Nógrád. 1969. július (25. évfolyam. 149-175. szám)

1969-07-05 / 153. szám

A házigazda Megbecsült emberek Kororvos nélkül Rigimis mondó Aruháznak is bedllene a község önkiszolgáló vegyes­boltja, minden megtalálható benne. A bolt vezetője Sár­közi János. A községet járva ide is betekintettünk. Udvaria­san fogadtak, kínálták az árut. Nem volt hiánycikk. Istva- hoszki Józsefné felfedezte szán­dékunkat és azt mondta:- — Kár a fáradságéit, eb­ben a boltban mindent meg­kaphatnak. Előfordul, hogy hiány van valamelyik cikkből, de a bolt­vezető nem utasítja el a vá­sárlót azzal, hogy nincs. Kö­rüljárja a környező boltokat, elmegy a központjába is, nem nyugszik, amíg meg nem sze­rezte az árut, hogy vásárlóját kielégíthesse. A bolt vezetőjét és a bolt dolgozóit ezért becsülik a fa­luban. Az orvosi kört még 1962- ben létesítették Cserhátsu­rányban. Orvosi lakást vásá­roltak mintegy 230 ezerért, amelyből 115 ezer forint köz­ségfejlesztési hozzájárulás volt. Orvos azonban talán fél esztendeig volt a faluban. Azóta örökösen helyettesek látják el a kört, a betegeket ahogyan tudják. Most a mo­hóra! orvos jár át hetenként egyszer. Dehogyis neheztelnek rá a surányiak. örülnek, Fiatal, határozott kiállású férfi fogadott, a községben, Majdan András tanácselnök. Ottjártunkkor jubilált. Negye­dik éve választották meg a községi tanács vb elnökének. Addig is a tanácsapparátusban dolgozott, 1951. június 1-én lé­pett szolgálatba. Végigjárta az államigazgatási munka min­den lépcsőfokát. Ehhez a szer­teágazó tevékenységhez szük­séges iskolákat is elvégezte. Érettségizett, megszerezte a ta­nácsakadémiai végzettséget. Jelenleg a Marxizmus—Leni­nismus Esti Egyetemének hall­gatója. — Tanulok, hogy a közsé­gem szolgálatában minél ered­ményesebb munkát végezhes­sek — mondja. Majdan Andrásnak ez a hit­vallása. A község szolgálatá­ban eltöltött esztendők alatt az eredmények sokasága jelzi munkáját. Ezeket nem magá­nak tulajdonítja. — Eredményeink a tanács kollektív munkájának köszön­hetők — szabadkozik tárgyi­lagosan. Aztán a tennivalókról beszél. A község szépítéséről, amely­ből ugyancsak tevékeny részt vállal a fiatal tanácselnök. Gazdag nyári program Kétszáznál is több az isko­lás gyerekek száma a falu­ban. Vége a tanításnak, de' a pedagógusok nem pihen­nek. Lágymányosi József igazgató vezetésével nyári tervet dolgoztak ki a gyere­kek foglalkoztatására. Já­tékkal egybekötött ez a fog­lalkozás. Kirándulnak a kör­nyező festői hegyekbe, ellá­togatnak Bánkra, házi baj­nokságokat rendeznek. Hétfőn pedig a gyerekek, a megállapodásnak megfele­lően elmennek az iskolába az intézet rózsáktól tarkálló parkjának gondozására. Rendszeresen megkapálják a gyakorlókertet is. A szor­galmas gyerekek jutalma, hogy a tantestület Nógrádve- rőcére viszi őket táborozni. Itt is. gazdag a program: vi­segrádi, esztergomi látogatás, de jártak már a megye szék­helyén. Salgótarjánban, ahol üzemeket látogattak és vol­tak Dunaújvárosban is Szeretem ezt a községet... A község egyik legnépsze­rűbb embere minden kétsé­get kizárva Magos Jenő. Fia­tal pedagógus, 1955-től él Cserhátsurányban. Odatarto- zónak érzi magát. Bizonyítja ezt az is, hogy az idén új há­zat épít a családjának. Mesz- sziről köszöntik a falubeliek. Munkájával szerezte meg ma­gának a tiszteletet. Hivatása mellett tanácstag, különböző bizottságokban tevékenyke­dik, örökmozgó, mindenese a falunak. — Szeretem ezt a községet, tisztelem az embereket — mondja egyszerűen, termé­szetesen. Magos Jenő az iskolai szü­netben sem vonult vissza. Te­vékenykedik az új iskola épí­tésénél, részt vesz a tanácsi munkában, dolgozik a köz­ségért. Ezüstérem Cserhátsurányban a postahi­vatal vezetője Tóth Lászióné, a postások Versenyében ezüst­érmet nyert a hírlap- és pénz­tárkezelésben. Most újra be­nevezett a versenybe Balassa­gyarmaton és Budapesten „áll a rajthoz.” Á hivatalt egyedül vezeti, kézbesítője Fábián János. A környéken itt a legnagyobb a NÓGRÁD előfizetőinek száma. A postahivatal vezetője arról is nevezetes, hogy már eddig három személyt képezett ki. Koplányi Jánost, aki most Te- rényben dolgozik, Pszota Ho­nát, aki Herencsényben van és Babosa Jánost, aki a mozgó­postára kerül a közeljövőben. Pedig a postavezető maga is fiatal. Szabadság miatt zárva Reggel még tudtuk, cipész is, fodrász is működ,ik a falu­ban. Délután felkerestük mű­helyüket. Legnagyobb megle­petésünkre a cipészműhely aj­taján bezárt lakat volt, a- fod­rász ajtaján pedig cédula: „Szabadságra mentem, a műn, ka szünetel.” Ezek után megkérdeztünk né­hány járókelőt, a cipőt hol ja­vítják meg? Felvonták a vál- lukat és azt mondták: ha nyit­va van, akkor sem sokra men­nek vele. Nagy Józsi bácsi, akit ugyan tisztelnek, csak azt a javítást vállalja el, amelyi­ket éppen akarja. Ha pedig a faluban megnő az emberek ha­ja, ne vádolja őket ártatlan, ságga! senki, legalább is addig míg szabadságon van a fod­rász. .. hogy egyáltalán eljut hozzá­juk. Hiszen a mohorai körzet is nagy, sok beteget kell el­látnia. Aztán az orvos maga sem fiatal már, de jön. fárad­hatatlanul. Azért mégis csak az volna az ideális, ha önálló orvost kapna a cserhátsurányi kör. A társadalombiztosítás kiszé­lesedett, s azt mondják az emberek, nem maradna munka nélkül. Kútba hordják a vizet Még 1966-ban történt: a község határában próbafúrá­sokat végeztetett a termelő- szövetkezet. A cél az volt, vizet nyerve ellássák az ál­lattenyésztő telepeket. Azon­nal kapott az alkalmon a községi tanács. A szövetke­zettel kooperálva igyekezett megoldani a lakosság ivóvíz- ellátását. A fúrások azonban nem hozták a várt eredményt. Kútja lett ugyan a tsz-nek, de abba nyáron lajttal hord­ták a vizet, hogy aztán motor ereje szállítsa fel a majorba, az állatokhoz. így aztán víz nélkül, jó ivóvíz nélkül ma­radt a falu. Mert közkút csak egyetlen olyan akad Cserhát­surányban, amelynek vizét megfelelőnek találta a KÖJÁL. A közeli években mindenképpen sort kell kerí­teni a vízellátás megoldására „Nyújtózik" Cserhátsurány Az 1300-as évek derekán még a Csőr nemzetség ősi bir­toka volt Cserhátsurány. Később, ahogy a krónika írja, Szandg várához tartozott és a Rozgonyi, Surányi, Liszkói családok voltak földesurai. Birtokosból később is volt 3—4 a faluban. A felszabadulás előtt a Jánossy családnak, Lövészy Nándornénak, Negró Adolfnak voltak itt birtokai. A föl­deken most a termelőszövetkezet gazdálkodik. A dolgozó la­kosság nagy része otthon, a közös gazdaságban talál munkát. Talán kétszázharmincan járnak el a faluból Balassagyarmat­ra, Magyamándorba az állami gazdaságba, Budapest épít­kezéseire. Igényesebbek a munkában, lakhelyük szépítésében is az emberek. Mesélték, a földbirtokosok nem igen törődtek azzal, hogyan élnek, miben laknak a summások. A Ta­nácsköztársaság alatt, a direktórium próbálkozott könnyíte. ni a cselédség helyzetén. Sajnos, rövid volt az idejük ah­hoz, hogy mindent megváltoztassanak. Pedig jól indultak. Földet, búzát adtak a munkásoknak, tejet, a vézna, sápadt cselédgyerekeknek. Az utódok most igyekeznek pótolni mindazt, amire 1919- ben nem maradt idő. Ha lassan is — amennyire az anyagi erőforrások engedik — csak nyújtózkodik Cserhátsurány. Tíz évnél is több már, hogy befejezték a villamosítást. Uj házak épültek, iskola, óvoda van a községben. Szabályozták a vizeket, amelyek tavasz idején árral riasztgatták a lakó­kat. Persze még nagyon messze van az az idő, amikor meg­pihenhetnek a surányiak. Sok mindent kell még addig elvé­gezniük. Most készült el a község rendezési terve, amely húsz évre előrevetíti. Cserhátsurány képét. Igazán szép, vá­rosias jellegű faluközpont lesz. A mostani főútvonal veszé­lyes kanyarulatait kiegyenesítik. A Petőfi út tengelyén a szolgáltató házak sora emelkedik majd, lesz új művelődési otthon, iskolák, óvoda. Lakóházakat csak oda építenek, ahol egészséges, tiszta a környezet. Mindezek megvalósításához szívesen adják össze fo­rintjaikat,' erejüket á község igyekvő, szorgalmas lakói. Ta­valy is több mint 400 ezer forint volt a társadalmi munka értéké. Kalocsai László híres rig­musmondó, zenész és vőfély egy személyben. Nemrégen a múzeumnak adta ötsoros hím­zett ingét. Valamikor még vá­szongatyában járt. Azt mond­ja, az volt a szép viselet. Ti­zennégy éves korában lépett n községi rezesbandába, 1904-tó! 1926-ig fújta a trombita*. Nyolcvanhat lagziban volt vő- ély. Annyi köszöntőt tud. hogy reggeltől másnap reg­gelig állandóan mondhatná. Meséli, hogy még egyetlen verset sem felejtett el, pedig már kilencven felé jár. Kevés a gázpalack Mini ká£telepei létesítettek * ' közelmúltban a községben. Mint­egy 125—130 gázfogyasztó van, na­gyon elkelt már a cseretelep. Amit mégis szóvá tettek, hango­san, hogy meghallják az íUetéke- sek: kevés a gázpalack. Heten­ként mintegy hüszat hoznak, ö# enné! több kellene. Nem sokkal, csupán tízzel kellene megtoldani a szállítást, s mindjárt nem lenne tanasz. A falu végen Bálint László házat épít a Kossuth utca 4.. alatt. Nincs ebben semmi különös, hi­szen az elmúlt években so­kan költöztek új házba Leg­feljebb azért érdemel emlí­tést, mert Bálint László a faluvégi cigánytelepről köl­tözik be a faluba, Persze az is igaz, egyre kevesebben maradnak a ci­gánysoron. Az utóbbi öt év alatt öt család épített há­zat. Szépet, kényelmeset, mert semmiképpen sem íz­lett már nekik a régi élet lenn a faluvégen. Mint a §zűk ruha Kicsi a művelődési otthon. Ügy szorítja Cserhátsurányt, mint az embert a szűk ruha. Régen, még a múlt rendszer­ben építették és nem is mű­velődési célokra. A község­ben még nem szerepeltek hi­vatásos színészek. Pedig a lakosság nagyon vágyakozik jó színházi előadás után. A község vezetői a nehéz körül­mények ellenére, a lehetősé­gekhez mérten igyekeznek a lakosság kívánságait kielé­gíteni , Felvették a kapcsolatot Hajnok Sándorral, a szügyi művelődési otthon igazgató­jával, aki rendszeresen érte­síti a cserhátsurányiakat, milyen előadásokat tartanak Szügyben. Amikor színházi előadás van, a tsz vezetősé­ge egy teherautót bocsát a dolgozók rendelkezésére és átrándulnak színdarabot néz­ni Szügybe. Jobb híján ez is megoldás, de végsősoron mégis csak szükség volna Cserhátsu- ranynak művelődési köz­pontra. A lakosság hajlan­dó minden áldozatra, de tá­mogatás nélkül meddő ma­rad minden erőfeszítésük, Gyalogosai! járva Paulik Rozália, az óvoda vezetője 35 gyermeket gondoz. Sok mama felkeresi mostanában, s kéri, hadd hozza a kicsinyét az óvodába. Igen ám, de a járási tanácstól hiá­ba kérik, hogy oldják fel a korábbi tilalmat, 10—20 gyermeknek még helyet adhatnának, ám mindhiába. A gyérekek kívül maradtak a kapun. Akik viszont beke­rültek, vidáman játszanak az óvoda udvarán a községet azonnal feltűnik, a legtöbb útra ráférne a ja­vítás, a kőburkolás. Gyalog­járó még csak van a köz­ségben. Négy éve ezt állítot­ta a fejlesztési tervek kö­zéppontjába a tanács. El is készítettek mintegy négyki­lométernyi járdát. A föld­munkáknál, az útépítésnél jelentős volt a lakosság tár­sadalmi munkája. Talán még két kilométeren kell gyalog­járót csinálni, hogy egészen elkészüljenek Jó iráuvbao A hajdani Janossy-kastély régi falai között ütötte fel ta­nyáját a termelőszövetkezet. A mintegy két és fél ezer holdas gazdaság egyenletesen, szépen halad, minden esztendőben. Orbán József főagronómus az­zal indokolta ezt, hogy sike­rült az adottságoknak meg­felelő irányba terelni a gaz­dálkodást. Állattenyésztés és dohány. Ez hozza a pénzt a közösnek az idén is. A szarvasmarha­hizlalás nem kevesebb, mint 300 ezer forintot jelent a szö­vetkezetnek. A közelgő do­hányszüret is jónak ígérkezik. Holdanként kilencmázsás ter­mésnek készítették elő a paj­tákat. De nem így az utakkal A szövetkezeti majorhoz bekö­tőutat építettek három éve. Ennek egy része 700 méteres szakasz, a falun szalad ke­resztül. Ez az egyedüli u amelyen télen-nyáron kö ­tekedni lehet fennakad s nélkül. Hogy hol kellene a legsürgősebben építeni? Az új iskolánál. Akkor ugyanis az autóbusz, amely a szom­szédos Herencsényből hozza a gyerekeket szeptembertől, ott állna meg az iskola előtt. Ehhez azonban aligha lesz elég a községfejlesztési alap, meg a társadalmi erő. Ide már ’ járási segítség kell, hogy az út, legalább ez az egyetlen, elkészüljön Évről évre gyarapodik nv újtózik a hegyek között a : 1100 lelkei számláló Cserhát* surány. A falut járva szinte hallja az ember, hogyan repe­dezik a régi élet burka, ala­kul, formálódik az új, az em­bereknek tetsző jelen, * jövő. Sokat és szívesen beszélt er­ről mindenki, hiszen önma­gukról, e'etükröl, mii bájuk­ról szóltak. A beszélgetése­ket VINCZE ISTVANNÉ és BOBAL GYULA vetette papír­ra, a fényképekéi JÓZSEF készítette. Legközelebb július 9-én Vádú.ffaiuba látogatnak műn ka társaink.

Next

/
Oldalképek
Tartalom