Nógrád. 1969. július (25. évfolyam. 149-175. szám)
1969-07-31 / 175. szám
így élnél« a Cserhát völgyen (118.) Összegező vizsgálódás Ami a termelőszövetkeztet illeti, azt mondhatjuk rá, minden évben remélhetőleg jobb eredményekkel zár. Ez pedig azt jelenti, hogy a tagság munkakedve az anyagiakkal egyenes arányban növekszik. Ami pedig az egyes családokat illeti, ott már akadnak különbségek. De mielőtt megvizsgálnunk egy családot, szóljunk néhány szót a három falu közösségének élet- színvonaláról, ellátottságáról. Elégedettek az ellátással A három falu közül Kutasó és Bokor lakossága döntő többségében mezőgazdasági, paraszti foglalkozású volt régebben is. Amíg Cserhát- szentivánban már a század első felében is kétlakiak éltek. A paraszt; munka mellett sokan űzték az ács, vagy a kőműves mesterséget. Tagadhatatlan, hogy az itteniek szélesebb látókörűek voltak — hiszen járták a. világot —, mint a másik két település lakossága. Az is érthető, hogy ebben a községben szabadultak a legtöbben a földtől. Bokorban és Kutasón a korábbi nagybirtokok miatt számottevő volt a cselédréteg. — Általában elégedettek vagyunk az ellátással. A vegyesboltban és az italboltban megkapjuk mindazt, amire szükségünk van — mondta Szentesi Gyula, a kutasói tanácselnök. De hasonlóképpen nyilatkozott a cserhátszent- iváni tanácstitkár, Sándor Gyula is. ő azonban már szóvá tette azt is, hogy a munkában megfáradt emberek csak akkor esznek húst, ha esetig csirkét vágnak. A felsőtoldi húsüzlet ugyanis inkább hivatott a hollókői bányászokat ellátni mint azt a körzetet, amelyhez létrehozták. Kifejezte az óhaját, hogy jó lenne, ha a termelőszövetkezet létesítene egy vágóhelyet, ahol időközönként jószágot vághatnának az ellátás javítására. A tanács szívesen biztosítana ehhez megfelelő helyet is. Iparcikkekért azonban be kell utazni a csaknem húsz kilométerre fekvő Pásztora. S ha valaki modern frizurát óhajt a hét végére, azért is utaznia kell. Szerencse, hogy a reggeli és a délutáni autóbuszközlekedés megfelelő. Egyébként a három község a pásztói földművesszövetkezethez tartozik, s mindenütt elmondták, hogy elégedetlenek a szövetkezettel. Ügy érzik, mostohán bánnak velük. Erről egyébként — több más mellett — az is meggyőzött, amit a cserhátszentiváni szikvízellátással művelnek. Hosz- szú ideig a szécsényiek szállították a szódavizet megegyezés alapján. Azonban időközben a két szövetkezet között ..diplomáciai konfliktus” jött létre. S most sem a szécsényiek, sem a pásztóiak nem törődnek az ellátással. A művelődési, szórakozási leuetőségek talán a legeseké- tyebbek. Mindegyik községben létezik legalább egy-egy helyiség, ahol klubszerűén lehet, ne szórakozni. Csupán olyan pedagógusok, vagy más vállalkozó szellemű emberek hiányoznak, akik ezt irányítanák is. így azután marad idősnek, fiatalnak egyaránt az italbolt. Ezzel kapcsolatban mondta a kutasói Szlobodnyik Gyuri bácsi a következőt. „Valamikor az én időmben esténként összejöttünk, énekeltünk, táncoltunk. Műkedvelő előadásokat rendeztünk. Volt egy zenekarunk is. Most meg mi van? Ahogy megkapják a fizetést, a többség szalad vele az italboltba..Ha egy kicsit szélsőségesnek is hangzik ez a vélemény, sok az igazság a nyolcvanhárom eves öregember szavaiban. Igaz, hogy ennek éppen az ellenkezőjét állítja Jankovics Józsefné, a cserhátszentiváni és Polusin Pál, a kutasói ital- boltos. Azt állítják, kevés a fogyasztás. Balázséknál — ugyanúgy, mint általában a legtöbb helyen — az új keveredik a régivel, a hagyományossal. Az újonnan épült szobában a legmodernebb bútor fogadja a látogatót. A jó ízlésre valló berendezésből nem hiányzik a könyvszekrény, a legváltozatosabb könyvekkel. És nagyon sok hanglemez. Látszik, hogy a fiatalok kedvelik a beat-ze- nét. Ebben a családban — az apa beosztása alapján — az átlagosnál magasabb a jövedelem. De figyelembe véve, hogy három gyerek taníttatásáról kell gondoskodni, minden fillért számon tartanak. A szülők a közös elfoglaltság mellett a háztájit is igyekeznek a lehető legjobban gyü- mölcSöztetni. hiszen egy-egy szeptember költségei felérnek egy kisebbfajta zárszámadási jövedelemmel. Megteremtik a mindennapit Az új vegyül a régivel S hogyan élnek az egyes családok? Egyik este meglátogattuk a cserhátszentiváni Balázs Istvánékat. A régebbi épület mellett új ház áll, amelyhez már egy újabb szobát is ragasztottak. A családfő a termelőszövetkezet gépkocsivezetője. A háziasszony is a szövetkezetben dolgozik. A nagyobbik lány, Erzsiké a számviteli főiskola hallgatója, a kisebb, Mária egészségügyi szakközépiskolába jár Balassagyarmatra. Az öccsük általános iskolás. Kétségtelen, hogy a három Községben is tapasztalni különbséget a jövedelmekben, de az egyes községeken belül is. Ez összefügg a szövetkezetheti beosztással, de azzal is, hogy ki mennyire szorgalmasan veszi ki részét a munkából. Nyugodt szívvel le lehet írni azonban, hogy évről évre jobban él a három település lakossága. Kivételt képeznek azok az idős emberek, akik csupán szerény nyugdíjukra, vagy járadékukra vannak utalva. A termelőszövetkezet azonban a lehetőségekhez mérten róluk is igyekszik gondoskodni. A természetbeni juttatások mellett az öregek napján pénzbeli ajándékot kaptak, s aki rászorul, esetenkénti segélyezésben részesül. Sok még a. gond ebben a közös gazdaságban, s még volna mit tenni a Három település korszerűbb életformájának kialakítása érdekében. Annyi bizonyos, hogy az emberek bíznak a közösben, s erre alapozzák a jövőjüket. Ez a bizalom pedig azt jelenti, hogy ezeken a hggyes-völgyes területeken igyekeznek megteremteni maguknak nemcsak a mindennapi kenyeret, hanem a holnapra és a holnap- utánra valót is. Pádár András Elképzelése* és lehetőségek Tervdokumentációi két hét alatt — Hátradőlő homlokzat Méltatlan körülmények között — Üj termékeket gyárt a Balassagyarmati Bútorgyár A BALASSAGYARMATI bútorbolt széles üvegablaka mögött új szobabútor garnitúra díszeleg. „Megjelenése” jóval egyénibb, mint elnevezése: „Ipoly”. Ára iránt érdeklődöm. — Ara egyelőre még nincs — világosít fel Széli Imre boltvezető. Az Ipoly Bútorgyárból csak ez az egy garnitúra érkezett, a szériagyártásra a jövő év első negyedében lehet számítani. A bútorgyárban egyébként jóval többet tudnak róla mondani. Bútorgyár, Jancsó László főtechnológus: — A NÓG- RÄD beszámolt mór róla, hogy a BÚTORÉRT, korrektnek éppen nem nevezhető taktikázása következtében hogyan kényszerültünk új piacokat keresni, új termékek előállítására berendezkedni. Jelenleg két új garnitúrával foglalkozunk, a „Nógrád”-dal és az „Ipoly’-al. A „Nógrád” tervrajzait jómagam készítettem el. Most már a szériagyártás folyik, eddig mintegy százötven darab készült el. De amíg ide eljutottunk! A BÚTORÉRT lemondása után két hét (!) alatt kellett a teljes dokumentációt elkészíteni. Ez nemcsak a tervrajzok megalkotásának, hanem az anyagnorma-készítés, az árjóváhagyatás, a KERMI-nek való bemutatás munkáját is magában foglalja. Arról már nem is beszélek, hogy menynyi fáradságot jelentett a szokásosnál vékonyabb bútorfalakhoz tartozó vasalások beszerzése. Ha a „Nógrád” a hasonló jellegű bútorgarnitúrák közül sima vonalvezetéssel, modern, szögletes vonalak alkalmazásával hívja fel magára a figyelmet, a kirakatban látott „Ipoly” újszerűségével tűnik ki. Tervezője Bállá István, a bútorgyár termelési osztályának vezetője. — A tizenegy darabból álló garnitúrán alkalmazott formai újításokkal, a szekrények homlokzatának „hátradőlésével”, a székek támlájának furnérlemezből való kialakításával másutt nem lehet találkozni. Mi indokolta ezeket? — Többféle okot mondhatok — válaszol Bállá István. — A piacon bizonyos divatstílusokon belül maradva, mindig új formákkal kell megjelenni. Aztán: az elképzeléseket mindig a lehetőségekhez kell szabni. Igazán korszerű bútorok tervezését, kivitelezését sokszor alkatrészhiány akadályozza; különösen kárpitosipari termékekből kicsiny a választék. Az „Ipoly” kárpitozása például azért sikerült így (érdekes, sárgás árnyalatú a kárpitozás, megfelelő kiegészítő színekkel nagyszerű színhatást ad), mert az igényeinknek megfelelő bútorszövetek közül csak ezt az egyet lehetett kapni. A piacon uralkodó árakhoz is igazodni kell, ügyelni arra, hogy a gyár se fizessen rá. a kisember is olcsó és szép árut kapjon.,, SOKFÉLE gazdasági meghatározót említ még az osztályvezető, azt azonban. — a tervezés művészi munkájának témakörét — amiről hallani szeretnék, elkerüli. Ha már muszáj, inkább a termékek praktikusságáról beszél — mintha alig négyszer hat négyzetméteres szobájában, ahol rajta kívül még öten dolgoznak, nem folyna komoly művészi alkotótevékenység. Pedig azt is megtudom : háromféle külföldi szakfolyóiratot olvas, s ha komolyan akar dolgozni, inkább hazaviszi a rajzokat, hogy ne zavarják, A két új garnitúra tervdokumentációja tehát napok alatt elkészült, az egyiket már sorozatban is gyártják, a másikat gyártani fogják. De van-e igény ezekre a bútorokra? A boltban már volt alkálin i egy kí:. maszek" közvélemény-kutatást végezni. Ott-tartózkodásom alatt ketten is érdeklődtek az „Ipoly” szobabútor iránt, s sajnálkozva vették tudomásul, hogy a tizennégyezer forint csupán irányár, a bútor csak jövőre kapható. Azt, akire a vállalaton beiül a bútor-közvéleménykuta- tás tartozik, dr. Bakó Miklós anyag- és áruforgalmi osztályvezetőt nem találom a bútorgyárban. A Dunántúlon jár üzleti ügyben. Helyette Robotka Mihályné áruforgalmi előadó tájékoztat. Elmondja, hogy a „Nóg- rád” mindenütt osztatlan sikert aratott, s az „Ipoly” iránt is nagy az érdeklődés, az újból üzletkötésre pályázó BÚTORÉRT további három mintagarnitúrát vitt magával. A BÚTORGYÁR műhelyében, raktárában sorakoznak a félig, és a már teljesen kész szekrények, asztalok, székek, heverők. Itt is nagy a zsúfoltság, akárcsak az irodákban. De a szobaberendezések szépek, praktikusak, és ami fő: olcsók is, rajtuk nem látszik meg, hogy hol, milyen helyiségben gyártották őket. A bútorgyár ismét megnyert egy csatát — ennek a csatának azonban a vásárlók az igazi győztesei. Baranyai László Cikkünk nyomán... E?ív járási művelődési központban Gondokról, tervekről — Passión Ezeket a fejeket köböl készítették, azért is ilyen mozdulatlanok. Verheti őket az eső, sütheti a nap, nekik mindegy. Most a nap süti. De még milyen nap. Harminc Celsius fok körül jár. A pásztói Lovász József művelődési központ előtt állunk. Az esztétikus környezet, a kőfejek bizonyítják, a járás nem is olyan régen igazán méltó otthont nyújtott a népművelésnek .Az objektum — a tárgyi feltételek itt-ott még fellelhető hiányosságai ellenére — lehetőséget ad a munkára. Mindinkább a tartalmi tevékenységre tolódik a hangsúly. Ezúttal a népművelő tevékenységnek csupán egyik — bár nagyon fontos és lényeges — részéről tájékozódunk Pász- tón: a képzőművészeti szakkörök munkájára, a kiállítási programra vagyunk kíváncsiak. Mindjárt egy kis gond is akad: a Lovász József művelődési központban művészeti előadói hely van, de februártól nincs betöltve. Kiállítási helyiséggel ugyancsak rendelkeznek, de nem használják ki kellően. A ház belső esztétikai képe sem kielégítő, bár ebben olyan okok játszanak közre, amelyek előreláthatóan — és az építők ígérete szerint — a közeljövőben megoldódnak. Az viszont már nem az építéssel összefüggő jelenség, hogy a falak még mindig csupaszon ásítanak, a ház belső életét programozó dekorációk hiányosak, csak alkalmilag megfelelőek. Igaz, ezt a munkát „kültag” végzi. De lássuk a tartalmi munkát. A járásban négy szakkör működik. Leszenszki László, a Lovász József művelődési központban, Kádár Józsefné, a sziráki művelődési házban, Lédl László Mátraszőllősön, Nógrádi Andor pedig Jobbágyiban vezet képzőművészeti szakkört. A járási művelődési központ megfelelő helyiséget bocsátott a szakkör rendelkezésére, amelyet felszereléssel is ellátott; szekrény, rajzbakok stb. áll a szakköri tagok rendelkezésére. Ennek ellenére, a szakkör működésével nem lehetünk elégedettek. Munkatervvel például nem is rendelkeznek, a foglalkozásokon nagyon kevesen vesznek részt, a foglalkozásokat is rendszertelenül tartják. A házban folyó tevékenységhez a szakkör még nem igen nyújtott segítséget, kiállításuk még nem volt. A házban — egyében kívül — működik még egy fotószakkör is. Mayer Attila vezetésével. Ezt a szakkört Koós Pál, a megyei József Attila művelődési központ fotóklubjának elnöke szervezte, sajnos, a pásztóiak a további segítséget nem igényelték, így itt is rendszertelenül tartják a foglalkozásokat, amelyeken gyér számban jelennek meg az „érdeklődők”. A kiállítási programban rögzített tárlatok — a szakköri tevékenység hiányosságai ellenére — alkalmasak az érdeklődés felkeltésére, sokszínűek. E hónapban Rácz Endre fotóművész kiállítását, s a Képcsarnok árubemutatóját láthatja a közönség. Ez utóbbi tárlat különösen hasznos lehet, hiszen Pásztón, illetve a környező falvakban is mindinkább sok szó esik a lakáskultúráról, annak hiányosságairól. Augusztusban nyitják meg a központban a Salgótarjáni Öblösüveggyár termékbemutatóját, amely ugyancsak számat tart a járási székhely lakóinak érdeklődésére. Szeptemberben bélyegkiállítás nyílik, illetve sor kerül Farkas András és Réti Zoltán festőművészek tárlatának megrendezésére. A kiállítás átfogó képet nyújt a Balassagyarmaton élő két művész munkásságáról, újabb törekvéseiről. Takács Imre karikaturista kiállításának megnyitására októberben, a járási gyermekrajz-kiállításra novemberben, a honismereti szakkör tárlatára decemberben kerül sor. A következő év kiállítási programjában az Ipar- művészeti Főiskola végzős növendékei, a megyei képzőművész stúdió, a nagybátonyi képzőművész szakkör tagjai állítanak ki. Áprilisban pedig Lenin életét, munkásságának világtörténelmi jelentőségét reprezentáló tárlatot nyitnak meg a pásztói Lovász József művelődési központban. Természetesen a gondok megoldása Varga Andrásnak, a művelődési központ igazgatójának szívügye elsősorban. Munkájához azonban szükség van a népművelésben érdekelt szervek fokozott támogatására is. A következő időszakra szóló tervek biztatóak, s a járási székhely érdekelt szerveinek összefogásával megvalósíthatók. (Tóth) Miért nincs választék üdítőkben A NÓGRÁD 1969. július 19-i számában cikk jelent meg, „Miért nincs választék üdítőkben” címmel. A cikkben megemlített és mint üdítő italt gyártó, szállító vállalat a témával kapcsolatban az alábbiakban tájékoztatjuk szerkesztőségüket : A Nógrád megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat főosztályvezetőjének igaza van abban, hogy vállalatunk az üdítőital- és szíkvízszállításokat jelenleg nem végzi megfelelően szervezetten. Ez egyrészt abból származik, hogy a megelőző három hónapban szénsavhiány miatt az igényeket csökkentett mértékben lehetett kielégíteni, ami a korábban bevált rendszert felborította. Másrészt vállalatunk szállító- kapacitása korlátozott, az erősen hullámzó igényekhez bérelt szállítóeszközök igénybevétele mellett sem tudunk minden esetben kellően igazolni, illetve szállítóeszköz-igényeinket az AKÖV, vagy más szerv nem tudja kielégíteni. Ami az árurendeléseket illeti, már nem ilyen egyértelmű Kozár elvtárs nyilatkozata. Rendeléseket a vállalat üzleteinek csak a fele, azok is legtöbb esetben telefonon adják és úgy, hogy holnapra kell x üveg bambi, de választék megjelölése nélkül. Olyan rendelés tehát, amely lehetővé tenné üzemeink részére a megfelelő választék termelését, nincs. Előfordul ellenben, hogy ha az x üveg üdítő ital háromfélében visszük az üzletbe, az illető üzletvezető azt mondja, hogy „ez kell, a másik kettőt nem veszem át”. A szállítások rendszeresebbé tétele és a választék bővítése céljából valóban megbeszélések történtek a két vállalat között. Ennek értelmében a felméréseket elvégeztük és közös megállapodás alapján új szállítási rendszert vezetünk be, közben a két tehergépkocsinkat generáloztattuk, amivel szállítási kapacitásunk biztonságosabbá vált. Intézkedéseink várható hatásaként közölhetjük, hogy vevőinket, illetve rajtuk keresztül a lakosságot az eddigieknél magasabb szinten tudjuk kiszolgálni. A coca-cola rendelés tekintetében érthetetlen a főosztály- vezető nyilatkozata. Ezt a terméket ugyanis vállalatunk nem állíthatja elő. Nem címkehiány miatt, hanem azért, mert erre gyártási engedélyt nem kaphatunk. Kovács András mb. igazgató A zöldség és gyümölcs nyomában Kevés a gyümölcs Szécsényben a zöldség- és gyümölcsboltban. Zöldségféléből azonban már kielégítő a választék és általában az áru minőségével sincs baj. Erről tájékoztatott a napokban a bolt vezetője. Később a fogyasztási szövetkezet felvásárlási osztályán azt is elmondották miért kevés a gyümölcs. Rendkívül nehéz felmérni a járási székhelyen jelentkező igényt. Ha a piacra befut egy-egy termelőszövetkezet gyümölccsel megrakott gépkocsija, az üzletben megmarad az áru. Ezzel nyilván nem lehet elintézettnek tekinteni a dolgot. A szövetkezet további piackutatással, a szállítási gondok enyhítésével igyekszik biztosítani a lakosság zavartalan zöldség- é* gyümölcsellátását. A szövetkezet látja el áruval a járás több községét is. Hetente háromszor szállítanak zöldséget, gyümölcsöt. Gondot okoz azonban, hogy nincs elegendő szállítóeszköz és időnként zöldségből és gyümölcsből is kevés jut r. községekbe. Most a szécsényi termelőszövetkezettel huszonkét vagon zöldárura kötöttek szerződést. Heves megyéből három—négy vagon zöldség, gyümölcs érkezik. De vásárol a fogyasztási szövetkezet a járás más termelőszövetkezetedtől is főzelékfélét és gyümölcsöt. Így már biztosítottnak látszik a szécsényi járásban is az igények kielégítése. Sz. F. NÓGRÁD o 1969. július 31., csütörtök
