaink könnyítettek lelkükön. Szakaszunk parancsnoka Szarapulov őrmester volt. Számára a felettes parancsa törvény, és beosztottjaitól is megköveteli parancsainak feltétlen teljesítését. Állandóan ezt hallottuk tőle: — Ortunió! Hallgasson el! Ortuniót pedig, ha belefogott valamibe, különösen ha Máriájáról beszélt, akivel Moszkvában esküdött meg és a kis Vologykáról, annyira elkapta a hév, hogy meg sem hallotta a parancsnok szavát Szarapulov őrmester ilyenkor hosszú erkölcsi prédikációt tartott Ortunió Filippe partizánnak. Különben nemcsak neki jutott ki a szakaszparancsnok „letolásaiból”. Én sem kerültem el. Egyszer hallom: — Gnigyuk, a parancsnokhoz! — 13 — Azt hittem, Medvegyev hívat és szaladtam a törzshöz. Egyszercsak felhangzik a hátam mögött: — Hová? Vissza! Szarapulov volt. Amikor odaértem hozzá, megvetően végigmért és megkérdezte: — Maga nem tudja, ki a közvetlen parancsnoka? Ismeri a szabályzatot? — Bocsánat, de . .. — Hogy kell válaszolni? Nem tudja? Különben is, miért nem áll vigyázzban, miért nehezedik egyik lábáról a másikra? Talán táncórán érzi magát? Vagy vendégségben a nagynénikéjénél? — Szakaszparancsnok elvtárs, soha nem voltam még katona, senki sem tanított rá,-hogyan kell viselkedni a parancsnok előtt. — Hát akkor mire oktatták, mielőtt ideküldték? — Arra oktattak, hogyan kell harcolni az ellenség ellen. — Rosszul tanították. Most csak figyelmeztetem, de ha még egyszer ilyesmi történik, soironkívüli szolgálatra osztom be. Mehet! Alaposan tanulmányozni kezdtem a katonai szabályzatot és amikor néhány nap múlva Szarapulov őrmester magához hívatott, kimért, katonás léptekkel közeledtem hozzá, tisztelegtem és így jelentkeztem: — Szakaszparancsnok elvtárs! Gnigyuk harcos parancsára megjelent. — Azonnal átveszi a törzsparancsnokság őrségét. — Értettem. De nincs nálam géppisztoly. — Hát hová tette? Elvesztette vagy elfelejtette magával hozni Moszkvából? — Nem kaptunk, szakaszparancsnok elvtárs. —• Hát akkor mit kaptak? Civilt? Nyakkendőt? — Pisztolyt és kézigránátokat. De civilt és nyakkendőt is kaptunk Moszkvában, el Is hoztuk magunkkal ide az osztaghoz. Mit lehet itt tenni: funkcióink az osztagnál teljesen különböznek egymástól. Én ezt tudtam, de ő nem. S erről nem tehetett. Nemsokára el kellett válnunk egymástól. Nem azért, mert bepanaszolt a parancsnoknál, hanem mert eljött az ideje, hogy végrehajtsam első feladatomat Rovnóban. A törzshöz hívattak. Az erdei tisztáson, a törzsszállás közelében a tűz mellett megpillantottam Dmitrij Med- vegyevet, Alekszandr Lukint és Szergej Sztyehovot. Ott ült Nyikoláj Kuznyecov is. — 14 — Amikor odaértem hozzájuk, kihúztam magam és jelentkeztem : — Osztagparancsnok elvtárs! Gnigyuk harcos parancsára megjelent. Medvegyev elmosolyodott: — Látom, hogy Szarapulov leckéje nem volt hiábavaló. Úgy jelentkezik, mint egy vérbeli katona. Üljön le. Különben a maga számára mint eljövendő hírszerző számára ez is egy kisebbfajta vizsga volt. A baj csak az, hogy Szarapulov észrevette: magánál lakkcipő is van. — Nincs lakkcipőm, Dmitrij Nyikolájevics; amit annak mondott, egyszerű sárga félcipő. — Honnan vette hát, hogy lakkcipője van? — Csupán feltételezte rólam. — No jó, hagyjuk! Most sokkal fontosabb dolgaink vannak. Rovnóba kell utaznia. A parancsnok szavainak megörültem: tehát megkezdődik az igazi hírszerző munkám! Máris indultam volna a városba, hogy próbára tegyem képességeimet... — Értettem, parancsnok elvtárs. Mikor indulhatok? — Nézzék csak, milyen türelmetlen — fordult Medvegyev Lukinhoz. Majd ismét rámnézett és így folytatta: — A hírszerzőnek ilyenkor uralkodnia kell magán. No, de az indulását nem akarjuk sokáig halogatni. Ügy gondolom, hogy három nap múlva útnak Indulhat. Minden attól függ, milyen gyorsan tud felkészülni. A részleteket megbeszéli Alekszandr Alekszandroviccsal és ezzel az elvtárssal — fordult Kuznyecovhoz: — Remélem, ismerik egymást? — Igen, együtt képeztek ki bennünket Moszkvában és együtt kerültünk az osztaghoz. — Tudom. Meg kell mondanom, hogy a maga rovnói utazása amolyan próbaakciónk lesz. Járt már ott néhány Idevalósi emberünk és tudunk e^yről-másról. Tanulmányoznia kell a várost, megtanulni jól tájékozódni benne, meg kell tudnia, milyen állapotok vannak ott, egyszóval, felderíteni azt, ami további munkánkhoz szükséges lesz. Nem sok időt kap erre: tíz napot. De ha hamarabb tud végezni, térjen vissza. Még sokáig ültünk Lukinnal, megtárgyaltuk, hogyan volna jobb felöltöznöm, milyen okmányokkal induljak el, melyik úton és milyen közlekedési eszközzel jussak el a városba. Végül megegyeztünk: két nap múlva elindulok szekéren parasztruhában, mezítláb. Reggel hozzá is fogok a készülődéshez. Elbúcsúztam Lukintól és beléptem a sátramba. Már lefeküdtem, amikor meghallottam Kuznyecov hangját: (Folytatjuk) — 15 —
