Nógrád. 1969. július (25. évfolyam. 149-175. szám)

1969-07-11 / 158. szám

TizmftH6 forinttal mákként az árbevétel A brigád egy család A Tanácsi Építőipari Válla­lat építi az Autófenntartó Tröszt XVI. Autója-ító Válla­latának 6-os számú salgótarjá­ni új üzemét. Az új létesít­ményt előreláthatólag a ne- gvedik negyedévben adják át. Jelenleg a kőművesek, segéd­munkások, szakiparosok igye­keznek, hogy határidőre befe­jezzék a munkákat. Köztük van Baranyi Antal hattagú kubikosbirgádja. Ez a kollektíva egy hattagú csa­ládot testesít meg. Az apát, a fiúgyerekeket, és a leányt, valamint a sógort, Bangó Kál­mánt. Jelenleg a terepet ren­dezik, utána a hónap vége fe­lé hozzákezdenek az útburkolat betonozásához, közben időt szakítanak a kerítés felépíté­sére. A brigád többsége négy— öt éve dolgozik a vállalatnál. Baranyi Jemine és Kovács Jánosné a kőművesek keze alá dolgozik, A férfiak elismerően mondják: szorgalmasak, igyekeznek, segítik munkánkat A kubikosbrigád néhány tagja: Baranyi Antal, a brigádvezetö, és két testvére, Baranyi Jenő és Gyula, simára egyengeti a meg­bolygatott földet Veres Mihály felvételei Kétszer 16 millió forint A balassagyarmati kórház rekonstrukciójának alapfelté­tele a kórház olajtüzelésű hő­központjának megépítése. Je­lenleg 16 helyről fűtik az egészségügyi létesítményt, 16 helyen van széntároló és 16 helyen kell elvégezni a sa­lakkidobást. A széntüzelés egyébként sem érinti ked­vezően a kórházban oly nagy jelentőséggel bíró tisztaságot, rendet. Az olajtüzelésű hőközpont terveit a KÖZTI hamarosan elkészíti. A terveket eleve úgy dolgozzák ki, hogy a hő­központ kapacitása lehetővé tegye az új csecsemőotthon és a rekonstrukcióban sze­replő egyéb épületek fűtését is. A 16 millió forintot igény­be vevő hőközpont kivitelezé­sét előreláthatóan a jövő év­ben kezdik meg, s a tervek szerint 1971-ben fűtésre kész állapotban lesz a hőközpont A rekonstrukció része az új, 96 ágyas szülészeti és nő- gyógyászati részleg építése, ez lesz a teljes kórházi re­konstrukció első lépése. A je­lenlegi szülészeti és nőgyó­gyászati részleg megengedhe­tetlenül zsúfolt, az új egység megépítését elsősorban ez kö­veteli meg. A célra háromszintes épü­letet emelnek, ennek első két szintjén a fekvőbetegeket he­lyezik el, a harmadik szinten a műtő és a szülőszoba lesz. Ez utóbbi két helyiségben légkondicionáló berendezés működik majd, csakúgy, mint az újszülöttszobában. Az új létesítményben kor­szerű körülmények közé ke­rülnek a betegek, elegendő szociális és kórházhygiénés helyiség áll rendelkezésre. A szülőszoba jóval tágasabb, levegősebb lesz, mint a je­lenlegi, modern műtőt és új­szülött szobát építenek. Le­hetővé válik az étkeztetés zökkenőmentes lebonyolítása, az orvosok és nővérek elhe­lyezése is korszerűvé válik. A régi egység áthelyezése mindezen kívül előnyös kö­rülményeket teremt más osz­tályok számára. A 96 ágyas szülészeti és nőgyógyászati egység létre­hozása a beruházási program szerint 16 millió forintba ke­rül. A kiviteli terveket a KÖZTI készíti, s előrelátha­tóan még ez évben szerződést kötnek a kivitelezővel. A tervek szerint 1972-ben átad­ják rendeltetésének az új lé­tesítményt. Faluról falura A fejlődő Mátraszele Szorgalmas, takarékos em­berek a mátraszeleiek. A fel­szabadulás óta 170 új házat építettek. Valamennyi ket­tő—háromszobás fürdőszobá­val ellátott. Tiszták az ut­cák, gondozottak a parkok, tarka színű virágok pompáz­nak bennük, frissen festett padok hívogatnak. Az épü­letek fénylenek a tisztaság­tól, az ablakok alatt illatoz­nak a virágoskertek. A köz­ség lakói többségben ipari munkások. Inkább az asszo­nyok dolgoznak a termelőszö­vetkezetben. A község taka­rékbetét-állománya megha­ladja a négymillió forintot. Salamon Ferenc, a községi tanács végrehajtó bizottságá­nak elnöke azt vallja: — A tanács legfontosabb ügye az igényeknek megfele­lően fejleszteni a községet.. Kis péuzzel — nagy fejlődés Jelentős feladatokat oldot­tak meg. Korszerű a közvi­lágítás. Csaknem három ki­lométer járda vezet az utcá­kon, a főutcát portalanított, kiváló minőségű műút borít­ja A községben sok az ár­nyat adó fa. de a környező hegyek is dús erdővel borí- tottek. Korszerű a művelő­dési otthonuk. A színházte­rem mellett táncterem, klub- helyiségek állnak a lakosság rendelkezésére. Hetenként kétszer tartanak mozielő­adást. Gyakori náluk a Dé­ryné Színház, a klubhelyisé­gek naponta megtelnek a művelődni szándékozó fiata­lokkal, idősebbekkel. A tanács titkára Vasdobos Pál megmutatta a gondosan őrzött községfejlesztési terve­ket. Ebből tudtuk meg, hogy felújították az általános is­kolát, szobor, hősi emlékmű díszíti a köztereket és most építik az orvosi rendelőt, bő­vítik a járda- és villanyveze­ték-hálózatot. — Arra törekszünk, hogy a község dolgozói minden kényelmet megtaláljanak a községben, semmiben sem szenvedjenek hiányt — mond­ja a tanácstitkár. Az eredményekért kemé­nyen meg kellett dolgozni. Régen, a felszabadulás előtt — mint a legtöbb kis falu — Mátraszele is elhanyagolt volt. A felszabadulás után kezdett rohamosan fejlődni. Segít a népfront A társadalmi munka már hagyomány Mátraszelén. Kö­zel négyszáz m társadalmi munkások száma. Ezek kö­zött a felnőtt lakosság mel­lett ott találjuk az ifjúságot is. Elmondták, hogy Kazinczi B. Gábor, aki járási tanács­tag is, példamutatóan részt vesz a közös munkában. A Zagyva patak menti szép nyárfasort maga gondozza. Tóbi László községi tanács­tag az utak építésénél muta­tott példát. Kazinczi M. Jó- zsefnét mindenütt megtalál­juk, ahol a közös érdekekért kell dolgozni. Tőzsér Péter, Tótok Balázs, Ceredi Vilmos, Bodor Vilmos, ifj. Szabó Im­re, de még sokan mások ne­ve is ott szerepelt, amikor bővítették a villanyhálóza­tot, építették a járdákat, par­kokat és gondozták a virá­goskerteket. Érthető, ha a község veze­tői magabiztosak. Tótok Mi­hály, a Hazafias Népfront el­nöke szinte mindennapos a községi tanácson. Érd'-1-1 a napi feladatok iránt, jól ismeri a terveket és a szük­ségletnek megfelelően moz­gósítja az embereket a mun­kára. Azt mondta: — Még a választások ide­jén, a jelölőgyűléseken ma­ga a lakosság mondta el igé­nyeit. Szerepelt ebben a köz- világítástól az ároktisztítá­sig minden. Mátraszelén nagyon jő szó­Kő van, vasúti kocsi...? Meddig tart a kényszerhelyzet? — A vállalat tervez, a vasút pedig végez, — kezdi félig tré­fásan a beszélgetést Sáros Bálint, a Pestvidéki Kőbánya Vállalat igazgatója, majd hoz­záfűzi: — az első félévre ter­vezett 700 ezer tonna kőféle­ségből csak 500 ezer tonná­nyit tudtunk elszállítani, mert nem kaptuk meg az igényelt vasúti kocsikat. Kiszolgáltatva — A vállalat akkor örülne, ha naponta 170—180 vasúti ko­csit kapna. Eddig az még nem történt meg, — folytatja az igazgató. — Jó, ha az igényelt mennyiség 50 százalékát meg­kapjuk. Olyan nap is előfor­dult, hogy egyetlen koc$jt sem állítottak ki rakodásra, pedig a vasúti pálya hosszú szerelvényeket elbír. Ránk a szombati és vasárnapi rako­dások miatt sem panaszkod­hatnak. Ezt is megszerveztük. Májusban szombatra és va­sárnapra 22 ezer tonnának megfelelő kő elszállításához kértünk kocsit. Ebből csak mintegy 11 ezer tonnát tud­tunk elszállítani, amelyből a MÁV saját feladatainak el­végzéséhez 3086 tonnára valót leemelt Az a furcsa helyzet alakult ki, hogy mi, ha eset­leg nem raknánk meg a ko­csikat, akkor fizetnénk ko­csiálláspénzt, a vasútat vi­szont semmiféle hátrány nem éri, a kocsik ki nem állítása miatt. Depóra viszont igen helye­sen non termelnek, mert gazdaságtalan a vállalatnak, súlyosbítaná a meglevő ne­héz pénzügyi helyzetet. Csu­pán minimális készletet tarta­lékolnak, — 6 ezer tonna. Ez elégséges ahhoz, hogy a lökés­szerű kocsiellátás esetén se legyen fennakadás a rakodás­ban. Arra a kérdésre, hogy a vállalat, az évi terv összeállí­tásakor elképzeléseit egyez­teti-e a vasúttal, az igazgató így válaszol: bejelentjük. S erre azt mondják: — amit tu­dunk, azt megtesszük. — írásbeli kötelezettséget vállalnák? — Nem. A jelenlegi kiszolgáltatott­ság nem előnyös sem a válla­latnak, sem a megrendelők­nek. A vevők gyakori tele­fonhívására a kő- és egyéb termékek helyett, sokszor még biztatást sem tudnak adni a vállalat vezetői. A vasúti ko­csihiány miatt az első félév­ben tízmillió forint árbevétel­től és ennek megfelelő nye­reségrészesedéstől esett el a vállalat. Háromról kettőre A kényszerhelyzet miatt Nógrádkövesden, Bercelen és Szandán háromról kettőre csökkentették a műszakok számát, önkéntelenül is fel­vetődik a kérdés: hová tet­ték? Elhelyezték vagy elküld­ték a felszabaduló munkaerő­ket? — Mindenki maradt a vál­lalatnál, a beruházási mun­káknál foglalkoztatjuk őket. Ugyanis rövidesen megnyit­juk új üzemünket Keszegen, ahol mészkőőrleményt, vala­mint nemes vakolatanyagot állítunk elő. Az előbbi ter­méket külföldre is szállítjuk, az utóbbit a házgyárak hasz­nosítják majd a falelemek készítésénél. Augusztus else­jén kezdjük meg a termelést. A beruházást saját erőnkből oldottuk meg, nyolcmillió fo­rintért. Az új üzemtől egy évben 12—14 millió forint termelési értéket várunk — mondja az igazgató. Az árbevétel-csökkenés mérsékléséhez hozzájárultak a javítóműhely dolgozói is. A 60 főt számláló munkásgárda olyan megbízatásokat vállalt el, amelyeknél mind a meg­rendelő, mind pedig a vállalat megtalálja a számítását. Ilyen munka a Mályi Téglagyár re­konstrukciója, ahová gépi be­rendezéseket, szállítószalago­kat és átöntőket küldtek. Két évre biztosít munkát a Poí- gárdi Ipartelep rekonstrukció­ja, amely 18—20 milliós árbe­vételt jelent a vállalatnak. Ä rekonstrukoióhoz szükséges különböző vasszerkezetek Nógrádkövesden állítják elő és Polgáréiban szerelik össze. Mivél biztat a jövőt Nehéz erre megnyugtatóan válaszolni. Egy dolog azonban most is látszik. Ha a vasút is úgy akarja, a vállalat min­dent megtesz, az első félévi lemaradás pótlásáért. Amis: hullámzó a vagonellátás, ad­dig elvégzik a gépek javítá­sát, amit a téli hónapokra terveztek. Aztán, ha a szük­ség megkívánja, a két mű­szakról visszatérnek a három műszakra. Számításaik sze­rint az utolsó negyedév végé­ig képesek pótolni az első félévben létrejött másfél' hó­napnyi termelési és szállítás' kiesést. Ebben az esetben mérséklődnek a jelenlegi pénzügyi nehézségek, megkö­zelítik az eredeti nyereség- tervet, több pénz jut a fej­lesztési és nyereségrészesedési alapra, s talán mérséklődik az a nagy munkaerő-vándorlás — 50 százalékos —, amely ma jellemzi a vállalat életét. Ezzel kapcsolatban az igazga­tó némi keserűséggel mondja: — Vállalatunk olyan mint az átjáróház. Az egyik jön, a másik megy. Ezután hangja egy kicsit bizakodóbbá válik: — Még az a szerencsénk, hogy jó törzsgárdánk van, amelyre mindig számítha­tunk. .. Kő tehát van, a dolgozók szorgalma sem hiánycikk, csupán vasúti kocsira van szükség, s akkor a Pestvidéki Kőbánya Vállalat dolgozói bőségesen küldenek követ a Duna—Tisza közére, a Dunán­túl észak-keleti részére, Ti­szántúlra, a Viharsarokba és Debrecenbe, hogy az említeti országrészekben is minél több jó út, új létesítmény készül­jön. Venesz Károly kás, hogy semmilyen jelen­tősebb feladatot nem kezde­nek el addig, amíg arról nem tájékoztatják a lakos­ság legszélesebb körét. Itt aztán nagy szerep jut a Ha­zafias Népfrontnak, a tanács­tagoknak, a választási bi­zottságoknak és a többi tö­megszervezeteknek is. Egy­mást érik a kisgyűlések. Vi­tatkoznak, hangoskodnak, amiből mindig születik vala­mi jó. Most a község egyik forgalmas helyén levő régi major kitelepítése áll az ér­deklődés középpontjában. Veszély az erózió miatt Vannak dolgok, amelyeket azonban saját erőből nem tudnak megoldani. Például a község központjának iszap­mentesítését. Amikor a köz­úti igazgatóság megépítette a főútvonalat, a víznyelőt nem a legmegfelelőbb pontra tet­te. Esőzéskor a hegyekből lezúduló víz elönti a főútvo­nalat és telehordja iszappal. Zavarja a község jó hangu­latát, hogy gyakori a zökke­nő a kenyérellátásban. Ké­sőn hozzák, az asszonyok hosszú időt várnak rá a bol­tok előtt. Azt várják, hogy a sütőipari vállalat gondosab­ban szervezze meg a szállí­tást és javítsa a minőséget. Most újabb feladatokat tűztek'maguk elé a szeleiek: megoldani az ivóvízellátást, erről tárgyalnak a község dolgozóival. Bobál Gyula Mire illetékes egy tanácstitkár? Két hónapja, kihelyezett ülésen Szügy tanácsi szerveinél tartott komplex felügyeleti vizsgálat főbb észrevételeit tár­gyalta a Balassagyarmati járási Tanács Végrehajtó Bizott­sága. Az ülésen jómagam is részt vettem azzal a szándék­kal, hogy a későbbiek folyamán az észrevételek felhasználá­sával cikket írok Szügy fejlődéséről. A napokban elérkezettnek láttam az időt, hogy elmen­jek a községbe, s ott miután a vezetőkkel beszélgettem, a végrehajtó bizottság vonatkozó pontjainak végrehajtásáról megírjam a cikket. A tanács elnökét nem találtam, tovább­képzésen volt Veszprémben. A titkárral sem tudtam beszél­ni, üzenetet hagytam neki: ha tud hívjon fel, állapodjunk meg egy találkozás időpontjában. Nem telefonált, újra megkerestem őt. Nem tudta elolvasni az írásomat — sza­badkozott. — No nem baj — mondtam én. — Fő, hogy megbeszél­hetjük, mikor menjek ki Szügybe. — Azt ugyan nem — felelte ő —, mert én nem nyilatkozom a NÖGRÁD-nak. — Cak a sa­ját munkaterületével kapcsolatosan tennék fel kérdéseket — próbálkoztam. — Mondom, nem nyilatkozom — zárta le a vitát kategorikusan. — Miért nem? Az elnök illetékes nyilatkozni. — És hogy minden további vitának elejét ve­gye, gyorsan letette a kagylót. Ezek után felmerült bennem a kérdés. Miben illetékes nyilatkozni egy tanácstitkár? Nyilván abban, ami a munká­ja. És mi a munkája? A 30—2/1968. O.T. számú utasítás sze­rint nemcsak a bizottsági és igazgatási, hanem a testületi ülések előkészítésével kapcsolatos és tömegszervezeti felada­tok is munkakörébe tartoznak. Ezekbe sok olyan belefért. ! ami cikkem témáját képezte volna. Ha egy tanácstitkár nem hajlandó nyilatkozni ezekre, s az elnökre hárítja a felelősséget, akkor vagy nem végzi munkáját rendesen, vág: valami más, gátló körülmény merül fel. Nyilvánvaló az, hogy tevékenységére nem valami jó fényt vet. A Szügy fejlődéséről szőlő cikket, a tanácstitkár ide vagy oda, megírom. Ilyen akadály nem gátolhatja, hogy fejlődő, jó úton haladó községről Írjak. Csak hát kelletne! len és fölösleges az ilyen akadályoskodás. Ezek után remélhetőleg a titkár is belátja. Baranyai László Engedélyezett növényvédő szerek Aki a növénytermesztésben dolgozik, annak nem szüksé­ges hangsúlyozni, milyen je­lentőséggel bírnak napjaink­ban a növényvédő szerek. Ép­pen ez ad jelentőséget Hargi­tai Ferenc összeállításának, amelyet a közelmúltban jelente­tett meg a Mezőgazdasági Ki­adó „Engedélyezett növény­védő szerek 1969” címmel. A könyvben az érdeklődők meg­találják a növényvédő szerek­re vonatkozó legfontosabb is­mereteket. Áttekinthető táb­lázat foglalja össze az engedé­lyezett vegyszerekre vonatkozó legfontosabb adatokat. Tartal­mazza többek között a kémiai hatóanyagot, a szer veszélyes­ségi fokát, a felhasználható mennyiségét és felhasználási területét is. NÓGRÁD «11969. július It., péntek

Next

/
Oldalképek
Tartalom