Nógrád. 1969. július (25. évfolyam. 149-175. szám)

1969-07-10 / 157. szám

A TIT munkáidról & feersiirű népművelés szolgálatában NAPJAINKBAN egyre több szó esik a .Tudományos Isme­retterjesztő Társulat működé­séről. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a társulatnak megalaku­lása óta rrság sohasem volt ilyen széles kapcsolata a tö­megekkel. Az ipari fejlődés, a város külső képének, a la­kosság összJetételének megvál­tozása, szükségszerűen az Is­meretterjesztés igényeinek ha­tékonyabb kielégítését köve­telte meg. Az emberekben fo­kozódott az új, a korszerű is­meretek iránti érdeklődés. A rendezvények és a résztvevők számának növekedése magá­val hozta azt. hogy Salgótar­jánban a műit év végétől füg­getlenített városi titkár lássa el a feladatokat. A társulat feladata a jel­mondatában benne van: „Á tudománnyal, a néppel." A jel­szó 150 éves, a reformkor óta érvényes. Gyakorlatilag a szó- cialista társadalom építésének tudományos jellegű támogató­sa, segítése, a tudományös pro­paganda fejlesztése a cél. A T?T két területen fejt ki te­vékenységet. Előadók tovább-* képzésében, tehát tudományos szakkérdések kidolgozású bán. másrészt tömegtudományos feladatokat lát el. A TIT Városi szeZVezet tag­jainak száma évről évre gya­rapodik. A társulat tagsága ma mór a város értelmiségé­nek azon személyeiből tevődik össze, akik szakmailag és po­litikailag felkészültek és min­dennapi munkájuk mellett részt kívánnak venni az is­meretterjesztő tevékenységben. AZ ismeretterjesztő munka és a rendezvények számsZerősé­gé szempontjából továbbra Is a Salgótarjáni Kohászati Üze­mek állnak az első helyen, Évenként 210—220 előadás hangzik itt el. zömében agyá­rat érintő műszaki kérdések­ről. A tematika kialakításánál figyelembe vették az egyes üzemrészekben jelentkező igé­nyeket és ezeket megfelelő összhangba hozták a vállalat­vezetés és a szakszervezet ál­tal meghatározott témákkal. Eredményes munkát sikerült végezni a társulatnak a Zo­máncipari Művek munkásaka­démiáin is, mert a gyár veze­tősége külön dolgozót bízott még gyáron belüli ismeretter­jesztés szervezésével. A ZIM­ben évente 45—50 előadás hangzik el. Ugyancsak ered­ménye» munkát végeztek a Zagyvapálfaívi Síküveggyár­ban. 1907-ben 30 előadási 1900-ban mér 43 előadást tar. tottak. A Zagyvapálfaívi 0á- nyagépgyárbah, az írószer Ktsz-nél, valamint a Patyolat­nál kulturált körülmények között indultak be 1968-ban a munkásakadémiai előadások. E három üzemben körülbelül 50 előadást rendeznek ebbeh az évben. A TUDATFORMÁLÁS sok rétfl feladatainak a társulat tagjai az előadásokon keresz­tül igyekeznek a legjobb tu­dásük szerint eleget tenni. A világnézeti nevelés céljainak elérésében fontos szerepe Van a természettudományos isme­retek terjesztésének a mate­rialista világnézet alapvető té­telei igazolására. A kulturális nevelőmtmkával foglalkozók között még ma is vannak olyanok, akik nem látják a természettudományos ismere­tek előbb említett szerepet. Sok esetben a természettudo­mányos ismeretek fontos­ságát csak a termelés köz­vetlen segítése, vagy az „érdekesség” szempontjából ítélik meg, A pedagógiai- lélektani előadások aránylag tekintélyes helyet foglalnak el a társulat világnézeti nevelő- munkájában. A szocialista er­kölcsi nevelés témakörén kí­vül a családi és iskelai neve­lés, a munkára neveiés és a hazafias nevelés kérdéseivel is foglalkoztak, A Világnézeti ne­velés szempontjából is ered­ményes munka folyt a törté­nelmi ismeretterjesztés terü­letén. Nagyobb teret kapott a magyar és a nemzetközi mun­kásmozgalom történetének és a népi demokratikus, valamint a szocialista fejlődés történe­tének ismertetése és a külön­böző történelmi évfordulókkal való megemlékezés. Nem volt egyetlen olyan ismeretterjesz­tési forma sem, amelyen jogi előadások ne szerepeltek vol­na. Különösén ki kell emelni az új munkatörvénykönywel, valamint az új gazdasági mechanizmussal kapcsolatos jogi problémák magyarázósát. értelmezését. Az ismeretterjesztő tevé­kenységben fontos helyet fog­laltak el a közgazdasági Is­mereteket és műveltséget szol­gáló előadások. (1967—68-ban 216 előadás 9051 fő részvételé­vel.) Az előadásokon keresz­tül segítséget, nyújtottak a tár­sulat, tagjai az egyes közgaz­dasági kategóriák megértésé­hez, a gazdasági élet összefüg­géseinek és törvényszerűségei­nek megmutatásához. A művészeti nevelőmunká­ban is segítséget adtak az íz­lésnevelő. esztétikai Vonatko­zású, a mához és a mindenna­pi élethez közelebb Allé témá­jú előadások tartásával. Sal­gótarján építési, építészeti problémái, épületei Című elő­adások is nagy érdeklődést váltottak ki a hallgatóságból. Az értelmiség körében vég­zett ismeretterjesztő tevékeny­ség szempontjából komoly je­lentőségűek voltak az Értel­miségi Pórom rendezvényei, ahol reprezentatív előadáso­kon, konzultációkon, vitákon, konferenciákon foglalkoztak gazdasági, politikai, tudomá­nyos és ideológiai kérdésekkel, a” TlT-klubban 1968-ban 178 rendezvény volt 3B78 résztve­vővel, Az előadók 82 esetben kutatók, egvetemi tanárok, tu­dományos intézetek vezetői és különböző tudományos foko­zatta] rendelkező szakemberek voltak. A többi esetben váro­sunk legfelkészültebb szakem­berei tartották színvonalas előadásokat. AZ EDDIGI eredmények fi­gyelemre méltóak. A még meglevő hiányosságok meg­szüntetése érdekében a társu­lat salgótarjáni szervezete a továbbiakban is a megkezdett úton kíván haladni. Tovább­ra is lépést akarnak tartani az aktuális gazdaságpolitikai, bél­és külpolitikai eseményekkel, helyes arányt kialakítani a természettudományi és társa­dalomtudományi tevékenység között, segíteni a korszerű tér- melési kultúrához szükséges szemléletet, kapcsolódni a népművelés aktuális feladatai­hoz. Az igények azt kívánják, hogy minél több ember kapja meg a belépődíjat vagy a kul­csot az önművelődés számára. M. Zs. A fürdők jótékony hatása az egészséges állapot megőrzésé­ben és elsősorban a mozgás­szervek betegségeinek gyógyí­tásában már azvókorban jól Ismert volt. Ennek bizonyíté­kai a római korból fennma­radt emlékek, melyek egyben arra is utalnak, hogy a Ma­gyarország területén levő ter­mészetes gyógyvizeket már akkor felhasználták. A későb­biek során a törökök emelték magas szintre a fürdőkultuszt hazánk területén, s jelenlegi gyógyfürdőifik közül jónéhány még ma is a törökök által megalkotott épületekben mű­ködik. Magyardfszág „fürdőerszég” mondják a külföldiek, és ezt. mi is szívesen halljuk és tu­domásul vesszük, Az ország te­rülete valóban gazdag ásványi és gyógyvizekben (Európában Csaknem egyedülálló módon), de ezzel a nagy természeti kincsünkkel máig sem tudunk érdemének megfelelően élni. Hosszú évszázadok tapaszta­lata, és a modern orvostudo­mány egyaránt bebizonyította a gyógyfürdőié« hasznosságét. Ez azonban csak akkor érvé­nyesül, ha megfelelő módon és az arra alkalmas betegségek kezelése eélfjából végezzük a fürdőkúrát. — Nem mindegy, hogy milyen betegséget aka­runk gyógyfürdőben gyógyít- tatnl! Ami a végtagok, ízüle­tek fájdalmát okozza, az nem míndik „reuma*'. Ezen belül az Igazi reumás megbetegedés­nek is vannak különböző sza­kaszai és e szakaszok közül nem mindegyik alkalmas a fürdőkezelésre, Ha nem meg­felelő időben alkalmazzuk a kezelést, az nemcsak ered­ménytelen lesz, de a betegség kifejezett rosszabbodása kö­vetkezik be. Ma már egyre inkább bővü­lő, szakszerűen felszerelt ftír- dőkérház-hólózatunk van. Az arra rászorulók — ha helyhi­ány miatt időnként elhúzódó módon is mm a részükre leg­megfelelőbb helyre elkerül­nek. Az esetek egy részében azonban erre a betegség ter­mészete miatt a beteg kérése ellenére sem kerülhet sor. Ha az orvos nem javasolja a gyógyfürdőt, azt ne erőltes­sük, mert nem kevés azoknak a száma, akik különböző ke- rülőutakon mégis eljutnak va­lamely gyógyfürdőhelyfe. És a kúra befejezése után az eredetinél sokkal rosszabb ál­lapotban jelentkeznek ismét az orvosi rendelésen. Ilyenkor fo- gadkozrtak, hogy máskor be­tartják az orvosi tanácsot. A kórházjellegű gyógyfür­dőkön kívül szakszervezeti üdülők is szép számmal van­nak fürdőhelyeinken. Az a ta­pasztalatunk, hogy sok esetben ide nem orvosi javaslat alap­ján történik a beutalás. Az orvoshoz csak akkor viszik a papírokat aláíratni, amikor mar egyébként minden el van intézve. Ilyenkor az orvos is nehezebb helyzetbe kerül, hi­szen nehéz tnegmagyarzáni a beutalás esetleges indokolat­lanságát, másrészt a tények megváltoztatása a beteg szá­mára is sok problémával jár­hat. Ezért azt tanácsoljuk, hogy a gyógyfürdőhelyre való szakszervezeti beutalás előtt kérjük ki mindig az orvos vé­leményét, tanácsát. Itt a nyár, a nyaralás, az üdülés időszaka. Természetes, hogy ilyenkor, akinek valami­féle reumatikus megbetegedé­se van, szabadságát igyekszik olyan helyen eltölteni, ahol a kellemes nyaralás közben be­tegségét is gyógyíthatja. Ép­pen ezért szeretnénk felhívni fokozottan a figyelmet arra, hogyan kell helyesen fürdőz­ni, nehogy a szabadság letelté után fáradtabban, betegebben érkezzünk haza. Először is azt tanácsolnám, hogy gyógyfürdő- zés céljából csak olyan fürdő­helyet válasszunk, amely meg­felelően kulturált. Pontos, högv rendelkezésre álljon a rend­szeres orvosi ellenőrzés lehe­tősége. A fürdő közben elő­forduló panaszainkkal orvos­hoz tudjunk fordulni, taná­csokat kérhessünk a kúra le­folytatásához. Azok a helyek, ahol elhelyezésünk a szállás és étkezés vonatkozásában nem jtíelégítő, nem lehetnek hasznosak. Maga a gyógyvizű medence nem elég a gyógyu­láshoz. Különösen akkor ném. ha a tűző nyári napon kora reggeltől napestig a vízben „kínozzuk” magunkat. Nap- szúrást kaphatunk, az alapbe­tegség fellobbanhat, romlik a szívműködés, a magas vérnyo­más súlyos szövődményei lép­hetnek fel. Pel kell hívnunk a figyelmet arra is, hogy a gyógyfürdőzés kapcsán a leg­több esetben az első hét vége felé fürdőreakció szokott fel­lépni, ez egyben a fürdőzés hatásosságát is jelzi. Ha azon­ban komolyabb panaszokat •okoz, akkor a fürdőkúrát fel­tétlenül abba kell hagynunk. Injekció a meddőhányónak Ezt az orvostudományban oly gyakran alkalmazott eljá­rást a Donyee-medeneében ipari célokra kezdték hasz­nálni: segítségével oltják el az égő meddőhányókat. A „orvosság” víz és agyag ke­veréke. A bányászok az „injekció” utón nagy teljesítményű tűzol­tószivattyúkkal íszapolt föl­det préselnek a meddőhányó­ba. Ez a keverék megfékezi a meddőkőzet tüzes, égő anya­gát, amely füstöt és gázt bo­csát a levegőbe. Az egyik meddőhányót Do- nyee városában kezdték el e módszerrel oltani. A meddő­hányóba néhány ezer köbmé­ter agyagot, Iszapolt földet préseltek, s a hányó nem füs- tölgött tovább. A terület más járásaiban is előkészületeket tesznek hasonló jellegű „ope­rációkra”. A fürdőkezelés hasznos ki­egészítő része a mozgásszervi betegségek kezelésének, de természtesen magában nem oldja meg a gyógyítást, a gyógyszeres és egyéb kezelése­ket (fizikotherápia, gyógytorna, stb,..) nem teszi feleslegessé. Ha helyesen élünk lehetőségé­vel — és jelentőségét nem ér­tékeljük túl a hasonló értékű kezelésekkel szemben —, ak­kor érhetjük el, hogy orszá­gunk gyógyító kincsét, a vizet valóban fel is tudjuk használ­ni azok számára, akiknek szükséges hozzájutnlok. Dr. Fancslk János AHKAGYIJ VEINEK — GEORGIJ VEINEK: IHyomozás magánügyben FORDÍTOTTA) KASSAI FERENC 2. — igen. Amikor a barátnőmmel a telek közepére értünk, az asszony már az ösvény végén járt. A férfi utolérte. Azután mindketten eltűntek. Néhány lépést tet­tünk, akkor láttuk, ott fekszik szegény asszony a hóban. A férfi meg eltűnt. — Próbáljuk rekonstruálni mégegyszer az utolsó előt­ti momentumot, amikor négyen voltak az ösvényen. Látta a férfit, amint utoléri az asszonyt? — Láttam. — Ezután mindketten eltűntek? —-Nem. Még tettek néhány lépést, elöl a férfi, mö­götte az asszony. — Milyen távolságra lehettek önöktől? — Olyan ötven méternyire. — És a 16. számú háztól? — Talán harminc—harmincöt méternyire — mondta bizonytalanul Latina. — Meg tudná mutatni a helyszínen, hol lehettek? — Azt hiszem . . . ..ORVOSSZAKÉRTŐI JELENTÉS” „A bűnügyi orvosszakértői vizsgálat megállapítása sze­rint T. Sz. Akszjonova (kora: 28 év) polgártársnő halálát a bal tüdő és a szív súlyos sérülése idézte elő. Az azon­nali halált okozó sebet egy hosszú (legalább 17—18 cen­timéteres) szerszámmal (árral) ejthették, miután a seb semmiféle lőfegyvertől származó pörkölőd.és, vagy lerakó­dás nyomait nem őrzi. A szerszám a bal lapockán át hatolt a testbe, felülről lefelé, s a negyedik bal oldali oorda belső peremén akadt meg ...” Sarapov mégegyszer figylemesen áttanulmányozta a jelentést — Szerszámmal! Mi a véleményed. Sztasz? Tyihonov. mát felkészült a kérdésre. — A két szemtanú vallomása alapján feltérképeztük helyszínt. Az ösvény hossza: 118 méter. Akszjonova holtteste 24 méternyire feküdt a 16. számú háztól. Mind- két tanú azt állítja, hogy az ismeretlen férfi a háztél mintegy 10—12 méternyire érte utol az asszonyt. Ez az, amit nem értek. Hogyan tehetett meg az asszony húsz lépést azután, hogy halálos sebet ejtettek rajta? S ho­gyan eshetett ezután össze egyetlen kiáltás nélkül? Sarapov újra végigböngészte a jelentést, majd meg­fordította a papírlapot. — Ez meg miféle mértan? — Kénytelen voltam felidézni iskolai tanulmányai­mat. „A gyalagos »A« pontról indul el, »B« pontra ér­kezik ...” Sarapov bólintott: — Értem Es mire jutottál? — Háromféle változatot készítettem. Különböző gyor­sasággal haladt a gyilkos, az áldozat és a két tanú. Itt a végeredmények átlaga. — Szóval? — Latina azt állítja, hogy amikor utoljára nézett előre, már senkit sem látott az ösvényen. Számításaim szerint azonban még látnia kellett volna a gyilkost, azu­tán, hogy az asszony összeesett. A hóvihar csendesebb lett valamelyest. Az URH- kocsi fényszórója majdnem az egész ösvényt bevilágította, a 16. számú háztól a Bajkál szállodáig. Sarapov a földre mutatott: — Itt esett össze. A férfinek csak tíz métert kellett tennie, azután eltűnt a 16. számú ház árnyékában. Ezért nem látta meg Latina. — Lehet — válaszolt Tyihonov. — Nekem mégsem tetszik az ügy. Felemelte a karját, intésére a reflektort kikapcsol­ták. Végiglépkedtek az ösvényen, kiértek az útra. — A Petrovkára — mondta Sarapov a sofőrnek. KEDD A kulcs megakadt a zárban, Tyihonov káromkodva forgatta jobbra-balra, hogy ki tudja nyitni az ajtót. Vé­gül Is sikerült: a zár engedett. A szobában hideg volt Az íróasztalhoz lépett, felkattintotta a lámpát. Levetette és a szék karfá jára dobta téli kabátját. Tagjaiban érezte az átvirasztott éjszaka fáradtságát. „Elmehetnék éjjeliőr­nek — gondolta, — Meleg vattakabátban üldögélhetnék a friss levegőn, és alhatnék! De szép Is lenne. Reggel pedig lefekhetnék, és újrn alhatnék Álom!...” Tyihonov kihúzta magát, megroppantak a csontjai. Tárkálnl kezdett, fel-alá. „Fel kell hívnom az Autóbuszközlekedési Igazgatósá­got." — 5 — Hat szám. — Tyihonov beszél, a bűnügyi rendőrség operatív tisztje. Nem, nem, a családjával semmi baj sem történt. Arra kérném, adjon felvilágosítást, milyen időközökben közlekedik a 24-es járat Vladikino körzetében 20 és 21 óra között. 11 percenként? Köszönöm. Még egy kérésem van. A 20 óra és 20 óra 45 perc között induló járatok gépkocsivezetőinek nevét szeretném tudni. írom. Gav- rilenko 20 óra 26 perc. Gyemidov 20 óra 37. Lampszi 20 óra 48. Köszönöm. Viszonthallásra ... Tyihonov befordult a Petrovkára, s a Puskin tér felé vette útját. A friss levegő felébresztette. Lépését alatt csikorgóit a hó. A „Rosszija” filmszínháznál már gyülekeztek a reg­geli előadás nézői, a Puskin szobornál úttörők várakoz­tak. Moszkva élte a maga megszokott életét. Tyihonov trolibuszra szállt. A Tyoplij utcáig utazott. Lassan baktatott fölfelé a lépcsőn, minden forduló- nál megállt. A legjobban attól a pillanattól félt, amikor becsönget, s válaszolnia kell a kérdésre: „Ki az?” „Nyis­sák ki. Bűnügyi rendőrség.” Ezekre a szavakra nem rit­kán érkezett golyó a zárt ajtón keresztül. Így halt meg Tolja Pankratov is. Fiatal fiú volt, s elfelejtette, hogy ilyenkor félre kell állni az ajtóból. Az ilyenkor esedé­kes könnyű hidegrázáshoz azonban viszonylag könnyen hozzá lehet szokni. Nehezebb megszokni, hogy az ember beállít egy ismeretlenhez és így szól: „A lányát meg­ölték” ... A IV. emeleten Tyihonov megállt, előhúzta zsebéből a cédulát: „V. em. 49.”. Nagyot lélegezve tovább indult. A lépcsőfordulóból már látta, hogy a lakás ajtaját tár­va-nyitva hagyták. Belépet az előszobába. Sápadt, kari­kásszemű embereket látott. Tehát elkésett. S életében először most megkönyebbülést okozott neki az, hogy va­laki megelőzte. Egy testes férfi a telefonnál állt, fojtott hangon beszélt valakivel: — Bürokraták ezek, nem emberek, én mondom! Dühösen lecsapta a kagylót, Tyihonovhoz fordult: — Jó napot. Áron Szkorlj vagyok a szerkesztőségből, ön, ha nem tévedek, Konsztantyln Mihajlovics? — Nem. Sztanyiszlav Pavlovics vagyok. De ennek nincs különösebb jelentősége. — Hát bizony, nincs. Ma nincs ... — Bocsásson meg — Tvlhonov belépett a szobába. A díványon fehér hajú asszony ült Nem sírt, csak állandóan ugyanazt ismételte. (Folytatjuk) — 6 —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom