Nógrád. 1969. július (25. évfolyam. 149-175. szám)

1969-07-04 / 152. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP NOGRÁD MEGYEI Bí: É S A M F GYEI TANÁCS LAPJ A XXV, ÉVF. 152. SZÁM ÁRA: 80 FILLER 1969. JÚLIUS 4., PÉNTEK Magyar párt­ós kormányküldöttség utazik Bulgáriába A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának és a Bolgár Népköztársaság kormányának meghívására július 8- án Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága első titkárának vezetésével hivatalos, baráti látogatásra utazik a Bolgár Népköztársaságba a Magyar Nép- köztársaság párt- és kormányküldöttsége (MTI) ilasigoaEO nép hizalmáfo&S” A népi ülnökök meg bízó leve lének átadása A Parlamentből jelentjük Nőtt a reáljövedelem— Javnit az árvízvédelem Géczi János, a megyi tanács let az egyik ülnöknek Bensőséges ünnepség - kereté­ben került sor tegnap délelőtt kilenc órakor a megyei taná­cson az elkövetkezendő három­eves ciklusra megválasztott népi ülnökök megbízólevelei­nek átadására. Az ünnepségen jelen volt Géczi János, a me­gyei tanács vb elnöke és dr. Kovács László, a megyei bíró­ság elnöke. A megjelent népi ülnököket Géczi János köszöntötte: — A tanács legutóbbi ülése önöket elfogadta a megyei bíróság népi ülnökeinek. Ez nagy megtiszteltetés. A tanács és a végrehajtó bizottság ne­vében kívánom, hogy ezt a bizalmat munkájuk során eredményesen használják fel — mondotta. Ezt követően került sor a megbízólevelek átadására, majd ez eskütételre. Az ünnepélyes eskütétel után dr. Kovács László kö­szöntötte az ülnököket: elnöke átadja a megbízóleve- (Simonffy Jenő felvétele) — Önök, mint az eskütétel folyamán is elhangzott, a dol­gozó nép bizalmából három éven keresztül tevékenyked­nek a megyei bíróság mellett. Kérem és egyben figyelmez­tetem az elvtársakat, vegyék figyelembe, hogy ugyanolyan jogokkal és kötelességekkel rendelkeznek, mint a bírák. Amíg valamilyen ügyet nem látnak tisztán, kérdezzenek, hogy segítsék az igazságos döntést. Mindig a törvények szellemében és az igazságnak megfelelően dolgozzanak. A közbiztonság és a közrend jó a megyében és önök az elkö­vetkezendő három évben hoz­zájárulhatnak, hogy még jobb legyen. Az ünnepség végső aktusa­ként a megválasztott népi ül­nökök aláírták az eskü szö­vegét. hogy a következő há­rom évben annak széliemé­ben végezzék munkájukat. Az országgyűlés csütörtökön Fehér Lajosnak, a Miniszter- tanács elnökhelyettesének fel­szólalásával folytatta a tava­lyi költségvetés megtárgyalá­sát. A miniszterelnök-helyettes felhasználta az alkalmat, hogy röviden értékelje a reform eddigi eredményeit és annál részletesebben szóljon a gaz­dálkodás soron következő leg­fontosabb feladatairól. Hang­súlyozta: az eltelt másfél év eredményei szemmel láthatóan bizonyítják a reform életké­pességét. A továbbiakban — mondotta — a legfontosabb a jelenleginél kedvezőbb gazda­sági szerkezet és ezen belül a jobb gyártmányösszetétel ki­alakítása, hogy gyorsabban nö- vekedhessék a nemzeti jövede­lem és jobban kielégíthessük a termelési és fogyasztási igé­nyeket. Természetesen első­sorban a keresettebb termé­keket előállító ágazatok rész­arányát kell növelni. Vélemé­nye szerint azonban túl lassan szorulnak ki az elavult termé­kek és ez is hozzájárul a munkaerő-gazdálkodás és a bérpolitika joggal bírálható jelenségeinek fennmaradásá­hoz. Akadályoz a centralizáció Kitért Fehér Lajos a terme­lékenység sok oldalról bírált kedvezőtlen színvonalára, amelyet véleménye szerint csak átmenetileg vehetünk tu­domásul. Azt a túlbiztosítást, ami a munkaerővonalon szá­mos üzemben, vállalatnál fo­lyik, meg kell szüntetni, hogy lehetővé váljék a dolgozók át­irányítása olyan területre, ahol égető munkaerőhiány van, egyebek mellett a szolgáltatá­sok területére. Ehhez nagyobb mozgékonyságra van szüksé­gük a vállalatoknak, amit aka­dályoz a túlzott centralizáció. A tröszti és más nagyobb szer­vezeti formában működő egy- ségeknek különösen az élelmi­szeriparban, a textiliparban és a belkereskedelemben nagyobb önállóságot kell acini. Miután a vitában sók szó esett a fogyasztás, a keresetek és az árak kérdéséről, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese részletekbe menően foglalko­zott ezekkel. Mérlegelve a nem ritkán ellentétes, vélemé­nyeket hangsúlyozta, hogy az összfogyasztás lényegesen nö­vekszik — ami döntő jelentő­ségű, — mindazonáltal egyes kiskeresetű, nagycsaládű ré­tegek feltétlenül , érzékenyen reagálnak bizonyos árváltozá­sokra, amit nem szabad fi­gyelmen kívül hagyni. A re­áljövedelmek a tervezett 14— Ifi százalékkal szemben, 19— 20 százalékkal nőttek három év alatt, de az is igaz, hogy a re­álbérek jóval lassabban köve­tik ezeket. A teljesstauényt bcrcKKÜk A jövedelmek nagyobb dif­ferenciálásának szükséges­ségét azzal indokolta, hogy a mai különbségek a legfelelős- ségteljesebb munkát végző vállalati vezetők, valamint a művezetők és 9 munkások, egyszersmind a szakmunká­sok és a szakképzetlen dol­gozók keresete között túlsá­gosan csekélyek ahhoz, hogy az emberek valódi képességei szerinti jobb munkára ösztö­nözzenek. Ne a jelenlétet, ha­nem a teljesítményt bérezzük, és honoráljuk jobban a szor­galmat, a rátermettséget, a nagyobb gyakorlatot — jelen­tette ki. Az élelmiszerellátás, Fehér Lajos a Minisztertanács elnökhelyettese speciálisan a húsellátás ne­hézségeivel kapcsolatban megemlítette, hogy már tet­tek bizonyos központi intéz­kedéseket, amelyek hatására javul a helyzet. Ami az ipar­cikkek választékát illeti: at. kereskedelem ne rendeljen elavult, vagy minőségileg meg nem felelő termékeket, ez a leghatásosabb fogyasztói ér­dekvédelem. Az ármozgások­ról elmondotta, az összár-szín­vonal emelkedése a megen­gedhető évi 1—2 százalék alatt marad és a rugalmas árrendszer mindenképpen po­zitív hatással van a terme­lésre és így a fogyasztásra is, Utalt az árcsökkentésekre is, amelyek a ruházati iparban július elseje után kezdődtek. A továbbiakban említésit tett a korszerű, rugalmas, kö­zép- és kisvállalatok növekvő szerepéről, és nehezményezte, hogy mostohagyerekek a hi­telellátásban. Hangsúlyozta a tanácsi gazdálkodás tovább­fejlesztésének fontosságát, amihez azonban a miniszté­riumok több ágazati segítsé­ge, útmutatása szükséges. Fe­hér Lajos a kormány külpoli­tikai tevékenységének rövid összefoglalásával fejezte be nagy érdeklődéssel fogadott felszólalását. Szüntessük meg a manipulációi A vitában résztvevő képvi­selők többsége a mezőgazda­ság, illetőleg a termelőszövet­kezetek munkájával foglalko­zott a továbbiakban. Szabó István Hajdú megyei képvise­lő, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke, a reform kedvező hatásának tulajdonította a mérleghiá­nyos termelőszövetkezetek számának csökkenését és a kedvezőtlen adottságú tsz-ek egy részének észrevehető fej­lődését. Említést tett a tsz melléktevékenységekről is, és kijelentette, hogy a tevékeny­séggel semmi kapcsolatban nem álló üzletelések és manipulációk, munkaerő-áten­gedések ipari vállalatoknak, lejáratja az olyan mellék­üzemági tevékenységet, amely ténylegesen szükséges és hasz­nos. Szabó István is, később dr. Molnár Béla, a Kertészeti Ku­tató Intézet igazgatója is bírá- lólag beszéltek az ipar érdek­telenségéről a mezőgazdaság korszerű hazai termelőeszkö­zökkel, nyersanyagokkal va­ló ellátásában. Pedig fel kel­lene figyelniük rá, hogy a mezőgazdaság egyre fónto- sabb piacukká válik Nagy ágy elemmel hallgat­ták meg a képviselők dr. Orbán Lászlónak, a művelő­désügyi miniszter első he­lyettesének felszólalását a tavalyi költségvetés kulturális vonatkozásaiban. Az aggodal­mak, jelentette ki dr. Orbán László, hogy háttérbe szorul a kultúra, vagy rossz irány­ba viszik az anyagi ösztön­zők, nem voltak indokoltak. Mintegy 700 millió forinttal több jutott kulturális célok­ra, mint egy évvel korábban. Határozottan megvédte a mi­niszterhelyettes a kulturális, alap és a kulturális járulék gyakorlatát, amelyeknek nagy szerepük volt abban, hogy a kulturális élet egésze egész­ségesen fejlődjék. Bírálta azonban a Nemzeti Bank egyes hitelintézkedéseit, ame­lyek a könyvkiadásban és más kulturális ágazatokban kedvezőtlenül hatnak. Hivatkozva rá, hogy a kép­viselők módosító indítványt nem nyújtottak be a vita során, Vályi Pétéi' pénzügy- miniszter röviden összefoglal­ta a tanácskozás tanulságait. A különböző kereskedelmi és kulturális célokra indítvá­nyozott nagyobb költségvetési hozzájárulással kapcsolatban ígéretet tett, hogy a kormány megvizsgálja a teljesítés lehe­tőségét. A reálbérek és reál- jövedelmek nem kielégítő aránya véleménye szerint a Dégen Imre államminiszter termelékenység kedvezőtlen alakulásával kapcsolatos en­nek .helyes irányú változása ösztönzőleg hat majd a reál­bérek emelkedésére is. Nincs szükség különleges alapokra, a változást magával az ösz­tönzési rendszerrel kell előse­gíteni. A válasz tudomásul­vétele után az országgyűlés elfogadta a múlt évi költség- vetés végrehajtásáról benyúj­tott törvényjavaslatot, majd áttért a vízgazdálkodás hely­zetének megtárgyalására. IpaHelepítés és a víz Dégen Imre államtitkár, az Oi-szágos Vízügyi Hivatal el­nöke — a vízgazdálkodás cél­kitűzéseinek átfogó ismerteté­se során számos meglepő adat­tal, ténnyel illusztrálta a fel adat nagyságát és bonyolult­ságát. Az ipar vízszükséglete megötszöröződött a felszaba­dulás óta, és az ivóvíz-felhasz­nálás is rendkívüli mértékbe;, növekedett. Tény, hogy 800 fa­luban működik már vezetéke- vízmű és a városok többse - gében is sikerült a korábbi rendszeres vízhiányt megszün­tetni. A továbbiakban azonban az iparnak nagyobb mérték ben kell hozzájárulnia a rend­kívül költséges vízműberuhá­zásokhoz. Miután pedig az ösz- szes iparvíz felhasználásának 84 százaléka olyan területi-.-' jut, ahol kevés a víz, ebből a szempontból is jobban meg kell fontolni az ipartelepíté­seket ... Kitért az országban meglehetős bőségben fellelhető gyógy- és hévizek kihaszná­lásának lehetőségeire, a mező- gazdaság vízgazdálkodására, ezen belül a sokat fejlődött üzemi, öntözésre, amelyet vé­leménye szerint főleg ott kell tovább fejleszteni, ahol az a legkevesebb járulékos beru­házással megoldható. Megnyugtatólag hatott, amit az árvízvédelem évről évre fejlődő munkálatairól mon­dott az államtitkár és amivel az egész ágazat dinamikus fej­lődését jellemezte. Már ebben a bevezetőben szó került a Balaton sajátos víz­gazdálkodási követelményeiről, amelyre hamarosan elkészül az összefüggő program. Dr. Rad­nóti István, Veszprém megyek képviselő felszólalásának nagy részét ennek a problémának szentelte, hangsúlyozva, hogy a Sió, mint a Balaton jelenlegi egyetlen vízszabályozója, a mai állapotában nem tölti be hiva­tását, s olyan munkálatokra van szükség, amelyek lehető­vé teszik a vízátvezetést a Drávából a Balaton vízszintjé­nek kielégítőbb szabályozásá­hoz. Duna—Tisza csatorna A témához hozzászólók több­sége a mezőgazdaság szemszö­géből vizsgálta a