Nógrád. 1969. július (25. évfolyam. 149-175. szám)

1969-07-13 / 160. szám

PI H E N Ő Népművelés Levegőtisztítás — enzimekkel A levegő szennyeződése el­len, különösen a gépkocsik okozta szennyeződés ellen már sok módszert javasol­tak. A japánoktól most egy új, meglepő kémiai „fegy­ver” érkezett, egy enzim. Kémiai természetét még item tudták pontosan meg­határozni. Az enzimnek ál­landó, erős katalizáló hatása van a petróleum és a szén égésekor keletkező vegyüle- tekre. A japánok most azt tanulmányozzák, hogyan le­hetne az új készítményt széleskörűen hasznosítani a levegő tisztítására. a salgótarjáni járásban Fontos gondunkká lett a népművelés. Gazdagodott a művelődési intézmények munkaprogramja, a népmű­velés hagyományos tormái mellett kialakultak az újak is, amelyek — ha megfelelően alkalmazzák őket — maga­sabb színvonalon művelik az intézmények rendszeres lá­togatóit. Irodalmi színpadok, klubok, különféle művészeti csoportok, szakkörök számos lehetőséget nyújtanak ahhoz, hogy a népművelés valóban a nép művelése legyen. A nyár azonban — mint mondják — a népművelés­ben uborkaszezon. Ildomos-e r.ehát egy járás népművelé­sének gondjairól, örömeiről szólani éppen ebben az idő­szakban? A salgótarjáni já­rási tanács VB művelődés- ügyi osztályán Hargitai Atti­la népművelési felügyelő megnyugtatott: érdemes. Egy­részt azért, mert — ha csök­kent is a. népművelési tevé­kenység intenzitása a nyári hónapokra — nincs uborka- szezon. Másrészt, az időpont alkalmas arra, hogy az el­múlt hónapok tapasztalatairól beszéljünk, s szóljunk a ter­vekről is. — A járásban negyven mű­velődési intézmény működik. Általánosságban mi a jellem­zőjük? — Először talán a kettősséget említem — mondja a járási népművelési felügyelő. — Negyven intézményünk közül jelenleg hat szakszervezeti — és nem tanácsi — kezelésű. Természetesen, az irányelv egységes valamennyi intéz­mény számára, hiszen műve- lődésDolitikánkban e vonat­kozásban nem teszünk kü­lönbséget. A továbbiakban megtudjuk, hogy a járásban 1957-től ti­zenegy új művelődési intéz­mény épült, mintegy harminc­millió forint értékben. Arra gondolnánk, hogy ezek kor­szerű intézmények. Sajnos, nem így van. Többségükben korszerűtlen épületek (Mát- raszele. Nádújfalu. Karancs- lapujtő, Etes). tulajdonkép­pen hatalmas nagytermeket, esetleg egy, vagy két kisebb helyiséget foglalnak maguk­ban, s a nagytermek konga- uaK az ürességtől. Valaki egyszer megjegyezte: olya­nok. mintha cirkuszi rendez­vények, és nem a népműve­lés szamára készültek volna annak idején, a „piramis­korszakban”. (E korszakban egyes falvak azon vetélked­tek egymással, melyiknek lesz nagyobb művelődési há­za. Ezért építettek Kheopsz fáraóként „óriásokat”, ame­lyek éppen azért, mert nem a reális igényeknek megfelelően készültek, már akkor korsze­rűtlenek voltak.) Ez azonban csak egyik gond, s valószí­nűleg nemcsak a salgótar­jáni járásban merül fel. A művelődési intézmények be­rendezése, felszereltsége kö­rül sincs minden rendben. — Felszereltségünk meg­lehetősen hiányos — jegyzi meg Hargitai Attila. — Tu­lajdonképpen nincsen jól fel­szerelt klubhelyiségünk. Nagy gond, hogy a helyi tanácsok anyagilag keveset tudnak se­gíteni, de a művelődési in­tézmények többsége maga sem tudja rendezvényekkel „megtermelni” fenntartási költségét. Ami a községekben levő szervek, intézmények, tsz-ek kooperálását illeti, még nagyon a kezdeti lépé­seknél tartunk. A termelőszö­vetkezetek nem adnak anyagi támogatást. Általános gya­korlat, hogy kulturális alap­jukat többnyire céltalan ki­rándulásokra használják fel. Öt körzeti (kiemelt) művelő­dési intézményünk működik a nagybátony-bányavárosi otthonon kívül, amely nem tanácsi intézméhy: Karancs- lapujtőn, Máranovákon, Kis- terenyén, Somoskőújfalun és Lucfalván. De kedvezőtlen feltételekkel, így kisugárzó hatásuk körül érthetően akad­nak gondok. Több községben gyakran az FMSZ körzeti központok sokkal vonzóbb környezetet kínálnak a mű­velődni vágyóknak is, mint a mi otthonaink szegényes klubjai. Ez. önmagában, per­sze. nem rossz, de számunkra nem egyértelműen vigasztaló mégsem. Nemtiben, Ka- rancskesziben, Karancsalján. Cereden, Mátraverebélyen, Somoskőújfalun például szí­vesebben elmennek a fiatalok e szórakozóhelyekre, mint a művelődési otthonba. — S a klubkönyvtárak? — A 105/1968. Művelődés- ügyi Minisztériumi utasítás alapján múlt év május 31-ig járásunkban is. megtörtént a művelődési intézmények át­sorolása, eszerint 14 klub­könyvtárunk van. Ez azon - ban csali névleges, egyenlőre nem rendelkezünk megfelelő anyagi feltételekkel. A járá­si tanács VB tavaly augusz­tusban tárgyalta a könyvtá­rak — ezen belül a klub­könyvtárak helyzetét —, s itt határozat született: 1973-ig a járás és a községek közös erővel típus-mintaklubkönyv- tárat létesítenek Zabaron és Mátra ver ebély ben. A gondok — az itjt felso­roltak. s a nem említett problémák — ellenére a sal­gótarjáni járásban az elmúlt, időszakban megfelelő, ese­tenként. különösen a nagy történelmi évfordulók méltó megünneplésével összefüg­gésben. kiemelkedő népmű­velési tevékenység folyt. S nagyon szépek a tartalmi munka javításával kapcsola­tos tervek is. — Természetesen, minden községi munkatervet isme­rünk — mondja Hargitai At­tila. — Tapasztalatunk sze­rint ezek hátránya, hogy gyakran ugyan rendkívül fantáziadúsak, de nem szá­molnak a falvakban jelentke­ző reális igényekkel. Nem ejtettünk szót a nép­művelés valamennyi ágáról, formájáról, amelyek javaré­sze jó és eredményes a nép­művelés igazi céljáért folyó munkában. Több más gond­ról, például a népművelők helyéről a községek életében; ugyancsak nem szóltunk. Az említettekről azért esett szó, mert a népművelés e járás­ban is új fordulóhoz érke­zett: meg kell teremtenie és ki kell munkálnia azokat a művelődési formákat, „ame- Ivek rinágasabb fokon és ered­ményesebben tudják növelni és ellátni a közönség igénye­it. Tóth Elemér fyq&árHapi jeyuzgt A bélyeg A napokban kesernyés pa­nasszal mesélte el egyik ba­rátom, hogy milyen kényes helyzetbe jutott. Tanfolya­mon vett részt, miközben megbetegedett. Betegsége nem volt olyan természetű, hogy ágynak kellett volna dőlnie és tanulmányait meg­szakítania, csupán kellemet­len ízű és hatású gyógysze­rek szedésére kényszerült. A sok gyógyszertől örökké ásí- tozott, keserűt lehelt, kábul, tan közlekedett, amit tréfás kedvű szoba- és asztaltársai arra használtak fel, hogy nyilvánosan heccelődtek ve­le. Többször is megtörtént, hogy tanárok és előadók előtt afféle megjegyzéseket tettek: „Nicsak, a sztriptiz- bárban jártál megint az éj­jel!” Vagy pedig: „De jó Napóleon-konyak szagot le­helsz!” Vagy ami még bán- ióbb: „Alig állsz a lábadon, feküdj le egy kicsit!” Bará­tomnak annyi ereje sem volt, hogy tiltakozzon az alaptalan gyanúsítások ellen, vagy az is lehet, hogy szóra se érde­mesítette az otromba viccet. Most azonban aggódva ta­pasztalja, hogy szétfutott a hír: az iskolán fegyelmezet. lenül, beosztásához méltatla­nul visekedett. S most már , komoly vádakként hangzot­tak fel a korábbi tréfálkozó megjegyzések. Kellemetlen ügy. de az ere­dője nem újkeletű. Sőt nem is egyedülálló barátom hely­zete Nem is kell messzire men­nem, emlékezetem tárházá­ban is számtalan olyan epi­zódot találok, amely adalé­kul, bizonyítékul, vagy ellen- bizonyít.ékul szolgál a felve­tett. tárgykörben. Egyik tsmerősöméknél pél­dául majdnem kenyértörésre kerüli a sor amiatt, mert a férj egyik kollégája tréfa­ként a következő kijelentést tette a feleség jelenlétében: „öregem, az a csinos kis fe­kete asszony a szokott idő­ben vár. Kéri, hogy fürdőru­hát vigyél magaddal.” Az asszonyka eredendően félté­keny, ez a tréfa csak olaj volt a tűzre. Egy másik fér­fiismerősöm bizalmasan ar­ról panaszkodott, hogy im­már két esztendeje egyetlen korty szeszes italt sem enge­dett le a torkán, mégis úgy nyilatkoznak róla: „Hja, az a, részeges Lajos!” Hivatala­ink egyikében pedig ellenke­ző előjelű panasszal találkoz­tam. A munkatársak keserű humorral újságolták, hogy van egy csendes, jópofa kol­légájuk, akiről az a véle­mény terjedt el, hogy nagyon rendes, szorgalmas, fegyel­mezett, józan életű, jóindu. latú. Ez az ember három év leforgása alatt rengeteg hiva­tali mulasztást követett el, idegen pénzhez is hozzá­nyúlt, családi élete rendezet­len, közismert zugivó, de minden megpróbáltatást át­vészel, hiszen annyira közis­merten jó. Mindenütt azt igyekeztek bizonyítani, hogy könnyen rá­nyomják a bélyeget a dol­gozó homlokára: így kerül az egyik a fekete, a. másik az aranykönyvbe. Az első megfeszülhet, ak­kor sem juthat át a feketé­ből az aranykönyvbe, míg az aranykönyvbe levő nagy­fokú védettséget, élvez, és na­gyon ritka eset az, hogy át­vezessék nevét a fekete könyvbe. Mint a múltkor egy társasági beszélgetésnél hal­lottam: „Aki bent van a fa­zékban, annak legalább az Eiffel-tornyot kell felrobban­tania, hogy kihajítsák onnan. De még akkor is könnyen felfelé hajítják.” Nagyképűség lenne azt ál­lítani, hogy a példaként elő­hozott esetek lényegtelenek, esetlegesek és csak szűk kört érintenek. Gyakorlati tapasz­talatból tudom, hogy hason­ló ügyek és gondolatok sok embert foglalkoztatnak. Az is igaz. hogy néha egyes is­mertebb ember ügyében ho­zott intézkedések, áthelyezé­sek, nem, mindig találkoznak a közvélemény helyeslésével. Mégis szeretném eloszlatni azt a hiedelmet, hogy ná­lunk, az országban vagy akár a megyében, akár egyes hivatalokban könnyelmű lab- dázás folyna a dolgozókkal, és minden esetben felületes vélemény alapján döntené­nek egzisztenciák, családok sorsáról. Az emberek mozgásának számtalan oka van. Az egyik ilyen ok, amely kívülről még felszínesen is nehezen ész­lelhető. legalább is az embe­ri vonatkozásait illetően: a technika rendkívüli fejlődé­se, ami sokszor egész foglal­kozási rétegek átáramlását és átirányítását követeli meg. Ide sorolnám nálunk az ipar gyors fejlődését, a me­zőgazdaság átállását a kis­üzemről a gépesített nagy­üzemre, vagy újabban egyes gazdaságtalan bányák fel­számolását is. Persze ezek többé-kevésbé objektív tényezők, s az em­bereket általában a szubjek­tív indítékok foglalkoztatják. Állíthatom, hogy nálunk alapvető értékmérő az em­beri munka. A régi, paraszti közmondás azt mondja: „Megnézem, hogy eszel, és megmondom, hogyan dolgo. zol.” Ennek modernebb vál­tozataként azt mondanám: „Megnézem hogy dolgozol és úgy ítélek felőled!” És ez a mondat lényegében ki is fe­jezi az általános gyakorlatot. (Persze, kivételek azok a végletek, ahol esetleg az úgynevezett „jó munka” ál­lampolgári hűtlenséggel pá­rosul. Mert hát ilyen is elő­fordulhat politikai, de még önző gazdasági okokból is!) Meggyőződésem: ha most olyan példákat igyekeznénk keresni, hogy miképpen tisz­tázódtak félreértések és vá­dak sora alól dolgozótársa­ink, erre is számtalan példát találnánk. Sőt a kirívónak tartott egzisztenciális intéz­kedésekben, a túl humánus eljárások zömében is megta­lálnánk a jogosságot és igaz­ságot, csak egy kicsit jobban körül kellene nézni az ügyek bonyolultságában. Emberek kisebb-nagyobb *vétkeinél sokminden mérlegre kerül, mielőtt sorsukról véglegesen döntenének. Azt akarom ez­zel mondani, hogy koránt­sem becsülöm le a pletyka, a gyanú és a megrögzött vé­lemény káros jelentőségét, de biztos vagyok abban, hogy aggódó barátomról a végső véleményt mégsem a tanfo­lyamon elszenvedett ízetlen tréfák, hanem eddigi maga­tartása, munkája alapján al­kotják meg. Lakos György A Nógrád megyei nőmozgalom r ■ ■» - r r idejében A nők egyenjogúsításáért folyó harc a a XX. század elején igen sokrétű és igen bonyolult formákban jelent meg. Politika: síkon a nők választójogáért folytatott küz­delem a legkiemelkedőbb és mivel az SZDMP programjába is beletartozott, i szociáldemokraták voltak azok, akik kü­lönböző nőmunkásszervezetek létrehozási­val igyekeztek a kérdést a megvalósuias irányába terelni. Megyénk munkásasszonya'' és -leánnyai körében az első világháború idején már országos szintet is elérő kezdeményezések születtek. Ilyen volt az 1917 november 25-i nőgyűlés, amely lelkesen üdvözölte az oroszországi szocialista forradalmat. A Tanácsköztársaság idejében pedig az iparvidék munkásasszonyai a hadtápvo­nal és ellátás biztosításában való közreműködésükkel tu­lajdonképpeni harci feladatokat is teljesítettek. Sokkal elmaradottabb volt a nőmozgalom a megye nyu­gati felében. A polgári demokratikus forradalomig itt a polgári értelemben vett feminista mozgalmak szószólói ju­tottak szóhoz, akik „a női méltóság” jelszavát hangoztatva, a nők közéleti szereplésének egyáltalában nem voltak hí­vei és elsősorban a nők családon belüli „egyenjogúsításá­ért” harcoltak, ami már önmagában véve is jellemző kor- és kórtünet. Az októberi polgári forradalom, az általános választójog nőkre is vonatkozó kiterjesztésével, egyszeriben előtérbe helyezte a női társadalmi szervezetek fontosságát és az ottani szociáldemokraták igyekeztek is létrehozni po litikai jellegű nőmozgalmat, elsősorban a közelgő válasz­tásokon elérendő sikereik reményében. Igazi, a nők össze- problémáit felölelő nőmozgalom azonban csak a Tanács- köztársaság idején bontakozott ki. A nők kommunista társadalmon belüli szerepéről ek­kor igen ferde nézetek voltak elterjedve a burzsoá körök ben és azokat az egyházi reakció is megyeszerte terjesztet­te. Komoly, meggyőző harcot kellett folytatni azonban a nők politikai öntudatra ébresztése terén is a hagyomá­nyossá vált, közéleti szerépléstől való irtózásukkal szem­ben. így tehát igen bonyolult és sokoldalú felvilágosító munkát kellett azoknak az elvtársnőknek és elvtársaknai; vállalniuk, akik megyénk kisvárosi és falusi asszonyai kö­rében a szocialista—kommunista nőmozgalom szervezés-':': igyekeztek előmozdítani. Érthető, hogy ilyen körülményes: között a pártirányításnak és a helyes, pártszerű magatar­tásnak rendkívül fontos szerepe volt a mozgalomban. Nógrád megye nőmozgalmának megszervezésére a bu­dapesti központ április hónapban küldte le Mollináry Gi­zellát Balassagyarmatra. Mollináry sokoldalú agitátor volt. Verseket írt és szavalt, sőt színdarabokat is és a „Vár a fiam” című saját szerzésű színdarabjában, amit június kö­zepén adtak elő Balassagyarmaton, maga játszotta a fő szerepet. Lelkes szónok volt és a nőmozgalom célkitűzései­ről cikkeket is írt az akkori megyei lapokban. A szakszervezeti névsorok alapján csakhamar sikerült a legöntudatosabb dolgozó nőket egy táborba vonni és a pártbizottság segítségével számukra nőnapokat szervezni. A nőnapokat, június közepétől, mindig keddi napon tartották Ezeken ismeretterjesztő és politikai előadások hangzottak el. — Ezeket a nőbizottság szervezte. A nőbizottság június 22-én már a saját direktóriumát is megválasztotta. Ennek tágjai, Szlávik Imréné, Kiss Gyuláné, Kiss Aranka, Molli­náry Gizella, Fischerné Weisz Sári, Kozma Jenőné és Be­nedek Béíáné lettek. Első ülésükön azzal foglalkoztak, „hogy miként lehetne a háziasszonyokat bevonni a nőmoz­galomba”, miként alakítsák meg a háztartási alkalmazot­tak nőszervezetét és hogy a szakszervezetek nőtagjait m - ként vonják be a nőmozgalmi agitációba. — Tevékenyse gük eredményeként július 6-án a szécsényi járásban is létrehozták a nőmozgalom járási központját Itt is megin­dult az agitáció és a nőpapok tartása is rendszeressé vált. A nógrádi nőmozgalom szervezésében július 15-e ho­zott komoly fordulópontot. Ezen a keddi nőnapon a Szo­cialista—Kommunista Munkások Magyarországi Pártja központi nőtitkárságának kiküldöttje, Knur Pálné tartott előadást „Világforradalom” címmel. „Végezetül kijelentett >. hogy az országos nőmozgalomnak az az óhaja, hogy ki­épüljenek a nőmozgalom megyei szervei, kiépíttessenek a megyei párttitkárságok.” Megyei párttitkárrá Mollináry Gi­zellát ajánlotta, „a nőmozgalolm lelkes, bátor, mindenben határozott és fáradtságot nem ismerő alakját”, akit egy­hangúlag meg is választottak. Knurné július 30-án Szé- csényben tartott előadást. Hogy ekkor, a Tanácsköztársa ság hatalmának utolsó napján mit beszélt, sajnos, nem tudjuk. — Egy azonban biztos, hogy a megyei nőszervezet egyike volt időszakunk legharcosabb társadalmi és politi­kai mozgalmának. A mozgalom célkitűzéseit igen jól vázolta Rehák Pál. Ő Balassagyarmaton szintén a tanácshatalom utolsó heté­ben tartott „A nő helyzete a kommunista államban” cím­mel előadást. Ennek egyik érdekessége, hogy augusztus 3- án jelent meg nyomtatásban a Nógrádi Népszavában, tehát már a Tanácsköztársaság leverése után. — Elmondta, hogy a kommunista társadalom csak egy embertípust ismer, ame­lyik termel, a szellemi és a fizikai munkás közt nem lesz különbség. „Minden gyári és gazdasági üzem mellett köz­ponti háztartások fognak létesülni, melyekben szakavatott szakácsnők gazdaságosabban és ízletesebben fognak főzni a mai elaprózott háztartásokkal szemben.” Szülés előtt és után 8—8 heti szabadságot fognak kapni a nők. Szülőott­honok lesznek. A bölcsődék a gyárüzemekkel lesznek ösz- szekapcsolva. Az emberek között a melléktekinteteket ki­záró ideális házassági kapcsolat fog kialakulni. - Ez csak néhány gondolat beszédéből, de ezek is elénk tárják hogy mily sokrétű problémákra kellett választ adnia a nőmoz­galomnak ebben a hősi, lelkesedéstől fűtött történelmi kor­szakban. Dr. Belitzky János Nem szeretik a magyar filmet Nádújfalu legmutatósabb épülete a nagynjféretű művelő­dési otthon a főutcán, amely­nek igazgatója az öntevékeny Gubán János, nyugdíjas. A nagy kultúrház általában egész héten át kong az ürességtől, egy-két klubesten és mulatsá­gon kívül semmi meg nem bontja a csendes falakon be­lüli nyugalmat. Talán egyet­len rendszeres tevékenység és szórakozás: a vasárnapi film­vetítés. Ámde, amint azt Gu­bán János megállapította, a filmek közül is kevésnek vau sikere. Egy bizonyos, hog- Nádújfalun nem szeretik magyar filmeket, mert ma­gyar filmnél üres a terem Véleménye szerint a falusi mozinézők is igényesek lettek, s ha jó filmet nem láthatnak, inkább nézik a televíziót, ami­ből 162 van a községben. NÓGRÁD — 1969, július 13., vasárnap 7

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom