Nógrád. 1969. július (25. évfolyam. 149-175. szám)
1969-07-27 / 172. szám
Csontos Gábor A reflektorok csíkot húznak... A szerkesztőségi kocsi a megmutatta az ajtót, s maga ne. Azt mondta, beteg tetszik kis utca sarkán állt meg. Mag- eltűnt a ház másik végében, lenni, s biztos, hogy nem tud da az ölébe vette a magneto- Nagy, L-alakú ház volt, Bagó elmenni az avatásra a néni. font, és várt egy picit. Ke- néni az elülső részben lakott, Tőle tudtam, hogy itthon kell resztes hátrafordult: régimódi lilával és arannyal keresnem.- Itt menjen be, Magdi, KLA néni szeme felcsillant. az^ a hás öregasszony elszomorítót- — Ügy, hát beszélt vele? emlékszem a mtílette levő ^ Halványan yislogott a ^1- Hogy van? Nem viselte meg házban lakik en.. lanykörte az árva dróton, túlságosan az a külföldi út? — Köszönöm! — Ügyetlenül mintha restellkedne szétnézni Küldött egy lapot, hogy menyszállt ki, mert nehéz volt a a rideg szobában. A kis vas- nyi elfoglaltsága volt ott is... magnó és sár is volt, a lábán kályhában égett a tűz és tea- Nézze...! Me§ cfkvÍÖnny*Ű dP« forra10 állt a tetej:6n‘ A kredenchez tipegett, és az Mlelőt,t becsapta^ az ajtót, _ Aranyoskám, igyon egy üvegbe tűzött levelezőlapok visszadugita a fejet a kocsiba, kortyot — kérte az öregasz- közül kiemelt egy széles, szí- —- Lesz szíves megmondani szony, és piciket lépdelve csé- nes kártyát. Esti felvétel volt, Ácséknak, hogy ha végeztek, szét szedett elő, majd leszűrte uia ég, rengeteg városi fény, jöjjenek be értem. Elég ha a teát. A cukor a nagy ovális reklám és az autók lámpájámegállnak itt a sarkon, én asztalon volt, néhány más nak kusza fénycsíkjai. Maguk, kész leszek akkorra. Persze edénnyel együtt, amiben a az autók nem is látszottak, attól függ, meddig marad majd vacsora maradéka lehetett. Az a csikók. Ragó elvtárs az édesanyjánál... asztalterítő felhajtott csücske . ... fedte el az edényeket. , ~ Mar íó> h°SY itt van, Keresztes megígérte, hogy kedves, maga biztosan tudja, szól, s várta, hogy Magda be- A tea jólesett. Nem akart mik ezek a piros vonalak, csapja a kocsi ajtaját. A ko- még kérdezősködni, hagyta, Kérdeztem a legkisebbik lácsi csak azután indult el, ami- hogy magától menjen a be- nyom, meg a vejem, de nem kor ő kiért a járdára. Még szélgetés, gondolta, egy idő tudták megmondani.’’A vejem intett Keresztesnek, s befor- után úgyis kialakul benne, ugyan azt mondja: autók. De- dult a kis utcába. hogy miről kérdezze a nénit a hát höl autók ezek? Ezek vaMindent pontosan kiszámí- riporthoz. Azt már látta, hogy lami csíkok, vagy mi... tott. Acsék a hangoskocsival nem lesz nehéz dolga, a néni ’ , felveszik áz avatási ünnepsé- igen értelmes, és szellemileg Csakugyan autók ezek néni. get, s amíg Ragó ellátogat az frissnek mutatkozott. Nem lát- reflektorok csíkot húznak. Es- édesanyjához, leszedik a ká- szott meg rajta a hetvenkét te nern lehet másként fénykábeleket s mire érte jönnek, ő év. Bár a lábát fájlalta, mond- Pe»11» csak na fél percig is itt régén kész az anya és fia ta, hogy nem bír már elmenni nyitva _ van a fenykepezőgep találkozásával. sehová, ezért is nem tud ott lencséje. S annyi idő alatt az Fev fiatalasszony fogadta lenni az avatáson. autt* f^yei nem maradnak Kgy fiatalasszony rogaaxa, „ ... egy helyben. Csík lesz belomeghallgatta, mit akar, aztán - Rago elvtars pedig orul- lük> ahogy haladnak eI5re. Az autók meg nem látszanak, :sak a lámpájuk. A néni a szemüveget az orra elé tartotta, és úgy vizsgálta hosszan a képet. Látszott a szemén, hogy próbálja megérteni a fényképezés titkát. Magda mosolygott magában és elhatározta, hogy először erről a külföldi lapról fogja kérdezni az öregasszonyt. Apró, töpörödött pa- rasztnénike, akinek a fia magas pozícióba, jutott, egy fontos társadalmi szerv elnöke, küiföld,ön forgolódó, diplomata és tudós férfiú ... Hogyan találkozik ebben a kis vidéki házban a régi paraszti időtlenség a legmodernebb világszemléletű és tudású közéleti ember nagyvonalúságával Ilyen, mondatokat kerekítge- tett magában, úgy vélte jó lesz összekötő szövegnek, s ha a néni kimondja újra azokat a csodálkozó szavakat, amelyekkel az autók fénycsíkjait illette, kitűnően összejön a riport első része. Míg a néni most magának töltött teát — egészen sötét kis löttyöt —, Magda az ölébe vette a magnót, és a gombjait babrálta. Aztán visszaült környezetben a kis fekete ruZelk Zoltán új verses /Cél hűM alatt Á hóid, amelynek lábnyomot nem őrző porába, néma krátereire leszállni készül most a föld ura, nem az a hold, ahol Dávid húrjain szikrázik a dallam és nem a költők nagybetűvel írt csillaga, nem Tóth Árpád s Füst Milán, nem Husset Holdja az, és nem is az a fehér, déli fűstcsik, ■mely napsütésben is hirdeti az éj nem múló tüzét: nem csillag ez, a nyughatatlan elme kikötője, vagy ha úgy akarod, új földrész is talán, melyre hódolva nézek, ám meghalni én úgy fogok még, mint apánk, anyánk — Vörösmarty, Ady ege alatt. az cisztáihoz és középre tette a mikrofont, de nem kapcsolta be, csak előkészítette, hogy majd akkor ríyomja le a gombot, amikor benne lesznek a beszélgetésben. A néni szótlanul figyelte a ténykedését. — Nem fog zavarni egyáltalán ... Csak tessék úgy válaszolni, mintha ez a kis masina itt sem lenne. — Természetesen, lelkecs- kém — mosolygott a néni, és várta a kérdést. De Magda ujja csak tétován simogatta a gombokat, s nem jutott eszébe semmi. Végül a néni felállt, és a szekrény aljából egy kis dobozt hozott elő. Faládika volt, mint egy nagyobbfajta cigarettás kazetta, fényképek voltak benne. — Nézze meg lelkem, mindenütt megtalálja őt... — s enyhe kis szomorúsággal hozzátette: — Mindennap nézegetem ... ' — Hát igen — mosolygott Magda meghatódva. Talán egy fél órig is nézték a képeket. Közben kétszer is megnyomta a magnó gombját, de csak suta és összefüggésbe nem hozható mondatok kerültek fel a szalagra. Egy kicsit elcsüggedt, s arra gondolt, hogy nemsokára vége lesz az avatásnak, jó lenne mégis valami direktebb kérdést feltenni. Vagy várja meg, amíg ideér Ragó és akkor a vele való beszélgetésbe Vonja be a mamát? No, azért még próbál valamit... De amikor végre rávette a nénit, hogy hosszasabban beszéljen a fiáról, valami megmagyarázhatatlan keserűség lepte meg a mondatokat. „Drága, aranyos fiú volt... Amíg itthon volt is csak a könyveket bújta... Szegény apja mondta, nem akárki lesz a mi fiúnk... Amikor hazajött, hogy beléptesse az apját, akkor is egytjtt sírt vele, hogy baj, megérti, de muszáj őmiatta, a hivatala miatt... Kár, hogy olyan nagytermészetű ember volt szegény apja, nem sokáig bírta ki azok közt, akikhez nem vágyako zott...” — Mikor volt utoljára itthon? — s hogy a néni nem válaszolt azonnal, még utána tette: — az elnök elvtárs? — Már a fiamat érti, kedves ... Hát bizony csak hús- vétkor tudott... Sok a dolga... Arra figyelt fel, hogy tocsogva beállt a hangos kocsi az ablak alá, épp ráesett fény a függönytelen üvegein át. Magda megnyitotta az ablakot. jubileumi előadását rendezték meg. A sok vitát kiváltott drámában — egyesek a Bánk Bán és a Tragédia mellé helyezték, mások valóban meglevő gyengéit emelték ki — az újabb kutatás Teleki haladó politikai mondanivalójának megjelenését értékeli. Teleki drámája ihlette Illyés Gyulát A kegyenc című drámája megírására (1962)« amely a téma modern feldolgozása. Illyés magáról Telekiről is írt drámát A különc címmel (1963). amely azt a konzekvenciát sugallja, hogy a moralitás következetes megőrzése csak a politikai gyakorlatról való lemondás árán lehetséges. Illyés hősének harca így nem társadalmi mozgásokat kifejező drámai kapcsolat, csupán a kor és jellem merev, drámailag nem fejlődő kontrasztja. Teleki László gyermekkorának jelentős részét töltötte édesapja szülőfalujában, az egykori járási székhelyen, Szirákon. Gyermekkori naplójában a „Latzika Jegyző- könyvé”-ben szemléletesen írja le egyik béri kirándulásukat. kiemelve a táj szépségét. A későbbi politikus népbarát vonásai már ebben a korban megmutatkoztak. Szirákon nemcsak a főrangú és középnemes családok gyermekeit fogadta játszótársának, hanem a nem nemesi származásúakat is, de az utóbbiak csak a cselédasztalnál ehettek, amit viszont az ifjú Teleki természetesnek tartott, bár nevelője — Erőss úr — társadalmi és nevelési elvei ellen lázadozott. Felnőttként is gyakorta és szívesen időzött a család sziráki udvarházában: a táj kedvezett szépírói tevékenységének is. Nemcsak a „Ke- gyenc”-et írta itt, hanem például az egyébként elkallódott töredéket is Kupa vezérről, amelyről csak any- nyit tudunk hogy részletét Teleki felolvasta az 1832 őszén Szirákra látogató jurátustársának Jászay Pálnak. Halála előtt néhány héttel kelt az a Teleki Augusztához címzett levél, amelyben Teleki László megköszöni a szirákiaknak az ünneplést, amelyben — minden valószínűség szerint — legutolsó látogatásakor részesítették: „.. .Köszönetemet, hálámat azért a kedves fogadtatásért. Sokat a szirákiaknak, s ava- nyarcziaknak, az egész vidéknek. az egész megyének. Vöröséknek, Szudyéknak, Fráteréknek, Sréteréknek, s az-mindnyájuknak, akiket láttam, s, azoknak is. akiket ottmulatásom rövidsége miatt elmulasztottam.” Teleki Lászlót — bár Pesten halt meg — Szirákon a családi kriptában temették el. Ezt bizonyítja a sziráki evangélikus egyházi anyakönyv X. kötetében a követi kező bejegyzés: „folyó szám 24. — 1861. május 8. széki gróf Teleki László néhai gróf Teleki Lászlónak és báró Mészáros Johannának fia — a hazának dísze és fénye; meghalt Pesten; — áldás poraira! — Lakhely Pest és Szirák. Neme fi. Kora 50 éves. Nyavalya vgy más halálozás neme: Szobájában Pesten agyonlőve találtatott. Eltemetés helye és napja Szirák május 11. Eltemető személy: Nagyt. Kiss Lajos gyömrői lelkész és Valentinyi János. Jegyzék: A sziráki családi sírboltban temettetett el.” E bejegyzést Groó Gyula akadémiai professzor találta meg és 1964. január 5-én publikálta a Magyar Nemzet hasábjain. Ugyanitt említi azt a szájhagyományt miszerint a temetés után az éj leple alatt császári tisztek jelentek meg Szirákon és a harangozóval kinyittatták a kriptát, hogy meggyőződjenek: csakugyan a számukra oly veszedelmes Teleki László fekszik e a koporsóban. Az ellentmondásoktól terhes, de végső kicsengésében pozitívan értékelendő életmű valamennyi összetevőjének feltárása, a Teleki-monográfia megírása ez idő szerint még várat magára, a haladó hagyományokat kutató és őrző Madách-gimnazisták nemes gesztusa azonban minden bizonnyal további kutatásra ösztönzi a szakembereket és emlékezésre készteti az utókort. Csongrády Béla — Mi van Acs? Mégis akarnak maguk is valami felvételt? — Szinte örült volna, ha anya és fia találkozását a hangos kocsi riportere veszi fel, elment a kedve az egésztől. De Ács csak vigyorgott, amint kid,ugta fejét a lehúzott ablakon: — Semmi meló, Magduska, jöjjön kocogjunk haza. — Dehát mért? Mi van? — csodálkozott. — Ragó már rég úton van. Nem ér rá... Na, jöjjön...! Magda ólmos karokkal csukta be az ablakot, és nem mert megfordulni. A néni szólalt meg előbb: — Ügy,, hát nem érkezett... Hallottam, lelkem... Nem baj ... Hisz annyi a dolga ... Majd hazajön karácsonykor.. — Igen, nénikém, biztos sürgős dolga volt — suttogta, míg búcsúzóul megcsókolta - az öregasszony arcát. — Sajnálom, igazán sajnálom. — A néni halványan mosolygott: — Én sajnálom, aranyos, mert hisz így a maga dolga nem sikeredett... Szegénykém, pedig mennyit várt, töltötte itt az időt... Magda megfogta az ajtóban a néni kezét, s erősen két tenyere közé szorította. Mosolyt erőltetett az arcára: — De, nénikém, az én munkám így is sikerült. Nem töltöttem itt hiába az időt... Higgye el, egyáltalán nem voltam itt hiába ... 1 Lesenyei Márta Horváth István Egy pompás hétvége Az ember őrök nyugtalan te- hátba vert. Az orvosom erről remtés. Mindig mást vár, s ha később megállapította: csak megvalósul az álma, a terve, kevésbé súlyos a gerincferdü- — csalódik. Megvallom őszin- lésem, s elegendő nyolc hétig tén ez alól, bármily rendkí- mozdulatlanul feküdnöm, vüli képességekkel rendelke- , zem is, én sem vagyok kivétet A keszeg jó volt, csupán négy szálka akadt meg a tor- Evről évre aronyos kis csa- komon, keresztben. Természe- ládommal együtt várom, hogy tesen köhögtem. Trudika is- meleg legyen az idő, a nap mét hátba vert. Akkor abba- ránk szórja izzasztó sugarát, hagytam a köhögést — s a Így volt ez az idén is. A ke- mentők elvittek. Hiába könyö - mény téli napokon az elkövet- rögtem az orvosnak, hogy két kezendő nyár nagyszerű lehe- napig tartson a kórházban, s tősége tartotta bennem a lel- csak vasárnap este engedjen ki, két. nem hajlott a szóra. Rövid ke, zelés után távozásra kényszePedig már akkor ts tudhat- ritett, mivel Trudika a maga tam hogy a már említett kis modorában beszélt vele: ne családom — feleségem es vonjon a családomtól, négy gyerekem — tervszerű, beprogramozott sírására a me- Az éjszaka aránylag nyugatleg hétvégét a Balaton mellett másán telt el. A gumimatra- leszek kénytelen tölteni. S há- com csak éjjel kettőkor enge- la gazdálkodásunk eredményes dett le. Addig aludhattam vol- fejlődésének, a szociális- és na, ha' Trudika nem cipel ki életkörülmények szüntelen ja- holdfényt nézni. Másnap reg- vulásának, egy sima hétvége gél mondtam is a feleségem- immár három napból áll. _ nek, hogy a kolléganője egy Pénteken, amikor hulla fá- kicsit erőszakos teremtés. Ez- radtan az egész heti munká- zel á nézetemmel, életközös- ból hazatértem, hideg zuhany- ségünk hosszú évei során élőként ért a hír : miriden össze ször egyetértett, van csomagolva, s irány Fonyód. Egész nap sütkéreztünk, napoztunk. Gyönyörű színt és Beletörődtem a megváltoz- másodfokú égési sebeket sze- tathatatlanba, s alig nyolc reztem. Este a szobámban bo- sporttáskával, két bőrönddel fogattam felpüffedt bőrömet, .’lerakodva kirohantunk az amikor az ajtóban megjelent állomásra. Hely volt bőven, Trudika. Legalább tíz percig ezért hát kényelmesen elhe- sajnálkozott. Szóltam neki: -yezkedtünk. Pistike a nya- vagy jöjjön be, vagy menjen xamba, Klárika a karomon, ^ de az ajtóba ne álljon, Zolika és Tündiké már na- mert nem fér be a levegő. Be- gyobbak, ők csak az ingembe látta, hogy igazam van — és kapaszkodtak, amíg el nem bejött. Ekkor alkalmam volt szakadt. Feleségem — prakti- ismét meghallgatni az utász- kus nőszemély —, azonnal be- zászlóalj megvetésének törtétért a mellékhelyiségbe, s nem neiát. is akart onnan kijönni. Ebből nagy bonyodalom szárma- Vasárnap, úgy-ahogy rend- zott, többen szidták a MÁV- bejöttem. Igaz, a napra nem ot, hogy ilyen csúcsforgalom mehettem, de Trudika, ez a ban nem nyitják ki ezt a frei, melegszívű teremtés feláldoz- ventált helyiséget. va a hétvége kecsegtető napozást lehetőségét, a hűvös szó- Fonyódra álig négy óra múl- bábán velem kanasztázott. Elő- va megérkeztünk, s a Balaton szőr nyertem, később össze- csodálatos volt. Magam is szedtem a szoba sarkaiból az meghatódtam a magyar tenger asztal lábait, amelyek Trudika üde látványán. Csupán akkor feiindulása miatt kerültek oda. öntött el a keserűség, amikor megtudtam, hogy aranyos fe- Hazafelé egyáltalán nem leségem kolléganőjével, Tru- utaztunk olyan kényemesen, dikával együtt töltjük a hét- mint odafelé, mivel valaki végét. Trudika bájos nő, alig már élelmesebb volt, mint a százhúsz kiló, s nem kis busz- nejem, s így ő is a hátam- keséggel beszél árról, hogy ra telepedett. Még szerencse, egy alkalommal megvert egy hogy Trudika nem velünk utaegész utászzászlóaljat. zott haza ... ♦ Gondoltam, egy kissé kifú- Hétfő délután van, néhány jóm magam, de Trudika java- perc múlva kezdődik az érte- solta: menjünk el keszeget en- kéziét: én tartok beszámolót a ni. s hogy szavainak nagyobb szabad idő célszerű felhaszná- nyomatékot adjon, kedvesen lásáról. NÚGRÁD — 1969. július 27., vasárnap 9
