Nógrád. 1969. augusztus (25. évfolyam. 176-201. szám)

1969-08-15 / 188. szám

Autó-motor

Ha figyelemmel kísérjük a motorok fejlődése mellett a levegőszűrők fejlődését és forma és szerkezeti változásaikat, azonnal észrevehetjük, hogy az utóbbi évtizedben a kísérleti eredmények folytán milyen nagy jelentőséget tulajdonítanak a gyárak a levegőszűrőnek és milyen nyomatékosan hívják fel a figyelmet a kezelési utasításban helyes kezelésére és fontosságára.

A kutatóintézetek és gyárak több száz és ezer kísérleti eredménye igazolja, hogy a motorok élettartamát milyen nagymértékben befolyásolják a levegőszűrők. Ha a hengerekben beszívott levegő bort és egyéb szennyeződéseket tartalmaz, vegyülve az olajjal, mintegy csiszolőpasztát alkotva csiszolja, koptatja a hengert. a dugattyút és a dugaty- tyúgyűrűket. Ez olyan hiba, ami nem egyik napról a másikra jelentkezik, hanem folyamatosan, s a motor élettartamát nagymértékben megrövidíti. Emiatt előbb szükséges a motoron elvégezni a generáljavítást (hengerfúrást stb.).

Természetesen a megnövekedett kopásokkal eg vi dobén megnövekszik az olaj- es az üzemanyag-fogyasztás is és csökken a motor teljesítménye.

A kísérletek igazolják, hogy a megfelelően karbantartott levegőszűrővel üzemeltetett motor élettartama 30—40 százalékkal nagyobb az elhanyagolt.. vagy levegőszűrő nélküli üzemeltetett motorénál. A levegőszűrők feladata, hogy a motorba teljesen tiszta, mindenféle mechanikai szennyeződéstől mentes levegő kerüljön be. Ezt általában kétféle megoldással érik el: vagy plajtükrös vagy száraz levegőszűrőt alkalmaznak.

Az olajtükrös levegőszűrőben a szennyeződés, elsősorban a karcos porszemcsék az olajba ütközve a levegőből kicsapódnak és leülepszenek a szűrő aljára. Az útviszonyoktól függően időnként ezt

ki kell mosni benzinnel, és friss olajjal feltölteni a szintjelzésig. •Ügyeljünk, hogy ne töltsük túl, mert a motor járásakor ez kellemetlen hörgő hangot ad és megnöveli az üzemanyag-fogyasztást.

A száraz levegőszűrők vagy fém-, vagy papírbetétesek. Ezek tisztításának gyakoriságát is az határozza meg, hogy mennyire poros utakon közlekedünk. Általában 1500— 2000 kilométerenként kell tisztítani. A fémbetéteset benzinnel jól kimossuk és a visszaszerelés előtt vékonyan beolajozzuk, hogy jobban felvegye a porszemcséket. A papírbetéteseket levegővel kell kitisztítani, kifűvatni belőle a port és utána kitörülgetni a külső burkolatot és úgy visz- szahelyezni. A papírbetéteset általában 8—10 ezer kilométer után cserélni kell, mert egy bizonyos idő után a finom pórusok eltömődnek és aránytalan lesz a benzin-levegő keveréke, megnövekszik a fogyasztás, csökken a motor teljesítménye.

Ügyeljünk arra is, hogy ha a szűrő szívócsövének télinyári állása van, ne feledkezzünk el az évszaknak megfelelően elfordítani vagy átállítani, mert ennek is nagy jelentősége van a motor tökéletes működésében és ez is kihat a motor élettartamára. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy ha a motorba beszívott levegő szennyezett — négyütemű motorok — a kenőolaj is előbb elhasználódik.

Ügy élteti a motort a tiszta, friss levegő, mint az embert. Hogy ez mennyire igaz, aki még nem vette volna észre, figyeljen oda, hogy a reggeli és esti tiszta friss levegőben, vagy erdőben mennyire megnövekszik a motor teljesítménye, milyen könnyedén és erőteljesen működik, viszont mennyivel jobban meg kell nyomni a gázpedált a nappali órákban, ha ugyanazt a teljesítményt akarjuk elérni.

Kovács Vince

öregek

köszöntése

Kedves vendégek látogattak el a napokban a Május 1. úti öregek napközi otthonába. A budapesti Kötő Htsz salgótarjáni részlege Vöröskereszt-szervezetének kezdeményezésére az üzem asz- szonyai felkeresték a idős embereket. felköszön tötték, majd megvendégelték őket. A látogatáson részt vettek a pártszervezet és a nőtanács képviselői, sőt a budapesti központ két küldöttje is. A vendégek megtekintették az otthont, majd vidám szalonnasütéssel fejeződött be a látogatás.

Kozmetikai cikkek kiállítása

Szeptemberben a kozmetikai cikkekből árusítással egybekötött kiállítást rendez a Pécskő Üzletház. Ennek keretében bemutatják a forgalomban levő régebbi és újabb gyártmányokat. Az árubemutatón igyekeznek majd a vásárlók érdeklődését felkelteni a jó minőségű készítmények iránt. Egyben a fogyasztók széles körű tájékoztatását is szolgálják, segítenek eligazodni a számtalan kozmetikai cikk között. A kiállítás megrendezésében a

Vegyianyag-nagykereskedel- mi Vállalat működik közre.

Itt a gyufa, hol a gyufa?

Üjabban egyre gyakrabban tapasztalom, hogy a gyufás- dobozok tartalma csodálatos módon megfogyatkozott a viszontagságos évek során. Az ismerőseim is többször megemlítették már, hogy hol háromnegyedrészig, hol félig van a doboz, amit a talponállók, vagy a dohányárusító pavilonok tájékán megvásárolnak. Mi lehet ennek az oka? Már a gyártásnál kevesebb karcsú gyufaszálat töltenek bele vagy csak a nagy nyári szárazságtól aPad a tartalmuk a kívánt szint alá? Ez a dilemma nem hagy békén. Nem nyugszom, amíg a végére nem járok.

— is —

Elbocsátó szép üzenet

— Maga marha! Nincs szeme?! — így üvöltött rám. ön, tisztelt motoros felebarátom, kissé érdes modorban, miközben égrengető dörgéssel elszáguldott mellettem, és bűzös masinájának valamely kiálló alkatrészével beleakadva esőköpenyembe, kiszakította szegényt. Még bugdácsoltam, amikor szavai dobhártyámat inzultálták. de mire visszanyertem egyensúlyomat, ön már hetedhét országon is túl dörögtette szerkezetét, meghagyva nekem a szép, szögletes szakadást. El kell ismernem: attól eltekintve, hogy motorjának hangja ismeretlen ambícióktól vezérelve az égzengéssel akart versenyre kelni, ön majdnem szabályosan közlekedett, de kérem, ismerje el, hogy én is. A baleset tehát véletlen volt. Nyilván, ön sem akarta kitépni köpenyemet, de én sem törtem életére, öngyilkos sem akartam lenni, s nem vetettem magam elkeseredetten motorja elé.

E tekintetben tehát egyforma eséllyel startoltunk.

A hiba nem is itt van.

Hanem ott, hogy én egy szegény, mit sem sejtő gyalogos vagyok csupán, akit a közlekedési viszonyok időnként lekényszerítenek a járdáról, akár akarom, akár nem. E pillanatban az életem ezer veszélybe kerül, mert fegyvereink nem egyenlők. Nekem csak két lábam van — amíg ön meghagyja —, amikkel elszaladhatok ön elöl, esetleg felugorhatok haza, a járdára, ha úgy hozza a szükség, önnek és társainak ellenben a különböző masinák egész arzenálja áll rendelkezésére, és ha akar, még a járdára is követhet — amire sajnálatosan sok példa van. Engem csak a kényszerítő szükség sodor az ön útjába, és nem passzióból ugrándozom ön előtt, mint kergült kecske, hanem vacak kis életemet szeretném megmenteni, ha nincs ellene kifogása. ön viszont jogosan rohangál az úttesten, mert az az öné, én csak megtűrt vendég vagyok ott. Ám éppen, mert vendég vagyok — még a zebrán is — kérem, a vendégjog íratlan törvényei szerint bánjék velem kíméletesen. Üton-útfélen olvasom a gyalogosokat intő, sőt néha fenyegető legborzalmasabb plakátokat (Budapesten a felszabadulás után röviddel ilyen is volt. Még meg sem menekült

az egyik járműtől, már elütheti a másik!) Mankos, emberek képei riogatnak (gondoljon csak a közelmúlt egyik plakátjára a budapesti villamosokon, amelyeken a láb- és kézsérüléseknek vagy harminc lehetséges változata borzasztotta el a szerencsétlen utast), és egyéb képek, ábrázolatok rémítenek, mi vár rám, ha önnel rosszkedvében, talántán csupán gondterhelt állapotában (mert ettől is óvnak!) találkozom. Ezek a plakátok és egyéb figyelmeztetések lehangoló képet festenek arról, mi vár rám, ha nem ügyelek arra, hogy önt a gondatlanságból okozott súlyos testi sértés, esetleg az ugyancsak gondatlanságból okozott emberölés bűnébe ne taszítsam. Igaz, voltaképpen köszönettel tartozom minden illetékesnek, hogy úgy óvnak öntől, mint jótét lelket a pokol gyötrelmeitől, de sajnálattal hiányolok mégis egy olyan szöveget, vagy plakátot, ami kiragasztandó volna minden autó szélvédőjére, minden motoros hátrapillantó tükre mellé, és így festene: „.. .azért a gyalogos is ember".

önt nem figyelmeztetik ilyen írások, ezért kérem, gondoljon arra, vajmi gyenge vigasz számomra, ha tört lábbal a kórházban fekszem és olvasom, hogy önt három hónapi fogházra ítélték. Még gyengébb, ha szeretett hátramaradottaimnak az önt felmentő ítélet esetleg azt adná tudtul, hogy nem ön, hanem én, a leghűbb férj, a legjobb apa voltam a hibás.

Szépen kérem tehát mégegyszer: gondoljon arra, hogy néhanapján — de mindig muszájból —, vendég vagyok az ön útjában. Felfegyverzettségében velem, fegyvertelennel bánjon kíméletesen, különösen pedig, ha már elszakította a köpenyemet, és hajszál híján eltörte kezem-lábam, ne ordítson rám, hogy marha vagyok! Jusson eszébe, hogy önt is anya szülte, nem gépből pottyant alá, és csak nagysokára pattant motorra vagy kuporodott a volán mögé.

És most száguldjon tovább barátom — ha közben mégis megállt volna, hogy meghallgassa szavaimat, amit nem hiszek —, én

megbocsátok önnek. Bár a műstoppolásért kiadott hatvan forint azért kicsit fáj...

Kussinszky Endre

Húsz díjazott pályamunka

,,Vagyok olyan mester..."

A KISZ Nográd megyei bizottsága „Vagyok olyan mester, mint te" elnevezéssel mesterremekek készítésére pályázatot hirdetett a fiatal, megyei szakmunkások körében. Az év elején meghirdetett pályázatra — az előzetes elbírálások után — összesen huszonhét mestermunka érkezett be. A pályadíjak odaítéléséről a közelmúltban döntött a salgótarjáni üzemek szakembereiből alakult zsűri. A 27 mestermunka hét Nógrád megyei vállalattól érkezett a KISZ megyei bizottságára: női és férfi ruházati modellek, öblösüveggyári termékek, gépalkatrészek és modellek, szép fazonú férficipők kerültek a zsűri elé. A hosszas szakmai tanácskozás eredményeként négy arany, nyolc ezüst és ugyancsak nyolc bronz oklevéllel jutalmazták a legszebben sikerült munkadarabokat. A salgótarjáni Ruházati Ktsz fiatal dolgozói egy arany és két ezüst oklevelet kaptak, ezenkívül bronz oklevéllel jutalmazták azt a női fürdő- ruhamodellt, amelyet szintén a ktsz fiataljai készítettek. Bronz oklevelet kapott az Ipoly garnitúra modell (Jan- csó—Kovács), ezüstöt az a rej- tettzáras, intarziás díszdoboz.

amelyet Nándori László, a balassagyarmati bútorgyár szakmunkása készített. Az öblös- üveggyár fiataljai egy arany, két ezüst és egy bhonz oklevelet kaptak. Első díjjal jutalmazták Fodor Sándor erősítő berendezését, ezüsttel Berta Sándor akkumulátortöltő készülékét, aranyat kapott még Ko- zákovits Endre, a szép kivitelű Föld—Hold modellért,

Baksa Péter és Usák Tibor munkája bronz, a Tűzhelygyárból érkezett kivágó szerszám készítője pedig ezüst oklevelet kapott. A díjazott munkákat rövidesen kiállítják.

N. GNIGYUK:

fordította SÁRKÖZI GYULA

Riportregény

A magas termetű, hosszúkás, napbarnított arcú, okosszemű ember inkább ridegnek látszott, mint jóságosnak. De bármennyire is igényes és könyörtelen volt mindazzal szemben, ami akadályozhatta a feladat végrehajtását,

akármennyire is rettegett tőle az ellenség, olyannyira tudott szívélyes, sőt gyengéd lenni azokhoz, akik ezt kiérdemelték.

Kissé előre szaladok és elmesélek egy esetet, amely nagyon jól jellemzi Dmitrij Medvegyevet.

Egy feladat végrehajtása után Nyikoláj Sztrutyinszkij hírszerzővel együtt visszatértem az osztaghoz. Útközben néhányszor ránklőttek a banderisták, s megnehezítették hazajutásunkat. ■ Halálosan kimerültünk, és még el sem értük sátorunkat, leheveredtünk egy terebélyes fenyőfa alá, és mélyen elaludtunk. Az éjszaka meleg volt, de hajnalban, amikor leesett a harmat, dideregni kezdtünk. Ám a fáradtság legyőzött mindent: egymáshoz bújtunk, és tovább aludtunk. Egyszercsak álmomban hallom a parancsnok hangját:

— Miért feküdtek ezek itt le?

Valamelyik társunk elmagyarázta Medvegyevnek, mini van szó.

— Hm — dünnyögte a parancsnok —, hadd aludjanak. Csak vigyázzatok, nehogy megfázzanak. A végén még tüdőgyulladást kapnak.

Ezzel levette köpenyét és óvatosan, nehogy felébresszen, betakart bennünket A köpeny Is, meg a parancsnok figyelmessége is melegített minket. Lám, nem

— tócsák rideg és igényes, hanem atyaian gyengéd is tudott lenni.

Alekszandr Alekszandrovics Lukin alezredes személyében Medvegyev méltó hírszerző parancsnokhelyettest talált, mi egyszerű hírszerzők pedig okos és megfontolt tanítómesterre leltünk benne. Alekszandr Lukin is régi csekista. Dmitrij Medvegyevvel együtt a húszas évek elején harcolt a fiatal szovjet köztársaság ellenségei ellen. Utána többször is összehozta őket a sors, míg aztán 1942 februárjában egy Moszkva környéki nyaralóvároskában hozzáfogtak egy különleges operatív csoport megalakításához és felkészítéséhez. A csoportnak mélyen az ellenség hátországában kellett különleges feladatokat megoldania. Augusztus 20-án együtt ereszkedtek le ejtőernyővel az ellenség által megszállt területen.

Az osztag lelke, komiszárunk: Szergely Trofimovics Sztyehov volt. Ez a férfi egész életét a szovjet emberek nevelésének szentelte. Amikor bevonult a hadsereghez, állandóan politikai munkát végzett. Komiszárnak küldték osztagunkhoz. Nagyon megszerettük. Jó elvtársunk és tanácsadónk volt. Értett hozzá, hogy felszítsa a partizánok gyűlöletét az ellenség iránt, hogy beléjük oltsa a hazaszeretetei, a párt iránti odaadást. Értett hozzá, hogy mindnyájunkat fegyelemre, kitartásra és harcra buzdítson, nemcsak szavakkal, hanem tetteivel is. A harcban mindig elöl volt, a fáradságos menetelésekkor pedig mellettünk és mindig ott, ahol segíteni kellett, pihenőben felolvasott az újságból a sebesülteknek, vagy egyszerűen csak elbeszélgetett velük.

És most, amikor eszembe jut az ellenség hátországában vívott harc minden nehézsége, újból és újból arra a meggyőződésre jutok, hogy éppen az olyan fajta parancsnokok, mint az igényes és szilárd jellemű Medvegyev, az éles eszű leleményes és operatív furfanggal megáldott Lukin és a forró szívű partizán-komisszárunk voltak pótolhatatlanok azoknak a bonyolult feladatoknak a végrehajtásában, amelyek különleges partizánosztagunkra vártak.

Valahányszor új csoport érkezett hozzánk a „nagyföldről”, az valóságos-1 ünnepnek számított osztagunknál. Az újoncokat körülvették, elhalmozták kérdésekkel, Kazbek cigarettákat kaptunk, ronggyá olvastuk a Pravda legutóbbi számait, és természetesen türelmetlenül kapkodtuk szét a hazulról jött leveleket.

Alighogy összeismerkedtünk, áttértünk a tegezésre, s néhány óra múlva már úgy tűnt, mintha réges-rég ismernénk egymást.

Már az első napon megismerkedtem a spanyol Ortu- — 11 —

nio Felippe-vel. Odajött hozzám, kezét nyújtotta, rámmo- solygott csillogó fekete szemével és hangosan így szólt:

— Buenos dias, camarade!

— Szervusz barátom! — feleltem. — Nyikoláj Gni- gyuk a nevem.

ö pedig:

— Karasó! Ortunio Felippe vagyok.

Megöleltük egymást. Beszélni kezdett magáról és honfitársairól. Mintegy húszán szolgáltak az osztagnál. A nemzetközi dandárok soraiban harcoltak Franco fasiszta diktatúrája ellen, a Spanyol Köztársaság leverése után pedig a Szovjetunióba jöttek. Amikor megkezdődött a Nagy Honvédő Háború, elsőként jelentkeztek önkéntesnek és harcba indultak a hitlerista hódítók ellen.

— Tudod, Nyikoláj — mondta nekem Ortunio Felippe —, az oroszok harcoltak Spanyolország szabadságáért, a mi kötelességünk pedig harcolni Oroszország szabadságáért. Mi hisszük, hogy legyőzzük a fasizmust és tudjuk, hogy a Hitler elleni harc a caudillo elleni harc.

Ortunióval egy szakaszba kerültem és nyomban megéreztem, hogy igaz barátra leltem benne.

Pihenőnk nem tartott sokáig: az osztagnak meg kellett változtatnia tartózkodási helyét, mivel a partizánok által több napon át meggyújtott jelzőtüzeket és egy szovjet pilótának a rovnói erdőbe tett „látogatását” a hitleristáknak észre kellett venniük. Minden pillanatban várhattuk a váratlan vendégek — a büntetőosztagok érkezését.

Számunkra, újoncok számára,’ a menetelés nem volt könnyű. Az első húsz kilométert még csak ki lehetett bírni, de aztán egyre nehezebben ment a gyaloglás. Lábunk feldagadt, felhólyagzott, hozzá még a hátizsák szíjai is belemélyedtek húsunkba, és a zsák súlya hátrafelé húzott minket.

Kibírhatatlan volt. De az osztag csak megy és megy tovább. Ügy tűnt, hogy se vége, se hossza nincs ennek az útnak. Egyszerre csak ismerős hang szólít meg:

— Hallod-e, pajtás, add ide a zsákodat.

Felippa volt. Hozzám lépett, és megfogta a zsák szíját.

— Nem, Ortunio. Köszönöm. Viszem magam.

— Ne legénykedj — mondja. — Nincs erre szükség Spanyolországban nekem sqm volt könnyű, amikor hosz- szú menetelésre került sor. Látni, hogy kimerültél. Add ide a zsákodat, ne szégyeld. Nincs ezen mit szégyelni.

(Folytatjuk)

— 12 —