vízgazdálko­dást. Böhm József, Somogy me­gyei képviselő, a mezőgazdasá­gi vízberuházások igen gyors megtérülését bizonyította, ha­sonlóképpen dr. Mészöly Gyű. la, Bács megyei képviselő is, aki főleg a Dégen Imre által is említett Duna—Tisza csator­na tervével foglalkozott. Ez az évszázados terv, hangsúlyozta, megszüntetné a Duna—Tisza kö­zének krónikus vízhiányát, le­hetővé tenné a tápéi olajkincs gazdaságosabb hasznosítását, A belvízi hajózás fejlesztését. Megtérülése, véleménye sze­rint a Tiszalöki Duzzasztómű adataiból ítélhető meg, amely 15 év alatt, a mintegy két­milliárdos költséggel szem­ben, ötmilliárdot hozott a nép­gazdaságnak. A hatalmas munka elkészítése, természete­sen sok időt igényel, ezért mi­előbb hozzá kellene kezdeni. A Vás, Békés. Szolnak, Veszprém és Hajdú megyét képviselő hozzászólók a, to­vábbiakban számos tapasztalat­tal gazdagították a vitát, amely péntek délelőtt a vízgazdálko­dásról folytatódik, ezt köve­tően kerül/ sor az interpellá­ciókra. Közös igyekezettel A statisztikai adatok megdönthetetlenül bizonyítják, hogy a nyári hónapokban ugrásszerűen megnő a gyermek­balesetek száma. Ez érthető is. Az iskolai élet fegyelméből kiszakadó gyermek hirtelen szembetalálja magát a nagy „szabadsággal”. Napirendje már nincs beosztva szinte órá­ról órára, nem kell tanulnia, különórára járnia, övé az egész nap. És gyakran itt kezdődik a baj. A szülők általában a legtöbb családban mindketten dolgoznak és nincs, aki fel­ügyeljen a gyerekre. Ö pedig érthető módon játszani akar. De hol? A lakásba nem mehet, nehogy felfordulást okozzon. Emellett annyit ült egész évben az iskolapadban, zárt le­vegőn, hogy a szabadban! akar lenni, szaladgálni, focizni, rohangálni szeretne, hogy kielégítse természetes mozgásigé­nyét. Csakhogy a. játszótér nagyon kevés. Az izgő-mozgó gyerekeknek jóformán nincs hová menniük, ha játszani akarnak. Mit tehetnek hát? Csoportokba verődve rohangál­nak a lépcsőházban mindaddig, míg valamelyik lakó meg nem sokallja, vagy a házfelügyelő rájuk nem szól. Sok bér­házban szinte állandó háborúság folyik a gyereksereg és a házfelügyelők között — váltakozó eredménnyel. Mert ami­kor rájuk szólnak elmennek ugyan, de fél, vagy egy óra múlva ott vannak valamelyik emeleten. A lépcsőház nem játszótér, ebben mindenki egyetért. A lakók, akik pihenni szeretnének munkájuk végeztével a lakások­ban, a házfelügyelők, akiknek külön munkát jelent a gye­rekek utáni takarítás és a szülők, akik balesettől féltik a gyermeküket. Mert a lépcsőkön, emeleteken gyakran tör­ténhet baj a játék hevében. Elég. egy megcsúszás és máris súlyos törés, vagy más sérülés a következmény. Nemrégiben a második emeletről zuhant ki egy tíz év körüli kislány, akit egyik társa véletlenül meglökött. Mit tehetünk? Azt hisizem, nem lehet elégszer hang­súlyozni, hogy teret, játszóteret kell adnunk a gyermekek­nek, ahol szabadon futkározhatnak, játszhatnak. Ez hozzá­segítene a nyári balesetek csökkenéséhez. A játszóterek lé­tesítésié nem egyszerű dolog. Mert az amúgyis szűk városok­ban — mint Salgótarjánban — nagyon nehéz helyet bizto­sítani. Még a házaknak is, nemhogy a gyerekeknek. Emel­lett a játszótereket fel is kell szerelni, ami megint pénzbe kerül. Ennek ellenére meg kell teremteni a lehetőségeket. A tanács, a társadalmi szervek és a nagy gyárak, üzemek kö­zös erőfeszítésére van szükség ahhoz, hogy az eddiginél több játszótér létesüljön, ahová a szülők nyári hónapokban nyugodtan engedhetik a gyerekeket. Ez mindenkinek egy­formán érdeke, mert a legfontosabbról — gyermekeinkről van szó. Cs. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom