Nógrád. 1969. augusztus (25. évfolyam. 176-201. szám)

1969-08-02 / 177. szám

Megtalálta a helyét* ífemlékok, láziak, elképzelések akkal együtt krampácsoltam. Az ottani munkát az ittenivel össze sem lehet hasonlítani. Mielőtt idejöttem, szándéko­mat megbeszéltem férjemmel, aki azt mondta: — Ha te jó­nak látod, csináld. Már az ősszel jelentkeztem a tanács­nál, de csak tavasszal tudtak felvenni. Azzal az elképzelés­sel jöttem ide, hogy havonta 1000—1100 forintot szeretnék keresni. Sikerült! Mágusban 120 százalékot értem éli Óra­béremet 5 forintról 6 forintra emelték. Valószínű azért, mert elégedettek munkámmal. To­vábbra is szeretnék itt ma­radni, ha lehet a nyugdíjig. , , , ,, , , 4A„+OTV, Mióta keresek, javult a csa­keppen csak _ aludni lárta anyagj helyzete. több otthonomba. Fizetésem elerte 4 a nyári szezonban az 1600­4 éves kislányunk, akinek gondozása ily módon köny- nyebb lenne — mondja Var­ga Sándor csoportvezető. Mivel nagy volt a család, Radics Ilona korán kezdett dolgozni. Előbb a Dunakeszi Konzervgyárban volt 8 hó­napig szerződéses dolgozó, utána véglegesítették. Öt évet töltött ott. Így emlékezik: — Mivel az erdő alatt la­kunk, hajnali háromkor kel­tem, hogy elérjem a vonatot. A napi munka után este a 7 óra vagy a negyednyolcas vo­nattal jöttem haza. Tulajdon­1700 forintot. Itt viszont csak 5 forintos órabért kapok. Amikor idejöttem, azt mond­ták: ha jól dolgozom, 2—3 hónap múlva felemelik 6 fo­rintra. A pénzre nagy szüksé­gem van. mert édesapám be­Amíg a faluban nem volt tízem, addig azt hiányolták, amikor tető alá került, gondot okozott, hogy ki kapjon első­nek benne munkát. Most pe­dig már inkább arról beszél­nek, hogy ki, milyen szándék­kal, vággyal lépte át a VIL- TEX Kisipari Termelőszövet­kezet diósjenöi telephelyének küszöbét, mit valósított meg belőle. Az üzem megnyitásától kezdve dolgozom itt. Előtte Vácra jártam az Izzóba dol­gozni. Régi vágyam volt, hogy közelebb kerüljek a család­hoz s legalább annyit keres­sek, mint Vácott az Izzóban Ide csoportvezetőnek vettek fel. Előző munkahelyemen 8 forint 20 filléres órabért kap­tam, itt 9 forintot fizetnek, ehhez jön még a csoportveze­tői pótdíj. Igaz, ott a TMK- ban dolgoztam, s magamért voltam felelős, itt pedig 24 asszony-lány munkáját kell irányítani, ami nem könnyű dolog. Mégis azt mondom: megérte. Igazságtalanul még nem vontak felelősségre. Fel­adatom a nevolverműhelyben a gépek beállítása. Jó mun­kámtól is függ, hogy mennyit keresnek az asszonyok, de ne­kem is előnyös, ha állandóan termelnek a gépek. Májusban 2150, júliusban 2550 forintot vittem haza, mert a műhely átlaga meghaladta a 122 szá­zalékot. Mit jelentett nekem a munkahely-változtatás? Elő­ször nem fizetek havonta 50 forint buszköltséget, másod­szor: háromszáz forinttal több a fizetésem, harmadszor: itt­hon vagyok, nem kell korán reggel kelni. Szeretném, ha feleségemet is felvennék. Ö ugyanis Vácra jár még dol­gozni. Hazajövetelét azért szorgalmazom, mert van egy mindenre jut. Vezetőimről is csak jót mondhatok. Segíte­nek, nem kiabálnak, nem durváskodnak. Nekem meg­érte, hogy idejöttem dolgozni — vélekedik Hendrik József- né. * Aíci csak pénzt akar és ke­vés munkát, az valóban csa­lódik. Ez évben már három­szor volt fizetésemelés. Janu­árban 20, májusban 19 fő, jú­lius elsején pedig 23 fő kapott béremelést. A férfiak — szak­munkások — egyes segédmun­kások — keresete átlagban el éri az 1800 forintot, a nők — betanított munkások — átlag- keresete 1100 forint. Aki ke­vesli a bért és elmegy a vál­lalattól, nem neheztelnek rá, sőt elég gyakori, hogy egyene­sen örülnek távozásának. Csu­pán egy dolog zavarja a veze­tőket. Azok híresztelik azt,, hogy nem lehet itt keresni, akik lusták voltak, akikre hússzor kellett szólni, hogy dolgozzanak, ha pénzt akarnak keresni. Sajnos az ilyen em­bereknek még sokan hisznek. A megingathatatlan Ölvén éve halt hősi halált Szamuely Tibor — A forradalom katonája vésre. igaz ügyért harcol, hitének, nyolc meggyőződésének erősnek, megingathatatlannak kell lennie — írta egy évvel ha­lála előtt. Huszonnyolc éves volt akkor, mögötte már egy közéleti harcban töltött évti­zeddel. Még nem volt húszéves, amikor a Szabolcs megye cí­mű lapban szót emelt a ki­semmizett, jogfoszlott szegé­nyek védelmében. Egy tizen­négy éves inasgyereket el­keseredettsége öngyilkosság­ba kergetett: amikor ennek okait a budapesti Népszavá­ban feltárta, a bűnösök vé­delmezőinek felzúdulása olyan vihart kavart, hogy el Ezerkilencszáztizen- kora tavaszán már Moszkvában volt, ahol az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt Központi Bi­zottsága támogatásával meg­alakult a magyar komrfíu- nisták csoportja, és kiadta Szociális Forradalom című magyar nyelvű lapját. Mint a lenséget a megtévesztettek tői, de az utóbbiak iráni mindig türelmet, kíméletei tanúsított. Lenin nagyra be­csülte képességeit, hűségét, lendületét, vakmerőségét. Többször fontos feladatokkal bízta meg. Embereit, akiket Budapesten maga mellé vett, hogy lecsapjon velük az el­lap szerkesztője fáradhatni- lenforradalom darázsfészkei­lan munkát végzett az orosz földön élő magyarok felvilá­gosításáért. írásaiban ke­mény elszántsággal szervezte a volt magyar katonákat Le­nin zászlaja alá. — Szamuely Tibor az in­ternacionalista zászlóaljak egész sorát szervezte — ír­re, Lenin egy alkalommal így említette: a fiaim. Ezért nevezték magukat a forra­dalmi karhatalmi különít­mény tagjai Lenin-fiúknak. Ezek egyike — Kerekes Ár­pád — az ellenforradálmá- rok rabságában halálra kin- zottan, a kivégzése előtti órákban, sebtében papírra _____ ______ __ ta róla Kun Béla — és részt k ellett hagynia Nyíregyhá- vett a szociálforradalmárok vetett búcsúlevelében így irt zát. Bátorságát ez nem csők- júliusi felkelésének leverésé- Szamuelyről: kts«»««« nnit kentette. Csakhamar hadat ben. üzent az egyik leghatalma- Később érkezett haza Ma­sabb tőkés részvénytársaság, gyarországra, mint a többi a Ganz-Danúbius urainak, magyar kommunista: 1919 akiknek gyártelepein ember- elején, amikor a Kommunis- telen állapotok uralkodtak, ták Magyarországi Pártja Ezerkilencszáztízben Nagyvá­radról küldte tudósításait a Népszavának, éles szavakkal leplezte le a bihari földes­urak, a dzsentrik uralmát, amely cinikus érzéketlenség­gel szemet húnyt a növek­vő nyomor és a szenvedések láttán. A háború kitöréséig kü­lönböző újságoknál dolgo­zott, a világháborús lövész­árkok pókla már csak meg­erősíthette benne azt a gyű­löletet, melyet a népellenes elnyomó rendszer, a millió­kat pusztulásba taszító hata­lom iránt érzett. Semmi­képpen sem volt tehát vé­letlen, hogy a Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalom földrengése Szamuely Tibort, a hadifogoly zászlóst, az el­sők között késztette cselek­„Kőszívű volt azokkal szemben, akik nem úgy cselekedtek, ahogy a kommün törvényei megkí­vánták. Nemcsak arról volt ismeretes közöttünk, hogy jól tudott parancsot oszto­gatni. Bátor elhatározását és bátor magatartását, úgy az ellenséggel szemben, mint bárhol, dicséretre méltónak tartom.. Otven évvel ezelőtt ig, a pártszervezetek százai- augusztus másodikén, amikor vak létrehozásához nyújtott a proletárforradalom már el- segítséget. A polgári köztár- bukott, a magyar—osztrák saság reakciós körei összeszö- határ túlsó oldalán, Savanyú­vetkeztek elveszejtésére: kút vagy Bécsújhely köze­egyik nyíregyházi gyűlése al- lében halt hősi halált. Máig halmával merényletet tér- sem tudjuk, hogy üldözői, a magyar ellenforradalmárok ölték-e meg, vagy védekezés közben önkezével végzett magával, hogy ne kerüljön az ellenség kezébe. Testét már megalakult. De mint korábban Oroszországban, itthon is 5 volt a megtes­tesült fáradhatatlanság. Szüntelenül járta az orszá­got, Szabolcstól Vas megyé­veztek ellene, de ahnak vég­rehajtását a munkásság Sza­muely iránti rökonszenve meghiúsította. Ügy ismerték, mint a győztes forradalom kímélet- jeltelen sír nyelte el, de for­lenül keménykezű védelme­zőjét. A valóságban a leg­nehezebb helyzetekben is igyekezett igazságosan eljár ni, megkülönböztetni az el­radalmi szelleme és félelmei nem ismerő helytállásának emléke félévszázad távolából is elevenen él. (V. F.) teg. Júliusban 1200 forintot kerestem. Bármilyen munkát elvégzek. Nagyon tetszik az új munkahely, szívesen járok ide dolgozni. Mi a vélemé­nyem' a vezetőkről? Telepve­zetőnk határozott, nagyon megköveteli a rendet, jó sze­me van, minden hibát, mu­lasztást meglát, ugyanakkor udvarias és figyelmes. Kéré­semre mindig határozott igennel, vagy nemmel vála­szol. Ha már hazajöttem, to­vábbra is itt akarok dolgozni- Lipsicz Gyula telepvezető kiegészítésül még hozzáfűzi — Ilonának felajánlottam egy másik munkahelyet, ahol 6 forintos órabért kaphatna. Egyéb okok miatt nem fogad­ta el... — Harmadik hónapja va­gyok itt. Előtte 11 évig házi- asszonykodtam, azt megelőző­en pedig mint pályamunkás a vasútnál dolgoztam. A férfi­pedig az üzem vezetői és szor­galmas dolgozói szívesen ad­nak felvilágosítást bármilyen kérdésben. Venesz Károly Csecsén mindenki dolgozik A csecsei termelőszövetke­zetben minden időt kihasznál­va végzik az aratási munká­kat. A napokban fejezték be a tavaszi árpa aratását, amelyből a tervezettnél tíz— tizenöt százalékkal többet ta­karítottak be. Búzából még mintegy kétszáz—kétszázöt­ven hold vár learatásra, amit két kombájn végez. Nagy fel­adat hárul a traktorvezetőkre is, akik a szem elszállításán kívül a szalmái eh ú zásban és kazlazáshan is segítkeznek. De nem tétlenkednek a többi tagok sem, az asszonyok a do­hánytörésben, a lányok pe dig a paradicsomszedésben szorgoskodnak. 3—\—l vigasz Hétköznap, délidő, a Salgó-ct- teremben nincs túl nagy forga­lom. A pincérek sürögnek-iorog- nak az asztalok körül, a „Sutyi” nevezetű például 5—€ megrakott tányérral egyensúlyozva a karján olyan szélsebesen vágtat szelte- beu-hosszában, hogy az ügyetlen hétköznapi ember elakadt léleg­zettel figyeli. Az asztalunkat ki­szolgáló pincér sem marad el mögötte. Megrendelem a menüt, s a vá­rakozás perceire kényelmesen el­helyezkedem. Amikor a pincér már harmadszor suhan el menet­iem, mentében odaszól: — Kis türelmet kérek, azonnal jön a leves! A leveses tányér már üres volt előttem, amikor — ugyancsak futtában — ismét megnyugtat: — Pillanat, már úton a pörkölt: A mosolygós „vigasztalások” kedvre derítettek, igaz, egyébként sem voltam türelmetlen, valóban csak néhány percig kellett vára­koznom. Végül kértem még egy pohár vizet. Jön is vissza hamaro­san az emberem •— egy pohár szódával. — Eltévesztette, uram, vizet kér­tem, tiszta vizet. A 3-as számú vigasz villámgyor­san érkezett: — Vizet tetszett mondani? Na nem baj! A szóda igazán nagyon finom, meg tetszik látni, jól fog esni. S máris elviharzott. De még ki sem ittam a szódát, koppan az asztalon a pohár. Színültig tele jó tarjáni vízzel. — Ha már víz, legyen víz — nevet a pincér kedvesen. Ez volt a 4-es számú vigasza... — szendi— Villámveszély a vízparton A villámcsapások nemzet­közi statisztikájában Magyar- ország szomorú helyet tölt be. Nincs Európában olyan or­szág, amelyben a villámcsa­pás okozta halálesetek olyan nagy számban fordulnának elő, mint hazánkban. A lakos­ságnak főként két rétege van súlyosan kitéve a villámcsapás veszedelmének: a mezőgazda­sági dolgozók és a szabadtéri sportok, szórakozások bará­tai. Az utóbbiak közül különö­sen a vízisportolók forognak veszedelemben. A horgászok számára is fontos, hogy is­merjék azokat a magatartási szabályokat, amelyeket saját biztonságuk érdekében kell szívlelniük. Először is tisztában kell lennünk azzal, hogy vízparton a villámcsapás veszélye sok­kal nagyobb, mint máshol. Igen sok villám a folyókba-ta- vakba, patakokba és a ned­ves talajú mélyedésekbe üt. Ennek a magyarázata, hogy a nedves talaj sokkal jobban vezeti a villamos áramot, mint a száraz földrétegek vagy a száraz sziklák. Éppen ezért helyesen tesszük, ha a zivatar közeledésekor kellő időben elhagyjuk a vízpartot és biztonságosabb helyet ke­resünk magunknak. A villámbalesetek statiszti­kája azt mutatja, hogy a vil­lám elsősorban azokat az em­bereket sújtja agytól, akik a zivatar idején magányos fák alatt keresnek menedéket. M;i. nél magasabb a fa, annál va­lószínűbb, hogy a fát a ziva­tar folyamán villámcsapás éri. Az, hogy a horgász egy- egy szép fa árnyékában keres magának horgászóhelyet gyeljünk, ha „zivatargyanús” előjelek mutatkoznak, mint például: fülledt hőség, moz­dulatlan levegő (zivatar előtti csend), lassan erősödő lég­áramlás, a barométer először lassú, de azután egyre gyor­suló süllyedése, emberek és ál-latok nyugtalansága stb. Tudnunk kell azt is, hogy a villámveszély a zivatar kitö­rése idején a legnagyobb. Ha autó vagy motorkerék­pár áll rendelkezésünkre, ak­kor a zivatar elől való mene­külés újabb módjai nyílnak meg előttünk. A fémvázas ka­nyári melegben, nagyon is rosszériájú autók belsejében megérthető. De ha zivatar ér utói bennünket, kerüljük az meg egyedülálló magas fákat! Ha a zivatar olyan hirtelen tör ki, hogy épületbe már nem sikerül behúzódnunk, ak­kor sohase meneküljünk ma­gányos fa alá, hanem lehető­leg fasorba, ligetbe vagy er­dőbe! Ilyen helyeken se a leg­kimagaslóbb fa alá álljunk, hanem válasszuk ki a leg­kisebb, legigénytelenebb fák valamelyikét. Zivatarfelhő az égbolt nyugati oldalán szokott jelentkezni, ezért éberen fi­telj es biztonságban vagyunk a villámcsapással szemben, akár áll az autó, akár pedig robog. A motorkerékpáron ülő ember már sokkal na­gyobb veszélyben van. De a motorkerékpár menetsebessé­ge lehetővé teszi, hogy elmo- torozzunk a legközelebbi házig és ott várjuk be a zi­vatar végét. A villámcsapás elleni véde­kezés tehát nagymértékben a saját elővigyázatosságunkon múlik. H. F. r a F a I o 999 Megnéztem szombat este a táncdalfesztivált, de mivel egy szám után túl sokáig tapsoltak, eluntam a dolgot, ki­kapcsoltam a tévét, és lefeküdtem aludni. Álmot, láttam, lázálmot. Művelt ember vagyok, szép, szabályos, háromfel- vonásos lázálmom volt. Első lázálom. Hangverseny a televízióban. Yehudi Me­nuhin hegedül. Óriási siker. A közönség tapsviharban tör ki. A lelkesedés határtalan. A csillogó arcú hölgyek és urak már fél órája tapsolnak. Már egy órája. Már öt órája. Yehudi Menuhin szabódó mosollyal az arcán ezerötszáztizen- nyolcszor jön ki megköszönni a tapsot. Többen elájulnak. Reggelfelé már csak egy tucat tapsoló bírja. Nemsokára azok is kidőlnek. A művész végre felegyenesedne, de nem tud, a sok hajlongástöl görcs állott a derekába. Második lázálom. Operettközvetítés a televízióban, A közönség eszeveszetten tombol. Többek keze lapátnagyságú­ra dagad. Már egy napja tart a tapsolás. Mindenki jól bírja. A színtársulat', a tévé műszaki gárdája már régen ha­zament, a közönség maradt. Ütemes kiáltozás: vissza, vissza! Nem is kiáltozás — üvöltés. Néhány nyugalomra intő em­bert agyonvernek. Egy hétig tart a tapsolás. Harmadik, utolsó lázálom. Cirkusz a televízióban. A bohóc hajlong. Ma különösen nagyot produkált, úgy esett hasra, hogy közben kétszer megcsavarta a saját orrát. A nép üvöltözik: Éljen a bohóc! Éljen a bohóc! Tapsvihar. Tapsorkán. Senki sem hajlandó mozdulni. Mindenki a he­lyén. A rendőrség kiszáll. A rendőrséget szétverik. A kato­naság kiszáll. A katonaságot szétverik. Nem lehet bírni a tömeggel. Már egy hónapja lankadatlan erővel folyik a taps. Az élet megáll. Csak taps van. Az emberek többsége tapsol és kiabál: Éljen a bohóc! A cirkuszból a közönség tömött sorokban az utcára tódul: Éljen a bohóc! Az ellen­kezőket eltapossák. Az utcakövezetet felszedik. Már a lá­bukkal tapsolnak. A kövezeten. Ütemre. Ágyúk ütemére. A szemek lázban égnek. A fogak csikorognak. A taps, a tasp nem szűnik. Nappalok, Éjszakák. Hosszú kések éjsza­kája. Taps, taps, taps ... Vége volt a lázálom harmadik felvonásának, felébred­tem, Kinyitottam a televíziót. Ott még mindig nem kez­dődött a következő szám. A közönség ezt kiáltozta: vissza, vissza! (B. JL.) Egymillióval több Mindössze néhány hónapja vette át a szécsényi bútorüz­let vezetését Szeles Gyula, máris jelentős a változás. Bő; vült a választék és megnőtt a bolt forgalma is. Tavaly a második negyedévben nem egészen 1 millió 300 ezer fo­rint értékű bútort adtak el. Az idén már 1 millió forint­tal magasabb volt a forga­lom. A vásárlók szívesen ke­resik fel a boltot. Nemcsak szécsényiek, hanem a környe­ző községekből is sokan jár­nak ide vásárolni. A boltveze­tő mindig udvariasan, türel­mesen segít kiválasztani a megfelelő árut. KISZ-vezetőképző tábor Augusztus harmadikétól kezdődően szeptember hato­dikéig tart Salgóbányán, a Lovász József KlSZ-vezető.- képző iskola nyári táborában a nógrádi ifjúsági vezetők és alapszervezeti tisztségviselők továbbképzése. Augusztus 3— 9 között a kultúr- és gazda­sági felelősök, 10—16-ig az alapszervezeti titkárok, 24— 10-ig az iskolai KISZ-íitkárok. majd pedig a sportfelelősök és az Ifjú Gárda vezetői vesz­nek részt a tábor munkájá­ban.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom